Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. SZEPTEMBER 6., SZERDA tálaian Magyar felszólalás Folytatódik a nemzetközi szakszervezeti konferencia Kedden vitával folytatta munkáját a Textil-, Ruházati és Bőripari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Bu­dapesten, a SZOT Központi Iskoláján ülésező VI. konfe­renciája. Ezen a napon mint­egy 20 delegátus kapott szót, köztük a tíztagú magyar kül­döttséget vezető Bíró György- ué, a szakmák hazai szövet­ségének és a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének főtit­kára. A három iparág legfontosabb feladatai közé sorolta a kis- gépesítés fokozását; a ruhá­zati iparban a monotónia, a bőr-szőrmeiparban a vegysze­rek. a textiliparban pedig a zaj káros hatásának további csökkentését. Méltatta a há­rom szakma dolgozóinak csak­nem felét átfogó szocialista brigádmozgalom eredményeit, amelyek nagy előrelépést je­lentenek a „szocialista módon élni. dolgozni és tanulni” jel­szó valóra váltásához vezető úton. A négymillió munkást tö­mörítő szovjet textil, és köny- nyűipari szakszervezeti szövet­ség nevében Maja Dolgenkova köszöntötte a konferencia rész­vevőit. A konferencia ma, szerdán várhatóan szakmai szekciók­ban folytatja munkáját Összefogással Huszonnégy munkáslakás épül Budakeszin Ez év augusztusáig 20 ezer 345 lakást adtak át az or­szágban, 427-tel többet mint az elmúlt év első hét hó­napjában. Ennek ellenére is még nagyon sok család vár­ja, hogy új otthonhoz jusson. Az MSZMP budai járási bi­zottsága 1978 februárjában ja­vasolta, hogy Budakeszin munkáslakások építésével enyhítsenek a gondokon- A javaslat után tárgyalások kezdődtek. A Budakeszi nagyközségi tanács tizenkét nagycsa­lád lakásgondjainak meg­oldásához kért segítséget a Beton- és Vasbetonipari Művektől. Kivitelezői kapacitás hiányá miatt a vállalat dunaújvárosi gyárának házgyári elemeiből tervezték meg a házat, s a szerelési munkára is a BVM- et kérték fel. A megállapodás után gyór- san hozzáláttak a tervek megvalósításához. A BVM du­naújvárosi gyárának épszer- üzeme az építési és statikai terveket, budapesti gyára a belső gépészeti, a vezérigaz­gatóság termelési főosztályá­nak Lendkerék szocialista brigádja, a külső vízcsatorna, a műszaki fejlesztési főosz­tály szerkezetfejlesztő kol­lektívája a külső elektromos terveket készítette el társa­dalmi munkában. Az építés lebonyolítására az OTP-t kérték fel, gene­rálkivitelező pedig a Mezép- szer lett. Ök azonban mun­kaerő hiányában a közműve­sítést nem vállalták, s ezek­re a BVM-nek kellett a ka­pacitást előteremteni. A vál­lalat budapesti gyára így egyes (lakatos, redőnyös, kály­hás stb.) munkák mellett a közművesítés elvégzését is vállalta. A lakásépítés föld és ala­pozási munkái május 2-án kezdődtek. Június 20-án fel­vonult a dunaújvárosi építés­szerelő részleg. Már a második nyolc la­kásból álló épület össze­állításánál tart a Tóth József vezette szocia­lista brigád. A befejezést szeptember 20-a körül terve­zi- Az építéshez szükséges al­vállalkozók — villanyszerelő munka kivételével — rendel­kezésre állnak. Az új otthonok kétszintesek lesznek. A lakások belső alap­területe — felüljáró, lépcső és erkély nélkül — 73 négyzet- méter. A konyhában és a fürdőszobában meleg víz is lesz. A tanácstól kapott infor­máció szerint 3—4 év múlva a területet bekapcsolják a földgázhálózatba. Addig, mi­vel az olajtöltő állomás a kö­zelben van, olajjal fűtenek. A szép környezetben épü­lő lakótelepen jó a közle­kedés, s a közeljövőben ABC-áruházat is építenek. A lakásokat még az idén átadják tulajdonosaiknak. A befejezésig igen rövid idő áll rendelkezésre, feszített a tem­pó, s csak közös összefogással valósitható meg. A hétvége­ken a lakások leendő gazdái már közösen kerítik el a terü­letet. A BVM budapesti gyára és csepeli gyárrészlege 10, a vezérigazgatóság 2 dolgozó­ja, a budakeszi nagycsaládo­sok közül pedig 12-en így jut­nak majd 35—40 ezer forint előtakaréko-ssággal boldog családi otthonhoz. Horváth Jánosné Vietnami kitüntetések A barátság ápolásáért Nguyen Phu Soai, a Vietna mi Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden bensőséges ünnepségen nyúj­totta át — a magyar és viet­nami nép kapcsolatainak el­mélyítésében szerzett érdeme­kért a Magyar Szolidaritási Bizottságnak és az Országos Béketanácsnak adományo­zott Barátság Érdemrendet. Ugyanebben a magas ki­tüntetésben részesült a két nép közötti barátság és szoli­daritás ápolásában és fejlesz­tésében kifejtett személyes tevékenységéért Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke, és Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács fő­titkára, valamint — postumus — dr. Sík Endre, az Országos Béketanács nemzetközi Le- nin-békedíjas elnöke. A kitüntetettek nevében Kállai Gyula mondott köszö­netét, a magyar nép további szolidaritásáról és támogatá­sáról biztosítva a testvéri szo­cialista Vietnam népét. A kitüntetések átadásánál jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára. Eddig legnagyobb gyárexport ELKÉSZÜLT AZ OBROVACI ÜZEM . Megkezdődött a bauxitfel- dolgozás a magyar fővállalko­zásban felépített, évi 300 ezer tonna kapacitású obrováci tim­földgyárban. A jugoszláv ten­gerparthoz közel megvalósult beruházás az Aluterv és a Che- mokomplex eddig legnagyobb gyárexport-vállalkozása volt, amelyben szinte az egész ma­gyar alumíniumipar részit vett. Minderről a Magyar Alumíni­umipari Tröszt és a Cherno- komplex vezetői kedden saj­tótájékoztatón számoltak be Budapesten. Elmondták, hogy az építke­zés 1975 elején kezdődött meg, s a teljes exportberuházás ér­téke mintegy 45 millió dollár volt. A magyar ipar egy ko­rábbi versenytárgyalás alap­ján kapott megbízást a tim­földgyár építésére, s ajánlatá­val neves olasz, francia és svájci vállalkozókat előzött megí Obrovácon az építést és a szerelést magyar szakemberek irányításával jugoszláv kivi­telezők végezték. Ötletemberek a váci fonóban Minden ötödik munkás: újitó — Talán akadnak, akik ki­nevetnek, de én olyan ember vagyok, aki állandóan töri a fejét valamin. Mindenre fel­figyelek, folyton szeretnék újí­tani — mondja szenvedélyesen Singhoffer Gézáné, a Pamut­fonóipari Vállalat váci gyárá­nak meóvezetője. — Képzelje el, még főzés közben is kere- sem-kutatom az új izeket... Hogyne érdekelne hát, mi zaj­lik körülöttem itt, ahol éle­tem nagyobb részét töltöm?! Helyzeti előny Felfigyelt arra, hogy a bálák bontására használt balták bal­esetveszélyesek. Észrevette, az ékszíjak és fogaskerekek hely­telen tárolását és javasolta, hogy rakják szekrényekbe Több újítását megvalósították és általuk szervezettebb lett a munka. — Harminckét éve dolgozom a gyárban, nem csoda, ha is­merem minden zegét-zugát — folytatja kis gondolkodás után. — Ez bizonyos helyzeti előnyt jelent. Ám, higgye el, amint korszerűsödnek a gépeink és javulnak a munkakörülmé­nyek, egyre nehezebb lesz a dolgunk. Azért mindig akad javítanivaló. Jelenleg is több újításomat vizsgálják. Legje­lentősebb közülük, amely elő­segíti a minőségjavítást, illet­ve lehetővé teszi a selejtcik- kek újra átdolgozását jó fo­nalakká. — Napjainkban, amikor ná­lunk is egyre kevesebb a munkáskéz, csak beruházással lehetetlen lenne a termelés növelése — szólal meg Balogh Béláné újitási felelős. — Épp ezért tartjuk . fontosnak az újítók buzdítását, s arra törek­szünk, hogy növekedjék tábo­ruk. Szép sikerrel járt a má­Fénykép egy lengyel újságban Ha meglátják a gyerekek Ecseren, amint kiszolgált ke­rékpárját tapossa, földerül a képük: — Odanézzetek — a kutyás Sanyi bácsi! Két korcs pumijának nagy a becsülete. Egyiknek a jár­gány vázán, másiknak a nye­reg mögött van a párnázott ülőkéje. S az öreg, ha csak lépést tesz a kétkerekű felé, máris csaholvá ugranak a he­lyükre. Tapodtat sem mehet j nélkülük. Hát. így ragadt rá a kutyás jelző, amit egyálta­lán nem vesz rossz néven. Tóth Sándort a község fel­nőtt lakossága, mint az egyko­ri cserépfalusi summást, szu- hakállói bányászt, metréépítőt, s négy hónap óta. mint az új­telep tanácstagját ismeri. ★ A dohányzóasztalt valóság­gal beteríti a Kurier Polski című lengyel újság. Benne az első oldalon Tóth Sándor fényképe és egy cikk Julius Smoczynski tollából. A len­gyel újságíró a Népszabadság­ban megjelent felhívás nyo­mán talált rá az egykori ár- kász honvédra, hogy megírja a Varsó alatt, a II. világhá­borúban lejátszódott történe­tet. — Mintha ma történt volna, úgy emlékszem az egészre. Pedig több mint 34 év telt el j azóta — mondja. — A német I megszállás után alig egy hó- j nap múlva kiképzetlen újonc- j ként Miskolcon tehervagon­ba rakták és a minszki mo- ! csarakhoz vittek bennünket. J Szava elakad — ahogy vé­gigperegnek szeme előtt az események. — Apám Vorosilov hadsere­gében harcolt a szovjet hata­lomért. Engem ellenük küld­tek. Ügy éreztem apámat cél­zóm, hogy őt kell az ellen­ség helyett lőnöm. Ha nincs ott néhány hasonszőrű baj társ, mint a gyöngyöspataki Tobt Ferenc, a tiszagyulaházi Szim- csák János, vagy a parancsno­kunk, Bukovenszki Pál őr­mester, akkor biztosan elpusz­tultam volna. S hosszan, részletesen me­sél a heteken át tartó har­cokról. az éhségről, a tetvek- ről, az elkeseredésről, amely gyűlöletté fajult bennük a fa­siszták ellen. — Egy alkalommal ellentá­madásba kergettek minket, aki vissza akart fordulni, le­lőtték hátulról. így is rövid időn belül szétzilálták sorain­kat. Szinte valamennyien meg­sebesültünk, mi is, akik alig tucatnyian maradtunk. Nagy volt a zűrzavar, s mi ezt ki­használva Tábival és Szim- csákkal úgy határoztunk: szö­künk, akár hazafelé, akár a partizánokhoz. ★ A jegyzetfüzetben aláhúzva: menekülés, majd a sors sze­szélye folytán ismét találko­zás a szakasszal. Kaloma tér­sége, Varsó közelében egy fenyves erdőben történt. — A pihenőhelyünktől nem messze cserépfalusi huszárok is tábort ütöttek. Köztük fel­fedeztem unokabátyámat, Mik­lósi Lajost. Kértem Buko- venszkit — akit még min­dig parancsnokomként tisz­teltem — engedje meg, hogy néhány szót váltsak a roko­nommal. Ki tudja, melyikünk látja meg még a falunkat, a családunkat. Az őrmester azt mondta: — Eredj, de 15 perc múlva itt légy, mert megyünk tovább! Filmszerű kép: unokabátyja egy falócán képkeretet farag. A földön agyoncslgázott hu­szárok, ki a felszerelését iga­zítja, ki csak fekszik magába roskadtan. A tisztek, mintha legjobban menne minden, a tágas tisztáson lóversenyt rendeznek. — Azt hiszed — mondja ne­kem a rokon, amikor elmesél­tem neki, mit csinálnak ve­lünk a németek — a magyar tisztek sokkal különbek? Lá­tod, most is csak parádéznak. Amott meg a két tábori csendőr épp „rendet teremt”. — Elborzadva láttam, hogy két* lengyel civil, talán parti­zánok lehettek, meg egy ma­gyar huszár lóg a ián: karjá­nál kikötve. ★ Tóth Sándor keze önkénte­lenül ökölbe szorul. — Agyamra hirtelen köd borult. Talán nem is tudtam, mit cselekszem. Felkaptam a néhány lépésre fának támasz­tott géppisztolyt és egy soro­zattal mindkét tábori csend­őrt agyonlőttem. Aztán már csak arra emlékszem, hogy tisztek, tiszthelyettesek ütnek, vernek, ahol érnek. Letépnek rólam mindent és meztelenül belöknek egy fészerbe. Szá­mot vetettem sorsommal. Egy­szer csak jól kivehető hango­kat hallottam: — Értsd meg ezredes úr — a hadnagy hangját ismertem föl benne. — A „fekete táskát” minél előbb el kell juttatni Varsóba, a felkelőkhöz. Az árkászt pedig engedjük sza­badon. Az árkász, meg a tás­ka minket fog igazolni! — Mit éreztem? Ezt nem tudom elmondani. De tűnődés­re nem maradt idő, mert a következő pillanatban Buko­venszki bömbölő hangját hal­lottam: — Hol az árkászom?! Hal­lottam lecsukták! Azt is tu­dom: gyilkolt! A szakasz előtt magam akarom agyonlő­ni! — Ezzel kinyittatta a fé­szert és felhúzott fegyverrel — kiszabadított... Prohászka László justól július végéig megrende­zett újítási verseny. A három hónap alatt 53 újítást nyújtot­tak be. Fizikaiak kedve Míg tavaly 91, idén már az első félévben 84 javaslat szü­letett; 1977-ben 49 újítást fo­gadtak el, idén 38-at be is vezettek közülük. És még két figyelemre méltó statisztikai adat: jelentősen nőtt a fizikai munkások újítási kedve. Ta­valy összesen 56, 1978 első hat hónapjában pedig 57 dolgozó állt elő ötlettel-javaslattal. — Nem véletlen, hogy ilyen sokan veszünk részt az újító­mozgalomban — szólal meg a mostanig csöndben figyelő id. Kassai Géza, a tmk fejlesztési csoportjának lakatosa. — Ész­revettük ugyanis, hogy a veze­tők a korábbinál jobban fi­gyelnek a szavunkra és ötle­teinkre. Az igazgatónk maga is lejön a műhelybe és odaáll a gép mellé, maga is azon tö­ri a fejét, miként és hol lehet­ne könnyíteni a munkát. Volt olyan időszak — magam is több mint harminc éve eszem a váci gyár kenyerét —, ami­kor a vezetők nyűgnek érez­ték, ha előálltunk egy javas­lattal. Most még segítenek is a műszakiak kidolgozni az újítást. A megvalósítás sem tart évekig. Mögöttem vagy harmincöt újítás lehet már. Most egy munkatársammal azon dolgozunk, hogy növeljük a cérnázógépek cséve- és gyű­rűkihasználását. Vagyis, át­alakítjuk a berendezéseket, s ezáltal azonos idő. alatt több fonal készülhet. A kérdésre, hogy a pénznek van-e szerepe, összevonja a szemöldökét. — Nekünk már a vérünkben van, hogy figyeljük, lehet-e jobban, könnyebben termelni. Sok ötletet csak megvalósí­tunk, be sem adjuk újításként. Nemcsak av- pénz, t hanem a szakmai büszkeség is vezérel bennünket. Nyitott szemmel Hasonló a véleménye Mé­száros Jánosáénak, a gyár üzemtechnológusának is. Ö szintén többszörös újító, ti­zenhét éve került az üzembe. — Aki nyitott szemmel jár, sok mindent észrevehet. Ne­kem szívügyem a munkaszer­vezés: azt kutatom, hogyan le­hetne a csökkenő létszám el­lenére is növelni a gépek ki­használtságát Ha beadok egy újítást, már a holnapra gondo­lok, nemcsak a mára. Ez ve­zérelt akkor is, amikor a vál­lalati FMKT-pályázatra dolgo­zatot készítettem. A jeligés versenyben második díjat nyertem és lehetőséget, hogy az ötletet bevezessük újítás­ként. Szeptember elsejétől a cérnázóban, ahol a legnagyobb volt a létszámhiány, úgy szer­veztük át a termelést, hogy a korábbi tizenkét ember he­lyett most csak hatan cérnáz- nak. Természetesen ezt több szervezési intézkedés előzte meg. Elbírálás alatt van egy másik újításom. Lényege, hogy helyben készítsük a cémázó- gépek hengereit. És nem tö­mör anyagból, hanem csőből. Ezt a fontos alkatrészt ugyan­is csak nagyon nehezen lehet beszerezni. Amikor szóvá teszem azt az általános véleményt, hogy a nők kevésbé értenek a mű­szaki dolgokhoz, mint a fér­fiak, s ő ennek élő cáfolata, kissé ingerültté válik a hang­ja. — Lehetséges. Én azonban azt vallom, nálunk több ellen­kező példát is találhat. Ma­gam is gyakran, adok tanácsot a hozzám fordulóknak, s ezt látom több újítótársamtól. Gyakorta még Ötletekkel is szolgálunk kolléganőinknek. Hct nap alatt A női újítók száma 1977-ben 24 volt, az idei első félévben 28-an kapcsolódtak az újítási mozgalomba. Ez már önmagá­ban is szép eredménynek szá­mít. Ám a váci gyár olyasmi­vel is dicsekedhet, amivel ke­vés üzem: létszámukat és a beadott újításokat tekintve, minden ötödik dolgozó újító. Beszélgetésünk során még egy titokra fény derül, amely nagymértékben hozzájárult a kezdeményező kedv fellendü­léséhez. — Az újítási szabályzat sze­rint, havonta egyszer kell ér­tékelnünk a beadott újításokat — mondja Balogh Béláné. — Nálunk azonban ettől gyak­rabban összeülünk, olykor he­tente is. Így a dolgozóink rö­vid időn belül értesülnek ja- vaslatúk sorsáról, nem várnak hónapokig tanácstalanul. Dodó Györgyi ipargazdasági konferencia Kedden Székesfehérvárott a II. nemzetközi ipargazdasági konferenciát Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára és Nyers Rezső, az MTA Közgazdaság- tudományi Intézetének igazga­tója nyitotta meg. A 20 ország szakembereinek részvételével lezajló konferencián a tudo­mányos-műszaki haladás és a világgazdasági változások ösz- szefüggéseivel, valamint az egyes országok nemzetgazda­ságának, iparpolitikájának' sa­játosságaival foglalkoznak. Bálázzák a hulladékpapírt A Közép-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vál­lalat budaörsi telepén papírbálázó gúpet helyeztek üzembe. A huszonnégymillió forint értékű berendezés kétszáz atmoszfé. rás nyomással óránként tíz tonna hulladékpapírt présel össze. A bálák így könnyen szállíthatók a papírgyárakba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom