Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

VÁC I H APLfl XXII. ÉVFOLYAM, 280. SZÄM 1978. NOVEMBER 28., KEDD Hogy a talaj m fertőződjék Sikeres kísérletek az iszappal Szocialista szerződés a Radnóti úti iskolával Ügy tartják róluk, a város egyik legjobb kollektívája. Pedig, ahogy mondani szokás, nincsenek szem előtt. A kö­töttárugyár például a cent­rumban fekszik, a HAGY ugyancsak, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. számú üzeme is a központban talál­ható. Ám ahol a Népek ba­rátsága brigád dolgozik, mesz- sze esik a belvárostól. Gya­log nem is érdemes elindulni oda, még jó, hogy a pesti busz szinte a kapuig visz. A bejárati táblán ez olvasható: A DMRVV DUNA BALPAR­TI ÜZEMIGAZGATÓSÁGÁ­NAK VÁCI SZENNYVÍZ­TISZTÍTÓ TELEPE. Hasznosul a mezőgazdaságban A brigád tizenkét tagú. Né- hányuk tmk-s, a többiek la­boránsok, 1974 óta dolgoznak együtt. Amíg a történetükről kérdezzük őket, nem túl be­szédesek, ám amint a mun­káról, megélénkül a társal­gás. — Kétféle tisztítási eljárás létezik — mondja Prohászka Gyula, a laboratórium veze­tője —, a mechanikai és a biológiai. Az előbbivel a szennyvizet rácson átszűrik, majd homokfogó berendezé­sen is keresztülvezetik. Ha az utóbbit alkalmazzák, a szennyvízhez eleven iszapot kevernek, amely bekebelezi a szennyeződéseket. Nos, mi az utóbbi szisztémával dol­gozunk. — S már keressük S to­vábblépés lehetőségeit — kap­csolódik a beszélgetésbe Ba­bai Tiborné laboráns. — Je­lenleg ugyanis szerte az or­szágban megoldatlan a bioló­giai tisztítás során keletkezett iszaptömeg elhelyezése. Az általános gyakorlat az, hogy a szippantókocsik felszivaty- tyúzzák az erősen fertőzött anyagot, majd kiviszik a vá­rosi szeméttelepre és ott szét­terítik, következésképp a ta­laj is megfertőződhet. Azért, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő, most kísér­letezünk az iszap vízteleníté­sével. E módszer alkalmazá­sa révén nem csupán lapátol­ható állapotba kerülhet, ha­nem trágyaként, a mezőgaz­daságban is hasznosíthatóvá válhat az iszap. meleg évszakban az átlagos­nál jóval több ivóvíz fogy, ezért minden tavasszal az Ór- szágos Vízügyi Hivatal, a KÖJÁL, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakem­berei, valamint a városi párt­ós állami vezetők szemlét tartanak nálunk, hogyan ké­szültünk fel a főidányre? A vízellátás zavartalansága, ter­mészetesen, nem csekély tár­sadalmi munkánkba is kerül, főként mert a kiemelt üdülő­körzetről, a Dunakanyar bal- parti oldaláról is mi gondos­kodunk. A közéletben Ma már aligha akad olyan brigád, amely nem vezet nap­lót. A Népek barátsága kol­lektíva emlékkönyvébe is be­lekukkantunk. — El ne felejtsük! — kap a fejéhez az egyik oldalhoz érve Fodor Barnabásné labo­ráns. — Szocialista szerződést kötöttünk a Radnóti úti isko­lával, melynek alapján a ha­todik osztályosokkal közös üzem-, illetve iskolalátoga­tásokat szervezünk, szemlél­tető eszközöket készítünk ne­kik. Viszonzásul az ottani pedagógusok fokozott figye­lemmel kísérik a mi gyere­keink tanulmányi előrehala­dását. S ha már a kisebbek­nél tartunk, hadd mondjam el, terveink között szerepel, hogy a Kis-Vácott épülő ját­szótér létrehozásában, társa­dalmi munkásokként mi is közreműködünk. Sorolhatnák tovább, hosszú lenne a lista, hiszen a brigád valamennyi tagja közéleti funkciót lát el. Nyári László például a 7. számú választó- körzet tanácstagja, Babai Ti­borné a Hazafias Népfront városi környezetvédelmi bi­zottságának tagja, egyben üzemigazgatósági vöröske­resztes titkár, Temesvári Zol­tán lakatos pedig az üzem­igazgatóság pártszervezetének titkára, négyen a szak'ina ki­váló dolgozója kitüntetés tu­lajdonosai, s a csapatmunka elismeréséül, a brigád már két ízben is kiérdemelte az aranykoszorús jelvényt. Mind eredményesen Búcsúzóul azt mondják, a vállalat többi kollektíváját, például a Türr István vagy a Petőfi brigádot is ki lehetne emelni, mert a telepen min­den közösség eredményesen dolgozik. E kijelentés egyrészt arra ■utal, hogy a Népek barátsága brigád meglehetősen szerény közösség, másrészt arra, hogy a Dunamenti Regionális Víz­mű- és Vízgazdálkodási Vál­lalatnál nem mehetnek rosz- szul a dolgok. Hegyi Iván Magyar—szovjet barátság Vasárnapi városnéző séta Több éves múltra vezethető vissza a kapcsolat a Váci Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, valamint az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoksága egyik alakulata között: meghívják egymást rendezvényeikre, ál­lami, munkásmozgalmi ünne­peken köszöntőt küldenek egy­másnak. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 60. évfordulója kapcsán, va­sárnap városnéző sétára invi­tálták a szovjet fiatalokat. Bozsa Jenöné várta és fogadta őket, az iskola egyik növen­dékével. November végi vasárnapon, de nem túlságosan hidegben ismerkedtek a vendégek a ki­lenc évszázados város törté­nelmi nevezetességeivel, mo­dern ipari létesítményeivel, is­koláival, régi és új városré­szeivel. Mindnyájan Vácot ismerte­tő képsort kaptak ajándékba, s búcsúzáskor megfogadták, hogy a barátságot tovább erő­sítik, a kapcsolatot tovább ápolják. P. Bevásártókosarak Sződligetről A PEFÉM sződligcti fémipari gyáregysége az idén 15 ezer bevásárlckosarat küldött, illetve küld a váci járás üzleteinek és a budapesti ABC-áruházaknak. A képen: Kozma Lászlcnó bevásárlókosár hálóját készíti. Barcza Zsolt felvétele Közrendünk önkéntes védelmezi Továbbra is számitanak segítségükre A múlt hét végén a DCM művelődési termében rendez­ték meg Vác és Dunakeszi, va­lamint a váci járás önkéntes rendőreinek tanácskozását. Az elnökségben helyet foglaltak a pártbizottságok, a tanácsok és a járási hivatal képviselői, a fegyveres testületek küldöt­tei. Luzsák István rendőr alez­redes, a Váci Városi-Járási Rendőrkapitányság vezetője üdvözölte a megjelenteket, elismerését és köszönetét fejezve ki mindazoknak, akik a fárasztó napi mun­ka után vállalják az ön­kéntes rendőri szolgálatot, a közrend és a közbiztonság érdekében. Tevékenységüket elismerik a párt-, a tanácsi és a gazdasá­gi szervek, amit bizonyított, hogy ez alkalommal is 175 jutalmat és kitüntetést adtak át a legjobbaknak. Tódor József rendőr őrnagy, a kapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának veze­tője, beszédét azzal kezdte, hogy az évi önkéntes rendőri értekezletek már hagyomá­nyossá váltak járásunkban. Az önkéntes rendőrök védel­mezik szocialista társadal­munk jogrendjét, fellépnek a jogrend megsértőivel s mind­azokkal szemben, akik álla­A Vox Humana negyven esztendeje (I.) Inig Arezzóba eljutottak Társadalmi munkában A kutatások fő berendezé­se a Raediger szalagszűrő prés, melynek egyelőre még csak kísérleti működéséről, a tmk-s különítmény társadal­mi munkában gondoskodik. — Szeretjük nagyon ezt a masinát — veszi át a szót Nyári László lakatos. — An­nál is inkább, mert a magunk részéről megtiszteltetésnek vesszük, l hogy az országban egyedülálló kísérletekre Vá­cott és éppen a mi telepün­kön kerülhet sor. Természetes hát, hogy gondját viseljük a ritka berendezésnek. Meg az­tán nemcsak emlegetni kell a környezetvédelmet. — Persze, nem pusztán eb­ből áll a mi társadalmi mun­kánk — jelenti ki határozot­tan Kurdi Pál villanyszerelő. — Hogy csupán a legutóbbi időkről szóljak, mi végeztük el a Kistarcsán épülő kórház csömöri vízmüvének géoásze- ti szereléseit, üzembe állítot­tuk nyáron a királvréii Exo- resstábor szennyvíztisztító be­rendezését. — S ha már a nyarat em­lítettem, köztudott, hogy a Az idén ünnepli a Vox Hu­mana kórus fennállásának 40. jubileumát, amint lapunk ne­gyedül oldalán hírül adjuk. Már sok írás jelent meg kü­lönkiadásunkban is a neveze­tes évforduló alkalmából, de átfogó cikk közlésére csak most kerül sor, a szerkesztősé­günkhöz érkezett sok kiérésnek engedve. A szerző maga is a nemzetközi hírű kórus tagja. Néhány jóbarát — Ezerkilencszázharminc- négyet írtunk — emlékezik vissza dr. Tahin Gyula, a kó­rus egyik alapítója. — Tóth Ilona zongoratanárnő laká­sán, csütörtök esténként talál­kozott néhány jóbarát, beszél­gettünk, énekeltünk. Váro­sunkban lakott Sümegh Mik­lós is, aki a Reménység férfi­kar vezetője volt akkoriban, s akinek tetszett a vegyeskari hangzás. A találkozások mi-nd rendszeresebbé váltak, és Sü­megh Miklós vezetésével, igé­nyesebb kórusműveket is meg­tanultunk. A kottákat saját pénzen vásároltuk. Néha éne­keltünk a Székesegyházban, egyéb nyilvános fellépési le­hetőségünk azonban nem volt. Négy esztendővel később tá­madt az ötlet, hogy öntevé­keny kórussá alakulnak, s a zene örömét megosztják má­sokkal is. Szándékukat beje­lentették a polgármesteri hi­vatalban, ahol közölték velük, hogv nevet kell adniuk az énekkarnak. Több javaslat kö­zül, a Vox Humana név mel­lett döntöttek, ami latinul em­beri hangot jelent. Főleg madrigálokat énekel­tek, s az első években már szerepeltek a rádióban, a Ze­neakadémián. Megtanultak népdalfeldolgozásokat is, me­lyebből a fatriű nangmmez- iaisaság három felvételt ké­szített, 1941-ben. Az énekkart már az alakulást kővető évek­ben a legjobbak között tartot­ták számon. Amikor 1942-ben Sümegh Miklós megvált a kórustól, egy fiatal kórustag — aki akkor végezte zenei tanulmányait — vette át az énekkar vezetését. Ez a fiatalember Makiári Jó­zsef volt, aki lelkesen dolgo­zott tovább. A háború utolsó évei a hallgatás évei voltak. Második helyezés A felszabadulás után, 1946 áprilisában, az együttes újjá­alakult, 46 taggal Hazai és külföldi szarzőb művei, nép­dalfeldolgozások egyaránt sze­repeltek műsorán, sőt, már oiyan nagy lélegzetű művek bemutatására is vállalkozott., mint a Mátrai-képek. A rádió 30 perces élő adást sugárzott 1947. október 5-én a Vox Humana nagy sikerű hangversenyéről Az éneken nem érződött, hogy a kórusta- gok a gimnázium dísztermében próbáltak, nagyon nehéz kö­rülmények között. A korabeli naplófeljegyzések között pél­dául ilyenek szerepelnek: „Nincs fűtés ... Elfogyott a fánk __ Ma nem volt vil­la ny ... Elvitték a zongorán­kat ...” Az énekkar, a gondok elle­nére, lendülettel dolgozik, neve mind ismertebbé válik, sorra kanja a felkéréseket a legkülönbözőbb alkalmakon vaíó szereplésre. Városi, járá­si, megyei, országos dalosver- senvek. találkozók, önálló kon- ce-tek követik egymást. Szinte minden városi ünnepség mű­sorában szerepel közreműkö­dőként, sőt színdarabokat is tanul es bemiutai,. ivltg 19*tí-ban a Váci Sza­badművelődési i'anucs Vox Humana énekkaraként műkö­dik, majd novemberoan belep a Munkás Dalosszövetségbe. Kiemelkedő eredményt jelen­tett a szolnoki országos dalos­versenyen elért közönségsiker és hivatalos második helyezé­se, a budapesti Liszt Ferenc Kórus mögött. Augusztus 20-áni, Budapes­ten, a Hősök terén énekelt az első Nemzetközi Munkás Kó­rusverseny megnyitó ünnepsé­gén. Több hangversenyt adott jótékony céllal. Egy 1949. má­jusi műsor teljes bevételét például a népfürdő építésére ajánlotta fel. Egyre több fel­kérést kapott a rádiótól is. A fenntartó szerv 1949. no­vemberében ismét változott: ezután a váci szakmaközi bi­zottsághoz tartozott, majd egy évvel később már a váci nép­művelési bizottság énekkara a kórus. Hol kedvezőbb, hol rosszabb adottságú próbate­remben dolgozott, de a hang­versenyek közönsége ezt soha­sem érezte. Az 59-es években az ország 5 legjobb kórusa között emle­gették szakmai körökben. A rádió riportot sugárzott az énekkar felszabadulás utáni életéről, maid elkészítette hat kórusmű felvételét is. Szintén állandó résztvevője volt az énekkar az 1958 óta, több éven ét rendszeresen megrendezett Pest megyei dalostalálkozónak. Miniszteri dicséret A próbák, a hangverseny do­bogón szerzett sikerélmények, a baráti találkozók, klubestek, együttes kirándulások igazi baráti közösséggé kovácsolták a Vox Humana tagjait. Sok dolgos év és sok siker után, a nagy elismerést Deore- cenoen kapta meg, 1951-ben, a Bartók Béla Nemzetközi Kó­rusversenyen, melyen első he­lyezést ért ei. A nagyszerű eredménnyel hazaérkező kó­rusnak a város fogadást ren­dezett, melyen a Művelődés­ügyi Minisztérium képviselője miniszteri dicséret oklevelét adta át a három legrégibb tag­nak, dr. Tahin Gyulának, Edö- mér Ervinnek és Lipovniczki Lászlónak. Ősszel a televízió 20 perces adásban mutatta be a Debrecenben díjat nyert, 60 tagú Vox Humana énekkart. Nagy volt az öröm, amikor 1932 tavaszán, a városi műve­lődési házban viszonylag tá­gas próbatermet kapott, mely az énekkarnak az új művelő­dési központ felépüléséiig adott otthont. Tizenöt esztendeje, 1983. jú­niusában, a Vox Humana 25. jubileuma alkalmából rendez­ték meg először a Dunakanyar dalostalálkozót, melv azóta a mai magyar kóruszene rangos bemutató fórumává vált. Az az év újabb jelentős si­kert hozott: az énekkar meg­bízást kapott, hoev kénviselje hazánkat a XI. arezzói nem­zetközi kórv’‘versenyen. F.’-O’ől az alkalomból új egyenruhába öltözhetett Siker, ünnepség Nyári forrósáéban próbáltak a felkészülés időszakában, s az eredmény nem maradt el: a női kar harmadik, a vegyes- kar negvedik, a népek zenéje kategóriában pedig első helye­zést ért el. Az arezzói közön­ség hatalmas tapssal f°iezje ki elismerését a záró díszhang­versenyen eladott Bartók-, Kodály- és Bárdos-kórusmű- vekért. Rövid szü net következett, maid szentemberben, az évad­nyitó klubesten, rangos vendé­gek ieienlétéiben ünnepelték az arezzói sikert Péter Pál (Folytatjuk.) műnk érdekeit sértik, veszé­lyeztetik. Városainkban, a váci járás területén a közrend, a közbiztonság szilárd. Az év első kilenc hónapjá­ban kevesebb esetben kellett nyomozást elrendelni, mint az előző esztendő hasonló idősza­kában. Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények szá­ma, a korábbi évekéhez viszo­nyítva, lényegesen csökkent, ami a rendőri megelőző mun­ka következménye. Elismeréssel szólt Tódor Jó­zsef egyebek között a kemen­céi, a nagymarosi, a galga- györki önkéntes rendőri cso­portokról, melyek nemcsak a büntető szankciókat alkalmaz­zák, sok esetben nevelési, megelőző módszereket is hasz­nálnak. Az idén tovább növekedett az önkéntes rendőri állomány létszáma: a korábbi 51 csoport 588 önkéntesével szemben ma már 57 csoport 349 önkén­tes rendőre végez társa­dalmi munkát, havonta átlag 550—600 eset­ben teljesítettek szolgálatot a csoportok tagjai. Tódor József arra kérte őket, hogy a következő idő­szakban is tegyenek meg min­den tőlük telhetőt a rendőri munka eredményessége, a közlekedési morál javítása, a balesetek megelőzése érdeké­ben. Kérte segítségüket az is­meretlen tettesek által elköve­tett bűncselekmények felderí­téséhez is, majd befejezésül eredményes munkát kívánt mindenkinek. Paszeki Sándor, a járási pártbizottság titkára tolmá­csolta a párt- és a társadalmi szervek köszönetét, üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy a békés építő munka vé­delmében fontos az ön­kéntes rendőrök tevékeny­sége. Glotz Zoltán rendőr száza­dos, a Pest megyei Rendőr­főkapitányság osztályvezetője szólt a családok, a feleségek megértő segítségéről, amely nélkül nem lenne eredményes a csaknem 900 tagú kollektíva munkája. Luzsák István először Ku- rali István önkéntes rendőr­nek nyújtotta át a 25 éves szolgálatért emlékérmet, né­gyen kaptak 20 éves, többen 15, 10 és 5 éves szolgálatukért emlékérmet. A rendőrkapitányság, vala­mint az államigazgatási szer­vek, az üzemek és termelőszö­vetkezetek vezetői jutalomban részesítették a szolgálatukat legjobban ellátó önkéntes rendőröket, akik nevében Pásztori György köszönte meg az erkölcsi és az anyagi elis­merést. Papp Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom