Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

1978. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK xMűtm Közlemény Anker Jorgensen magyarországi látogatásáról lázár György és Anker Jörgensen szívélyes légkör­ben eszmecserét folytatott a magyar—dán kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A kormányfők megállapították, hogy a két ország kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődnek. Kifejezték készségüket az együttműködés bővítésére, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok és a termelési kooperáció fejlesz­tésének elősegítésére. Meg­állapodtak abban, hogy ehhez a két ország rendelkezéseinek keretében a lehető legkedve­zőbb feltételeket teremtik meg. Méltatták a magyar—dán gaz­dasági, ipari, műszaki-tudo­mányos együttműködési ve­gyes bizottság pozitív szerepét, valamint a kulturális kapcsola­tok alakulását. A ' két kormányfő kü­lönös figyelmet szentelt az enyhülési folyamattal, a le­szereléssel, a nemzetközi együttműködés fejlesztésével és a válsággócok megszün­tetésével összefüggő kér­déseknek. Állást foglaltak az enyhülés elmélyítésének szük­ségessége mellett és hangsú­lyozták, hogy ehhez mindenek­előtt konkrét leszerelési intéz­kedésekre van szükség. Re­ményüket fejezték ki. hogy a stratégiai fegyverzet korláto­zásáról folyó szovjet—ameri­kai. valamint a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások mi­előbb eredményre vezetnek. A két fél véleménye szerint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmánya az enyhülési folya­mat és az európai együttmű­ködés további erősítésének hosszú távú programja. Hang­súlyozták a záróokmányban foglalt valamennyi elv és aján­lás teljes érvényesítésének szükségességét. A Dán Királyság miniszter- elnökének magyarországi lá­togatása hozzájárult a két or­szág és a két nép gyümölcsö­ző kapcsolatainak fejlesztésé­hez. Anker Jörgensen dániai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást örömmel elfogadta. Miért fázik 54 csaSád Dunakeszin? Dunakeszin, a Fillér utcá­ban azóta fáznak, mióta beállt a hűvös idő, pedig a la­kásokban modern gázfűtőbe­rendezések vannak. Csak gáz nincs. Pontosabban lenne, ha a bevezető csonkokat időben összekötötték volna a csőrend­szerrel. Valószínűleg hosszú vezeté­ket kapnánk, ha egymás mel­lé hegesztenénk azokat a csö­veket, amelyeknek a zimankós lakásokba kellene továbbítani az energiát. De abból is hosszú tengeri kígyó kerekedett, hogy miért nem készült el időben a gázvezeték. A lakók érthető ingerültséggel bírál­ják a Tiszántúli Gázszolgálta­tó Vállalatot és a tanácsot. — Tavaly októberben kiás­ták az árkot a gerincvezeté­kekhez, aztán egész télen itt tátongott a gödör, csoda, hogy nem történt baleset — mond­ta már kissé elfásultan Egresi Ivánné, a Fillér utca 47-ből. — Február végén aztán betemet­ték az árkokat, miután elvé­gezték a csövek nyomáspró­báját. Aztán hosszú ideig semmi. Mi szabályszerűen kérvényeztük a gáz bevezeté­sét, és a TIGÁZ ezt írásban visszaigazolva el is fogadta. Többszöri érdeklődésünkre elmondták: ne idegeskedjünk, mire fűteni kell, addigra gáz is lesz. De nem lett... — Képzelheti: kitettük a kályhákat, leszereltük a für­dőszobák olajbojlerjeit, befa­laztatok a kéményeket, és körülbelül lakásonként 40 ezer forintért felszereltettük a berendezéseket — magyarázta mérgesen Fehér Istvánné, az utca másik lakója. — Még szeptember elején is azt mondta a tanács: lesz gáz. Hát tüzelőt se vettünk, de mibe is tüzeltünk volna. Most meg itt állunk — sok családban apró gyerekekkel — minden fűtési tehetőség nélkül Vásá­roltunk ugyan elektromos hő­sugárzót, de azokat meg az energiahálózat nem bírja. — Társadalmi munkában ástuk ki a kocsiút alatt húzó­dó bekötőcsövek helyét, mert örültünk: végre lesz fűtés — toldotta hozzá másvalaki. A panaszok részletezésével elment a délután, s bizony későn érkeztem a tanácshoz. Kántor László, a műszaki osz­tály vezetője közölte: „— Nem nyilatkozom, csak a tanácsel­nök elvtárs engedélyével, leg­feljebb a gázbevezetés törté­netét mondhatom el." Felötlött benne az előző nap folytatott beszélgetés, amikor a TIGÁZ Pest megyei kiren­dulásrol, a törvényesség je­gyében, provokációtól tartva rögtön leszerelni siettek azt.. Csupán a katonatanács és a forradalmi érzelmű szocialis­ta bizalmiak, mozgalmi veze­tők mutattak határozottságot, bár a felkelés megindítását ők is november 4-re tűzték ki. A forradalom hamarabbi győzel­me azonban egyértelműen azt bizonyította, hogy az esemé­nyek menetét hem a tétovázó vezérkarok, hanem az utca, a tömegek határozzák meg. Ä forradalom napja így érkezett el október 30., a döntés napja. Reggel még semmi sem jelezte a fordula­tot. A hangulat ugyan izgatott volt, de az üzemekben rend­ben megindult a munka. S az­tán megérkezett — mint 1848- ban — a bécsi forradalom hí­re. Egyszeriben eltűntek a K- betűs, Károly királyt jelképe­ző sapkarózsák, helyükre őszi­rózsa került, s áradatként vo­nultak az emberek az Astoriá­ba, a Nemzeti Tanács főhadi­szállására. Az újonnan kine­vezett miniszterelnök, Hadik gróf hatalma hivatali épületé­re, a Sándor-palotára korláto­zódott. A karhatalom vezetői — a telefonos kisasszonyok szabotálása miatt — képtele­nek voltak utasításokat adni a különben is teljesen demora­lizált és bomló csapatoknak. Felfegyverzett munkások, fegyveresen kóborló, már ré­gebben megszökött katonák és a katonatanács tisztjei járták az utcákat, szerveztek és lel­kesítettek. Gyűlt a tömeg az Astoria körül. A szétoszlatásá- ra és a Nemzeti Tanács letar­tóztatására kiküldött járőrök azonnal átálltak. A tömeg ké­sőbb a Keletihez vonult és megakadályozta két menet- század frontra küldését. Alig van civih ember, akinek kezé­ben ne lenne fegyver. Ki pus­kát, ki kardot, ki bajonettet, ki ■meg revolvert lóbál a kezében és élteti a forradalmat, a köz­társaságot — írja fgy kora­beli szemtanú. A lojalitás és legalitás illú­zióihoz még mindig ragasz­kodó, Károlyi hivatalos királyi miniszterelnöki kinevezésére váró Nemzeti Tanács azonban éjjelre hazaküldi a tömeget. A tanács tagjai közül is ki haza­megy aludni, ki marad — iz­gulni ... A szétoszló tömeg ka­tonatagjai útközben még el­foglalják a városparancsnok­ságot. A helyzetet végül a ré­gi rendszer gyűlölt exponensé­nek, Lukachich tábornoknak az Astoria elleni utolsó, két­ségbeesett és eleve eredmény­telen támadása oldotta meg. A támadás visszaverése után a felháborodott munkások és katonák még az éjszaka fo­lyamán megszállták a telefon- központokat, a pályaudvaro­kat, hidakat, élelmiszerraktá­rakat. az ügyészséget. Majnái­ra a forradalom éjszakáját át­aludt Nemzeti Tanács arra éb­redt, hogy az előző este szét­széledő tömeg újra megjelent — immár fegyveresen — a Várban, és József főherceg, a király megbízottja nem tehe­tett egyebet, kinevezte Károlyi Mihályt, az utca óhajtottját miniszterelnökké. Még kora reggel volt — írja Károlyi—, amikor gyalog le­sétáltam a városba. Az eső el- állott, a köd szétoszlott, a nap is kisütött... Győzött a forradalom!? Dérer Miklós Következik (vasárnapi számunkban): A Népköztársaság deltségének műszaki vezető­je Tolnai Zoltán nyilatkozott kurtán-furcsán: „— Minek idegeskednek a lakók ezért a 10—20 napért, most inár rövi­desen bekötjük a gázt.” — A lakosság igénye alap­ján kértük a TIGÁZ-tól a Fillér utcai gázbevezetést — ismertette a részleteket Mety- kó Gyuláné, a városi tanács elnökhelyettese. — Azt a vár laszt kaptuk, hogy amennyi­ben szerzünk kivitelezőt, úgy bekötik a gázt. A Pest megyei Út- és Hídépítő Vállalat írás­ban nyilatkozott, hogy el tudják végezni ebben az év­ben a csőrendszer lefektetését. Peták Tibor, a körzet ország- gyűlési képviselője segített ab­ban, hogy a TIGÁZ költség­átcsoportosításokkal biztosí­tani tudja a munka pénzügyi fedezetét. — De, mint augusztusban kiderült, a TIGÁZ és az épí­tők nem kötötték meg a szer­ződést, mert az út- és hídépí­tők nem tudták technológiai okokból vállalni a műanyag gázcsövek hegesztését, szerelé­sét. Új kivitelezőt kezdtünk keresni, Végül a rákospalotai termelőszövetkezet elnökével megállapodtunk — igaz, csak szóban —, hogy az ipari rész­legük szeptember végére, de legkésőbb október elejére elvégzi a csövek bekötését. — Október első napjaiban azonban kiderült, hogy a ter­melőszövetkezetnek sem anyaga, sem technikai felsze­relése, sem embere nincs ai szereléshez. Mit tehettünk, más kivitelezőt kezdtünk ke­resni. VégMl a TIGÁZ se. gítségével a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet elvállalta a kivitelezést. Szó szerint kell érteni, hogy emberségből és segítőkészségből vállalták. És az elmúlt hét végén be is fe­jezték a munkát. Most már csak a hálózatot kellett össze­kötni a lakásokkal, ezt a TIGÁZ szakemberei végezték, illetve végzik. Sütő Dezső, a TIGÁZ váci járási kirendeltségének veze­tője: — Elvégeztünk délután (tegnap) egy nyomáspróbát, sajnos egy helyen repedést észleltünk. Amennyiben hol­nap reggel a dömsödiek meg­hegesztik a repedést és más komplikáció nem jelentkezik, akkor azonnal bekötjük a gázt. tgy — reméljük — ok­tóber 26-án, ma, minden Fil­lér utcai lakásban lehet fűte­ni és fürödni. A leírtak önmagukért be­szélnek. De a tanulságot is le kellene vonni. Válaszolni kell a kérdésekre: A Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat miért tett írásos ígéretet a szerelés elvégzésére, ha nem rendel­kezik a szükséges technológiai felszerelésekkel? Miért csak augusztusban derül ki, hogy nincs kivitelező, hiszen a munkát már márciusban meg lehetett volna kezdeni. A rá­kospalotai termelőszövetkezet elnöke, hogyan ígérhette meg a szerelés elvégzését anélkül, hogy a munkához szükséges feltételek meglétéről meggyő­ződött volna? Miért elégedett meg a dunakeszi városi tanács a szóbeli ígérettel? Kriszt György Testvérmegyei tapasztalatok Szófia megyéből Az együttműködés további útja = Közöltük lapunkban, hogy októberben '< = Pest megyei pártmunkásküldöttség járt | Szófia megyében. A delegáció tapasztala- 1 faiból ad képet az alábbi írásban a kül- 1 döttség vezetője. Utazásunknak kettős célja volt: tanulmá­nyozni a párt munkáját a gazdaságban, az ipari és mezőgazdasági üzemekben, másrészt vendéglátóinkkal együtt keresni a testvér- megyei kapcsolatok továbbfejlesztésének le­hetőségeit és útjait. Négy nap — bizony nem nagy idő. Ez­alatt a — tanácskozáson túl — öt városban jártunk. Tanácskoztunk a városi pártbizott­ságokon, meglátogattuk az ipari és mezőgaz­dasági üzemeket. Megcsodáltuk a Rila hegy­ségben épült gyönyörű üdülőközpontot. Bo_ rovec, Govedarci és Maljovica vidékét. Az iparosodás útján Mindenütt a hagyományos bolgár vendég- szeretettel fogadtak bennünket. Nagyon ér­deklődtek megyénk helyzete iránt. Elmond­ták, hogy a testvéri Pest megye eredményeit sajátjuknak is érzik, azok lelkesítik a Szó­fia megyeieket is a munkájukban. Azt már megismertük a közel másfél év­tizedes testvérmegyei kapcsolatok útján, hogy Szófia megye a felszabadulás előtt el­maradott, hegyvidéki, agrár jellegű volt. Tudtuk, hogy a megye — egész Bulgáriához hasonlóan — rendkívül gyorsan fejlődik. Ezt most állandóan tapasztaltuk. Ma már fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező terü­let. ötéves tervük legfőbb feladata a hatékony­ság és a minőség javítása. A megye párt- szervezetei, vállalati kollektívái nagy erőfe­szítéseket tesznek a minőségi tervmutatók teljesítéséért. Ma már a gazdaságosság javítá­sának a követelménye megelőzi a volumen- növekedés fontosságát. Széleskörű rekonstruk­ció folyik az iparban. Az átlagos műszakszám kettő körül van, tehát a berendezések kihasz­nálása jó. A megyének átfogó programja van a műszaki fejlesztésre, a tudomány eredmé­nyeinek gyors alkalmazására. Tömegmozga­lom bontakozott ki a takarékosságra, a hul­ladék és melléktermék széleskörű hasznosí­tására. Egy szövőgyár példája Szófia megye délkeleti csücskében fekszik Kostenec. Fiatal, de nagy forradalmi hagyo­mányú város. Vukanyin, a városi pártbizott­ság első titkára elmondta, hogy az elmúlt években a város minden nagyobb üzemében rekonstrukciót hajtottak végre — és vala­mennyit hamarabb a tervezettnél. A gyufa­gyárat például 13 hónappal előbb adták át, ami azt jelentette, hogy mire a határidő le­telt, már meg is térült a beruházás. Jól mutatja a hatékony termelésre, gaz­dálkodásra törekvést a samokovi szövőgyár példája. Vendéglátóink szinte mentegetőzve mutatták a régi, külsőleg nem mutatós gyárépületeket. Pedig büszkék lehetnek ar­ra, hogy ezekben az épületekben korszerű NDK gépek dolgoznak, jól szervezett, terme, lékeny a munka és a munkafeltételek na­gyon kedvezőek. És mindenekelőttkorsze­rűek, minden piacon jól értékesíthetők a ter­mékeik. Specializálódás a mezőgazdaságban Szófia megye mezőgazdasága jelentősen el­tér a Pest megyeitől. Magas fekvése és he­gyes domborzata miatt elsősorban az állat- tenyésztés (szarvasmarha, juh, baromfi), va­lamint a burgonya és a len termelése fej­lődött ki. A termékszerkezet fejlesztésében igyekeznek kihasználni a természeti és köz- gazdasági adottságokat (bogyós gyümölcsűek termelése és feldolgozása, komlótermesatés). Megfigyeltük, hogy a bolgár párt- és álla­mi szervek igen nagy munkát fejtenek ki a mezőgazdaságban. Különösen a termelés spe- cializációja és az ágazati fejlesztés kérdései foglalkoztatják a vezető szerveket, növekvő figyelmet fordítva a háztáji és kisegítő gaz­daságok segítésére is. Céltudatosan dolgoz­nak azért, hogy a tudomány eredményeit mi­nél jobban hasznosítsák a mezőgazdasági üzemek. Ebben különösen Kostinbrod város tudományos kutató intézetei kapnák nagy sze­repet. Látogatásunk alkalmából részletesen ismertették a feladataikat. A mezőgazdasá­gi üzemek az ipari tevékenységből a csúcs­munkák idején átcsoportosítják a dolgozókat az alaptevékenységbe. Éppen a burgonya be­takarításában dolgozott minden mozgósítható erő, mikor ott jártunk. A mezőgazdaság idén az átlagosnál rosz- szabb helyzetben van. A tavaszi fagyok, a jégverés és a szárazság igen komoly kiesése­ket okozott. Gondos betakarítással, a mellék- termékek maximális hasznosításával. nem utolsósorban áz ipari feladatok túlteljesítésé­vel igyekeznek a kiesést pótolni.. Mint el­mondották: Szófia megye gazdasága a nehéz­ségek ellenére is teljesíteni fogja a felada­tait. Hasonló célok és feladatok E néhány tapasztalat is elgondolkoztató és számunkra hasznosítható. Mutatja, hogy a testvérmegyei kapcsolatoknak sok eredménye lehet mindkét megye politikai munkáján, kul­turális életén túl a gazdasági építésben isi Mert nemcsak a társadalmi-politikai-gazdaságí céljaink hasonlóak, hanem, lényegüket tekint­ve, a legfontosabb gazdasági feladataink is. Küldöttségünk — a megyei pártbizottság megbízásából — kereste a lehetőségeket a kapcsolatok szélesítésére. Elsősorban az ifjú­ság kölcsönös táborozására, az üzemek és intézmények közvetlen kapcsolataira, vala­mint a kulturális csere élénkítésére gondol­tunk. Örömünkre szándékaink megértésre és támogatásra találtak Szófia megye vezetői ré­széről. Várható, hogy testvéri kapcsolataink a jövő évtől fokozatosan kiszélesednek. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára A napközi otthonok évfordulóján laMieumi pedagógiai napok Ifásait JELENTŐS évfordulóról emlékeznek meg mától Vá­cott, a Madách Imre művelő­dési központban: 25 évesek az első napközi otthonok Pest megyében. Nem ünnepségre hivatalo­sak ide a vendégek, az alapí­tó iskolák igazgatói, az első csoportok alapító nevelői, a napközis nevelőmunkában kitűnt pedagógusok, a tan- ügyirányítás helyi és megyei vezetői, az iskolákat, napközi otthonokat patronáló üzemek (intézmények, szocialista bri­gádok) képviselői, más me­gyék, a főváros és az ország napközi otthonai nevelőmun­kájának fejlődését szívükön viselő illetékesei. A meghí­vón ez áll: Jubileumi napkö­zis pedagógiai napok. Ezek­nek célja: az évforduló nyúj­totta pedagógiai tanulságok összegzése, a napközi otthoni nevelőmunka Pest megyei eredményeinek bemutatása, pedagógiai tapasztalatcsere, továbbképzés. Ezt és egy ne­mes szándékú propaganda céljait is szolgálja a napkö­zis pedagógiai napokhoz kap­csolódó jubileumi napközis kiállítás megnyitása is. A ki­állítás bejárata fölé ezt is ír­hatnánk: A Pest megyei nap­közi otthonok bemutatkoznak. NAGY UTAT tettek meg az elmúlt negyedszázad alatt a napközi otthonok Pest me­gyében. A nevelőmunka, az ellátás fejlődése és bővülése a tanulók és szülők széles — és egyre szélesedő — körét érinti. Az 1953-ban megnyílt 33 nap­közi, a 33 napközis nevelő és az e csoportokban otthonra lelt 1280 napközis tanuló bi­zony szerény kezdetnek tűnik ahhoz, amivé az intézmény e 25 év alatt fejlődött megyénk­ben. Ma 200 iskolában, több mint 800 napközis csoportban a megye általános iskolai ta­nuló ifjúságának egyharma- da (az alsó tagozatban csak­nem fele) napközis tanuló. Az első napközisek ma már felnőtt emberek. Szülők ma­guk is. A 25 év előtti napkö­zik munkáját dicséri, hogy nagyon sokan melegen, hálás szívvel és szép emlékekkel gondolnak vissza ma is egy­kori életükre, élményeikre. Pe­dig e napközik hasonlíthatat­lanul nehezebb körülmények között dolgoztak, mint a maiak. Természetesen nem állítható még ma sem, hogy napközi otthonainkban már mindenütt megvalósult az, amit 25 évvel korábban célul tűztünk, de sokat fejlődtek a napközi otthoni nevelőmunka feltételei, javult felszereltsé­gük, otthonosságuk. Nem is hasonlíthatók a 25 év előttiek­hez. E fejlődésért sokat tettek az intézményeket fenntartó helyi tanácsok, a szülők, a patronáló intézmények (üze­mek, vállalatok, szövetkezetek stb.), s maguk a napközis gye­rekek is. Ismeretes a napközi ott­honok hálózatának további kiszélesítése, a befogadóké­pesség növelése, elsődlegesen állami feladat. Az otthonos­ság további javítása azonban nem biztosítható csak állami erőforrásokból. Sokat tett, és tehet még a fejlesztésért az Emi üzem — egy iskola moz­galom további kiterjesztése, a napközi otthonok és szocialis­ta brigádok szerződéses (vagy szerződés nélküli) élő kapcso­lata. Az iskolák már felis­merték e kapcsolat erejét és lehetőségeit. Tavaly csak a napközi otthoni munka felté­teleinek segítésére, felszerelé­sük bővítésére, az otthonosság megteremtésére fordított tár­sadalmi segítés értéke volt kétmillió forint Pest megyé­ben. NEM KORLÁTOZÖDIK er­re a kétnapos megyei rendez­vényre e jubileumi évforduló. A meghívó elején ez olvasha­tó: 1978, jubileumi napközis év. Ennek meghirdetésével, az iskolák, a napközis nevelők lelkes csatlakozásával, a he­lyi feltételek javítására és a nevelőmunka további gazda­gítására, korszerűsítésére tett vállalásaikkal elsősorban az iskolákban folyó napközis munka javítása volt a célunk. Az eddigi tapasztalatok sora azt mutatja: e vállalások nem maradtak papíron! Most a gyerekek nemzet­közi évére is készülve, büsz­kén valljuk és vállaljuk: mél­tó folytatói akarunk lenni a 25 évvel ezelőtti nemes kez­detnek. Dr. Abrudbányay János, Pest megye vezető napközis szakfelügyelője, a neveléstudományok kandidátusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom