Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-07 / 211. szám
Kidnap 1978. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK A TANÉV KÜSZÖBÉN ZSÁMBÉKON Tervezőasztalon a jövő Tanításra termett a zsámbé- ki kastély, a Zichy-ek egykori lakhelye; gótikát, barokkot őrző falai között mindig is menedéket talált az oktatásügy: szerzetes- és apácarendek után 1948-ban, az iskolák államosításakor a taníitónőképzést szolgálta, később a mezőgazdasági szakképzést segítette: idén végzett itt a gödöllői egyetem utolsó üzemgazdász-csoportja. Egy éve isimét a nagy alma materek hangulatát idézi az ősi ház: tavaly kezdte meg munkáját itt az Esztergomi Tanítóképző Főiskola Pest megyei kihelyezett tagozata. — Oktatásunk országos gondja a tanítóhiány — mondta Hargitai Károly főigazgatóhelyettes, tagozatvezető. — Megyénkben : általános iskolai pedagógusaink több mint tíz százaléka képesítés nélkül dolgozik. Az egyre sürgetőbb országos igény és Zsámbék nagyszerű lehetősége találkozott: a hagyományokkal rendelkező épület szinte készen állt a hallgatók fogadására. Feladat és segítség Pontosabban: területi elhelyezkedésénél, nagyságánál fogva lehetőséget adott arra, hogy merész agyak tanítóképzésünk majdani fellegvárát képzeljék a dongaboltozatok alá. Hetvenhárom hallgatóval kezdett tavaly az első évfolyam, amely többszörös feladatot jelentett a főiskola vezetésének és a XI tagú tantestületnek: az oktatás mellett elméletben és gyakorlatban kellett létrehozniuk a jövőbeni önálló intézmény alapjait. — Mindenki nagy várakozással tekintett az iskola munkája elé — mondta Börzsei István tagozatvezető-helyettes —, s a kitűzött nagy feladatokhoz rengeteg segítséget kaptunk: anyagilag és erkölcsileg is mellénk állt az Oktatási Minisztérium, a megyei tanács, a megyei pártbizottság. De hasonló segítőkészséget tapasztaltunk tanárainknál, akik megértve a munka fontosságát, 'lelkesedéssel és nagy leleménnyel oldották meg a sokszor bizony nem egyszerű feladatokat. De mintha még hallgatóink is érezték volna felelősségüket, a maguk módján, jó tanulmányi eredményükkel, szorgalmukkal sok gondot vettek le a váltunkról. Bátor kézzel indították útjára a kihelyezett tagozatot az iskola vezetői: Zsámbékon már az első évben a pedagógus, könyvtár vagy népművelés mellé ének, rajz, orosz nyelv, technika és testnevelés szakból választhatnak a hallgatók. S a tanítás az új általános iskolai tanterveink szellemében. folyit. — Négy feladatot tűztünk intézményünk elé — mondta Hargitai Károly. — Az alapvető pedagógusképzés mellett iskolánk hivatott segíteni a megye közművelődését, ki kell alakítanunk a pedagógusok továbbképzésének szakmai bázisát, és útjára kell indítanunk a levelező tagozatot a már oktató képesítés nélküli nevelőknek. * Uj gyakorló iskola A legfőbb feladat most Zsámbékon: a jövő. A jelenlegi 140 hallgató tanítása — idén nyolcvanegyen kezdik meg az első évet — a huszonötre növekedett nevelőtestülettel megoldott. De a fejekben és a tervezőasztalokon már készen áll Pest megye második felsőoktatási intézményének jövője. A hallgatói létszámot háromszázra tervezik, ehhez kell még megkeresni az oktatókat, akiknek letelepedését lakásépítéssel segíti a főiskola. A szakmai munka javítására tervezi! az új gyakorló iskola felépítését. A műszaki tervek most készülnek,' a helykijelölés meg történt, s az elképzelések sze rint már a legelső évfolyan hallgatói is az új iskolában te hetik meg első lépéseiket a pá lyán. Közben korszerűsítik j főiskola épületét, s a felújítás, a szükséges belső átrendezés után az épület valóban alkalmas lesz a 300 hallgató fogadására, akik közül legtöbben Pest megyéből érkeznek Zsám- békra. Az iskola feladatta, hogy elsődlegesen a megye gondjain segítsen. Ezért várják a tagozat vezetői főképp Pest megyei fiatalok jelentkezését, s ezért nyújtott a megyei tanács húsz társadalmi ösztöndíjat Nők túlsúlyban Az egyetlen gond — de hát ez sem Zsámbék, egész oktatásügyünk gondja — a női hallgatók túlsúlya: tavaly is, az idén is, mindössze négy fiú- hallgatója volt az iskolának, s főhet a vezetők feje: hogyan is szervezzék meg a tanulók szabad idejét. — Az, hogy hallgatóink egy helyen laknak, az egész napot itt töltik, nagyobb lehetőséget ad a nevelőmunkára — mondta Hargitai Károly —, de ugyanakkor gond is. Szerencsére a körülmények jók: a tornaterem, az uszoda és a szabadtéri pálya jó alkalmat teremt a sportolásra. Közel van a főváros, és saját buszunkkal rendszeresen. szállítjuk moziba, színházba a hallgatókat. Már tavaly kialakultak az intézet különféle klubjai, ezek szervezése, tartalommal megtöltése, azonban a hallgatók dolga. Hiszen rajtuk is múlik, hogyan gondoskodnak közös életükről itt Zsámbékon. A kihelyezett tagozat készen, áll a szeptemberi nyitányra, s az újabb tanév, újabb nagy lépést ígér tanítóképzésünk központjának kialakításához. Major Árvácska A betűvetés tudománya pótolhatatlan kincs HOLNAP: AZ ÍRÁSTUDATLANSÁG ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJA A betűvetés hatezer éves tudomány, mely a társadalinak kultúráját megőrizve nemzedékről nemzedékre szállt; agyagtáblákra vésve, papiruszra, pergamenre, kódexekbe írva — ékírással, hieroglifákkal, a görög és a római ábécé betűivel... Ma már annyira természetesnek tartjuk, mintha velünk született volna, s az írástudó embernek eszébe sem jut, hogy mekkora kincs birtokosa. Pedig egészen a középkor végéig egyházi kiváltság volt az írástudás, s talán nem is túlzunk, ha azt mondjuk, hogy csak napjaink embertípusának vált jellemzőjévé a betűvetés ismerete. A tények is igazolják: 1880-ban még a régi Magyarországon a tanköteles kort meghaladó lakosságnak több mint felére terjedt ki az analfabetizmus, de még 1920-ban is a hat éven felüli lakosságnak 15,2 százaléka volt írástudatlan. Jelenleg 1,5 százalékra tehető nálunk az analfabéták aránya. A Szovjetunióban is rendkívül nagy eredményeket értek el ezen a téren: 1897-ben még a lakosság háromnegyede volt analfabéta, ez a szám 1939-re 18,8 százalékra csökkent, s jelenleg megszűntnek tekinthető. Ha. sonlóan jó a helyzet a többi szocialista országban is. Több mint egymilliárd analfabéta él Földünkön. Az írástudatlanság leküzdése tehát ma is az emberiség egyik fontos, megoldásra váró társadalmi — ezen belül kulturális és szociális — problémája. Épp ezért 13 évvel ezelőtt az UNESCO Teheránban összehívott világkongresszusán szeptember 8-át az alfabetizálás nemzetközi napjává nyilvánította, s azóta minden esztendőben e napot világszerte az írástudatlanság elleni küzdelemnek szentelik. A világstatisztikához mérten jó a helyezésünk, köszönhető a széles körű társadalmi összefogásnak, mely közoktatásunk irányításával a tanácsok, az üzemek részéről megnyilvánult. Sokat tettek a közösségek, a szocialista brigádok, a városi és községi tanácstagok, mert fel tudták ébreszteni a tudásvágyat azokban is, akik addig szégyenérzésből vagy közömbösségből maguktól nem jelentkeztek, hogy pótolni akarják a fiatalkori mulasztásokat. Elismerés jár a pedagógusoknak is kitartó, türelmes munkájukért. Mégsem lehetünk elégedettek, mert az 1,5 százalék ugyan kevésnek tűnik, de 128 ezer analfabétát jelent. Sok köztük az idős ember, akadnak azonban fiatalok is, kiket környezetük, családjuk zár el a „szellem napvilágától”^ Felkeresésük, meggyőzésük nem könnyű népművelő feladat. Vállalni kell mégis, mert csak így találhatják meg helyüket a társadalomban. Beilleszkedésük valamennyiünk érdeke. H. A. HETI FILMJEGYZET Két elhatározás KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A tevékeny humanizmus elkötelezettjei jű figurát, és szarkasztikus hévvel vonultat fel oroszlán, bulldog, majom, kos ábrázolattal negatív emberi jellemeket. Nagy Lajos Képtelen természetrajz-bem. ugyanezt tette, Ionescó is Orrszarvú-jában az ember állati süllyedését érzékeltette. Ez volt a múlt. S a jelen, melyet Bálványos Huba érint? A veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy ilyenek lehetünk, e határozott vonalak nem simogatnak, hanem cselekvő humánumot igényelnek. Több ez mint kérés; a grafika felszólító erejének mágneses erőterébe kerülünk, lapjainak szemlélése közben. Ránk ijeszt pásztorral, báránnyal, Bartók zenéjének képi kottasorával, hangosan kérdez minden műve; ki vagy te ember, aki nézed ezen önmagad elé tartott rajztükröt, s benne megvalósított vagy elszalasztott hivatásod? Ki vagy, mi a sorsod? A Vadászlakoma melyik rétegéhez tartozol, közömbösen vagy lelkesülten pillantod meg a Csodaszar- vas-t? Embertől emberig jár. a rajzi gondolat, s ez a legjobb értelemben vett népművelő grafikus. Banga Ferenc vásárhelyi tárlata Banga Ferenc Fótról indult, a gyermekváros büszkesége lett, s művészetének újabb és újabb állomásai nemcsak grafikánk számára jelent eseményt, hanem hozzájárul sok átmeneti sérülés gyógyulásához. Eleven példa, minden új rajza önmegvalósulásunk része vagy lehetősége. Mélyről jött, magasba érkezik — övé a jövő, s ez a távlat nemcsak személyesen rá, hanem azokra is vonatkozik, akiket képvisel. Ebben rejlik grafikájának egyedi értéke és ‘ársadaimi fontossága, mert tehetsége nemcsak a kéz manuális ügyességére, s a gondolat erejére vonatkozik, hanem arra a küldetésre, melyet vállal és teljesít. Losonci Miklós Egy kocka a Két elhatározás című magyar filmből. Aki a két elhatározást teszi: egy hetvennégy esztendős rimóci parasztasszony, Veronika néni. A két elhatározás pedig: saját pénzén, melyet nehéz munkával szerzett, kiutazik Londonba disszidált fiához, s még mielőtt meghalna, újra termővé teszi a kiöregedett, elhanyagolt szőlőt, a hegyoldalban. E néhány szóval tulajdonképpen már el is mondtuk, miről szól Gyöngyössy Imre és Kazay Barna filmje. De jóformán semmit nem mondtunk arról, milyen is ez a film, Márpedig a Két elhatározás esetében ez igen lényeges, mivel elmesélhető cselekménye, sztorija alig-alig van. Annál több viszont a szépen fényképezett különböző munka, a ház körül, a szőlőben és máshol. Annál több a sok öreg, ráncos, kérges -kéz, a sok szorgalmasan munkálkodó, szerszám-ügyességű kéz. Annál több a ráncaiban is megkapó kedvességű öreg asszonyi arc, a fel-felcsillanó vagy éppen könnyektől elpárásodó .öreg-szém, a fekete fejkendős fej; Annál több ä reszket eg, hang,’ áz emlékeket idéző mondat, a vakolatát hullató házfal, a rücskös szőlőtő, a simára koptatott kapanyél, az időrágta ablakkeret, a használatban megrokkant konyhaedény, a féloldalt lógó, foghíjas, léckapu. Annál több tehát: a lírai hangulatot árasztó, néha elszomorító, néha megkönnyeztető, néha megható látvány. A szerzőpár filmje, ennyiből is kitetszhet, emléket kíván állítani — vagy mondjuk úgy: ez egyik célja —; emléket az öregaszcnyoknak, egy lassan (vagy sajnos már nem is lassan) elmúló nemzedéknek, mely őriz még valamit a kétkezi munka költészetéből, őrzi még a természet, és az ember, a munka és a munkát végző ősi és erős kapcsolatát, őrzi egyfajta kultúra emlékét, őrzi vallás, hiedelmek, félelmek, babonák, remények és vágyak furcsa, gomolygó vegyülékét, melyet ma talán a „népi életérzés” címkéjével lehetne ellátni, ha mindenáron skatulyázni akarnánk. Ám az emlékkiállítás mellett kiérződik egy másik cél iS a filmből, s ez kevésbé dokumentatív, kevésbé lelet-* mentő — és kevésbé természetes. Ez pedig: Veronika néninek és társnőinek a példáját mintegy modellé kívánja formálni a film. Az emberség modelljévé az egyre kevésbé emberi világban. Ami így rendjénvaló is lenne, de Veronika néniék élete ezt a modellálást csak úgy hordozhatja, ha idegen anyagokkal, másnemű támaszokkal támogatják meg. Abban a pillanatban, ahogy a szerzők kilépnek a dokumentatív körből, és sztorit kezdenek eszkábál- ni Veronika néni köré (az egész londoni utazás ilyennek hat, az ál-naív pályaudvari és repülőtéri ténfergésekkel, a repülőgépen az utasoknak házi sütésű édességet kínáló Vera nénivel), egy más szférába lépünk, amelynek kövei csikorogni kezdenek a léptek (Vera néni, s a néző léptei), alatt. Hogy ezekre a testidegen megoldásokra azért volt-e szükség, mert a gyártó partner, az NSZK-beli hamburgi Provobis cég esetleges elvárásai indokolták, vagy mert a szerzők így érezték jól megoldottnak az átmenetet a tiszta — és valóban igen szép — dokumentumfiilm, meg a játékfilm között, nem tudni. Amint, hogy azt sem tudni, miért hatódnak meg az alkotók — köztük az operatőr, Szabó Gábor is — időnként sokkal jobban, mint az indokolt lenne, s miért ők hatódnak meg, ahelyett, hogy inkább a nézőt akarnák meghatni. A Két elhatározás — talán mert nyugati mozikban, fesztiválokon az efajta, ilyen élet- anyagot feldolgozó fűm elég ritka, s ritka a beiőle áradó tiszta humanizmus is — jó visszhangú sajtó- és közönség- sikert aratott. Hogy itthon miképp fogadja majd főlep a közönség, nehéz lenne előre megjósolni. Érzésem szerint inkább tévéfilm ez — annak is készült eredetileg —, mint sem moziba való. Intim világot mutat be, s költészete í kisméretű képernyőn érvényesülhet jobban, semmint ■ mozivásznon. Ahol egyébkés (és mellesleg megjegyezvi egy-két hasonló filmet ms láttunk az elmúlt esztendők ben — például Huszárik Zo' tantól, a Tisztelet az öregas. szonyoknak című alkotást. « Félelem a város felett ;í Ami azt illeti, ebben a francia filmben (rendezője Henri Verneuil), inkább az ezúttal Le Tellier felügyelő névre hallgató Jean-Paul Belmondo tartózkodik a város felett, nem pedig a félelem. Előbbi főként háztetőkön, ereszcsatornákon, kéményseprő-járdákon tartózkodik, azaz kúszik, mászik, csúszik, ugrik, vetődik, lendül, perdül, ésatöbbi. De előfordul helikopterből alábocsátott kötélen lógva is a város — természetesen: Párizs — felett. Utóbbi viszont — mármint a félelem — nem annyira a város felett található, mint inkább a kikapós özvegyek, a félrelépő hű feleségek, a házas embereket szerető szép ápolónők és egyéb, a bigott erkölcsi törvény ellen így vagy úgy vétők közelében, pontosabban: la-1 kásában. Belmondo hamaro-* 1 san kideríti, hogy a félelé neve Minos, foglalkozás/ nézve műtős egy kórházi' egyik szeme üvegből v . szeret motorozni és é>! úgy mellesleg, paranoid * zofrén, magyarul: közver lyes tudathasadásos őrült, (mi egyéb is lehetne?) !. kóros szexuális aberrációt is szenved, de ezt maga se, vallja be magának, viszont Á fojtott nemi ösztönökből kifolyólag gyilkolja a nőke Belmondo persze látványos üldözés után elfogja Minőst miután előbb, min'egv szórakozottságból. kinyírja egy régebbi „ügyfelét”, egy kétszeres gyilkos bankrablót, (Újabb üldözés, ezúttal a föld alatt, a metró vonalain). Az erkölcsi világrend imigyen helyreállíttatván a néző fellélegezve távozhat. Takács István vesebbet nem engedélyez önmagának, többre nem törekszik. Hűség és erő sugárzik minden lapjáról. Berzsenyi-sorozata a képi közmondás sűritettségével éreztet meg valami eddig el nem suttogott lényeges elemet Berzsenyi költészetének napjainkra is maradt lírai méltóságából, s az Érintés valami megérző finomsággal, de rendkívül tárgyilagos rajzi biztonsággal követi a növények metamórfózisát. A Három férfi számára a természet emberben iramló ritmusát jelenti, s amikor József Attilához Thomas Mann alakját csatlakoztatja, akkor a zaklatott és nyugodtabb formákban az emberi humánum vívódó erejét tárja fel nehéz időkre emlékezve, emlékeztetve. Üt ja meredek, akár Veres Péteré. Vasúti pályamunkásként, nagybátonyi szénbányászként kezdte, s a folytatás; műveit több mint tíz országban mutatták be, s állami kitüntetései mellett megkapta a miskolci grafikai biennálé és az 1971-es Dürer kiállítás nagydíját. Hamarosan Szentendrén is találkozunk műveivel a Pest megyei Művelődési Központ könyvtárában. Bálványos Huba litográfiája A kőrajz, a litográfia a • XVIII. század új grafikai eljárása síknyomású nyomdai technikán alapul. A. Senefelder találta fel 1796-ban, és • Delacroix, Daumier szerezte meg azt a mértéket, melyet rangos formákkal és a mai magyar valóság elemeivel folytat Bálványos Huba, a műfaj avatott értője. Jó éri telemben vett rajzi harsány■ Sággal idézi A légy nagyított. : kicsinyített alakját, a Kerité■ sek előtt hadonászó disznófe= Csohány Kálmán Munkácsy- = díjas érdemes művész kiállítá- s sa a Csepel Galériában tekint- = hess meg szeptember 17-ig, hét- ? fő kivételével, naponta 12 és = 18 óra között. Bálványos Huba 5 grafikusművész a váci műveit lődési központban mutatkozott 1 be, műveit szeptember 13-ig = naponta 10 és 18 őrá között te- = kinthetik meg az érdeklődők. Csohány Kálmán mértéke Kondor Béla sajnálatosan korai távoztával Csohány Kálmán lett a mai magyar grafika középnemzedékének irány- és mértékjelző mestere. Semmi ördöngösség nincs benne — az egyszerűség már-már egyedülálló pompája és tisztasága lüktet lapjain. Nézzük, pontosabban olvassuk képeit — különös, követhető rajz- és jelírás ez a költészet szintjén. Hatása is olyan természetes, hogy szemlélődés közben felmelegszik lelkületűnk, s ez tartós, ez a hőfok nem múlik el olyan könnyen. Az élmény is megmaradj s a szándék, mellyel madarái, fái, út- kanyarjai megajándékoznak, a vággyal, a merőben új szándékkal, hogy egyszerűen csak jó emberek legyünk minden póz és hangoskodás nélkül. A szépség erkölcs minden erőltetés nélkül, s ez a falusi jelleg nála nem meghaladott, hanem maradandó kategória. Csohány Kálmán Fásztc szülötte, s a szülőfalu iránti hűség jegyében, néprajzi szabatossággal és grafikai magaslaton örökítette meg a Pásztó; népszokások-at; kedvesen és meghatottan egyúttal. Valami rezignált mosoly, bölcs meg értés jellemzi magatartását, df ha a hajdanvolt zsandároka idézi, akkor haragosra vált £ vonalvezetés is, akkor a Cső hány Kálmánra annyira jellemző ellágyulás hirtelen nagyon határozottá válik. Egyszerűsége nem takarékosságból vagy a formakezelés sze génységéből adódik, hanem teendőinek, felmért hivatásé nak tisztázottságából. Ez a: ő elkötelezettsége. Ennél ke
