Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-20 / 248. szám

Megjelent városunk új térképe Városunk címere, az Agrár- tudományi Egyetem épületé­nek egy részlete és a kastély látképe díszíti a napokban megjelent új gödöllői térkép címoldalát. Az utcákon, tere­ken kívül a legfontosabb hi­vatalok, intézmények is köny- nyűszerrel megtalálhatók raj­ta. Feltünteti a hétfőn felava­tott M3-as autópályát és gö­döllői csomópontját is. A tér­képet a helytörténeti gyűjte­mény helyiségében, a mozi­iskolában lehet megvásárolni, a nyitva tartás ideje alatt. Nem látni a látott halat Az őszi hűvös éjszakák be« álltával lehűlt a Balaton vize, és megkezdődött az év leg­nagyobb halászati • eseménye, a gardafogás. Régente látott halnak nevezték a gardát, mert a tihanyi kút környékén ősszel rendszerint olyan tö­megben verődött össze, hogy a megfigyelők a tihanyi hegy­ről nyomon kísérhették az egyes rajok vonulását. Az utóbbi tíz évben lénye­gesen megváltozott a garda­halászat : csupán néhányszor vonult be a garda a tihanyi kútba. Az elmúlt napok meg­figyelései szerint a nagyobb rajok még kerülik a tihanyi szoros vizeit. A halászok azonban nem várhatnak a bi­zonytalan zsákmányra, a legvalószínűbb vonulási he­lyeken vetik ki hálójukat. Az öt balatoni halászbrigád ezek­ben a napokban hat kilomé­ternyi hálóval szűri a Bala­ton vizét. Az utóbbi napokban zsákmányainak növekedése — ha nem is látni a látott ha­lakat — már azt jelzi, hogy telelőre gyülekeznek a gar­dák. A kisebb rajok lehalá­szása is elősegíti, hogy a ha­lászok teljesítsék ősu tervü­ket. V. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1918. OKTOBER 20., PÉNTEK Nevelés és telepítés Gépesítik az erdőgazdaságot Hazánk erdeinek jelentős részét az állami erdőgazdasá­gok művelik és tartják fenn. Ezenkívül az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek is bírnak erdőkkel. Az utób­biak feladata lényegében meg­egyezik az erdőgazdaságoké­val, hiszen bárhová tartozzék is az erdő, tágatob értelemben a nemzeti vagyon fenntartásá­ra, gyarapítására hivatott, aki műveli. A fa minden korban kincs volt, s marad is, jólle­het, az acél, beton, az alumí­nium, a szén bizonyos terüle­tekről kiszorította. Ma már ott tartunk, hogy emezek tér­hódítása ellenére a fára sok­kal nagyobb szükség van, mint bármikor. Elég arra gon­dolni, hogy a könnyűszerkeze­tes épületekben gyakran ismét felhasználják a fát. Tagoltan Ámde az erdő másért is kincs. Ma már örülhet az a város vagy falu, amelyet erdő övez, hiszen a növényzet a legjobb vigyázója, szolgáltató­ja a tiszta levegőnek. A mi vidékünkhöz szokott ember­nek talán különösen hangzik mindez, pedig tudnunk kell, hogy hazánkban is vannak olyan tájaik, ahol az erdőt csak hírből ismerik és csak a legújabb időkben telepített mezővédő erdősávokrói alkot­nak fogaimat róla. Járásunk termelőszövetke­zetei közül az egyik legjelen­tősebb erdőfenntartó az ikladi Galgaparti Tsz, ahol külön ágazat az erdészet — Szövetkezetünknek 470 hektár erdeje van, amelyből 80 hektár tölgyes, majdnem 100 a fenyő és mintegy 290 az akácos — tájékoztatott Sárdi Ferencné, az ágazat vezetője. — Erdeink három község, Aszód, Dcrmony és lkiad hatá­rában elszórtan terülnek el. A legnagyobb egy tagban levő harminc hektárnyi. A többi mind kisebb, rendkívül tagol­tan, sokszor még művelt, ki­sebb szőlőparcellák között hú­zódik. A fenyők telepítésénél lehetett némi rendet teremte­ni legelőbb. Fenyveseink leg­korábban ültetett része most tízéves, tehát még igen fiatal. Akác és fenyő — Saját csemetekertünk is van, amelyet ideiglenesen en­gedéllyel tartunk fenn, tekin­Városi helytörténet Gondolatok a múzeum alapításról L jes kiásása végett), Bagón (a kripta feltárására), Kerepesen (az ótemplom környékén), Aszódon (a régi apátság tá­ján), Isaszegen (egy mammut keresésére) javasol azóta rész­ben elvégzett, de részben még ma is feladatot jelentő ásatási munkálatokat. A tudományos értékű köz­lemények mellett az egylet te­vékenységével, a múzeum gyarapodásával foglalkozó be­számolókat találunk a jelen­tésben. A kiadvány vidékünk régiséggyűjtőit is bemutatja. Gödöllőről Szontág Gusztávot említi, Valkóról Závodszky jegyzőt, Pácéiról Jurinovics fogadóst, Kalix sütőmestert és Varsányi mérnököt, a kutató föidtúró feltalálóját. (Vajon mi lett ezek gyűjteményeivel?) Illő hely tettel airra, hogy tudomásunk szerint a központi elképzelé­sek szerint később egy-egy tájkörzet több gazdaságát ellá. tó csemetének létrehozása a cél A ml kertünk jelenleg 5,6 hektáros.. A szövetkezet kerté­szeti telepe mellett van, így azon kívül, hogy sikerült be­keríteni, szükség esetén öntöz­ni is tudunk. A csemetekert gondozása sok munkát ad az állandóan, itt dolgozó 8—10 asszonynak, s a fogatosnak. Ezt a tevékenységet a közeljö­vőben gépesítjük, egy MTZ- traiktort kapunk hozzá tárcsa vad, talajmaróvai, sorközmű velővel Szerepel tervünkben egy ültetőgép vásárlása is. — Jelenleg akácot és fenyőt nevelünk. A suhángok egy ré­szével a saját és a környező gazdaságok, valamint a város és a községek teszik szebbé lakóterületüket. Évente tíz­hektárnyi erdőt kell telepíte­nünk és természetesen a kivá­gást pótolni. A telepítése­ken gyakran alkalmazunk faj- tócserét. Hogy milyen fát ül­tetünk egy-egy területre, min­dig a talajvizsgálatok ered­ménye dönti eL , Vadkár — Régi gond/uink, hogy fia­talabb ültetvényeinket a va­dak, őzek, szarvasok károsít­ják. Pontosabban szólva, vi­szonylag nagy összegeket emészt fel az ellenük való vé­dekezés. Egy hektár fenyő fel­neveléséhez, körüUbelül ötéves korig, fajtától függően 29—32 ezer forintot köHthetünk, ami bői szerény számítások szerint is mintegy 5—6 ezer forintot fordítunk hektáronként a vad kár megelőzésére. Az összeg­ben a mázsánként 2300 forin­tos vegyszernek az ára is ben­ne vám, és persze jelentős munkabér is terheli, hiszen fiatal fákat egyenként kell be­kenni a vegyszerrel. Hozzá­teszem, nem vagyunk a nemes vadak ellensége, csak hát saját erőből nehéz kigazdálkodni védekezés költségeit. A szövetkezet csemetekert jében jelenleg körülbelül há­rom hektáron nevelnek lucfe nyőt, melyek a legjobb korban vannak parkosításhoz és kará csonyra. Kaposi Z. Pál Lapunk hasábjain az el­múlt hetekben többször írtunk kistermelőknek igen fon­tos termény, búza, árpa, ku­korica hiányáról. Ezek a hír­adások a Pest megyei Zöldért üzleteire vonatkoztak, megtud­tuk azonban, hogy a Gödöl­lő és Vidéke Áfész boltjai­ban egész évben kaphatók az említett termények. A város egyik legforgalma­sabb részén, a Szilhát utcá­ban levő 101-es üzletet Raj­nák László vezeti. Nyolc éve áll a lakosság szolgálatában. Az udvar végében kialakított színek, raktárak mélyén a forgalomban levő tápok, takar­mányok tömege. A bolt ha­vi raktárkészlete 150—200 ezer forint értékű. Ez a meny- nyiség elegendő a zavartalan ellátáshoz. Kapható malac-, koca-, süldő-, hízótáp, indító-, nevelő-, tojó-, jércekészít- mény. Gondolnak a nyúltenyész- tőkre is, részükre is tárol­nak elegendő tápot. Az álla­toknak változatos, étvágyger­jesztő, speciális takarmány­ízesítők is vásárolhatók az üz­letben, mint például a DOVIT és a KAFOCIT. Az Áfész ta- karmányboltja nemcsak a vá­rosi igényeket elégíti ki, a környező községekből is jár­nak ide vásárolni. A havi for­galom megközelíti az 500 ezer forintot. Az évi 5,5 milliós be­vétel elérését nagyban előse­A múzeumegylet számadá­sából az is kiviláglik, hogy igen szűkös anyagi keretek közé szorítva munkálkodtak. Történelmi és régészeti tár­gyak beszerzésére például az előző évben mindössze 3 fo­rint 90 krajcárt fordíthattak. A múzeum az egyleti tagsági dí­jakból és az adományozások révén gyarapodott. Ilyen kö­rülmények között érthető Rö­mer Flóris keserűsége: csekély erővel és nem éppen minden oldalról ahonnan a felbuzdí- tást, vagy biztató támogatást várhatni véltük, csak halkkal léphettünk előbbre és valóban érdem még az is, hogy el nem kedvetlenítve, gyáván vissza nem vonultunk és szellemi bu­kást nem hirdettünk. A tapasztalt közöny még­sem oltotta ki a bennük égő tüzet. Inkább arra ösztönözte őket, hogy keressünk és buz­dítsunk hasonló érzésű társa­kat, hogy a kellő sikert elér­jük, hogy a gödöllői múzeum­egylet idősb társai közt az or­szágban illő helyet foglalhas­son. A százéves szándék progra­mot szab számunkra is. Polónyi Péter A környező községeknek is jut Elegendő táp és termény gíti a kitűnő szakmai __ felké­szültségű anyagbeszerző, Kiss Géza. Elhelyezési, tárolási gond­juk nincs, egyedül a kisebb tételekben eladott áru után visszamaradó rengeteg papír­zsák okoz nehézséget. Dara­bonként 6,50_et fizet értük az Áfész, ám a számukra hasz­nálhatatlan, fertőtlenített rak­tárban tartott zsákokat a ke­verőüzem nem veszi vissza. Ép, használható záákok szá­zai hevernek itt. A szomszédos bolt vezetője, Rajnák Lászlóné még régeb­ben, 11 éve került kapcsolat­ba ezzel a cseppet sem köny- nyű, de szép, változatos mun­kával. Egész évben felvásá­rolja a többnyire szerződött árut. Tojásból havonta átla­gosan 80 ezer darabot szállí­tanak a szerződők, de a nyúl- tenyésztők is szép számmal ad­nak le, az idén eddig 34 má­zsát, 13 ezer darabot. A tap- áifülesek a Baromfiipari Or­szágos Vállalathoz és a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató- intézetbe kerülnek feldolgo­zásra, exportra, illetve kísér­leti célokra. Hatalmas mennyiségű éti­csigát is felvásárolt ebben az évben az Áfész boltja. Egy híján 90 mázsa, külföldön csemegének számító csiga árát fizették ki a gyűjtőknek. Ezenkívül méz és mákgubó is érkezett az üzletbe. I Mitru Mihály OLVASÓINK FÓRUMA A vakerkély nem szeméttároló A Stromfeld sétány egyik tízemeletes házában lakom az első emeleten és ugyanitt az ablakom alatt van egy vak­erkély, amely a kapu felett az esővizet felfogja. Sajnos, ta­pasztalatból tudom, hogy ez a balkon arra is jó, hogy a felettem levő kilenc emelet lakóinak legyen hová kidobál­ni a csikket, hervadt virágot és más felesleges holmit, amit a lakásban nem tudnak hová tenni; úgy látszik, a szemét- gyűjtő és hamutartó hiány­cikk. Ennek a balkonnak nincs ajtaja, az ablakon lehet rá kimászni. Az utóbbi esőzéseit idején az elázott csikkekből kellemetlen bűz áradt az ab­lakom előtt. Szóltam a házke- zelőség egyik dolgozójának, ta­karítsák el a szemetet, de azt válaszolta, annak a lakónak kell ezt megtenni, akinek a lakása előtt van a balkon. Hát ki kötelezhet engem arra, hogy kilenc emelet rendetlen lakói (tisztelet a kivételnek) utón takarítsak? Azt is mond­ta, szólítsam fel a felettem lakókat a rend betartására! Ez az én kötelességem? Mire való. akkor a házkezelőség? Jóformán járóképtelen va­gyok, bottal megyek, de köte­lességem az ablakon kimász­ni és más szemetjét eltakarí­tani. Szefencsére az egyik la­kónak a gyereke ledobott egy játékot és ezért az apja ki­mászott az ablakon és amikor a rengeteg piszkot látta, kért seprűt, lapátot és három vö- dömyi szemetet eltakarított... Ványai Frigyesné Stromfeld sétány 12. KISPÁLYÁS BAJNOKSÁG Eldőlt a bajnoki cím sorsa Éleződő küzdelem, váratlan eredmények, óvás jellemezte az aszódi kispályás labdarúgó- bajnokság IV. és V. forduló­ját. A legnagyobb meglepetés a Gabonaipar nevéhez fűző­dik, lelkes játékkal pontot szereztek a Domony ellen. A Minden korosztályban Újabb gyaloglósikerek Sikeres évet tudhatnak ma­guk mögött a GEAC atlétái közííl a gyaloglók. Ez a sport­ág mind népszerűbbé válik, ami az eredményekben is megmutatkozik. Legjobban szeptemberben számoltunk be arról, hogy a Népstadionban rendezett versenyen Vágó György ifjúsági bajnok, s ezzel aranyjelvényes versenyző lett. Most újabb nagyszerű sikerek­ről adhatunk hírt. Szintén a Népstadionban rendezett versenyen, a 10 ki­lométeres gyaloglásban az 1963-as születésű gödöllői ver­senyző, Végh Tibor, országos bajnokságot nyert. Az ifjú atléta az Üjpesti Faipari Technikum szorgalmas tanu­lója. Sikeresen szerepelték ver­senyzőink a csapatverseny­ben is. A Végh Tibor. Gás­pár József, Kacsuk Ferenc összeállítású serdülőegyüttes a második helyet szerezte meg, a Vágó Györgv, Gada- necz György, Nagy László hármas az ifjúságiak között a harmadik helyen végzett. De nemcsak a fiatalok jeles­kedtek. Gazdag János a fel­nőttek versenyében, húsz ki­lométeren teljesítette a II. osztályú szintet. Gyaloglóink eredményesen róják a versenypályák köreit, gyakran találkozhat!, .k velük a győzelmi dobogón, ezért érthető Kirchoffer József test­nevelő tanár, a GEAC sport­iskolásai vezetőjének öröme, akinek szintén része van a sikkben. Cs. J. listavezetőnek a Gavit elleni győzelme utón a döntetlen is elegendőnek bizonyult a baj­noki cím megszerzéséhez, mi­vel a II. helyen álló Honvéd­dal szemben már három pont az előnye. Váratlan eredmény született az Építőipari Szövet­kezet—IMI találkozón, *a szö­vetkezetiek biztosan győztek. A gyáriak azonban megóvták a mérkőzést, mert az ellenfél szerintük jogosulatlanul sze­repeltetett egy játékost. Az Újtelep csapata játékoshiány­ra való hivatkozással vissza­lépett a további küzdelemtől, a bajnokság nyolc csapattal folytatódik. IV. forduló: Ferromechani­ka—Költségvetési üzem 8—3, Honvéd—Építőipari Szövetke­zet 4—1, Gabonaipar—Ferro- mechanika 1—rl, Domony—Ga­vit 3—1. 1 V. forduló: Honvéd—Költ­ségvetési Üzem 7—1, Domony —Gabonaipar 1—1, Honvéd— Ferromechanika 1—0. A bajnokság állása: 1. Domony 12 11 1 — 42-10 23 2. Honvéd 13 9 2 2 46-18 20 3. IMI 10 4 3 3 34-31 11 4. Ferromech. 13 3 5 5 23-32 11 5. GAVIT 11 4 2 5 31-28 10 6. Ép. Szöv. 11 4 2 5 23-29 10 7. Gabonaipar 12 2 4 6 15-25 8 8. Költs. Ü. 12 — 1 11 7-48 1 Üjtelep visszalépett H. M. iW I vosprofesszora és kiváló régé­sze volt. Römer Flórisnak a kiad­ványban publikált előadása a Grassalkovich család történe­téről és az udvarral való kap­csolatáról — többek között Mária Terézia 1751. augusztus 10—i gödöllői látogatásáról — közöl a mai várostörténész és az olvasó figyelmére egyaránt méltó adatokat. Dobozi István: Isaszeg, Pécel és Maglód tör- i téneti és régészeti szempont­ból című írásából egyebek kö­zött Isaszeg török uralom alat­ti viszonyairól, a török basa és a plébános kapcsolatáról, kö­zös sétalovaglásairól értesü­lünk. Régiséggyűjtők ! Arányi Lajos tanulmánya: : A Pest megyei váci járásban ■ felmerült régészeti adatok ■ vázlatos elösorolása helységről ■ helységre tett beutazás alap­■ ján a műemlékek leírásán kí­vül ásatási leletekről és javas­■ latokról tájékoztat. A többi í között Galgamácsán (a plébá- • nia udvarán), a szentjakabi r pusztán — a mai Tölgyesen —- (az apátság táján), Szadán (a ’ pogány váron), Mogyoródon i (az. apátság alapjain), Váckis­- újfalun (a talált mammut tei­Gödöllő múltjának írásos és képes dokumentumait kutat­va, érdekes kiadvány került a kezembe a fővárosi Szabó Er­vin Könyvtárban: Gödöllő és Vidéke történelmi és régésze­ti múzeumegyletének 1878- ban kiadott második évi je­lentése. E kiadvány ismerte­tését nemcsak a régi idők eredményeinek és gondjainak felidézésére késztető századik évforduló, hanem a mai gö­döllői múzeumalapítás idősze- -rűsége is indokolja. Amint erről lapunkban is beszámoltunk, a városi tanács végrehajtó bizottsága a közel­múltban foglalkozott a hely­történeti gyűjtemény fejlesz­tésének feladataival. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, az idei múzeumi hónapnak ez volt egyik legfontosabb me­gyei eseménye. A végrehajtó bizottság állásfoglalása — amint ezt a megyei tanács és a megyei múzeumigazgatóság jelenvolt képviselői is megál­lapították — biztosíték arra, hogy a gödöllői múzeum léte­sítésének régen megálmodott terve néhány éven belül való­ra váljék. Kellő pártolás Az elődök munkája, szép kezdeményezése ehhez ad biz­tatást, példát. Osztozunk hi­tükben is, hogy e vállalkozás, a kiadványt szerkesztő Dobozi István előszavából idézve: Kellő pártolás mellett még a megye büszkeségévé válhat. A kellő pártolás hivatalos költségvetési formáin kívül, a társadalmi segítőkészségre számítva, a mi reményeinket is a lokálpatriotizmus erejé­nek tudata táplálja. Kit ne ér­dekelne saját vidéke múltjá­nak ismerete, ki volna, aki at­tól hidegen elfordulni tudna. A százéves kiadvány szer­zői, a múzeumegylet egykori vezetői között nem kisebb ne­vek szerepelnek, mint Róméi Flórisé, a nemzetközi tekinté­lyű régész-művészettörténés? egyetemi tanáré, vagy Arányi Lajosé, aki korának neves or-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom