Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

!«n» flf 1978. OKTÓBER 24., KEDD Brezsnyev— Vance találkozó Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter vasárnap két megbeszélést folytatott egy­mással, s összesen csaknem hét órán át tárgyalt. A vasár­nap délelőtti megbeszélésen számos vezető szakértő is részt vett. Délután szőkébb körben folytatták az eszmecserét. A megbeszélések hétfőn délelőtt folytatódtak, s azok három órán át tartottak. A külügyminiszterek tárgya­lásáról a TASZSZ hírügynök­ség által kiadott rövid közle­mény megállapítja: a megbe­széléseken a Szovjetunió és az Egyesült Államok új megál­lapodásának kérdéseit vitatták meg a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról, és a még megoldatlan problé­mákról volt szó. „A korábbi tárgyalások továbbfejleszté­seként részletesen áttekintet­ték az ilyen kérdések kölcsö­nösen elfogadható megoldá­sához vezető lehetséges uta­kat.” Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke hétfőn a Kremlben fogadta az Egyesült Államok külügyminiszterét. A megbe­szélésen részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. A felek megállapították, hogy a moszkvai tárgyalások erről a kérdésről hasznosak és konstruktívak voltak, s kije­lentették: készek minden erő­feszítést megtenni, véghezvinni ezt a fontos feladatot, hogy biztosítsák a megállapodás mi­előbbi aláírását. Kinyilvánítot­ták a kölcsönös szándékukat, hogy hozzájáruljanak a hala­dáshoz a fegyverzet korláto­zásáról és a leszerelés más kérdéseiről tartott tárgyaláso­kon is, hogy konkrét megálla­podásokat érjenek el ezen a téren. Leonyid Brezsnyev felhívta a figyelmet a szovjet—ameri­kai kapcsolatokban az utóbbi Megnyitották a szíríai—iraki határt Csütörtökre összehívták az Arab Liga Tanácsának rend­kívüli ülését, hogy megvitas­sák a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erők mandátumának újabb fél év­re történő meghosszabbítását — jelentették be hivatalosan Kairóban. Az Arab Liga Libanonban állomásozó csapatainak meg­bízatása október 26-án jár le. ElUisz Szárkisz libanoni ál­lamfő a múlt héten kérte az Arab Liga vezető testületét, hogy újból hosszabbítsák meg a békefenntartó erők megbíza­tását. A zömmel szíriai kato­nákból álló egységek 1976 óta állomásoznak Libanonban, Űj fordulatot jelent, - -hogy Damaszkusz és Bagdad köze­ledésének legújabb fejlemé­nyeként Szíria vasárnap meg­nyitotta határait Irak felé. Géniben Az emberi jogokról Genfben megkezdődött az ENSZ Emberi Jogok Bizottsá­gának ötödik ülésszaka. A ta­nácskozáson áttekintik, miként valósulnak meg az egyes or­szágokban a politikai és a polgári jogokra vonatkozó nemzetközi konvenció ajánlá­sai. A két hétig tartó ülésszak napirendjén több szocialista ország beszámolója szerepel. Nkomo újahb leleplezései Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke va­sárnapi sajtókonferenciáján ki­jelentette, hogy a rhodesiai agresszorok a Zambia ellen múlt héten végrehajtott ag­ressziójuk során a mkusi me­nekülttáborban több, mint száz fegyvertelen fiatal nőt gyilkoltak meg. Csütörtök óta a rhodesiai támadások nem végleges adatok szerint 336 halálos áldozatot követeltek. További 192-en eltűntek és 600_an megsebesültek. Ugyanakkor a Carter-kor- mány — eddigi hangnemét megváltoztatva — barátságo­sabb kapcsolatokat ígér a dél-afrikai rendszernek, ha az közreműködik a namíbiai és a rhodesiai rendezésben. Az új amerikai vonal koc­káztatja Washington új pozí­cióit egyes afrikai országok­ban — és erős kételyeket éb­reszt az Afrika-politikáért fe­lelős külügyminisztériumi és fehér házi tisztviselők kö­rében —, állapította meg hét­főn a Washington Post. Zsivkov Mapufóban A Tödor Zsivkov vezetésé­vel afrikai körúton tartózko­dó bolgár párt- és kormány- küldöttség vasárnap befejez­te négynapos hivatalos baráti látogatását Angolában. A bol­gár küldöttség továbbutazott Mozambikba. Maputóban hétfőn megkez­dődtek a hivatalos tárgyalá­sok Todor Zsivkov és Samora Machet, a FRELIMO elnöke, mozambiki államfő között a két párt és állam baráti kap­csolatainak további elmélyíté­séről. Megnyílt a CDU ko Hétfőn Ludwigshafenben megnyílt a Nyugatnémet Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) 26. kongresszusa. A jobboldali ellenzék legna­gyobb pártja 30 esztendős tör­ténetének első alapprogramját fogadja el. Kohl beszámolójában éle­sen támadta Schmidt kancel­lárt és a bonni szociáldemok­rata—szabaddemokrata kor­mányt. Kohl demagóg módon azt mondotta, hogy pártja „vá­laszt tud adni valamennyi idő­szerű problémára”. A párt­programról szólva azonban adós maradt a konkrét javas­latokkal. Teng Hszioo-Ping a császárnál Kicserélték az okmányokat A kínai és japán külügy­miniszter Tokióban ünnepé­lyes keretek közt kicserélte a japán—kínai szerződés ratifi­kációs okmányait. Az okmá­nyok cseréjénél jelen volt Fukuda Takeo, japán minisz­terelnök, valamint Teng Hsziao-ping, kínai miniszter­elnök-helyettes, aki vasárnap érkezett hivatalos látogatásra a japán fővárosba. A szerző­dést — amely a hegemóniaté­tel beiktatásával alig burkolt szovjetellenes tartalmat is kapott — augusztus 14-én kö­tötték meg Pekingben, hat év­vel a diplomáciai kapcsolatok felvétele után. ★ Hirohito jaoán császár hét­főn fogadta Teng Hsziao-pin- g-t, a Kínai Államtanács al- elnökét. időben mutatkozó negatív je­lenségekre, és aláhúzta: a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak kiegyensúlyo­zása felfelé ívelő fejlődésük biztosítása megfelelne mindkét ország népe érdekeinek, a nemzetközi enyhülési folyamat elmélyítésének s a világbéke megszilárdításának. A megbeszélésen szovjet részről Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének első he­lyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. Geor- gij Komyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese, Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagy­követe és Andrej Alekszand- rov, az SZKP főtitkárának ta­nácsadója vett részt. Amerikai részről jelen volt Paul Warn- ke, a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója és Malcolm Toon, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete. Hodding Carter, Vance ame­rikai külügyminiszter szóvivő­je kijelentette: az amerikai fél teljes mértékben egyetért a szovjet fél által a találkozóról kiadott közlemény szövegével. A szóvivő szerint az amerikai külügyminiszter szívélyesnek és barátságosnak értékelte Leonyid Brezsnyewel tartott megbeszélését. Andrej Gromiko a tárgyalá­sok után ebédet adott Vance tiszteletére. A két miniszter rövid pohárköszöntőt mon­dott, s a tárgyalásokat hasz­nosnak és konstruktívnak minősítették. Állást foglaltak amellett, hogy a tárgyalásokat folytassák, a hadászati fegy­verek korlátozásáról szóló meg­állapodás kidolgozásának be­fejezése céljából. Vance kedden reggel utazik haza a szovjet fővárosból, s a tervek szerint nyomban rész­letes beszámolót terjeszt Car­ter elnök elé, akit a tárgyalá­sok során írásban is tájékozta­tott. Gyászjelentés Mikojan haláláról Moszkvában Leonyid Brezs- nyevnek és az SZKP más. ve­zetőinek, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Miniszterta­nács tagjainak és a munkás- mozgalom veteránjainak alá­írásával gyászjelentést adtak ki Anasztasz Ivanovics Miko­jan haláláról. Mikojan hosszú, súlyos be­tegség következtében, 83 éves korában szombaton hunyt el. A gyászjelentés hangsúlyoz­za: Mikojan a forradalmi mozgalom tevékeny részvevő­je volt, vezető állami és párt­munkás, aki 1915-töl volt tag­ja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Fiatal korától tevé­kenyen kapcsolódott be a for­radalmi mozgalomba, és egész életét a lenini párt ügyének, a dolgozók boldogságáért ví­vott harcnak szentelte. Beiktatták az új pápát II. János Pál, a Vatikán tör­ténetének 265. pápája, vasár­nap elfoglalta trónját. Az új egyházfő — elődjéhez, I. János Pálhoz hasonlóan — eltekin­tett a nyilvános megkoroná­zástól. Az ünnepélyes beiktatáson 125 ország képviseltette ma­gát hivatalos küldöttséggel. Olaszországot Pertini köztár­sasági elnök és Andreotti kor­mányfő, a Lengyel Népköztár­saságot Henryk Jablonski ál­lamfő képviselte. A Magyar Népköztársaság delegációját Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese ve­zette. Tagjai voltak Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke és Palotás Rezső, római magyar nagykövet. Az egyházi kül­döttséget dr. Lékai László bí­boros, esztergomi érsek vezet­te. Maradnak a kéksisakosok A tárgyaló küldöttségek szintjén megállapodás jött lét­re az egyiptomi—izraeli kü- lönbéke-szerződésről — jelen­tette be.vasárnap George Sher­man, a delegációk közös szó­vivője. A szerződés szövegét jóvá­hagyásra az illetékes kormá­nyok elé terjesztették, miköz­ben a szerződés függelékében szereplő, még vitás kérdések­ről Washingtonban'folytatód­nak a tárgyalások. Az amerikai szóvivő hozzá­tette, hogy a megállapodás Carter elnök pénteki és szom­bati „közvetlen részvételének” eredményeként jött létre. ★ Egyiptom hozzájárult, hogy a Sínai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumát újabb egy évvel meghosszabbítsák — közölte az Al Ahram című lap hétfőn. A kéksisakosok mandá­tuma október 24-én jár le. Az egyiptomi döntésről Musztafa Khalil kormányfő értesítette az ország ENSZ-nagykövetét. Mongol javaslatra az ENSZ-ben A leszerelés hete Az ENSZ-közgyűlés 33. ülés­szakának tanácskozása hétfőn a hatodik hetébe lépett: a kö­vetkező napokban a fő vitaté­ma továbbra is a leszerelés. Ennek keretében a közgyűlés politikai bizottsága folytatja az ENSZ rendkívüli leszerelé­si ülésszakán elért eredmé­nyeik megvitatását. A leszerelés témaköréről tartott tanácskozás kiemelke­dő eseménye lesz a világszer­vezet kedden kezdődő „lesze­relési hete”, amelynek meg­tartását a rendkívüli ülésszak Mongólia indítványára hatá­rozta el. ★ Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete 1978. májusi rendkívüli leszerelési ülésszakának záró- dokumentuma nyomán szerte a világon — így hazánkban is — napirendre tűzik a leszere­lés legfontosabb kérdéseit. Az ENSZ leszerelési világhét al­kalmából — október 24—31. között — hazánkban ország­szerte gyűléseket, konferen­ciákat, tudományos fórumo­kat tartanak. A fegyver nélküli világért! Október 24 az ENSZ megalakulásának 33. évfor­dulója. Ez a nap, a világsze.- vezet napja, az embereket ar­ra figyelmezteti több mint három évtizede: a pusztító vi­lágégés után jött létre a Föld szuverén államait egyesítő szervezet. Ma már másfélszáz tagja van az Egyesült Nemze­tek Szervezetének — többsé­gük a fejlődő országok közé tartozik. A leszerelés kérdése, a fegyverkezésre fordított milliárdok sorsa a Föld e leg­szegényebb régiói számára egyre égetőbb problémává vi­lik. Egyszerű adat: a világ országai katonai célokra ma annyi pénzt fordítanak, mint amennyi bolygónk lakossága 45 százalékának évi jövedel­me. Az ENSZ az idén júniusban rendkívüli ülésszakán fontos munkaprogramot, nyilatkoza­tokat fogadott el. A Béke-vi- lágtanács javaslatára a világ- szervezet az október 24. és 30. közötti hetet nemzetközi leszerelési hétnek nyilvánítot­ta. A döntés célja: minél több ember figyelmét felhívni korunk legégetőbb problémájá­^A hazai békemozgalomnak ebből ,, a szempontból " nem kell nehézségekét legyőzni. Országunkban a békepolitika nem csupán lelkes társadalmi aktivisták szívügye. Szocialis­ta hazánk külpolitikai tevé­kenységében alapfeladat a nemzetközi és az európai bé­ke megőrzése, a leszerelésre, az államok közötti együttmű­ködésre való törekvés. Kife­jezésre jutott ez az MSZMP KB október 12-i ülésén elfo­gadott határozatban: Az enyhülés folytatásának, a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdításának alap­kérdése a leszerelés. Hazánk a szocialista közösségek or­szágaival együtt mindent meg­tesz a fegyverkezési verseny lefékezéséért, a nemzetközi fórumokon határozottan fellép a leszerelési intézkedések clö- remozdításáért. Ezen az úton döntő fontosságú. hogy mi­előbb megegyezés szülessen a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Európa békéjének és biztonsá­gának megszilárdítását szol­gálná, ha a NATO tagállamai a kölcsönös biztonság elvének megfelelő konstruktív választ adnának a Varsói Szerződés országainak legutóbbi javas­latára a közép-európai had­erők és fegyverzet csökkenté­sével foglalkozó bécsi tárgya­lásokon. A szocialista országok igen sok kezdeményező javasla­tot tettek eddig is tárgyaló- partnereiknek. A leszerelés ügyének természetesen száz­milliók hívei a tőkésországok­ban is. Annak ellenére van ez így, hogy a burzsoá propagan­dagépezet minden erővel ar­ra törekszik, hogy az állító­lagos szovjet veszélyről köl­tött kampánnyal a leszerelés, a feszültség csökkentése ellen hangolja a NATO-országok la­kóit. A neutronfegyver elleni tiltakozó lapokon álló 700 millió aláírás bizonyítja — erőfeszítésük hiábavaló, a nyu­gati országok polgárai is be­látják: a fegyverkezési ver­seny nem biztonságot, hanem pusztulással fenyegető bi­zonytalanságot szül, a hadi­iparba áramló milliárdok nem prosperitást teremtenek, de az inflációt, a válságot állandó­sítják. Miklós Gábor O Előzmények: a dualista monarchia A soknemzetiségű Habsburg- monarchia múlt századi kor­szerűsítése, az osztrák—ma­gyar kétközpontos megoldás már születése pillanatában iz­zó viták, sodró érvek és érzel­mek kereszttüzébe került. Az 1837-es kiegyezés és a dualis­ta államberendezkedés, s egy­ben a polgári átalakulás adott lezárása ugyanis a századok folyamán felhalmozódott kö- zépkelet-európai problémák jó részét nem oldotta meg, csu­pán a mélybe fojtotta. Ezzel természetesen nemcsak elmér­gesedésükhöz járult hozzá végzetes módon, hanem új és önpusztító ellentmondások kiinduló pontjává is lett. Előnyök és hátrányok A fenti pármondatos jel­lemzés — különösen a végki­fejlet. az I. világháború utáni felbomlás ismeretében — meg­lehetősen sötét képet fest Ausztria—Magyarországról. Amely kép természetesen így — eléggé egyoldalú is. Min­denesetre. ha sorjában, a ne­gatívumokat és pozitívumokat, az előnyöket és a hátrányokat mérlegre téve vizsgáljuk a monarchia teljesítményét, ár­nyaltabb összképet nyerünk. Nézzük először a kétségtelen, és meghatározó negatívumo­kat. Ezek legelsője pedig, hogy a Habsburgok jogara alá szer­veződő soknemzetiségű biro­dalom a XVIII. századi di­nasztikus elveket testesítette meg: az uralkodóház érdekei kiemeltek és meghatározók maradtak. Megalakulásával tehát a korszerű nemzeti fej­lődés szempontjait érte sére­lem. Két történelmi és vezető nemzetiség, az összlakosság­nak együtt is csak kisebbségét kitevő osztrák és magyar meg­egyezésükkel és az úgyneve­zett közös ügyekkel (minde­nekelőtt a hadsereggel és a tragikomikus ambíciókkal hajszolt, egyre korszerűtle­nebb nagyhatalmi külpoliti­kával) biztosították a többi nemzetiség feletti további uralmukat, az 1860-as évek­ben már-már megingó biro­dalom további fennállását. Másként fogalmazva: az Osztrák—Magyar Monarchia egy feudális-dinasztikus integ­ráció továbbélő maradványa volt olyan időszakban, amikor az effajta képződmények kor­szerűtlenségé rohamléptekkel bizonyosodott be. Logikus volt tehát, hogy rengeteg feudális eredetű — főként társadalmi — maradványt konzervált ke­reteiben. Hogy csak néhányat említsünk: az udvar és az ural­kodó szerepe; az arisztokrácia és általában a volt nemesi rétegek politikai-hatalmi túl­súlya, a földkérdés megoldat­lansága, az egyházi befolyás és a középkori szimbolika to­vábbélése — vagyis általában a felülről kezdeményezett felemás korszerűsítések visz- szahúzó velejárói jellemezték a dualista rendszert. És a pozitívumok? A tör­ténettudomány meglepeté­sünkre elég sokat produkált belőlük. (Bizonyos fokig ért­hetővé téve az elmúlt béke­idők nem feltétlenül és mindig jogtalan nosztalgiáját.) Azon­ban rögtön jegyezzük meg: ezek az előnyök, ezek a pozi­tívumok a súlyos, organikus hátráns’ok alapvetőségét alig kérdőjelezik meg. Nézzük Magyarországot. Mindenekelőtt a kiegyezés nálunk konszolidálta a bimbó­zó kapitalizmust és annak minden előrevivő kedvezésé­vel félévszázados intenzív tő­kés fejlődést tett lehetővé. Egy­ben modern polgári államot és államháztartást alakított ki, ami különösen a tőlünk kele­tebbre fekvő államokkal való korabeli összehasonlításban állja meg a próbát. 1868-ban európai színvonalú általános tankötelezettséget vezettek be (bár a gimnáziumi és egyete­mi .képzés továbbra is szűk­körű, s nem gazdaságcentri­kus volt.) Modern közlekedés: és hírközlési hálózat épült k: (noha panamák és egyéb bot­rányok árán). Fejlődött a me­zőgazdasági termelés (ám a- alapvető nagybirtokstruktúra változatlan maradt) és kiala­kult a modern gyáripar (nem elhanyagolható szerkezeti tor­zulásokkal). A századfordulóra a monopóliumok kezdetlege­sebb formái, a kartellek is megszülettek és megjelent a finánctőke. Emelkedett az ur­banizáció szintje és gyökere­sen megváltozott a társadalom képe is. Ám itt rögtön álljunk is meg. Már jeleztük, hogy társadalmi vonatkozásokban súlyos megoldatlanságok ter­helték a kort. Melyek voltak ezek legfőbbjei? Társadalmi problémák Észrevehettük, hogy a pozi­tívumok. amelyeket felsorol­tunk, sem teljesen egyértel­műek. A dualista kori Ma­gyarországon nem a kétségte­len (bár örökölt szerkezét! gyengeségek között végbeme-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom