Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

197«. OKTOBER 29., VASÁRNAP 'xMHatt 3 Oj törvényerejű rendelet A külföldi utazásról és az útlevelekről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtöki ülésén meg­tárgyalta és elfogadta a külföldre utazásról és az útlevelekről szóló törvényerejű rendeletet. Az új, magas szintű jogszabály a Végrehajtásáról szóló minisztertanácsi és belügyi rendelettel együtt 1979. január 1-én lép hatályba. ★ Győri Margit, az MTI hírmagyarázója írja: A csaknem egy évtizede ha­tályban levő paragrafusok ha­zánk politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésével össz­hangban szabályozták a kül­földre utazások engedélyezését és az útlevelek kiadását. Alkal­mazásuk elősegítette a külföld­re utazások kiegyensúlyozott fejlődését: csupán az utóbbi hét esztendőben megnégyszere­ződött a határainkon túlra lá­togatók száma, s tavaly elérte a 4 millió 685 ezret. .Társadalmi fejlődésünk, a turizmus fellen­dülése tűzte napirendre a sza­bályok korszerűsítését. Alkal­mazásukkal egységessé válik az útlevélkérelmek elbírálása, egyszerűbbé az ügyintézés. A törvényerejű rendelet vilá­gosabban, egyértelműbben fo­galmazza meg a külföldre utazás jogosultságát és an­nak garanciáit. Kimondja: minden magyar állampol­gárnak joga van külföldre utazni. E jog természeté­ből adódik viszont, hogy az csak a jogszabályokban meghatározott rendelkezések­nek megfelelően gyakorolható. A szabályozás továbbra is fenntartja a kizáró vagy kor­látozó rendelkezéseket, viszont jóval kevesebb köztük a kate­gorikus előírás.. Vagyis: a ha­tározott jogszabályi elutasítás, így az útlevélhatóságok annak a kérelmét utasítják el, aki­nek kiutazása a Magyar Nép- köztársaság belső vagy külső biztonságát, a közrendet, jelen­tős közérdeket, illetve mások jogos érdekeit sérti vagy veszé­lyezteti. Ugyancsak határozott nemet mond a jogszabály an­nak, aki valamely szocialista állammal szemben ellenséges tevékenységet folytató szerve­zethez vagy személyhez kíván utazni. A kizáró rendelkezések több­sége már vagylagos: tehát a hatóság a körülményeket mér­legelve dönt. Lehetséges, hogy kizáró rendelkezés alá tartozó esetben is kedvező döntés szü­letik, viszont elutasító választ adnak akkor, ha az érdekelt ál­lampolgár külföldre utazása összeegyeztethetetlen a társa­dalmi érdekkel. A kérelmezők előnyére mér­legelési jogkörben dönt az út­levélhatóság, például a bünte­tett előéletű, illetve a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető ügyében. Meghatározott ideig, de legfeljebb az elkövetéstől számított öt évig kizárható a külföldre utazásból, aki a ható­ság félrevezetésével akar útle­velet szerezni, vagy valótlan adatot közölt az útlevélkérel mében. Továbbá az is, aki ko­rábbi külföldi tartózkodása alatt magyar állampolgárhoz méltatlanul viselkedett és ko­rábbi külföldi utazása során vám-, vagy devizabűncselek­ményt, illetve szabálysértést követett eL Említést érdemel: korábban nem kaphatott útlevelet az, akinek közvetlen hozzátartozó­ja jogellenesen külföldön tar­tózkodik. Az új jogszabály — társadalmi érdekeinkkel, az ed­digi joggyakorlatnak megfele­lően, a közvélemény helyes ér­tékítéletével összhangban — a korlátozás alá eső közvetlen hozzátartozók körét azokra szűkíti, akik felelősek család­tagjuk külföldön maradásáért. A részletes szabályokat fél­sorakoztató minisztertanácsi rendelet — állampolgáraink szűk körét érintő — új kizáró rendelkezést is megfogalmaz: alapvető társadalmi érdek fű­ződik ahhoz, hogy megtagad­ható legyen az olyan országba való utazás, ahol állampolgá­raink érdek- és jogvédelme nem biztosítható. Az új jogszabályok szélesebb körben teszik lehetővé a jogel­lenesen külföldön tartózkodók hazánkhoz fűződő viszonyának jogi rendezését A jövőben a külföldön élő magyar állam­polgárok — természetesen, ha megfelelnek a jogszabályi fel­tételeknek — az itthoniakhoz hasonló útlevelet kapnak. Meg­szüntetik hazalátogatásuk kü- lönengedélyhez való kötését is. Tekintettel népgazdaságunk teherbíróképességére, a magán­utazások gyakoriságáról szóló korábbi rendelkezéseken egye­lőre nem változtat az új mi­nisztertanácsi rendelet. A meg­határozott szocialista országok­ba továbbra is az eddigi gya­korlat szerint látogathatnak el a turisták. Amíg devizális le­hetőségeink nem adnak módot gyakoribb utazásokra, más or­szágokba látogatás céljából kétévenként, turista útra pedig háromévenként kapható kiuta­zási engedély. (MTI) ml pillanatban a polgári de­mokrácia fő funkciója nem az volt, hogy megvédje a demok­ráciát az önkényuralom ellen, hanem hogy megőrizze a pol­gárit a népivel szemben, a fennálló határokat az új nem­zeti törekvésekkel szemben.” A kormányzat egyensúlyozó és lavírozó politikája csak ad­dig lehetett eredményes, amíg a szociális és nemzeti célok megoldásában a siker remé­nyével kecsegtethette az őt támogató tömegeket. Így is csak állandó kormányzati vál­ságokon keresztül sikerült a forradalom kényszercsinálta vezetőinek felszínen marad- niok. Ám az év végére kide­rült, hogy a Nemzeti Tanács­ban megtestesülő nemzeti de­mokratikus egységfrontot még ez a politika, még Károlyi Mihály mindenkitől elfoga­dott és tisztelt személyisége sem tarthatja sokáig felszínen eredeti formájában. Egyre erősebb támadások érték a rendszert mindkét oldalról, egyre inkább fokozódott a vál­toztatást követelők hangereje és befolyása. A Közép-Euró- pában csak Magyarországra jellemző politikai-hatalmi patthelyzet, a gyakorlatilag kettős hatalomnak tekinthető régi közigazgatás — helyi ta­nácsok egymással párhuzamo­san létező és harcoló hatal­mi szimbiózisa eredményezte aztán, hogy a bel- és külpoli­tikai széljárás változásainak hatására előre, a proletárdik­tatúra irányába, de hátra, az ellenforradalom felé is lehet­séges volt a kibontakozás. Mint ahogy ténylegesen tör­tént is. Fejlődési rendellenesség Magának az egyensúlyozó tétovázásnak, a tényleges ha­talom nélküli kormányzásnak pedig egyértelműen az völt a legfőbb oka. hogy Magyaror­szágon nem alakult ki öntu­datos, politikailag érett és aktív demokratikus polgárság, amely egy gyökeresen új de­mokratikus államgépezet hor­dozója lehetett volna. A „for­radalmi” kormányzatnak vá­lasztási lehetősége volt az or­szágra telepedett régi állami bürokrácia és a tömegmozgal­makban kifejlődött radikális népi szervek között A válasz­tást lehetőleg és nyíltan el­odázni igyekezett, de tényle­gesen a régi mellett tette le a voksát. Ezzel egyben az új rezsim végső sikertelenségét is bebiztosította: belülről a kielégítetlen nép és a kifelé gravitáló nemzetiségek, kívül­ről pedig a farkasétvágyú an­tant és a születő utódállamok harapófogójába kerülve 1919. nfárcius 21-én rövid úton ösz- szeomlott. Átadva helyét az abban a történelmi pillanat­ban lehetséges egyetlen alter­Magyar—spanyol A nagyhátai tsz-ben már hagyomány pártközi Koreai vendégek a szüreten tárgyalások A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége 1978. ok­tóber 23—28. között a Spanyol Kommunista Párt meghívásá­ra látogatást tett Spanyolor­szágban. A küldöttséget Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője vezette, tagja volt Fodor László osztályvezető-helyettes és Kovács László alosztályve­zető. A küldöttséget fogadta San­tiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára. A delegáció megbe­széléseket folytatott Manuel Azcarate, Leonor Bornao, Ni­colas Sartorius végrehajtó bi­zottsági tagokkal. Találkozott az SKP parlamenti csoportjá­nak, valamint helyi pártszer­vezetek tagjaival, továbbá lg- natio Camunassal, a képvi­selőhöz külügyi bizottságának elnökével. A megbeszélésekről közle­ményt adtak ki. A közlemény hangsúlyozza, a kommunista és munkáspár­Jókedvű, szorgos szüretelés­től volt hangos tegnap a nagykátai határ, ahol ezúttal kedves külföldi vendégek szedték a szőlőt a vödrökbe, s hordták hátukra akasztott puttonyokkal. A szőlőszedő­ket — a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság magyar- országi nagykövetségének ve­zetőit, munkatársait, család­tagjaikat, illetve a hazánkban .tanuló koreai diákokat régi ismerősként tartják számon a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-ben, ahova — Kim Ze Szűk nagykövet el­mondta — örömmel jöttek. Baráti kapcsolatok — Immár tizennyolc eszten­deje, hogy a szövetkezettel kapcsolatot tartunk. Hagyo­mánnyá vált, hogy ilyenkor, októberben, segítünk a beta­karításban — folytatja a be­szélgetést a nagykövet. — Ügy gondolom, a kapcsolatok to­vábbi, fejlettebb szakaszának kezdetét jelentik a Pest me­gyei gazdaság vezetőinek ha­zánkban tett látogatása. — Sajnos, az idén* nem fizet olyan jól a szőlő, mint ta­valy. A szemek ugyan édesek — 16—18 cukorfokosak —, de a mennyiség csak a fele az el­múlt évinek. Ezt a tavaszi fagykár és a nyári jégverés okozta. A szőlő betakarításával egyébként a vége felé járnak, hétfőn az utolsó tőkéről is le­szedik a szőlőt. A 7 ezer 200 hektáron gaz­dálkodó Magyar—Koreai Ba­rátság Tsz, ha a bornakvaló termelésében kissé el is ma­radt a megszokottól, a gabo­nafélék tekintetében annál sikeresebb évet zárhat. Búzá­ból 44 mázsát takarítottak be hektáronként átlagosan, ku­koricából 60—65 mázsára szá­mítanak. De büszkék a cukor­répára is, amelyből 400 má­zsás hozamot értek el. Nagy élmény volt A szüret — melyben részt vett Pataki Márton, a nagy­kátai járási pártbizottság első titkára is — egyébként jó al­kalom volt a barátság elmé­lyítésére: a koreai diákok ha­zaérkezve beszámolnak az itt látottakról, otthon nagy ér­deklődés nyilvánul meg ha­zánk iránt. Jo Jin Sok első­éves egyetemista két éve ér­kezett Magyarországra. Nagy élmény volt számára a szüret^ hiszen ilyenben először vett részt életében. A munka, a friss, éles le­vegő meghozza az étvágyat. A szövetkezet szakácsai íny­csiklandó birkagulyással, sa­ját termésű borukkal kínálták a szüretelőket, akik láthatóan otthonoson érezték magukat az idén is Pest megyében. Búcsúzáskor mondta a nagykövet: — Ügy jöttünk Nagykátára, mintha a saját szövetkeze­tünkbe látogattunk volna. így a munkát sem tekintjük szí­vességnek, inkább afféle ba­ráti kötelességnek érezzük, hogy mi is segítsünk az őszi betakarításban. Valkó Béla tok közötti két- és többoldalú kapcsolatok fejlesztésének fontosságát. A rendszeres ta­lálkozások elősegítik egymás helyzetének és tevékenységé­nek jobb megismerését, hoz­zájárulnak a nézetkülönbsé­gek tisztázásához, az elvtársi együttműködés és kölcsönös szolidaritás erősítéséhez. Olyan újabb kezdeményezé­sekre is szükség van, amelyek lehetővé teszik a kommunis­ta és munkáspártok közös akcióit a szocialista, szociál­demokrata pártokkal és ke­resztény erőkkel, a nemzet­közi enyhülés eredményeinek védelme, a fegyverkezési ver­seny megfékezése, a társadal­mi haladás ügyének előmoz­dítása érdekében. A közlemény rámutat arra, hogy az MSZMP és az SKP kapcsolatai a kölcsönös tö­rekvéseknek megfelelően ala­kulnak. Mindkét párt érdekelt ab­ban, hogy Magyarország és Spanyolország kapcsolatai gyümölcsözően fejlődjenek népeik javára. Kölcsönösen érdekeltek az 1980-as madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó eredmé­nyes előkészítésében és meg­tartásában is. A küldöttség szombaton ha­zaérkezett Madridból. na ti váriak, a munkáshatalom- nak... De addig még hosszú volt az út. Mindenesetre leszögez­hetjük, hogy „a kormány visz- szariadt az állam gyökeres átformálásától, ami csak való­ban forradalmi úton, a szak- szervezetek, a tanácsok és más demokratikus szervezetek részvételével volt végrehajt­ható, s az egész burzsoázia heves ellenállását váltotta volna ki. A kormány nem léphetett túl polgári korláta­in...” (Hajdú Tibor). A köztársaság kikiáltása Az államforma problémája — helyesebb az államforma megváltoztatásának ügye — az őszirózsás forradalom egyik alapkérdése volt. Nem feles­leges kitérő tehát, ha ezt a problémát kissé alaposabban is megnézzük. A tömegek túlcsorduló köztársasági ér­zelmei ellenére a legalitás köpönyegével takarózó kor­mány jó két hétig eltotojázott az üggyel. Holott az új nép­vezetők körében is általános volt a hangulat, hogy ha záros határidőn belül nem történik valami, „akkor napok alatt bennünket elsöpör a nép vi- .harzó akarata”. (Garami Ernő) Már november elején hatal­mas munkásgyűlés tiltakozott a Tisza Kálmán (ma Köztár­saság) téren „az ellen, hogy A delegáció, amelynek Var­ga Pál, a szövetkezet elnöke is tagja volt, egyébként a na­pokban érkezett haza a távoli országból. — Utunk során tizennyolc városba, illetve községbe lá­togattunk el, és személyes ba­ráti kapcsolatot kötöttünk testvérszövetkezetünkkel, Un- bongban a Koreai—Magyar Barátság Tsz-szel. A gazdaság, amely 2 ezer 200 hektár föld­del rendelkezik, különösen a rizstermesztésben ért el kiváló eredményeket: a hazai hoza­mokhoz képest szinte hihetet­lenül nagy mennyiségű, 12—14 tonna rizst termeltek meg egy hektáron, valamennyi munkafolyamatot gépesítve. A fővárostól mintegy 40 kilo­méterre levő termelőszövet­kezet természetesen a mienk­től sok tekintetben eltérő vi­szonyok között gazdálkodik, így az összehasonlítás alapja nem lehet csak a tonnák és mázsák száma. Nagy hatást tett rám a koreai parasztok szorgalma, munkaszeretete — idézi emlékeit, benyomásait az elnök —, különösen munka- fegyelem dolgában van mit tanulni koreai barátainktól. A sietnek édesek A beszélgetés, tréfálkozás közben gyorsan telnek a szü­retelőedények. — Elégedettek-e a termés­átlagokkal? — kérdezem a fürthegyeket vlzsgálgatva az elnöktől. a Nemzeti Tanács kebeléből megalakuló új kormány a ki­rálynak tett esküje alapján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács szuverén ha­talmát Magyarország dolgozó népe, a munkások és katonák adják meg, ennek megerősíté­séhez semmiféle királyi hoz­zájárulásra szükség nincs.” A gyűlés és más tömegmegmoz­dulások, petíciók is követelték a köztársaság azonnali kikiál­tását. Károlyiék, bár tisztában voltak a közhangulattal és egyre inkább befolyása alá kerültek, a „törvényesség”, s nem a forradalom útját járták végig ebben az ügyben is. Az uralkodót ugyan egyelőre nem tudták rávenni a lemondásra, (detronizálni eszükbe sem ju­tott, helyesebben nem merték) de IV. Károly a kormánynak végül is szabad kezet adott. Az azonban egészen novem­ber 16-ig húzta-halasztotta az ügyet, amikor is végül tragi­komikus, kisszerű alkotmá- nyosdis játék és nagyszerű, hatalmas, önfeledt Országház téri tömeggyűlés keretében kikiáltották a Magyar Népköz, társaságot. ' Az igazi problémákat, a szo­ciális és a nemzeti kérdést azonban ez az egyszeri aktus alig érintette. Dérer Miklós (Folytatjuk) Következik: 5. A társadalmi probléma. STATISZTIKUSOK prognó­zisa szerint rövidesen tetőzik a demográfiai hullám. Negy­venhat gyerekből álló tanuló- csoportokat oktató pedagógu­sok szerint már tetőzött. A vá­rosok, községek tanácsai sze­rint pedig sokkal hamarabb tetőzni fog, mint ahogy a sta­tisztikusok hiszik. Mindenképpen tenni keli te­hát valamit, hogy ez az egyéb­ként örvendetes helyzet ne juttassa a zsúfoltság, a há­rom műszakos tanítás kátyú­jába oktatáspolitikánk továb­bi fejlődését. Tettünk is. Tan­termeket építettünk. Ám ha százat terveztünk, s kétszázat építettünk, akkor is kévés lett. Különösen itt, a Pest megyei agglomeráció településein, de szerte a megyében is, ahol a természetes népszaporulat közismerten magasabb az or­szágos átlagnál. Az építkezés nem tartozik a gyors és olcsó műveletek kö­zé hagyományos technológiá­val, de korszerűvel sem. Több­szintes, nagy iskolaközpontok születésére éveket várhatunk, a kevesebb szintes, kisebb is­kolákra ugyanennyit. Áthida­ló megoldást kellett találni. Találtunk. PEST MEGYEI kezdemé­nyezés igazolta, hogy a Nyu­gat-magyarországi Fagazdasá­gi Kombinát soproni gyáregy­ségében készült FORFA, más­ként Durinyp néven ismeretes forgácsfa elemek iskolaépítés céljára is kiválóan alkalmaz­hatók. Mellette szólt az or­szággyűlés őszi ülésszakán két képviselő is. Egyikük — Barát Endre — Pest megyéből, ahol felhasználják, másikuk — dr. Schmidt Ernő — Vas megyé­ből, ahol gyártják. És az ülés­szakon egyik szüneti beszélge­téskor derült ki, hogy Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja Pest me­gyében, Dunakeszin lett tá­mogató híve a FORFA-iskolá- nak. Megnézte ezt a négytan­termes iskolát dr. Polinszky Károly oktatási miniszter is. Helyénvalónak találta. Országos üggyé vált a FOR- FA-iskola. Foglalkozik vele az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztérium — mint építési ha­tóság — a Belügyminisztéri­um pedig tűzrendészed meg­fontolásból A szerkezet mű­szaki minősítési vizsgálatai az Építéstudományi Intézetben folynak. Leírása szerepel ab­ban a tájékoztatóban, amit az Oktatási Minisztérium vala­mennyi megye tanácselnöké­nek megküldött az általános iskolai hálózat fejlesztéséről. Ebben egyebek közt ez áll: a fejlesztett FORFA-szerkezetet nem az építőanyag-ipar állítja elő — a vállalat MÉM főható­ságé. —, az elemek összeállítá­sa nem igényel építőipari köz­reműködést. Felhasználása te­hát többletkapacitást jelent az iskolaépítéshez. Az igaz, hogy kizárólag földszintes épületeket lehet az elemekből összeállítaná, a pa­nelekből — méreteik miatt — 2,8 méternél magasabb helyi­ségek, például tornatermek nem építhetők. Ám a jelenlegi demográfiai — és gazdasági — helyzetben kifogástalan átme­neti megoldást nyújtanak a kisebb-nagyóbb települések iskolagondjainak enyhítésére, A Vas megyei képviselő emlí­tette, hogy külföldön — ná­lunk gazdagabb országokban is — vannak hasonló, pavilon- jellegű iskolaépületek. Pest megyében is készen van. a FORFA-iskola nycüc- tantermes változata, Püspök­hatvanban. Központi fűtéses, világos, kényelmes, egészséges, a szemnek is tetszetős. Gazdái már tudják, öröm benne ta­nulni és tanítani. Tehát nem baiak. Pedig sokan tartották annak, míg nem látták, csali az elképzelést hallották. Olyan szülők is tiltakoztak — és néhol még mindig tiltakoz­nak — ellene, akiknek gye­rekei műhelyekből, raktárak­ból, szenespincékből kialakí­tott szükségtanteremben ta­nultak, vagy tanulnak. Vagy olyan iskolákban, amelyek­ben három műszakban, reg­geltől estig foglaltak a ter­mek. A meggyőzés ez esetben sem könnyű. Ám a legkézzel­foghatóbb érv: maga a kész FORFA-isliola. ADOTTAK a szélesebb kö­rű alkalmazás műszaki felté­telei, rendelkezésünkre állnak az elemek gyártásához szük­séges korszerű anyagok, ame­lyek valamennyi előírásnak — a tűzrendészednek is — megfelelnek. Jelenleg már az NSZK- és svájci licenc alap­ján készült cementkötésű for- gácsfa-lap panelok kedvező tulajdonságai — a gyártó vál­lalat tájékoztatása szerint — lehetővé teszik, hogy a belő­lük összeállított épületek tar­tósak legyenek. Szerelésük eavszerű és gyors, áruk ala­csony. Nem ideiglenes, hanem másfél-két évtizedig kitartó, gazdaságosan kialakítható in­tézmények felépítésére nyűt tehát alkalom. Elengedhetet­len természetesen az ésszerű differenciálás. Különösen, olyan településeken érdemes élni vele, amelyeken — ha is­kolapótló funkcióját már be­töltötte az épület — könyv­tárként, művelődési házként, űttörőotthonként, egyéb mó­don, értelmesen tovább hasz­nálható. ÉLETKÉPESNEK bizonyult a kezdeményezés. Jelenleg engedi tervek alapján, a helyi hatóságok jóváhagyásával le­het ezen a módon építkezni. Ám bízunk benne, hogy az érintett tárcák együttműködé­se rövidesen lehetővé teszi: álljon mindenütt FORFA-is­kola, ahol — egyre égetőbben — szükség van rá. Bálint Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom