Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

1978. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK

skMüop

Őszi munkák a határban

.w . ..... poem •

Iff”

hk

f

f if fO ,

I

^ A' *

t.

f - .

.

Az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet négyszáz hektáron termelt kalászost. Képünkön: a tarlót hántják az ekék.

Fehérváry Ferenc felvétele

Bölcsőde, óvoda Szentendrén

Ezúttal avatóiinnepség nélkül

Szentendre város alkotmánynapi ünnepségét augusztus 19-én tartották a Felszabadulás lakótelep új óvodabölcsődéjénél. És ebben a mondatban a helyrag a fontos: -női, és nem: -ben.

Nizák Imre tanácselnök-he- helyettes beszédében akkor elmondta: hamarosan üzembe helyezik az ünnepség hátteréül szolgáló szép épületet, 100 óvodás és 80 bölcsődés új otthonát.

így becsületes

— Mi is szerettük volna, ha az óvodát húszadikán ünnepélyesen átadhatjuk — mondja most Nizák Imre. — Hosszú, majdnem három évig tartó építkezésről van szó. Augusztus elején volt a műszaki átadás. Természetes ilyenkor,

Együtt, jó célokért

Járda, bolt, szaktanterem

Társadalmi összefogás Bíaforbágyon

Valahányszor Biatorbágyon Járok és áthajtok a híres-hir- hedit viadukt alatt, mindig valami rossz érzés fog el. Robbanás, pusztulás képei futnak át agyamon, mint most is.

Nem sokáig. A nagyközségi tanács szék háza olyan szép, modem, célszerűségében elegáns, hogy a sötét gondolatok egyszerre átváltanak az építésié, az alkotásra.

Már könnyebb

Erről folyik a szó odabent is, Barcsi László tanácselnök szobájában. Horváth Imréné most nem a takarékszövetkezet vezetőjeként, hanem mint a 9500 lakosú nagyközség 50 tanácstagjának egyike számol be az elnöknek:

— A Vörös Hadsereg útján a tervezett 450 méter járdából 380 elkészült. Már csak három ház előtt hiányzik a betonburkolat, ez is meglesz hamarosan, ha nyaralásukból visszatérnek a lakók.

— Csak az idén 1400 méter járdát csináltunk társadalmi munkában — veszi át a szót az elnök.

— Nehéz ilyen akciót szervezni?

— Most már könnyebb. Megtanultuk. Annak idején, emlékszem, mentünk Tárnokra, a tanácshoz, népfronthoz. Na, komák, segítsetek, nálatok annyi mindent elvégzett a közösség, hát hogyan kell ezt csinálni? Van két remek mérnökünk, Herczeghalmi Emil és Schneider Miklós. Ha kinéztük, melyik járdaszakasz következik, ők felmérik, hogy portánként mennyi cementet kell vásárolni. Közben a tanácstagok, mint most a Vörös Hadsereg útján Horváthné, dr. Szabó Károlyné, Gyimesi István, megbeszélik a lakosokkal, mennyibe kerül az anyag, mikor kezdjenek hozzá, hogyan j sinálják.

— Megbeszélik, vagy rábeszélik?

— Ha az emberek látják, udják; értelmes, húsukba vá- ó dologról van szó, nem kell ibeszélés — mondja határo- ottan Horváth Imréné. — összeadják a pénzt, megvesz - I ük a cementet, a tanács ad

> . urvát, sódert, aztán nekilá- , nk.

— Pontosabban, a többi >yagot a Zsámbéki Medence

, z adja a nagyközségnek —

3 iyesbíl Szabó Imre, a nagy- zség pártbizottságának tit- ára. — Mi meg őket segítjük, például gyümölcséréskor megyünk szedni a termést.

— És ha elkészül a járda?

— Mindenütt parkosítunk, Virágokkal ültetjük tele az úttest menti részeket, természetesen társadalmi összefogással csináljuk, mint ahogy az utóbbi időben sok mindent.

Kétezer óra

Barczi László olyan ütemben kezdi sorolni a legújabb mun- káka/t, alig győzöm jegyezni:

— A 2. számú általános iskolánál, az új oktatási terv alapján egy pedagógus házaspár, Bunth Jánosék, javasolták, csináljunk fizika szaktantermet. A régi épület átalakításával 300 ezer forint értékű munkát végeztek a jelenlegi és a régi diákok, a fesz szocialista brigádjai, a mezőgazdasági szakiskolások. Most: szemléltető eszközök, mindenfajta kísérletezésre alkalmas berendezések a legkorszerűbb oktatási formát teszik lehetővé.

Herczeghalmi Emil ingyen elkészítette a régi óvoda felújításának terveit, 50 ezer forintot takarítva meg ezzel. Ifjabb Szeitz József az építést irányítja szabad idejében. A lakosok? Kétezer óra társadalmi munkát ajánlottak fel, volt aki öt napra szabadságot vett ki, hogy dolgozhasson. Ástak alapárkot, helyet az olajtartálynak, derítőnek, betonoztak, hordták kéz alá az anyagot. És nemcsak szülők, nagyszülők. Azok is, akiknek közvetlen közük nincs az óvodához, nincs gyermekük, unokájuk, de azért jöttek, dolgoztak.

A Füzes utca környékén lakók két-három kilométerre járnak élelmiszerért. Az Áfész mondta: csinál boltot, ha segítünk. Egy nap alatt kiásták a 80 négyzetméteres üzlet alapjait. Nyersbetont építettek be, zsaluztak, betonozták a lábazatot, halomba raktak vagy 7 ezer téglát. Júniusban kezdődött az építés, november 7-től az embereknek már csak pár métert kell menniük kenyérért, tejért.

— Bejött hozzánk néhány fiatal sportoló — folytatja az elnök —, kellene valamit tenni a pályával. Rajta, mondtuk, de a pénzt előikeríteni bajos. Nekiláttak harmincán, négyszáz forintnyi anyaggal, ástak, ácsoltak, fűrészeltek, szögeitek — most négy sorban 450 ülőhelyes lelátóról nézhetjük a meccseket.

Hasonló, önálló kezdeményezéssel éltek a Gábor Áron utcaiak. Kátyús, sáros, jóformán járhatatlan volt az útjuk. Valamilyen módon megtudták, hogy Kelenföldön, a kőfaragóknál rengeteg a márványzúzalék, csak a helyet foglalja, nem tudnak mit kezdeni vele. Megszerezték, idehozták az anyagot, feltöltötték az utat.

Herceghalmon az 50 személyes, két foglalkoztatótermes óvoda terveit — 70 ezerbe kerültek volna — társadalmi munkában készítették el. Ugyanitt az iskola olajos padlóját parkettára cserélték, a régi deszkák felszedését, az új betonalap elkészítését a lakosok és a Herceghalmi Állami Gazdaság szocialista brigádjai csinálták.

Forintban nem is mérhető, hogy például mennyi vízlevezető árkot ástak, hány virágot ültettek, mennyit szépítettek, építettek a községben az emberek az utóbbi időben.

— Miért csak mostanában?

Az eddig pergőn beszélő, szabatosan fogalmazó tanácselnök most egy kicsit elbizonytalanodik:

Közvetlen kapcsolat

— Voltak személyi problémák ... Nem megfelelő kapcsolatok ... Ilyenek. Volt, elmúlt, hagyjuk, ne beszéljünk róla — erősödik meg ismét a hangja. — Most már ott tartunk, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságával egyeztetett tervet készítünk a jövő évi társadalmi munkáikról. Höl, hogyan, kikkel, mikor, miit csináljunk. Bizony, ezt is úgy tervezzük már, mintha, mondjuk, a költségvetést készítenénk.

— Ennyire biztosan számíthatnak a község lakosságára ?

— Ennyire. Az időik folyamán megtanultunk valamit a szervezésen túl is. Sokat, minél többet kell az emberek között lennünk. Ha állandó, közvetlen kapcsolatban vagyunk velük, ha érzik, tudják, hogy értük, érdekükben cselekszünk — mindent megtesznek. Közvetlenül látják munkájuk eredményét, sikerélményük van, és amit két kezükkel csináltak, azt még inkább magukénak tudják. Be kell vallanom, mi, a község vezetői is szinte meglepődtünk, látván a hatalmas igyekezetét, a nagyszerű eredményeket, ami Bia- torbágy szinte valamennyi lakójának köszönhető.

A. Gy,

hogy akadnak hibák, sőt pótmunkákat is igényeltünk a fővállalkozó PÁÉV-tőL Ráhajtottak, mi is segítettünk, így sem készülhetett el minden az ünnepre. Nyilvánvaló, hogy ezek után nem állhattunk oda: tessék, kész, fölavatjuk. Nem lett volna becsületes.

— Azért három év nagy idő.

— Egy óvodaépítés mindig nehezebb, hosszadalmasabb munka, tudom, építészmérnök a szakmám. Egyedi terv, lejtős terep, különleges tetőfedés, különbőz», a gyerekek testi épségének védelméből adódó speciális igények. Emellett, a PÁÉV-nek számos nagyobb munkája van, elég, ha a kis- tarcsai kórházat említem. Alvállalkozóinak, a szakipari munkákat végző cégeknek elfogadható magyarázataik voltak egy-egy csúszásnál Az utolsó hónapokban, hetekben erejét megfeszítve dolgozott mindenki

A terv hibái

Rádi Vilmos, az építés vezetője, nem szívesein nyilatkozik. Óvatos, ez érthető. Magyarázom; nem felelőst keresek, csak kíváncsi vagyok, mennyi munka van még.

— Apró szerelvényjavítások, kisebb igazítások. Egy-két nap alatt végzünk, jövő héten fűtéspróba, jöhet a berendezés.

Müller Mátyás kőműves nagydarab, öblös hangú, szakmájáért rajongó, kedélyes ember, három unoka büszke nagyapja kísér körbe. Világos, modern, a célnak okosan megfelelő épület, és ahogy laikus létemre megállapíthatom, valóban kész.

— Néhány csempét rakunk még föl takarítás, rendcsinálás, ilyenek vannak még hátra — mutatja Müller Mátyás. — Itt vannak a homokozók, mellette a kis lubickolok. Csak azt tudnám, hogyan fognak ebben lubickolni?

— Miért?

— Uram, egy hároméves kissrác, gondolja, fejest ugrik? Másként meg bajosan jut a vízbe. Lépcső ugyanis nincs, azt nem terveztek. Terveztek viszont oda, a radiátor elé plafonig érő lambériát, most majd rést kell rá vágni, hogy a szabályozószelephez hozzá lehessen férni.

Csak ha elkészült

Nizák Imre:

— Minden reggel hétkor az óvodánál kezdem a napot. A berendezések, bútorok, felszereléséhez hozzálátott a KER- IPAR. Most jövök tőlük, újabb brigádot irányítanak ide. Ez tulajdonképpen nagy szívesség, hiszen mondhatták volna: kérem, csúszott az építkezés, nem kezdhettünk a munkánkhoz, máshová küldtük dolgozni az embereket. Nem mondták. Jönnek, segítenek. Az óvoda, bölcsőde szeptemberben munkába álL Csendben, avatóünnepség nélkül.

Andai György

Épöl Pomázon az ifjúsági ház

Két évvel ezelőtt kezdődött a pomázi ifjúsági ház építése; a napokban a Budakalász nagyközségi tanács építő-sze-. relő költségvetési üzemének vezetője ígéretet tett arra, hogy a munkát 1979. november 7-ig befejezik. Az ifjúsági ház 13 millió forintos költséggel épül, négyszáz személy befogadására lesz alkalmas. A 324 négyzetméteres nagytermet többféle célra is használhatják majd, itt tartják a mozi- és színházi előadásokat, a tánc- és sportrendezvénye-; két, valamint a kiállításokat.

M

I égésik, hogy a szó nem elegendő egy adott jelenség leírására. Vagy legalábois nem adja vissza hűen, miről is van szó. A kép, a látvány ilyenkor kifejezőbb az írott betűnél, pontosabban vázolja a lényeget.

Nepp József Gusztáv-sorozatának egyik darabjában a főhősről és szomszédjáról mesél a rajzfilm. Kettejükről, ádáz harcukról, viszonyukról, amelyre a vak gyűlölet, az „egy kanál vízben való megfojtás” vágya jellemző. Egy csont miatt. Igen, egy csont miatt robban ki köztük a háború, amelyet egy szelíd kis kutya helyezett egyikük lábtörlőjére. És a magát sértettnek hívő fél, mire másra gondolhatott: a szomszéd az ő bosszantására helyezte a csontot oda, ahol találta.

Az előbbi csupán azért fontos, hogy érzékeltessük, gyakorta a véletlen, egy tulajdonképpen parányi jelentőségű esemény is elvezethet a kívülről nézve érthetetlen helyzethez: a

szomszédok nem szívelik egymást. És most még enyhén fogalmaztunk.

Persze a városokban, ahol a bérházak lakásai szinte egymásba érnek, könnyebb támadási felületet találnia a haragra szívesen gerjedőnek, mint falun, ahol a családi házat övező kicsiny kert mégiscsak távolságot jelent. Mondhatnánk, a városban, az emeletes házak világában se szükségszerű a veszekedés, a mindennapos háborúskodás. Mondhatnánk, s egyúttal hivatkozhatnánk a házirendre, amely ugye éppen arra hivatott, hogy rendezze, szabályozott keretek közé terelje a lakótársak viszonyát. Természetesen a szabály itt is csupán annyit ér, amennyi megvalósul a benne foglaltakból. És a házirendről szólva korántsem mondható el, hogy végrehajtása maradéktalan lenne.

És a hatástalanság oka, nemcsak abban keresendő, hogy a jogokat és kötelességeket felsoroló norma meglehetősen homályosan, megfoghatatlanul fogalmaz Indok lehet az is, hogy a lakók többnyire nem ismerik a házirendet, meglehet, még el sem olvasták a kapualjban szépen bekeretezve kifüggesztett okmányt. Persze kell hozzá naivitás jócskán, hogy elhiggyük: a szabályok ismerete önmagában elejét vehetné a vitáknak, a veszekedéseknek.

E

lképzelhetetlenül sok forrása lehet két szomszéd, esetleg „szomszéd csapa tok” ellenségeskedésének. Külön pártra szakadhatnak a gépkocsi-tulajdonosok és a gyalogosok (a kocsimosás, a parkolás kapcsán), az ebtulajdonosok és a kutyátla- nok (a sétáltatás, az ugatás okából), a gyerekesek és a magánosok (itt a játék, a hancúrozás zaja a veszekedés alapja) és még folytat, ható a sor. A jogszabályokban követelményként megfogalmazott szocialista együttélés manapság még aligha nevezhető elterjedt- nek a bérházakban. Igaz, nehéz lenne pontosan és kézzelfoghatóan megfogaL. mazni, mit is jelent a kifejezés: szocialista együttélés. Ehelyütt nem is vállalkozhatunk rá, hogy akár csak kísérletet is tegyünk a fogalom meghatározására. Elégedjünk meg ennyivel: esetünkben nem többről, s nem kevesebbről van szó, mint nyugodt, békés egymás mellett élésről. Ami — otthonunkról lévén szó — nekünk és szomszédainknál! egyaránt fontos kell hogy legyen.

Malonyai Péter

.A* iizenőf^iizet

Az alapötlet nem tőlem származik, de azért közreadom.

A szomszédék másfél éves Tibi nevű fia bölcsődébe jár, illetve a szülők viszik oda mindennap, de ez a lényegen nem változtat. Bár napközben nem látják a gyereket, mégis mindent tudnak róla. Ért annak köszönhetik, hogy a bölcsőde pedagógusai egy úgynevezett üzenőfüzetet rendszeresítettek, amelyben naponta beírják Tibiké viselt dolgait, és így a szülők a füzet alapján vagy megdicsérik vagy elnáspángolják a kisfiút. Van, amikor mind kettőt megússza a gyerek.

A kis füzetbe egy alkalommal például ezt írták: „Kedves anyuka. Tibiké ma már önállóan evett, de a vizespoharat lelökte a földre.”

Este aztán anyuka elolvasta az üzenetet és megdicsérte Tibikét, de figyelmeztette is, máskor jobban vigyázzon a vizespohárra.

Máskor ezt üzenték a bölcsi- ből: „Tibi ma nagyon akaratos, durcás volt, nem fogadott szót, és a dadust is leköpte.”

„Korán kezded, fiam, az anyád mindenségit!” — mondta este apuka, és jól elverte egyszem örökösét.

Eddig az alapötlet, és most jön az én újításom: ne csak Tibikének, hanem minden magyar felnőtt állampolgárnak rendszeresítsenek üzenőfüzetet és naponta írják be, mit csj- nált, hogyan viselkedett. Este a füzetet mindenki megmutatja otthon, és ha rosszalkodott, kikap, ha jól viselkedett, akkor apuka és anyuka megdicséri a felnőtt lurkót.

★

Az ötlet elterjedését szorgalmazva, máris fogalmaztam néhány figyelemre méltó üzenetet, hátha megtetszik az illetékeseknek.

„Kedves Kovács apuka! Béla nevű fiacskája, az Egyesült Bádogművek főmérnöke tisztára megbolondult. Hajnali négy óráig a vállalat pénzén fiatal nőkkel a Doromboló macska bárban dorbézolt és holtrészegen hazafelé a taxiban trágár nótákat énekelt. Intézkedjen, hogy a fia visszafizesse a pénzt, különben fegyelmit indítunk ellene.”

Béluska erre kap a papától két kiadós pofont, önkritikát gyakorol és fizet. Sőt, társadalmi munkában egy, hétig téglát hord, maltert kever az épülő vállalati anyagraktárnál.

„Kedves Molnár anyuka — szól a következő üzenet — főkönyvelő beosztásban levő fiacskája az istennek sem akar beiratkozni az esti egyetemre. Kérjük, segítsen beiskolázni azt a kis gézengúzt!”

— Ejnye, kisfiam, mit hallok rólad — szól este a mama — nem akarsz egyetemre járni? Akkor legalább gyakorold az egyszeregyet, hogy a beosztottjaid felnézhessenek rád!

„Tisztelt Balogh néni! Giziké nevű, 22 éves kislánya évek óta olyan szakmában dolgozik, aminek a gyakorlására nincs hivatalos iparengedélye. Ennek ellenére mulatókban, szállodákban, a Rákóczi tér környékén rengeteg kuncsaftja van, egész éjjel maszekol és még csak jövedelemadót sem fizet. Mi tehetetlenek vagyunk. Kérjük, intézkedjék.”

— Ez így nem mehet tovább, Gizikém — korholja lányát Balogh néni — meg kell komolyodnod. Ha téged mindenáron csak a melegágyak

érdekelnek, menj el kertésznek. Az is szép, divatos szakma!

Persze rövidebb üzeneteket is lehet írni:

„Fia hülye, le fogjuk váltani!” „Lánya megszökött egy háromgyerekes tűzoltóval.” „Kisfiát a jövő héten jó munkája alapján vezérőrnaggyá léptetjük elő.” „Építésvezető gyermekével, ha beszélni akar, jöjjön a Markéba!”

★

Amikor jelen kis dolgozatomat a szerkesztő elolvasta,

így szólt:

— Mondd csak, van neked ilyen üzenőfüzeted?

— Természetesen.

— Add ide. Néhány sort szeretnék beleírni. De arra kérlek, hogy csak otthon nyisd ki a füzetet.

Otthon kinyitottam, ez állt benne:

„Kedves Kiss néni! Értesítem, hogy fiacskája állandóan csak a hülyeségeken töri a fejét. Mi lesz ebből a gyerekből, hiszen már elmúlt negyvenéves! Sürgősen meg kell komolyodnia.”

Természetesen az üzenőfüzetet eldugtam, nem merem megmutatni senkinek, nehogy kikapjak.

Kiss György Mihály