Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

1978. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT ’"x/áíiap Megállapodás, öt évre — az együttműködésről Pénzeiken hazaérkezett a népi rontk üld öt tség, amely Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárálnak vezeté­sével a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban járt. A Csehszlovák Nemzeti Front vezetőivel folytatott megbe­szélések végeztével a két mozgalom együttműködésének miniden területét felölelő, öt évre szóló megállapodást ír­tak alá. A küldöttség ferihegyi fo­gadtatásán jelen volt Václav Moravec, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Két nép barátságának jegyében Csehszlovák vendégek Pilisen Eszmecsere a mezőgazdaságról A községi népfrontbizottság szervezésében pénteken a dél­előtti órákban eszmecserén ta­lálkoztak Pavol Gombos, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének II. titkára, a Csehszlo­vák Kulturális és Tájékozta­tási Központ igazgatója, Pe­ter Hedera, a Szlovák Mező- gazdasági Minisztérium osz­tályvezetője, valamint a he­lyi párt-, tanácsi és társadal­mi szervek vezetői, mezőgaz­dasági üzemek szakemberei. Ott volt a találkozón Sípos Ár­pád, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága he­lyettes titkára. Böszörményi András, a pi­lisi községi népfrontbizottság titkára méltatta hazánk nem­zetiségi politikáját, hiszen a baráti ■ találkozó olyan község­ben jött létre, ahol magas a szlovák anyanyelvűek száma. Ezt követően Peter Hedera tekintette át a csehszlovák mezőgazdaság felszabadulás óta elért eredményeit. Rámu­tatott: a napjainkig tartó megfeszített munka hatására a mezőgazdaság olyan változáson ment keresztül, hogy ma már a népgazdaság jelentős ágá­vá vált. Ezután Sebró János, a pi­lisi Aranykalász Tsz elnöke ismertette az 1974-ben három termelőszövetkezet egyesülésé­vel létrejött közös gazdaság munkáját. Elmondta többi között, hogy a csaknem hatezer hektáron gazdálkodó termelő- szövetkezetben a gépesítéssel és a termelés szerkezetének ésszerű megválasztásával rö­vid idő alatt kitűnő eredmé­nyeket értek eL Sebró János beszámolója után több kérdés, hozzászólás hangzott el, majd Böszörményi András zárszavával fejeződött be az eszmecsere. Ezt követően a csehszlovák vendégek megtekintették az Aranykalász Termelőszövetke­zet burgonyatárolóját, majd a földeken tanulmányozták a burgonya betakarítását. A délután, folyamán elláto­gattak; a pilisi hizlaldába, majd Gombára, a Fáy András Termelőszövetkezetbe is. K. L. Fock Jenő Baranyában Fock Jenő, az MSZMP PO' litikai Bizottságának tagja, kétnapos látogatást tett Bora nya megyében. Útjára elkí­sérte Kapolyi íjászló nehézipa­ri miniszterhelyettes is. vendégek csütörtökön délelőtt felkeresték a komlói Zobák bányát. Fock Jenő meghallgat­ta a fontos féketeszánbánya helyzetéről szóló beszámolót majd lesszállt a bányába. Több mint félezer méter mélyen, a munkahelyén, találkozott Forray László vezetésével dolgozó aranykoszorús szocia­lista brigád tagjaival. A prog. ram ismét a külszínen, a zo- báki új bányamentőállomás megtekintésével, ezután pedig a bányászváros párt- és ta­nácsi vezetőivel lezajlott esz­mecserével folytatódott. Délután Fock Jenő a ne­gyedszázados múltra visszate. kintő mecseki ércbányászattal ismerkedett, mégpedig ott is a helyszínen, a bányában. Fock Jenő pénteki program­ja Pécsett, a megyei pártbi­zottság székhazában tartott megbeszéléssel kezdődött, majd ellátogatott a Mechani­kai Laboratórium pécsi gyárá­ba, végül pedig a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinátot ke­reste fel. ' Fock Jenő bólyi látogatása során felkereste a mohácsi 1526-os történelmi emlékpar­kot is. Mér! eg készítés a KÖJÁL-nál Csöndes nyarasík-veit... A nyárról beszélve nem ritka a gonoszkodó visszakér­dezés: egyáltalán volt ilyen évszak az idén? Nos, volt, ha az esőáztatta napok, szélfútta vakáció nem is igazolják ezt. A Pest megyei KÖJÁL-nál például bizonygatják: itt járt a nyár megyénkben is, annak minden különleges feladatá­val, többletgondjával. S az, hogy nem dühöngött a ká­nikula, legföljebb abban se­gített, hogy csöndesebb volt a nyarunk, de a KÖJÁL mun­katársai néhány hónapon át most is nyári időszámítás sze­rint dolgoztak. Milyen ered­ményekkel, milyen tanulsá­gokkal? — erre kerestük a választ a Pest megyei Köz­egészségügyi és Járványügyi Állomás négy osztályán. Romlik a víz Igazi nyári feladat a stran­dok üzemeltetése. A KÖJÁL nyár eleji szemléje alapján 15 szabadstrand és 21 medencés fürdőhely (közte négy meleg­vizű strand) kezdte meg idén működését, s mindössze a gö­döllői és a túrái nem kapta meg működéséhez az enge­délyt; míg a gödi és a verőce­marosi strandon a KÖJÁL fel­szólítása alapján megtett in­tézkedések után indulhatott meg a szezon. A nagyobb gondot idén is a szabadstrandok üzemeltetése jelentette: mind nehezebb a Dunában a fürdés, a hazai normák szerint a II. osztályú, fürdésre még alkalmas víz egyre inkább csak vízisportok­ra használható. (Hazánkban a Duna egész szakasza, így a Pest megyei is a fürdésre ép­pen csak elfogadható osztály­ba tartozik. Egyedül a rácke­vei Duna-szakasz alkalmas fürdésre, bár az idei vizsgálat szerint ott is rohamos a rom­lás.) A víz minősége mellett a szabadstrahdok felszereltsé­ge a másik gond. A tapaszta­latok alapján az üzemeltető helyi tanácsok több helyütt nem tudják folyamatosan biz­tosítani az alapfeltételeket Néhány jó példával is talál­koztak' a KÖJÁL szakemberei a látogatások során: Dunake­szin nagyszerű pihenőhelyet alakítottak ki; az igényeket kielégíti a ráckevei és a veres- egyházi strand. Kevesebb gondot és több fejlődést mutat a medencés strandok idei üzemeltetése, ahol elsősorban a felszerelt­ségben jelentős az előrelépés. Nehezebb feladat, különösen a látogatóik megnövekedett lét­száma miatt, megfelelővé ten­ni a vízminőséget: a folyama­tos vízutánpótlás és a vízfor­gatás. Bár javult, de még hagy kívánnivalót maga után a fürdőközönség magatartása is: nagyobb fegyelemmel, tisztasággal meg lehet védeni vizeinket Előrelépést mutat az idei nyár — mondta dr. Somosi György igazgatóhelyettesi — A legfőbb gond a fürdőzők hatalmas számából s a látoga­tás ingadozásából adódik: a jelenlegi medencék nem tud­nák alkalmazkodni ehhez a létszámhoz. Ennek megoldásá­hoz a lehetőségek bővítésére van szükség, amire, tudomá­sunk szerint néhány helyen elkészültek a tervek. Ahogy otthon Hagyományos nyári örömöt, gondot hoz a szünidei táboro­zás is: az elmúlt évekhez ha­sonlóan idén is üdülő- és épí­tőtáborokba érkeztek me­gyénkbe a diákok, az ország minden részébőL Az üdülőtáborok mindegyi­ke (a sátortábor, a váltótábor és a vándortábor) sajátos gondokat vet föl. Hiszen az al­kalomszerűen táborozok ellen­őrzése szinte kivitelezhetet­len, különösen, hogy évről év­re mindig akadnak csoportok, akik elfeledkeznek az előze­tes bejelentkezésről. A ván­dortáboroknál a rövid időszak a gond: egy-egy csoport egy éjszakát tölt a táborhelyen. A váltó táborok adják a leg­kevesebb nehézséget, a hosz- szabb időszakban az egymást váltó turnusokban kialakítha­tók az egészséges körülmé­nyek. Idén 12 KISZ -táborban dol­goztak megyénkben az ország fiataljai, s úgy tűnik, a mun­kaadók jobban odafigyelnek a feltételek megteremtésére. S bár nem volt mindenütt olyan kielégítő a helyzet, mint az I érdi Eivira-majorban; az idei nyár különösebb gondot nem okozott a KÖJÁL tábori cso­portjának. — A táborozás sikere — mondta dr. Várnai Éva nemcsak a feltételek megte­remtésén, hanem a gyerekek magatartásán is múlik. Na­gyon fontos lenne a gyerekek jó előkészítése, legyen úttörő­vagy KISZ-táborról szó. A pe­dagógusok és a KISZ-vezetők segítségével kellene elérnünk; hogy a diákok a táborban is úgy éljenek, viselkedjenek, mint otthon. Veszélyes gomba Különösebb esemény nélkü­linek ítéli meg a nyarat a KÖJÁL járványügyi és élel­mezésügyi osztálya is. Egyetlen — a dunavars&nyi edzőtáborban történt — víz- fertőzésen kívül az idén nem volt járványosán terjedő bél­fertőző betegség a megyében. Ez a higiéniai feltételeit javu­lására és a lakosság felelős­ségteljesebb magatartására is utaL Előtérbe került azonban a nyári meghűlés: a magas lázzal, torokfájással járó inf­luenza; s egy, egyébként nem nyári veszély: a veszettség. Világjelenség e betegség elha­talmasodása az állatokon (el­sősorban ró! tán, de őzön, macskán is), s jelentősen megnőtt a bejelentett beteg állatok száma megyénkben. A lakosság felelőssége itt is je­lentkezik: ha túl jámbor, ter­mészetével ellenkezően békés állattal találkoznak — jelent­sék. Nem hozott élelmiszermér­gezést, fagylaltmérgezést az idei nyár. Ügy tűnik, javultak a hűtési, tárolási feltételek megyeszerte. Nőtt viszont a gombamérgezések száma (a 42 eset között volt két halálos is). S mivel az ősz még mindig „gombaszedő” időszak, a KÖJÁL kérése, hogy ellen­őriztessék a leszedett gombát — saját érdekükben. M. A. Képzőművészeti világhét, 1978. Humanizált környezetben Ma, szombaton délelőtt 11 óra 50 perc­kor Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban dr. Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési miniszter nyitja meg a magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége „Utcák és terek kultúrája” címmel rendezett dokumentációs kiállítá­sát, s egyben a világhét magyarországi ese meny sorozatát. a késő őszi hidegével ijesztgető széptan­ul bér mostani szombatjától egy héten át sok helyen és sokszor találkozhatunk majd az idei, sorrendben a negyedik, kép­zőművészeti világhét jelmondatával: „Utcák és terek kultúrája". Ez az idei program tel­jesebb, mint az előzőek voltak, mert nem­csak a kultúra egy szeletének — a képző- és iparművészetnek — a sorsát érinti, hanem e két művészeti teiület és a társadalom kap­csolatának a mindennapi élet számos mozza­natát átható lényegéről kíván tanulságokat közkinccsé tenni. Érthető tehát, hogy a Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ál­tal közzétett világheti felhívás igazán nagy visszhangra talált; több mint kétszáz tele­pülés már előre bejelentett programjával kapcsolódik a mozgalommá terebélyesült vi­lágheti eseménysorozathoz. A visszhang ön­magában is jelzi, hogy a képző- és iparmű­vészet iránti egyébként is tapasztalható ér­deklődés most akkumulálódott, s a két mű­vészeti ág egyhetes ünnepe most már hagyo­mányosan megkülönböztetett helyet foglal el a közművelődési munkában. A felhíváshoz kapcsolódás sokaikat érintő következménye, s a rendezvények ígért tar­talma azonban arra is joggal enged következ­tetni, hogy az idén programot adó jelmon­datban közölt gondolatnak komolyan megér­tett és felelősséggel vállalt vonzása van. A legkisebb település és a nagy városok lakói­ban egyaránt tudássá és cselekvést ösztönző gyakorlati ismeretté vált, erősödött az a ta­pasztalat, hegy a környezet humanizáltságá- nak kérdése ma már igazán „életkérdés”; környezetünk milyenségének embert és em­beri kapcsolatokat befolyásoló hatása az egyén sorsában rejlő, de a személyes problé­mákon túlnövő, társadalmi jelentőségű té­nyező. Remélhető tehát, hogy a most moz­galom jelleggel induló világhét ünnepi prog­ramjával felismerésből cselekvésig mozgósí­tó hatásával erre a kiemelt hét napra külö­nösen, utána pedig természetes kísérője ma­rad mindennapj airukiiak. A szövetség felhívásának-egyébként ez volt a* egyik foBrtós' célja, s konkrétan utalt is erre, amikor így fogalmazott: „... az 1978. évi képzőművészeti világhét alkalmával nem kampányt akarunk szervezni az e területen adódó feladataink megoldására, hanem lénye­gesen többet. Ráébreszteni a társadalmat, hogy környezetünk esztétikájáért, kultúrá­jáért, gyári munkások, földművesek, útépí­tők, kőművesek, hivatalnokok és mindnyá­jan, akik alakítjuk, tervezzük, használjuk vá­rosainkat, településeinket, közlekedési esz­közeinket, vagy tárgyainkat — mi mindnyá­jan felelősek vagyunk. Csakis együtt, közö­sen tudjuk e közös igényt kielégíteni, fel­adatunkat megoldani”. E minden emberhez szóló aktivizáló ere­jű program korszerű és időszerű. Kor­szerű, mert életszínvonalunk állandó, emelkedésével civilizációs termékeinkkel gazdagodunk, s mégis szembekerülünk a szűkebb és tágaibb környezet humanizálásá­nak gondjaival. Fejlődő életünk megkívánja, hogy a ma teljességét és kényelmét megte­remtve, de holnapra nézőén is tudjunk ter­vezni, környezetkultúránkban maradandót létrehozni. És a program időszerű, mert ma már nem elegendő a problémákat csak ész­revenni, beszélni róluk, de cselekedni is kell. A világhét rendezvénysorozata kitűzött cél­ja szerint ezt szeretné tudatosítani, s moz­galmával elindítója kíván lenni az aktív munkának. Hatásával pedig bátoríthat ott, ahol az első lépések megtételéhez a szüksé­ges „energiatöbblet” hiányzik. Szemléletében új tehát a világhét prog­ramja. Oj, mert hathatósan kiszélesedett a rendezvények által érintett köre; olyanok együttes munkájához, teremt feltételeket, akik eddig csak tudtak egymásról; s legfeljebb el­méleti szinten cseréltek eszmét a közös mun­ka megszépítő távlatáról, s az országos jel­leg fokozza a vállalás merészségét, a jó érte­lemben vett versenyt. Arról van tehát szó, hogy az „Utcák és terek kultúrája” mottó­val szervezett világhéten, mint „alkotó” és mint „fogyasztó” lényegében minden állam­polgár érintett, s ebben az érdekeltségben igazán helye és rangja szerint szerepelhet a képző- és iparművészet. De az általános ér­dekeltség tette lehetővé, hogy egy-egy prog­rampont jövőt is befolyásoló sikeréért közös akarat szerint tudtak tevékenykedni város­vezetők, művészek, lakók, építészek, tudósók, s mindenki a legjobb tudása szerint a leg­többet kívánta adni. Az 1975-ben útjára induló világhét moz­galom így nyerte el teljességét. Az első há­romnak ugyanis a művész és művészet sá- játos, elsősorban szálánál gondok körül meg­ragadható problémáit tálalása volt program­ja. Az idei valóságos társadalmi szükséglét ''oncolgatását, s a kutatás eredményeként született kérdésekre adandó válaszok meg­fogalmazását vállalja. A korábbi közlő, be­mutató jellegű eseménysorozatok így változ­tak át az idei világhétre meggyőző és aktív továbbgondolásra, cselekvésre ösztönző ren­dezvényekké. N agyon tanulságos és örvendetes, hogy a szemléletváltozás lényegét a világhétén munkát vállalók már a tervezés idősza­kában is pontosan érzékelték és értették. így volt szerencsés a találkozás, amely a szán­dékok tisztázása után a világhét ünnepi ese­ményeinek indításához a fővároson kívül ta­lált lehetőséget. Ezzel valóságosan dókumen- tálódik az esemény országos jellege, illetve igazolódik, hogy az urbanizáció, s a fejlődés környezeti gondjai nemcsak fővárosi prob­lémák. így aztán Pest megye fő szerepet vál­lalt az idei képzőművészeti világhét ese­ményeiben. Nemcsak azzal, hogy megyeszer­te rendezvények sorozata felel a szövetség felhívására — így alakítóan van jelen a kör­nyezetalakítás kérdéseit taglaló programban —, hanem azért is, mert az előbb említett találkozás következtében a megye egyik di­namikusan fejlődő, s történelmi hagyomá­nyokban gazdag városa, Vác a színhelye a képzőművészeti világhét idei útjára indítá­sának. A mai, itteni országos megnyitót követően összetettségét és teljességét igazolja, hogy már a szombati napon számos rendezvény, esemény követi egymást, amely Valóban ün­nepélyessé teszi a város élete szempontjá­ból, de a világhét nyitányaként is ezt a na­pot. A várostervezési pályázat eredményé­nek ismertetése, a terveit bemutatása az ur­banizációs problémákról, a hagyomány és korszerűség építészeti és vizuális kultúrát érintő kérdéseiről adhat tanulságos áttekin­tést. A város információs rendszerének ter­veit közszemlére bocsátó kiállítás a vizuális kommunikáció tervezésének és használatá­nak alkotói, emberi és kulturális vonzatát tárja a látogatók elé. Közönségvonzó és a különböző művészeti ágak kapcsolatáról tudósítanak a film- és zenei programok; a gyerekeket mozgató akciók; a divattörténetet, öltözködéskultúrát összekapcsoló műsorok. E gészen bizonyos, hogy a hihetetlen ütem­ben fejlődő Duna-parti város méltó keretet fog adni a világhét megnyitásá­nak, s mindazzal ámít rendezvényein a lá­togatóknak nyújt, a maga hasznára is gya­rapszik. Ez z értelmes „önzés”, az adva gaz­dagodás a világhét sokszor idézett jelmonda­tának megértéséről tanúskodik, válasz a fel­hívás programadó szavaira. Az „Utcák és te­rek kultúrájának” programja ugyanis olyan igényt fejez ki, amelyet csak egy egész tár­sadalom tudatos összefogásával lehet kielé­gíteni, s éppen ezért csak a ml körülmé­nyeink, a szocialista viszonyok között lehet reálisan megfogalmazni, kinyilvánítani. BERECZKY LORAND, az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársa Rönk­Etosífó fűrészek Tizenkétezer köbméter rönk- fát dolgoznak fel a Fűrész-, Lemez­es Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregységének új üzemcsarnoká­ban. Ennek fele székelem, melyből Szék- és Kár­pitosipari Válla­latnál bútor ké­szül. A képen: a rönkfeldolgozás első fázisa a fű­részelés. Automa­ta berendezések hasítják a fát. Bozsán Péter felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom