Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Egy kezdő könyvgyűjtőnek A mikor verébfej betűidet megláttam, kedves fiatal barátom, azt hittem, nyári kalandjaidról számolsz be, s ehelyett tanácskérésed komoly soraival találkoztam. Elhatároztad, hogy könyvtárat gyüjtesz. Miként fogj hozzá? — kér­dezed. Készséggel állok rendelkezésedre, bár azt hiszem, a kezde­teken túl vagy, tudom, hogy évek óta olvasol, s nem is keveset. Ne vesd meg régi könyveidet, ne is szórd szét, gondolj inkább arra, milyen kedvesek lesznek ezek számodra évek, évtizedek múlva. Ha kézbeveszed őket, egyszerre megszólalnak: elbeszélik a gyermekkorodat. Jó néhány örökértékű alkotás is akad közöt­tük, s ha felnőve újraolvasod, épp úgy gyönyörködsz majd ben­nük, mint most, vagy még jobban. A könyv műtárgy is, és mint ilyen, régiséggé válik, ritkasággá is egyúttal. Ne tekintsd tehát eldobandó, kinőtt ruhának: a könyvet nem nőjük ki, Iranern ragaszkodunk hozzá, mint a kipróbált, hűséges baráthoz, s akkor rájövünk: könyveink sora életünk történetét is hordozza, mind­egyik emlékeztet arra az időszakra, eseményre, amely olvasásá­val épp egybeesett. őrizd hát meglevő könyveidet, és szerezd vissza a kölcsön­kéneket is. Aztán pedig neki a rendszerezésnek! Tedd külön polc­ra a meséket, a verseket, a regényeket, az ismeretterjesztő mun­kákat, sorold betűrendbe az írókat, mert csak úgy tudsz majd eligazodni, vaktában is megtalálni, amit keresel, ha rendet tartasz. Polcra feltétlenül szükséged van, s ha kicsit is ügyesnek mutat­kozol, próbálj barkácsolni. Készíts függeszthető polcokat, mert így sok helyet nyersz, kihasználva a heverő, ágy, asztal feletti falsíkokat. Nem igaz, hogy kis lakásba nem fér könyv: a legki­sebb lakást is falak veszik körül, s ezekre földtől mennyezetig igen sokat lehet rápakolni ügyes elrendezéssel. Mikor már van hová — kezdheted a gyűjtést. Csakugyan, de mivel? A meséket unod, jórészt már az ifjúsági műveket Is, a fel­nőttekhez szóló irodalmat sokszor még nehéznek találod. Indulj ki abból a tárgykörből, ami különösen érdekel. Szereted az álla­tokat? Megszámlálhatatlan állatos könyvet találsz a magyar és a világirodalomban. Érdekel a történelem, a várvédő harcok, a vár- építészet? Itt is széles a mezőny, s a szépirodalmon túl még a művészet, a földrajz, s az útikönyvekre is nyílik kitekintés. Meg­szerettél egy-egy írót? Szerezd meg több művét is! Csak arra vigyázz, hogy lehetőleg tervszerűen olvass. Egyik könyv vonzza a másikat, s ha belső kapcsolat van közöttük, job­ban megmarad emlékezetedben mindegyik, mint ahogy a falban az egymáshoz illeszkedő téglák is megtartják egymást. Ha például kedves olvasmányod volt az Egri csillagok — és kinek nem volt kedves?! —, bizonyára kíváncsi leszel Gárdonyi más regényeire is, elindulhatsz tehát az író nyomában is, olvasván tőle és róla. De maradhatsz a korban is, kereshetsz más könyveket a török idők­ről, s ha nem restelled a fáradságot, megpróbálhatsz olyan szer­zőket is olvasni, akik akkor éltek és írtak, elvégre a kor leghite­lesebb tanúja: maga a kortárs. Mindezzel azonban még mindig csak abban adtam tanácsot, hogy olvasmányaidat rendszerezd valamiképpen, azonban a könyvgyűjtés és a2 olvasás két különböző tevékenység. Az ember — ha mégoly fiatal is — feltétlenül több könyvet forgat, mint amennyit megvenni, saját könyvtárában elhelyezni képes. Arra valók a könyvtárak, hogy ott ismerkedjünk meg a könyvekkel! Csak azokat választjuk ki saját gyűjteményünkbe, amelyekhez különösképpen ragaszkodunk. Mert vannak művek, amelyekről tudjuk: többször elolvassuk, kézbevesszük majd, és vannak olya­nok is, amelyek annyira szívünkhöz nőnék, hogy jólesik polcunk­ra tekintve tudnunk jelenlétükről Kedvenceinken kívül gyűjtjük a bennünket különösen ér­deklő témákat, műfajokat — például a verseket, vagy csak a magyar verseket, vagy bizonyos nyelv, esetleg korszak verseit; talán adott író összes műveit; esetleg művészeti könyveket, s azok közül valamely csoportot. Minél szűkebbre vonjuk a határokat, annál mélyebben hatolhatunk a teljesség felé; minél tágabb vá­lasztásunk köre, annál kevésbé meríthetjük ki az egész bőséget, be kell érnünk a mindenből egy keveset vágyával. Dehát minden­ki személyére szabott könyvtárat gyűjt, egyéni ízlése, szükségletei szabják meg, hogy mélységben''vagy szélességben terjeszkedik-e, s hogy kit, mit, miért szeret? Gyűjteményünk éppen egyéni mi­voltával árulkodik rólunk: ha csak futó pillantást vetünk is egy könyvtárra, már igen sokat tudunk a gazdájáról... Könyveidbe egyelőre írd be a neved — később majd tervez­tetsz ex librist, könyvjegyet —, hogy a hanyag kölcsönkérő tudja, kitől is vetődött hozzá a könyv; és ha kö’c- ' tadod, tégy a helyére a polcra őrcédulát, hogy ne feledd, mit kitől kell visszakérned. Az igazi gyűjtő nehezen adja könyvét, ám az ember nem lehet önző, és nem tagadhatja meg a kérést. Láss hozzá tehát. Örök barátok vesznek majd körül, akik ki­tárják előtted a világot, térben és időben. BOZÖKY ÉVA A svarcolás nyomában... Bocsánatos bűn? - Szabálytalanság! A kombájnos morgott valamit, az­tán kényelmesen törölgetní kezdte gépét egy olajos ronggyal. A hajlott hátú, töpörödött pa­rasztember fáradtan nézte a nagy darab gabonatábláját. Itt az aratás ideje, s ha nekiállna kaszával, bi­zony jó néhány napig dolgozhatna De ha ez az SZK—5-ös elvégzi he­lyette a nehéz munkát, egy fél óra is elegendő lenne az aratáshoz. A téeszé ráér addig... Ráígért még egy százast, s ezzel a dolog el volt intézve. A kombáj­nos bólintott, aztán indított. A gép nyomában sűrű por kavargott. Svarc, fekete — azonos jelentésű szavak. A hivatalos aktákban jog­talan igénybevételként tartják szá­mon a svarcolást. Z. István huszonnégy éves fiatal­ember. Gépkocsivezető az egyik vál­lalatnál. Régi ismerősöm, ezért őszintén beszél: — Svarc? Bizony, az valóban sza­bálytalan. Ennek ellenére én is el­vállalok egyet-kettőt havonta. Nem a pénzért elsősorban, bár tagadha­tatlanul jól jön a dohány is. Látom, hogy a csórikám építkező ott ácso- rog tanácstalanul a TÜZÉP-telep előtt. Vett hat darab betongerendát, de a lovas kocsisok nem vállalják a fuvart, mert félnek, hogy össze­törik a szekér. Nekem meg éppen arra visz az utam. Azt mondja, há­romszáz. Mondom, rendben van, négyszázért elviszem. És még ő há­lálkodik nekem... Telefonbeszélgetés a Volán váci főnökségével: — Jó napot kívánok. Kérek egy fuvart holnap délutánra. — Holnapra? Az lehetetlen. — Miért? — Nagyon le vagyunk terhelve. Legfeljebb valamelyik szombatra. Előjegyezhetjük? kocsivezetőt elbocsátottunk, négy­százan pedig fegyelmit kaptak. De, sajnos, csak a legvégső esetben nyúlhatunk a legszigorúbb rendsza­bályokhoz, mert nekünk munkaerő­gondjaink vannak, a vétkes meg el­megy magasabb fizetésért egy má­sik céghez. H. András most újabb fegyelmit kap, s kifizettetjük vele a 68 kilométer utat.) Plusz ötven kilométer Dunakeszin, a Duna-parton a hajóállomás mellett megállítjuk az FI 84—73 rendszámú ZIL-t, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat kocsiját. Rövid vizsgálódás után ki­derül, hogy a menetlevélre ötven kilométerrel több út van bejegyez­ve, mint amennyit a kilométeróra mutat. — A művezető kért meg, hogy hozzak ki valakit a központból ide — mondja P. Ottó gépkocsivezető, nem túl meggyőzően. Hiszen az öt­ven kilométert többféle módon is felhasználhatná: egy esetleges feke­tefuvarra, vagy éppen a tartályból ki is lehet venni a megfelelő meny- nyiségű benzint. Régi trükkök ezek a sofőrszakmában. (Truzsi Miklós, a PÁÉV 1. számú főmérnökségének szállítási részleg- vezetője: — Három munkatársunk szúró­próbaszerűen ellenőrzi kocsijainkat. Eddig nem volt járművük, most kaptak egy Nysa kisteherautót. A rendőrségi értesítést, megérkezése után továbbítjuk a központba. Ha P. Ottónak már volt valami fegyel­mezetlensége, súlyosabban felelős­ségre vonjuk, ha nem, akkor eny­hébben. Az elmúlt három hónapban mindössze egy svarcolót füleltünk le.) Csak egy ebéd — Mi kértük meg a darust, hogy segítsen. Szívességből teszi, mi meg majd visszasegítünk neki a parket­tázásban. Jön a tél, sietnünk kell az építkezéssel, mert faházban la­kom két gyermekemmel. Kértem én a vállalattól menetlevelet. Meg it ígérték, de nem adtak. Előkerül az asszony fia is, aki sor­katonai szolgálatát te'jesíti. Amikor látja, hogy hajthatatlanok vagyunk, s a dologból feljelentés lesz, fel­csattan: — Persze, ha főnök lennék, most szemet hunynának — hadarja. — Csak rajtunk, kisembereken csat­tan az ostor. Nézzenek körül más­hol is... Nem tehetnek kivételt, bár na­gyon sajnálják a családot. A szabá­lyok mindenkire, igazgatóra, beosz­tottra egyformán vonatkoznak. (Posztl Mihály, a Közép-magyar­országi Közmű és Mélyépítő Válla­lat szállítási osztályvezetője: — Nálunk nem gyakoriak a fe­ketefuvarok. Minden esetben mérle­geljük a vétséget, de a fegyelmi nem maradhat el. A különmunkát pedig mindenképpen kifizettetjük. Ha súlyos az eset, elbocsátjuk a gépkocsivezetőt. Bár naponta ellen­őrizzük a menetleveleket, s önök — mint mondják — a menetlevélre bejegyezték a szabálytalanságokat, de az eltelt két hétben még nem kaptam jelentést az esetről. Azonnal utánanézek...) Csak egy sör A váci járási-városi rendőrkapi­tányság közlekedési csoportjának járőrkocsijával hárman indulunk útnak. Űtitársaim Kuti István rendőr törzsőrmester és a 2-es Vo­lán közúti ellenőre, Juhász János. Feketefuvar ügyben nézünk körül Dunakeszi és Fót környékén. — Délutánonként kevesebb a svar­colás — mondja Juhász János. — Tapasztalataink szerint inkább az esti órákban vállalkoznak a gépko­csivezetők tilos utakra. A módszerük nagyon egyszerű: végighajtunk egy-egy forgalmasabb úton, s be-bepillantanak va'.ameny- nyi kis mellékutcába. Ahol teher­autót látnak, igazoltatják. Dunakeszi belterületén Kuti törzs- őrmester az Építőipari Szállítási Vállalat FJ 76—82 forgalmi rend­számú ZIL gépkocsiját állítja meg. H. András kelletlenül adja át az okmányokat ellenőrzésre. A menetlevélből kiderül, hogy a kocsi a 23. Állami Építőipari Vál­lalatnak fuvarozott Budapesten. A bejegyzések szerint a ZIL ki sem mozdult a fővárosból. — Csak hazaszaladtam ebédelni — mentegetődzik H. András. — Me­leg ételt enni — ehhez mindenkinek joga van. Vagy bűn ez? Bűnnek éppen nem bűn, csak szabálytalan. Ez is jogtalan igény­bevétel. Kuti törzsőrmester a hely­színi bírságon túl a menetlevélre is bejegyzi: Ellenőrizve Dunakeszin... — Tudom, hogy nem szabályos, persze, hogy tudom. De ne toljanak ki velem. Ha a dolog kiderül, me­gint kapok egy fegyelmit Már sá­ros vagyok a vállalatnál — sopán­kodik H. András, de hiába. (Kovács György, az Építőipari Szállítási Vállalat Fáy utcai telepé­nek vezetője: — Naponta ellenőrizzük a me­netleveleket. Észrevettük H. And­rás okmányán is a bejegyzést, de nem tudtuk mire vélni. Jobb lenne külön értesítés is. Nálunk nagyon szigorúan bírálják el az ilyen ese­teket Tavaly például tizenöt gép­A szó elszáll Rossz napja volt a Közép-magyar­országi Közmű és Mélyépítő Válla­latnak: két gépjárművüket is ellen­őrizték, és szabalytalanságokat fe­deztek fel. Dunakeszin, az egyik kis mellék­utcában, a kocsmától néhány lé­pésre parkolt az FI 40—87 rendszá­mú ZIL. A menetlevélen az utolsó bejegyzés időpontja délután fél há­rom. Nézzük az órát: fél öt van. — Mit csináltak két órán keresz­tül? — Befejeztem a fuvart, csak elfe­lejtettem bejegyezni — magyarázza a gépkocsivezető. — Aztán a főnök azt mondta, sört akar inni. Hát megtagadhatom én ezt? Mégiscsak ő a főnök. Közben előkerül a munkahelyi vezető is. — Egész nap talpon vagyunk, megengedhetünk magunknak egy pofa sört — elmélkedik. — Való­ban én mondtam a pilótának, hogy tévedjünk el. De hát miért olyan nagy dolog ez? — Mióta személyi használatú ko­csija magának ez a ZIL? — Micsoda?! Személyi használa­tú kocsi? — kérdez vissza a főnök, egy kicsit megütközve. — Nem ké­rem, ez nem az én kocsim, ez a vállalaté... _____Elmaradt menetlevél He pehupás földúton halad a kék­fehér Lada. Körben új családi há­zak, mindenütt építkezések nyomai. Messziről látjuk, hogy az egyik fé­lig kész épületnél daru dolgozik. Az ellenőrzéskor kiderül, hogy a Kö­zép-magyarországi Közmű és Mély­építő Vállalat tulajdona. A menet­levélen egyetlen bejegyzés sincs. — Rétság és Érsekvadkert között dolgozunk — magyarázza a gépko­csivezető. — Igaz, most Rétságon kellene lennem, de hát megkértek, hogy emeljem be ezt a súlyos be­tonelemet, mert emberi erő nem győzi. Egy faépítményből vékony, törő­dött asszony jön ki. A Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium Autófelügyeletének Bu­dapest—Pest megyei közlekedésfel­ügyeleti osztálya a fővárosban és a megyénkben ellenőrzi rendszeresen a gépjárműveket. Tapasztalataikat Gombás Attila csoportvezető így összegezte: — Az idén eddig csaknem hét­ezer gépkocsit ellenőriztünk, s 526 esetben derítettünk ki különböző hiányosságokat. Jogtalan használat miatt a szolgáltató személyautók­nál 128, a teherautóknál pedig 92 esetben kellett eljárást kezdeményez­nünk. Ezek a számok is azt mutat­ják, hogy sok a szabálytalanság. Gyakran a munkahelyi vezetők mutatják a rossz példát. Az is elő­fordul többször, hogy egyes vezetők szóbeli engedélyére hivatkoznak a feketefuvaron rajtakapott gépkocsi- vezetők. Legutóbb a Szentendrei Ipari Szövetkezet szolgáltató jármű­vének ellenőrzésekor kiderült, hogy egy nyugdíjas 150 kilogramm cuk- rot szállíttatott visegrádi üdülőjébe a méheinek. Eimonota, hogy a fu­vart a szövetkezet elnö.cheiyettese engedélyezte — szabaiytalanul. A közlekedésfelügyeleti osztály nyolc munkatársa kiirt útvonalakon, szolgálati beosztás alapján ellen­őriz. Elsősorban a beágazó főútvo­nalak gépjárműforgalmát és az úgy­nevezett fertőzött területeket — üdüiönegyedeket, kertvárosi építke­zések környékét. A szabálytalanság felderítéséről értesítik a munkáltatókat, s nyolc napon beiül tájékoztatást kérnek a felelős személyéről. Az osztály köz­lekedési jogásza dönt ezután a ja­vasolt felelősségrevonás mértéké­ről. Az eset súlyosságának megfe­lelően kérik a fegyelmi büntetés ki­szabását és az autófelügyelet szám­lájára is be kell fizetni a fekete­fuvar diját, 10 forintot kilométe­renként. Ha harmadszor kapnak el valakit svarcoláson, a járműről 1 évre bevonják a rendszámot. Kevésbé súlyos esetben csak mun­káltatói felelősségrevonást javasol­nak. Enyhe fegyelmi kiszabásakor súlyosbítást kérnek. Gyakori, hogy a menetleveleket nem eseményszerűen vezetik. Az ilyen adminisztrációs mulasztások elbírálását a tanácsok szabálysér­tési hatóságaira bízzák. A legna­gyobb pénzbírság háromezer forint. FURUCZ ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom