Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-16 / 219. szám
4 "kMiim 1978. SZEPTEMBER 16.. SZOMBAT VIGYÁZUNK-E AZ ISKOLÁRA? Év elején minden tiszta HETVENÖTEZER FORINT - NAGYTAKARÍTÁSÉRT Egy általános iskolai tanterem építése körülbelül 2 millió forintba kerül. Egy nyolctantermes iskola értéke tehát több mint 15 millió. Drága. Az iskola munkahely, társadalmi tulajdon. Nevelői, tanulói közösségek használják. Vajon vigyázunk-e rá? A kérdésre ezúttal az Örkényi általános iskolában kerestem a Választ. Az enyém és a miénk Dr. Lehoczky Ferenc igazgató: — Iskolánkban 585 gyermek tanul két váltásban. De akad harmadik műszak is: az esti iskolások is ide járnak és az óvodások iskolaelőkészítő tanfolyamai szintén itt zajlanak. Szűkösen vagyunk. A tizennégy oktatásra szolgáló helyiségből öt szükségtanterem. Az iskolaépület is régi, még 1913-ban emelték. A tantermek magasak, a meszeléshez állványozni kell — Az elhasználódás gyors. Nemcsak a váltott műszak miatt, hanem azért is, mert hét kisegítő iskolai csoportunk van, melynek tagjaitól nem lehet egyértelműen elvárni, hogy vigyázzanak a köztulajdonra, hiszen a sajátjukra sem képesek ügyelni. Azután kisdiákjaink között mások is vannak, akiket sajnos nem nevelnek szüleik a társadalmi tulajdon védelmére. — Sokat tehet az iskola ez ügyben. Az úttörőcsapatban gyakorta szó esik a társadalmi, közösségi tulajdon védelméről, ez számos osztályfőnöki óra témája, s csaknem minden tantárgy majdnem mindegyik órája alkalmat ad a nevelőknek. hogy tudatosítsák tanítványaikban: nemcsak az „enyémre’, hanem a „miénkre" is vigyáznunk kell. Az iskola osztályai között évente rendezi meg az if júsági Vöröskereszt-szervezet a tisztasági versenyt. Tanulóink csupán az elmúlt tanévben 3 ezer óra társadalmi munkát végeztek, javarészt az iskola és környezete szépítéséért. — Persze ha rossz példát látnak a gyerekek, prédikációnak tűnhet, amit a nevelő mond. Például tavaly az úttörőcsapat tagjai a Teremtsünk értéket akció során több teherautónyi fém- és papírhulladékot gyűjtöttek össze nagy lelkesedéssel. Hónapokig nem szállította el a MÉH az iskola udvaráról a papír- és vashalmokat... De aligha mondok újat: nemcsak az iskola nevel. A vallomástól a puskáig Katona Kálmánná hivatal- segéd, takarító: — Ahol eny- nyi a gyerek, ott jócskán van munka is. Ketten napi nyolcnyolc óra alatt takarítunk ki. Van aki vigyáz, van aki kevésbé. Most még tiszták a falak. mert nyáron meszeltek, festettek, de tanévzáráskor is érdemes lenne megnézni, krétával, ceruzával, tollal, sőt késheggyel összefirkált, sok helyütt levert falat láthatna. — A parketta olajos, s minden takarításkor újra kell olajoznunk. Eső után a legrosszabb, ilyenkor vödörszám seperjük a homokot, amit a sáros kis cipők hordtak be. A padok sem festenék valami fényesen: mindegyiken akad vésés, firkálás, s a szerelmi vallomástól a puskáig minden olvasható rajtuk. — Tizenharmadik éve takarítok itt, s megszoktam a munkát. A gyerek ilyen. Az enyémek sem voltak sokkal különbek. Csak a nyári nagy- takarítás után — ablakot, ajtót, bútort, padlót, függönyt tisztítottunk — nem jó látni, hogy milyen hamar kárbavész a fáradság... Vata Éva hivatalsegéd, takarító: •— Naponta másfél, két kosárnyi szemét, papírhulladék gyűlik össze csak a padokból De nézze inkább ezt — húz elő egy jókora hullám- papír-ládát. Benne az elhagyott sapkák, kesztyűk, sálak, -kendők, tornaholmik. Akad még egy fióknyi ceruza, toll, radír, vonalzó is. A tankönyvet, füzetet ritkábban veszítik el a gyerekek, mert rajta a nevük... Kilincsek, szivacsok Béres Imréné, az iskola vezető gondnoka: — A nyári nagytakarítás 75 ezer forintba került De az iskola évi kiadása, amelyet a fogyóeszközök pótlására fordítunk, 250 ezer forintra rúg. Tavaly húsz kilincs, ugyanennyi ablak ment tönkre. De kelendő volt a teleIs. Ebből az elmúlt évben hatvanat vettünk, s most alig húsz van a dobozban. Talán' kísérletezni vitték a gyerekek. A szivacs is fogy, különösen ha színes. — Egyetlen tanév alatt az iskola konyhájára négyszáz tányért és százötven — törhetetlennek minősített — durrit- poharat kellett vásárolnunk, pótlásként. Igaz, ezek közül néhányat a mosogatáskor törtek eL — Van a termekben húszéves pad is. Persze minden iskolában firkálják, vésik a padokat, de az újabban gyártott, forgácslemez-asztalok — dekoritlemezzel borítják ezeket — hamar tönkremennek. Az asztallap széléről lefejtik a gyerekek a műanyag szegélyt, azután hullani kezd a forgács. Egy év után rá sem lehet ismerni. Pedig egy új pad vagy ezer forintba kerül. — És még egy lényeges dolog: a nyári nagytakarítás, meszelés kevesebbe kerül, mint a naponkénti takarítás. Egy tanév alatt 80 kilányi tisztítószer fogy az iskolában. Ismét az igazgatóé a szó: — Az Egy üzem — egy iskola mozgalomban hosszú ideje patronálja iskolánkat a Béke Tsz. Dolgozói gyakorta javítgatják felszereléseinket, legutóbb a kazánházat szerelték. Űjabban egy-egy brigádjuk egy-egy osztályunkat patronálja. Szemléltetőeszközöket készítenek, polcokat a könyvtárnak. Kijavítják a leszakadt szekrényajtót, a letépett fogast. Nagy szükségünk van erre a segítségre, mert az iskola költségvetéséből nem futná minderre ★ Az udvaron gyerekek játszanak. Hatodikosok, nyolcadikosok. Az úttörőélet ominózus — a tisztaságra, rendre, tulaj donvédeLemre vonatkozó — pontjairól faggatom őket. Hosszas fejtörés után egyikük tétován megszólal: — Az úttörő tiszta és becsüli anyukáját... Az utcán érnek utol. Az időközben előkerült úttörőigazolványból már pontosabban idézik a mondatokat, amelyek az ő iskolájuk, munkahelyük épségéért is íródtak. vízión, rádión levő banándugó Vasvári G. Pál MŰVÉSZETI KÖNYVEK Fotográfia, építészet, tudomány Nincs messze egymástól a költészet és a fotográfia. A szó művészete és a kamera látószöge egyaránt képes érzékeltetni az impresszió és az állandóság dialektikáját Mindenekelőtt külön-külön, hiszen más az eszköztáruk, de együtt is, mint Tokaji Andrásnak, a Corvinánál megjelent A fény, a víz, s a szél játéka című albumában. Megannyi poetikus kép, a természet magamutogató feltárulkozá- sa tekint ránk a lapokról, ha csak felületesen nézzük át a mintegy hetven fotót. Tokaji András azonban nem a pillanat öröméért, a felfedezett látvány továbbadásáért nyomja le fényképezőgépének gombját. Érzékeltetni akar, a megörökítés mechanikus eszközével tanúsítani az idő múlását, s egyben kiemelni olyan dolgokat, amelyek mellett rohanó élettempónkkal nap mint nap elsiklunk. Fotográfiáin a csil- lámló víz átvezet a domborművek plasztikai világába, a sás levelei a vízi élet mindennapi emlékműveit formálják szelet hasító élükkel. Látványos és meghittségében mégis egyszerű közlés ez, a legbelsőbb együttérzés és együttlétezés a természettel Ebben a mikrokozmoszt felfedeztető képi rendszerben akár másodlagosnak is tűnhetnek a szavak. Lukáts Júlia válogatásában azonban kitágítják a képekbe sűrített gondolatot. Ady, Babits, József Attila, Tóth Árpád, Jé- kely Zoltán, Nagy László, Csoóri Sándor verssorai érzelmileg megsokszorozzák a tér dimenzióit. Az Építészeti hagyományok Corvina-sorozatnak legújabb kötete Történelmi városmagok címmel jelent meg. Szerzője. Gerő László régi városaink központjának építészeti arculatát mutatja be. Azokat a fórumokat, amelyek a közösségi életnek mindig is helyszínei voltak, ahol a lakosság szellemi és anyagi javait kicserélhette. A történelem viharai ellenére — ha nem is dúskálunk —, szép számmal maradtak fenn építészeti emlékek. Megóvásuk, megmentésük nem csupán műemléki feladat. Ahogy Gerő László írja: nem valami elmúltnak a konzerválásáról tan itt szó elsősorban, hanem valami kétségkívül ma is jelenlévőnek a megőrzéséről. A régi városmag értéke nemcsak a jegyzékbe vett műemlékekből áll. Az utcák, terek az itt összesűrűsödő élettel való egységükben jelennek meg. Semmisem túlságosan nagy, vagy kicsi bennük, mindennek emberre szabott mérete van. Gerő László ezeknek az embertől elválaszthatatlan egységeknek a felfedeztetésére vállalkozik. Magyarország térképén belül és kívül, szemléltetve mindazt, amit a múlt mesterei megalkottak, s amit örökül ránk, maiakra hagytak. A könyvet a ma kezdő idei képzőművészeti világhétre megjelenő kiadványok közé is sorolhatjuk, mivel ugyanazt feszegeti a régmúlt példáival mint napjaink építészei: településeink, utcáink, tereink, házaink a hasznosságukon túl mennyiben emberhez méltó keretei, helyszínei életünknek. A művészetszociológia újkeietű tudomány. Fél évszázada még alig volt irodalma, a publikációk görbéje az utóbbi két évtizedben mutat emelHervadhatatlan virágok I Tóth G. Mihályné, a népművészet mestere életének 81. évében, szeptember 14-én csüt örtökön elhunyt. Temetése ma, szombaton lesz a túrái temetőben. Tudománypolitikáról Tihanyban Szinte azóta, amióta tudományos kutatásokról beszélhetünk, szüntelenül folyik a vita, hogy a kutatás mennyire kapcsolódik a gyakorlathoz — mondotta Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, pénteken, a Hazafias Népfront és az MTA tudománypolitikai klubja tihanyi tanácskozásának nyitónapján. A vitaindító előadásában, a továbbiakban Márta Ferenc kiemelte: a kutatási tevékenységet irányítani lehet, sőt irányítani kell, méghozzá a társadalom igényeinek megfelelően. A kutatási szabadság ténylegesen abban áll hogy nálunk nincsenek tiltott kutatási területek, s abban sem korlátozzák a tudóst, hogy a kitűzött célját, a kutatási eredményt miképp éri éL Ezt követően az előadó felhívta a figyelmet tudományos életünk néhány kedvezőtlen vonására. Elmondotta például, hogy általában ezer kutatási témából hat hoz a gyakorlatban valóban jól hasznosítható eredményt. A továbbiakban az előadó szólt arról az 1977-es intézkedésről, amely az addig sokágú, az erőket szétaprózó, sok kutatási ágat, a népgazdaságig legfontosabb területekre koncentrálja. Évek óta tudtuk, hogy beteg. Keblében ritmusszabályozó készülék vigyázott életére. Mégsem akarta tudomásul venni, hogy beteg, és mi sem tudtuk tudomásul venni. Ugyanúgy fogadott mindenkit, mint ezelőtt, az újságírót ugyanolyan szeretettel, mint a kis úttörő szakkörösöket, a külföldieket, mint a mintákat kérő szomszédasszonyokat. Mindenkinek adott és mindig kedves, vendégmarasztaló volt. Szinte megköszönte, hogy adhatott. Nemrég egy neves német vendég látogatta meg a túrái drukkolóasszonyt, Ilon nénit, pontosabban Tóth G. Mihály- nét. Előkerült a szakajtó, amelyben évtizedek óta őrzi egyre gyarapodó nyomófakészletét. A csodálkozó vendég nem akarta elhinni, hogy ez a parasztasszony képes lehet a fa és a fém megmunkálása ilyen összhangjának megteremtésére. Ilon néni mosolyogva bizonyított. Elővette a fatuskót és a rézlemezt, majd a csodálkozó vendég szeme előtt néhány perc alatt formálódott ki a drukkolófa, amelyik a következő pillanatban már készen állt arra, hogy jegyzetfüzetébe, még soha nem látott, új virágmintát nyomjon. Maga készítette a festéket is. Sok évig kísérletezett, amíg sikerült a megfelelő, tartós keveréket összeállítania. Bizony e sok elemből álló minták kivarrása közben rengetegszer érinti a kéz az anyagot, s ha nem tartósak a vonalak, munka közben eltűnnek. Évek óta sejtettük, hogy beteg, de nem akartuk elhinni. Aztán megtudtuk, hogy újabb kór támadta meg. Kórházba vitték, de hazavágyott, és rövid kezelés után ismét otthon várta látogatóit, már az ágyhoz kötve. Még így is tudott mosolyogni. Még így is segíteni akart mindenkinek. Azt hittük, ez a végtelen nagy szeretet, ez a páratlan élniakarás meghosszabbítja napjait. Nemrég újból kórházba vitték, s szíve ott szűnt meg dobogni. Tóth G. Mihályné. a népművészet mestere nincs többé. Nemsokára a hála és szeretet virágai borítják el hantjait. Néhány nap múlva elhervadnak az új síron a csokrok. De Ilon néni virágai, amelyeket ő lesett el a Gal- ga-völgyben pompázó vadvirágoktól soha nem hervadnak eL Ezek mindig gyönyörűséget szereznek fiatalnak, öregnek egyaránt T. P. A SANYARÚ SORSÚ TÁJÉKOZTATÓ FÜZET Ami van ugyan, de mégsincs... Az oktatási reform idejét éljük, de legfőképpen a nevelés változásának korát Hírül adtuk — szeptember 13-i számunk 8. oldalán —, hogy ez ávtől az alsó tagozatok első és második osztályos kisdiák-, iái nem ellenőrzőkönyvvel járnak iskolába, hanem tájékoztató füzetet visznek magukkal amelyben üzenhetnek egymásnak szülők és nevelők, az otthoni neveléshez is hasznos tanácsot adhat a tanár. S az érdemjegyek helyett írással szavakkal minősítik a kisgyermekek magatartását, szorgalmát tanulmányi előmenetelét. Tagadhatatlanul szimpatikus dolog: rideg számok helyett közvetlen szóval elmondani véleményünket Kiváltképp, ha gyerekekről vélekedünk. A tájékoztató füzetnek tehát nevelő, tanuló, szülő egyaránt örült kedő tendenciát. Kutatási területének öt alaptémája: az esztétikai forma társadalmi meghatározottsága, az esztétikai termék, mint társadalmi folyamatok tükrözése, a művészek társadalmi kiválasztódása és tevékenységének feltételei, a művek közvetítésének társadalmi rendszere és a közönség. Szemléletéről illetve a mai nemzetközi kutatómunka valamennyi fontosabb típusáról, irányzatáról most a Józsa Péter összeállította és szerkesztette Művészetszociológia című kötetből szerezhetünk áttekintést. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál megjelent válogatott tanulmány - gyűjtemény mindenekelőtt a tájékozódáshoz nyújt segítséget. Irodalomjegyzéke mellett kérdésfelvetései hozzájárulnak a hazai kutatások in- tenzivitásának növekedéséhez. Az idetartozó problémák sokoldalúbb végiggondolásához ad hátteret kát történeti áttekintés az irodalomszociológia, illetve általában a művészetszociológia fejlődéséről. A további fejezetek már egy-egy művészeti ág tárgyalásával elemzik — az öt alaptémának megfelelően — azokat a kérdéseket, amelyek végül is mind bizonyítékai annak, hogy ez az új tudományág (vagy egy tudományágnak a részterülete) egyre inkább önállósodik. M. Zs. Mindaddig, míg él nem kezdődött a tanév. Tudniillik az történt, hogy a Pest megyei iskolák java részéhez a mai napig sem érkezett meg a várva várt újdonság, a tájékoztatófüzet. Pedig már szívesen látnák a tanítók, a gyerekek. Sőt. Használnák is, ha náluk lenne. Ha idejönnek érte Hogy miért nincs? Erre kerestük mi is a választ Legelőször a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyomtatványellátó boltjában, ahol Szabó Lajos üzletvezetőtől érdeklődtünk: — Ezek a tájékoztató füzetek — mutatott a papírcsomagok oszlopaira. — Mi csak szeptemlber 8-án kaptuk meg a PIÉRT nyomtatványellátó kirendeltségétől az első osztályosok tizenhatezer és a másodikosok tizenhétezer tájékoztató füzetét Azóta csak hétezer darabot kaphattak meg a megye iskolái. Az oka? Hogy csak azoknak az iskoláknak adtunk eddig a füzetekből, amelyektől idejöttek az üzletbe, hogy elvigyék. — A többi iskola? Ebben az üzletben négyen dolgozunk, s háromszáz féle iskolai nyomtatványt kell különböző összetételben válogatnunk, csomagolnunk, számláznunk, el- küldenünk. Naponta ha négyöt iskola nyomtatványcsoma- gaival végzünk. A megyében pedig négyszáz iskola van. Jó száz napba telik, míg mindegyiknek postára adjuk a nyomtatványokat, közöttük a tájékoztató füzeteket — De nézzen körül: látja, zsúfolt, szűk a raktár, s egyszerre mindenféle nyomtatvány el sem fér benne. Így többnyire az is megtörténik, hogy hiányosak a csomagok, amelyeket az iskoláknak postázunk. — Csak azt tudjuk javasolni, hogy amelyik iskolának sürgős a tájékoztató füzetek kézhezvétele, küldjön értük valakit az üzletünkbe, Budapestre, a Népszínház utca 46-ba. Csak Pest megyébe nem Ezután a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat nyomtatvány- ellátó kirendeltségének igazgatóját, Soós Ferencet kerestük meg. Ezeket mondta: — Mi februárban ismertük meg az országos igényeket a tájékoztató füzetek iránt, s áprilisra meg is rendeltük a nyomdától a szükséges meny- nyiséget A nyomdák azonban csak 4—5 hónapos átfutási idővel vállalnak ilyen megbízatást Ezért júniusban és júliusban érkeztek meg a füzetek vállalatunkhoz. Mi azonnal elkezdtük továbbszállításukat a megyei kiskereskedelmi vállalatok üzleteihez, s a tanévkezdés előtt mindenhová eljutottak ezek a füzet- csomagok. Így idejekorán megkaphatták az iskolák a tájékoztató füzeteket — Pest megye iparcikk kiskereskedelmi vállalatának üzlete valóban csak szeptember nyolcadikén kapta meg a szállítmányt. Ebben a PIÉRT és a nyomtatványbolt egyaránt hibás. Az történt ugyanis, hogy a Pest megyei Tanács művelődési osztálya rendelte meg — március 18- án — a PIÉRT-től a tájékoztató füzeteket — a nyomtatványbolt számára. Erről a tanács értesítést is küldött az üzlet vezetőjének. — Előttünk is ismeretesek ennek a boltnak a gondjai: szűk a raktára, s kevesen dolgoznak benne. Ezért hosszú ideje azt a gyakorlatot fogadtuk el, hogy akkor szállítunk nekik nyomtatványokat, amikor a vezető telefonál, hogy akad hely számukra a raktárban. Ezúttal nem telefonáltak az üzletből Feltehetőleg azért, mert nem ők rendelték meg a tájékoztató füzeteket — A PIÉRT nyomtatványellátó kirendeltsége is vétkes. Elkerülte a figyelmüket hogy — míg az összes többi kiskereskedelmi vállalat megkapta a füzeteket — a Pest megyei üzlet kimaradt a sorból. Ezt pedig külön kérés nélkül is észre kellett volna vennünk. Szükségesek a munkához — A tanügyi nyomtatványokat szívügyünknek tekintjük, s bár kezelésük munkaigényesebb, mint más nyomtatványoké, elsősorban politikai és nem gazdasági a jelentőségük, hiszen az oktatásnevelés korszerűsítéséhez, a zavartalan iskolai munkához szükségesek. Sajnáljuk, saját figyelmetlenségünket, § máskor jobban ügyelünk. ★ Egyetértünk. Valóban sajnálatos az ügy. Pedig jobb munkaszervezéssel, több gondossággal, némi előrelátással mindez megelőzhető lett volna... V. G, P.
