Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

1978. OKTOBER 21., SZOMBAT Nagykőrösi negyedszázadok Az élelmiszeripar szakemberbázisa Tegnap délelőtt Nagykőrö­sön, az Arany János Művelő­dési Központban tartotta ju­bileumi ünnepségét a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem gya- korló iskolája. A negyedszáza­da alapított és azóta az élel­miszeripar egyik legrangosabb oktatási intézményévé fejlő­dött iskola ünnepségén több mint négyszáz vendég emlé­kezett a múltra, szőtte a jövő terveit. A vendégek sorában jelen volt dr. Cselőtei László akadémikus, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem rekto­ra, Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára, az iskola egykori diákja, dr. Mihalusz Ferenc, a Konzervipari Válla­latok Trösztjének vezérigaz­gatója, dr. Noth Boldizsár, a MÉM kutatási és oktatás el­látási központjának igazgató­ja, valamint az ország élel­miszeripari oktatási intézmé­nyeinek képviselői és a város állami és társadalmi vezetői is. Az ünnepséget dr. Bognár Gyula, a Toldi Miklós Élelmi­szeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója nyitotta meg, majd Kovács Sándomé, a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszer­ipari Szakközépiskola igazga­tóhelyettese olvasta fel Ko­vács Sándor miniszterhelyet­tes köszöntő levelét. Üdvözlő soraiban a minisz­terhelyettes, Nagykőrös or­szággyűlési képviselője visz- szaemlékezett a jubiláló isko­la alapításának éveire, azokra az. időkre, amikor sokan azon vitatkoztak, hogy szükség van-e egyáltalán élelmiszer­ipari szakmunkás- és középfo­kú szakemberképzésre. A vita régen eldőlt. Az ország élelmi- szeripari szakközépiskolái és szakmunkásképző intézetei, közöttük a 25 esztendős nagy­kőrösi iskcda, bebizonyítot­ták, hogy tevékenységük na­gyon fontos feltétele az ipar fejlődésének. Dr. Mihalusz Ferenc, a Kon­zervipari Vállalatok Trösztjé­nek vezérigazgatója köszön­tötte ünnepi beszéddel az isko­lát, sok sikert kívánva a to­vábbi munkához, a termelő üzemek és az iskola eddig is rendkívül gyümölcsöző kap­csolatának továbbfejlesztésé­hez. Az ünnepi beszédet követő­en^ a társintézmények he­lyezték el emlékeztető szalag jaikat a Konzervipari Vállala­tok Trösztje által adományo­zott jubileumi zászlóra. Az ünnepség az iskola diák­jainak színes műsorával feje­ződött be. F. P. Művésznemzedékeket nevelt a zeneiskola A Nagykőrösi Zeneiskola megalakulásának 25 éves év­fordulóján a Pest megyei Ta­nács művelődési osztálya, Nagykőrös város tanácsa, a Nagykőrösi Állami Zeneisko­la igazgatósága és tanári kara a jubileum alkalmából há­romnapos hangversenysoroza­tot rendezett. Elsőként a jelenlegi növen­dékek hangversenyére került sor, igen nagy érdeklődés mel­lett. A legkisebbektől, a leg- nagyobbakig valamennyi ta­nuló igyekezett tudását bemu­tatni, hogy ezzel is bizonyítsa, nem volt hiábavaló a zeneis­kola tanárainak szakmai mun­kája. A következő rendezvé­nyen a zeneiskola volt növen­dékeinek és tanárainak hang­versenyére került sor, igen sokszínű műsor keretében. A művelődési központ nagy­termében rendezték a hivata­los ünnepi megemlékezést. Kocsis Jánosné, Nagykőrös város tanácsának elnöke kö­szöntve a 25 éves iskolát, el­mondta, hogy a vendégként PEST MEGYEI PALYAZAT !A díjazott dolgozatok Ä Pest megyei múzeumok igazgatósága néprajzi és tör­téneti gyűjtőpályázatára beér­kezett ez évi pályamunkákat elbírálták. Huszonkét pályázó első négy helyezettjének — néprajziból is négy, történetiből is négy — dolgozatát a múzeumok igaz­gatósága továbbította a Nép­rajzi, illetve a Munkásmozgal­mi Múzeumhoz, s ezek részt vesznek az országos pályáza­ton, amelynek eredményét jö­vő év április 4-ére hirdetik ki. A történeti pályázatok kö­zül a megyében első díjban ré­szesült Erősvári Pál (Galgahé- víz) Változások egy XX. szá­zadi falu életében című pálya­műve; második díjat kapott Magyar Antal (Cegléd) La­pok Cegléd történetéből; a har­madik helyezést Korcsmáros László (Ipolydamásd) Próbáld törzsőrmester fotóalbuma, a negyedik dijat pedig Kardos Győző (Aszód) A kommunista pártszervezetek megalakulása 1945 tavaszán c. munkájáért ítélte oda a bíráló bizottság. A néprajzi pályázatok kö­zül kiemelt első díjban része­sült Marton Pdlné Homok Er­zsébet (Verseg) Tóparti ház című munkája. Az első díjat dr. Farkas György (Gödöllő) Gidres-göd- rös Mogyoród című pályamű­ve kapta. A második díjat ez­úttal nem adta ki a zsűri bi­zottság. Harmadik díjban ré­szesült Hídvégi Lajos (Ceg­léd) Táplálkozás című dolgo­zata, míg a negyedik helyezést Tanulmányok Mende község néprajzához című munkájáért Kővári József (Budapest) kap­ta megosztva Szathmáry Ist­vánnal (Vámosmikola), aki Vámosmikola néprajzi gyűj­teménye című munkájáért ré­szesült díjazásban. * Külön pénzjutalmat szava­zott meg a bíráló bizottság Vöő Imrének (Szigetszentmik- lós) és Szabó Ráfaelnénak (Zsámbok). A néprajzi pályázat ifjúsági tagozatára beküldött munkák közül az első és a második dí­jat nem adta ki a bizottság. Harmadik díjban részesült Zátrok Judit (Ráckeve, Ady Gimnázium) Paraszti öltözkö­dés Dömsödön, negyedik díj­ban pedig Szecsei Mónika (ugyancsak a ráckevei gimná­zium tanulója) Temetkezési szokások Kiskunlacházán rí-. mű dolgozata. Hat pályamunkát értékes könyvjutalommal honorált a bíráló bizottság. Valamennyit a ráckevei gimnázium tanu­lói küldték a pályázati felhí­vásra; Hugyecz Éva, Göbölyös Judit, Sánta Erika, Schneider Mária, Tóth László és Schaf­fer Katalin. Valamennyi pályamű első példányát Szentendrén, a Pest megyei múzeumok igazgató­ságán, illetve Cegléden, a Kossuth múzeum adattárá­ban helyezték el. jelenlevő zeneiskola-igazgatók és nevelők között is sok volt nagykőrösi növendék van, s a magyar zenei élet reprezen­tánsai közül Matúz István fu­volaművész, Szűcs Zoltán trombitaművész, Vedres Sza­bolcs trombitaművész és Ta- csai András harsonaművész is Nagykörösön tanulta meg művészetének alapfogásait. Az ünnepség során Bálint Ferenc, a zeneiskola igazgató­ja, dr. Vecseri Zsigmond és Hartyányi Mária tanárok az oktatási minisztertől Kiváló munkáért kitüntetést, míg Tóth Béláné igazgatóhelyettes és Simon István tanár minisz­teri dicséretet kapott. A jutal­makat Vörös Géza, a megyei tanács művelődési osztályá­nak helyettes vezetője adta át. A Pedagógusok Szakszerve­zete nevében Hidas Györgyné emlékezett meg a jubileum­ról. Puszta Erzsébet és Kulin Katalin volt növendékek Bar­na Elekné, illetve Hartyányi Mária tanárok kíséretével egy- egy szép zeneszám előadásával járultak hozzá az ünnepi mű­sor sikeréhez. Bárdos Lajos Ko6suth-díjas, Kiváló művész a Dallamok szépsége címmel tartott elő­adást. Minden hallgatója úgy érezhette, hogy élethivatásul választott szakmájának vala­mennyi szépsége felvillant a közvetlen hangú, az idő rö­vidsége miatt igen hamar be­fejeződő zeneelmélet órán. Az ünnepi hangverseny — Varsányi László zongoramű­vész, Bujtás Péter és Beleznay Tibor kürtművészek, Szűcs Zoltán trombitaművész és Vá- czi Károly zongoraművész köz­reműködésével, Zsoldos Péter­nek, a Magyar Rádió és Tele­vízió zenei főmunkatársának vezetésével — méltó befejezé­se volt a megemlékezésnek. P. E. KIALLITOTERMEKBOL Klasszikusok és mai alkotók- Október végéig látható Be­= rény Róbert, Juan Soriano, és I Szelényi Károly kiállítása hét- £ fű kivételével naponta 10-tól = 18 óráig. Bár a Magyar Nemzeti Ga­léria új kiállítások ügyében állandóan serénykedik, a mú­zeumi hónapra még pcmpá- sabb — összetett ünnepet szer­kesztett látogatódnak. A ven­dégek ezúttal sem csalatkoz­tak, hiszen balatoni témájú fotók, mexikói festmények, új művek és Serény Róbert életművének átgondolt válo­gatása jelenti a pazar ajánla­tot. Tisztelet Berény Róbertnek Egyáltalán; kitűnő ez a so­rozat. Uitz Béla, Rippl-Rónai József, Gruber Béla, Rudnay Gyula és Endre Béla után most Berény Róbert munkás­sága került előtérbe. Példás komolysággal újított akkor, amikor annak ideje elérkezett Többször is életében. A Nyol­cak tagjaként az 1910-es évek­ben konstruktivista eszközök­kel gyarapította a realizmus lehetőségeit. A Tanácsköztár­saság idején minden korszak egyik legnagyobb. valóban monumentális hatású plakát­ját komponálta, aztán har­madik megújulásában a felü­letkezelés hasonló finomsá­gait érte el Derkovits Gyulá­val és Bernáth Auréllal egy- időben. ők hárman az 1930-as évek­ben más elvek alapján szer­vezték erőiket, de rokon fes­tői hangzással, költői, drámai realizmus jegyében. Berény Róbert és Szönyi István is szövetségben dolgozott, s ezt Zebegény jelentette. Amit Be­rény itt elkezdett, Szönyi foly­tatta teljes emberi, festői apparátussal. Huszonöt esz­tendeje esett ki Berény Ró­bert kezéből az ecset, de al­kotásai maradandók. Juan Soriano üzenete Nincs vége a felismerés nek, újabb meglepetés érke­zett a másik föld részről: Juan Soriano megdöbbenést keltő' művészete. Egyénien értel­mezi a világot; az ősember és a gyerek szemével, de a mo­dem ember szellemiségével néz körül környezetében és a történelemben, s ez a totali­tás megszünteti a néző ké­nyelmét és óvatos semleges­ségét. Azonosul vele. Nekünk BEMUTATÓ OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA TUBÁN Ésszerűen — idővel, javakkal Minit rutinos filmszínészek, úgy szerepeltek a túrái 7. osztályosok a takarékosságród tartott osztályfőnöki órán. Pedig nem lett volna megle­pő, ha izgulnak, hiszen csak­nem annyian néztük, hallgat­tuk az órát, mint ahányan a pajtások voltak. Ráadásul két filmhíradó stábja is jelen volt. Az egyik, a Magyar Filmhír­adó a mozik, a másik, a túrái úttörő filmhíradó az iskola és az úttörőcsapat számára rög­zített néhány jelenetet. Túrán, a VII/B osztályban ugyanis Barúth Mária, az OTP Pest megyei Igazgatósága ké­résére minta osztályfőnöki óra megtartására vállalkozott. S az óralátogatók között ott volt Kiss Béláné, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára, Marti­nász Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának isko­lai csoportvezetője, dr. Sávolyi Istvánná, a Tanulók Takarék- pénztárának vezetője, Zsig­mondi István, az OTP Pest megyei igazgatóhelyettese, s természetesen több helyi és környékbeli pedagógus. Kérdések — válaszok Baráth Mária osztályfőnök kérdezett, s a következő pilla­natban karok erdeje emelke­dett a levegőbe. Erre a forma­bontó feleltetésre tehát felte­hetően minden diák készült. — Miért takarékoskodtok? Pista: — Én azért, hogy le­gyen pénzem akkor is, ha nem kapok a szüleimtől. Jusson a kirándulásra. Tamás: — Külföldre szeret­nénk utazni és én is hozzájá­rulok a költségekhez. Ildi: — Ajándékot veszek a szüleimnek. Anikó: — Fényképezőgépet szeretnék vásárolni. Sanyi: Magnót veszek majd, s most arra gyűjtök. — A család, a szüléitek mi­re gyűjtenek? — hangzott egy másik kérdés. S a válaszok: kocsira, autóra, az új ház par­kettázására, az új ház új búto­raira ... Tudtam, hogy a turaiak sem tartoznak a szegény emberek közé, de azért az meglepő volt, hogy a helyi takarékszö­vetkezetnék és az aszódi OTP- fióknak ennyire ideális ügyfe­lei élnék itt. Nem a pénzimádatra... A fennállásának 25. évfor­dulóját ünneplő Tanulók Ta­karékpénztára dicsekedhet a legtöbb ügyféllel; a diákok 90 százaléka részt vesz a takaré­kossági mozgalomban. Persze vannak, akik havonta csak egy-két forintos bélyeget vál­tanak, de már azt is kérték, hogy bocsássanak ki száz-két­száz forint értékű bélyeget. — Nem teljesítjük ezt a ké­rést — mondta dr. Sávolyi Ist­vánná, a Tanulók Takarék- pénztárának vezetője. — Sok gyerek ugyanis csupán o szép kivitelezésük miatt vásárolja a takarékbélyegeket. S bizo­nyára jó néhányan lennének, akiknek megtetszene a száz­vagy kétszáz forintos bélyeg, de nem tudnák megvásárolni. Nem szeretnénk módot adni ilyen egészségtelen vetélkedés­re. — Mi a céljuk a takarékos- sági osztályfőnöki órákkal? — Nem a pénzimádatra, a kuporgatásra akarjuk szoktat­ni a fiatalokat. Ésszerűen ta­karékoskodjanak a pénzzel, az idővel, az anyagi javakkal, az értékeinkkel; alakítsanak ki körültekintő, józan, beosztó életvitelt — erre szeretnénk nevelni őket Találkozó törekvések A Tanulók Takarékpénztá­rának törekvése találkozott az Oktatási Minisztérium, az Üt- törőszövetség és a Pedagógu­sok Szakszervezete nevelési céljával. A minisztérium az általános iskoláik V—VI. osz­tályainak kötelezővé tette, a többieknek pedig ajánlja, hogy évente legalább egy osz­tályfőnöki órán foglalkozza­nak a takarékossági mozga­lommal. Az Országos Pedagó­giai Intézetben kidolgoztak egy takarékossági osztályfőnö­ki óravázlatot amit a Pedagó­gusok Szakszervezete tanul­mányokkal, hozzászólásokkal kibővítve, könyvalakban meg­jelentetett. Az • úttörőszerve­zetben pedig próbakövetel­mény lett a takarékosság Sz. P. ' ' W • Berény Róbert: Kancsós csendélet (1909) magyaroknak azért is köny- nyű ez a szemléleti szolidari­tás. mert olykor Tóth Meny­hért szenvedélyes egyszerű­sége, máskor szinte Hincz Gyula képzeletrobbanása tá­rulkozik fél a képeken, pe­dig szerzőjük aligha ismeri Magyarhonban élő, alkotó fes­tőbarátait Különös kincset láthatunk ezúttal — s aki nem sajnálja a fáradságot nagy utazásra indulhat mű­vészete segítségével; örökö; sévé válhat annak a Soriano által is gyarapítóit időnek, melyet azték és inka kultú­rának nevezünk. Fotók a Balatonról Kifinomult műgond jél- lemzi Szelényi Károly balato­ni tematikájú fotóit Igaz, nincs más út, hiszen az át­lagszínvonal emelkedésével csak kifogástalan technikát és pallérozott ízlést. műveltsé­get tudunk elfogadni a fotó­művészettől. Alább nem ad­juk, szerencsénkre. — Szelé­nyi Károly sem. ★ Most, októberben láthatjuk a Nemzeti Galéria új szer­zeményeit, mely tudatos gyűj­tésről tanúskodik. Nem a stí­lusra, hanem a minőségre összpontosít. Ez a szempont igazságos, korszerű, hiszen a muzeális értéket emeli ki a tömkelegből. Örömmel talál­koztunk a hajdan Gyömrőn alkotó B. Szabó Edit szobrá­val, mely műterméből mú­zeumba került. Valóban fel­emelő Patay László Felhósza- kadás-a és Vecsési Sándor Szép ház-a. mely Ráckeve éa Dömsöd tájékán született. Mérték és teljesítmény Bíró Mihály emlékkiállítása a Munkásmozgalmi Múzeumban f november 12-ig tekinthető meg, Szalay Ferenc tárlata a Csont- váry-teremben látható október 26-ig. A plakát reneszánsza Századunk a nagy forradal­mak kora, így nyilvánvaló, hogy a plakát reneszánszát érte el a maga mozgósító ere­jével, a színek, /formák for- tissimóival. Bíró Lajos élet­műve a forradalmak nyitá­nyával kezdődött — tehetsé­gét önértékein túl az eszme is növelte. Az eszme, melyet vállalt. Így híres kalapácsos emberét 1909-től érlelte 1911- ig, akkor öltött testet a vég­leges forma. Az a forma, mely a munkásosztály erejét, dia­dalát szimbolizálta. így vált az eredetileg szociáldemok­rata jelvénynek készült rajz később a Tanácsköztársaság egyik jelévé. Bíró Mihály mun­kássága bizonyító példája annak, hogy az eszme meny­nyire hozzájárul a művészi magaslatihoz is. Amikor a for­radalom ügye felfelé ívelt, akkor érte e] plakátművésze­te csúcsát — utána ízléses kereskedelmi lapok kerültek ki keze alól. Maradandó értékké bővült a Népszava- címoldalára került Vörös kalapácsos embere, ö lett a mértéke, nyitánya Be­rény Róbert. Pór Bertalan. Uitz Béla riadót harsogó lapjainak, mellyel a magyar plakátművészet a munkás- osztály forradalmi igazságá­val európai élvonalba került, mélyet azóta sem haladtak túl. Többek között erre emlé­kezünk Bíró Mihály halálá­nak harmincadik évforduló­ján. Tárlat helyett, művek A kritikus ezúttal kény­szerű. de pontos megállapí­tásra kényszerül. Szalay Fe­renc képei a vásárhelyi őszi tárlaton megrendülést kel­tettek, itt enyhe csalódást. Tény, hogy a vásárhelyi, bu­dapesti részvétel között ko­moly színvonalkülönbség érez­hető. Rögtön hozzátesszük — mindez nem le!ki ismeretlen­ségből adódott. Szalay Fe­renc ilyen alkat. Nem képes kiállításra készülni, csak ké­pekre. Nincs annyi műve, I M. Szűcs Ilona: Tanulmány. miint amennyi betölti egy tár­lat tág terét. Ami azonban mű — szobabelsői, szekerei, öreg emberei, integetői, va­gonba zsúfolt emberisége; az megrendítő, felrázó alko­tás. Vajda János is versek­kel, nem kötetekkel lépte át a maradandóság kapuját — Szalay Ferenc hasonló ösvé­nyen jár törvényei szellemé­ben. Ezért ne önálló tárlatot várjunk tőle a jövőben sem, hanem műveket. Ez utóbbi, fontosabb követelményt tel­jesíteni fogja képessége és hi­vatásérzete alapján. Történelem és táj Áron Nagy I/ijos csöndet parancsol magára, de a csönd­ben halad előre nagyon meg­fontolt, nagyon kidolgozott' festményekkel. Most gyöke­rekben lát fel nem fedezett vidéket, s különös áramlás hatja át azt a vizsgálódást, melyet Spartacus földjén élt át. A kaptató ezúttal • nem­csak természeti látvány, ha­nem a történelem nehezéke is, melyre annyi küzdelem után az ember mégis felju­tott. Áron Nagy Lajos nem­csak a megmafadt környeze­tet elemzi, hanem horpadá­sokkal ■ érzékelteti azt. hogy a homo sapiens Spartacus ön- feláldozását nem nélkülöz­hette. M. Szűcs Ilona Zalaeger­szegen mutatkozott be finom csendéleteivel, érzékenyen fo­galmazott nagymarosi tájai­val. Hibátlanul üt meg egv hangot, melytől nem tér el; e szabatosság és szigor termi tiszta értékeit. Losonci Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom