Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

1918. OKTOBER 24., KEDD 3 Ugyanúgy, mint Páitdon... Beenufafó a berettyóújfalui Fegyverbarátság lótéren Elérkezett a számadás időszaka: ősszel, a kiképzési évad befejez­tével, a munkásőrök értékelik teljesítményüket. Hasznos önvizsgálat ez: az érdekeltek minden alkalommal választ kapnak arra, hogy a tan­teremben megszerzett elméleti ismereteket miként hasznosították a gyakorlatban. Hagyomány: a kiképzési feladatok teljesítését követően a Munkásőrség Országos Parancsnoksága sajtótájékoztatót rendez. A helyszín — éppen Debrecen felszabadulásának 34. évfordulóján — ez­úttal Hajdú-Bihar megye volt. A kétnapos program kez­detén Barta Gyula, a mun­kásőrség országos parancsno­kának helyettese hangúlyoz- ta: Hajdú-Bihar megye mun- kásőrei hosszabb ideje nem­csak a kiképzésben, hanem a termelőmunkában is a legjob­bak közé tartoznak. Kruppa Károly, a munkásőrség Hajdú. Bihar megyei parancsnoka pe­dig elmondotta: a testület tag­jainak döntő többsége az ipar­ban, illetve mezőgazdaságban foglalkoztatott fizikai dolgozó, akiknek java része szocialista brigádokban tevékenykedik. Egységeiket fegyelmezettség és összeforrottság jellemzi. A berettyóújfalui II. Rákó­czi Ferenc munkásőregység például az elmúlt időszakban hatszor nyerte el a területi parancsnokság legjobb egysé­ge címet. Országosan is ritka ez a teljesítmény! Magunk is meggyőződhetünk arról, hogy a berettyóújfaluiak méltán érdemelték ki többször az el­ismerést. Összefogással A berettyóújfalui munkás- őrök harcászati bemutatójá­nak színhelye a Fegyverbarát- ság-lőtér volt. A létesítmény­re jogosan büszkék az egység tagjai: széles körű társadalmi összefogással épült, s nem­csak a megye munikásőrei fog­tak a kezükbe szabad szom­batokon, vasárnaponként csá­kányt, ásót, lapátot. Rendkí­vül sok segítséget nyújtottak a mielőbbi átadás érdekében az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport alakulatai: nél­külözhetetlen földmunkagépe­ket 'bocsátottak a berettyóúj­faluiak rendelkezésére, s mindemellett kivették a ré­szüket a társadalmi munká­ból is. S miközben a szívé­lyes házigazdáktól pontos tá­jékoztatást kaptunk az ösz- szefogás nagyságára vonatko­zóan, akaratlanul is a nagy- káiai járásbeli Pándra gon­doltunk, ahol hasonló módon — az acélszürke egyenruhások önzetlen társadalmi munkájá­val — készült el a közelmúlt­ban. a Pest megyei munkás­őrök lőtere. A berettyóújfalui lövészeti gyakorlat teljes mértékben igazolta az egység tagjainak jó hírét. Az egyik alegység Jován László — civilben az Elzett helyi gyárának minő­ségellenőre — irányításával határozottan hajtotta végre feladatát, a feltételezett tá­madó ellenség visszaverését. Ez azonban mindeddig a do­log egyik oldala. Az elismeré­sek, kitüntetések sorát csak részben igazolja. Éppen ezért érdemes megismerkednünk közelebbről is az egység két tagjával: valamennyien a Be­rettyóújfalutól 27 kilométerre fekvő Komádiban élnek és dolgoznak. Számíthatnak rájuk Vállas, erős fiatalember ijjú Farkas Béla: kitüntetései viszont azt bizonyítják, hogy széles körű társadalmi tevé­kenységét elismerik, becsülik. A Kiváló munkásőr jelvény mellett megkapta már a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát, s a KISZ Ér­demérmet is. A nagyközségi KlSZ-bizottság titkára. A munkásőrségben eltöltött évei­ről így beszélt: — A kiképzési feladatok tel­jesítése mellett igyekszem más megbízatásainknak is eleget tenni. Településünk sportpályáján több mint ezer óra társadalmi munkával az MHSZ-klubnak kispuskás lő- teret építettünk. Az egészben az volt a legszebb, hogy azok a társaink is kivették részü­ket a lapátolásból, akik egyéb­ként három műszakban dol­goztak. Az alegység parancsnoka Major Sándor 41 éves raktá­ros. Adatokat sorolt kiegészí­tésképpen : — Az idén alegységünk minden munikásőre 44 óra társadalmi munkát végzett. Mégsem erre vagyunk a leg­büszkébbek. Soha nem felej­tem el az 1970-es esztendőt, amikor megáradt a Sebes-Kö­rös, s szóltak nekünk, segít­sünk. Hetekig talpon voltunk, csak rövid órákat aludtunk. Nem volt megállás: a veszé­lyes helyzetbe került családo­kat kitelepítettük, biztonságba helyeztük. Kimondhatatlanul jólesett, amikor az árhullám levonulása után ismeretlen emberek mondtak nekünk kö­szönetét ... Emlékszoba és elismerés Az Elzett berettyóújfalui gyára mellett tetszetős, eme­letes épület magasodik: az egység bázisa, amelyet — Vékony Ferenc egységpa­rancsnok tájékoztatása sze­rint — 1976 januárjában avat­tak fel, ahol nemcsak az elméleti foglalkozásokat tart­ják meg. Az épületben kapott helyet az egység emlékszo­bája: a helyiségben megeleve­nedik a történelem. A tablók fotói a két évtizeddel ez­előtti kezdetet idézik. Az egyik felvétel az egység 1958. augusztus 20-i ünne­pélyes zászlóavatását örökí­tette meg. E húsz évvel ez­előtti napon a meghívottak s a társak előtt az akkor 38 esztendős Kincses Mihály tar­totta kezében a zászló rúdját. A hajdúnánási malomüzem egykori vezetője most leszáza­lékolt nyugdíjasként a bázis gondnoka. Az egység egyik alapítótagja. Vajon nem gon­dolt-e arra, hogy két évtized becsülettel ellátott szolgálata után tartalékállományba vo­nuljon? Válasza így hangzott: — Szó sem lehet róla. Ha a kollektívától elszakadnék, fe­leslegesnek érezném magam. Számomra a munkásőrszolgá­lat addig tart, amíg ki nem ejtem a kezemből a fegy­vert ... Ez a vallomás egy kicsit ta­lán a berettyóújfalui kitünte­tések, elismerések magyaráza­ta is. Falus Gábor nő) gazdasági fejlődés tényei váltak meghatározóvá, hanem a társadalmi-politikai szerke­zet változásokat zabolázó kró­nikus merevségei. A volt feu­dális uralkodó osztályok meg­őrizték pozícióikat, sőt a kor­szak végefelé még növelték is befolyásukat. Az uralkodó tel­jesen kézben tartotta a hadse­reget és meghatározó szava volt a külpolitika irányítá­sában. Az arisztokrácia össz- monarchiai, merkantil (iparral összefonódó) és agrárius (a nagybirtok érdekeit kormány­zati politika rangjára emelő) csoportjai majdhogynem csor­bítatlan hatalmat élveztek. A középbirtokosok megtartot­ták vidéki (megyei) irányító szerepüket. A nem a magyar társada­lomból szervesen kifejlődő, eredetében jórészt idegen bur­zsoázia — bár gazdasági ere­je hatalmasan növekedett, s egyre erősebb befolyással volt az országos ügyekre is — a hagyományos vezető rétegek politikai hatalmát nem kér­dőjelezte meg, sőt inkább hoz­zájuk idomult, igyekezett ve­lük összefonódni. Az úri stá­tust görcsös ragaszkodással fenn*artani igyekező középré­tegek krémje, az úgynevezett dzsentri sem volt alkalmas a múlttal való radikális szakí­tásra: éppen annak intéz­ményrendszerét, saját létalap­ját védte tíz körömmel. Sőt. egyre korszerűtlenebb ideo­lógiája és életmódja társa­dalmilag bevett mércévé vált. A városi kispolgárságnak a zsidó-val való elnagyolt azo­nosítása pedig azt a később tragikus infernóba torkolló látszatot erősítette, hogy a kapitalizmus Magyarországon idegen jelenség. A korszak legszámosabb és az országra legjellemzőbb ré­tege a parasztság maradt. Differenciálódása és gyorsuló tömeges nincstelenné válása a kor alapvető társadalmi probi- lémájává merevedett. Az ipar- fejlődés képtelen volt felszívni a nagy infrastrukturális beru­házások (vasútépítés, folyam­szabályozás) után feleslegessé vált agrárproletár rétegeket. Minthogy a nagybirtok szilárd rátelepedése az országra a mégoly szerény agrárreform legális lehetőségét is kizárta, egy jó részüknek nem maradt más, mint a kivándorlás... A honmaradó többségnek pedig a kisebb fellobbanásokkal tűz­delt elfojtott várakozás — a megfelelő alkalom kiböjtölésé­re. S a jövő hordozója, a mun- kásosztály? Kialakuló elitgár­dája — a szakmunkásság — idegen (bevándorolt) eredetű és magas színvonalú volt. Ám tömegeinek falusi származása és tanulatlan segédmunkára alkalmazása már önmagában is konzerválta a kétlakiságot, az agrárproletár túlsúlyt. A mun­kásosztály helyzetét és sajá­tosságait mindenesetre a nyu­gat-európainál kedvezőtle­nebb bér-, szerkezeti-, mun­ka- és életkörülmények ha­tározták meg. A kelet-európai sajátosságnak tekinthető ala­csonyabb szervezettség pedig nem tette lehetővé a viszonyok akár nyugati típusú javulását, az ottani osztályharc eme nem elhanyagolható eredmé­nyét sem. Változást majd csak — időlegesen — a forra­dalom hoz. Sok ez? Túl sötét a kép? És a feszítő erejű társadal­mi ellentmondások sorában még nem is tettünk említést a nemzetiségi kérdésről... A nemzetiségi kérdés A kiegyezés elodázta ellent­mondások legfőbbje pedig ép­pen ez a probléma volt. Ma­gyarország lakosságának a kiegyezéskor még a fele sem volt magyar anyanyelvű. Mindazonáltal a hivatalos ideológia magyarnak, az egy­séges és oszthatatlan magyar politikai nemzet tagjainak te­kintette az országlakók összes­ségét és nem ismerte el nem­zeti-nemzetiségi különjogai- kat. Válaszul a kielégítetlen magyarországi nemzetiségek 1867. után politikai passzivi­tásba vonultak és elvetették a különben liberális Eötvös- féle nemzetiségi törvényt, amelynél jóval túlmenő önkor­mányzati jogokat követeltek. Ezzel átengedték a helyet a törvényt jobbról támadó, erő­södő magyar sovinizmusnak, a különösen a városokban és Bonyolult az engedélyezési eljárás időszerű a bányaművelés fejlesztése A Pest megyei NEB vizsgálata A Pest megyei pártbizottság felkérésére és kijelölése alap­ján tizenhárom Pest megyei szövetkezet és vállalat hu­szonegy agyag-, homok-, mész­kő-, kavics- és andezitkő bá­nyájában folytatott vizsgála­tot a Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Az ellenőrzés célja az volt, hogy megálla­pítsák, az üzemek betartják-e a nehézipari minisztert ren­deletét és a földvédelmi tör­vényt. Kell-e engedély? Pest megye területén 60 szö­vetkezetnek és vállalatnak 144 bányája működik. A vizsgá­lat ezeknek 21 százalékára ter­jedt ki, a múlt esztendőt vé­ve alapul. Tavaly a huszon­egy közül két bányát bezár­tak, kettőnek az üzemelése szünetelt. A népi ellenőrzés megálla­pítása szerint a bányák —ke­vés kivétellel — rendelkeznek az üzemeléshez szükséges en­gedélyekkel, hatósági jóvá­hagyásokkal. Sok a félreértés és tájékozatlanság az enge­délyezés körül. Csak terület- felhasználásra, de nem bánya­nyitásra jogosító engedélye van a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat ceglé­di fejtésterületének. Igaz, csak saját szükségletre ter­melnek ki agyagot. Nincs bá­nyanyitási engedélye a Ka­vicsbánya Vállalatnak az ácsai ás délegyházi kavicsbányák üzemeltetésére, s a vállalat úgy tudja, hogy nem is köte­les ezt megszerezni. Nincs engedélye a dunakeszi ho­mokbányának sem, a gödi ho­mokbánya üzemeltei ője pe­dig ígérte, hogy utólag meg­szerzi. Szükség van-e engedélyre, vagy sem? Az üzemeltetők kö­zül kettő is úgy tudta, hogy megvolt az engedély, de az összevonások, személyi vál­tozások viharában elkevere­dett. A NEB-ülésen jelenlé­vő szakértőktől hallottuk, hogy az egész országiban sem tisztázott ez a kérdés. Az bi­zonyos, hogy, ha a bánya he­lyi igényelhet elégít ki, nem szükséges az engedély. Igaza van a Kavicsbánya Vállalat­nak is, amikor azt állítja, hogy nem köteles engedélyt kérni, noha, nem helyi feldolgozás­ra termelnek. A bányatörvény szerint a bányavállalat kü­lön engedély nélkül is művel­het bányákat. Ha termelőszövetkezet az vegyes lakosságú területeken nagy léptekkel előrehaladó ter­mészetes asszimilációval meg nem elégedő, a nemzetiségeket feleslegesen bosszantó — és sikertelen! — magyarosítási törekvéseknek. A nemzetiségi politika az 1893-es években kezdett megváltozni: a fiatal, dinamikus, radikális és való­ban polgári, új nemzetiségi vezető réteg más kereteket igyekezett teremteni. Bele­törődtek a dualizmus politikai konszolidációjának realitásába és a hagyományos nemzeti célok visszafogásával fontos demokratikus és szociális ér­dekek képviseletét vállalták. Céljuk a nemzetiségi problé­mákat az ország demokratizá­lásával megoldani. (Ezzel a ha­zai, magj’ar progresszióhoz is megtalálták az utat.) Ám sor­ra csalódások és visszautasítá­sok érték őket így nem vé­letlen, hogy a későbbiekben, a dualizmus növekvő válsága idején (vagyis a századforduló után) már újra az autonom is­ta és föderatív megoldásokkal látjuk őket kacérkodni, sőt intenzív kapcsolatokat építe­nek ki saját szomszédos nem­zetállamaikkal is. De a mo­narchia, a történelmi Magyar- ország felrobbantásának, szét- darabolásának nyílt sürgeté­séig majd csak a törvénysze­rűen beköszöntő világháború folyamán jutnak el. Dérer Miklós Következik: Előzmények: háború és ösz- szeomlás. üzemeltető, és, ha az alapító levélben már szó van a bánya működéséről, ez ugyancsak engedélynek tekinthető. Cif­rázza a helyzetei, hogy a bá­nyatörvény szerint „a helyi ellátásra termelő bányáknak az engedély mindéit további nélkül kiadható" — ez arra utal, hogy mégiscsak szük­ség van engedélyre —; ha pedig nem helyi szükségletet elégítenek ki, akikor előbb a Földhivatal engedélyezi a me­zőgazdaságii művelés alóli ki­vonást, a bányanyitási enge­délyt pedig a Bányaműszaki Felügyelőség adja ki. Űi bá­nyák nyitásakor a Természet- védelmi Hivatal is bekapcso­lódik az engedélyezési folya­matba. Kissé komplikált a szabá­lyozás rendszere, de a vizs­gálati anyag kézhezvétele után a megyei pártbizottság segítségével bizonyára rendet teremtenek ebben a kérdés­ben is. Fejlesztésre nincs? A NEB megállapította, hogy szinte minden bányában túl­teljesítik a tervet, általában 5—15 százalékkal. Csupán a Rozmaring Kertészeti Tsz pi­lisszántói mészkőbányája a kivétel — a tervteljesítés ta­valy 94 százalékos volt —, de csak a szállítási kapacitás szű­kössége miatt. A vizsgálat — az abonyi agyagbánya kivételével — el­marasztalta az üzemeltetőket, mert a kitermelést nem, vagy nem kellő mértékben korsze­rűsítik. Pedig az, a növekvő kereslet miatt is, indokolt len­ne. A legtöbb helyen pénz­eszközök hiányára hivatkoz­va nem gondolnak a fejlesz­tésre. A budakalászi tömbkő-, épí­tőkő- és forgácskőbánya ter­mékei iránt olyan nagy a kér resiet, hogy a jelenleginek a kétszeresét is el tudnák adni. Munkaerőhiányra panaszkod­nak, pedig az üzemeltető, a Kőfaragó- és Épületszobrász­ipari Vállalat a fejlesztésre is gondolhatna. Megfelelőnek ítélte a NEB a gépesítettség színvonalát a Kavicsbánya Vállalat ócsai és délegyházi kavicsbányájában. A galga- györki andezitbánya üze­meltetője, a Galgavölgye Ter­melőszövetkezet, azárt ma­rasztalható el, mert nem vé­geztet minőségi vizsgálatokat. Igaz, ezt több helyen is el­hanyagolják. A szentendrei kavicsbánya és a pomázi mészkőbánya fejlesztését sem tervezi az Óbuda Tsz. Igaz, nem kez­detleges módszerekkel dol­goznak; Szentendrén a kiter­melés és a rakodás géppel tör­ténik. A pomázi mészkőbá­nyában viszont jelenleg nem is dolgoznak, mert három ki­lométer utat kellene építeni ahhoz, hogy a termelés ismét megindulhasson. A tsz erre nem szán pénzt. Alacsony fokú a Rozmaring Tsz pilisszántói mészkőbá­nyájának a gépesítettsége, a tsz erre nem akar költeni mostanában. Így nem csoda, hogy nagy a munkaerő-ván­dorlás. A dunavarsányi ka­vicsbányából kikerülő kavics viszont nagyon rászorulna a minőségi vizsgálatra. A fóti Béke Tsz csomádi kavicsbá­nyájában korszerű technoló­giával, biztonságos termelés folyik. A kitermelést csalt ú j abb beruházással tudnák növelni. * Rekultiváció A NEB-vizsgálat kiterjedt a rekultiváció ellenőrzésére is. Amint köznapi szóhaszná­lattal valaki megállapította: a, bányászok föltúrják a megyét, aztán otthagyják a területei, törődjön vele, aki akar. Töb-. ben is szeretnék a rekultivá­ció anyagi terheit áthárítani a községi tanácsokra, de ez item jogos eljárás. A vizsgálat megállapította,'^ hogy a felhagyott vagy szü-; netelő bányáknál az üzemel-] tetők, nem minden esetben! végzik el a földterület feltöl- •tését, nem tesznek eleget an­nak a rendelkezésnek, hogy; az átmenetileg művelt, de már, nem működő bányákat mező- gazdasági művelésre alkalmas állapotba hell helyezni. Az üzemeltetők pénzügyi fede­zet hiányára hivatkoznak. Ez •nem fogadható el, már csak; azért sem, mert a bányanyi­táskor tudatában voltak re-; •kultivációs kötelezettségük-] ■nek. Ennek elmulasztása bal­eseti forrás is lehet. Pest megyében 2200 hektá­ron folyik jelenleg bányászat és 600 hektár rekultivációja van folyamatban. Ebből 250 hektárt erdősítenek, 100 hek­táron halastavat létesítenek, a többit más módon adják vissza a mezőgazdaságnak. A jövőben arra kell törekedni, hogy egyre kevesebb terüle­tet vonjanak ki mezőgazda­sági művelés alól, s cél az is,’ hogy a külszíni fejtésről — ahol erre lehetőség van —tér­jenek át a mélyművelásre. Eh-: hez műszaki fejlesztés — és pénz kelL A bányák termékei iránt nő a kereslet, ez többterme­lésre, azaz műszaki fejlesztés­re ösztönöz. Az útépítési prog- ram például egyre több kavi­csot kíván, a mészhiány pe­dig szinte állandó. A gazda­ságossági szempontok is azt kívánják, hogy koncentrálják a kitermelő és fejlesztő te­vékenységet. A megyei tanács, ajánlást készített arra nézve,! hogy a kavicsfcitermelést Bu- ; gyi és Kiskunlacháza környé- : kére koncentrálják, esetleg hozzanak létre közös vállalko­zást, s integrálják az anyagi eszközöket. Hatos Erzsébet Ä kongresszusra készülve Ülést tartott a szlovákok országos választmánya November 11-én összeül a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének VI, kongresszusa; a kongresszus előkészítéseként a szövetség országos választmánya hétfőn a Fészek Klubban tartott ülé­sén megvitatta a küldöttvá­lasztó gyűlések tapasztalatait. Amint Dankó János, a kong­resszuselőkészítő bizottság el­nöke elmondta: a hazai szlo­vák nemzetiségű lakosság kép­viseletében mintegy nyolcez­ren vettek részt a tizenegy me­gye 74 helységében tartott küldöttválasztó gyűlésen, ösz- szesen 143 kongresszusi küldöt­tet választottak. A résztvevők elismeréssel szóltak az V. kongresszus óta elért eredmé­nyekről, az anyanyelvi okta­tásról és közművelődésről. Számos javaslat hangzott el az anyanyelvi oktatás to­vábbfejlesztésére, tárgyi és személyi feltételeinek javítá­sára. Többen kérték: a rádió szlovák nyelvű adását ne a 3., hanem a Kossuth, vagy a Pe­tőfi adón sugározzák, s a té­vé is rendszeresen közvetít­sen szlovák nyelvű műsort. A Pest megyei választmányi tagok közül Lichiska József tárnoki lakatos, á budaörsi TEXELEKTRO dolgozója a nemzetiségi nyelvoktatás prob, léniájáról, az iskolai anyanyel­vi nemzetiségi nap jelentősé­géről beszélt. Gombár Sándor, a dabasi Fehér Akác Terme­lőszövetkezet pártszervezeté­nek titkára a küldöttválasztó gyűlések tapasztalatait ösz- szegezte. A javaslatokat az országos választmány a kongresszus elé térj eszi. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom