Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. NOVEMBER 1., SZERDA Kuba, Amerika első szabad földje (I.) A három nehéz örökség Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt I. kong­resszusán elhangzott beszédéből: „Ma büszkén mondhatjuk el, hogy olyan ország va­gyunk. ahol nincs munkanélküliség, nincs faji megkü­lönböztetés, nincsenek éhezők, nincsenek koldusok, nincs szerencsejáték, nincs prostitúció, nincsenek kábítósze­rek, nincs analfabetizmus, nincsenek mezítlábas és iskolába nem járó gyerekek, nincsenek szegénynegye­dek és nincsenek sorsukra hagyott betegek”. Történelem és gazdaság Lassan három hónapja már, hogy befejeződött a XI. Vi­lágifjúsági Találkozó Havan­nában, mely a világ fiataljai­nak eddig legszélesebb körét mozgósította. Emlékezetes módon összeforrott a vendég­látó ország, Kuba bemutat­kozásával is. Milyen is ez az ország, amelynek területe és népes­ségének száma csaknem azo­nos hazánkéval. Milyen is ez az ország, amelynek központi rádiója mindennap így kezdi ifiűsorát: Desde la Habana. Cuba Territorio primer libre de America. Itt Havanna. Kuba, Amerika első szabad földje. így, a valóságot közölve, és a jövőt sejtetve, az első ameri­kai szabad földön. Kuba fekvésének előnyei és hátrányai o gazdasági kapcso­latok változásain mérhetők le igazán. A terheket a for­radalom győzelmét követően érzi különösen. Az imperia­lizmus gazdasági blokádja kiszakította az országot ter­mészetes gazdasági környe­zetéből. Kereskedelmének zö­mét az óceánon túlra Euró­pával és Ázsiával kénytelen lebonyolítani. Ennek folytán export- és importcikkei szál­lítási. útvonalának hossza az ötszörösére emelkedett. Kő­olajszükségletét például agyő- zelmet követő napoktól kezd­ve a Szovjetunióból fedezi. Ezért a szovjet tankhajók naponta átszelik az óceánt, fűtőanyaggal megrakottan, hogy vigyék az élethez szük­séges energiahordozót. Kuba történelmi öröksége is jelleg­zetesen latin-amerikai. Múlt­ja szakadatlan harc volt a gyarmatosítókkal és újgyar­matosítókkal. Gyakran válto­zott az ellenfél, de változott a népesség belső összetétele is a népirtások és betelepíté­sek következtében. Indián, spanyol és néger vér keve­redett évszázadokon át egy­mással, de bevándoroltak na­gyobb számban arabok és kí­naiak is. Ennek folytán sajá­tos etnikumú ország jött lét­re, amely puszta létével iga­zolja a fajok megkülönböz­tetés nélküli egymás mellett élésének lehetőségét. így vá­lik érthetővé, miért használ­hatta Fidel Castro a Monca- da ostromának 25. évfordu­lóján az elődökről szólva a bennszülött őseink és az afri­kai apáink kifejezéseket, és miért vallotta egy más alka­lommal, hogy a kubaiak an­golai segítségnyújtásakor az internacionalista kötelezett­ség a szó legszigorúbb értel­mében vett testvéri támoga­tással párosult. Kuba abban is latin-amerikai, hogy a for­radalom előtt jellemző volt itt is a földrész ismert sajá­tossága, a nyomor. És vége­zetül nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szocia­lista úton járó Kuba Ameri­kában van. a világ legnagyobb és legerősebb imperialista országának partjaitól alig 150 kilométerre. A blokád emlékei A Világifjúsági Találkozó idején alkalmam volt beszél­getni kubaiakkal. Ezt meg­könnyítette, hogy a magyar küldöttség zavartalan munká­ját, pihenését biztosító csak­nem' 500 házigazda között több, néhány éve hazánk egyetemein végzett fiatal is volt. Egyikük a következőket mondta, amikor a múltról esett szó. — Mi kubaiak, három nagv, a forradalomra maradt örök­séget szoktunk számon tarta­ni. Az egyik az analfabétiz­mus. Amikor Fidel Castróék 1959-ben bevonultak Havan­nába, az országban egymillió ember írástudatlan és továb­bi, több mint egymillió em­ber félanalfabéta volt. A má­sik örökség a munkanélküli­ség. 1958-ban, 700 ezer em­bernek — a keresőképes la­kosság egyharmadának — nem volt munkája. A harma­dik örökség az Egyesült Ál­lamok közelségével függött össze. A kitűnő megközelíté­si lehetőség révén — fél óra alatt át lehetett repülni Ha­vannába — Kuba, ezen belül is a főváros, az amerikaiak kéj tanyája volt. A forradalmi kormány szí­vós munkával, a tömegek moz­gósításával rövid időn belül felszámolta ezeket az öröksé­geket. A csaknem húsz ' év alatt 1 millió 400 ezer új munkahelyet létesítettek. Mun­kához jutottak azok is, akik az amerikaiakból éltek, gya­korta megalázottan. Ezeket az eredményeket az ország példátlan nehézségek köze­pette érte el. Az USA a for­radalom győzelmét követően megszakította a Kubával fenn­álló gazdasági kapcsolatait, holott korábban a szigetor­szág kereskedelmének 70 szá­zalékát kötötte le. Együtt járt ez az alkatrészszállítások le­állításával is. A Kubában működő gépek, technikai be­rendezések zömmel amerikai gyártmányúak voltak. Hasonló volt a helyzet a más nyugati országokból érkezett felsze­relésekkel, mivel USA-nyo- másra a szállítási bojkott — Mexikót és Kanadát kivéve — az egész kapitalista világ­ra kiterjedt. Az USA fokozta bűneit: az értelmiségieket kü­lönböző ígéretekkel elcsábí­totta. Az orvosok 63 százalé­ka azelőtt a fővárosban, ezen belül is zömük az amerikaiak ellátására berendezett kór­házakban dolgozott. A győze­lem után az USA mintegy 3 ezer orvost csábított el, nö­velve ezzel az egészségügyi el­látásban meglévő nem kis fe­szültségeket. Napjainkban 13 ezer orvos van Kubában, így az 1959-es helyzethez viszo­nyítva, amikor 3000 volt, fe­lére csökkent az egy orvosra jutó lakosok száma. Ezzel az adattal és az egészségügyi el­látás szervezettségével egyéb­ként Kuba Latin-Amerika or­szágai között az első helyen áll. A kubaiak nem felednek! Őrzik emlékezetükben a tör­ténteket, és egész jelenükben — bár egyre kevésbé látha­tóan — a zsarolás és a táma­dás nyomait. Kimondhatat­lan gyűlölettel — és az idő­sebbek ma is meg-megrebbe- nő, riadt szemekkel — gon­dolnak vissza a forradalom előtti időre, beszélnek az ame­rikaiakról. Követség — üresen Hangsúlyozzák, nem a né­pet gyűlölik, hanem a kor­mányt, amely velük- szemben állt, és azokat a yenkiket, akik valaha dölyfös turista­ként megalázták őket. Ugyan­akkor a Maleconon, a híres tengerparti sétányon ott áll üresen az egykori amerikai nagykövetség épülete. Ügy, ahogy 1961. januárjábart ott­hagyták. A kubai kormány ez­zel is jelezni kívánja, hogy a követség épületébe bármi­kor be lehet költözni, de csak békés és tisztességes szán­dékkal. Havanna régi és új város­negyedének határán maga­sodik a Forradalmi Múzeum. Azelőtt a mindenkori kubai elnök rezidenciája. Benne em­lékek a forradalmi harcokról. Az épület mögött díszőrség­gel vigyázva a Granma, a Sierra Maestrában használt és a Playa Gironnál zsák­mányolt legjellegzetesebb fegy­verek láthatók. 'Az épület előtt pedig örök emlékezte­tőül egy Giront megjárt szov­jet gyártmányú győztes harc­kocsi büszkélkedik. Kuba tehát eredményesen verte vissza az imperialista támadásokat és sikeresen küz­dött meg a gazdasági nehéz­ségekkel. Ma több mint 00 or­szággal áll kereskedelmi kap­csolatban. Az árucsere mint­egy 80 százalékát a szocialis­ta országokkal bonyolítja le. Legnagyobb forgalma, az ösz- szes szállítások fele, a Szov­jetunióval van. Az exportszállítmányok kö­zül 90 százalék még ma is cukorból áll. Ipara fejletlen, az elmúlt csaknem 20 évben te­lepített üzemek exportra egye­lőre még alig termelnek. Már nemcsak álom Kubáról beszélgetve álta­lában mindig szóba kerül a jegyrendszer. Milyen is az va­lójában? Bevezetését az or­szágra a mind nagyobb ter­heket rovó gazdasági blokád kényszerítette ki, az 1960-as évek közepén. A növekvő áru­hiány miatt válaszút elé ke rült a vezetés. Felemelik az árakat, vagy bevezetik a iegy- rendszert. Ez utóbbit válasz­tották. Ahogy javul a kíná­lat egy-egy termékből, úgy szabadítják fel a jegyre vá­sárlás alól, vagy a jegyen meghatározott mennyiségen túl szabadon is vásárolható, igaz, drágábban. Jegyre, meg­határozott mennyiséget lehet vásárolni — a tartós fogyasz­tási cikkek kivételével mindenből. így például egy kubai állampolgár 40 deka húst kaphat hetente. Ebbe tér mészetesen nem számít bele az üzemi konyhai, az iskolai étkezéskor, valamint a ven­déglőben elfogyasztott hús. A tartós fogyasztási cikkek vásárlására szóló jogot meg­adott keret szerint az üzemi kollektívák ítélik oda — de­mokratikus döntéssel — a legjobban dolgozóknak. Kubai barátaink elmond­ták, hogy a forradalom előtt tömve voltak az üzletek áru­val, és szabadon lehetett vá­sárolni. Csakhogy a kubaiak zömének a kínált portékák elérhetetlen álomnak tűntek. Nem voltak kevesen azok, akik örültek, ha félévenként fogyaszthattak húst. Ezért veszik természetesnek a jegy­rendszert. Súlyos az örökség és ma még csak ennyire telik. Kubai barátunk így fogal­mazott: t — Tudjuk, szegények va­gyunk, de amink van, azt igazságosan osztjuk el. íme, ilyen ez a forradalom! Ez a romantikusnak tűnő, ám a valóságban több, napi harcot, kevésbé látványos küzdelmet igénylő, a nép akaratával ta­lálkozó, és egységét kifejező népmozgalom. ÄRPÄSI ZOLTÁN Következik: A FORRADALOM VÍVMÁ­NYAINAK ÚTJÁN. Üdvözlet Bumediennek Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin — üdvözlő táv­iratot küldtek Huari Bume­diennek, az Algériai Demok­ratikus és Népi Köztársaság elnökének, a Forradalmi Ta­nács elnökének abból az al­kalomból, hogy az algériai nép most ünnepli a forrada­lom 24. évfordulóját. A táv­iratban kifejezik meggyőződé­süket, hogy a jövőben is erő­södik és fejlődik majd a barát­ság és a kölcsönösen előnyös együttműködés a két ország között, népeik javára, az egyetemes béke és a haladás érdekében. Új szovjet javaslatról tárgyalnak az ENSZ-ben A Szovjetunió soha nem al­kalmaz nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak annak gyártásá­ról és beszerzéséről, és nem tartanak területükön ilyen fegyvereket — jelentette ki Oleg Trojanovszkij, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képviselő- je az ENSZ-közgyűlés egyes­számú főbizottságának ülésén, amely a Szovjetunió kezde­ményezésére megkezdte a vi­tát az egyik fontos napirendi kérdésről, a nukleáris fegy­verrel nem rendelkező álla­Az amerikai közvélemény — a SALT-11 mellett Neves amerikai tudósok, szakszervezeti vezetők, az amerikai közvélemény kiemel­kedő képviselői lépnek fel a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról szó­ló szovjet—amerikai szerződés (SALT—11.) mielőbbi megkö­téséért. John Galbraith, ismert ame­rikai közgazdász a TASZSZ tudósítójának adott nyilatko­zatában elmondotta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti SALT—II. meg­állapodás elengedhetetlen és életbevágóan fontos lépés len­ne a béke megőrzésére. Az amerikai autóipari mun­kások szakszervezetének elnö­ke ugyancsak a TASZSZ tudó­sítójának kijelentette: a SALT —II. megkötése megfelelne az amerikai nép érdekeinek. Ezért a szakszervezet felszó­lítja az Egyesült Államok kor­mányát, hogy tegyen meg min­den szükséges erőfeszítést a meglevő akadályok legyőzésé­re, sikeresen fejezze be a SALT—II. tárgyalásokat, és hasson oda, hogy a szenátus ratifikálja az új szerződést. Paul Wamke, az Egyesült Államok íegyverzetellen őrzé­si és leszerelési hivatalának kedden leköszönt igazgatója kijelentette: „A SALT—II-nek olyan előnyei lennének, hogy nem látom be, miért szeretné bárki is, ha megkötése elma­radna”. Arra a kérdésre, szükséges-e a kérdés magasabb szintű új­ratárgyalása, az amerikai po­litikus tagadólag válaszolt: „A múlt heti moszkvai Gro- miko—Vance megbeszéléseken teljes egészében áttekintették a témát. A genfi tárgyalások megfelelő fórumot biztosíta­nak a kérdésnek” — mondotta Wamke —, „de ha bármely fél szükségét érzi, hogy a ta­nácskozásokat magasabb szintre emeljék, meg fogja tenni javaslatát”. mok biztonságát szavatoló nemzetközi szerződésről. A Szovjetunió — mondotta Trojanovszkij — kész kétolda­lú egyezmények megkötésére is ebben a kérdésben. Ugyan­akkor úgy véli, hogy a nuk­leáris fegyverrel nem rendel­kező országok biztonságát tel­jes mértékben csak az szava­tolhatja, ha a nukleáris fegy­verrel rendelkező országok kötelezettséget vállalnak nem­zetközi szerződésben rögzített garanciák betartására. A közgyűlés elsőszámú "bi­zottságának ülésén felszólaló Henryk Jaroszek, Lengyelor­szág állandó ENSZ-képviselő- je aláhúzta a szovjet javaslat fontosságát és időszerűségét, Béketanácskozás — Bukarestben A helsinki záróokmányt alá­író országok béketanácsainak és békebizottságainak képvi­selői hétfőn Bukarestben meg­kezdték háromnapos tanács­kozásukat. A találkozó témája „a néptömegek és a békemoz­galmak szerepe az európai biz­tonság létrehozásában és az együttműködés fejlesztésé­ben”. Róma Közalkalmazottsztrájk Andreotti olasz miniszter- elnök kedden beszédet inté­zett a parlamenti képviselők­höz és lényegében felvetette a bizalmi kérdést. A kor­mány azért fordult közvetle­nül a képviselőházhoz, mert zátonyra futottak a szakszer­vezetekkel folytatott tárgya­lásai a kórházi alkalmazot­tak fizetésemeléséről, és fo­kozódó feszültség jelei tapasz­talhatók a munkanélküliek körében is. Pajetta, az OKP titkársági és vezetőségi tagja, mértéktar­tóan bírálta a kormányfő be­szédét. A többségi kisebb pár­tok vezetői is bíráló megjegy­zéseket tettek, de értésre ad­Modrid Jóváhagyták az új alkotmányt A spanyol törvényhozás két háza kedden délelőtt egy idő­ben, de külön-külön tartott ülésén jóváhagyta az új spa­nyol alkotmány tervezetét. A parlament által elfogadott új alkotmányt népszavazásnak kell megerősítenie. Ennek idő­pontját a kormány péntekre tervezett ülése előreláthatólag december 6-ára fogja megál­lapítani. Az új alkotmány megszilárdítja a demokrati­zálási folyamatot és hatályon kívül helyezi a franeóista rendszer alaptörvényét. ták, hogy ez idő szerint egyi­kük sem vállalná egy újabb kormányválság kirobbantásá­nak felelősségét. Nem ismere­tes még a szocialisták állás­pontja. A szakszervezetek vezető­ségi ülésén kedden este elha­tározták, liogy november 10-re sztrájkra szólítják fel áz ál­lami alkalmazottakat, tiltako­zásul az említett kategóriák­kal szemben folytatott kor­mánypolitika ellen. Kártérítés a kivonulásért? Az izraeli rádió közlése sze­rint a Sínai-félszigeten lévő településeinek felszámolásáért — amire az Egyiptommal megkötendő békeszerződés ke­retében kerül sor — Izrael több mint 110 millió dolláros kártérítést követel az Egye­sült Államoktól. A békekötés feltételeként szabja meg azt is, hogy Kai­ró egy, a szerződéshez csa­tolt különmegállapodásban kö­telezze magát arra, hogy kő­olajat szállít Izraelnek. L'-j • j>" *«*' - - a •' \ • ...., /• • v * r . . • a■/ ' < • ‘ V.. Q A nemzeti kérdés •tií. •.’b'-jkVtí-ÍJ ■ i'! i'Yi'.'ri-VL 1918—1919-ben Magyaror­szágon a nemzeti kérdés egy­ben nemzetiségi és külpoliti­kai problima is volt. Nem­csak a vesztett háborúban csődbe jutott monarchia nem­zetiségei kívántak nemzetál­lamokba szerveződni, illetve már létező anyaországaikhoz csatlakozni, hanem a győztes imperialista hatalmak, az an­tant is döntött Ausztria-Ma- gyarország megszüntetéséről. így csupán a keretek körvo­nalai, az átrendeződés külső­ségei, gyakorlatilag a pontos határok kérdése lehetett még — inkább kevésbé, mint töb­bé — nyitott probléma. A történelmi Magyarország felbomlása Legelőször Horvátország el­szakadása vált ténnyé, de Csehszlovákia antant-elisme­rése, a román és a szerb igé­nyek és nemzeti törekvések támogatása bizonyította, hogy Magyarország területi integri­tását fenntartani lehetetlen­ség. A Ruténföld (Kárpát-Uk- rajna), Burgenland, egyes ve­gyes lakosságú és színmagyar peremkerületek ügyében bi­zonyos alkura azonban esetleg volt még lehetőség. Ehhez azonban a realitások talajára, a jogos és elkerülhetetlen el­szakadási törekvések elfoga­dásának alapjára kellett vol­na helyezkedni, nem pedig a mindent megtartani, a nem, nem, soha nacionalista állás­pontjára. Ez a magyar strucc­politika csak tovább súlyos­bította az amúgy sem csábító kilátásokat, különösen, hogy a magyar etnikum — a közvet­lenül érintetteken kívül — nem volt hajlandó további véráldozatokra az integritás ügyéért. Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek elismert szaktekintélye és a népkormány nemzetiségi minisztere háború előtti, de­mokratikus, ám ekkorra már időszerűtlen, az egységes Ma­gyarországon belüli autonomis- ta megoldásokat dédelgetett. A wilsoni pontok, a Drávát határnak tekintő padovai fegyverszünet, majd az ennél lényegesen kedvezőtlenebb, de mégis csak ideiglenes demar­kációs vonalat megállapító belgrádi szerződés soha be nem tartott pontjaiba kapasz­kodott más kormánytényezők­kel együtt. Budapesten tár­gyalásokba kezdett a szlovák burzsoázia, Aradon pedig a Román Nemzeti Komité kép­viselőivel. Azonban az ellen­tétek, a bizalmatlanság olyan mély volt, s nem utolsósorban az erőviszonyok annyira egyenlőtlenek voltak, hogy nem sikerült megegyezni. No­ha a nemzetiségek elismerték Jászi szubjektív becsületessé­gét, politikája ekkorra már alkalmatlan volt a megválto­zott idők követelményeire. A Károlyi-kormány „a területi integritás politikáját követte, bár annak realitásában maga is kételkedett, de a róla való önkéntes lemondás ódiumát magára venni nem merte, an­nál kevésbé, mert az összes magyar politikai párt és irnáyvonal által nyújtott egy­séges támogatás alapja a te­rületi integritás védelmének mindenek fölé helyezése volt.” (Hajdú Tibor) Miben reménykedett mégis ez a kormány? A külpolitikai , dilemma A magyar polgári demok­ratikus forradalom külpoliti­kájának sarkköve az egyolda­lú, sohasem viszonzott antant- barátság volt. A győztesek jó­indulatában is bízva vetette el« a kormányzat a nemzetisé­gekkel való határmegállapodá­sokat. Jászai ugyan később azt írta, hogy „az antantpolitika Ja- nus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döb­benten kérdeztem: mikor fog­ja ábrázatának imperialista felét ellenünk fordítani, másik felének demokrata-pacifista mosolya helyett?", tevékeny­ségével azonban ő is tragiku­san hozzájárult a nemzeti ön­áltatás veszélyes spóráinak el­terjedéséhez. S ezt a folyama-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom