Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. SZEPTEMBER 6., SZERDA SZENTENDREI TÁJAK, NAGYMAROSI INDÍTÉKOK Csoportkiállítás a Nemzeti Galériában = A tizedik csoportkiállítás október végéig, a mai román = iparművészet szeptember 10-ig, Helényi Tibor grafikái szeptem- = bér 17-ig tekinthetők meg, hétfő kivételével, naponta 10 és 18 = óra között a Magyar Nemzeti Galériában. A felmérő tisztesség jegyé­ben az elmúlt két évtizedben rendezte meg a Nemzeti Ga­léria a vásárhelyi, szentend­rei, szolnoki, szegedi, pécsi, Százados úti, a hat realista festő és a Bács-Kiskun me­gyei művészek csoportos ki­állítását. Pogány Ö. Gábor a katalógus előszavában részle­tesen foglalkozik az expresz- szivitás alapján létrejött ti­zenegy festő életművével, s bejelenti, hogy a közönség e sorozat folytatásaként hama­rosan megismerkedhet „más­milyen alkatú, másképpen ér­velő, más hagyományokat folytató és újító képzőművé­szekkel, neokutoistáikkal, új oríistákkal, tárgyilagosokkal, vizionáriusokkal” — egyszóval a Nemzeti Galéria több évti­zedes átgondolt programja képzőművészetünk tágas hori­zontját érzékelteti. Több tanulság származik festészetünk expresszionista osztagának számbavételekor. Az első, hogy a névsor nem teljes, továbbá az, hogy a mi természetelvű expresszioniz- musunk egyrészt a Nyolcak örökségét folytatta Czóbel Bé­la és Frank Frigyes révén, a másik szárny Holló László közreműködésével alföldi ins­pirációkra hallgatva, főleg Munkácsy forrásait elemezte. A formanyelv hevessége azon­ban sok hasonlóságot mutat fel a rokon karakterű festők függvényeként. Kiderül azon­ban más is. Az, hogy a mi festészetünk az expresszioniz- muson belül összetett gondos­kodás révén meghagyta a nagybányai eredményeket, s gazdálkodott Tornyai frissített realizmusával is, továbbá, hogy Kassák körének elvont expresszionizmusa mellett egy természetelvű ág is sikeresen munkálkodott több nemze­dék — Czóbel Béla, Holló László, Pirk János, Tóvári Tóth István, Vén Emil, Bara- nyó Sándor közreműködésével. A Magyar Nemzeti Galéria külön tisztelgésként mutatja be a kiállítás első részlege­ként a nemrég elhunyt há­rom mester — Czóbel Béla, Frank Frigyes és Holló László képeit. Czóbel Szentendre és Párizs kapcsolatában lelt rá a maga külön festői törvényei­re — kilencvenöt évvel ezelőtt született —, 1883. szeptember 4-én Budapesten. Életműve festészet maradt, művészet­történelem lett. A természet­elvű expresszionisták nemcsak Mai román i A maga® átlagszínvonal jel­zi azt az igényt, hogy a szőt­tesek, faragások érjék el a képzőművészeti értéket. Oly­kor el is érik, máskor a tárgy megmarad az iparművészet rendezett kategóriájában. Igazán különleges Balota szőt­tese A madár haláláról, s megfontoltan nagyvonalú fe­gyelem örökíti meg Brancusi az elmúlt hét évtizedet ural­ják a maguk területén: az új hullám az ország különböző tájain szerveződött, Simon Bé­la Baranya tüzes árnyalatait gyűjti, Vén Emilt Nagymaros inspirálja, Tóvári Tóth Ist­ván Győr környékén fedezi fel festészetének állandó megúju­lásban erjedő rétegeit, Bozsó János Kecskemét, Baranyó Sándor Szolnok motívumait rendezi, Bényi László kalota­szegi esküvője is számottevő eredmény. Erős csapat össz­munkája érződik a tárlat egészséges színibőségében, ahol ezúttal Félegyházi László ki­csit mérsékeltebb, s a Szent­endrén alkotó Pirk János iga­zi meglepetés. Tényleges em­beri mélység és vérbő festői- ség hatja át felületeit, melyek közül a Tengerihántás, a Bú­za viharban, az Őszi ásás és az Este Szentendrén lassan, de visszavonhatatlanul meg­érett azáltal, hogy rá kellett döbbennünk; maradandóak. parművészet nagyságát Kazinczy Zimán Magda textiljében. ízlésesek DanBancila üvegtárgyai, kifo­gástalan vonalvezetés jellem­zi Tamás Anna nagyszabású tértextiljeit, Balogh Péter fa­ragásai: szobrok. Áttört ana­tómiája tömör és légies, így érzékelteti a fa a lelkűiét pompáját és megrendüléseit. Helényi Tibor grafikái Mérnöki pedantéria és ki­számított értelem jellemzi 1978-ban készült Barbár geo­metria sorozatát. Barbár? Na­gyon is érlelt lapok ezek, olyan emiber alkotásai, aki át­gondolta a grafika eddigi út­ját, és önbecsülő szilárdsággal iktatja ki a kopár ismétlése­ket. Gondolatban újít, így a rajz is meghökkentő lesz. Nem barbár, sokkal inkább merész és kifinomult. Szeren­csére ezúttal a cím rossz, nem a mű. Losonci Miklós SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT Egy évtized a bibliotékában A Csepel Autógyár szakszer­vezeti könyvtárának vezetőjé­ről elmondhatjuk, hogy saját könyvtárában már minden be­osztást kipróbált, mielőtt ki­nevezték igazgatónak. Miszori Sándorné 1967-ben kezdett el dolgozni Csepelen, közben le­velezőn elvégezte a tanárkép­ző főiskolát. — Három éve vettem át a könyvtár vezetését, kissé fél­tem, de örültem is az új meg­bízatásnak — mondja Miszori Sándorné. — Sajátos felada­tot jelent, hogy egyszerre lát­juk el a szakszervezeti és a területi könyvtár funkcióit. Könyv és folyóirat A Csepel Autógyár könyvtá­rának 41 ezres állományából 4 ezer 500 olvasónak kölcsö­nöznek, akiknek több, mint hatvanöt százaléka gyári dol­gozó. Az üzemek területén is működik még hét fiókkönyv­tár. S az olvasók oda járnak szívesen, ahol a könyvek mel­lett sok színvonalas rendezvé­nyen is részt vehetnek. Lapozgatok a központi in­tézmény vendégkönyvében: Nagy László, Tornai József, Devecseri Gábor, Cine Mihály, Sánta Ferenc nevét olvasom. 5 1961-ben, magyarországi lá­togatása alkalmával a nagy olasz költő, Salvatore Quasi­modo is találkozott a költészet iránt érdeklődőkkel a sziget- szentmiklósi üzemben. — A rendezvények leggya­koribb látogatói a szocialista brigádok — fűzi tovább a sza­vakat Miszori Sándorné. — Már kialakult egy törzsgárda, amelynek tagjai felkészültek az íróval folytatandó beszél­getésre. Újabban nemcsak az író műveit, tanulmányozzák, hanem figyelemmel kísérik a kritikai visszhangot is. Könyv­tárunkba jár az Űj írás, a Kortárs, az Alföld, a Tiszatáj, a Forrás. Figyelemfelkeltéssel is segítünk az érdeklődőknek, hogy rendszeresen olvassák a folyóiratokat és publikációkat. Hangélmények A felnőttek számára, szin­te hetente szervezik a színvo­nalas irodalmi műsorokat. A meghívó mellé személyre szóló leveleket is küldenek azoknak a dolgozóknak, akiknek az ak­tivitására hasonló alkalmak­kor már számíthatnak. — Gyakoriak a sajátos iro­dalmi órák is. írók, költők, irodalomtörténészek, vagy a munkatársaim tartják a foglal­kozásokat. Gazdag, változatos lemezgyűjteményünk is van. Az Ady-centenáriumi évben az iskoláknak az Ady-életmű bemutatását óráról órára rend­szeresen végeztük. A foglalko­zásokon most is gyakran meg­hallgatjuk az Ady-hanglemezt, Latinovics Zoltán felejthetet­len tolmácsolásában. A Váci Mihályról tartott rendhagyó irodalmi órán is végighallgat­tuk a Váci-emléklemezt. A fel­nőttek csoportos foglalkozása­in, az író—olvasó találkozók előtt a meghívott költő, vagy író műveiből készítünk hang­lemez-összeállítást. Ha eggyel többen... A Csepel Autógyár könyv­tárának még három munka­társa van. Páljai Gábomé, a feldolgozó könyvtáros, Gön- lös Gáborné végzi a felnőtt, Schmitt Reinhartné a gyer­mekolvasó szolgálat vezetését. A jó könyvtáros népművelői feladatokat is végez, komplex a munkája. S hogy a könyv­tárosok az eddigieknél is eredményesebben élesztget­hessék az igényeket, hogy a szerszámok között több helyet hagyjanak a könyvnek, ahhoz bizony aktuális lenne, ha egy ötödik munkatársat is szer­ződtethetnének, ezt a könyv­tár állománya és az olvasók létszáma is indokolja. Miszori Sándorné a közel­múltban megkapta a Szocia- ' lista Kultúráért érdemér­met, s hogy a Csepel Autó­gyárban rendszeres és inten­zív közművelődési tevékeny­ség van, az a könyvtárosok munkájának is köszönhető. Pósa Zoltán KÖNYVET KAPTAK AJÁNDÉKBA Olvasótábor— cigányfiataloknak Két évvel ezelőtt az olvasó népért mozgalom egyik meg­beszélésén támadt az a gon­dolat: jó lenne, ha a cigány- gyerekek számára is hoznának létre adottságaikhoz szabott közművelődési táborokat. Még abban az évben, kísérleti jel­hangulatát idéző képsorok pedig szerves részét alkotják a munkának, ezekkel igazán egész ez a könyv. Napraforgó A cím a rádióból ismerős megint- csak fiatalnak és felnőttnek. Ez az ifjúsági műsor gyakorta jelentkezik olyan csemegékkel, amelyek korosz­tály nélkül fölkeltik az érdeklődést, így széles körben fogadhatják öröm­mel az MRT—Minerva kiadásában e műsorból megjelent válogatást, Tarnay Márta szerkesztésében. A rádióműsorból is már jól is­mert neves szakemberek, tudósok, pedagógusok cikkeiből áll a kötet, s környező világunk dolgait tárgyalja, jelenségeit ismerteti. Itt már a tudo­mány szól, más hangon ugyan, de ugyanazzal a célzattal beszél a pszichológus az emberi viselkedésről, mint Janikovszky, az orvos pedig a mosoly lényegéről, mint Simái. A sok ifjú olvasó pedig, aki szeret kirándulni, szereti a növényeket, virágokat, hasznosan forgathatja a növények verses naptárát a kötet­ben. Találkozunk még dr. Indikátor­ral, aki kémikus nyomozóként ezút­tal is izgalmas kalandokba kevere­dik. L. I. A színpompás mesebirodalom ren­getegjeit járhatják be az ifjú olva­sók egy új kötetben, a másikban sa­ját környező kis világukra ismerhet­nek rá. Mégis oly sokban rokon ez a két könyv, amely a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó gondozásában jelent meg. Az egyik Simái Mihály mese­kötete, a másik Janikovszky Éva is­mert sorozatának folytatása. A nádszalon szippantott tündér Simái e mesegyűjteményének tör­téneteiben a legnagyobb természe­tességgel fonódnak egybe a fantasz­tikus csodavilág történései a hétköz­napi eseményekkel. így például a gonosz vasorrú bába a rendőrségen köt ki, a telhetetlen hétfejű sárkány­ból idegenforgalmi látványosság vá­lik. Minden mai környezetben, mai eszközökkel zajlik: a garbópulóveres mesekirály autón siet, s a bajba ju­tottakon is a XX. századi technika segít. Mi ez? Finom groteszk a felnőt­teknek, vagy a mesét mai ízűvé ala­kító, a mai gyermekhez közelebb húzó törekvés? Kár lenne rajta töp­rengeni, mert valószínűleg ez is, az is. Ezért olvassa felnőtt és gyermek egyaránt szívesen ezeket a meséket, melyeknek hősei mai világunkból származó hús-vér emberek, meg spk talpraesett gyerek, aki okosan, ügye­sen forgolódik a mesealakok között. Ahogyan a gyerekek láthatják, kép­zelik. Bizonyára az olvasó gyerme­kek jól bele is élik majd magukat ezekbe az izgalmas helyzetekbe, s netán gyakorlatban is hasznosítják — mondjuk a házimunkában, amely­re buzdítást kapnak — az olvasot­takat. Már megint Janikovszky Évának — ezúttal is Réber László bájos, naiv rajzaival illusztrált — kötete is abban rokon az előbbivel, hogy gyermekeknek szól ugyan, de a felnőtt is sok örö­met, kedvességet talál benne. Az alaphang: hogyan látja egy kisgyer­mek a környező világot, a maga vi­lágát, s hogyan lát bennünket, fel­nőtteket. Ez aztán nemcsak szóra­koztató, hanem hellyel-közzel tanul­ságos — mosolyogva elgondolkodta­tó — felnőttnek is, gyermeknek is. Kinek-kinek a maga módján. Ez a kötet nem a mesék világáé tehát, de a valóságot emeli mégis a mesék érdekességének szférájába. Napi életünk apró-cseprő dolgai vál­nak érdekessé: a bérházak gyakori vízhiánya, a rosszalkodó kisfiú, a túl­terhelt kamaszlány, a fáradt szülők, s hasonlók. A még az első ikszét sem elért kisfiú számol be mindezek­ről természetes őszinteséggel, nyílt­sággal, tisztasággal, s éppen ezért derűsen. Ezért csupa derű ez a kötet, amelyre sok családban mondják majd biztosan azt, hogy „nahát, ez nálunk is pontosan így van!” Kitűnően ismeri a szerző a gyer­mekiélek rejtett zugait is. Ugyan­akkor majdhogynem vidám szo­ciográfiának is beillik ez a kötet ala­pos társadalom- vagy legalábbis csa­ládismerete folytán. Az illusztrációk, a gyermekrajzok KÜLFÖLDI KORTÁRSAK a fiatalok, elsősorban Vera szemén át látjuk, éljük a történetet. Persze a történet szó túlzás:. nem az a lé­nyeges e könyvben, s nem is igazi történet van. Jóllehet sorba lehetne szedni, mi történik előbb és később, de kicsit sejtelmes világ ez. Talán az a nézőpont teszi ilyenné, amely­ből látjuk a dolgokat. E sejtelmes- ségnek ellentéte a részletek erőteljes színfestő leírása. Ez a kontraszt le­begteti végig az elbeszélést, amelyet Mayer Judit fordított magyarra exprésszíven. A kötetet a magyar— csehszlovák közös könyvkiadás ke­retében — az Európával — a pozso­nyi Madách Könyv- és Lapkiadó jelentette meg. Luxusvilág Az ifjúkor színhelyei Eduard Petiska neve nem ismeret­len a magyar olvasók előtt. Az ere­detileg költőként indult cseh próza­írónak már több írása is megjelent magyarul. Először ifjúsági munkái kerültek nálunk az olvasók elé, s csak azután — tavaly — egy elbe­széléskötete, a Nászéjszakák. Most egy újabb könyvét adta kezünkbe Olexo Anna fordításában az Európa Könyvkiadó. Sötét égen csillagok Ezt az új regényt — a Sötét égen csillagok címűt — elbeszélések lán­colatának vagy ugyanarról a miliő­ről szóló életképek füzérének érzi az olvasó. Mégis, van egy végigvo­nuló szereplője — Rudolf Parnel —, aki az anyja halálhírét hozó táv­irat nyomán visszamegy ifjúsága színterére, s mi, olvasók is vele me­gyünk. Ámbár az író nemcsak az ő szemén át mutatja meg ezt a szín­helyet s az egykori társakat, ismerő­söket, hanem nézőpontokat vált, s több előforduló személy szemével is látni engedi a szereplők jelenét és múltját. Ez a nézőpontváltogatás plasztikusabbá teszi a szereplőket, valóságosabbá a színhelyeket és el­lentmondásosságával hitelesebbé, élőbbé a múltat, amelynek csak egy-egy vetületből készült fényképei lehetnek az emlékek. Csábító és kor­szerű ez a válogatott megközelítés. Valahol a regény közepe táján az egyik szereplő azt mondja: „A jel­lem tér, amelyet az embernek áten­ged a társadalom. Semmi több ...” Ezt a teret tudja jól érzékeltetni ez­zel a módszerrel az író. Vera meg Don Pablo és Don Pedro BoSena Benesová cseh írónő nem az egykori ifjúság színhelyére, ha­nem az ifjúság életébe viszi az ol­vasót Vera meg Don Pablo és Don Pedro című regényével. Szereplője egy kislány, Vera, aki nagymamájával él, valamint egy kamasz és egy öregúr. Voltaképpen Az 1938-ban született amerikai írónő, Joyce Carol Oates regényét, a Luxusvilagot a bukaresti Kriterion Könyvkiadó jelentette meg — az Európával — magyarul, Sz. Kiss Csaba fordításában a magyar—ro­mán közös könyvkiadás keretében. A szerző kitűnően ért ahhoz, hogy egy ember — jelen esetben egy gye­rek — átélésében mutassa be köny­ve terepét: elsősorban tehát lélek­tani történést nyújt. De nagyon té­ved az a fajta cselekmény olvasó, aki ezek után rögtön félretenné a könyvet, mert unalmasnak vélné. Amit egy fiú élményeként, első sze­mélyben, mintegy az ő gondolatai­nak, érzéseinek, reagálásainak mene­tében kapunk, az csupa külső cse­lekvés is, emberek változó kapcso­latai, egy társadalom, annak egy szelete — a luxusvilág — íratlan követelményei közepette eltorzuló emberi viszonyok és emberi lelkek, a fiú külsőleg céltalan lövöldözé­séig. gyilkosságáig. S ha arra gondo­lunk, hogy ilyesféle gyilkosságokról hírt _ hoztak időnként az újságok is az Újvilágból, akkor nem is olyan valószínűtlen, öncélú, irreális a tör­ténet! A beilleszkedés nyomasztó szük­séglete eltorzítja az emberit az em­berben. A jobb — nevesebb — klub, bolt, iskola, társaság stb. öncél lesz: hogy elmondhassa az ember, eldicse­kedhessen vele, hogy oda jár. És ez a motívum nemcsak amerikai, ha ott messzemenően terebélyesebben te­nyészik is! A regény egy lélek különös színe­ket létrehozó kristályán át bemuta­tott izgalmas cselekményeivel, lu­xusvilágának csillogó felszíne alatt rángó zavaraival arra figyelmeztet, hogy minden helyzetben a legfonto­sabb az emberi kapcsolat, az emberi tartalom. N. F. leggel, szerveztek is ilyen fog­lalkozást. A kedvező tapasztalatok hatására az idén két helyen nyitottak tábort ezzel a céllaL Áz egyik Vác szomszédságá­ban, a pokolszigeti úttörőtá­borban működött. Az elmúlt napok tapasztalatairól kérdez­tük Déri Györgyöt, a tábor vezető tanárát. — A gyerekeket Pest me­gyéből hívtuk ide — mondot­ta. — A kiválasztásnál egyet­len szempont volt a rendsze­res iskolalátogatás. Hatvan ta­nulónak küldtünk meghívóle­velet erre a táborozásra, öt­venhaton eljöttek. Akik vi­szont nem érkeztek meg, le­vélben jelezték, miért nem tudnak részt venni a mun­kánkban. — Könnyen el tudták fogad­tatni magukat? — kérdeztük, miközben egy csöndes sarokba vonultunk, hogy ne akadályoz­zuk a gyerekeket a takarítás­ban és a terítésben. — Nem volt nehezebb, mint másokkal. Igaz, az első na­pokban nem mindannyian tudták, hogy például hogyan kell lehúzni a vécét, vagy nem ismerték a fogkefe használatát. Elég volt egy pár perces „kis­előadás” és megértették, azóta már meg is szokták. Nem ne­hezebb, inkább könnyebb ve­lük a munka. Ha látta volna, ahogy ezek a srácok tisztán kimosdatva eljöttek. Az úttörőtábor ideális kör­nyezetet nyújtott a nyugodt al­kotó tevékenységhez. Szép, négyágyas faházakban laktak a résztvevők. Nappal sokat ki­rándultak, megnézték Szent­endre, Esztergom, Visegrád nevezetességeit. Élményeiket rajz, festmény, szobor formá­jában, vagy esetleg maguk ké­szítette bábokkal eljátszva mutatják be a többieknek. A vezető tanár a Szentendrei Megyei Művelődési Központ munkatársával együtt társa­dalmi munkában dolgozott itt. A táborlakók szép élmé­nyekkel mentek haza. A Kul­turális Minisztérium minden részt vevő gyereknek 15 köte­tes, korának megfelelő iroda­lomból válogatott kiskönyvtárt adott ajándékba. Hogy el is olvassák, arra minden remény megvan, hiszen érdeklődésük­nek, a művészet és az iroda­lom iránti nyitottságuknak az elmúlt héten a múzeumlátoga­tásokon és az író—olvadó ta­lálkozókon többször tanújelét adták. Érdemes lenne ezt a kezde­ményezést a jövő évben meg­ismételni, kicsit hosszabb ideig tartó és lehetőség szerint több turnussal, mert az idei tábor tapasztalatai is azt mutatják, hogy a belefektetett pénz és munka nem volt hiábavaló. Kis János A MESÉTŐL A VALÓSÁGIG Gyermekszemmel a világról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom