Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
/ Elnökválasztás SzMhalmon Szigethalomnak május elejétől szeptember közepéig nem volt tanácselnöke. Az elmúlt évek során a siaajközség lakói megtanulták, milyennek is kellene lennie az elnöknek, annak az embernek, aki a községet igazgatja. Hosszas keresgélés után megtalálták ezt az embert. S az új elnök hivatalba lépésének első és negyedik napján két tábla sorsa megpecsételődött. Az első tábla Ä község nagylétszámú pártalap- szervezetének titkára. Héja hnréné mondja: — Olyan embert kerestünk, aki megfelel a vezetővel szemben támasztott hármas követelménynek: szakmailag és politikailag alkalmas — és ért a vezetéshez. Az ötvenöt tanácstag között éppen akadt volna ilyen ember, de nem a fiatalok között- Nekünk pedig fiatal, agilis ember kell, akire hosszú ideig tá- maszkodh a tunk. — Szabó István ilyen ember? — A lakosságnak is, a pártveze- tőségnek is az a véleménye, hogy Igen, A Csepel Autógyár jármű gyárrészlegének volt a műszaki vezetője. Harminckilenc éves volt és már húsz éve ugyanott dolgozik. Szakmai és politikai tájékozottságát állandóan szélesítette és jó vezetői képességekkel rendelkezik. A gyárban megbecsült ember volt, a munkások szerették, tisztelték. Mindenki tudja róla, hogy itt született és nevelkedett a faluban. — Ügy hallottam, a munkások javasolták elnöknek.., — A község kilencezer lakosából több mint ezer dolgozik az autógyárban — mondja a párttitkár. — A munkások is, mások is javasolták, Amikor szóba került a neve, a járási hivatal közvélemény-kutatásra kért fel bennünket. A munkások véleményét akkor már ismertük. A pályáját ő maga is munkásként kezdte. A tanácstagok, a vb-tagok és a pártvezetőségi tagok segítségével aztán megismerkedtünk a lakosság véleményével is. Meglepő, mennyire egyöntetű volt ez a szavazás. — Mit várnak tőle? — Azt. hogy magatartásával hatni tudjon az emberekre. Az sem mindegy, hogy milyen a kapcsolata a környező üzemek vezetőivel, végül is egy tanácselnöknek sok mindent ki kell járnia... ha ugyan ez a helyes kifejezés... — Valószínű, hogy ez. Most arra lennék kíváncsi hogyan jellemezte otthon, a családjában Szabó Istvánt? — Azt mondtam, hogy komoly megjelenésű, művelt, megfontolt ember, nagyon emberséges, és van benne valami, ami már az első találkozásnál megfogja az embert... Nem vagyak mai gyerek, nem köny- nyen ragadtatom el magamat, de érzem, ez a mi emberünk. Nekünk nem az kell, hogy az elnök bent gépeljen az irodájában... — És még valamit! — mondja a párttitkár. — Eddig három szobán keresztül lehetett csak megközelíteni az elnököt, pedig van egy ajtó az előszobából is. Szabó István kinyitotta azt az? ajtót. Majd előkeresik a régen levett táblát is, amire az van írva: Tanácselnök. Ez az első tábla, amely helyet változtat Itt vagyok otthon Szabó István magas, jómegjelenésű férfi. Fiatal, de a haja már őszül Hogy érzi magát hivatalba lépésének negyedik napján? — Az első napon volt valami rossz érzésem ... — Szorongott? — Talán természetes, hogy ha új munkahelyre, új munkaterületre kerül az ember, szorong egy kicsit. A második napon ez már feloldódott. Azóta az elnöki feladatkört bújom. Sok mindent meg kell tanulni. — Gondolt-e valaha arra, hogy tanácselnök lesz? — Soha eszembe se jutott. Még az sem. hogy közigazgatási pályára menjek. Most végzem a marxista— leninista szakosító utolsó évét. arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnék középiskolai tanárnak, világnézetet tanítani. — Nem szerette a munkáját? — Dehogynem! Húsz éve — úgy érzem — megbecsült dolgozója vagyok a gyárnak! Biztos munka volt. amihez értek, amibe bedolgoztam magam. Kialakultak a jó munkatársi, emberi kapcsolataim, otthon voltam a gyárban. — Talán az előrehaladás lehetősége hiányzott? — Nem hiányzott. Eddig Is folyamatosan haladtam és volt további perspektíva. — Akkor? Miért cserélte fel a biztosat a bizonytalanért? De kezdjük még élőbbről. Hogy tudta meg, hogy ez a lehetőség szóba került? — Én még annál is élőbbről kezdeném. Itt születtem, itt nőttem feL Igaz, tizenöt éve Szigetszentmikló- son lakom, de a lakótelep maga nem Szigetszentmiklós. Itt vagyok otthon, Szigethalmon, a feleségem is itt született. A családom hatvan éve itt él. a nagyapám a község legöregebb embere, kilencvenöt éves.., így már igen! — Tehát, hogy tudta meg. hogy elnöknek akarják? — Egyszer, még a nyáron, megkérdezte egy régi szigethalmi ismerősöm: tényleg te leszel a tanácselnök? Én ugyan nem, mondtam. Aztán valaki más kérdezte meg, a munkahelyemen. Mikor harmadszor is szóbahozták, akkor már belémfura- kodott a gondolat, elkezdtem spekulálni. — Mit mérlegelt? — Hogy tudnám-e csinálni, képes leszek-e rá? — Megbeszélte valakivel? — Csak a feleségemmel. — ö mit mondott? » — örült is, meg nem is. — Az asszonyok szeretik, ha a férjek előlépnek. Egyáltalán, előrelépésnek tartja? — Igen is. meg nem is. Ha a pénzre gondol, akkor nem az. — Milyen aggályai voltak a feleségének ? — A természetes féltés: mit vállal magára ez az ember!? Lehet, hogy vége a nyugalomnak... Aztán arra gondolt, hogy többet leszek távol a családtól, jön egy csomó társadalmi kötelezettség, ami eddig nem volt, aztán... Nézze: egy ilyen beosztás azzal is jár, hogy sok ember fog szeretni és esetleg sok.,. nem szeretni. Végül ő is azt mondta, ha kérik, vállaljam el. — Ezzel el is dőlt? — Nem. Ezután megkezdődött a hivatalos lépések sorozata. A járási hivatal felvette a kapcsolatot a gyárral. Ott azt mondták, elengednek. Aztán hallottam a közvéleménykutatás eredményéről. Nagyon jólesett, hogy az emberek rám gondoltak. Sok itt a szervusz-ismerősöm. az öregek csak így emlegettek: a „Szabóöcsi”. Ez adta meg a végső lökést. Mert őszintén, így már igazi előrelépés ez... — Mit szóltak a gyárban? — Őszinte leszek. Sok barátom van a munkások között, tőlük kaptam a legszebb szavakat... — Milyen volt a beiktatás? — A tanácsülésen sokan szólaltak fel. Nagyon jólesett, amit Simon Jani bácsi és mások mondtak. Olyan emberek szólaltak fel, akiknek az utóbbi időben talán nem is hallgatták meg a szavát... Kértem, hogy segítsenek a tanácstagok, mert egyedül nem tudom megoldani a község gondjait. — Mik a gondjaik? — A lakosság létszáma gyorsan nő, ezt nem követte a kommunális fejlődés. Meg kell gyorsítani az új iskola építését, tavaly már a folyosón. is tanítottak. Óvoda csak a gyerekek felének jut. Bölcsőde nincs. Rossz a (közlekedés. Kevés az út, nincs elég járda... — A párttitkár szerint eddig nem volt járdaépítés társadalmi munkában. — Pedig nem hiszem, hogy pasz- szív lenne a lakosság! Ha látják, hogy elkezdődik valami, a többség majd csatlakozik. Nagy részük becsületesen dolgozik, kommunista műszakokat vállalnak a gyárban, ami a második otthonuk. Akkor hogyne vállalnák a munkát az első otthonukban! — Ami a kommunális fejlesztéseket illeti, attól még nem lesz több a pénz, hogy új a tanácselnök... — Attól még nem... Már tájékozódtam, milyen forrásaink vannak. Jóformán csak az állami támogatás. " A második tábla — Holnap elmondom a munkatársaimnak, hogyan képzelem a munkát és a rendtartást. A mérce az lesz, mit és hogyan végzünk, milyen a 'kapcsolatunk a lakossággal. Házon belül is nyíltságot és őszinteséget kérek, mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, nem lesz retorzió. Ezt megszoktam, a munkahelyemen is így volt. Lehet, hogy nem egyezik majd mindig a véleményünk, lehet, hogy nem lesz mindig igazam, de mindent meg lehet beszélni. Egy dologhoz nagyon ragaszkodom: ha valamiben megegyeztünk, akkor tartsuk ahhoz magunkat. Az üzemben természetes volt, hogy összeül a négyszög, valami hasonlót szeretnék a községben is meghonosítani. És még egy dolog. Látta azt a táblát a bejárati ajtón? — Hogy „Ügyfélfogadás nincs”? — Azt. Kérni fogom a kollégákat, hogy ilyen táblákat ne tegyenek ki. Ott van mellette- a másik, az ügy- félfogadás rendjéről, elég lesz az is. Hiszen a község lakói nem fognak visszaélni ezzel. A tanács a nép képviseleti szerve. Ha azt akarjuk, hogy valóban az legyen, ilyen dolgokra is ügyelni (kell. Az én ajtómon- is kint lesz a tábla. Amikor a házban vagyok, elérhető vagyok. Nem kell senkitől megkérdezni, hogy mit akar az elnöktőL ★ Amikor elköszöntem Szabó Istvántól. az elutasító tábla még kint volt. Spárgára fűzve, szögre akasztva függött, egy mozdulat elég lett volna a levételéhez. Az elnök mégsem tette meg ezt a mozdulatot. Egyedül semmiképpen nem teszi meg, csak majd ha megbeszélték, és mindenki belátja, hogy így a helyes. Szabó Istvánnak bizonyára még sok mindent meg kell tanulnia. Egy dolgot azonban nagyon jól tud. azt, hogy mit jelent a szó: demokrácia. Tudja, mert a vérében van. HATOS ERZSÉBET Régi kerítés Gellert Gábor grafikája Mindenkinek igaza van? Ebben az ügyben, úgy tűnik, mindenkinek igaza van. Az ügy: a TIT munkája az ezer dolgozónál többet foglalkoztató üzemekben. A tudományos ismeretterjesztés ugyanis nem kielégítő minden nagyüzemben. Nemcsak Pest megyében, máshol sem. Ezt a tényt örvendetes kivételek erősítik. A témában illetékesek érvei meggyőzőek, szempontjaik méltányolan- dók; az ügyért a maguk részéről sokat tesznek. Valahol mégis hiba van a kréta körüL Van számos pont, ahol eltűnődhetünk. Ezek után járva először a TIT Pest megyei szervezetét kerestük meg. Olajos Mihályné és Szigeti Magdolna politikai munkatársak: — A központi, hivatásos apparátus létszáma igen kicsi. Tavaly mégis 7710, idén az első félévben 5347 előadást tudtunk szervezni. Az ezeken résztvevők 60 százaléka fizikai munkás. Huszonkét szakosztályunk van, 13 a társadalomtudományokkal, 9 a természettudományos témákkal foglalkozik. Tagjai, többek között, előadássorozatok tematikáját dolgozzak ki. Ezeket a programokat megkapják a járási, városi szervezetek, ahol a helyi igényekre alkalmazzák az anyagot. A szervezet titkárai az így kialakított javaslattal megkeresik az üzemeket, felajánlva segítségüket a közművelődési munkához. s (A TIT járási, városi szerveze- | teinek titkárai többségükben nem I főállásúak. Valószínű, hogy nem = tudnak, nem tudhatnak teljes 1 energiával ezzel a munkával | foglalkozni. Természetesen van- | nak kivételek, például a rácke- ! vei járásban a tiszteletdíjas tit- | kár igen lelkiismeretes, nagy = munkájával évente 1500 előadást = tartanak. A jövő azonban kétség- | telenül a függetlenített, minden Ü képességüket ennek a munkának I szentelő titkároké. Ilyenek mű- I ködnek már például a váci, vagy | a budai járásban. Erre a megol- § dásra nemcsak a TIT-munkára \ fordítható plusz idő és energia | miatt van szükség. A feladat, a | munkakör társadalmi megbecsü- ! lésének növelése érdekében is.) — A szervező munkának az a leggyakoribb formája, amit az előbb ismertettünk. Néhány helyen valamiféle kultúrával házaló ügynöknek tekintik a programokat ajánló titkárt. Sokat segít, hogy több járás- han, városban a vállalati párttitkárok részére tartott tájékoztatókon külön fölhívják a figyelmet; segítsék ezt a munkát. Miben állhat ez a segítség? Előzőleg felmérni az adott üzem, intézmény igényeit, ez alapján választani programot, és lehetővé tenni, hogy a dolgozók minél nagyobb számban támogassák azokat. = (A TIT nemcsak előre kidolgozott | programokat tud prezentálni. Ha 1 bármilyen speciális igény merül | fel egy-egy vállalatnál, legyen | szó a rádióamatőrködésről a | zen-buddhizmusról, a TIT össze- ! állítja egy előadássorozat temati- = káját, megszervezi az előadókat. | Ezt a szolgáltatást kevesen is- ! merik, csak a programfüzetekben | kinyomtatottakról tudnak, elkép- I zelhető, hogy abban valóban nem | találnak a nagyüzem dolgozóit ? különösen érdeklő témát. Erről = később még egyszer.) — Az üzemen belüli előzetes Igényfelmérés, a gazdasági és társadalmi vezetés jól összehangolt, az ismeretterjesztés fontosságát felismerő, támogató munkája alapvető lenne. A jó belső előkészítés tette lehetővé, hogy remek Ismeretterjesztő munka alakulhasson ki például a Váci Kötöttárugyárban, a Forténál, a Pestvidéki Gépgyárban, a Dunakeszi Járműjavítóban, a dabasi, a dunavarsányi tsz-eknél. A TIT kimutatásai szerint az állami gazdaságok többsége alig fordít figyelmet erre a feladatra. Nem meglepő, hogy a kis üzemekben, mint például a PEMÜ gyáregységeinél, nagy az érdeklődés, könnyebb a szervezés. Oka: kisebb, áttekinthetőbb, homogénebb, ezáltal könnyebben szervezhető közösségekről van szó. Hasonló a helyzet a mostanában alakuló községi, tehát lakóterületi TIT-csoportoknál. Gyömrö, Alsónémedi a követendő példa. Erdős Lászlóné a Ganz Műszermüvek gödöllői árammérőgyárának személyzeti és oktatási osztályvezetője, a közművelődési bizottság titkára: — Idén elkészítettük közművelődési munkatervünket. Ebben is szerepel, hogy a TIT-programokat javítani, számukat és a résztvevők számát növelni kell. De. Háromezer dolgozónk több mint fele bejáró. Munkaidő végén a busz, a vonat nem vár. Három műszakban dolgozunk, ez is súlyosbítja gondjainkat. Nincs helyünk. Egyetlen tanácstermünk hetekre előre betáblázva. Az üzemcsarnokokban a balesetveszélyes gépek, a folyamatos munka között nem tartható előadás. Hatszázan állami oktatásban részesülnek. Évente öt-hat saját szakmai tanfolyamot szervezünk, ezt az új technológiák megkövetelik. Nyolcszázan nem végezték el az általános iskolát. Rengeteg energiánkat leköti az, hogy először velük foglalkozzunk, őket nyerjük meg a tanulásnak. = (Ezek ismét méltánylandó ér- ! vek. Sőt, az árammérőben még | olyan szerencsés a helyzet, hogy I két szakképzett népművelőt is | alkalmaznak. Az már a közműve- | lődési munka balszerencséje, | hogy most mindketten szülési sza. = badságon vannak.) A TIT-ben a kiemelkedően jó példák közé sorolták a Csepel Autógyárat. A gyár művelődési központjának igazgatója, Bursits Tiborné: — Nálunk is sok a bejáró, de jó a közlekedés, a háromkor végzők elmehetnek a negyed ötös busszal is, közben jut idő egy előadás meghallgatására. Évenként tíz előadássorozatot indítunk. Képzést szakszervezeti bizalmiaknak, szocialista brigádvezetőknek, munkaszervezési akadémiát, kismama tanfolyamot, filmesztétikai bemutatókat, és így tovább. Ezeken ezer-ezeregyszázan vesznek részt évente. Programjainkat már júniusban eljuttatjuk a munkahelyekre. A szakszervezeti bizalmiak, a kultúrfelelősök megkezdik a szervezést. Évadkezdetre kialakulnak a hallgatói csoportok. A tematikát mi dolgozzuk ki, az előadókat is mi hívjuk meg, a TIT vállalja a szervezést, közvetítést. Mi. akik ezzel a munkával foglalkozunk, már régóta itt vagyunk, ismerjük a dolgozók igényeit. 1 (A TIT-nél azt mondták: jó | előre megtudni, mire van szük- 1 ség az üzemben, úgy kialakítani | a programot. A Csepel Autóban I más módszert követnek, kész te- E matikákkal keresik meg az em- | bereket. Mindkét módszer beválj lik, ha...) Ha a vezetés olyan körülményeket tud kialakítani, melyek között igény támad a közművelődésre, így a TIT_előadások hallgatására is. Ha megteremtik a tárgyi feltételeket, a termet, esetleg a bejárók szállítását is. Ha ezek megléte esetén nem állnak meg a jelentkezés-gyűjtésnél, és a dolgozók sem csak aláírnak, hanem részt is vesznek az előadásokon. Ha az előadások érdemesek — meghallgatásra. És ez utóbbi talán a legfontosabb. A megnövekedett szabad idő eltöltésének ezernyi módja van. Nem mindegy, milyen program igyekszik elcsábítani az embert a telek, a kertészkedés, a horgászás önmagukban fontos, pihentető szempontból sem elhanyagolható lehetőségeitől. Vagyis: nagy a TIT-előadások konkurren- ciája. Van azonban egy hatalmas előnyük a kényelmes tv-nézéssel, rádióhallgatással, mozilátogatással szemben. Ez pedig az élő szó, a közvetlen kapcsolat az ismereteket közvetítő és a befogadó között. Ezt az előnyt kihasználni talán az eddigiektől 'eltérő jellegű, a hétköznapokhoz jobban igazodó, érdekesebb programokkal lehet. Ha ezek adottak, a nagyüzemek kulturális munkáért felelős dolgozóinak és a vezetőknek pontos igényfelméréssel. jó szervezőmunkával kell mindent elkövetniük azért, hogy a TIT elláthassa alapvető feladatát: a tudományok eredményeinek ismertetését, az egész társadalom művelődésének gazdagítását Az elején említettük, az ügyben mindenkinek igaza van. Hogy mégis előbbre léphessünk, a'ihoz a TIT és az üzemek, társadalmi szervek közös, és nem kis erőfeszítésére van szükség, a továbbiakban is. ANDAI GYÖRGY
