Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
4 . I 1978. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK NOVEMBERBEN Politikai könyvnapok Immár 17. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk jelentős eseményének ünnepélyes megnyitója novem bér 3-án a Magyar Munkás mozgalmi Múzeumban lesz. ahol mintegy ezerkötetes könyvkiállítás is nyílik az elmúlt években készült politikai művekből — jelentették be ma délelőtt a Kossuth Könyvkiadóban. A politikai könyvek idei seregszemléjére 26, mű több mint egymillió példányban jelenik meg a napokban. A gazdag kínálat középpontjában az őszirózsás forradalommal. a KMP megalakulásával és a Tanácsköztársasággal foglalkozó irodalom áll. Az 1918—19-es forradalmak, valamint a párt megalakulásának 60. évfordulójára lát napvilágot Siklós András Magyarország 1918—1919. című kötete, amely korabeli képek, eredeti dokumentumok alapján ad áttekintést a forradalmakról, illetve előz ményeikről. A népszerű Mit kell tudni? sorozatban adják közre Botos Jánosnak, az 1918 1919-es magyarországi forradalmakkal foglalkozó művét. A szocializmusért, a békéért címmel kerül a könyvesboltokba Kádár Jánosnak az elmúlt hat esztendőben elhangzott beszédeit, cikkeit, interjúit összegyűjtő könyv. Gyermekkönyvhét Először rendezi meg — december 4. és 9. között a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az országos gyermekkönyvhetet: szervező bizottsága ma délelőtt alakult meg Budapesten, a Vörösmarty téri kulturális központban. Az akció célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermek- irodalom gazdag választékára, s felkeltse a legfiatalabb olvasók érdeklődését a kultúra hordozói, a könyvek iránt. Az országos gyermekkönyvhétre mintegy nyolcvan a fiatalok valamennyi korosztályához szóló kiadvány jelenik meg. A kulturális esemény- sorozathoz nagy számban kapcsolódnak különféle rendezvények: úttörők vers- és prózamondó versenye, rendhagyó irodalmi órák, múzeumlátogatások, író-olvasó találkozók, dedikálások. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM A rendezés művészete = Tolsztoj születésének 150. és = Krúdy születésének 100. évfor- • S dulója alkalmából rendezett | két nagyszabású emlékkiállí- = tást a Petőfi Irodalmi Múzeum. S A közönség az év végéig téri kintheti meg a tárlatokat. A = Tolsztoj-emlékanyag jelentős = részét a Moszkvai Állami Iro- r dalmi Múzeum bocsátotta ren- E delkezésre. Tolsztoj világa Mindkét esetben méltó rendezés a két nagy író emlékéhez. A Tolsztoj-emlék- tárgyak, a róla készült rajzok, szobrok, fotók, a számtalan kiadvány környezete ezúttal elsősorban nem a padló és fehér fal, hanem nyírfák karcsú ágai; fanyar levélillat, mely Jasznaja Poljana hamisítatlan hangulatát hordozza, s az is élmény, hogy mag nőről a tárlat szemlélése közben Tolsztoj hangját halljuk. A felsorakoztatott életműben kultúránk intenzitása is tükröződik. A sok színházi díszlet, Marton László kitűnő Tolsztoj-portréja és a számtalan Toisztoj-kiadás régebbről, jelenből. Tényt látunk, azt, hogy Ady elismerő szavai óta élő folyamat Tolsztoj fogadtatása hazánk- ban. A kiemelés fantáziája Krúdy Gyula világa is hiányok nélkül jelenik meg. Nem szeretnék túlozni, de számomra . többet jelentett a kiállítás, mint amit a rendezők — Kerényi Ferenc, Len- cső László és Huszáriíc Zoltán — igényeltek —, azt* ugyanis, hogy mielőbb vegyek kezembe újra Krúdy- könyvet. Többet jelentett, mert a bejáratnál álló vörös postakocsi, s a századforduló nagy gonddal és ízléssel egységgé gyűjtött tárgyai — ruhafogas, blokkoló, kávéházi asztal, levelekkel hintett parkrészlet — maradéktalanul felépítik tudatunkban Krúdy világát. Az a szoba pedig, ahol kalap, kabát lóg. spék, asztal árvul; Krúdy özvegysége és halhatatlansága. Régen láthattunk olyan megfontolt és kultúrált kiállítást, amelyen a hiányzó és már nem rekonstruálható tárgyakat és szituációkat helyettesítette a csoportosítás és a kiemelés fanáziája. itt ez történt. Nemcsak azt' érezzük, hogy ezúttal olvasás nélkül is olvassuk Krúdy Gyula remekműveit, hanem azt, hogy rr. st értettük meg igazán. Pontos itt a mérés. Elkerüli a rendezés, hogy túlzott adagolással érzelmessé váljon; Krúdy igazságát keresi, s ehhez felvonultatja a századforduló szegénységét is. Rejtett töredékek villannak: fák között sétáló pár, s érzékenyen bújtatva Krúdy koporsófedele is látszik. Nem nyomasztóan; szép elmúlás ez, őszi hangulat, melynek egvik legnagyobb írója volt. Kár, hogy a nyelv kötöttségei miatt nem tudhatják meg Európában, hogy Krúdy Seurat, Csontváry értékrendjét közelíti, érinti. Szentendrei iskolások A vendégkönyv lapozgatása közben örömmel fedezzük fel, hogy Zanlavik Jenő né és öze Lajosné napközis nevelők vezetésével harminc szentendrei Iskolás járt itt. Idézzük a negyedik osztályosok véleményét: Na gyón tetszett a kiállítás, igen sok anyagot nyújtott a Tolsz- toj-évforduló alkalmából hirdetett gyűjtőmunkánkhoz, érdekes volt hallani a nagy író hangját. Éppen e sorok nyomán támad fel újra bennem az a gondolat, hogy sok Pest megyei közép- és általános iskolának kellene többet járnia múzeumokba, mert egy látogatás fölér száz tanóra hasznával. Igazi utazást, felismerést, tájékoztatást jelent, jelenthetne Tolsztoj és Krúdy halhatatlan művészeté ben. Losonci Miidós Óvodafenntartds — gondokkal NEMCSAK VECSÉSRE JELLEMZŐ A kaput egy csodarab, segy drót tartja. A kerítés oszlopa törött. A szeméttároló tégláit vakolat helyett a rájuk rakódott por fedi. Vecsés. 2. számú óvoda. ’ Megoldás kell — Bizony, van itt látnivaló, jó is, rossz is — mondja az óvoda vezetője, Szokola Pál- né. — A harmincas években készült a lakóház, amelyben ma az óvodánk van. Három csoportban hetvennégy kisgyermeket nevelünk. Hat óvónő, három dajka és két fizikai dolgozó tevékenykedik itt, nem éppen felhőtlen körülmények között. — Hogy x csak egyet említsék: nincs nevelői szobánk. Azaz van, ez itt — nyit egy helyiségbe. Előszoba. Álig két méter széles, s tán négy méter hosszú lehet. Ide nyílik a pincelejáró, a padlásfeljáró, a vezető óvónő szobája, a tálaló, s az előtér ajtaja, amelyen át beléptünk. Egyetlen asztal áll benne. A hat óvónőnek ... Aztán kiderül még, hogy a radiátorokon nincs védőburkolat. balesetveszélyesek. A padlóra is ráférne már a csiszolás, lakkozás. • Harminchatezer forint a költségvetésünk egy évre, abból nem futja mindenre. A szennyvízszippantás, kémény- seprés, szemétszá'lítás, a posta nincs ingyen. Csak a fes.- tetés évente 20 ezer forintba kerülne, ha minden helyiséget rendbehozatnánk. — Azért dicsekedni is van mivel: amit az udvaron lát, a terasz üvegtetejétől a három babaházig, a játszószerektől a medencéig, az társaIGOR MOJSZEJEV: Keressük az újat ELUTAZÁSUK ELŐTT A SZOVJET EGYÜTTESNÉL Több budapesti és vidéki fellépéssel a háta mögött elutazott Budapestről a világ valamennyi táncszínpadán szívesen látott Mojszejev együttes. Régóta várt vendégek voltak nálunk, hiszen csaknem másfél évtizede láthatta a magyar közönség hazai színpadon. Most pedig öt este tapsolhatott az Erkel Színház zsúfolt nézőtere, mindig megújuló programjuknak, tartós sikerüknek. Nincs megállás Valamivel az elutazásuk előtt nyilatkozott a mostani vendégszereplésről és az együttesről Igor Mojszejev, az együttes Lenin-díjas művészeti vezetője, a Royal Szálló halijában: — Nagyon örültünk, hogy Ismét eljöhettünk Budapestre és a szakértő közönségnek bemutathattuk műsorunkat, melyben sok új szerepelt. Reméljük, hogy ez alatt a rövid idő alatt sikerült ismét meghódítani a magyar közönséget. — Mi a titka, hogy mindig a legjobbak között, újat alkotva, csúcson van az együttes? — Közös a munkánk és mindig gondolunk a holnapra is. Sokat utazunk és rengeteg újat látunk, amit igyekszünk megtanulni és beépíteni a produkciónkba. Ahhoz, hogy ennyféle táncot tudjunk, sok nép etnográfiai történetét kellett megtanulni és megismerni. A sok utazás és munka mellett állandóan tanulunk. Nincs megállás, ha azt akarjuk, hogy a közönség ne,unjon meg bennünket. Állandóan keressük az újat, a jövőt, s célunk a program gazdagítása, állandó tökéletesítése, a színpadi koreográfiának a mai kor igényeinek megfelelő feldolgozása, s a modern témák színpadra vitele. Sok a jelentkező — Hány tagja van az együttesnek? — Százhetven, a legfiatalabb 17, a legidősebb pedig 52 éves, aki az Argentin táncot adja elő. — Hány országban jártak? — ötvenkettő? — Hogy lesz valaki az együttes tagja? — Előbb ki kell járnia az együttes iskoláját — mely nem könnyű. Ott sok fiatal tanul és közülük választjuk ki a legtehetségesebbeket. — Hogy lett balettmester? — Sakkozni fzeretek nagyon, e kettő között választhattam, ma már bevallom; nem bántam meg. Az otthoniaknak — Mikor pihennek? — Soha, mindig úton vagyunk. — Ütjük következő állomása? — Most néhány perc múlva hazamegyünk. Az otthoni közönség is szeret bennünket, megérdemlik, hogy néha útközben találkozzanak velünk, s nem utolsósorban mi is velük. Sós Péter dalmi munkából ered. összeszámlálni sem tudnám, mi mindennel s^ítettek minket a szülők, a környék szövetkezetei, üzemei. Például a Ferihegy Tsz homokot, sódert szállít, a Ferroelektrika Sző vetkezet a kiscsoport termét borította dekoritlemezzel, a Vecsési Ruházati Szövetkezet pedig 58 takaróhuzatot adott. Szocialista brigádok jönnek kijavítani a játékokat. szülők szerelik a vízve zetéket, adják az anyagot, munkát, hogy öltözőszekrények készüljenek a kicsiknek. — Ügy érzem, hogy erejüket meghaladóan támogatnak minket társadalmi munkával. Annyira sokszor és sokat kértünk tőlük, hogy már szinte szégyenkezünk. Kellemetlen ismét mondani: segítséget kérünk. Nem is segítség kelleng, hanem megoldás ... A több is kevés Bakk Gedeonná, a vecsési tanács gazdálkodási főelőadója sorolja az adatokat. Az óvodák íejlesztéséré a nagyközségben 1975-ben 307 ezer forintot, fenntartásukra 2,4 milliót, felújításukra 243 ezer forintot költöttek. A felújításra szánt pénzek összege egy évvel később felére, tavaly óta pedig nullára csökkent. A fenntartásra fordított költségvetés viszont megnövekedett, idén például 3,3 millió. — A tanácsi költségvetés évente meghatározott összeg, s ezt csak akkor léphetnénk túl, ha növelnénk a tanács bevételeit, amire pedig nincsen mód. Az óvodavezetők évente állítják össze saját költségvetési tervüket, de — mert érthetően az optimumra törekszenek — rendszerint túllépik a lehetőségeket. A tanács a" költségvetési keret ismeretében e leglényegesebbeket veheti figyelembe. Tehát az igényekhez mérten kevés a pénz. Ráadásul a költségvetés összege évek óta nemigen változik, olyan mértékben, mint a munkák, anyagok ára, amelyekre ezt a nénzt költik. Így azután a több is kevés. Gyors népesedés — Vecsé'en ez év január elsején 20 ezer 295 volt az állandó lakosok száma, ma 22 ezer 840 — így a tanács végrehajtó bizottságának titkára, Gillichné dr. Jeszencsák Edit. — Igen gyors a népesedés, mint minden főváros környéki településen. Az új OTP- lakótelep 482 lakásában iava- részt fiatal házasok élnek. akik egy, vagy két gyermeket vállaltak. — Vecsés hat óvodájának 575 helyére több mint 700 gyermeket fogadnak, s így is eí kellett utasítaniuk 91 felvételi kérelmet. A fejlesztés, bővítés legalább akkora gondunk, mint a régi oktatási épületek felújítása, karbantartása. Vitathatatlan, hogy ez utóbbi feladatokra több pénz kellene. Jelenleg azonban csak a társadalmi munkára, a hozzájárulásra számíthatnak a régebbi óvodákban. Pedig éppen ugyanez a segítség szükséges a fejlesztéshez is... v. G. r. HETI FI,LM[HGYZET Olyan mint otthon Jan NowiczUi és Czinkúczi Zsuzsa, az Olyan, mint otthon főszereplői Nem tudom, ildomos propagandája-e egy magyar filmnek, ha olyan külföldi lapvéleményeket közölnek róla, melyek a hazai mozikba kerülés előtti — esetleg sok hónappal előbbi — valamely nem hazai vetítéssel (netán fesztiválrészvétellel) kapcsolatosan íródtak. Nem tudom, helyes-e — akarva-akaratlan — idegen, gyakran tőlünk ideológiában is idegen, s gyakran nem is éppen a világlapok színvonalán álló sajtóorgánumok kritikáinak, beszámolóinak egy-két kiragadott (és nyilván az illető film számára éppen a legkedvezőbb) mondatával mintegy előre igazolni egy film színvonalát, értékeit, rangját. Nem tudom, ildomos-e az effajta eljárás más, értékben semmivel sem alá- becsülendöbb filmekkel és alkotóikkal szemben, akiknek történetesen nem volt olyan szerencséjük, hogy a hazai bemutató előtt valamely külföldi „alkalomból” az előzetes előzetesében részesülhettek. És nem tudom, miért kellene nekünk — s főként a gyanútlan, s a hangzatos mön datoktól esetleg elkábuló nézőnek — jobban hinnünk a nem hazai véleményeknek, melyek eredendően más szemmel nézik a magyar filmeket, mint a saját szemünknek, a saját ízlésünknek, a saját ideológiánknak ? Mindezt azért mondom, mert megint találkozhattunk a jelenséggel, és megint egy Mészáros Márta-túm kapcsán. Az Olyan, mint otthon hónapokkal előbb került nyugati filmfórumok előtt vetítésre, mint itthon, s a film előzetes propagandájában, hirdetéseiben már ezen vetítések sajtóvéleményeit „dobták be”. Jó, tudom, hogy Mészáros Márta filmjei — számunkra nem is mindig egészen érthetően — nagyon népszerűek egyes nyugati országokban, főként azok körében, akik a tagadott, de azért létező modern emancipációs törekvések hívei. (Maga Mészáros Márta tiltakozik ellene, hogy emancipátornak, a hetvenes évek szüfrazsettjének nevezzék, de hát a filmjeiből gyakran kiérződik valami efféle.) Nos, új filmjéről — talán épp mert a rendezőnő jelenleg „felkapott” — igen jó vélemények jelentek meg, de a film ezzel együtt — nem jó. Nem azért, mert Mészáros Márta, és a forgatókönyv írója, Koródy Ildikó, ezúttal túlságosan „női” témát választottak. Nem. Most egy férfi a film főhőse, bizonyos No- vák Ai^rás, aki kimegy az USA-ba, hogy a kint élő magyarok életét tanulmányozza, de egy kicsit „kintfelejti” magát, aztán mégis hazajön, de itthon már nem fogadja tárt karral a _ munkahelye (talán érthető), ’ érdeklődik utána a rendőrség (talán érthető), kiadja az útját férjes asszony szeretője, aki nem nagyon bízik a férfiban (talán érthető), és egyáltalán: Novák András nem találja a helyét. És itt a bibi, amiért ez a film nem jó. -Arról ugyanis, hogy ez a Novák András miért döntött először úgy, hogy „kint” marad, aztán meg miért rohan haza, meg aztán hogy itthon miért nem érzi jól magát, meg hogy miért nem érzi jól magát egyáltalán, mi a baja, mitől rossz a közérzete, nos, erről a film elfelejt tájékoztatni bennünket. Lehetséges, hogy csupán azért nem leli a helyét a világban ez a sokkal inkább szétfolyó, szétszórt, amorf egyéniségűnek, semmint értékes, de önmagát nehezen meglelő karakternek tűnő Novák András, mert a kitalálói így vélték jónak. Igaz, hogy divat az ilyen „rossz közérzetes” emberek ábrázolása, de ez a divat már kicsit idejét kezdi múlni. Lehet, hogy ettől meghatódik például a Corriere della Sera című olasz polgári lap kritikusa, mert Olaszországban ez gyakoribb tünet, de azért nem kell feltétlenül az ő véleményét elfogadnom egy sikerületlen filmről, még akkor sem, ha magyar lapokban ezzel ajánlják be az új alkotást. Novák András sorsáról alapvető dolgokat nem tudunk meg, s ezáltal az első negyedóra után teljességgel érdektelenné válik számunkra, mi történik vele. Mindaz, amit a vásznon látunk, egy labilis alkatú ember ma- gánnyavalygásává redukálódik, és hiába próbálja a rendezőnő időnként némi, már a nem egészen természetes határát súroló férfi-kislány erotikával felébreszteni érdeklődésünket — Novák végül is egy tíz év körüli kislányban lel „megértő, igaz társat” — ez sem teszi jobbá az egészet. Holott nem kétséges, hogy ha ennek a témának az igazi mondanivalóját, azt az emberi-értelmiségi szembesülést bontja ki, mely , egy hazai egyetemi oktatót érhet és megzavarhat, amikor egy gyökereiben más világba kerül, s itt valamiféle ténylegesen és hitelesen motivált konfliktust ábrázol a divatos és vulgáris pszichológiai szív- facsarás helyett, a film legalább két jeggyel jobb osztályzatot érdemelt volna. Aki viszont így is abszolút jeles: a kis Czinkóczi Zsuzsa. Bizonyára nem is sejti, milyen borotvaélen táncol az a figura, mélyet játszik. A sokat emlegetett hályogoperáló kovács öntudatlan biztonságával halad át a veszélyek között, és elsősorban neki köszönhető, hogy a film egy-két alkalommal nem csúszik át az ízléstelenség határán. Halálodra magadra maradsz Hans Fallada 1947-ben megjelent híres regényéből rendezte az NSZK-beli Alfred Vehrer ezt a kemény, szép és illúziótlan filmet. Főhőse, a II. világháborúban elesett fiát egyéni antináci akciókkal meggyászoló és megbosszuló asszony, Anna Quangel, sok száz ezer német anya fájdalmának, gyászának és elkeseredésének megtestesítője. Szerencsére sem a film, sem a regény nem csinál ellenállási szuperhőst a nőből, s ahogyan a hosszú szünet után a filmhez ezzel az alakítással visszatért Hildegard Knef játssza, abból is a kisemberek tétova, de tiszta embersége a megragadó. Takács István
