Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
Egy kezdő könyvgyűjtőnek A mikor verébfej betűidet megláttam, kedves fiatal barátom, azt hittem, nyári kalandjaidról számolsz be, s ehelyett tanácskérésed komoly soraival találkoztam. Elhatároztad, hogy könyvtárat gyüjtesz. Miként fogj hozzá? — kérdezed. Készséggel állok rendelkezésedre, bár azt hiszem, a kezdeteken túl vagy, tudom, hogy évek óta olvasol, s nem is keveset. Ne vesd meg régi könyveidet, ne is szórd szét, gondolj inkább arra, milyen kedvesek lesznek ezek számodra évek, évtizedek múlva. Ha kézbeveszed őket, egyszerre megszólalnak: elbeszélik a gyermekkorodat. Jó néhány örökértékű alkotás is akad közöttük, s ha felnőve újraolvasod, épp úgy gyönyörködsz majd bennük, mint most, vagy még jobban. A könyv műtárgy is, és mint ilyen, régiséggé válik, ritkasággá is egyúttal. Ne tekintsd tehát eldobandó, kinőtt ruhának: a könyvet nem nőjük ki, Iranern ragaszkodunk hozzá, mint a kipróbált, hűséges baráthoz, s akkor rájövünk: könyveink sora életünk történetét is hordozza, mindegyik emlékeztet arra az időszakra, eseményre, amely olvasásával épp egybeesett. őrizd hát meglevő könyveidet, és szerezd vissza a kölcsönkéneket is. Aztán pedig neki a rendszerezésnek! Tedd külön polcra a meséket, a verseket, a regényeket, az ismeretterjesztő munkákat, sorold betűrendbe az írókat, mert csak úgy tudsz majd eligazodni, vaktában is megtalálni, amit keresel, ha rendet tartasz. Polcra feltétlenül szükséged van, s ha kicsit is ügyesnek mutatkozol, próbálj barkácsolni. Készíts függeszthető polcokat, mert így sok helyet nyersz, kihasználva a heverő, ágy, asztal feletti falsíkokat. Nem igaz, hogy kis lakásba nem fér könyv: a legkisebb lakást is falak veszik körül, s ezekre földtől mennyezetig igen sokat lehet rápakolni ügyes elrendezéssel. Mikor már van hová — kezdheted a gyűjtést. Csakugyan, de mivel? A meséket unod, jórészt már az ifjúsági műveket Is, a felnőttekhez szóló irodalmat sokszor még nehéznek találod. Indulj ki abból a tárgykörből, ami különösen érdekel. Szereted az állatokat? Megszámlálhatatlan állatos könyvet találsz a magyar és a világirodalomban. Érdekel a történelem, a várvédő harcok, a vár- építészet? Itt is széles a mezőny, s a szépirodalmon túl még a művészet, a földrajz, s az útikönyvekre is nyílik kitekintés. Megszerettél egy-egy írót? Szerezd meg több művét is! Csak arra vigyázz, hogy lehetőleg tervszerűen olvass. Egyik könyv vonzza a másikat, s ha belső kapcsolat van közöttük, jobban megmarad emlékezetedben mindegyik, mint ahogy a falban az egymáshoz illeszkedő téglák is megtartják egymást. Ha például kedves olvasmányod volt az Egri csillagok — és kinek nem volt kedves?! —, bizonyára kíváncsi leszel Gárdonyi más regényeire is, elindulhatsz tehát az író nyomában is, olvasván tőle és róla. De maradhatsz a korban is, kereshetsz más könyveket a török időkről, s ha nem restelled a fáradságot, megpróbálhatsz olyan szerzőket is olvasni, akik akkor éltek és írtak, elvégre a kor leghitelesebb tanúja: maga a kortárs. Mindezzel azonban még mindig csak abban adtam tanácsot, hogy olvasmányaidat rendszerezd valamiképpen, azonban a könyvgyűjtés és a2 olvasás két különböző tevékenység. Az ember — ha mégoly fiatal is — feltétlenül több könyvet forgat, mint amennyit megvenni, saját könyvtárában elhelyezni képes. Arra valók a könyvtárak, hogy ott ismerkedjünk meg a könyvekkel! Csak azokat választjuk ki saját gyűjteményünkbe, amelyekhez különösképpen ragaszkodunk. Mert vannak művek, amelyekről tudjuk: többször elolvassuk, kézbevesszük majd, és vannak olyanok is, amelyek annyira szívünkhöz nőnék, hogy jólesik polcunkra tekintve tudnunk jelenlétükről Kedvenceinken kívül gyűjtjük a bennünket különösen érdeklő témákat, műfajokat — például a verseket, vagy csak a magyar verseket, vagy bizonyos nyelv, esetleg korszak verseit; talán adott író összes műveit; esetleg művészeti könyveket, s azok közül valamely csoportot. Minél szűkebbre vonjuk a határokat, annál mélyebben hatolhatunk a teljesség felé; minél tágabb választásunk köre, annál kevésbé meríthetjük ki az egész bőséget, be kell érnünk a mindenből egy keveset vágyával. Dehát mindenki személyére szabott könyvtárat gyűjt, egyéni ízlése, szükségletei szabják meg, hogy mélységben''vagy szélességben terjeszkedik-e, s hogy kit, mit, miért szeret? Gyűjteményünk éppen egyéni mivoltával árulkodik rólunk: ha csak futó pillantást vetünk is egy könyvtárra, már igen sokat tudunk a gazdájáról... Könyveidbe egyelőre írd be a neved — később majd terveztetsz ex librist, könyvjegyet —, hogy a hanyag kölcsönkérő tudja, kitől is vetődött hozzá a könyv; és ha kö’c- ' tadod, tégy a helyére a polcra őrcédulát, hogy ne feledd, mit kitől kell visszakérned. Az igazi gyűjtő nehezen adja könyvét, ám az ember nem lehet önző, és nem tagadhatja meg a kérést. Láss hozzá tehát. Örök barátok vesznek majd körül, akik kitárják előtted a világot, térben és időben. BOZÖKY ÉVA A svarcolás nyomában... Bocsánatos bűn? - Szabálytalanság! A kombájnos morgott valamit, aztán kényelmesen törölgetní kezdte gépét egy olajos ronggyal. A hajlott hátú, töpörödött parasztember fáradtan nézte a nagy darab gabonatábláját. Itt az aratás ideje, s ha nekiállna kaszával, bizony jó néhány napig dolgozhatna De ha ez az SZK—5-ös elvégzi helyette a nehéz munkát, egy fél óra is elegendő lenne az aratáshoz. A téeszé ráér addig... Ráígért még egy százast, s ezzel a dolog el volt intézve. A kombájnos bólintott, aztán indított. A gép nyomában sűrű por kavargott. Svarc, fekete — azonos jelentésű szavak. A hivatalos aktákban jogtalan igénybevételként tartják számon a svarcolást. Z. István huszonnégy éves fiatalember. Gépkocsivezető az egyik vállalatnál. Régi ismerősöm, ezért őszintén beszél: — Svarc? Bizony, az valóban szabálytalan. Ennek ellenére én is elvállalok egyet-kettőt havonta. Nem a pénzért elsősorban, bár tagadhatatlanul jól jön a dohány is. Látom, hogy a csórikám építkező ott ácso- rog tanácstalanul a TÜZÉP-telep előtt. Vett hat darab betongerendát, de a lovas kocsisok nem vállalják a fuvart, mert félnek, hogy összetörik a szekér. Nekem meg éppen arra visz az utam. Azt mondja, háromszáz. Mondom, rendben van, négyszázért elviszem. És még ő hálálkodik nekem... Telefonbeszélgetés a Volán váci főnökségével: — Jó napot kívánok. Kérek egy fuvart holnap délutánra. — Holnapra? Az lehetetlen. — Miért? — Nagyon le vagyunk terhelve. Legfeljebb valamelyik szombatra. Előjegyezhetjük? kocsivezetőt elbocsátottunk, négyszázan pedig fegyelmit kaptak. De, sajnos, csak a legvégső esetben nyúlhatunk a legszigorúbb rendszabályokhoz, mert nekünk munkaerőgondjaink vannak, a vétkes meg elmegy magasabb fizetésért egy másik céghez. H. András most újabb fegyelmit kap, s kifizettetjük vele a 68 kilométer utat.) Plusz ötven kilométer Dunakeszin, a Duna-parton a hajóállomás mellett megállítjuk az FI 84—73 rendszámú ZIL-t, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat kocsiját. Rövid vizsgálódás után kiderül, hogy a menetlevélre ötven kilométerrel több út van bejegyezve, mint amennyit a kilométeróra mutat. — A művezető kért meg, hogy hozzak ki valakit a központból ide — mondja P. Ottó gépkocsivezető, nem túl meggyőzően. Hiszen az ötven kilométert többféle módon is felhasználhatná: egy esetleges feketefuvarra, vagy éppen a tartályból ki is lehet venni a megfelelő meny- nyiségű benzint. Régi trükkök ezek a sofőrszakmában. (Truzsi Miklós, a PÁÉV 1. számú főmérnökségének szállítási részleg- vezetője: — Három munkatársunk szúrópróbaszerűen ellenőrzi kocsijainkat. Eddig nem volt járművük, most kaptak egy Nysa kisteherautót. A rendőrségi értesítést, megérkezése után továbbítjuk a központba. Ha P. Ottónak már volt valami fegyelmezetlensége, súlyosabban felelősségre vonjuk, ha nem, akkor enyhébben. Az elmúlt három hónapban mindössze egy svarcolót füleltünk le.) Csak egy ebéd — Mi kértük meg a darust, hogy segítsen. Szívességből teszi, mi meg majd visszasegítünk neki a parkettázásban. Jön a tél, sietnünk kell az építkezéssel, mert faházban lakom két gyermekemmel. Kértem én a vállalattól menetlevelet. Meg it ígérték, de nem adtak. Előkerül az asszony fia is, aki sorkatonai szolgálatát te'jesíti. Amikor látja, hogy hajthatatlanok vagyunk, s a dologból feljelentés lesz, felcsattan: — Persze, ha főnök lennék, most szemet hunynának — hadarja. — Csak rajtunk, kisembereken csattan az ostor. Nézzenek körül máshol is... Nem tehetnek kivételt, bár nagyon sajnálják a családot. A szabályok mindenkire, igazgatóra, beosztottra egyformán vonatkoznak. (Posztl Mihály, a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat szállítási osztályvezetője: — Nálunk nem gyakoriak a feketefuvarok. Minden esetben mérlegeljük a vétséget, de a fegyelmi nem maradhat el. A különmunkát pedig mindenképpen kifizettetjük. Ha súlyos az eset, elbocsátjuk a gépkocsivezetőt. Bár naponta ellenőrizzük a menetleveleket, s önök — mint mondják — a menetlevélre bejegyezték a szabálytalanságokat, de az eltelt két hétben még nem kaptam jelentést az esetről. Azonnal utánanézek...) Csak egy sör A váci járási-városi rendőrkapitányság közlekedési csoportjának járőrkocsijával hárman indulunk útnak. Űtitársaim Kuti István rendőr törzsőrmester és a 2-es Volán közúti ellenőre, Juhász János. Feketefuvar ügyben nézünk körül Dunakeszi és Fót környékén. — Délutánonként kevesebb a svarcolás — mondja Juhász János. — Tapasztalataink szerint inkább az esti órákban vállalkoznak a gépkocsivezetők tilos utakra. A módszerük nagyon egyszerű: végighajtunk egy-egy forgalmasabb úton, s be-bepillantanak va'.ameny- nyi kis mellékutcába. Ahol teherautót látnak, igazoltatják. Dunakeszi belterületén Kuti törzs- őrmester az Építőipari Szállítási Vállalat FJ 76—82 forgalmi rendszámú ZIL gépkocsiját állítja meg. H. András kelletlenül adja át az okmányokat ellenőrzésre. A menetlevélből kiderül, hogy a kocsi a 23. Állami Építőipari Vállalatnak fuvarozott Budapesten. A bejegyzések szerint a ZIL ki sem mozdult a fővárosból. — Csak hazaszaladtam ebédelni — mentegetődzik H. András. — Meleg ételt enni — ehhez mindenkinek joga van. Vagy bűn ez? Bűnnek éppen nem bűn, csak szabálytalan. Ez is jogtalan igénybevétel. Kuti törzsőrmester a helyszíni bírságon túl a menetlevélre is bejegyzi: Ellenőrizve Dunakeszin... — Tudom, hogy nem szabályos, persze, hogy tudom. De ne toljanak ki velem. Ha a dolog kiderül, megint kapok egy fegyelmit Már sáros vagyok a vállalatnál — sopánkodik H. András, de hiába. (Kovács György, az Építőipari Szállítási Vállalat Fáy utcai telepének vezetője: — Naponta ellenőrizzük a menetleveleket. Észrevettük H. András okmányán is a bejegyzést, de nem tudtuk mire vélni. Jobb lenne külön értesítés is. Nálunk nagyon szigorúan bírálják el az ilyen eseteket Tavaly például tizenöt gépA szó elszáll Rossz napja volt a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalatnak: két gépjárművüket is ellenőrizték, és szabalytalanságokat fedeztek fel. Dunakeszin, az egyik kis mellékutcában, a kocsmától néhány lépésre parkolt az FI 40—87 rendszámú ZIL. A menetlevélen az utolsó bejegyzés időpontja délután fél három. Nézzük az órát: fél öt van. — Mit csináltak két órán keresztül? — Befejeztem a fuvart, csak elfelejtettem bejegyezni — magyarázza a gépkocsivezető. — Aztán a főnök azt mondta, sört akar inni. Hát megtagadhatom én ezt? Mégiscsak ő a főnök. Közben előkerül a munkahelyi vezető is. — Egész nap talpon vagyunk, megengedhetünk magunknak egy pofa sört — elmélkedik. — Valóban én mondtam a pilótának, hogy tévedjünk el. De hát miért olyan nagy dolog ez? — Mióta személyi használatú kocsija magának ez a ZIL? — Micsoda?! Személyi használatú kocsi? — kérdez vissza a főnök, egy kicsit megütközve. — Nem kérem, ez nem az én kocsim, ez a vállalaté... _____Elmaradt menetlevél He pehupás földúton halad a kékfehér Lada. Körben új családi házak, mindenütt építkezések nyomai. Messziről látjuk, hogy az egyik félig kész épületnél daru dolgozik. Az ellenőrzéskor kiderül, hogy a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat tulajdona. A menetlevélen egyetlen bejegyzés sincs. — Rétság és Érsekvadkert között dolgozunk — magyarázza a gépkocsivezető. — Igaz, most Rétságon kellene lennem, de hát megkértek, hogy emeljem be ezt a súlyos betonelemet, mert emberi erő nem győzi. Egy faépítményből vékony, törődött asszony jön ki. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Autófelügyeletének Budapest—Pest megyei közlekedésfelügyeleti osztálya a fővárosban és a megyénkben ellenőrzi rendszeresen a gépjárműveket. Tapasztalataikat Gombás Attila csoportvezető így összegezte: — Az idén eddig csaknem hétezer gépkocsit ellenőriztünk, s 526 esetben derítettünk ki különböző hiányosságokat. Jogtalan használat miatt a szolgáltató személyautóknál 128, a teherautóknál pedig 92 esetben kellett eljárást kezdeményeznünk. Ezek a számok is azt mutatják, hogy sok a szabálytalanság. Gyakran a munkahelyi vezetők mutatják a rossz példát. Az is előfordul többször, hogy egyes vezetők szóbeli engedélyére hivatkoznak a feketefuvaron rajtakapott gépkocsi- vezetők. Legutóbb a Szentendrei Ipari Szövetkezet szolgáltató járművének ellenőrzésekor kiderült, hogy egy nyugdíjas 150 kilogramm cuk- rot szállíttatott visegrádi üdülőjébe a méheinek. Eimonota, hogy a fuvart a szövetkezet elnö.cheiyettese engedélyezte — szabaiytalanul. A közlekedésfelügyeleti osztály nyolc munkatársa kiirt útvonalakon, szolgálati beosztás alapján ellenőriz. Elsősorban a beágazó főútvonalak gépjárműforgalmát és az úgynevezett fertőzött területeket — üdüiönegyedeket, kertvárosi építkezések környékét. A szabálytalanság felderítéséről értesítik a munkáltatókat, s nyolc napon beiül tájékoztatást kérnek a felelős személyéről. Az osztály közlekedési jogásza dönt ezután a javasolt felelősségrevonás mértékéről. Az eset súlyosságának megfelelően kérik a fegyelmi büntetés kiszabását és az autófelügyelet számlájára is be kell fizetni a feketefuvar diját, 10 forintot kilométerenként. Ha harmadszor kapnak el valakit svarcoláson, a járműről 1 évre bevonják a rendszámot. Kevésbé súlyos esetben csak munkáltatói felelősségrevonást javasolnak. Enyhe fegyelmi kiszabásakor súlyosbítást kérnek. Gyakori, hogy a menetleveleket nem eseményszerűen vezetik. Az ilyen adminisztrációs mulasztások elbírálását a tanácsok szabálysértési hatóságaira bízzák. A legnagyobb pénzbírság háromezer forint. FURUCZ ZOLTÁN