Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
1978. NOVEMBER 5., VASÁRNAP Kuba, Amerika első szabad földje (5.) Kitörölhetetlen nyomok Az antiimperialista szolidaritás, béke és barátság jelszóval összehívott fesztivál a haladó erők győzelmét hozta. Ezt igazolta, hogy a hat vitaközpont mindegyikében többségi döntéssel fogadták el a dokumentumokat. Konkrét kérdéseket tekintve a legnagyobb eredmény, hogy a XI. VIT résztvevői megerősítették, illetve támogatásukról biztosították a Szovjetunió Kommunista Pártja által kidolgozott és a többi szocialista ország által is elfogadott békeprogramot. A haladó erők győzelmét jelenti az is, hogy nem sikerültek azok a mesterkedések, amelyek arra irányultak, hogy szakadék keletkezzen a szocialista országok és a fejlődő országok között. A szembenállás helyett tovább erősödtek az eddigi kapcsolatok. Növekedett Kuba nemzetközi tekintélye is. Megerősödött mozgalom A találkozó sikere tovább erősítette a fesztiválmozgalmat. Minden Kubában járt küldött egyetértett abban, hogy meg kell rendezni a XII. világifjúsági találkozót, amely alkotó fóruma lehet a világ békeszerető, imperialistaellenes ifjúságának. Ahogy a küldöttségek, úgy az egyes küldöttek is értékelték, mit jelentett nekik ez a találkozó. Bennem a fesztivál és Kuba elválaszthatatlanul eggyé fonódott. Hiszek a mozgalom jövőjében és erejében. Értelmesnek tartom az érte végzett munkát. Értelmesnek azért, mert egészséges vitákra ad lehetőséget, és a viták révén mód nyílik a nézetek közeledésére. Értelmesnek tartom azért is, mert a tájékoztatás manipulálása miatt kevés információval rendelkező egyes nyugati és fejlődő országbeli ifjúsági szervezetek valós dolgokat hallhatnak a mi megélt társadalmi rendszerünkről. Értelmesnek tartom azért, mert a béke és az imperializmus, a neokolonializmus elleni nyílt tüntetésnek tekintem. Hiszek Kubában is! Tovább erősödött bennem a Kuba és népe iránti barátság. Ez a találkozás a karib-tengert országgal kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Nagy tisztelettel és megbecsüléssel emlékezem a kubai emberekre, akik meggyőződéssel, szinte egy emberként vállalják a forradalmat. Személyes benyomásaim vannak erről. Amikor Havanna óvárosában sétáltam, bepillanthattam a lakásokba'. Majd minden lakásban volt televízió. Ahol volt, azok többségében be volt kapcsolva. A készülékek Raul Castrónak, a forradalmi fegyveres erők főparancsnokának beszédét közvetítették. Délután öt-hat óra lehetett. Nagy hatással volt rám, hogy az emberek zöme nagy figyelemmel hallgatta. Az is szembetűnt, hogy a szobák falán, a hozzátartozók képein kívül ott vannak a hős forradalmárok, Fidel, Che és Cien- fuegos képei. Vannak dolgok, amelyeket meg lehet szervezni, ezt azonban aligha. Kölcsönös megbecsülésben Meghatottan gondolok visz- sza arra a tiszteletre, amellyel a kubai nép övezi vezetőit és a történelmi hősöket. Kubában nincs személyi kultusz, egyszerűen „csak” szeretik a forradalom vezetőit. Az utcákon, tereken, 6zinte minden intézmény előtt szobrot állítottak Jósé Marti költőnek, akinek életútja kísértetiesen hasonlít a mi Petőfinkére. Jósé Martinak jó értelemben vett kultusza van Kubában. Példája bizonyítja, milyen jól, alkotó, mozgósító módon fér meg egymással a XIX. századi Kuba nagy alakja a ma forradalmával. Nagy hatással volt rám a különböző bőrszínű embereknek az a természetes együttélése, amellyel a szigetországban találkoztam. Négerek és fehérek, sárgák és keverékek élnek egymás mellett kölcsönös megbecsülésben, valamennyien magukénak, sajátjukénak vallva a hazáját Még ma is mosolygáson kapom rajta magamat, ha a kubai gyerekekre gondolok visz- sza. Rengeteget találkoztunk gyerekekkel. Jártunk a Jósé Marti úttörőtáborban, ahol egyszerre 23 ezer gyermek üdülhet és ahol az úttörővárosnak önálló tengeri kikötője, strandja, függővasútja, és háromezer férőhelyes szabadtéri színpada van. Láttuk őket az utcákon is, gyakran álltuk aláírásgyűjtő rohamaikat. Ezeknek a gyerekeknek nincsenek divatos ruháik, nekik egy jelvény is földöntúli örömet okoz. Mégis, úgy éreztem és ez az érzés egyre erősödött bennem —, ennyire sok nyílt szívű és meleg tekintetű, boldog gyerekkel, mint Willy Brandt a leszerelésről A Szocialista International kongresszusán Willy Brandt, akit újjáválasztottak a Szocialista Inter- nacionálé elnöki tisztében, a szervezet kongresszusán mondott beszédében határozottan síkraszállt az enyhülés politikája, a leszerelés mellett. Foglalkozott a szociáldemokrata és a kommunista pártok együttműködésével, amely az enyhülést, a leszerelést szolgálja. Az elmúlt évtizedben számottevő sikereket hozott az enyhülés politikája — hangoztatta beszédében. — Csökkent a Kelet és a Nyugat közötti fegyveres konfliktus veszélye, tiszteletben tartják az európai határokat olyannyira, hogy nincs ok aggodalomra. „Helsinki után mindenki számára világos: az együttműködés óhaja sok esetben erősebb, mint a szembenállás irányzata" — mondotta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az enyhülést fenyegető veszélyekre, hangsúlyozva: „változatlan meggyőződésem, hogy nincs más ésszerű politika, mint az enyhülésé.” Sürgette a második SALT-egyezmény aláírását, törvénybe iktatását. Harmadik SALT-egyezményért szállt síkra, amely tovább csökkenti a mennyiségi és a minőségi fegyverkezést. Brandt megerősítette: a Szocialista Internacionálénak a leszerelés kérdéseivel foglalkozó bizottsága, Kalevi Sorsa finn kormányfő vezetésével 1979 első felében Moszkvában majd Washingtonban tesz látogatást. A szombat délutáni tanácskozáson közép-európai idő szerint szombaton éjjel Olof Palme svéd kormányfő és mások beszámolója alapján Afrika déli részének kérdéseivel foglalkozott a kongresszus. Ugyancsak akkor került sor a leszerelés kérdéseivel kapcsolatos vitára, amelyben a többi között Kalevi Sorsa finn miniszterelnök számolt be vezető szovjet politikusokkal legutóbb folytatott tárgyalásairól. Kubában, még nem találkoztam. Kitörölhetetlen benyomást hagyott bennem az amerikai imperializmussal való találkozás. Sokat hallottam és tudtam eddig is róla. Tudtam a Vietnamban és a világ más részein elkövetett bűneit, de itt ismertem meg igazán. Nem lehet lépést tenni az országban anélkül, hogy ne emlékeztessen valami a bűneire. Ha más nem, hát vádolnak a gépek és felszerelések a gyárakban, az autók az utcán, a hajók a kikötőben, a repülőgépek a reptéren, amelyekhez egyetlen csavart nem voltaik hajlandók küldeni. Ha ez mind kevés, hát az emberarcokra kell nézni, a gyermekarcokra, akiknek éheztetése sem okozott lelkiismereti problémát az amerikai imperializmusnak. Megfojtani mindent és mindenkit! Ez volt a céljuk. Internacionalizmus Történelem már, hogy akkor a szocialista országok — közte hazánk is — siettek a kubai nép megsegítésére. Az idő sok mindent elmos. A kubaiak azonban ma is pontosan tudják, kik voltak a legnehezebb napokban mellettük, és hálájukat, ha csak tehetik, kifejezésre is juttatják. Az internacionalizmus megnyilvánulásának és megbecsülésének szép példája ez. Engem büszkeséggel tölt el, és arra buzdít, hogy elmondjam mindazoknak — lehetőség szerint minél többeknek — akiknek közük volt a segítségnyújtáshoz. ÁRPASI ZOLTÁN, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára (Vége) Ünnepi ülés a Kremlben Szilárd iránfm a sz&iiduríiás erősítése A. Koszigln a páríközi és nemzetközi kapcsolatokról A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából ünnepi ülést rendeztek Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában. Az elnökségben foglaltak helyet az SZKP és a szovjet állam vezetői — élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Ugyancsak az elnökség tagjai voltak a Vietnami Szocialista Köztársaság párt- és kormány- küldöttségének tagjai Le Duannal, a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával és Pham Van Donggal, a minisztertanács elnökével az élén. A szovjet himnusz elhangzása után Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. Bevezetőben szólott arról, hogy az októberi forradalomnak soha él nem múló jelentősége abban van, hogy lehetővé tette a kizsákmányolás és elnyomás minden formájának végleges felszámolását. A fejlődés útját áttekintve rámutatott, hogy a Szovjetunióban 1965 óta a fogyasztásra és közhasznú építkezésekre előirányzott összegek több mint kétszeresére emelkedtek, s ebben az időszakban minden második szovjet polgárnak javultak a lakáskörülményei. Hangsúlyozta, hogy a szovjet ipar ma több terméket állít elő, mint valameny- nyi nyugat-európai ország együttvéve. A Szovjetunió valamennyi földrész országával tudományos-műszaki és gazdasági kapcsolatokat tart, és 118 országgal kereskedik. Szólt arról, hogy a XXV. pártkongresszus szellemében folytatják a szocialista demokrácia tökéletesítését. A krími találkozók Külpolitikai kérdésekre térve kijelentette: „Országunkat a barátság szoros szálai fűzik a szocialista világrendszer más országaihoz.” Kiemelte, hogy a szovjet párt szilárd irányvonala a szocialista országok szolidaritásának és összeforrottságának erősítése. Az együttműködés távlatainak meghatározásában a júliusban és augusztusban a Krímben Leonyid Brezsnyev, illetve a Küldöttség indult Kairóba A bagdadi csúcs kezdeményezése Szombaton délután szenzációs, bár nem teljesen váratlan fordulatot vett a Bagdadban ülésező arab csúcsértekezlet. Az iraki fővárosban összegyűlt 21 vezető úgy döntött, hogy küldöttséget meneszt Kairóba s kísérletet tesz arra, hogy Anvar Szadat egyiptomi elnököt a Camp David-i megállapodások visszavonására bírja. A delegációnak Szelim Ál- Hossz. libanoni miniszter- elnök a vezetője, tagjai pedig Tarik Aziz, az Iraki Forradalmi Parancsnokság tanácsa tagja, Ahmed Iszkander szíriai tájékoztatásügyi miniszter és Ahmed Khalifa Al- Sziveidi, az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere. Szadat egyiptomi elnök kijelentette: nem hajlandó fogadni a bagdadi arab csúcs- értekezlet részéről Kairóba menesztett Szelim Al-Hossz libanoni kormányfő vezette négytagú küldöttséget. Egyiptomi politikai körökben — jelenti az AFP — közben egyre élesedik a bagdadi csúcs elleni hangulat. Növekvő ellenséges hangulat van kialakulóban egyiptomi politikai körökben Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára ellen is, aki, némi habozás Séta szilárd talajon Ezernégyszáz lépést tett meg kedden a bajkonuri űrhajósszálloda parkjában Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivan- csenkov. A maga nemében ez is csúcsteljesítmény: eddig még egyetlen olyan űrhajós sem akadt, aki egy hónapnál többet töltött a világűrben s már a leszállást követő második napon ilyen teljesítményre volt képes. Az orvoscsoport tagjai nem is akarták engedélyezni a földi sétát a két űrhajósnak, de saját kérésükre hozzájárultak a próbához, amely jóval a várakozáson felül sikerült. Ivancsenkov és Kovaljonok minden eddigi vizsgálat tanúsága szerint kitűnő egészségi állapotban van — s ez főként a rendkívüli gondossággal végzett fizikai megterhelés, az űrállomáson folytatott rendszeres torna és a különleges öltözékek viselésének eredménye. után, mégiscsak elment Bagdadba és lényegében elítélte a Camp David-i megállapodásokat. Szadat elnöknek a bagdadi csúcsértekezlet döntésével szembeni nyíltan ellenséges magatartása minden bizonnyal befolyásolni fogja a mérsékelt arab országok magatartását és kihatással lesz a csúcstalálkozó végső határozatára — vélik megfigyelők. testvérpártok és országok vezetői között lezajlott tárgyalásoknak volt nagy szerepe. Kiemelte, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja szerint lehetőség van az enyhülés megszilárdítására és elmélyítésére — „ehhez minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy mindenekelőtt a katonai enyhülés terén érjünk el áttörést” — mondotta. Emlékeztetett a Szovjetuniónak különféle leszerelési fórumokon előterjesztett javaslataira, amelyek mind az egyetemes béke erősítését célozzák. A Szovjetunió azt szorgalmazza, mondotta egyebek között Alekszej Koszigin, hogy a leszerelési megállapodások keresése olyan, az egész világra kötelező érvényű szerződések megkötésével végződjék, mint az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államközi kapcsolatokban, valamint a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonságát garantáló nemzetközi egyezmény. Az USA és Kyugat-Eurőpn A Szovjetunió és az Egyesüli Államok kapcsolatának taglalásánál kifejezte reményét, hogy a két fél jelenlegi erőfeszítései a SALT-tárgyaláso- kon, e fontos kérdés kölcsönösen elfogadható megoldásához vezet. Szólt a számos európai országgal fejlődő kapcsolatokról. A kínai vezetés politikájáról Alekszej Koszigin a következőket mondotta: „a jelenlegi kínai vezetés, miközben az új világháború elkerülhetetlenségét propagálja és szovjetellenességet szít, a világ legreakciósabb erőivel való elvtelen összefonódás irányában halad. A nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható konstruktív folyamatok nincsenek ínyére. Sehogyan sem tud beletörődni abba, hogy az enyhülés mély gyökeret eresztett Európában, hogy Ázsia népei szintén békét és nyugalmat szeretnének határaikon. Peking mindezeket a folyamatokat szeretné visszavetni és megvalósítani hege? monisztikus terveit.” Hokonszenv a forradalmi országoknak Koszigin ezután rokonszen- véről biztosította azoknak az országoknak a forradalmi népeit, amelyek nemrég léptek az új élet építésének útjára. „Szolidárisak vagyunk Rhodesia és Namíbia hazafias erőivel” — mondotta és leszögezte, hogy a Szovjetunió változatlanul azoknak az arab népeknek az oldalán áll, amelyek szembeszállnak Izrael expanzionista törekvéseivel. Beszédének befejező részében Koszigin hangsúlyozta, hogy a népek boldogabb jövőjéért vívott harcban megnőtt a nemzetközi kommunista mozgalom szerepe, amely korunk legaktívabb és legbefolyásosabb politikai tényezője. „A szovjet nép valamenynyi eredménye, a szovjet állam nemzetközi tekintélyének szakadatlan növekedése elválaszthatatlan a kommunista párt tevékenységétől, amely társadalmunk vezető és irányító ereje” — zárta ünnepi beszédét Alekszej Koszigin. L» i Lenin sírjánál járva mar harmadik ízben léptem az idén szovjet földre és megdobbant a szívem Moszkva láttán, mint az első találkozáskor, 1972-ben A harmadik utam családlátogatás volt. Marika lányom ugyanis a férjével a 4 éves szolgálat ideje alatt moszkvai lakosok lettek. Lányom férje, a magyar nagykövetségen teljesít szolgálatot. Kivételesen nem repülőgéppel, hanem vonattal utaztam, hogy lássak is az úton a vonat ablakán az elsuhanó tájakból és városokból valamit. Nem csalódtam, mert megérte a kétnapos út, ami hálókocsiban cseppet sem volt kényelmetlen. Éppen kivirradt, amikor a Kárpátok hegyvonulata alá értünk és ébredéskor az első pillantásom a vonat ablakára esett. Szokatlan és meghökkehtő. volt a látvány. Május 10. nálunk már tavasz, ott meg a sziklás hegyek tetején hóban fürdött az előbukkanó napsugár. A szakadékos völgyekbe a fenyőóriások kitárt ágas karjain vastag hótakaró csillogott. Voltak fák, a szakadékok felső részein, amelyeknek csak a hegyük látszott a hófúvás miatt. De ami a legcsodálatosabb volt, lenn a vasút mentén, a gyümölcsfák vi_ rágszoknyába öltözve köszöntötték a reggelt. Majd sík terület következett, szokatlan nevű állomások és szétszórt települések. második nap kora reggelén már Moszkva alá érkezett vonatunk, s én azon tűnődtem, aggódtam, mi lesz velem a hatalmas városban, ha lányomék nem kapták meg levelem és senki sem fog várni az állomáson. De nem! Már az ablakból megláttam a lányomat a férjével. Ök is észrevették s mire leállt a vonat, máris sírós nevetéssel köszöntöttük egymást, az egyéves távoliét után. A város éppen csak ébredezett még, hiszen nagyon korán volt az idő. Nem is volt alkalmam az utat figyelni, hol, merre visz a kocsi, mert annyi kérdés tódult ajkunkra és a legtöbb válasz nélkül maradt. „Jól utazott, anyukám? Nem volt fárasztó a hosszú út?” „Nem, dehogyis, észre sem vettem, már itt is vagyok”, s hasonló kérdések, majd meg is érkeztünk, nem is tudom hány emeletes új lakóházak közé. — Erre hatalmas építések folynak — magyarázta vöm megállítva a kocsit és kiszálltunk (azért jó érzés volt szilárd talajon állni, a kétnapos vonatingadozás után). Az utca járdáin, akárcsak nálunk, munkába siettek az emberek. A szememet inkább az fogta, hogy az út egyik oldalán már elkészültek a 16—20 emeletes lakóházak, a másik oldalon félig bontott apró faházak és több emeletes kőházak között különböző formájú erőgépek álldogáltak, várva a munkakezdésre. Lányomék lakása a 15. emeleten van. A kényelmes lifttel pillanatok alatt fent voltunk. Tágas, kényelmesen berendezett szobák láttán megnyugodva mondtam „ez is van olyan szép és kényelmes mint az otthagyott pesti lakásuk, és ami fontos, a konyha itt sokkal tágasabb”. Reggeli után lányom férje szolgálatba ment. Marika ajánlotta, pihenjek le. Dehogyis tudtam volna szikrányit is aludni. Olyan szépen sütött a nap és ajánlottam, menjünk sétálni, valahová, az első napon Moszkvába. Fél óra múltán már a metrón utaztunk, a leningrádi vasútállomástól induló vonalon. Szép volt a metró csarnoka, boltozatos mennyezetén a színes festményekkel. A szovjet nép egy-egy történelmi szakasza a szenvedés és vérrel kiharcolt szabadság útján. Amikor kijöttünk a metróá'lomásról a napsütéses térre, jaj de ismerős lett az elém
