Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. NOVEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK A Legfelsőbb Tanács ülése Napirenden az 1979. évi terv Moszkvában szerdán meg- i tanácskozások Ideje alatt el­nyílt a Szovjetunió Legfel- fogadott, a közel-keleti prob- sőbb Tancsának új ülésszaka, léma átfogó és igazságos ren­A napirend középpontjában az 1979. évi terv elfogadása áll. Üj törvényt fogadnak el az állampolgárságról. A szerda délelőtti ülésen ott voltak az SZKP és a szov­jet állam vezetői, élükön Leo­néid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnökével. A Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökhelyettesévé vá­lasztották Szultán Ibraimovot, a Kirgiz SZSZK, és Ivan Ke- bint, az Észt SZSZK Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. Nyikolaj Bajbakov minisz­terelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke beszá­molt az elmúlt év eredmé­nyeiről, s részletesen ismer­tette az 1979. évi tervfelada­tokat. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka csütörtökön folytatódik. ★ Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa meghallgatta Leonyid Brezsnyevnek, a Varsói Szer­ződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületé november 22—23-i moszkvai ülésén részt vevő delegáció vezetőjének je­lentését, jóváhagyólag tudo­másul vette a szovjet küldött­ség tevékenységét és elége­dettségét fejezte ki a tanácsko­zás eredményei felett. A nyilatkozat nyomatékosan aláhúzza a Varsói Szerződés tagállamainak az enyhülés po­litikája iránti megingathatat­lan elkötelezettségét s kifeje­zésre juttatja azt a nézetet, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet kulcsproblémája, hogy döntő fordulat történjék a fegyverkezési hajsza beszünte­tésében és a leszerelés eléré­sében. A Szovjetunió vezető szervei fontosnak tekintik a hat kom­munista és munkáspárt, illet­ve kormányai vezetőinek a dezését igénylő nyilatkozatát is és egyértelműen támogat­ták az arab állam- és kor­mányfők bagdadi találkozás­ról fogalmazott következteté­seket. ★ •< Az ENSZ hivatalos doku­mentumaként hozták nyilvá­nosságra szerdán New York­ban a világszervezet székhe­lyén a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületének november 23-án, Moszkvában közzétett nyilat­kozatát. A nagyjelentőségű nyilatkozatot az ENSZ Bizton­sági Tanácsa és az ENSZ-köz- gyűlés dokumentumaként bo­csátották a küldöttségek ren­delkezésére. Tacepao-csata Megjelentek Pekingben az első olyan faliújságok, ame­lyek vitába szállnak Teng Hsziao-ping egyes megjegyzé­seivel. A jelenség azért fi­gyelemre méltó, mert a kam­pány folyamán eddig Teng Hsziao-ping volt az egyetleh vezető, akit csak dicsértek és nem bíráltak. Egy faliújság írója felteszi a kérdést: „Mi a rossz abban, ha az emberek rámutatnak Mao Ce-tung dön­tő hibáira és ezzel kitörnek a rájuk kényszerített korlátok közül? Éppen ezért furcsa, hogy azokat próbálják elma­rasztalni, akik kellő bátorsá­got tanúsítanak a szavakban megszüntetett, de a gyakorlat­ban folytatódó „modern isten­hit” felszámolásában. • Megszólal a nagybetűs fa­liújságon a Mao Ce-tungot és a jelenlegi vezetést támogató ellenzék” is. Apalesztin szolidaritás napja nap alkalmából Leonyid Brezsnyev Jasszer Arafathoz, a PFSZ végrehajtó bizottsá­ga elnökéhez intézett távira­tában szívélyes és elvtársi jó­kívánságait tolmácsolta az el­nöknek, harcostársainak és Palesztina egész arab népé­nek. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban kö-» szöntötte az ENSZ-közgyűléS nemzet­közi napja alkalmából hívtak össze. Szerdán világszerte megem- I ünnepi ülését, amelyet no- lékeztek a Palesztinái néppel j vember 29-én a palesztin nép­vállalt szolidaritás első nem- pel való Szolidaritás zetközi napjáról. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár a világszervezet New York-i székhelyén tartott ülé­sén nyilatkozatot olvasott fel. Genfben a Nemzetek Palo­tájában a palesztin nap alkal­mából szintén ünnepi ülést tartottak. Az izraeliek által megszállt Ciszjordániában, a fiatalok tüntetésekkel emlékeztek meg a napról. ★ A palesztin szolidaritási A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT Központi Bizottsága megvitatta a Bolgár Népköz- társaság 1979. és 1980. évi népgazdasági tervének, vala­mint az ország 1979. évi költ­ségvetésének tervezetét. A KOZMOSZ—1050 jelzésű mesterséges holdat a Szovjet­unióból kedden Föld körüli pályára állították. A világűr további kutatását szolgáló tu­dományos berendezések kifo­gástalanul működnek, s a földi számítógép központ megkezdte a beérkező információk fel­dolgozását. MENGISZTU HAILE MA. RIAM, Etiópia ideiglenes kato­nai kormányzótanácsának és minisztertanácsának elnöke szerdán délben hivatalos baráti látogatásra Csehszlovákiába érkezett; '3 SS Enyhülés — gondokkal, I. A békés egymás mellett élésért Jóleső érzés tudni, hogy a világ napjainkban a béke megőrzése, a bizalom elmélyí­tése és az együttműködés szé­lesítésének az útján halad. A hidegháború zimankós évei után, ha lassan is, de bekö­vetkezett az enyhülés, s be­érett és általánosan ismertté vált az a felismerés, hogy napjaink egyetlen alternatívá­ja: a béke és a békés egymás mellett élés. Barát, ellenség egyaránt elismeri: napjainkban a nemzetközi viszonyok gyö­keres átalakulásának vagyunk tanúi. A háború és béke világ­méretű perében a szocializmus került ki győztesen, mert nemcsak a fejlődés meghatá­rozójává vált, hanem gazda­sági-katonai potenciáljánál fogva bástyája is a szocialista közösségnek. Olyan erő, mely- lyel nem lehet többé a zsaro­lás és az ultimátumok nyelvén beszélni. Kedvező fordulat Meglehetősen sokáig tartott, míg a világ eljutott idáig, hogy ma már azt mondhatjuk: a népek nyugodtabban élhet­nek, mert megtörténtek az el­ső lépések a háború és a nuk­leáris katasztrófa veszélyének elhárítása érdekében. Hosszú ideig tartott, amíg Leninnek a forradalom napjaiban mon­dott szavai valóra váltak: „A háború befejezése, a népek békéje, a rablás és erőszak megszüntetése — ez a mi esz­ményünk.” Mily sok erőfeszí­tésre volt szüksége a békéről kiadott dekrétum után a Szov­jetuniónak immáron több mint 60 esztendő alatt a bé­ke biztosítása és a biztonság kiterjesztése érdekében. A háború veszélye szólaltat­ta meg a „Föld hetvenkét or­szágának küldötteit” 1949-ben, a béke hívei I. világkongresz- szusán, amikor az elszántságra utalva esküt tettek arra, hogy megnyerjük a béke csatáját, vagyis az élet csatáját", s a jö­vőért álltak sorompóba ...a kommunista és munkáspártok, Jugoszláviai B. Farmer és macskáké A Neretva-parti Pocitelj Han res- toránja előtt sorakoznak az autók, Mostar, Sarajevo, Dubrovnik és Met- kovicból valók. Este nyolc órakor di­vatbemutató kezdődik. A Han — mely ma étterem — vala­ha szálláshelyül szolgált a messze Ke­letről, Istanbulból, Bagdadbólide ér­kezett kereskedőknek. Nagy forgalmat .xmyolítottak le. Európa legeredetibb törökkori építészeti emlékeként tartják ma is számon. A 14 kamin, melyeket régi formájukban állítottak helyre, dubrovniki restaurátorok munkája. A félköríves faajtón belépve, szem­ben a török ételeket készítő és felszol­gáló „kármentő”. Körben, a kaminok nélyedéseiben alacsony-székes török erendezések. A vakolatlan sziklás fa- on fáklyához hasonló hangulatvilágí­tás. Ma este a stolaci textilgyár mutat­ta be itt kollekcióját. A restorán igaz­gatója és a divatrevű rendezője nyü- :süg a megterített asztalok között. Egyetlen szabad hely nincs. A pódiu­mon elfoglalja helyét a néhány hónap­ra ide szerződött bolgár zenekar. Jön négy-öt „forrónadrágos” és far­meres hölgy, ők a modellek. Eltűnnek i tetőre vezető meredek lépcsőfeljáró- >an, mely valaha az őrök pihenőhelye /olt. Ma este ez az öltöző. Innen sé­tálnak le a bemutatandó ruhákban és járják körül a reflektorokkal megvi­lágított hosszú pallót. Miközben a ze­nekar játssza a legújabb slágereket, a mikrofonnál egy sárga nadrágkosztü­mös csinos fiatal hölgy ismerteti a kreációkat. Nyári modellek: farmer, barna, fekete és főleg fehér nadrág. A felsőrész lezser szabású ingblúz hosz- szabb, rövidebb, esetleg széles csatos övvel. Miniruhák vadász és tengerész­sapkával. Külön tapsot kap egy piros ingruha gladiátor cipővel. A könnyű blúzanyagok is a stolaci textilgyárban készültek. A divatbemutató után Himzo Po- lovina következik, a híres sarajevói énekes, aki rádióból, lemezekről ismert dalait adja elő. Egyedülállóak ezek a kis balladai történetek, finom, csípős emlék humorral, törökös dallammal. Az egyik — talán legnépszerűbb — Aleksza San- tictól, a híres mostari költőtől való. Polovina közvetlen hangulatot te­remt. Mindössze egy dob és egy har­monika a kísérete. Mikrofonnal járja végig a termet, az asztalok között, el­énekel egy strófát, aztán kicsit cseveg a közönséggel, majd következik a má­sodik strófa, s még őket is belevonja az ismert dalok refrénjének éneklésé­be. A „Posetala suljagina Fata” közkí­vánatra többször is műsorra kerül. A hangulat emelkedett. A műsor szüneteiben a bolgár zene­kar az ifjúságnak játssza a talpalá- valót s a farmernadrágos és maxiru­hás társasig elfoglal minden tánco­lásra alkalmas helyet. Asztaltársaságunkhoz ül Himzo Po­lovina. Kitűnő neretvai, szálkanélküli halat fogyasztunk és közben beszélge­tünk. Himzo érdekes ember. Arca fi­nommetszésű, szinte babaarc, vonásai élénkek, játékosak, tele vannak hu­morral. Ismert idegorvos és pszichiá­ter, Sarajevóban él, és sokfelé jár kül­földre előadásokat tartani. — Hogy tudja összeegyeztetni a mű­vészetet az orvosi hivatással? Melyik a hivatás és melyik a hobby a kettő közül? Elmosolyodik. — Mindkettő hivatás és egyben hob­by. Nem megy egyik a másik rová­sára. Valóban, akik régóta ismerik őt, tudják, hogy mindkettőt teljes oda­adással csinálja. Már jócskán éjfélre jár, mikor a tár­saság oszladozni kezd. Amint elbúcsúzunk és felfelé bakta­tok a macskaköves úton, eszembe jut délutáni sétám, amit a vártoronyból kiinduló keskeny, sziklák közti ösvé­nyen végighaladva tettem meg a régi faluban. A mindentől elzárt település alig 20—30 ódon házból áll. A sikátorok­ban törökbugyogós nénik tűntek fel itt-ott, némelyek vizet cipeltek a kút­ról, mások ott mostak. Ez az emlékkép merül fel bennem foszlányokban, de valójában azon töp­A szerző grafikája rengek, ezek a modem utódok, akik már farmernadrágot viselnek és a Hanban a mai tánczene ideges ütemé­re vonaglanak — vajon milyen életfor­mát visznek tovább? Nem hiszem, hogy ott maradnak az időkoptatta, omladozó kőházakban. És ez így is van rendjén. De milyen sors vár a sziklák közé töppedt falucskára? Végleg felmorzsol­ja a könyörtelen Idő? Elnéptelenedik, kietlen kőhaímazzá válik? Vagy más, ugyancsak nagy történel­mi múltú jugoszláviai településekhez hasonlóan rá is ráteszi varázskezét a korszerű szállodaipar s a külső mű- elmléki formákat meghagyva, belül a modern igényeknek megfelelően átala­kítja majd — előkelő idegen turisták örömére? Ki tudja? Amint baktatok mind feljebb a macskaköves szállásom felé és a fü­lembe szűrődnek a Hanból kiszökke­nő dallamok, azon veszem észre ma­gam: aggódom Pociteljért, és ezért gyorsan minden jót kívánok neki, félig gondolatban, félig hangosan: Megújulva élj még soká. Te elbűvö­lő, békés kicsi zuga a lüktető világ­nak ... Tavaszy Noémi amikor 1969-ben felhívással fordultak a világ népeihez, hogy megértve az idők pa­rancsszavát „egységbe forrva biztosítjuk a béke szent ügyé­nek diadalát!” Általános és kitartó küzde­lemre volt szükség, hogy a vi­lág ma ott tarthat, amiről egy évtizeddel ezelőtt még álmod­ni sem mert. A kedvező for­dulat a szocialista és a kapi­talista országok egymás kö­zötti kapcsolatainak javulásá­val kezdődött. E téren — mint ismeretes — a szovjet—francia kapcsolatok játszottak fontos szerepet, majd a Brandt vezet­te szociáldemokrata kormány- koalíció választási győzelme után kezdődött meg az olva­dás az NSZK-ban is. A szov­jet—nyugatnémet szerződés megkötésével — s ezzel az európai status quo elismerésé­vel, beleértve az Odera—Neis- se határt, Nyugat-Berlin hely­zetének rendezését, valamint az NDK létezését — új kor­szak köszöntött Európára. És megtört a jég a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között is. A kezdetet az 1972- es moszkvai csúcs jelentette, amikor Nixon, az USA akkori elnöke a Szovjetunióba látoga­tott, melyet Leonyid Brezs- nyev Washingtonban viszon- zott. Emlékezzünk csak az SZKP főtitkárának akkori sza­vaira. Nem hagyott kétséget afelől, azért ment, hogy „iga­zolják, népeink reményeit, és minden ember békés jövőjé­nek érdekeit szolgálják". Az akkor aláírt kilenc megállapo­dás egyértelműen bizonyítot­ta a két politikus megbeszélé­sének eredményességét. Nixon, akkori elnök hivatalosan is elismerte az együttműködés szükségszerűségét, elkerülhe­tetlenségét. Az SZKP főtitká­ra tiszteletére vacsorát adott és így nyilatkozott: „Elismer­tük, hogy világnézetünkben és társadalmi rendszereinkben fennálló különbségek ellenére is kialakíthatunk normális kapcsolatokat. Egyetértettünk abban, hogy a nukleáris kor­szakban a békepolitikának nincs alternatívája." A párbeszéd folytatódott És azután szinte már termé­szetesnek tűnt, hogy a párbe­széd folytatódott a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között, Ford és most Carter elnöksége alatt is. Ezek a megbeszélések a két nagyhata­lom között bebizonyították, amit a diplomácia története is bizonyít, hogy a tárgyalási készség és a kölcsönös jóindu­lat — ha valóban átérzik az érdekek komolyságát — a leg­nehezebb kérdésekben is átse­gít. Hogy mennyire így igaz ez, gondoljunk Helsinkire, az európai biztonsági és együtt­működési értekezletre, ahol a résztvevő 35 ország vezetőinek egyike Ford, az USA akkori elnöke volt. Egy olyan nem­zetközi csúcstalálkozón vett részt az Egyesült Államok ak­kori elnöke, amely a „hideghá­ború” temetése volt. Helsinki­ben Európa történetében első ízben sikerült megállapodást elérni mindenki véleményének és érdekeinek figyelembevéte­le alapján és általános jóváha­gyásával. A megállapodások megfeleltek minden európai nép érdekeinek, anélkül, hogy elmosták volna az ideológiá­ban és társadalmi rendszerben meglevő különbségeket. Hogy ez mennyire így igaz, a belg­rádi tanácskozás is bizonyítot­ta, ahol a Helsinkiben elfoga­dott záróokmányok végrehaj­tásának a mérlegét vonták meg. Belgrádban bebizonyo­sodott: a szocialista országok a záróokmány szellemében számos kezdeményezést tettek a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése elveinek meg­valósítása, az európai bizton­ság megszilárdítása, a gazda­sági, politikai, tudományos és más területeken való együtt­működés szélesítése érdekében úgy, hogy ideológiai elveiket egy percre sem adták fel. A nemzetközi enyhülés te­rén bekövetkezett pozitív vál­tozás időszakára esik az ame­rikaiak „fizikai” távozása In- dokínából. 1975 tavaszán a szocialista világ aktív támo­gatását élvező hazafias erők csapásai alatt összeomlott a Phnom Penh-i és a saigoni re­zsim, s ezzel új élet kezdődöti Kambodzsában és Dél-Viel- namban. Megvalósult a viet­nami nép ősi álma: a függet­len ország teljes egyesítése, amelyért fiai és leányai anny. vért hullattak. A Vietnam* nép győzelme lökést adott a szomszédos laoszi nép harcá­nak is: a millió elefánt orszá­gában ugyancsak vereségei szenvedtek az imperialista- Parát erők, s a hazafiak ki­kiáltották a népi demokra­tikus köztársaságot. Erre az időszakra tehető az imperia­lizmus örökségének, a kolonia- lizmusnak a további széthullá­sa is. A lisszaboni „szegfűk birodalmát” követően meg­szűnt létezni az utolsó számot­tevő gyarmatbirodalom, a portugál is; újabb afrikai or­szágok nyerték el függetlensé­güket és léptek a haladás út­jára. A SALT-megállapodás Az enyhülési folyamatnak igen kedvező lökést adott, hogy a két nagyhatalom kép­viselői ebben az időszakban kimozdították a holtpontról korunk nagy jelentőségű ta­nácskozását, a hadászati fegy­verrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokat. Ered­mény: oz első SALT-megálla­podás, melynek keretén belül 1972. május 26-án Moszkvá­ban sor került a rakétavédel­mi rendszerek csökkentéséről és a hadászati támadófegyver- rendszer korlátozásáról szóló egyezmény aláírására. Az első SALT (Strategic Arms Limita­tion Telks, a hadászati fegy­verek korlátozásával kapcso­latos tárgyalások) néven is­mertté vált megbeszéléseket Genfben és Bécsben újabbak követték. A rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló szerződést 1974. július 3-án újabb jegyzőkönyvvel egészítették ki. A hadászati támadófegyverekre vonatkozó egyezményt pedig öt évre kö­tötték meg — 1977. október 3-ig volt érvényben, de idő­közben meghosszabbították —, amely előírta, hogy a felek nem kezdhetnek hozzá újabb indítóállomások építéséhez, a régebbieket pedig nem alakít­hatják át a korszerűbb raké­tákhoz. A monopoltőke szélsőséges körei azonban megpróbálják megállítani, illetve visszájára fordítani az idő kerekét. A fegyverkezési verseny fokozá­sával útját akarják állni a vi­lágpolitikában lezajló pozitív változásoknak. így az enyhü­lési mérleg negatív serpenyő­jébe is sok minden került az elmúlt években és a legutóbbi hónapokban, hetekben. Ide so­rolhatók az imperialista és a maoista hidegháborús erők meg-megújuló támadásai a nemzetközi enyhülés, Helsinki szelleme, a szovjet—amerikai viszony további javulása, a fegyverkorlátozási megállapo­dások ellen; a chilei fasiszta junta folytatódó terrorja; az egy helyben topogás, sőt a visszalépés az igazságos közel- keleti rendezéshez vezető úton; a belső és a nemzetközi reak­ció összpontosított rohama a portugáliai forradalmi folya­mattal és a lezajlott agresszív katonai akció az Angolai Népi Köztársasággal szemben. Az enyhülési folyamat negatívu­mai közé kell sorolni az em­beri jogokkal kapcsolatos kampányt éppen úgy, mint a neutronbomba tömeges gyár­tásának a bevezetésével való fenyegetést, vagy Carter elnök 1978. június 7-i annapollsi be­szédét, melyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok esetle­ges konfrontációjáról szólt. A harc a szocializmus és az imperializmus erői között te­hát folyik, a mi szemszögünk­ből megítélve azonban sokkal több eredményt hozott, mint negatívumot. Az előző cik­künkben ezt fejtegettük. Sem­mi kétség: az emberiség egy olyan időszak tanúja, melyben a nemzetközi válságok tárgya­lások útján oldódnak meg. Éppen ezért tartós, szilárd bé­kéért való harcunkat egy percre sem szabad abbahagy­nunk. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom