Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

%mHop 1978. NOVEMBER 15., SZERDA RÁDIÓFIGYELŐ ' SZABAD SZOMBAT — Gro_ sics Gyulánál. Az ötlet jónak látszott; az egykori „arany, csapat” kapusánál még az is szívesen eltölt egy szombat délelőttöt, aki sohasem látta védeni. Az „aranycsapatról”, a legendás „6:3”-ról az is sok mindent tud, aki akkor még meg sem született S egy le­gendás hírű egyéniséggel be­szélni, sőt beszélgetni, egy asztalnál ülni — ez izgalmas szellemi kalandot ígér. Igen, akár valódi szellemi élmény is lehetett volna ez a délelőtt. Még tanulságos is lett volna — csak ne törekedtek volna a résztvevők és a műsor vezetői ie erre a tanulságra oly na­gyon. De talán nem is töre­kedtek; egyszerűen elkapta őket valamiféle „mikrofonbe­tegség” — aki mikrofont lát annak nyilatkoznia kell. Aki nyilvánosság előtt beszél, az nem beszélgethet, locsoghat, fecseghet nem emlékezhet szabadon, nem érzékenyüihet el, nem viccelődik, nevet: aki mikrofon előtt beszél, az nyi­latkozik az emlékeiről, nyi­latkozik, mint családapa, mint komoly társadalmi funkciót betöltő férfiú. Ezért a nyilat- kozási kényszerért természe­tesen nem a műsor főszerep­lőjét tesszük felelőssé, hiszen ez alkalommal mindenki más is ezt tette: nyilatkozott itt a Volántourist vezetője és XV. kerületi tanács elnöke, és ezek a sok adattal megterhelt nyilatkozatok úgy „lógtak" a műsoron, mint futballdresszen a gyémántmedál. A riporte­rek becsületére legyen mond­va, hogy néha azért megpró­bálták feloldani a túlságosan hivatalos hangulatot, ilyenkor versikét selypegett a család legifjabb tagja vagy jött a ze­ne. De hogy jött... Volt a műsornak egy pillanata, amely mindennél jobban árulkodott. Megszólaltatták Grosics Gyu­la testvérét, egy számítástech­nikával foglalkozó kutatómér­nököt, aki (mivel megkérdez­ték) igyékezett részletesen el­mondani, mi is a munkája. Komoly dolgokról beszélt, Igyekezett alaposan válaszol­ni (ha mór megkérdezték), ám egyszercsak részletes fejtege­tései közepette megszólalt a zene. Lágy dallamok úsztak be, persze csak halkan, de mintegy jelezve a hallgatók­nak, kapcsoljanak ki nyugod­tan, nem kell annyira komo­lyan venni, mindjárt vége. Vagyis a műsor készítői is megelégelték a nyilatkozatot, elvégre mégiscsak egy kelle­mes szombat délelőttöt ígértek a hallgatóknak. Csakhogy a kellemességet is meg kell tervezni, sőt sokkal . inkább meg kell tervezni, mint egy „komoly” műsort; úgy tű­nik, nyilatkozni mindenki tud spontán módon, de felszaba­dulni, őszintén beszélgetni már nem. A csakvari családról hétfőn délelőtt a harmadik műsorban hangzott el Nagy Piroska majd egy órás ri­portműsora. Ez a család Etye- ken, egy Fejér megyei falu­ban él. Az apa . és az anya is művész, nyolc gyereket ne­veltek, s a tehetség valameny- nyiükben jelen van: egyikük fafaragó, másikuk fazekas, a harmadik fényképez, a negye­dik maga készítette távcsövön figyeli a csillagokat... Egy­más becsülése, tanítása, a közös munka olyan légkört teremt abban az etyeki ház. ban, hogy aki egyszer járt ott, az biztosan visszakíván­kozik. És helyet is talál ott mindenki, nemcsak a gyakran hazajáró gyerekek, unokák, hanem a barátok, vendégek is. Ilyen szívesen látott ven­dégként, az itt folyó élet ré­szeseként kellett volna elké­szíteni ezt a riportot. Csak akkor lett volna igazán érzé­kelhető, miért olyan varázsla­tos ez az etyeki ház. De Nagy Piroska inkább kívülálló cso­dálkozó volt, megmaradt ér­deklődő riporternek. A HÍVOGATÓ, a Gyermek­rádió irodalmi újságjának no­vemberi száma is hétfőn je­lentkezett. Antanténusz va­rázsló ezúttal a gyerekek (az iskolai irodalomórákról ho­zott) kérdéseivel kopogtatott be egy vers ajtaján. „Mi a mondanivalója?” „Mit akart kifejezni a költő?” A vers, benne Halandzsár király és Csacsonga királyasszony, sze­rencsére ellenállt az efféle kér- dezősködésnek: „Jobb tangóz­ni, mint efféle kérdésekre megfelelni” — mondták és máris lejtették a tangót. Ked­ves . Antanténusz, kopogtass csak be minél gyakrabban versek ajtaján. Kell az efféle visszautasítás az efféle kérdé­sekre. Mosonyi Aliz Családszociológia Nemzetközi konferencia az Akadémián Tizennégy ország szocioló­gusainak részvételével a Ma­gyar Tudományos Akadémián kedden megkezdődött a nem­zetközi családszociológiai kon­ferencia. A szociológusok megvizsgálják, milyen válto­zást okozott a család életében a nők tömeges munkaválla­lása, s elemzik a válások okait, következményeit is. A különböző országok kutatási tapasztalatait összevetik, s en­nek alapján vonják le a végső következtetéseket. A tudomá­nyos programban hazánkat az MTA Szociológiai Kutató In­tézete képviseli. Előadóművészek fesztiválja RADNÓTI MIKLÓSRA EMLÉKEZVE November 24-én és 25-én — első alkalommal rendezik meg Győrött a Radnóti Miklós elő­adóművészeti fesztivált — je­lentette be kedden Orosz László, a Kulturális Minisz­térium főosztályvezetője, va­lamint Bozó László, a Magyar Rádió főrendezője, a MUOSZ Rózsa Ferenc termében tartott sajtótáj ékoztatón. A házigazda tisztét a me­gyei tanács vállalta: már ha­gyománya van itt e műfaj ápolásának, s ehhez az ország­részhez kötődik Radnóti Mik­lós életének utolsó szakasza is. A szervezők úgy ítélték: a fesztivál legfőbb eseményei­nek megrendezésére a legmél­tóbb színhely a nemrég meg­nyílt új Kisfaludy Színház lesz. A rendezők 120 jelentke­zőből ötvennek adnak lehető­séget arra, hogy két napon — Győrön kívül Sopronban és Kapuvárott is — Radnóti Miklós és a mai magyar köl­tők verseit előadhassák. A fesztivál védnökségének elnöki tisztét Pozsgay Imre, kulturális miniszter vállalta. A fesztiválról a rádió mind­két napon este negyed nyolc­tól 22 óráig egyenes adást su gároz. Pest megyei tárlatok alkotók PÉNTEKEN AVATJÁK A KERÉNYI-EMLÉKHÁZAT SZENTENDRÉN Szentendrén e héten pénteken délután három óra­kor avatják fel a Kerényi Jenp szobrászművész tisztele­tére emelt emlékházat az Ady Endre út 5. szám alatt. Köszöntő beszédet dr. Boross Sándor kulturális minisz­terhelyettes mond. Kerényi Jenő (1908—1974) a monumentális plasztika egyik legnagyobb magyar alakja. Művei, különösen nagy köztéri alkotásai, ma szerte az országban hirdetik művészetét. így például a főváros és a budai járás hatá­rában az Osztapenkó-emlékmű. A Táncolók szobra 1958- ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-t kapott. A Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész sze­retett alkotóhelye volt Szentendre. A Pest megyei Mú­zeumok Igazgatósága a nagy művész emlékének adózik a most felépült emlékházzal; amelyben harminchat szob­ra, s a kertben öt nagy köztéri alkotása, kap helyet. Festői utazások A Gödöllői Helytörténeti Múzeumban november végéig látható hétköznap és vasár­nap 10-től 14 óráig László Lilla tárlata. Kimondva-kimondatlan köz­véleményünkben még él az a hármas kategorizálás, misze­rint vannak képzőművészek, pedagógus alkotók és amatő­rök. E véleményben sok az előítélet. Az igazi érték a mű­höz köthető csupán, László Lilla mostani újabb bemutat­kozása is ezt példázza. Foglal­kozása szerint tanár, de szor­galmas festői tevékenysége révén művész lett. Ezer teen­dője, napi munkája mellett évek óta vezeti a gödöllői egyetemisták képzőművészkö­rét, nyaranta irányítja a sza- dai ifjúsági művésztelepet; s közben szakadatlanul alkot. Nagyon sokat festett az elmúlt években, s ez a mennyiségi munka jót tett képeinek. Megszerezte véglegesen a raj­zi biztonságot, már nemcsak szereti, hanem ismeri is tör­vényeit. Érezhető képeinek sallangtalan vonalvezetésén a határozott fejlődés. Amiben a minőségi változást érezzük: a fény függőleges zuhanása na­gyon. egyéni, eredeti és érzé­keny újdonság tájképein. A megörökítés szándékának mo­hósága nem szűnt, ahol jár; Dobsinán, Ri je kában, a gödöl­lői dombok között, a Balaton­nál, a Tátra - csúcsain, Székely Bertalan eperfája előtt, a szem minden élményét azonnal festményekké gyűjti. Minden élményét; kivétel nélkül. Krónikás kedve lenyűgöző, temperával és pasztellel ötvö­zött képi naplója Nemesgu- lácsról, gladióluszokról, pin­cesorról, szadai dombringás- ról, az évszakok jegyeit ma­gán viselő platánokról és töl­gyekről vonzó teljesítmény. A továbblépés erőfeszítése is eb­ből a szintből következik. Ar­ról van szó, hogy László Lil­la most már ne tájakat fes­sen csupán, hanem motívumo­kat, ez a fejlődés útja. Ha vállalja ezt a meredekebb utat, akkor haladási irányát találja meg. Minden bizony­nyal rálép erre az ösvényre, mert van benne elég akarat, cselekvési kedv, önszigor. A parasztbarokk krónikása A Pápán alkotó festőmű- vész-író-tanár Heitler László kicsit Pest megyei is, mert a Vecsésen született Goldmann Györgyről, s a Gödön alkotó Beck ö. Fülöpröl írt hiányta­lan pontosságú monográfiákat. Mint festő — a paraszt-ba- rokity megszállottja — króni­kás szorgalommal fedezi fel képeken a Balaton környéki népi építészet hagyományait. Amit az átépítés megsemmi­sít, azt az ő képei őrzik, mű­vészetének ebben rejlik bar­tóki szolgálata. A sárvári Ná- dasdy várban december 2-ig látható Heitler-tárlat arra buzdít, hogy nyújtsuk ót a művésznek Pest megye meg­hívóját; keresse fel a nagy­kőrösi, dabasi, abonyi kúriá­kat. Festői távlata számára gazdag nyersanyagot találna itt, és mi is gyarapodnánk a születő' új művek révén. Az is dolgunk, hogy a Si- montornyán kiállító Márton Bélát meghívjuk bemutatko­zásra Sóskútra és Százhalom­battára, annál is inkább, mert művészetének ez a táj: motí­vuma. Művészi fokon Évtizedek óta komoly mű­vészeti munka zajlik a csepeli munkásotthonban llosvai I ,.,4 Állásfoglalásra késztető kötetek Ki kit fenyeget? A FEGYVERKEZÉS, HADGYAKORLATOK HÁTTERE Wintex, Reforger, Autumn Forge Non-stop — nagysza­bású NATO-hadgyakorlatok fe­dőnevei, melyek feltűnnek időnként a külpolitika hírei között. Titokzatosságukat még csak fokozzák — a dolog ter­mészeténél fogva — a szűk­szavú közlemények. Mi ezek­nek a manővereknek a cél­ja, milyen feltételezések alap­ján szervezik, s mik a moz- gatórúgói a háttérben — bizo. nyára sokakat izgató kérdések. Kimerítően válaszol mind­ezekre Kovács József—Deres ZAszló szerzőpáros a Kék nyí­lik a béke ellen cimű köny­vében, melyet a Zrínyi Kato­nai Könyvkiadó jelentetett meg. A detente (enyhülés) kife­jezés, mely a világ minden nyelvén fogalommá vált, elő­ször a szovjet vezetők és De Gaulle tábornok legmagasabb szintű tárgyalásairól kiadott dokumentumban szerepelt francia és orosz nyelven. A fogalom azóta a nemzetközi kapcsolatok egyik alappillére, leggyakrabban használt kife­jezése lett. Az enyhülés je­gyében történelmi jelentősé­gű szerződések születtek, úgy­mint katonai síkon az atom­csend, az atomsorompó, majd a SALT—1, politikai terüle­ten a helsinki záróokmány, Robert Merle a kor króniká­sa. A gyarmati időkben Algé­riában született francia író pályára indító élménye a má­sodik világháború volt. A dunkerque-i csatában esett német fogságba. Ez a csata je­lenik meg az 1949-ben közölt Két nap élet című regényé­ben. S ami a két nap után következett, az ahhoz szolgál­tatott tapasztalatot, hogy meg­írja a Harmadik Birodalom elnyomottjainak, üldözöttjei­nek, emberi jogaiktól meg- fosztottjainak, életükben fe- nyegetettjeinek sorsát és hó­hérainak arcát bemutassa a Mesterségem a halál című, 1953-ban kiadott világhírű re­gényében. Ezeket a könyveket jM is­meri a magyar olvasó is. Ami­kor a Mesterségem a hdál megjelent, akkor történtek azok az események, amelvek ugyancsak maradandó érdek­lődést keltettek az íróban. Tíz évvel később a helyszínen gyűjtötte össze az emlékeiket egy könyvben — melyet az Európa Kiadó adott közre Dankó Éva fordításában. Ez a Moncada — Fidel Castro el­ső csatája. Voltaképpen egyetlen nap, 19S3, július 26-a eseményei­nek megörökítésére törekedett Ziman Lajos: Akit nem szeretnek Varga István, Olcsai Kiss Zoltán után most Misch Ádám irányításával. Amatőrök raj­zolnak, festenek, mintáznak itt esténként. Egyikük művész lett; Németh Miklós, aki port­réival és csepeli tájaival ez­úttal is kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott. Rajzaival sokszor találkozunk lapunk ha­sábjain is, s éppen Németh Miklós rendszeres és elmélyü tevékenysége a példa arr~ hogy valaki napjai »ásod' műszakjában, a pihenésre a kulturálódásra fenntartott időben az önképzés művészi fokára juthat. Németh, az egy­kori llosvai Varga tanítvány erre a magaslatra jutott, har­minc év megfeszített festői munkája áll mögötte. Kiállí­tótársai grafikákat és bőrdísz­műveket mutatnak be; Cser­halmi Eszter és Szabó János. Előttük a pálya, műfajuk je­löltjei. Már vannak ötleteik, de a kidolgozásban még nem eléggé szigorúak önmaguk­hoz, még érezni némi pongyo­laságot. A közösség szolgálatában Nemrégen fejeződött be Ozdon a munkásképzőművé­szeti körök II. országos kiál­lítása. Több mint száz mű­vészjelölt és alkotó mutatta be felkészültségét. Kálmán Fe­renc szentendrei tája, Varga Gábor Zsámbékja révén me­gyénk vidékei is jelentkeztek festői feldolgozásban a be­mutatkozáson. A szobi Ziman Lajos fából faragott portréját díjazták, megérdemelten. Óvá­ri/ Géza művei szintén szere­peltek a tárlaton. Ö Halásztel- i ken legutóbb játékplasztikákat készített, önzetlenül adott át jó műveket a gyerekeknek, ezért Kiváló társadalmi mun­káért elismerést kapott a ha­lásztelki tanácstól. Óváry Gé­za is olyan munkásmüvész, aki saját fejlődését egybekö­ti környezete szolgálatával. El­ismerése pedig visszatükrözi az állami szervek indokolt fi­gyelmét. , A zeneszerző portréja Köztudott, hogy a Kossuth- díjas Adám Jenő zeneszerző képző- és iparművészeti gyűj­teményét hamarosan szülő­falujának, a rohamosan fej­lődő, városias karakterű Szi- getszentmiklósnak adomá­nyozza. Ebből az alkalomból és egyéni indítékú ihletettség- ből Nádasdy János most raj­zolja, festi portréját. A szi- getszentmiklósi nagyközségi tanács művelődéstörténeti fon­tosságú feladattal bízta meg azt a Nádasdy Jánost, aki Rudnay-tanítványként a port­réfestés egyik kiválósága. Még valamivel adós a festő. Azzal, hogy megfesti Szigetszentmik- lós másik világhíres fiának, az óceániai térség kiváló néprajz- kutatójának, Bíró Lajosnak arcmását. Losonci Miklós melynek elveit megerősítette a legutóbbi konferencia is. A tendencia uralkodóvá vált Európában, s nem kis hatást gyakorolva a világ más térsé­geinek viszonyaira is. Ugyanakkor felélénkültek azok az erők is, melyek nem érdekeltek a békés egymás mellett élés kiteljesedésében. Sorra lendült támadásba a háborús hisztériát szító pro­pagandagépezet — legújab­ban o szovjet fenyegetés jel­szavával riogatva a nyugati országok közvéleményét, nem utolsó sorban indokolván a az író. Ezen a napon támad­ták meg a santiagói Moncada laktanyát Fidel Castro és ba­rátai. De nemcsak a támadás eseménysorát ismerjük meg. A könyv végül is fölvázolja Kuba történelmét. Ügy sűrű­södnek az események, ahogy a történet közeledik a jelen­hez. Egyre részletesebben mu­tatja be azokat a szálakat, amelyek már a forradalom előzményeihez tartoznak. A mind szélsőségesebb elnyomás megnyilvánulásait és megva­lósítóit, s a visszahatásul erő. södő baloldali mozgalmakat. Majd az író bemutatja lépés­ről lépésre, hogy miként lesz egy őrmesterből diktátor. Ez Batista. Az ő rendszere ellen támad Castro kis csapatával a santiagói kaszárnyát megro­hamozva. A támadókat ekkor még visszaverik, lelövik, elfogják, megkínozzák. Egy részük éli túl mindezt, akiket nem tud­nak rögtön elfogni. Bírósági tárgyalásuk azonban győze­lem lesz — erkölcsi győzel­mük, amellyel elkezdődik „a forradalom második szakasza”. Az író megtörténtük idején is nyitott szemmel követte az eseményeket, majd pedig min. den róluk szóló írást össze­gyűjtött. A Moncada elleni tá­madás túlélőit sorra fölkeres­te 1962-ben s meginterjúvol­ta. Hatvannégyen voltak. Így rakosgatta össze az emlékmo­zaikokból a valóságot, így re­konstruálta a helyszínen a tör­ténelmet. Könyve időtállóan, eleven, rokonszenvvel írott és hiteles emlékműve a mai Kuba meg­születéséhez vezető harcok el­sőjének. N. F. , különböző NATO-hadgyakor- i latok, melyekkel a kötet má- 1 sodik részében foglalkoznak 1 részletesen a szerzők. Idézik i a hátborzongató feltételezése- « két, a háború első óráinak, i napjainak leírását a nyugati 1 stratégák szemszögéből, fel- s sorolják a manőverekben rész- i vevő erőket, azok mozgásait, 1 harcászati, hadászati szerepű- 1 két. £ Talán mottója is lehetne a t kötetnek az, amit az előszó- i ban fogalmaznak meg a szer- r zők: „A jelenségek és tények 1 számok és grafikonok, vala- s mint a nyugati katonai manó- 1 verek bemutatásával nem pá- i nikkeltésre, a háborús pszi- t chózis szítására törekszünk... 1 A mi célunk az, hogy reált- i san, súlyának megfelelően ér- i tékeljék az olvasók a világ 1 eseményeit. M. J. ’ hihetetlen méneteket öltő ha­dikiadásokat. Ki kit fenyeget? — teszik fel a kérdést a szerzők, a könyv első részében, miután elemezték a háborús propa­ganda kedvelt jelszavait S az adatokban, összehasonlító táblázatokban bővelkedő to­vábbi fejezetek egyértelműen bizonyítják a NATO, az USA militarista köreinek növekvő agresszivitását. Ez a valóságos fenyegetés, melynek egyik leg­frissebb terméke a neutron- bomba, mely a nukleáris ve­szély új korszakának árnyé­kát veti előre. S ugyanezt a választ adják a ki kit fenyeget kérdésre a A rekonstruált történelem MONCADA - FIDEL CASTRO ELSŐ CSATÁJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom