Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
«Jf MT.errt 1978. NOVEMBER 19., VASÄRNAP Séta az új múzeumban Két megválaszolatlan kérdés KERÉNYI JENŐ SZOBRAI KÖZÖTT Amikor a pénteken | felavatott szentendrei Ke- ! rénj’i Múzeumba lépünk, a | szelíd erő, a tántoríthatat- | lari belső tartás fogad. A = hűség. Hűség az emberség- = hez és a minőséghez. Ezt | olvassuk le egy fej félfor- | I dulatában, az enyhén nyit- ‘ | va felejtett szájban, a tág. | ra nyílt szemek átható | csöndjében. A soha meg | nem szűnő, mindig fokozó- | dó összpontosítást, a ma- | gány gazdagságát. | Markáns, érzékeny élet- I művet hagyott ránk, olyan- | teljességet, mely optimális- | eszközökkel, a morál és a | szobrászat törvényeivel | uralja századunk szellemiéi ségét. Találóan helyezte el 5 a rendező, Hann Ferenc az | állandó kiállítás bevezető- ! jének a Kerényi Jenőről ké- I szült Koffán-fotót és a Tíz- i parancsolatot. Dante és Vergilius A törvény Az eszme azonosságával, rokonságával társul egymáshoz a Tízparancsolat és Mózes. A • széttört kőtábla évezredek parancsában összegződik: Ne öljI Múlt, jelen, jövő közös törvénye. Kerényi az alakzat robbanó kitártságával és a horizontális tágítás hevességével parancsolja ránk szoborral az emberiség fő törvényét. Szépséggel az igazságot. Michelangelo, Madách töprengéseit folytatja. Szobrot, festményt, drámát; szoborral. Építi az idő, a történelem alapját, az, ami a szoborban felépült. Mindig a legfontosabb megszólítást tartalmazza a Kerényi- mű. Ettől olyan sűrű, fenséges. Monológok e szobrok, mintha egy XX. századi Hamlet szólna hozzánk, de hangtalanul. Látjuk, s bármennyire paradoxon; halljuk is. Ke- . répyi szobrai előtt alig észre- j, vehétpen gyorsul bennünk a koncentráció. Alakít. Hangulatot, magatartást. Nyitott tenyérben ül Dante és Vergilius, ők már mi vagyunk. S a tenyér? Az korunk. Kegyes hozzánk. Tart , a nyitott tenyér, nem szorít, nem ropogtat. Az áttört falú múzeumban több Anyaság tekint ránk. Szelíd vakság. Minden anya; erőd. Tömzsi kincset véd; gyer- , mekét, gyermeket, holnapot. Különös, hogy Kerényi a kézzel és az arccal is az állandó- ság metamorfózisát érinti; ’ emberi formákkal a létezés és a társadalom mélységeit. A Solymász, a Ka\apos hölgy így testesíti saját formai határaival az életet, a megtalált és kifejezett alakzat arra szolgál, hogy végigrez- düljön benne az eszme: ezúttal a derű és a fiatalság. Golgota Az ellenpont is megjelenik; a Golgota. A hármas állókép sok mozdulatot sűrít, az ember által okozott értelmetlen emberi szenvedést összegezi. Ez Kerényi Sors-szimfóniája, a beethoveni zaklatottság drámája ezúttal szobor. Szobor és múlt, az artisztikum ezúttal éppen e szaggatott és kínlódó csoporttal küszöböli ki a holnap gyűrődéseiből a fölösleges fájdalmat. Korunk és társadalmunk humánuma nem engedélyezheti a kín erőpa- ' zarlását. Itt és ebben is találkozik Kerényi ars poeticája a szocializmus egyetemes em- ' berségével. láló párhuzammal a múzeum és a történelem szerkezete. Rendezi, sűríti Kerényi munkásságának ellenpontjait; következetes dialektikáját. Az Olajmunkás feszesen áll, maga az erő, maga az osztály; sok ember gyülekezik a szoborba, a mi időnk. A felület vulkanikus töredékei, a zuhanó, szakadó tömbök részhe- roizmusa, e küzdelmes, vívódó részletek a jelképes figura hiánytalan harmóniájába olvadnak. A látvány rész és egész, egyén és tömeg, jelen és jövő kapcsolatát, csatlakozási pontjait rendezi szoborral Szoborrá és Életté. Lovak Lovas ábrázolásai is jelentősek. Ember és ló együtt az érzelmek tetőpontját hordozzák olyan árnyalati átváltozásokkal, hogy a ló feje szinte emberi, s az emberé szinte valamennyi állat anatómiájának felsőfokát jelzi. Kerényi szobraiban a fej elhagyja a humánus kategóriához kötött atmoszférát, s magát a növényekre, állatokra és az emberi állapotra osz-tódó létezést ragadja meg. Az is különös vonás, hogy ló és lovas formája, sorsa, karaktere párhuzamos; tartása, figyelme is. Műteremidézet Sikerült valamit megőrizni Kerényi műtermének alkotó feszültségéből, drámájából, lüktető mozgalmasságából azzal, hogy nyitány és finálé együtt rezeg a pályakezdés megfontoltan és egyéni fanyarsággal mintázott három női aktjával és a plasztilinbe álmodott utolsó mű már-már tragikus zaklatottságával. Így egység Kerényi életműve, életének íve feszes húr, érzékeny és drámai sűrítmény. Szath- máry Gézáné, az épület tervezője Kerényi szellemében dolgozott; az ablakfal átlátható, s amikor kitekintünk; fákat látunk, és ott is Kerényi-szobrokat, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékmű, Csontváry, az Anyaság monumentalitását; bronzban, kőben, alumíniumban. Az anyag bent is, kint is eszmét, gondolatot rögzít. Kifejezi és összegezi a világot. Sűrített a tér, ring és hömpölyög benne a feltartóztathatatlan idő. Anya gyermekéve! Kosaras I. . Kerényi Jenő szobrai között nem fejezhető be a séta. Sodrása, tartalma, iránya lassan és egyre végérvényesebben életünk elemévé válik. Komoly örökséget kapott ajándékba egyén és közösség. Egy ember szobrokká alakult életét, aki ezt a végeredményt tehetséggel, összpontosítással és a magány legyőzésével érte el. Küzdelmét megvívta, ezért maradt utána életmű. Losonci Miklós Olaj munkás ISKOLÁSOK ÉS PEDAGÓGUSOK AZ OLVASÁSRÓL v Keresztelő Szent Jánost, a Golgotát az Olajmunkás követi. A múzeumban is, Kerényi ouvre-jében hasonlóképp. A rendező, Hann Ferenc érzékelte az életmű logikáját és finomságait. Érzékelte azzal is, hogy nagyon helyesen alkalmazta a fal áttöréseit — az ötletet Kerényi Jenő Doma- novszky-síremlékterve szolgáltatta — s azzal is, hogy a Golgota fókuszából egy átmeneti, közvetítő megoldással szemünket egyszerre irányítja az Olajmunkás és a hajnalt jelző Kakas irányába. Ez taMúzeumi enteriőr Ültem apám térdén és ő mesét olvasott. Nem emlékszem, mi volt az első könyvem. De gyerekkori könyvtáramból még őrzök néhány kötetet és bár helyet foglalnak, nem porosodnak. Kicsit restelkedve vallom be: betegség, rosszkedv ellen gyógyszerként olvasom őket, a Marci, a csodakapust, a Kaland a szamó- cásban-t, a Timur és csapatát vagy a Hatodik osztályt. Ilázi könyvtárak Solymáron, az általános iskolában vagy negyven gyereket toboroztak össze lelkes pedagógusok, Németh Lajosné igazgatóhelyettes, Kocsis Lajosné és Taschek Ágnes magyarszakos tanárok és Bozóki Jánosné, az iskolai könyvtár vezetője. A gyerekek nemcsak a legjobb magyarosok közül kerültek ki. Vannak olyanok, akiknek már előzőleg feltették a kérdést egy osztályfőnöki órán: van-e otthon könyved? Előttem papírhalmaz; kivétel nélkül mindenkinek van házi könyvtára, a húszkötetestől a százötvenesig. — Honnét van ennyi könyvetek? Ági, elsős: — Már huszonnégy könyvem van, képesek meg verse-i sek, karácsonyra is, születésnapomra is kaptam, a Bóbita a legszebb. Andris, harmadikos: — Nekem hetvenhat könyvem van, én is mindig ajándékba kapom névnapra meg ilyenekre. Volt olyan is, amit én kértem, a Némo kapitány, mert láttam moziban. Édesapám műszerész, mamám' orvosírnok. Ibolya, ugyancsak harmadikos: — Van vagy hatvan könyvem, apukám köt, anyu varr. Hatodikba jár János: — Én a Világjárókat szoktam kérni aputól, aki kőműves, anyám takarítónő. * j Pista már saját maga is vásárol: — Papám szabó, ha kap, mondjuk 320 forintot, a húszas az enyém és gyakran idejövök az iskolai könyvárushoz. Tibor: — Anyu itt dolgozik a PEMÜ-ben, ahol van könyvárusítás, onnét vásárol, vagy az Ápisz-ban. A tantárgyhoz kapcsolódva — Ki kapott könyvet az iskolától? Majd minden kéz a magasban. Németh Lajosné: — Gyermeknapra, évzáróra, vetélkedők díjaként mindig könyvet adunk. A szaktantermekben bárki hozzáfér a legfontosabb kézikönyvekhez. Minden tantárgy oktatásánál felhívjuk a figyelmet egy-egy, a témához kapcsolódó olvasnivalóra. — Ki jár könyvtárba? Mindenki. Bozóki Jánosné: — Háromszázhetvenegy olvasója van az iskolai könyvtárnak, de sokan a községiben is tagok. — Mit olvastok a legszívesebben? Az óriási hangzavarból lassan összeáll a kép: a Delfinkönyvek magasan vezetnek, a Pöttyös-, a Csikós-sorozat is kedvelt, a lényeg: izgalmas legyen. — Mi az, hogy izgalmas? Krisztina: — A Vukban, ahogy a kutya bement a rókavárba! Laci: — Valaki elindul, barátokat keres, legyőz mindenkit, meg az akadályokat, amiket más nem tudott. — Honnan tudják a gyerekek, mit érdemes elolvasni? A pedagógusok elmondták: Főleg a szülők választanak, de gyakran a gyerekek kérései alapján. A srácok elsősorban barátoktól, osztálytársaktól szerzik értesüléseiket. Információval szolgál a televízió könyvreklámja, a könyvtárak prospektusai, a Kincskereső című, gyermekirodalmi folyóirat, sőt a Füles, de még a Fi- latéliai Szemle könyvajánlata is. A választás néha téves, a mama odaadta hetedikes lányának Móricz regényeit, mert ő jónak találta. Akad rámenős könyvterjesztő, aki Heinrich Mann Alattvalóját gyermekkönyvként sózta rá a papára. A gyerekek a könyv hátlapján vagy borítóján elhelyezett szövegből igyekeznek megtudni, milyen a könyv. Az ismertetők íróinak felelőssége nagy. Az évek arányában — Mennyit olvastok naponta? Általában az évek gyarapodásával arányosan többet. Andrea, tízéves: — Hát, ez függ a tanulástól meg a tévétől. Én gyakran naponta három órát is olvasok. Árpi, tizenkét éves: — Az úgy van, hogy néha egy nap kiolvasok egy könyvet, ha jó. Aztán máskor csak tíz percet, niert unalmas. — Kivel beszélitek meg az olvas mányokat ? — Itt az iskolában meg egymással az utcán, vagy játék közben — így a válaszok, Németh Lajosné: — Évente több kötetlen irodalomórát tartunk. Ilyenkor mindenki elmondja, mit olvasott, mi a könyv tartalma, ömlenek a szavak a gyerekekből. Ez, furcsa módon, nem túl jó. Arra enged ugyanis következtetni, és más forrásokból is azt tapasztaltuk: otthon, o családban nem mindenütt foglalkoznak rendszeresen a gyerek olvasmányaival. Mint most is kiderült, otthon nincs hiány könyvben, ha kérnek egyet- kettőt, szinte azonnal megkapják.' Sajnos a szülők többsége ezzel megoldottnak véli a könyvügyet. Pedig a gyereknek az is kell, hogy a szülőkkel megbeszélhesse, mit olvasott. Amíg iskolába járnak; egymás között kicserélik élményeiket, ezzel ajánlanak is egymásnak olvasnivalót. Segítenek a tanítók, tanárok. Tapasztalatuk azonban; ha elvégezték az iskolát és nem tanulnak tovább, kiesve egy megszokott, olvasásra inspiráló közösségből, az otthoni közléshiánnyal is küszködve: abbahagyják a rendszeres olvasást. A Delfinből, a kalandregényekből, mesekönyvekből nincs mennyiség, ami elegendő lenne. Valószínűleg csak számomra meglepő, de a solymári pedagógusok munkáját dicséri, hogy itt kevésnek bizonyul az ifjúsági és gyermek-ismeretterjesztő művek — a Búvár, a Bölcs Bagoly és a többi — példányszáma. — Van akit otthon eltiltanak az olvasástól? Döbbent némaság. — El tudjátok képzelni a mindennapokat könyv nélkül? Néznek rám. E két kérdés tökéletes csendet teremtett a zsíböngásban: egyszerűen nem is értik. Andai György TV-FIG YELO Jogi CSCtck. Az immár híradó utáni főműsorrá előlépett Jogi esetek legutóbbi — csütörtök esti — adása nem any- nyira kiokoskodni való fejtörőkkel mozgatta meg a nézők agyát, hanem inkább jó tanácsokat adott. Mégpedig a munkahelyeinken való viselkedésre, a munkavállalók jogaira vonatkozó jó tanácsokat. Leginkább két megjegyzés ragadhatta meg a nézők figyelmét. Az egyik az, hogy az elmaradt béremelés miatt fölszólalni, azt követelni nemcsak illetlenség, de ellenkezik mindenféle szabályozásokkal is. Hogyne hisz’ — hallhattuk az okos és közérthető magyarázatot — a borítékba csúsztatott forintok összegének megállapítása a munkahelyek vezetőinek a hatáskörébe tartozik: az ő tisztük eldönteni, kinek a munkája mennyit ér. Ugyanígy hiábavaló minden igyekezet, amit a várt, de meg nem kapott jutalmak kikövetelésére irányul. Miképpen a fizetések megállapítása — ezeknek az alkalmi pluszforintoknak az odaítélése is a vezetőkre tartozik. A másik — ugyancsak közérdekű és sokakat érintő — felvilágosítás azok számára lehetett fontos, akik saját gépkocsijukkal utazgatnak hivatalos ügyekben. Az ilyen járművek ugj'an semmiféle változáson nem esnek át — működésük mégis más elbírálás alá esik: közhasznú alkalmatosságokként lehet s kell megítélni őket. így aztán, ha valami baj éri a jövő-menőt, hát joggal kérheti kiküldőjétől a segítséget. Kárát meg kall téríteni. Ami viszont a Jogi esetek újabb adásait illeti, azok — s talán ebben több más néző- társ is egyetért — igen változó színvonalúak. Testvérpár • Nyilvánosan meg. hirdetett verseny ugyan nem zajlik a vidéki tv-stúdiók között, ám azok a dobozgazdák, akik rendszeresen figyelik a műsort, bizonyíthatják, hogy a szegedi meg a pécsi illetőségű képsorok közül inkább az utóbbiak sikerednek jobban. Dicséretére a baranyai tv- seknek, immár nemcsak dokumentumfilmekkel, pannon krónikáikkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem önálló tv-játékok készítésére is vállalkoznak. Legelső ilyen termékük csütörtökön késő éjjel pergett le, s ha meggondoljuk, hogy egy alig nehány esztendős intézményből került ki, igazán elégedettek lehetünk vele. Testvérpár — ez volt a címe a félórás párbeszédnek, amelyet Szakonyi Károly vetett papírra, és Téglássy Ferenc rendezett. Mint jeleztük, valóban egy párbeszéd mon datváltását élvezhettük végig, mégpedig egy öregségére ösz- szezárt lány- és fiútestvér szóváltását, amelyből minden didaktikus szándék nélkül is egyértelműen kiderült a két jellem eredendő különbözősége. Az, hogy a nővér mennyire csak magának, privát sorsnak élt, s az, h mennyire a közt igyekezz szolgálni a fivér. Noha mindketten megsérülve, vágyaikban csatlakozva sodródtak vissza a közös otthonba, az összezártság mégis egymáshoz igazítja őket, s — megható volt látni — a jelen végén valóban elkészül az nagyon várt és kért húsleves ... A két öreg megelevenítői közül mindenképpen a férfit megszemélyesítő Kömíves Sándor játéka tetszett jo! Petur Ilka — az ágyban fi vő beteg — már inkább padiasra szabta a maga öreg asszonyát: némelykor teátrá- lisabb volt a kelleténél. Akácz László nogy szett ’í
