Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. NOVEMBER 21., KEDD V^íí?ffíJ Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése dalom felépítése pedig meg­teremti az államhatalom elha­lásának feltételeit. Ma már három világrészben vannak szocialista országok; a szocializmus világrendszerré vált. A szocialista forradalom győzelme az egykori cári Oroszországban, a Szovjetunió­nak, a világ első szocialista államának létrejötte, fennál­lása, példája és tapasztalatai erősen hatnak a társadalmi és nemzeti felszabadulásért har­coló népekre. Mégis látniva­ló, hogy az alapvető azonossá­gok mellett minden egyes mai szocialista országban máskép­pen, eltérő módon és formá­ban, más-más időpontban győzött a szocialista forrada­lom. Az eltérő nemzeti hagyo­mányok és adottságok, az egyes országok különböző bel­ső erőviszonyai következté­ben, a nemzetközi helyzet idő­közben megváltozott ténye­zői miatt ez természetes. Egységben a közös célokért A marxista—leninista elmé­let alaptétele, hogy a szocia­lista forradalom győzelméhez sokféle út vezet, és minél több nép választja a szocializmus útját, annál változatosabbak lesznek annak formái. Lenin már 1916-ban kifejtette: „Minden nemzet eljut a szo­cializmushoz, ez elkerülhetet­len, de nem teljesen egyfor­mán fognak eljutni, mind­egyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletár- diktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehaj­tott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakor­latilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekintetben a történelmi ma­terializmus nevében egyhan­gú szürke színnel akarná fel­vázolni.” Leninnek az élet rea­litásain alapuló zseniális fel­ismerését a magyarországi osztályharcok tapasztalatai, forradalmunk győzelmének és szocialista fejlődésünknek sa­játosságai is megerősítik, s a győztes szocialista forradal­mak példáján minden eset­ben igazolódott. A szocializmus építésének egyik sajátossága, hogy a szo­cialista országok egy részében egy párt, másokban több párt működik. Tapasztalataink sze­rint a szocializmus rendsze­rében az egy- Vagy többpárt­rendszer nem elvi, hanem az adott országok hagyományai, társadalmi viszonyai alapján eldöntendő gyakorlati politikai kérdés. Elvileg lehetséges, a gyakorlatban pedig valószínű, hogy a jövőben, amikor még •több nép fog a szocialista fej­lődés útjára lépni, növekedni fog az olyan szocialista orszá­gok száma, ahol a történelmi tradíció vagy más okok miatt több párt fog működni. A mi útunk más volt Ma­gyarországon — rövid idősza­koktól eltekintve — a polgári szabadságjogok gyakorlatilag hiányoztak, az osztályösszeüt­közések viszont rendkívül ki­élezettek voltak. Ilyen törté­nelmi feltételek közt alakul­tak ki mai viszonyaink, ame­lyek lényege a munkásosztály hatalma, s egyik jellemzője, hogy politikai rendszerünkben egy párt működik. Hazánkban a földesúri és a kapitalista osztályok megszűntek, társa­dalmunkban csak dolgozó osz­tályok vannak, s mi már sem tőkés bírálóink kedvéért, sem a szocialista fejlődés lehetsé­ges új útjainak teóriái miatt nem fogunk burzsoá, vagy kispolgári pártokat szervezni nálunk már nem létező osztá­lyok képviseletére. A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt két párt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesü­lésével, a marxizmus.—leniniz- mus eszmei alapjának elfoga­dásával jött létre. A magyar munkásosztály, népünk nagyra értékeli a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták történelmi művét, a két mun­káspárt 1948-ban megvalósí­tott egyesítését. A munkás­egység híveinek elévülhetetlen érdeme, hogy az egyesülést követő időszak durva szektás hibái, az elkövetett igazságta­lanságok ellenére, megvédték az egyesült pártot a revizionis­ták, az osztályellenség támadá­saival szemben az 1953 nyará­tól 1957 tavaszáig húzódó politikai krízis legviharosabb eseményeinek közepette is. Ez­zel döntően hozzájárultak a munkásosztály hatalmának megteremtéséhez 1948-ban, an­nak megvédéséhez 1956-ban, és a szocialista fejlődés feltéte­leinek biztosításához mind­mostanáig. A mi tapasztalataink ugyanúgy, mint az osztály- harc általános, nemzetközi ta­pasztalatai arra mutatnak, hogy ahol két vagy több, je­lentős tömegbefolyással ren­delkező munkáspárt van, ott ezek egyesülése nagy mérték­ben erősítheti a munkásosz­tály egységét, és meghatvá­nyozhatja politikai erejét. Ez lehetőség, az viszont elenged­hetetlen, hogy a munkásosz­tály napi érdekeinek sikeres védelme, történelmi céljainak elérése érdekében a tőke elle­ni harcban az adott ország munkáspártjai megtalálják az együttműködés, az akcióegység alkalmas és hatékony formáit. A társadalmi rendszerek kö­zött a demokráciáról, az em­beri jogokról folyó vitában a kapitalista rend védelmezői a politikai rendszer kérdéseit előszeretettel állítják be úgy, mintha a szocialista rendszer sajátossága az egypártrendszer és a diktatúra, a kapitalista rendszer sajátossága a több­pártrendszer és a demokrácia volna. Ez elméletileg és a va­lósággal szembesítve egyaránt gyökeresen 'hamis és mester­kélt állítás. Mindenki tudja, hogy ma mind a szocialista, mind a fejlődő, mind a kapi­talista országok között egy­aránt vannak olyanok, ame­lyekben egy, illetve több po­litikai párt működik, s ez ön­magában nem határozza meg az adott rendszer demokrati­kus vagy nem demokratikus jellegét. A magyar kommunisták, akik egy negyedszázadon át gyünk egyaránt hűek nemze­tünk piros-fehér-zöld zászla­jához és a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogójá­hoz. Népünk békéjét védi, szo­cialista jövőjét biztosítja, hogy óvjuk, és szüntelenül erősítjük barátságunkat és szolidaritá­sunkat a Szovjetunióval, a szo­cializmus, a haladás országai­val és népeivel, a világ kom­munista és munkáspártjaival. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjé­hez, a népek barátságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti érdekeinek leghí­vebb szolgálata. Ä tömegek tevékeny támogatásával Hűség a nemzeti és a vörös lobogóhoz Kedves elvtársak! Történelmi útunk tapaszta­latairól szólva nyugodt lelki- ismerettel mondhatjuk, hogy pártunk megalakulásának per­cétől mindmáig hazafias és internacionalista párt volt, s az lesz a jövőben is. Az osztályöntudatos mun­kásokat, a kommunistákat, különösképpen a munkásosz­tály forradalmi pártját nem átallotta hazafiatiansággal vá­dolni az a földbirtokos és ka­pitalista osztály, amely a Habsburgok hű kiszolgálója, majd a Hitler-fasiszták első és utolsó csatlósa volt, amely az első világháború és a má­sodik világháború alatt egy­aránt vágóhídra hajtotta né­pünk millióit idegen érdeke­kért, a végpusztulás szakadé­kéba vitte mindkét háborúban az országot, a nemzetet, s amely kizárólag és minden­kor saját önös osztályérdekeit tartotta szem előtt Ezzel szemben pártunk, a magyar munkásosztály az im­perialista háborúk ellen har­colt, a Magyar Tanácsköztár­saság idején forradalmi hon­védő háborút vívott, a máso­dik világháború éveiben ül­dözött pártként, más haza­fiakkal összefogva harcolt a fasizmus ellen, a független, szabad, demokratikus Magyar- országért A felszabadulást követő időkben, mint kor­mányzó párt magára vette a nemzet sorsáért a felelőssé­get Ma is az a legfőbb cé­lunk, hogy népünk, nemzetünk függetlenségét, szabadságát, békéjét és boldogabb, szocia­lista jövőjét, a haza felvirágzá­sát szolgáljuk. Mint a munkásosztály mar­xista—leninista forradalmi él­csapata, pártunk mindig fen­nen hirdette a proletár inter­nacionalizmus elvét, és hozzá való, hűségét tettekkel bizo­nyította. Pártunk szolidáris a világ kommunista és munkás­pártjaival, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországai­val, a szocializmust építő min­den néppel, a szabadságukért küzdő népekkel, a világ hala­dó erőivel. Azok az elvtársa­ink, akik a polgárháború évei­ben Oroszországban fegyvert ragadtak a forradalom győzel­méért. akik a nemzetközi bri­gádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik úgyszól­ván minden európai országban Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A történelmi út áttekintése, a harcok néhány fő tapasz­talatának sorravétele után szólni kell pártunk jelenlegi helyzetéről, napi munkánk időszerű kérdéseiről is. Pár­tunk, amely ma kereken 790 ezer tagot számlál, ideológiai­lag, politikailag és szervezeti­leg egységes, a tömegekkel szo­ros a kapcsolata, a munkás­osztállyal összeforrva dolgo­zik, politikája a nép támoga­tását élvezi. A hat évtized hosszú és ne­héz küzdelmeire a párttagság, a párt harcát támogató öntu­datos munkások, parasztok, értelmiségiek határtalan áldo­zatkészsége volt jellemző. A vad, fasiszta osztályellenség­gel vívott harc útját végig az áldozatok, a mártírok sírjai szegélyezik. Ha a párt mai helyzetére, népünk mai sza­bad, emberhez méltó életére, országunk fejlődésére gondo­lunk, akkor azt kell monda­nunk, volt értelme a harcnak, az áldozatok nem voltak hiá­bavalók; eredményeink na­gyok. A megfelelő irányvonal és a célok meghatározásában, a harc megszervezésében és irányításában a pártnak meg­van ,a maga felelőssége, más­sal nem, pótolható, döntő sze­repe, de ha az eredményekről szólunk, akkor mi a történe­lemformáló erők, a tömegek, munkásosztályunk, népünk helytállásáról, öntudatos mun­kájának eredményeiről beszé­lünk. A harc legnagyobb és min­den másnál fontosabb ered­ménye hazánkban a munkás­osztály hatalmának kivívása, a dolgozók államának, a Ma­gyar Népköztársaságnak meg­teremtése. A munkásosztály hatalmának védelme, orszá­gunk törvényes rendjének biz­tosítása ma is legfontosabb feladatunk. Ezzel védjük el­ért vívmányainkat, és ez biz­tosítja jövendő fejlődésünk alapvető feltételeit A munkás- osztály hatalmának, a népi ál­lamnak köszönhető, hogy le­rakhattuk hazánkban a szó- cialista társadalmi rend alap­jait, nagy lépésekkel előreha­ladhattunk a gazdasági és a kulturális építésben, az élet- színvonal emelésében, a ma­gyar nép ma a fejlett szocia­lista társadalmat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe. Az utóbbi két évtizedben fejlődésünk töretlen. Megvéd­tek és megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát; vég- hezvittük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését; tovább­fejlesztettük a szocialista terv- gazdálkodást megvalósító gaz­daságiirányítási rendszerün­két; szélesítettek és mélyítet­tük államunk, társadalmunk egyik fő lényegi vonását, a szo­cialista demokráciát. A céltudatos munka ered­ményeként 1977-re — 1950-hez viszonyítva — a nemzeti jö­vedelem négy és félszeresére, az ipari termelés nyolcszorosá­ra, a mezőgazdasági termelés kétszeresére emelkedett; az egy keresőre jutó reálbér két és félszeresére, a reáljövede­lem egy lakosra számítva több mint háromszorosára nőtt. Az 1975 végén befejezett első 15 éves lakásépítési program alapján 1 millió 50 ezer la­kás épült; minden harmadik család új lakásba költözött Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt hazánk­ban az ideológiai képzés, nö­vekedett világnézetünk, a marxizmus—lenimizmus befo­lyása, erősödött a szocialista közgondolkodás, széles kör­ben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái. Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny, a kommunista szombatok, a szocialista fcasL gádmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi felada­tok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdeké­ben végzett önkéntes és egyre szélesedő társadalmi munká­jában, A tudomány, az okta­tás, a szakképzés, a közműve­lődés, a kultúra fejlődésének és terjedésének eredménye­ként műveltebb, felvilágosul­tabb, szélesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar nép, mint bármikor történel­münk során. A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kong­resszuson megjelölt feladatok megoldásán. A Központi Bi­zottság ez év áprilisi ülésén megállapította, hogy a kong­resszus irányvonala gyakorlat­ban igazolódott, népünk egyet­ért azzal és tettekkel támogat­ja megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szocia­lista építés jelen szakaszának konkrét tennivalóit törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv végrehajtásának eddigi menetében. , A Központi Bizottság — kö­telessége szerint — rendszere­sen napirendre tűzi és meg­tárgyalja a szocialista építő­munka fontos kérdéseit. Így kerültek megvitatásra a közel­múltban a termelési szerkezet megváltoztatásának tennivalói, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az építő- és építőanyagipar feladatai, majd az új, második, 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irányel­vei. Pártunk vezető testületé­nek tevékenységét megfelelően kiegészíti a Minisztertanács azonos irányú folyamatos mun­kája, és segít az országgyűlés, amely legutóbbi ülésén — mint ismeretes — átfogóan megtár­gyalta a közoktatás és a közle­kedés helyzetét, feladatait, s a további fejlődés irányát meg­határozó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő terü­leten a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi elő­irányzatainak teljesítésében le­maradások mutatkoznak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság termelőerői, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és a kere­setek. 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv előkészítése. A fejlődésnek most olyan sza­kaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszín­vonalának javításában elért eddigi vívmányaink megszilár­dítása, és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó meg­alapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcs­kérdése e területen, hogy a minőségi és hatékonysági té­nyezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk nép­gazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Minden más felada­tot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társada­lom építésében magunk elé ki-, tűzött célok elérésének. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélésére törekszik, s abból kiindulva foglalkozik tennivalóinkkal, nem tévesztve szem elől táv­lati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturá­lis építés soronlevő feladatai­nak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a munkában, el­sősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis biza­kodóak vagyunk, céljaink fel- emelőek, és ugyanakkor elérhe­tőek, mert szilárd alapokra tá­maszkodhatunk. Saját erőfor­rásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefo­gásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdítá­sával, a testvéri szocialista or­szágok együttműködésében rej­lő lehetőségek még jobb hasz­nosításával feladatainkat meg­oldjuk, céljainkat elérjük. Az emberiség legffenfosabb kérdése a béke Az ünnepi ülés résztvevőinek egy csoportja. Balról jobbra: Nánási László, Mező Imréné, Marosán György Kedves elvtársak! A pártalapítástól eltelt hat­van esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökeresen megváltozott Lenin látnoki szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitalizmusból a szo­cializmus irányába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapitalizmus egyedural­ma megszűnt, a szégyenteljes gyarmati rendszer széthullott és már csak maradványai lel­hetők fel. A szocialista orszá­gok, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom, a nem­zeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan be­folyásolják a világhelyzet ala­kulását és a tudományos szo­cializmus az emberiség legel­terjedtebb eszmeáramlatává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfoglalá­sai alapján — szocialista el­veinknek, országunk, népünk érdekeinek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevé­kenységet folytát. Pártunk, kormányunk, tömegszerveze­teink és tömegmozgalmaink, in­tézményeink nemzetközi tevé­kenységükkel a társadalmi ha­ladás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és követ­kezetesen képviseljük. Külpoli­tikai törekvéseinket népünk helyesli és támogatja, s annak súlyát az egység demonstrálá­sával és a hazai építőmunka feladatainak eredményes meg­oldásával adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai­nak szövetségeseként lépünk fel. arra törekszünk, hogy to­vább erősítsük összefogásunkat a szocialista országokkal és szolidaritásunkat a szabadságu­kért küzdő népekkel, a fejlődő országokkal. A fejlett kapita­lista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alap­ján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyü­mölcsöző gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk. (Folytatás a 4. oldalon.) csatlakoztak az antifasiszta fegyveres ellenállás osztagai­hoz, távol a hazától, mégis a hazáért, népünkért és a né­pek szabadságáért harcoltak. Pártunk mindenkor és ma is a leghatározottabban el­utasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust, a szocia­lista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveit kö­veti, ennek szellemében neve­li népünket, ifjúságunkat. Né­zetünk szerint e két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Jelképesen szólva, ezért va­illegalitásban, a fasiszta ren- szer börtöneivel, statárium­mal is dacolva harcoltak, egyáltalában nem becsülik le a polgári demokratikus sza­badságjogok jelentőségét, de a rendszerek vitájában a lé­nyegről kell beszélni. A kapitalista országokban, ahol a nagytőke kezében van a tényleges hatalom, ahol ki­zsákmányolják a dolgozókat, és az emberi lét alapfeltételeit biztosító kérdésekben, mint például abban, hogy kap­nak-e munkát, semmiféle törvényes beleszólási jogot nem biztosítanak számuk­ra. akárhány politikai párt működjék is, ettől a rend­szer még nem lesz demok­ratikus. Ezzel szemben a szocialista országokban, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ahol a nép a maga sorsának ura lett, ahol az állampolgárok érdekeit maga az állam is vé­delmezi, ahol a dolgozóknak közvetlen szavuk van az élet alapvető feltételeit biztosító kérdések eldöntésében, legyen bár csak egyetlen párt, a po­litikai rendszer mégis maga- s abbrendü és demokratiku­sabb. Politikai rendszerünk képes arra, hogy a dolgozó osztályok és rétegek, sőt az egyes dolgo­zók érdekeinek az alkotmány­ban és törvényeinkben meg­határozott jogainak érvénye­sülését a mindennapi gyakor­latban megvédje és biztosítsa. Ennek érdekében pártunk szö­vetségi politikát folytat, amely megteremtette a dolgozó osz­tályok, a munkásság és pa­rasztság osztályszövetségét, az értelmiséggel, a kispolgári ré­tegekkel való összefogást, a párttagok és pártonkívüliek, a materialisták és hívők egysé­gét a Hazafias Népfront-moz­galom keretében, a munkás- osztály vezetésével, a szocialis­ta társadalom felépítésének céljával. Politikai rendszerünk jó működését biztosítja, hogy hatékonyan, önállóan, társa­dalmi rendeltetésüknek meg­felelően dolgoznak a szak- szervezetek, az ifjúsági szö­vetség, az Országos Nőtanács és a nőbizottságok, vaLamimt számos más tömegszervezet, tömegmozgalom és érdekkép-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom