Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. NOVEMBER 1., SZERDA ’xJ&latt Folytatódik jogrendszerünk tervszerű megújítása Dr, Markéi® Imre tájékoztatója — Megújulóban jogrendsze­rünk. Társadalmunk' életének minden területére kiterjedő alapvető szabályok sok éves reformmunkálatait a XII. pártkongresszusig befejezzük. Immár a második ötéves jog­alkotási terv teljesítése szol­gálja a célt, hogy jogunkat fokozatosan hozzáigazítsuk a fejlett szocialista társadalom építésének követelményeihez — mondotta dr. Markója Im­re igazságügyminiszter ked­den a Parlamentben megtar­tott sajtótájékoztatón. Várko- nyi Péter államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének bevezető szavai után az igazságügymi­niszter részletesen szólt az időszerű jogalkotási és jogal­kalmazási , feladatokról. Befejezéséhez közeledik az Igazságügyi jogszabályok kor­szerűsítése. A társadalmi er­kölcs és tudat fejlődésének, a bűnözés jelenlegi helyzetének és várható alakulásának ala­pos elemzése előzte meg az új BTK tervezetének előkészíté­sét, annak érdekében, hogy jobb összhangot teremtsünk az utóbbi másfél évtizedben megváltozott társadalmi-gaz­dasági viszonyok és büntető­jogi védelmük között. így lesz az új Büntetőjogi Kódex hatékonyabb és korszerűbb eszköztára a bűnözés elleni küzdelemnek. A tervezetet rö­videsen megvitatja az ország- gyűlés jogi igazgatási és igaz­ságügyi bizottsága, majd vár­hatóan decemberben terjesz­tik az országgyűlés elé. Kü­szöbön áll a szabálysértések­ről szóló 1988. évi I. törvény módosítása is, hiszen jó né­hány, jelenleg bírósági útra tartozó kisebb jogszegést mi­nősítenek majd szabálysértés­sé. Várhatóan jövőre az or­szággyűlés elé kerül a nem­zetközi magánjog átfogó sza­bályait tartalmazó első kódex. E törvény régi hiányt pótol, hiszen az idevonatkozó sza­bályokat bírósági eljárási jo­gunkon és néhány családjogi rendelkezésünkön kívül csak két- és többoldalú jogsegély­egyezményekben találhatjuk meg. A döntéseket ugyanak­kor nehezíti, hogy mindmáig nem alakult ki egységes jog- gyakorlat a nemzetközi ma­gánjog körében. Az új törvény — amelynek megalkotását a nemzetközi munkamegosztás és az idegenforgalom fejlődé­se is sürgeti — pontos irány­tűt ad bíróságaink kezébe minden olyan jogvita eldönté­séhez, amelyben valamilyen „külföldi elem” merül fel. Az Igazságügyi Miniszté­rium — amelynek fontos fel­adata az alacsonyabb szintű jogalkotás összehangolása, a hatályos joganyag rendezésé­nek előmozdítása — további erőfeszítéseket tesz a jogsza­bályi „túltermelés” visszaszo­rítására. Az igazságügymi­niszter elmondta: napjainkban is gond, hogy a kelleténél gyakrabban változnak az ala­csonyabb szintű jogi normák, s nem mindig kellően átgon­dolt az újraszabályozás, a módosítás. Jóllehet, a gazda­sági élet megszervezésében, irányításában, csakúgy, mint az élet más területének szabá­lyozásában rendkívül fontos szerepet játszik a jog, a célok elérésének mégsem ez az egyetlen, és nem is az elsődle­ges eszköze. A gazdasági jogalkotás idő­szerű feladatairól szólva Mar­kója Imre kiemelte: a gazdál­kodó szervezetek csak akkor tudnak átgondolt, hosszabb távra is szóló fejlesztéseket megvalósítani, kiegyensúlyo­zott munkát végezni, ha szá­míthatnak a szabályozók tar­tósságára. Ezért a gazdaság- irányítás területén is a , jogi szabályozás stabilitására kell törekedni, még akkor is, ha e stabilitás csak viszonylagos lehet — tekintettel az ötéves népgazdasági tervekre és a gazdasági élet változásaira. A minisztérium folyamato­san elemzi az igazságügyi szervezetek fejlesztésének, korszerűsítésének kérdéseit, a bírósági hatáskör és egyéb té­nyezők alakulását. Kiemelke­dően jónak ítélhető a bírósá­gi munka törvényességi szín­vonala. Tavaly több mint 1 millió 100 ezer peres és nem peres ügy várt döntésre. Az esetek 80—83 százalékában az érdekeltek belenyugodtak az első fokon hozott ítéletbe, a fellebbezések folytán tárgyalt ügyek 40 százalékában pedig a másodfokú bíróság helyben hagyta az alacsonyabb szintű joghatóság határozatát. Ami a perek gyors lezárását illeti, a büntetőügyek és a gazdasági perek 80 százalékát sikerült három hónapon belül elbírál­ni. Bizonyos eljárásokban — így egyes polgári és családjo­gi perekben — a bíró azon­ban nem tud dönteni a szak­értő véleménye nélkül: jórészt ennek tudható be, hogy e kör­ben az ügyek 60 százalékát csak több hónapos tárgyalási sorozat után sikerült meg­nyugtatóan rendezni. Az igaz­ságügyi tárca vezetője ki­emelte, hogy további feladat a jogpolitikai irányelvek haté­konyabb érvényesítése, majd végezetül megjegyezte, hogy az ítélkező testületek munká­jának eredményesebbé tétele érdekében a minisztérium foglalkozik működésük felté­teleinek javításával is, így többek között a bíróságok szervezetének további korsze­rűsítésével. Helyi önállóság felelősséggel Eredményes népfrontmunka Pest m egye községeiben Két esztendeje — a nép­frontbizottságok újjáválasztá- sa óta — Pest megyében is kedvezőbben alakultak a nép­frontmunka személyi feltéte­lei, ugyanakkor a járási bi­zottságok megszűnésével nö­vekedett a helyi testületek önállósága. Nagyobb lett azon­ban a felelősség is: a telepü­lések gazdasági és társadalmi fejlődése meggyorsult, élén­kebbé vált a lakosság közéleti érdeklődése, annak kielégíté­sében a népfrontnak min­denütt egyre jelentősebb részt kell vállalnia. Meghatározó sajátosságok A feladatok lényegében azonosak, bármilyen telepü­lésről legyen szó, különbségek csak a mindenkori helyi sa­játosságokból adódnak. A Ha­zafias Népfront Pest megyei bizottsága rendre megvizsgál­ta a különböző településfor­mák népfrontmunkáját, a módszereket, eredményeket és a fejlődés lehetőségeit. A vá­rosok, nagyközségek, társköz­ségek, tanyás települések vizs­gálatát követően legutóbb az önálló községekről szóló be­számoló került a népfront megyei elnöksége elé. A megye 56 önálló községé­ben differenciálódik talán legjobban a mozgalmi munka — a helyi sajátosságok követ­keztében. Egyrészt igen nagy a különbség az egyes közsé­gek lakosságának számát te­kintve: Lóréven például mindössze 371 ember él, Szi­gethalom ugyanakkor 8 ezer 450 lelket számlál. Másrészt igen szerteágazó feladatok adódnak az agglomerációs övezet községeiben, a bejáró dolgozók, illetve a hétvégi há­zak üdülői miatt, sokféle igényt kell egyeztetni, válto­zatos módszerekkel. Ismét más munkát követelnek azok a községek, melyekben kevés termelőüzem van, korlátozot­tak az elhelyezkedés lehető­ségei. Közös feladatok A járási bizottságok meg­szűnésével több község nép- fronttestülete érezte úgy, hogy magára maradt, nem tartozik sehová. Időbe telt, míg élni kezdtek az önálló­sággal. Azóta kialakultak a jó kapcsolatok a községi taná­csokkal, pártvezetőségekkel, társadalmi és tömegszerveze­tekkel, közösen határozzák meg a feladatokat, együttesen valósítják meg a községpoli­tikai célokat. Van azonban olyan község, melyben — úgy tűnik — még nem talált magára a népfront. Galgahé- vízsn például az elnökség nem tudta összehívni a bizottságot az idén, Pilisszántón ez évben nem tartottak testületi ülést. És ez nem statisztikai szem­tot még Vix alezredes buda­pesti tevékenysége sem volt képes egészen 1919. március 21-ig megállítani... Ez a szemtanúk szerint bru­tális és korlátolt, ellenforra­dalmár körökkel barátkozó katona adta át a magyar kor­mánynak .az újabb területek kiürítését és más, főként anyagi jellegű követelések tel­jesítését elrendelő jegyzéke­tek ö volt az egyetlen kapocs Magyarország és az antant kö­zött, mivel az újonnan szerve­ződő magyar külpolitikának Párizsba való meghívás hiá­nyában más lehetősége nem volt. Azonban volt más lehe­tősége, helyesebben lett volna más lehetősége — egyéb irányban: a szociális forrada­lom, egy újfajta külpolitikai orientáció, Moszkva irányá­ban. Annál is inkább, mert Szovjet-Oroszország kezdettől természetes szövetségesének tekintette a forradalmi Ma­gyarországot. Ne feledjük: 1917 után Európában nemcsak élesedett az osztályharc, hanem sok he­lyütt fellobbant a társadalmi, a proletárforradalmak tüze. Az ugyan természetes volt, hogy a wilsonizmus mellett magát elkötelezett magyar kormányzat nem választhatta a lenini megoldást, legfeljebb addigi orientációjának siker­telensége láttán passzivitásba vonulhatott, a kivárás állás­pontjára helyezkedhetett, so­dortathatta magát az esemé­nyekkel. Ezen túl pedig felis­merhette — annak ellenére, hogy elhárítani igyekezett — azt a kikerülhetetlen fejlődést, azt az egyetlen kiutat, amely a párizsi spekulációk és adás­vételi ügyletek eredménye le­hetett: egy vörös Kelet-Euró- pát, egy bolsevizálódott Ma­gyarországot. A kommunisták erősödő propagandája, amely a dolgozók internacionalista összefogását, imperialistaelle­nes szövetségét hirdette, szé­les, nem proletár rétegek sze­mében is a nemzeti tragédiá­ból kivezető utat jelentette. A kormány és maga Károlyi is felismerte ezt, amikor igyeke­zett figyelmeztetni az antan­tot, hogy magyarországi poli­tikája melegágya a bolseviz- musnak. A kiút Süket fülekre talált. A pá­rizsi konferencia folytatva a békeelőkészítés munkáját, a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva kidolgozta a Vix-jegyzéic néven ismert ira­tot, amely eldöntötte a polgá­pontból jelent hiányosságot. Nem az a baj, hogy a mun­katervben nem pipálták ki, megtartották-e az ülést. A hi­ba sokkal nagyobb: ezekben a községekben hiányzik a tár­sadalomépítés egyik kötőanya­ga, a valódi népfrontmunka, melynek célja lenne a lakos­ság politikai, cselekvési egy­ségének formálása, szervezése, mozgósítás a közös munkákra, bátorítás, ösztönzés a szocia­lista demokrácia gyakorlására, Kedvező összkép Az összkép azonban mégis kedvező. A legtöbb községben folyamatos és eredményes a népfronttestületek tevékeny­sége. Az általános feladato­kon kívül Kocséron, Nyárs­apáton, Törteién foglalkoztak például a tanyai lakosság köz- művelődésének lehetőségeivel, Alsónémediben és Bugyi köz­ségben olvasótáborok szerve­zésével, Erdőkertesen megtár­gyalták az MSZMP Központi Bizottságának év közben megjelent határozataiból adó­dó helyi népfronttennivalókat. Megszervezték a szülők aka­démiáját Dányban, Kosdon, Pilisszentmártonban és Verse- gen, a politikai vitakörök so­rozatát Szentmártonkátán, Új­szilváson, Csömörön. A nőbi­zottság Perbálon például ha­vonta ülésezik, szervezi a TIT egészségügyi, jogi előadá­sait, a varrótanfolyamokat, a kirándulásokat. A községek többségében évente többször is beszámol­tatják a pártvezetőségek a népfronttestületekben dolgozó kommunistákat. A beszámol­tatás azonban csak olyan he­lyeken ösztönző igazán, ahol munkájuk elemzése közben levonják a megfelelő konkrét következtetéseket, s meghatá­rozzák a feladatokat is. B. I. Koszorúzás az Astoriánál A polgári demokratikus forradalom 60. évfordulója tiszteletére koszorúzási ünnep­séget rendeztek kedden Bu­dapesten az Astoria Szálló falán elhelyezett emléktáblá­nál, amely a forradalom Nemzeti Tanácsának egykori működési helyét jelöli. A Ha­zafias Népfront budapesti bi­zottságának képviseletében Kristó Nagy István és Csatő László alelnökök, a fővárosi tanács nevében Stadinger Ist­ván elnökhelyettes és Domká Tibor, a fővárosi tanács párt- bizottságának titkára koszo­rúzott. Koszorút helyeztek el az V. kerületi párt- és KISZ. bizottság, a tanács és a nép- frontbizottság képviseletében is. ri demokratikus Magyar Nép- köztársaság sorsát, és közvet­len előidézője volt a Tanács- köztársaság kikiáltásának. A jegyzék súlyos feltételeit a rendszer képtelen volt vállal­ni. Minden összeomlott. Az illúziók kergetése, a szeren­csétlen kísérlet a területi in­tegritáshoz való ragaszkodás és az antant előtti behódolás politikájának összekapcsolásá­ra, külpolitikai megfelelője volt az osztály ellentétek kibé- kítésével kísérletező belpoliti­kának. A csődtömegből leg­alábbis a polgári demokrácia számára nem volt kivezető út. Magának a népnek kellett döntenie. Hogyan is mondta Lenin Magyarországról szólva 1919. március 23-án a bolsevik párt VIII. kongresszusán? A legra­dikálisabb, a legdemokratiku­sabb, megalkuvó burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb válság idején, amikor a hábo­rúban kimerült országot újabb háború fenyegeti, a tanácsha­talom történelmi szükségsze­rűség, beismerte, hogy az ilyen országban nem lehet más hatalom, mint a tanács­hatalom, mint a proletariátus diktatúrája. Derer Miklós Vége Gyermek- és ifjúságvédelem Társadalmi pártfogókat keresnek Tegnap Pomázon, a Pest megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézetben tartotta érte­kezletét a Pest megyei Tanács gyermek- és ifjúságvédelmi bizottsága. Gyermekek s fel­nőttek százait érintő témákról J társadalmi méretűvé tétele te- hangzott el beszámoló; a hát a legfőbb feladat a gyér- nagykátai járásban végzett j mek- és ifjúságvédelemben a sokoldalú, fiatalokat védő-ne­velő munkáról, s a megyei in­tézet tevékenységéről. Tankötelezettség, lemaradással — A járásunkban folyta­tott gyermek- és ifjúságvé­delmi tevékenység az ingázók nagy száma, a külterületen, tanyákon élők s a cigány la­kosság magas aránya miatt fokozott következetességet és tervszerűséget igényel — kezdte a nagykátai járás ta­pasztalatait összegző beszá­molóját a járási hivatal elnö­ke, Keszi József, s így foly­tatta : — Gondjainkat csak súlyos­bítja a tantermek hiánya. Valóban: a gyermekek el­helyezési problémái idővel ne­velési gondot szülnek. így például csak két nagyközség­ben, Tápiószelén és Nagykátán fogadnak összesen 120 bölcső- dést, pedig az igénylők száma jóval nagyobb lenne. Hasonlóan alakul a helyzet óvodaügyben is: 119 száza­lékos az óvodák kihasználtsá­ga, s még így sem tudnak mindenkit fölvenni. Csupán ebben az esztendőben 225-tel több gyermeket fogadhattak, az óvodák, mint tavaly, össze­sen csaknem kétezret. S akik kimaradtak, nem mindany- nyian vettek részt„ az iskola­előkészítő foglalkozásokon. Ebből adódik, hogy az általá­nos iskolát az első osztályo­sok több mint egytizede hiá­nyos felkészültséggel, hátrá­nyos helyzetben, gyakran túl­korosként kezdi. Ilyen és hasonló okokra vezethető vissza, hogy a tankötelezettsé­gi törvénynek itt kevésbé si­kerül érvényt szerezni, mint a megye más területein. Bár az óvodákban, iskolai napközikben a felvételkor előnyben részesítik a hátrá­nyos helyzetűeket, gyakorta „végigbukdácsolják” az isko­laéveket, .s évet veszítenek, mert még a javító- és osztá­lyozóvizsgákra sem tudnak felkészülni kellőképpen. A szülők nevelése, a veszé­lyeztetett és hátrányos hely­zetű gyermekek segítésének nagykátai járás településein, A tanácsok az elmúlt esz. tendőben 491 veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván, s 686 határozatot hoztak ügyük- ben. Hatvankét család 170 gyermeke kapott rendszeres nevelési segélyt, 15 alkalom- mai pedig az alkoholista szü­lők kötelező kórházi elvonó­kúráját voltak kénytelenek javasolni. A járásban nevelőszülők gondoskodnak 240 állami gon­dozott gyermekről, s a veszé­lyeztető környezet felderítésé­re, az okok megszüntetésére — azaz az állami gondozásba vétel megelőzésére — 27 féle védő- és óvóintézkedés közül választják ki a megfelelőt a gyámhatóságok. Az elmúlt esztendőben 29 fiatalkorú követett el bűncse­lekményt a nagykátai járás­ban, s a pártfogókon kívül több társadalmi szerv is se­gíti a fiatalkorú bűnözők utó­gondozását, munkába helye­zését. Állami gondozottak — A Pest megyei Gyermek - és Ifjúságvédő Intézet átme­neti otthont nyújt az állami gondozottaknak, színhelye pe­dagógiai és pszichológiai vizs­gálatuknak, gondoskodik a gyermekek elhelyezéséről más intézetekben vagy nevelőszü­Télváró csizmák A PEMÜ ceglédi cipőgyárában idén már 38-as méretben is készítenek leánycsizmákat. Télre 45 ezer párat gyártanak. A szár műanyagból, a talprész bőrből, formatalppal készül. Bozsán Péter felvétele löknél, s irányítja a hivatásos pártfogók munkáját. Emellett gondoskodik az állami gondo­zottakat nevelők továbbképzé­séről, s összehangolja tevé­kenységüket — mondotta dr. Simon Lajos, a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet igazgatója. E bonyolult feladatok megoldása során különös figyelmet szentelnek a család nélkül maradt vagy korábban veszélyeztetett kö­rülmények között élt állami gondozottak nevelésének. Jelenleg mintegy 3100 az ál­lami gondozott fiatalok száma Pest megyében, s nemcsak a nevelőotthonokban vigyázzák fejlődésüket, hanem 594 neve­lőszülő gondoskodik 994 gyer­mekről. Rendszeres nevelési segélyben részesül 1409 gyer­mek, pénzben vagy természet­beni juttatásban, kap ruhát, tanszert. Csupán az idén augusztus végéig 30 gyerme­ket fogadtak örökbe közülük, s ők már új családra találtak. Több mint 40 azoknak a szo­cialista brigádoknak, kollektí­váknak a száma, amelyek rendszeres kapcsolatot tarta­nak az állami gondozott gyer­mekekkel, elviszik őket közös kirándulásaikra, együtt ün­nepük a születésnapokat, s egy-egy hét végére a brigád­tagok családjainál vendéges­kedhetnek a gyerekek. A megyei intézet gondja kissé hasonlatos a nagykátai járás problémájához: fiatal nevelőszülőket, az állami gon­dozottak támogatásához tár­sadalmi pártfogókat keresnek, hogy a gyermekek töretlenül fejlődhessenek bölcsődés ko­ruktól felnőtté válásukig, az érettségi vizsga letételéig, a munkába állásig. V. G. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom