Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

ftvÄ^vÄvÄvÄiAvrvÄvIvXv'WXW^^ AGAZINi rcsr MtCYtt 1978. SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP Az erjesztő történelem Tinnye csak olyan, mint a többi félig-meddig hegyi falu. Meghúzódik a Pilis mögött. Nevezetességeit las­san elfödi az idő. Sajátos arculatot, mint a többi, falunak, Tinnyének is az ott élők adnak. Érdekessége leg­feljebb annyi, hogy a faluközpontot egy rövid útszakasz adja, amely há­rom ágra szakad: Piliscsabára, a Ga- rancsi tó felé vezet az egyik, a má­sik az Alsó-sort és Túlsó-sort el­hagyva, Uny községbe visz, a harma­dik ág pedig Perbálra. Rendezett, de túlságosan is csöndes település Tiny- nye, alig ezerháromszáz lakosa közül nappal alig-alig lehet találni vala­kit az utcáig — Volt itt minden, amitől a falut falunak mondják — szólal meg sok biztatás után a fakerítésen könyöklő öregember, a sértődöttség bírja szó­ra végül, mert amint beszélni kezd kitárja a kiskaput, megáll a járdán és ujjain számlálja a felsorolást. — Volt itt tanács, vasútállomás, terme­lőszövetkezet, meg vagy nyolc bolt, most meg semmi sincs, trafik se. A tanács Piliscsabán van, a téesz Tökön, a vasút Jászfaluban, lassan itt már semmi sem lesz. Valaha hí­res falu voltunk, most meg... Nahát, ezt megnézheti... tudja: jönnek, mennek az emberek. Semmi maradt a régi Tinnyéből, abból, amire büsz­kék voltunk, de hát erről nem is jó beszélni, keressen valaki mást, de ne olyat, aki csak úgy jött — tiny- nyeit keressen. Találtam mást is. Igaz, nem sokat: a termelőszövetkezet helyben műkö­dő mozaiklap-műhelyét, a lakatos­részlegét, a Kézműipari Vállalat kis üzemét. Láttam szépen gondozott házakat és udvarokat, a jövőnek épült utakat és szilárd burkolatú járdákat. Azt már a statisztikákból tudhatjuk meg, hogy a tinnyei lakos­ságnak mindössze tíz százaléka be­vándorló, főleg szabolcsiak. Az vi­szont tény, hogy a munkaképes korú lakosság nagyobbik fele Budapestre jár dolgozni S persze kerestem tős­gyökeres tinnyeit is; az idős. ember­hez hasonló bizalmatlansága lepett meg leginkább, mert sok generáció­val fiatalabb volt. Magáról nem akart mondani semmit. — Néhány dologban túlzott az öreg — maga alá húzza a széket, rö­vid haja, kétoldalt lelógó bajusza ti­pikus paraszt féjet formáz. — Az végül is tény, hogy a termelőszövet­kezet összevonásával eltolódtak, tá­vol kerültek a gazdasági alapok, amelyekre minden felépül, az embe­rek közéleti tudatától a művelődé­séig. De nem hiszem, hogy Tinnye hátrányba került volna a tanács összevonásával. Mondják néhányan, hogy Tinnye lesz a következő Gyű­rűfű, a kihaló település. De én ezt nem hiszem, mert végül is létezik, ma is erős o faluközösség. Csakhogy a tinnyei ember mindig tíz köröm­mel kapaszkodik a múlthoz, nehe­zen találja helyét az új körülmé­nyek között. A falu 700 éves törté­nete, ennek gázdasági, társadalmi vi­szonyai beleivódtak az emberek ide­geibe. Sok mindenre választ kaphat, ha ismeri dr. Kiss Ákos történész könyvét Tinnye és Uny múltjáról. A kíváncsiság vitt a községi könyvtárba: sokan olvassák-e a fa­lujuk múltjáról írott tanulmányt, amelynek eddig két kötete jelent meg? A tinnyei könyvtárban nem találhatók meg dr. Kiss Ákos köny­vei, de a kötetekből szép számmal vásároltak a falubeli lakók. Érthe­tően kíváncsiak voltak a régmúltjuk történetére. A jelent kétségtelenül mindig ne­hezebb belehelyezni a történelmi freskóba. Vagy inkább; az átélt bo­nyolult életviszonyok elfedik azokat a pontokat, ahol érthetővé válik a jelen, a múlt és a jövő kapcsolódá­sa. Ez hozza létre a nosztalgiát. Hi­szen nem könnyű a gyakorlatban felfedezni, hogy a korábbinál na­gyobb önállósággal rendelkező ösz- szevont közigazgatású községek a „nép okos gyülekezetének” önkor­mányzati iskoláit járják. Hogy szo­cialista államiságunk fejlődésének fontos állomásait is jelentik — a közigazgatás rendszerének egyszerű­sítése mellett — a kis községek ösz- szevonásai. És ez már történelmi méretű átalakulási folyamat. Ez ugyanúgy könyvek lapjaira ke- ülhet, mint a község régmúltja, hi- zen szemelvénye lehet egy sajátos likrovilágú közösség jellegzetes orténelmi fejlődésének. S a dr. Kiss űtos által írt könyvek ugyancsak tyen folyamatot rögzítenek. Idő- endben az első könyv: Tinnye, Uny története a XVI—XVII. században. Ennek a munkának a megjelenését megelőzte a történetileg későbbi időszakot felölelő tanulmány: Tiny- nye, Uny és Jászfalu középbirtokos­ságának és népének története a XVIII. században. A szerző, hivatá­sát tekintve ókoriművészet-történész, miért kezdett hát hozzá a Pest me­gye határán fekvő aprócska falvak történetének kutatásához? — Gyermekkoromban magam is tinnyei voltam — kezdi a beszélge­tést dr. Kiss Ákos, a budapesti Iparművészeti Múzeum tudományos kutatója. — Mégis azt mondhatom, hogy részben a véletlen vezetett a községtörténet megírásához. Ere­detileg régészeti kutatást végeztem a környéken. Akkor fedeztem fel egy 1274-ből keltezett oklevél alap­ján a Franciaországból bevándo­rolt Aymrd lovag nemzetségének várát Tinnye térségében. Aztán egy­re több és több középkori lelet ke­rült elő és ezekből egyre érdeke­sebb kép rajzolódott ki. Csupán példának említem, hogy előkerül­tek a bizonyítékai a kollektív bir­tokos gazdálkodásnak, ez azt je­lentette, hogy a birtokosok közösen értékesítették terményeiket, tehát gazdasági társulást hoztak létre. — Munkájának jelentős részét teszi ki a Tinnyét, Unyt és Jászfa­lut egyaránt birtokló Miskey család történetének részletes feldolgozása. Milyen jelentősége van ennek tör­ténetileg? — A Miskey család már csak 1702-ben jelenik meg vidékünkön. Hiteles dokumentumok alapján 1526-tól, a mohácsi csatavesztéstől dolgoztam fel a könnyék történetét — a másodokként megjelent köny­vemben — a Rákóczi-szabadság- harc bukásáig. Pontosan felsoro­lom, hogy kik laktak a török hó­doltság idején vidékünkön, azt is: milyen gazdasági tevékenységet folytattak, mennyit termeltek, ho­gyan alakult az adózás. Ugyanígy végigkísérem a török időszak utá­ni történelmi eseményeket, ismer­tetve, hogyan váltották egymást a környék birtokosai. Így jutunk a Miskeyekhez. Pontosabban az első birtokoshoz; aki Miskey István, Győr várának utolsó főkapitánya volt. — Most válaszolok arra a kér­désre, hogy milyen jelentőségét lá­tom e családtörténet megírásának. Részben a közbirtokos nemesség történelmi szerepének feltárására ad lehetőséget, részben pedig ezen ke­resztül láthatjuk a kor társadalmi, politikai, vallási és gazdasági ala­kulását, mozgását, ha tetszik, fej­lődését. Természetesen ezen belül elsősorban Tinnye és környékére vonatkoztatva. — Könyvének előszavában jelzi, hogy a közbirtokosság történetét, egészen a XX. század elejéig, gya­korlati beolvadásukig kellene meg­írni. Vállalkozik-é a feladatra? — Ez a könyv is elkészült, kéz­iratban már olvasható, de eddig sajnos még nem tudtam kiadót ta­lálni. Pedig ebben új szempontból ismerhetjük meg a reformkor tör­ténetét, Kossuth Lajos unyi, tinnyei, közbirtokosságával együtt. Személyes história A dr. Kiss Ákos által írt falutör­ténet nagy értéke, hogy helyi konk­rét vonatkozásai mellett is ablakot nyit az országos történelmi össze­függésekre. A települések lakói a saját történetüket az ország pers­pektívájából ismerhetik meg. Dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei levéltár igazgatója a történetírás egy másik ágáról, a szociológiai vonatkozásokat is magában foglaló falukutatásokról beszélt. — Az emberek számára a törté­nelem, mint tudomány kicsit ^távo­li, talán még idegennek is tűnő ese­ménysorok leírását jelenti. A falu­történet-írásnak és a falukutatásnak éppen az a legfontosabb szerepe, hogy élő, személyes kapcsolatba hozza a múltat és a jelent. Amikor az emberek a saját családjuk nevét fedezik fel a több száz éves történé­sek összegezésében, akkor igazán a történelem részeseinek kezdik érezni magukat. Több közük lesz a mai falujukhoz is, aztán ebből is erőt merítve nagyobb részt kívánnak vállalni a közösség életéből. — A falutörténetekkel és a falu­kutatásokkal mennyire térképeztük fel eddig Pest megyét? — Alig. A 185 település közül megközelítően 40 rendelkezik tör­téneti tanulmánnyal és mindössze 10 lakóterületről készült tudományos alapossággal átfogó monográfia. Példának említhetjük Gödöllőt, Ócsát, Dobást és Kocáért. Ezek a kutatások meglehetősen költségesek és hosszú időt vesznek igénybe, ép­pen ezért van kimagasló jelentősé­gük a helytörténeti szakköröknek, az egyedül dolgozó helytörténészek­nek. S a tárgyi emlékek gyűjtésével azonos fontosságúaknak kell tekin­tenünk a falvak népszokásait, a számottevő sajátosságokat megörö­kítő dolgozatokat lehetne élő valósiig Tinnyére vezet vissza az egyik rövidke helytörténeti írás is. A köz­ség két nevezetességét említi: a Kossuth-portát és a Tinnyei Mű­kedvelők Házát. Mindkettőre igaz: nevezetességüket lassan elfödi az idő. S mindkettő pontosan szemben áll egymással a Piliscsabára vezető út mentén. A Kossuth-ház ma teljesen jel­legtelen épület, csak a modem va­kolat alatti fal az eredeti; kicserél­ték a tetőszerkezetet, az ajtókat, ablakokat, s az udvari bejárat előtt a mai tulajdonos négy kertitörpéje őrködik az elmúlás fölött. Igaz, a ház előtt kis emlékmű jelzi: itt la­kott Kossuth Lajos 1843-tól 1848-ig. A tinnyeiek nagyon büszkék erre, s szinte mindenki fejből idézi: Kos­suth, akkor a Pesti Hírlap szerkesz­tőjeként vásárolta meg a kis birío- kot, mert — állítólag saját szavai szerint — „állásom múlhatatlanul megkívánta, hogy Pesten (Pest vár­megyében) birtokom legyen”. A la­kosság szeretettel őrzött hagyomá­nya ma már az is, hogy a 48-as for­radalmi megemlékezéseket és a bu­dai járási forradalmi ifjúsági na­pok megnyitóját minden évben a Kossuth-ház előtt rendezik. Múltbeli arcát mutatja viszont még a Műkedvelők Háza, ma a Kossuth művelődési ház, amelyet 1930-ban avattak fel. Hiteles doku­mentumokra hivatkozva Valkó Bé- láné, a község Szocialista Kultú­ráért Érdeméremmel kitüntetett könyvtárosa írta meg a tinnyei mű­kedvelők történetét. Megszólaltatta az együttes egyik alapító tagját és rendezőjét is, aki ígym emlékezeti - vissza 'a ma már csaknem hatvan év előtti történetre: „Összejöttünk barátaimmal és verseket szaval­tunk, monológokat mondtunk egy­más szórakoztatására, a háború fe­lejtésére. Mint minden fiatalban, bennünk is megvolt a vágy; véghez hinni valami szépet, ami már nem­csak a szűk baráti körnek, hanem 1az egész falunak javára válik. Ak­kor született a gondolat, hogy ala­kítsunk színjátszó csoportot...” 1 A műkedvelő társulat előbb hor­dókra helyezett deszkákon játszott, többnyire szabad téren. A siker egyre több fiatalt vonzott, s egyre merészebb vállalkozásokba kezdtek. Néhány korabeli fővárosi lap is megemlékezik az általuk bemuta­tott Piros bugyelláris és az Obsitos sikeréről. Az előadások bevételéből vásárolták meg a Kossuth-házzal szembeni telket, s kereken tíz évig épült az amatőrök színházépülete. Valkó Béláné hitelesen felsorolja az együttes előadásait, néhai szerep­lőit, a felszabadulás utáni néhány sikeres esztendő állomásait. „Aztán valahogyan észre sem vettük, de egyre ritkábban volt előadás ...” és a műkedvelő társaság emlékét las­san elfödi az idő. Ma már inkább csak nemzeti, politikai ünnepek előtt verődik össze néhány fiatal, hogy alkalmi műsort hozzon létre. Egy erős bázissal rendelkező, ér­tékes hagyomány lassan teljesen el­tűnik TinnyérőL Mozdulhatna valami S ez ismét fiatalabb tinnyei be­szélgető partnerem szavait idézi: a faluban nincs semmilyen szórako­zási lehetőség, művelődési prog­ram is alig, egyszerűen esténként a kocsmán kívül nines hová menni... Kár, hogy nem akad összefogó­ja a fiataloknak, hogy nem akad erjesztő erő, amely a történeti és helytörténeti alapokra építve új ha­gyományokat teremtene. Pedig Tóth Jánosné, a művelődési ház másod­állású igazgatója igyekszik alkal­makat teremteni néhány szakkör­rel, időnként egy-egy műsorral. Jó példák alapján hinnünk kell a történészek, helytörténeti kutatók megállapításában: az emberek a saját történetükön keresztül, a múltjuk ismeretében tudatosan lép­nek tovább a jövőjüket igazítva. De Tinnye, bár rendezett és tehetős község, mintha túlságosan is csön­des településnek tűnne. KRISZT GYÖRGY Lakodalom Zsámbokon Zsámbok híres népviseletéről, néprajzi érdekességeiről. A falu lakosai ma is viselik a díszes ruhákat, és sok esetben eljátsszák a zsámboki lakodalmast, amely idegenforgalmi nevezetesség. Leg­utóbb a zsámboki lakodalmasról a televízió is filmet forgatott Indul a lakodalmas menet Költöztetik a menyasszonyt A lakodalmas szekéren FÉNYES TA.MAS FELVÉTELEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom