Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

író-olvasó találkozó Szobán A szobi gyümölcsfeldolgozó ifjúsági klubjában jól sikerült -író—olvasó találkozót tartot­tak. A meghívott vendég Fá­bián Zoltán író, a Magyar írók ■Szövetségének titkára és Varga Csaba író, a Fiatal Művészek Klubjának igazga­tója volt. Varga Csaba ismertette Fá­bián Zokán írói munkásságát, kiemelve legutóbb megjelent művét, A vízipálmát, majd a titkári munkájával összefüg­gő szervező tevékenységéről beszélt, aztán Fábián Zoltán felolvasta egyik novelláját és elmondta keletkezésének kö­rülményeit. A kérdések kapcsán szóba kerültek az olvasótáborok is, hiszen Szpbon az elsők között létesült tábor, melynek elő­készítésében és munkájában mindkét meghívott vendég részt vett. A találkozó befejezéseként az író dedikálta könyveit. Ezen a héten befejezik a vetést Elegendő a szálas takarmány Juhtartásra térnek át Szokolyán Mostanában kevés szó esik már az aratásról, a gabonafé­lék betakarításáról — esetleg a terméseredményeik alakulá­sáról beszélnek —, annál in­kább előtérbe került a szüret, a megannyi őszi tennivaló. Lánczy Kőiméi, a gödi Du­námén ti Tsz mezőgazdasági főosztályának vezetője arról adott tájékoztatást, hogy befe­jeződött 321 hektárnyi terüle­ten a szarvasmarhák legfonto­sabb tömegtakarmányául szol­gáló silókukorica betakarítá­sa, ami nem ment könnyen, és tartósítása is nagy gondot oko­zott, mert a növény a száraz­ságot igen megsínylette. A következő év megalapozá­sa érdekében, az előirányzott 133 hek­tárnyi terület helyett, már A negyven éves Vox Humana énekkar történetéből kiál­lítás nyílt meg, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. A tablókon régi képek és újságcikkek által elevenednek meg az elmúlt időszak eseményei. Gyimesi Sándor és Papp László íelvéteie csaknem 209 hektárra ki- hordták a szerves trágyát, melyet robbantással terítettek szét. Jó ütemben halad az őszi talajelőkészítés és vetés, első­sorban a gödi területen. Szo- kolya és Verőcemaros határá­ban a tervezett ütemnél las­sabban haladtak, a nagy szá­razság miatt. A vetési mun­kákat ezen a héten akarják befejezni. Arról is tájékoztatást adott Lánczy Kornél, hogy az idén ősszel már 550 hektárnyi terü­leten kenyérgabona helye .t ta­karmánybúzát vetnek. Libel- lula és Száva fajták kerülnek a földbe. A fémzárolt vetőma­got még a nyáron megrendel­ték a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalattól, mely a vetés kezdetéig el is küldte a kérrt mennyiséget. Szeptemberben kezdték meg a kukorica betakarí­tását, s még máig sem fe­jezték be. A terméseredmények nem a tavaszi és a nyári kilátások­nak megfelelően alakultak: az augusztus-szeptemberi csapa­dékhiány következtében, a szemképződés rosszul alakult, következésképp a kukorica- termés lényegesen gyengébb, mint korábban remélték. A gondok ellenére, az állat- állomány takarmányszükség­lete az új termésig mind tö­meg-, illetve szálas takar­mányból, mind pedig abrak­ból megvan. Szokolyán. felszámolták a húshasznú szarvasmarha te­nyésztését, a meglevő épülete­ket juhtartásra alakítják át. Az átalakítást október végéig akarják befejezni, hogy az új állatotthonok a november ele­jén kezdődő ellesek idejére rendelkezésre álljanak. P. R. XXII. ÉVFOLYAM, #53. SZÁM 1978. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Felhívás a város szocialista brigádjaihoz Rendelőintézet — határidő előtt Gy őrsi fa ni az építkezés ütemét HÍREK - HÍREK - HÍREK — Munkás énekkari szemlét rendeznek október 29-én, va­sárnap, a dunakeszi József Attila Művelődési Központ­ban. A részt vevő együttesek között van a Bogányi Tibor vezette váci KISZ-kórus és a Nagymarosi Szövetkezeti Fér­fikar is, melynek karnagya Kismartoni Ferenc. — Cikkünk nyomán ízléses, ■nagyméretű totó-lottó szel­vénygyűjtő ládát szereltek fel 1 a váci főpostahivatalban. Büszkén beszélnek, és ma már egyre gyakrabban, a vá­ciak az épülő 32 munkahe­lyes rendelőintézetről. Lokál­patriotizmus? Az is, meg egy­fajta elismerése is a teremtő társadalmi összefogásnak, hi­szen jószerivel a semmiből lesz valósággá az új létesít­mény. Lépéselőnyben A terv, amelyet nem isany- nytra a lelkesedés, mint in­kább a parancsoló szükség szült, immár a hétköznapok gondjává vált, mert a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezői munkáját olykor, bizony, anyaghiány is hátráltatja. Énnek ellenére, dolgozói lépéselőnyben van­nak: mint már arról lapunk­ban beszámoltunk, csaknem két hónappal előbbre járnak a te rv telj esi tejben, a tetőszerke­zetet betonozzák, megkezdték az épület lezárását. Nemrég a városi párt-vég- rehaj tóbizottság is tárgyalt a munkálatokról. Kapos Mihály, a PETÉV igazgatója tájékoztatójában elmondta, hogy a múlt eszten­dőben, hat hónap alatt, mint­egy 4 millió forint értékben elkészítették a földműn Icákat, az alapépítményt és a közmű­vek szerelésének egy részét. Az idén februárban elkezdték a vázszerkezet építését, autó­darukkal. Áprilisban azonban már toronydarura lett volna szükségük, ám a folyamatos szereléshez szükséges beren­dezést az Építőipari Gépesítő Vállalat a szerződés szerinti határidőre nem küldte el. Hiánya pillanatnyi megtorpa­nást okozott, de az építők még reménykedtek, december 31-e helyett, november 7-re sikerül átadniuk a kész épületszerke­zetet. Reményeik azonban meghiúsultak, mert június vé­gén a szerelés szüneteltetésére kényszerültek, a Beton- és Vasbetonipari Művek ugyanis csak a harmadik-negyedik ne­gyedévre vállalta 80 vasbeton elem szállítását. A PETÉV erre az évre 13 millió 500 ezer forint értékű munkát ígért, de Kapos Mi­hály igazgató szerint, legalább 4 millió foldattal túlteljesíti. Összefogás A városi párt-végrehajtóbi­zottság úgy foglalt állást, hogy habár az építők felajánlása — miszerint november 7-re elké­szítik az épület födémszerke­zetét — nem teljesíthető, a munkálatokban megmutatko­zó lépéselőnyt mindenképpen tovább kell növelni. A város lakosságának egészségügyi el­látásán csak az új rendelőin­tézet mielőbbi átadása javít­hat jelentősen, a nyert hóna­pok emberek százainak gyor­sabb gyógyulását jelentik. A varos társadalmi összefo­gásának eredménye volt az építkezéshez szükséges pénz előteremtése. Most újabb ak­ció szervezése kezdődött meg. A városi pártbizottság felhí­vással fordult a váci szocialis­ta brigádokhoz: konkrét fel­ajánlásokat vár a kollektívák­tól, elsősorban a következő évi szakipari munkák segíté­sére. A beruházás patronálója, a DMRVV közösségei már csat­lakoztak a felhíváshoz, s több szocialista brigád szintén meg­tette vállalását. A felajánláso­kat a városi pártbizottságra kell eljuttatni. Mégis Az új rendelőintézet építése eredetileg nem szerepelt Vác V. ötéves tervében. A kórház mellett most mégis ott maga­sodik a létesítmény vasbeton szerkezete. Furucz Zoltán Vas megyében jártak Népművelők tapasztalatcseréje A váci járás népművelői és könyvtárosai háromnapos ta­pasztalatcserén vettek részt Vas megyében. Meglátogatták a kőszegi művelődési központot, a kör­mendi művelődési és ifjúsági központot, megismerkedtek az Őrség művészeti emlékeivel. Másnap este Apátistvánfalván találkoztak a körmendi járás közművelődési szakembereivel és szakmai kérdésekről foly­tattak eszmecserét. A befejező program a jaki templom és a szombathelyi Derkovits Múzeum megtekin­tése volt. Anyakönyvi hírek Született: Bujtás János és Szunter Erzsébet: Norbert, Nagy László és' Keserű Mar­git: László, Oszaczki László és Bayer Erzsébet: Edina, Sán­dor Ferenc és Juhász Irén: azóong^ari di temetői en A hatalmas erdei fenyő ágai majdnenj ráhajlanak a vaskerítéssel elzárt sírra, melynek fehér már­ványoszlopán olvasom Aprüy Lajos idézetét: „Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom”. A teme.ők csendjében az élet és a halál mezsgyéjén, min­dig van valami elfojtott erő. De itt Apáczai Csere Jánosnak és feleségé­nek, az uttrechti polgár lányának — Aletta van der Maetnek a sírkövé­nél meghatottan zakatol a költő minden verssora, a „Tavasz a há- zsongárdi temetőben” című költemé­nyéből. A mai köztemetőt, mely Kolozsvár Házsongárd részében fekszik, az 1535—36-os pestisjárvány idején ala­kították ki az akkori szász lakók a Hasen gartennek (nyúlkertnek) ne­vezett dinnyés földjein. Innen szár­mazik az elnevezés. A majd négyszáz éves sírkert fel­kapaszkodik a Feleki-hegy lankáira, és benne harsak, fenyők, tölgyek, gyümölcsfák között a négy évszázad szinte valamennyi stílusa megtalál­ható a síremléken. Ma már az egykori felekezeti, nemzetiségi elkülönülések feloldó­dóban vannak, és elmosódnak a te­metkezési határok is. A nemrég, el­hunyt Koós Károly író és építész oly békésen pihen itt, mint Emil Isac román költő. A nagybranyicskai Jó­sika kripta összeolvad a román pró­za nagy alakjának, Ion Agirbecea- nunák stilizált bizánci keresztes sír­jával. A bejárati terecskén épült fel a halottas kápolna, és a ravatalozó. Mellette az egykor dúsgazdag Sig­mund Elek mauzóleuma ékeskedik. Ettől jobbra a város egykori polgár­mestereinek, valamint híres kolozs­vári színészeik sírjai találhatók. E. Kovács Gyula (1830—1900) volt a Faust első magyar alakítója, de sok Bánk és Hamlet előadás 'címszerep­lője. Gidófalvi Jancsó Pált (1761— 1843) az első komikus színészként tartják nyilván. Rajtuk kívül még legalább húszán nyugszanak itt a színpadok mesterei közül. A Petőfi utcával párhuzamosan a Il/a parcellában kopjafa adja hírül, hogy Szenczi Molnár Albertnek, a nagy nyelvésznek, szótárkészítőnek és zsolt árfordít ón ak a sírjánál ál­lunk. A Il/b parcellában Misztótfa- lusi Kiss Miklós (1650—1702), euró­pai hírű nyomdász pihen. A három­szög alakú koporsót ábrázoló sírkő korábban elsüllyedt a földben, rajta Pápai Páriz Ferenc vasé állt. Nyolcvan esztendővel ezelőtt talál­ták meg, és akkor emelték egy kő­hasábra. Ugyancsak ebben a parcel­lában — nem messze a sírtól — sze­rénykedik az Apáczai-hant is. Erre a területre az is jellemző, hogy renge­teg az ún. ereszes sírkő, melynek feladata a felírás és díszítés védel­me. De vannak szép számmal ormos kövek, szebbnél szebb kiképzéssel. A hóstáti (Hoch stadt) városrésziek egy külön parcellában temetkeztek. Ők voltak a város mezőgazdasági termelői, és az iparosok. Sírköveiken, szobraikon mesterségeik jelei, a sző­lőfürtök, búzakalászok, ló- és ká­dárszerszámok díszlenek. Egy külön kolozsvári kőfaragóstílus honoso­dott itt meg a XVII—XVIII. század­ban, melyet Vajda János bányames­ter 1632-ből származó sírkövén ta­nulmányozhatunk legjobban. Elhaladunk nemsokára Kelemen Lajos (1877—1933) akadémikus, a kö­zépkorral foglalkozó történész sírja mellett. Ő volt a házsongárdi temető nagy tudósa is. Több temetősétát szer­vezett még életében, hogy az utó­doknak átadja ismereteit, és továb­bítsa a temető titkait. Ö rendszerez­te a hatalmas anyagot, ami megma­radt Kővári László 1856-ból, vala­mint Kohn-Zsakó 1911-ből származó temetőösszeírásából. De tiszteleg­jünk Kriza János (1311—1875), a Vadrózsák gyűjtőjénél, a Remény szerkesztőjénél. A nyugati ösvényen sarló-kalapá­csos táhla hirdeti Kertész Rezsőnek (1890—1962), a nemzetközi munkás- mozgalom harcosának pihenési he­lyét Feljebb két neogótikus kripta hívja magára a figyelmet, a Dono- gány családé és Berde Mózsáék te­metkezési helyei. Mellette a nemrég elhunyt Nagy István sírja. A lutheránus temető megalapítója De Gladys angol ezredes volt. Paget János (John Paget) Bem oldalán harcolt, és száműzetése után haza­térve angol nyelven megírta Erdélyi élményeim című kétkötetes könyvét. Unokája nemrég szerepelt Vitray Tamás tv-műsorában. A régi, ún. mágnás temetőben láthatjuk Jósika Miklósnak és második feleségének, Podmaniczky Júlia írónőnek neo­klasszikus síremlékét. Shaorghe Di­ma (1847—1925) hires román zene­szerző volt a román zene polifon fel­dolgozásának mestere. Jancsó Béla és Jancsó Elemér irodalomtörténész, vagy Berde Mária írónő sírja után megcsodálhatjuk a Bethlen fejedelmi család utolsó tagjának kriptáját, me­lyet Ybl Miklós épített. És Brossai Sámuel (1800—1897), az utolsó nagy polihisztor? Olyan hatalmas az em­lékmű, és olyan fejedelmi helyen áll, mint amilyen hely életműve után megilleti. Újra emlékezünk a színész László József sírjánál, ő volt az a színész, aki a budapesti Nemzeti Színház 1837-es avató ünnepélyén először jelent meg a színpadon. ..Ki kelt föl engem?” — hangzott szájá­ból az első mondat, Vörösmarty: Árpád ébredése című költeményéből, és Lendvay Mártonnal — aki Árpá­dot alakította, felavatták a „szent csarnokot”. Házsongárd legmonumentálisabb alkotása Kendeffy Ádámnak, a ne­ves sportolónak állít emléket. Négy síró oroszlán övez egy hamvedert tartalmazó obeliszket. (Hess János szobrászművész remeke.) Majd egy álló hasáb tűnik fel, raj­ta csak egy név és egy évszám: Gaál Gábor 1891—1954. Az utóbbi idők romániai magyar marxista irodal­mának legnagyobb alakja. Tanítása­in egy nemzedék nőtt fel. A Korunk folyóirat egykori főszerkesztője, Asz­talos István neves író emlékművét a ma élő egyik legnagyobb szobrász- művész, Szervátiusz Jenő faragta ki. Dr. Laday István, a Magyar Ta­nácsköztársaság igazságügyi népbiz­tosa volt. Kun Bélának egykori is­kolatársa. Az ő sírját is itt találjuk. Az új temetőben az első világhá­ború magyar halottai és a második világháború szovjet katonái pihen­nek. De itt temették el Tyukodi An­talt, akit mint ifjú kommunistát a királyi román rendőrség kínozott ha­lálra. Józsa Béla munkásköltőt a horthysta hatóságok ölték meg. Önkényes volt e kis temetősé­ta, hisz annyiféleképpen lehetne egy bejárást, egy leírást csoportosítani. Bizonyára minden tudományág, szakma, szívesen venné, ha kézhez kapná az elődökr ől szóló megemlé­kezést. De lehetne a látottakat mű­vészeti vagy kultúrtörténeti alapon is csoportosítani. Mivel egész Euró­pában egyre nagyobb lesz a temető- kertek kultusza. Ágh Bíró Béla Ferenc, Hugyecz Pál és Laj­tos Erika: Krisztina, Kiss Ist­ván és Steczik Katalin: Ist­ván, Nagy Imre és Fintor Má­ria: Andrea, Bábuk Tibor és Nagy Katalin: Viktor, Bar- vircz László és Pintér Erzsé­bet: Erzsébet, Bánkus Antal és Ponyiczki Zsuzsanna: An­tal, Czizek Tibor és Balogh Edit: Nikoletta, Rácz Sándor és Halápi Katalin: Réka, Bor- sányi Mihály és Buczkó Mar­git: Margit, Major János és Nagy Adrienn: Tamás, Remé­nyi Kálmán és Pesti Mária: Mária, Agócs Lajos és Né­meth Zsuzsanna: Tamás, Hor­váth Lajos és Moravcsik Zsu­zsanna: Mónika, Oroszki Jó­zsef és Tóth Mária: Szilvia, Cseke Sándor és Sárándi Má­ria: Péter, Gazdik Dénes és Pális Piroska: Dénes, Nénin- ger Géza és Szalay Márta: Balázs, Nagy Zoltán és Sinkó Mária: Marietta, Vácsei Lász­ló és Balázs Ágnes: László. Baráth Károly és Gyetvai Ro­zália : Károly, Egri Géza és Drobni Erzsébet: Gábor, Erdei József és Molnár Margit: Jó­zsef, Kármán Antal és Bed- nárik Klára: Barbara, Szú- nyogh László és Péter Margit: László nevű gyermeke. Házasságot kötött: Füiöp László Orgován Erzsébettel. Zengő György Kovács Margit­tal, Cserni Zoltán Dubniczki Erzsébettel, Szalatnyai Gyula Jónás Évával, Herczeg Oszkár Tóth Katalinnal, Rózsahegyi László Gál Zitával, Csuhaj Ottó Dombóvári Erzsébettel, Vácott hunyt el: Gavallér Bálintné Kiss Terézia (Vác, Vám u. 14 ), Csámpai Rezső- né Borító Erzsébet (Vác, Köz­társaság u. 34.), Hirsch Anna (Budapest, II.), Klement Már­tonná Krizsák Mária (Cso­rnád), Christof Istvánná Bebők Etelka (Ócsa), Lada Jánosné Abronits Terézia (Vác, Tabán u. 2.), Csongorádi Béla (Gö­döllő). Varga Gyula (Buda­pest. XXI.). Juhász Ferencné Juhász Mária (Mogyoród), Here Károb' (Zebegény), Bott- lik Imre (Vác, Zrínyi u. 21.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom