Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

PEST MEGYEI VOÁC PROLETÁR! Ai, EGYESÜLJETEK! „AZ"MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEl TÁNÁCS LAPJA ■———------: : ü;— - ~ •- -v•, - v • • • • • XX II. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM ÁKA 1 FORINT 1978. OKTÓBER 1., VASÄRNAP Jelmezek T aláló hasonlattal érzé­kelteti a város ta­nácselnöke Vácott, mennyiféle oldalról, néző­pontból vizsgálható, ítélhe­tő meg a település. Azt mondja ugyanis: farsanai bálon nem lelni annyi jel­mezt, amennyi, amilyen a városnak van. Jelmez, jel­mezek? No igen, képletesen. Talán már umásig tud ja, is­mert a váci lakos is, a me­gyében élő is, hogy ez a te­lepülés ipari központ, ahogy azt szokványosán fogalmaz­zuk, dinamikusan fejlődő híradás- és vákuumtechni­kai üzemekkel, korszerűsö­dő könnyűiparral, fotoké­miai, építőanyag-ipari gyá­rakkal. Ez a tények egyik, s két­ségtelen, nem szerény, nem dísztelen jelmezcsoportja. Iparváros tehát, ipari cent­rum Vác, üzemeiben hat­vanhárom település lakói lelhetők meg. Tehát iparvá­ros. Is. Mert hiszen oktatási központ is, a meghökkentő adatot már jóval keveseb­ben ismerik, mint az ipari jellemzőket; a városban hatezer diák folytatja ta­nulmányait! Ezek tekinté­lyes része vagy kollégium lakójaként, vagy bejáróként nem váci illetőségű. Tudá­suk zavartalan gyarapításá­ról azonban, a városnak kell gondoskodnia, úgy fejleszte­nie az oktatás intézményhá­lózatát, hogy az minden te­kintetben megfeleljen — mert hiszen nemcsak oktat­ják a diákot, étkeztetik is, iskolaorvosi ellátása ugyan­csak természetes stb. — a század utolsó negyede szab­ta követelményeknek. Ne feledjük: a most tanuló gyermekek alkotják majd az ezredfordulón a derék­hadat, még el sem érik, vagy éppen csak betöltik negyvenedik életévüket! Ha ennyi lenne a város kötel­me, az ipar meg az oktatás körülményeinek folyamatos javítása, gyarapítása, az sem bizonyulna csekélység­nek, csakhogy a jelmezek közül ezeket kiemeltük, azaz van ott még több is. Például az, hogy míg a ta­nács nagy erőfeszítéseket tesz az új lakótelepek ke­reskedelmi ellátásának megoldására — ún. kisáru- házak kínálják a lehetséges utat —, addig a város nagy kereskedelmi egységedben, amint azt egy szúrópróba­szerű vizsgálódás feltárta, minden három vásárlóból csak egy a váci lakos, a to­vábbi kettő a széles kör­nyék valamelyik községéből érkezett. V isszatekintve kissé a múltba: annak ide­jén, amikor átadták rendeltetésének a város ze­neiskoláját — 1970-ben —, akadtak tamáskodók, közöt­tük hivatalos helyek képvi­selői is, akik túlzásnak vél­ték ekkora intézmény ki­alakítását A zeneiskola ma több, mint hatszáz gyerme­ket, ifjút fogad be falai kö­zé; neve, híre, rangja van, népszerű. Folytathatjuk az­zal, hogy meglehetősen ve­gyes megítéltetésben volt része az áruházépítkezések­nek. Kell-e, ekkorák szük­ségesek-e stb., így valahogy értetlenkedtek azok a kí­vülállók, akik nem, vagy nem éléggé érzékelik a né­pességmozgás fölgyorsulá­sát, s főként azt a tényt, hogy ma könnyebben mo­zog mindenki, egy-egy be­vásárlási utazás, a naponta zajló ingázás nem akkora tehertétel — s ebben a ma­gántulajdonú személygép­kocsik viszik a fő szerepet — mint volt korábban. A most öt esztendeje megnyi­tott Naszály Aruház például az eredetileg számítottnál húsz százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le már az első esztendőben, azóta pedig a tervezett be­vételt minden évben újabb rekordokkal toldja meg. Igaz, ennek fejében a majd­nem ezer négyzetméter hasznos területű kereske­delmi központban növeke­dett a zsúfoltság, de hát te­gyük hozzá, az építés idején akadtak szaktekintélyek, akik nagyzási hóbortnak tartották ekkora áruház fel­építését Vácott... Szemlélődünk csupán a jelmezek között, s lám, mennyi minden kerül elénk, igazolandó a tanácselnöki tapasztalatot, valóban szin­te tetszés szerint öltöztethe­tő a város az ipari, az okta­tási, a kereskedelmi tájköz­pont más és más ruházatá­ba. Gyorsan tegyük hozzá: meg az egészségügyiébe. E zer kórházi ágyon vív csatát a betegség és a reménység, s az ter­mészetes, hogy az itt ápol­taknak csak csekély hánya­da a váci, a többiek a kór­ház körzeti szerepének megfelelően közeli és tá­volabbi településekről ér­keztek, gyakran mentőko­csival. Igen, ezért, ezért is volt elengedhetetlen az új mentőállomás, s most a 32 munkahelyes szakorvosi rendelőintézet van napiren­den... ahol ugyancsak ösz- szetalálkoznak a városiak és a környékbeliek. Ennek ellenére — mint némi ma- líciával hallottam — csak a város lakói, gazdasági egy­ségei, intézményei járulnak hozzá társadalmi munká­jukkal az új egészségügyi központ némileg zegzugos sorsának kedvezőbb végki­fejletéhez. Nincs szándékunkban a jelmezeket hiánytalanul az olvasó elé tárni, mert hi­szen irdatlan bemutató len­ne — mivel például közmű­velődési, művészeti szerep­köréről, jelmezéről a város­nak szót sem ejtettünk —, kifejezve: a város attól vá­ros igazán, hogy ilyen, eny- nyi mindenre képes, alkal­mas, szerepkörök sokaságát láthatja el, egy egész kör­nyék mindennapjainak be- folyásolója, sót, némely te­kintetben meghatározója. Ahogy azt mondani szokták, a város rangját adják, a vá­ros hírét magának kell megszereznie, öregbítenie. A városoknak tehát megha­tározó szerepük van tág környezetükben, s a váro­sok csoportjának az egész megyére kisugárzik a hatá­sa. Ezért a városfejlesztés­ben nagy hiba lenne kizá­rólag egy-egy település gya­rapodását látni, úgy vélni, ami ott történik, az csupán az ott élők javát szolgálja. Tágabb összefüggések föl- és elismerésére figyelmeztet a fejlődés, annak belátásá­ra, hogy nem mindenben követheti a község a várost, s nem is kell mindenben utánoznia. A települések kö­zött is létezik munkameg- osztá.s, s nem ennek eltör­lése, hanem egészséges mér­tékének kialakítása a fel­adat, a cél. Mészáros Ottó Alberfirsa—Vinnyica távvezeték Feszültség alatt a szovjet szakasz Szombatra virradó éjszaka megkezdték az Albertirsa— Vinnyica között létesült, 750 kilovoltos távvezeték szovjet szakaszának feszültség alá he­lyezését. Esőre várt a cukorrépa Lassan érik a kukorica és a szőlő Még csak kóstolgatják a kombájnok Pest megyében is a kukoricát, a szemek víztar­talma ugyanis mintegy negy­venszázalékos, még mindig magas. Egyelőre csali a köny- nyebben felmelegedő talajo­kon gazdálkodó Cegléd kör­nyéki mezőgazdasági üzemek­ben kezdődhetett meg a beta­karítás. A kukorica éréséhez melegre volna szükség. Ugyanakkor a cukorrépá­nak kiadás esők kellenek. A kőkemény földből eddig csak üggyel-bajjal, gyakori alkat- résztöréssel tudták a gépek a répát kiemelni. A vácszent- lászlói Egyesült Zöldmező Tsz-ben ezekben a napokban egy-egy műszakban 20 vagon cukorrépát gyűjtenek be és szállítják a Hatvani Cukor­gyárba. Készen áll a szőlő fogadásá­ra a Pest megyei Pincegazda­ság, több mint 110 ezer vagon termés felvásárlását tervezi. A hűvös időjárás miatt azon­ban a szürettel várni kell. Az almáskertekben lassan befejeződik a munka. A Mo- nori Állami Gazdaságban 144 hektárról 400 vagon almát szedtek le, a szállítás és fel­dolgozás zökkenőmentesen ha­ladt V. B. Újabb fantermek Felavatták a püspökhatvani iskolát Társadalmi hozzájárulásból kétmillió Az első séta az iskola folyosóján. Képünkön (balról jobbra): űr. Csicsay Iván, Barinkat Oszkární, Tóth Albert, Knctik László, az iskola igazgatója és Gosztonyi János. Halmágyi Péter felvétele Ha az élet zengi be az is­kolát, az élet is derűs iskola lesz — olvashatjuk Ady so­rait -az új épület falán. Rit­kán kerül egy frissen épült létesítmény homlokzatára a lényeget ennyire költőien ösz- szefoglaló mondat. A püspök­hatvani iskola fennállását vé­gezetéig az élet zengi majd be. Alapjaiban, építőelemei­ben őrzi szocialista életünk áldozatvállalásaiból, társadal­mi összefogásából született emléket. Világos, csupafény, üde is­kolát álmodtak maguknak 1974-től a püspökhatvaniak. Aztán egy év múlva a tanács kijelölte a majdani létesít­mény helyét, az orvosi ren­delő közelében, a kétholdas parkban. A helyi pártalap- szervezet, a népfront nagy­községi bizottsága és a szü­lők elhatározták, leteszik a garast Tekintélyes summa ke­rekedett. A község valameny- nyi családja önként adta a pénzt; volt, ahonnét csak 300 tellett, de akadt, ahol 2 ezer forintot tettek a közös kasz- szába. Az alig ezerhétszáz la­kosú község 300 ezer forin­tot adott össze, s emellett ön­ként vállalta, hogy 1980-ig a kiszabható legmagasabb köz­ségfejlesztési adót fizeti, hogy lehessen új iskola. Végül a megyei tanács 2,6 millió fo­rintot adott három tanterem létesítéséihez. Csakhogy a meglévő több mint százéves iskolát építészetileg nem le­hetett bővíteni. Megtoldot­ta a pénzt a Galgavölgye Ter­melőszövetkezet további 300 ezerrel, s vállalta a kivitele­zést is. Ugyanakkor felmerült a javaslat: építsék fel előre­gyártott FORFA-elemekből az iskolát. A megyei tanács to­vábbi 1,3 millióval járult hoz­zá a költségekhez. És egy év­vel ezelőtt megtörtént az el­ső kapavágás; alapozni, 'épí­teni kezdték az iskolát. Tegnap délelőtt a kis köz­ség történetében nagy ünnep­ség volt: felavatták a püspök­hatvani új, nyolc tantermes, FORFA-elemekből épült is­kolát, benne tanári szobával, szertárral, úttörőhelyiséggel, tornaszobával, s minden tan­teremben televízióval. A lé­tesítmény beruházási értéke meghaladja a 7 és fél millió forintot, a valóságban kifize­tett összeg alig több 5 mil­liónál. A különbözet a köz­ségbéliek akarása, lelkesedé­se, áldozatvállalása, a világot maguknak építők összefogá­sa. Sokszor kimondott két szóval: társadalmi munka. Az új oktatási intézményt dr. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár avat­ta fel. Az ünnepségen megje­lent Barinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára, dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Tóth Al­bert, a váci járási pártbizottság első titkára, valamint Krima — kapható is Pest megyei szövetkezetek újdonságai a BNV-n Zárásra készülődik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A hét vége nem jelentett pihenést, tétlenkedést a kiállítóknak, mert fogadniok kellett az információra váró látogatókat, s jó néhány üzleti tárgyalást is most pecsételtek meg a szerző­dések aláírásával. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői közölték: 5 kis­ipari szövetkezettel és a Fővárosi Kézműipari Vállalattal sike­rült megállapodniok a Trapper farmeranyag márkás készter­mékké való feldolgozásában és értékesítésében. A szerződés szerint a termelő partnerek csaknem 600 ezer farmeröltözéket — nadrágot, szoknyát, kosztümöt, ruhát, öltönyt — gyártanak a Lenfonó által — a márka védelmének figyelembevételével — előírt modellekből és a szigorú technológiai követelményeknek megfelelően. A Texelektro több' újdon­ságot is hozott: várhatóan megkedvelik majd ballon- és vászon női overalljaikat, az újvonalú otthoni köntösöket, valamiint a divatigényeknek is megfelelő műbőrtáskáikat és bőröndjeiket. Utóbbiak a BNV alkalmából meghirdetett OKISZ-pályázat díját is kiér­demelték. Szépek az Érdről érkezett női ruhák. A szoknya-mellény együttesek és kosztümök meg­könnyítik a divatot követő, variálható öltözködést. A kicsinyekről sem feled­keztek meg a ceglédiek. A Há­ziipari Szövetkezet élénk szí­nű, kézihurkolással készült csecsemő- és gvermekruha- garnitúrá! tetszetősek, prak­tikusak. És ami lényeges: megvásárolhatók az üzle­tekben. Már a hideg napokra gon­dolva sokféle — bakfis és kamasz, férfi és női — felső­ruházati terméket hozott a bemutatóra az ugyancsak ceg­lédi Nívó Ruházati Ktsz. Re­Bákfis és női méretben is hamarosan kapható a boltok­ban az a szép vonalú, elöl végig húzózáras, kapucnis pi­ros plüss köntös, amely meg­állásra készteti a BNV-n sé­tálókat. A Pest megyei ipari szö­vetkezetek közös kiállítása nem véletlenül vonzza a néze- lődőket. Bőséges a kínálat. — Első ízben jelenünk meg a BNV-n ruházati és bőrdísz­mű termékeinkkel. Bár, meg­lehetősen kicsi a kiállítási te­rületünk, igyekeztünk ízelí­tőt adni abból, miként sze­retnénk mi is hozzájárulni a lakosság jobb ellátásához, szebb, igényesebb öltözködé­séhez — mond ja Burián Lász­ló. a budaörsi Texelektro Ipari Szövetkezet exportirá­nyítója. A mi ezúttal öt megyei szövetkezetei jelent, a közös árubemutatóval pedig azt fe­jezik ki. hogy egymás mellett dolgoznak, azonos célért. mélik, hogy idén is kedvelik majd művelúr és műirha bundáikat, kártolt szövet ka­bátjaikat. És mit láthatunk a Pilisi Ruházati Szövetkezet termé­kei közül? Elsősorban a ha­gyományos formákat kedve­lők válogathatnak kedvükre. Tetszett például kordbár- sony, szőrmegallérral díszí­tett férfikabát modelljük. Bár tetszetősek a Solymá­ri Vegyesipari Szövetkezet bőrdíszművei, ezúttal új sza­badalmuk keltette fel legin­kább a vásárlátogatók érdek­lődését. Hungarocel-vázra épült új típusú hűtőtáskáik jövő­re indulnak útjukra — itt­hon és külföldön. Mivel a szövetkezetek ma­guk választják meg, melyik szövetség irányítása alatt működnek, nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a Ruháza­ti Szövetkezetek Budapesti Szövetsége kiállításán is ta­lálkoztunk Pest megyei ter­mékekkel. Sportos vonalú, kártolt szövet férfikabátot, divatos női kosztümöt visel­tek pé’dául a Gyömrői Ruha- ioari Szövetkezet oróbababái. A vecsési csecsemő- és lány­karuhák, modem férfiingek, hímzett női blúzok pedig ked­ves színfoltként díszítik az amúgy is gazdag árubemuta­tót. D. Gy. János, a járási hivatal elnöke. Ott voltak a közös tanácsú község párt-, állami és tömegszervezeti vezetői. Az avatóünnepséget Móvik Lász- lóné tanácselnök nyitotta meg, s kifejezte elismerését az is­kola építésében résztvevőknek: a Pest megyei Beruházó Vál­lalatnak, a Nyugat-Magyaror­szági Erdő_ és Fafeldolgozó Gazdaság munkásainak, a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár és a Transzvill., valamint az ikladi Ipari Műszergyár szo­cialista brigádjainak. — A püspökhatvani új ál­talános iskola felépülése szép példája annak, hogy a helyi összefogással, milyen eredmé­nyek érhetők el — mondta avató beszédében Gosztonyi János államtitkár. — A falu lakossága nemcsak kifogásolta a nagy zsúfoltságot, az -okta­tás körülményeinek szűkössé­gét, hanem tenni akart és tett is a jobb feltételek megterem­téséért. Az anyagi támogatá­son kívül -társadalmunk egy­re nagyobb figyelemmel kísé­ri az iskola nevelő-oktató mun­káját is. Ebben az ér­telemben szintén nyitottá vál­tak az oktatási intéz­mények:, s erre napja­inkban még nagyobb szükség van, amikor az oktatásban re­formot vezetünk be. Ennek lé­nyege, hogy a tudás teljesítmé­nyekre ösztönözzön, tegyen ké­pessé az ismeretek folyamatos bővítésére, azoknak az erköl­csi tulajdonságoknak a kiala­kítására, amelyek birtokában hazánk lakossága a fejlett szo­cializmus országának megvaló­sítója lehet. Számunkra azért is különös jelentőséggel bír a püspökhatvani iskola, mivel a község szerb nemzetiségű ta­nulóinak is nagyobb lehetősé­get teremt anyanyelvűk elsa­játításához és gyakorlásához nemzeti kultúrájuk megőrzé­séhez. Az ünnepség befejezéseként dr. Gosztonyi János átadta Bátyi József ács brigád veze­tőnek a Galgavölgye Termelő­szövetkezet dolgozójának az oktatási miniszter dicsérő ok­levelét. Ezt követően Tóth Albert és Móvik Lászlóné ki­tüntetéseket adott át a tár­sadalmi munkában példát mu­tató termelőszövetkezeti dolgo­zóknak, illetve a község lakói­nak. A püspökhatvaniak és a vendégek örömmel és megelé­gedéssel járták végig a nyolc- tantermes iskola helyiségeit. Kriszt György Az SZMT delegációja Nyugat-Berlinben Szomhaton befejezte nyu­gat-berlini látogatását a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának küldöttsége Jámbor Miklósnak, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa vezető titkárának vezetésével. A kül­döttség tapasztalatcserét foly­tatott a nyugat-berlini szak- szervezetekkel, megbeszélése­ket tartott Walter Sickerttel, a szakszervezetek (DGB) nyu­gat-berlini elnökével és más szakszervezeti vezetőkkel. A küldöttség a nyugat-berlini szakszervezeti delegáció Pest megyei látogatását viszonozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom