Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
"xJártap 1978. NOVEMBER 21., KEDD Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás a 3. oldalról.) A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxizmus—leninizmus elvein alapuló egység és együttműködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a kommunista és munkáspártok sokoldalú találkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egyirányba ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártünk aktívan részt vett az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi, 1976. évi berlini értekezletének előkészítésében és lebonyolításában, és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben, is. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk folyamatosan, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nemzetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt békére van szüksége, hogy folytathassa szocialista építő munkáját és élvezhesse annak gyümölcseit Pártunk, államunk. a Magyar Népköztársaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik. Béketörekvéseinknek megfelelően képviselőink részt vettek az európai és északamerikai államok Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásán és készülnek a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfogadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának továbbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezési verseny megfékezését követeli meg. Amint az egész világ, hazánk is érdekelt abban, hogy eredményesen záruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások és az egyenlő biztonság elvei alapján mielőbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlátozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előre haladjanak. A közel-keleti kérdés igazságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt követeli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük az izraeli agressziót. Elutasítjuk a Camp David-ben folyó izraeli—egyiptomi külön- utas egyezkedést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Keleten. Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tárgyalások összehívását valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a Palesztinái arabok egyetlen törvényes képviseletének, a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek részvételét is. Mélyen elkeseritönek tartjuk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők döntései alavján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, annak népével, s kívánjuk, hogy az agresszo- rokkal vívott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg fügnetlenségét az úi fenyegetésekkel szemben is és békében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az. how az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére-kedvére azt, amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe. Köszöntjük a három nemzedéket Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkásosztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elvtársainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elvtársainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkívüli barátainkat, megbecsült szövetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, Pothomik József: népünk boldogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató program- nyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! Éljen a*Magyar Népköztársaság! A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothomik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. kém, hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következtesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a a szocializmus építésében. Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottságnak tagja lehetek és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. A pártonkívüli harcostársak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Sxentágofhai János : Társadalmunk magáénak vallja rendszerünket Ügyünk folytatói a fiatalok Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillantás megtett történelmi útunkra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban beszédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet megdönteni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott a bányászok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társadalmi haladás iránt elkötelezett valamennyi ember számára, mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus. Ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azonos célért küzdő emberek, mint Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxista—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci feladatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép iránti szeretetből és felelősségérzetből fakadt. Ezt az elkötelezettséget kell megőriznünk a jövőben is. Tisztelt elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom mindhárom nemzedékének képviselői. Mi idősebbek nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai. Hiszem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozgalomban mi, az idősebb generáció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik, s a fejlett szocializmus felépítésében ölt testet. Végül engedjék meg neTisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Miért is tagadnám, hosszú, számos ellentmondással, gyöt- relmes önvizsgálattal, kétely- lyel, belső és külső buktatóval, visszanézéssel és nemegyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány megbecsülése volt. A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak uralkodó rétegéből, hanem a vidéki humanista műveltségű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biztos polgári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-állapotok határ- sávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hurrápatrióta és búsmagyar álellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezéssel a „gut- gesinntek”, hanem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyílt, több nyelvű sodrából. Más világképet és életszemléletet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár, hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította a kibontakozó fasizmussal. Háborús élményeim a hadikórházban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelki- állapotban foglaltam el 1946- ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, sem mint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tett. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése —, de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az oldalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a „mi rendszerünk” és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai vezetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunistáik Magyar- országi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkívüliek jókí- vánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozóik, különböző világnézetű emberek, hívőik és nem hívők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelő bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért népünk legjobbjai, a mai történelmi korszak előharoosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — minden nagy lej.oaes ellenére, sőt talán éppen annas kö- ■veikeztéoen is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy, mint a tudományban, lényegesen nehezebbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század .utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre József Attila szavait idézve: ... én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.” Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé, a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háruló felelősséget, terheket. Itt is, mint az élet miniden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménynyel, hogy minden alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom, valós igényeihez. Ennek érdekében nagyobb kritikával és főleg önkritikával kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetőségeinket, és ebből több önzetlenséggel, nagyobb fegyelemmel kell következtetéseinket levonnunk. A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de minden erőforrás optimális felhasználása elengedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a termelés minden ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonatkozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem önöket,' politikánk vezető testületét, következetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotó tevékenységek körében a középszerűségbe, az opportunizmusba, vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóság”-ba való belenyugvás nélkül —, mi követjük önöket Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmácsolta. Szűcs Bsfvánné: Erőt merítünk az elődük példájából Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Ma hazánk lakosságának több mint a fele anyanyelvével együtt tanulta, tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát Ami bennünket körülvesz, amit először megismerünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk. Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának és munkájának eredménye, amelyben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük, honnan vezetett el az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülményeik határozzák meg a ma ■társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, továbbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredményeit, és meg akarjuk hódítani a jövőt Azok nevében szólok, akik •nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, hanem követni is akarják útjukat Azzal követhetjük iaa- zán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a feladata, hogy megválaszolta kora legfontosabb társadalmi, ■politikai kérdéseit, megértse Lenin igazát; minden úi nemzedék szükségképpen m ás módon közeledik és jut el a szocializmushoz. nem olyan viszonyok között, mint aoái. A mi nemzedékünk számára a ná'külözés és a kizsákmányolás rem*'h“+ően coha vHz- sza nem térő keserű valóság. Az illegalitás időszaka számunkra tiszteletre méltó történelem. A múltat nem kell és ■nem szabad már megismételnünk. Kommunista elődeink azért harcoltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen folytatni. Olyan örökséget h ránk, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy népünknek történelme során először legyenek jóban-rosszban szövetségesei. Egy olyan országot kaptunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazdagabb emberi élet feltételei, ahol nemcsak Létbiztonságban élhetünk, ______ tö bbre vihetjük, mint elődeink, ahol értelmes cselekvési tőségünk, biztos perspektívánk van.
