Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Emiékmüavatás Pilis vörös váron Harcuk emberibb világot teremteti A btmyásxsxfrájk félévssázatSos évfordulóján Már fél háromkor hatalmas tömeg állta körül a pilisvö- rösvári Bajcsy-Zsilinszky té­ren Bajnok Béla szobrászmű­vész alkotását, a négy és fél méter magas emlékművet, amely az 1928-as pilisvörösvá- ri bányászsztrájk emlékére ké­szült, s amely előtt az ese­mény 50. évfordulójára emlé­kezett tegnap az ország. Amíg az MSZMP megyei, budai és pilisvörösvári bizottsága, a Bányaipari Dolgozók Szakszer" vezete, a Nehézipari Minisz­térium és a- Dorogi Szénbá­nyák Vállalat rendezte ünnep­ségre gyülekezett a közönség, a Dorogi Szénbányák Fúvós­zenekara játszott indulókat. A szobor körül munkásőrök és ifjúgárdisták álltak díszőrsé­get. Megjelent az ünnepségen Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, dr. Mon­dok Pál; a Pest megyei Ta­nács elnöke, dr. Simon Pál nehézipari miniszter, Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint a megye, a budai és a dorogi járás és Pilisvörös- vár párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek számos vezetője. Ott voltak az ün­nepségen Pothornyik József, nyugdíjas bányász, a Szocia­lista Munka Hőse és Hunya István, a Pest megyei párt- bizottság tagja, a MEDOSZ elnöke, a forradalmi munkás- mozgalom régi kiemelkedő harcosai. A Himnusz után Nagy At­tila színművész József Attila A város pereikén című versét mondotta el nagy átéléssel, majd Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első tit­kára mondott megnyitó beszé­det: — A pilisvörösvári bányász­sztrájk híven tükrözi a .ma­gyar munkásság osztállyá szer. veződését, annak a forradalmi folyamatnak előrehaladását, amelynek élén az 1918-as pol­gári demokratikus forradalmat és az 1919-es Tanácsköztársa­ságot győzelemre vivő mun­kásosztály állt. 1918. november 24-én megalakult a Kommu­nisták Magyarországi Pártja, ezzel megteremtődött annak a feltétele, hogy a munkástöme­gek vágyai valóra váljanak. Tudjuk és valljuk, hogy ezt a pártot olyan emberek hívták életre és olyan emberek cse­lekvése élteti ma is, akik mindig szoros, elválaszthatat­lan kapcsolatban álltak a nép­pel. A hat évtizedes múltra visszatekintő párt megalaku­lása óta folytatott harcával, az egész nép ügyének becsüle­tes szolgálatával nyerte el pártonkívüli szövetségesei, a dolgozók millióinak bizalmát és nemzetközi tekintélyét. Enélkül a szervezett erő nél­kül a bányászok nem vihették volna sikerre harcaikat. A Kommunisták Magyarországi Pártja mindig nagy figyelmet szentelt a bányászok harcá­nak, sorsának, ötven évvel ezelőtt, amikor a bányászok helyzete egyre katasztrófáli- sabbá vált, a KMP felkészült a súlyos helyzetből adódó fel­adatokra, s az általa vezetett bányászmozgalom kiterjedésé­re mutat, hogy 1928-ban több mint ötvenezer bányász vett részt a bérharcokban. A sal­gótarjániak példája magával ragadta a pilisvörösvári bá­nyászokat is. Ez az emlékmű az ő tetteiket örökíti meg, ezen az évfordulón rájuk em­lékezünk. Havasi Ferenc ünnepi beszéde A bányamunkások nehéz harcairól, helytállásáról Hava­si Ferenc beszélt. — ötven éve, 1928. novem­ber 23-án a pilisvörösvári Li- pót-akna bányászai sztrájkba léptek, hogy családjukat, ön­magukat védjék a nyomor, a kizsákmányolás ellen. A ma­gyar munkásmozgalom törté­nete megörökíti a bányászok harcait, kezdve a XVI. szá­zadbeli besztercebányai meg­mozdulástól. A sztrájkok, tün­tetések krónikája azt tanúsít­ja, "hogy a bányászokat a föld alatti munka, a kolóniaélet mindig összetartásra, baj tár - siasságra ösztönözte; az egy­másra utaltság kifejlesztette szolidaritásukat a kizsákmá- nyolókkal szemben. Ismerték a bányászat gazdasági kulcs- fontosságát, tudták, hogy munkájuk eredményére nagy szükség van. A bányamunkás­ság a felszabadulás előtt a munkásmozgalom aktív csapa­tát alkotta — A Tanácsköztársaság le­verése után — folytatta az előadó — a proletariátus ne­héz harcokban próbálta véde­ni jogait. — A salgótarjáni bányászok már 1926 tavaszán fellázadtak a nyomor ellen. Az illegalitás­ban működő Kommunisták Magyarországi Pártja 1928 márciusában a csehszlovákiai Losoncon megtartott illegális bányászkonferencián megha­tározta a feladatokat. Még eb­ben az évben 97 bérharc tört ki. E harcok közül is kiemel­kedett a pilisvörösvári bányá­szok sztrájkja. A pilisvörösvári Lipót-ak- nában a sztrájk előtt 12 órát dolgoztak, a többletmunkáért járó pótlékot lefaragták. 1928 őszén megvonták a lakás, a fűtés és a világítás természet­beni járandóságait. November 23-án 1600 pilisvörösvári bá­nyász szüntette be a munkát és jogos sérelmeik orvoslását követelték. A kormányzat nem intézkedett, a tőkések pe­dig időhúzásra rendezkedtek be, a munkások és családjaik kiéheztetésére. A sztrájkoló!: mellé álltak viszont a pa­rasztok; a kereskedők, a hen­tesek hitelben szolgálták ki őket. (Tudósításunkat a 3. olda­lon folytatjuk.) AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM Áll A 80 FILLÉR 1978. NOVEMBER 24., PÉNTEK Pártunk hat évtizede \ Irta: Fodor László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető helyettese T örténelmünk aranybetűs évfordulójára emléke­zünk. A szocialista for­radalmak hajnalán, a le­nini eszme ihletésére, ma hat­van esztendeje, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunis­ták Magyarországi Pártja. Lét­rejötte korszakos jelentőségű népünk életében. Olyan erő született, amely magasra emel­te a marxizmus—leninizmus zászlaját, s hatvan esztendőn keresztül vezette és vezeti munkásosztályunk, dolgozó népünk nehéz, küzdelmes har­cát az igazságosabb társadalmi rendért, a szebb, boldogabb holnapért, a szocialista Ma­gyarország megteremtéséért. Olyan párt alakult akkor, no­vember végén, amelyre illet­tek Marxnak és Engelsnek A Kommunista Párt kiáltványá­ban, a tudományos szocializ­mus alapokmányában megfo­galmazottak: „az osztálypárt­ban kommunisták tömörülnek, akik a gyakorlatban minden ország munkáspártjának leg­határozottabb, szüntelen to­vábbhaladásra ösztökélő ré­szét alkotják: az elmélet te­rén a proletariátus többi tö­megeivel szemben az az elő­nyük, hogy tisztában vannak a proletármozgalom feltételeivel, menetével és általános ered­ményeivel”. Pártunk 1918 őszén forra­dalmi helyzetben alakult meg. 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forra­dalom, amely megdöntötte az Osztrák—Magyar Monarchiát és kivívta Magyarország álla­mi önállóságát. S november közepén kikiáltották az akkori idők legdemokratikusabb köz­társaságát. Az őszirózsás forra­dalom véget vetett a háború­nak, megteremtette a polgá­ri szabadságjogokat, s ezzel lehetőség nyílt a szabadabb gazdasági-társadalmi fejlődés­re. Azonban a polgári demok­ratikus program 1918 végén és 1919 elején már nem volt elégséges. Napirendre került a szocialista forradalom. Ahhoz azonban, hogy a munkásosz­tály kivívja a hatalmat, új, nem szociáldemokrata pártra volt szükség. Ma, hatvan év távlatából tisztelettel emlékezünk azok­ra, akik a forradalom ügyét továbbvivő erőt, a munkás- osztály forradalmi élcsapatát, a kommmunista pártot létre­hozták: a baloldali szociálde­mokratákra, a forradalmi szo­cialistákra; és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomban részt vett és Szovjet-Oroszor- szágból hazatért magyar in­ternacionalistákra. A budapesti Városmajor utca 42-es számú ház­ban összegyűlt három forradalmi csoportba tar­tozók, akik létrehozták a Kom­munisták Magyarországi Párt­ját, a szocialista forradalom megvívásának szükségességét hirdették meg. Ritkán adódik a történelem­ben, hogy egy párt forradal­mi célja ilyen rövid idő alatt valóra .váljon, mint a KMP-é. Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után a két munkáspárt — az MSZDP és a KMP — egyesülésével győzött a proletárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanács- köztársaságot. A Tanácsköztársaság a munkásosztály, a dolgozó nép küzdelmének eredményeként, fegyveres felkelés nélkül jött létre, elsőként igazolva ezzel a gyakorlatban azt a marxi— lenini felfogást, hogy a pol­gárháború nem egyedüli útja a szocialista forradalomnak. A KMP tevékenységét, a gazdaságszervezési, államépíté­si, szociális és kulturális erő­feszítéseket, a Tanácsköztár­saság 113 napjának tetteit, eredményeit nehéz volna mind felsorolni. A Tanácsköztársa-' ság a kommunista párt segít­ségével — melynek ebben az időben a fővároson kívül erős szervezetei voltak Debrecen­ben, Nagyváradon, Szegeden, Salgótarjánban, Sátoraljaújhe­lyen, Pápán stb. — köztulaj­donba vette a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzeme­ket, kisajátította a 100 hold­nál nagyobb földbirtokokat, és intézkedéseket tett az életvi­szonyok megjavítására, a nép kulturális színvonalának eme­lésére, s megteremtette a ma­gyar Vörös Hadsereget. Nagy lendülettel kezdtek hozzá az új típusú szocialista állam lét­rehozásához. A magyar munkásosztály tette — pártja vezetésével — egyben nagy Jelentőségű in­ternacionalista tett is volt. Se­gített terjeszteni a szocialista forradalom lángját az európai országokban, támogatást nyúj­tott az élethalálharcát vívó Szovjet-Oroszországnak. Lenin szavaival szólva „a vakot is látóvá tette”, s bebizonyítot­ta, hogy a proletariátus dik­tatúrájának megteremtése a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet törvény- szerűsége. A fiatal Tanácsköztársaság­nak úgy kellett léteznie, hogy szinte az első percektől fegy­veresen is meg kellett védel­meznie a magyar proletárdik­tatúrát. Az imperialista hatal­mak nem tűrték, hogy a Szov- jet-Oroszország mellett még egy munkásállam legyen, és felhasználva a román, a cseh­szlovák és a jugoszláv bur- zsoá kormányt, katonai inter­vencióba kezdtek. A Tanács- köztársaság igen nehéz hely­zetbe került, a Vörös Hadse­reget több mint háromszoros túlerő támadta. És ez a had­sereg, melyet sebtében moz­gósítottak a proletárdiktatúra, az ország függetlensége védel­mében, sikereket tudott elér­ni. Dicső hadjáratot vezetett északon, ahol a felszabadított területeken a cseh és a szlo­vák kommunisták kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársasá­got. H ogy miből táplálkozott a Vörös Hadsereg sike­res hadjárata? Abból, hogy a Tanácsköztársa­ság háborúja igazságos, for­radalmi háború volt. Egy­idejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a prole­tárforradalom vívmányainak megvédéséért. „A háború, amelyet ti viseltek, az egyet­len jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyo­mottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll” — üzente Le­nin 1919. május 29-én. A túlerőben lévő ellenség és a belső ellenforradalom azon­ban visszavonulásra kénysze­rítette a Vörös Hadsereget. Magyarországra igen nehéz idők következtek. A fehérter­ror, a 25 éves Horthy-rend- szer. A magyar proletariátus szívéből azonban még a fék­telen fehérterror sem tudta kitépni a felejthetetlen 133 napot. Jellemző, hogy a pro­letárdiktatúra leverése utáni időszakban a párt illegális sejtjei rövid időn belül kiépül­tek, s 1920 tavaszán már meg­jelentek az országban az első kommunista propagandaanya­gok, hírül adva: él, dolgozik a párt. A húszas évek közepén még legális fedőszervet, a gyorsan népszerűvé váló, s ezért hamar a hatóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárnyra tudta bocsátani. A mély illegalitásban működő kommunista párt tevékenysé­gének kiemelkedő aktusa volt az 1930 szeptemberi budapesti megmozdulás, ahol újra száz­ezreket tudtak az utcára vin­ni a burzsoázia ellen. És a párt — vezetőinek sorozatos letartóztatása és kivégzése el­lenére — hallatta hangját, a totális fasiszta diktatúra ki­építésének kísérlete, majd a fokozott háborús kizsákmányo- ,lás ellen, a fasiszta szövetséges blokkból való kilépés, a szov­jetellenes háború haladékta­lan befejezése érdekében, a független, szabad, demokrati­kus Magyarország megterem­tése mellett, az antifasiszta egységfrontért. A miért a kommunisták küzdöttek a fehérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadulásával következett be. A szovjet hadsereg elhozta a várva-várt felszabadulást, népünk előtt megnyílt a felemelkedés, a szebb, boldogabb életlehetősé­ge. A kis létszámú illegális kom­munista pártból néhány hónap alatt több tízezres számottevő politikai erőt képviselő, szerve­zetileg egységes marxista—le­ninista párt lett. Az MKP volt az egyetlen erő, amely a fel- szabadulás kezdetétől mutatni tudta a magyar népnek a há­ború okozta összeomlásból a kivezető utat, s meghirdette: lesz magyar újjászületés! Az MKP 1945 májusi országos ér­tekezlete határozatainak meg­felelően küzdöttek a gazdasá­gi stabilitásért, az infláció megszüntetéséért, a bányák, a bankok • államosításáért. A kommunisták javasolták a 3 éves tervet, ők voltak, akik ki­dolgozták a szocialista átala­kulás programját, megterem­tették a jó forintot, leleplez­ték a reakciót. És élen ha­ladt a párt o munkás egy­ségfront, az egységes munkás­párt megteremtésében, az új államhatalom kiépítésében, a szocializmus alapjainak lera­kásában, a proletárdiktatúra megszilárdításában. Az ered­mények mellett azonban pár­tunk hibákat is elkövetett, melyekért drágán fizetett. A személyi kultuszból eredő el­méleti és politikai hibákat az ellenség kihasználta, s 1956. ban ellenforradalom tört ki. A magyar munkásosztály és a magyar nép legjobbjai, a szocialista rendszer hívei a Szovjetunió testvéri, interna­cionalista segítségével leverték az ellenforradalmat, s orszá­gunk, népünk újra elindulha­tott a felemelkedés útján. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg a tevékenységét. Az el­lenforradalom hallatlan anya­gi és politikai károkat oko­zott. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom