Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
4 ’xMrSap 1978. NOVEMBER 14., KEDD Népművelők ötletbörzéje MÓDSZERTANI NAP SZENTENDRÉN Jókora sámánt állítottak a 'színházterem bejárata elé; az :embernél nagyobb bábfigura foltos posztókabátjának zsebeiből kisebb-nagyobb füzesek, módszertani kiadványok kandikáltak elő, s a feltűzött kis cédulák jelezték, hogy ez a sámán annak jelképes tolmácsolására hivatott: Mi képpeli tselekedjük az jót a Pest megyei köz művelésében? Erre a szerepre természetesen, nemcsak a sámánt választották. Vele szemben a diaflex gép szinte megállás nélkül vetítette a hangosított diafilmeket a megyei módszertani rendezvényekről. .Volt mire visszatekinteni Módszertani napot rendezett vasárnap a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár módszertani csoportja. Kétszáz népművelő vett részt a programokon. Nemcsak az érdeklődők száma biztosította a sikert, hanem az is, hogy a közművelődési munkában a továbblépés alap- feltétele a korszerű módszerek bevezetése, illetve átvétele. Emellett a megyei művelődési központ módszertani csoportja is összegezni akarta az eddigi, csaknem kétéves munkájának eredményeit. Volt mire visszatekinteni. A megyei módszertani csoport a közművelődés valamennyi területén keresi a választ: hogyan tovább korszerűségben, a mai ember életritmusának, érdeklődésének megfelelő lehetőségek megteremtésében, az adottságok, a technikai feltétel minél jobb kihasználásá- pan? Korábban tanúi lehettünk a munka kézzelfogható eredmé- »yeinek: Pécelen tavasszal az amatőr művészeti együttesek ivezetőinek rendeztek egyhetes itovábbképzést, majd ugyanitt a (megyében dolgozó képesítés (■nélküli népművelőknek szerkeztek alapfokú tanfolyamot. fNagy sikert aratott a Gyertek {játszani Visegrádra című több napos program a gyermekfoglalkozások vezetői körében, s a nagyközségből odasereglett apróságok között is. Zebegény az idén kiemelt módszertani eseménysornak adott otthont: a komplex közművelődés lehetőségeit vonultatta fel példamutatóan a tíznapos továbbképzés. Legutóbb Cegléden, a megyei ifjúsági klubvezetők találkoztak, hogy tanuljanak egymástól és tapasztalatokat cseréljenek. Lehetőség a tapasztalatszerzésre A módszertani napon bemutatták a Gyertek játszani Visegrádra című színes kes- kenyfilmet, amelyet a ceglédi Dózsa György ifjúsági klub amatőr csoportja készített. Nagy kár, hogy a produkció sok technikai nehézséget is tükröz, mert tartalmában kiválóan adja vissza az aktivizálás korszerű formáit, s talán a film alá mondott szöveg is némi szakmai pontosításra szorul. Az előcsarnokban rövid beszélgetésre ültünk le Kovács Katalinnal, a mikebu- dai klubkönyvtár vezetőjével. — Mint képesítés nélküli fiatal népművelő, részt vett a péceli továbbképzésben is, s most végigkíséri a módszertani nap programját. Mit profitál mindebből? — Sok olyat, ami megszívlelendő — válaszolta. — A péceli továbbképzés előadásai a közművelődési munka valamennyi területét érintették, tájékoztatást, kitekintést adva mindazokra a problémákra, amelyekkel esetleg csak később fogunk találkozni. A módszertani nap azért hasznos, mert itt a művelődési központok bemutathatják, amit már jól csinálnak, s ebből mindig lehet ötleteket szerezni, ezekből mindig lehet eltanulni valamit. Nekem eddig a gyermekfoglalkozásokról látottak adták a leghasznosabb tapasztalatot, azt, ahogyan a gyerekeket viszonylag egyszerű eszközökkel és Játékosan lehet bevonni a közművelődésbe. A délutáni programban tartotta második bemutatóját a Budakeszi ISG művelődési házának BÖK színpada — délelőtt Psziché című műsorukat láthatták a népművelők —, de meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki Samuel Beckett: Az utolsó tekercs című monodrámájával. Az előadás több félreértésről, koncepcionális tévedésről tanúskodik amellett, hogy a bemutatás célját is nehéz volna indokolni. A BÖK színpaddal közös blokkban láthattuk a ceglédi kulturális napokról készített diafilmet Ebből leginkább a rendezés tanulságokkal járó problémáinak elemzését hiányoltuk. Egyértelmű sikert aratott a zebegényi komplex közművelődési táborról készített amatőrfilm. Nagyobb figyelmet érdemelt Vasárnap egyetlen hatalmas klubbá alakult a megyei művelődési központ: szinte folyamatosan két-három program közül választhattak a népművelők. S közben lehetőség nyílt a kötetlen tapasztalatcserékre, a baráti ismerkedésekre is. Mint zsibongó méhkas, olyan volt az előcsarnok. Mégis támadt hiányérzetünk. A járási művelődési házak vezetői közül csak a Csepel Autó, a mo- nori és a ceglédi vezetők jöttek el. Jó volna tudni, hogy miért maradt pusztába kiáltott szó a megyei meghívás Gödöllőn, Vácott, Cegléden és Erden. Pedig az első megyei közművelődési módszertani nap kétségtelenül nagyobb figyelmet érdemelt volna. Már csak azért is, mert a megyei művelődési központ ezzel a rendezvénnyel éppen a legalapvetőbb funkcióját gyakorolta: a közművelődési munka megyei szintű segítségét. S hogy jól készítették elő, fegyelmezetten bonyolították le az egész napos rendezvénysorozatot, az a művelődési központ módszertanosainak a jó munkáját dicséri. Kriszt György TV-FIGYELÓ KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Korok, alkotások, tárgyak 2 Nádler István képe! novemE bér 19-ig, a színházi plakátok E december végéig várják a lá- 5 togatókat — az egykori buda- fjj vári palota báltermében bemu- i tatott XIX. századi történeti = festészet; állandó kiállítás. E A dán néprajzi anyag decem- E bér végéig tekinthető meg a = japán és mexikói emlékek E mellett a Néprajzi Múzeum- E ban, hétfő kivételével, naponta I 10 és 18 óra között. Visszapillantás Történelmi festészetünk a reformkor eszményeivel a szabadságharc után bontakozott ki igazán. Kicsit elkésve, de nagyon időszerűen. Olykor a kép történelmi tabló, epikai jelenet. Madarász Viktor, Székely Bertalan balladai hangvétele Arany Jánossal azonos időben válik általánossá, s majdnem eléri a költészet színvonalát a kimagasló festmények révén. Hunyadi László siratására és az egri nőkre gondolok elsősorban; Madarász Viktor és Székely Bertalan mesterműveire. Meglepetés Than Mór Árpádja — gondos mű; szemléletben, kivitelezésben. Benczúr Gyula alakja problematikusabb. Hunyadi László búcsújában remekel igazán, — másutt a káprázatos rajztudását nem kíséri ennek megfelelő invenció —, erőpazarlása leginkább Budavár visszafoglalása című képén érezhető. E nagy nemzeti eszme tökéletes kivitelezése Kodály nevéhez fűződik, aki a festészet benczúri lehetőségét fokozta tökéllyé Budavári Te Deumában. Így is; Benczúr Matejkó szintjén alkotott, Madarász Viktor, Székely Bertalan Delacroix magaslatát közelítette, érte el, — drámával telített történelmünk fő állomásait méltó szinten örökítette meg festészetünk, — Arany János balladáival párhuzamosan nemet mondva a Habs- burg-önkényuralomnak. Ez is tett volt, nemcsak a festői eredmény, ez is növeli azt a maradandóságot, amit hazafias érzülettől áthatva létrehozott az utókornak. Emlékeztetőül, tanulságul. Thália szolgálatában Tekintélyes plakátgyűjteménnyel rendelkezik a Nemzeti Galéria, mely rendszeres gyűjtés mellett Bedő Rudolf és Bauer Jenő kollekciójából alakult teljességet közelítő egységgé. Most a színházi plakátokat láthatjuk december végéig. Azt, hogy az 1919-es forradalmi magyar plakát minőségében hogyan módosult kulturális kíséretté; más időben. Dominál a sokrétűség; szemléletben az érték általános kiegyenlítődésével. Berény Róbert az izmusok sűrített tanulságait használja fel, Hincz Gyula a rajz primátusát hangsúlyozza, Faragó Géza és Kö- peczi Bócz István játékos elemekkel a színházi plakát műfaji törvényeit építi sajátos úton, sajátos eszközökkel. A tárlat meglepetése Méhely Iván, aki meglepő magabiztossággal ura eszközeinek, s akiről jóval kevesebbet hallottunk értékeinél. így válik ez a bemutató is olyan kollektív önvizsgálattá, mely egyszerre jelzi a művészet eredményeit és a műkritika hiányait is, mely ez esetben késve, de nem későn fedezi fel a csöndben rejtőző értéket, — Méhely Ivánt A kísérletező Nádler István felderítő a javából. Két dolog biztos eddig; elhagyta a középszert, még nem érkezett magaslatra. Ütőn van; meredélyen jár. Nem óvatos, még nem számolhat be sikerről. Nádler István ugyanúgy, mint maga a festői felderítés; lehetőség. Ha Homokmadár változatait nézzük, ha üvegből formált plasztikáit szemléljük, akkor csak annyit mondhatunk az 1938- I ban Visegrádon született Nád- | ler István teljesítményére, hogy jó az irány, de a mérleg még nem a mű súlyát, csupán a kezdeményezést méri. Dán századforduló A munkásmozgalom, a dán népélet 1880-tól 1925-ig terjedő szakaszát követhetjük nyomon a Néprajzi Múzeumban sok fotó, tábla, néprajzi tárgy segít a tájékozódásban. Kicsit darabosak a klumpák, öltözékek, — igazán nem valami indokolatlan nemzeti hetvenke- dés mondatja velem, hanem szigorúan csak a tárgyilagosság, hogy a mi néprajzunk színesebb. A dán tárgyak túlságosan a használati jelleget hangsúlyozzák, kevés gondot fordítanak a szépség többletére. ízelítő Mexikóból Hofer Tamás múzeológus meglepően gazdag anyaggal tért haza Mexikóból 1967-ben. Hímzett ingeket, vizes korsókat, indián eredetű tárgyakat hozott haza, és a preklasszikus korból származó régészeti emlékeket, — azték kukoripa- istennő-szobrot, szülő nőről készült megrendítő plasztikát, a Tűzisten népi fantáziával teremtett maszkjának egyik szoborváltozatát. Fontos részlettel gazdagodott a Néprajzi Múzeum Hofer Tamás mexikói gyűjtése nyomán. Japán hangszerek Ezt mondhatjuk el a japán hangszerekről is, melyet a tokiói Musashino Zeneakadémia ajándékozott a Néprajzi Múzeumnak. Színekben pompáznak, faragások díszítik a felületet, — így csatlakozik a zeneszerszámok egész sora, az ajnu pengetős hangszer, a koto, a samiszen a kimonók dús mintáihoz, a dallam finomságához. A japán zene, az ének, a tánc és a szín egységén alapul, — a hangszerek és ruhák ünnepi választékossága társul a zene erejéhez, növeli a harmóniát Losonci Miklós Történelem. Ismét tanúi lehettünk egy műsorszerkesztési balfogásnak. Mégpedig egy íOlyan ügyetlenségnek, ami már-már úgy is minősíthető, hogy — vétek a nézők ellen. Egy nagyszerű dokumenturß- film eldugásáról van szó: arról, hogy az egyik leglehetetlenebb időpontban szombaton kora délután vetítették le azt A mi nemességünk című képsort, amelyhez hasonlóan hiteles krónika még aligha szólt parasztságunk átalakulásáról, .fokozatos eggyé gyúródásáról. ! Az ózdi járás három falujában rögzítették ezt a remekbe Sikeredett negyven percet. Ott ahol egykor néhány szegény cseléd, egy-két holdas napszámos alakította meg a szövetkezetét, s ahol most minden megkérdezett ilyesféleképp vélekedik: .......soha nem él tünk úgy, mint most.” 1 A közös gazdaság fölvirá- feoztatásának történetét megannyi embersors bemutatásával tárták a film készítői. Sorra vallott az egykor módosabbnak számító gazda is, a régi meg a mostani elnök is, s ízes, zamatos szavaikból fokozatosan összeállt a mai falura jellemző — országosan érvényesnek tűnő — kép, amely az egykori ellentétek immár csaknem teljes elsimulását, az egységesen jó közérzetet, a szorgalmas munkával megteremtett és egyre fokozódó anyagi biztonságot mutatja. És persze azt is, hogy az állatokkal telezsúfolt istállókban, a hegyoldalak meredek legelőin jobbára csak az idősebbek serénykednek. A fiatalabb falulakók — akárcsak mindenfelé másutt — a városi gépek mellé szegődtek, és legföljebb ha vendégként néznek Időnként haza. A sok öröm mellé így telepszik oda a bánat, és a jogos dicsekvést így váltja föl a panaszkodás. Mindez — Mata János rendező jóvoltából — afféle modern balladaként tűnt elénk. A feszes és jól tagolt szerkezet szinte verssé emelte a látványt, amely sok-sok, gyönyörködtetésre szánt csinál- mánynál jobban gyönyörködtetett. Egyszóval: ritka élménnyel gazdagodott az, aki ezt a paraszti sorsgyűjteményt végignézte, és sokat vesztett az, aki — mivelhogy éppen nem üldögélő idő az a hétvégi délután — a vetítésről kényszerűen lemaradt. Ha valamit, hát ezt a dokumentumfilmet egy. sokkalta alkalmasabb órában föltétlenül meg kellene ismételni... Borovszky. Érdi házában szólaltatta meg a Dunai Vasmű nyugalmazott igazgatóját, Borovszky Ambrust Vitray Tamás. Nyilatkozataiból — no meg az érdekes személyisége körül kialakult legendákból — ugyan már ismerhettük őt, ám most, amikor házigazdaként beszélt, sok-sok új vonással gazdagodott a munkásból lett vezető portréja. Életműve — Dunaújváros. Nehéziparunknak ezt a folyamparti erődítményét jórészt az 6 nem mindennapi munkabírása és találékonysága hozta létre. (Találékonysága is, hisz’ — hallhattuk — állagmegóvás ürügyén építette tovább az öntödéket az 1953-as stop nehéz hónapjaiban.) Egy imponáló sors tárult föl tehát előttünk: egy olyan élet, amely a visszatekintőknek minta, az előre haladóknak pedig — példa lehet... Akácz László A SZOVJET KÖNYVEK ÜNNEPÉN Az emberiség szolgálatában A szovjet könyvek mostani Ünnepén a magyar kiadók is tisztelegnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulóján a világ első szocialista állama előtt. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvek közül hármat mutatunk be az ünnepi alkalomból. A Nagy Október és a mai világ Ä mű először orosz nyelven jelent meg Moszkvában, és egy népes fordítói gárda most ültette át magyarra ezt a testes kötetet, amely azokat az előadásokat és felszólalásokat tartalmazza, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tudományos-elméleti konferencián hangzottak el Prágában. A konferencián 66 kommunista és munkáspárt küldöttségének képviselői mondották el véleményüket a Nagy Október világot formáló hatásáról, a marxizmus— leninizmus eszméiről. A szerzők arra vállalkoztak, hogy felmérjék a hat évtized eredményeit, a Nagy Októberrel a világ fejlődésére gyakorolt hatását. Földgolyónk jelenlegi társadalmi, politikai arculata végtelenül sokféle folyamat, esemény ellentmondásos kölcsönhatása nyomán alakult ki, mégis századunkra a legnagyobb hatást az októberi forradalom tette, az szabja meg az egész fejlődés menetét. A szocializmus ma már világrendszer, s nélküle, főleg ellenére nem lehet egyetlen problémát sem megoldani. S ahogyan Kosztan- tyin Zarodov a bevezetőben hangoztatja: a mai világ olyan világ, amelyben a munkás- osztály szerte a világba újabb eredményeket ér el; olyan világ amelyben az ember nagyon sokat tett azért, hogy az emberiség elkerülje a háborús katasztrófát; a mai világ olyan világ, amelynek szellemi, erkölcsi légkörében a demokrácia, a társadalmi igazságosság, valamint a népek, az egyén jogainak és érdekeinek tisztelete vitathatatlan értéknek számít. A kötet leghatásosabb tanulmányát Borisz Ponomar- jov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára írta, aki felvázolta a szocialista és a kommunista építés elméletének fejlődését, értékelte az SZKP nemzetközi kapcsolatait, a lenini elméletnek a világ fejlődésére tett hatását, valamint az SZKP-nek a világ forradalmi megújításában játszott szerepét, hangsúlyozva, hogy az SZKP saját elméleti tevékenységét úgy fogja fel, mint a világ kommunistái kollektív munkájának és harcának alkotó részét, mint hozzájárulását a marxista— leninista eszmék világméretű terjesztéséhez. Az MSZMP álláspontját Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fejtette ki Forradalmi egység címmel, hangsúlyozva pártunk mélységes internacionalizmusát, az októberi forradalom tapasztalatai tanulmányozásának fontosságát, az SZKP programjainak reánk tett hatását. Azt, hogy a magyar nép kezdettől kezdve rokonszen- vezetett a Nagy Október eszméivel, s mintegy százezer magyar internacionalista harcolt Lenin zászlaja alatt a szovjet hatalom védelméért; s ma a Szovjetunióval együtt építi a fejlett szocialista társadalmat. Az igen jól tagolt kötetet D. Gergely Anikó szerkesztette, a borító és a kötésterv Szántó Tibor munkája. Az élet rendkívüli esemény Csák Elemér, aki már évek óta a Magyar Rádió moszkvai tudósítója figyelemre méltó szerepre vállalkozott: interjúkat készített szovjet tudósokkal, mégpedig érdekes és változatos körülmények között. A kötet interjúi nem szimpozionon készültek, hanem laboratóriumokban, az űrhajózási központban, geológus sátor alatt, vagy éppen Kamcsatka egyik frissen született vulkánjának tövében. Már ez is érdekes lehet az olvasó számára, méginkább az amiket a tudósok elmon- 'danak, mert nemcsak magukról nyilatkoznak, hanem egy- egy tudomány helyzetéről, jelenlegi állásáról, arról, hogy munkásságukkal az embert, az emberi haladást kívánják szolgálni. Igen változatos a kötet tartalma, betekintést enged a szovjet tudomány műhelyeibe. Megmutatják a szovjet tudomány magas színvonalát, legkiemelkedőbb eredményeit. Jó riporteri ösztönnel válogatta meg interjúszereplőit Csák Elemér, tartalmas kötetet adott az olvasók kezébe. A kötetet Bársony Irén szerkesztette, a tipográfia Szakálos Mihály munkája. Útközben Galina Nyikolajeva írónőt a magyar olvasó a nagy sikerű Aratás szerzőjeként ismerte és szerette meg. Már akkor becsülte bátor szókimondását, remek meseszövését, találó párbeszédeit, s hangulatos helyzet- és tájleírásait. Az Ütközően című, magyarul másodszor megjelenő regényében az ötvenes évek szovjet társadalmába vezeti el olvasóit, abba az időszakba, amikor megindult a Szovjetunióban a nagy erjedés, amely az ipari és mezőgazdasági termelés technikájának, s ezzel a vezetési módszereknek az átalakulásához vezetett. A regény egy traktorgyárról az ott dolgozó munkásokról, vezetőikről szól, arról, hogy az ember miként tudta legyűrni az önzést, a konzer- vatizmust, a lazaságból eredő nemtörődömséget. Adva van egy nagy traktorgyár, amely évről évre növeli termelését: a traktorok ezrei hagyták el a műhelyeket, de ezek a traktorok hamar elromlanák. Ba- hirjov új főmérnök az első, aki felfigyel erre, s keresni kezdi a hibák okát. Amikor rábukkan a fő okra: a meny- nyiségi eredmények hajszolására, óhatatlanul szembekerül igazgatójával. Ebben van a konfliktus. Emberi gondolatok, felfogások ütköznek össze, emberek kerülnék szembe egymással, amíg végül is győz a haladó felfogás, s győz a korszerűt képviselő Bahirjov, közben, amíg' küzd, rátalál az igazi, erőt adó szerelemre is, s hozzá méltó társra is, de mégsem lehet boldog, mert mások boldogságát törné össze. Gáli Sándor
