Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

Nyár vége Ausztriában A mienkhez hasonló utcakép fo­gadta az idei nyárvég Ausztriába látogató magyarjait Pontosabban szólva: az üzleteik előtt hasonló a kép. Nagy táblák, feliratok hirdet­ték (s hirdetik még) a szezon végi kiárusítást Sokféle és nagy mennyiségű cik­ket adnak ilyentájt 20—30—40 szá­zalékkal olcsóbban Ausztriában is. A magánkereskedők és a nagy ál­lami áruházak egyaránt. Mindez nem kis öröme a magyar turistá­nak sem, aM rögtön számolni kezd, hogyan oszthatná be még előnyö­sebben a hazulról hozott valutáját S amíg ezt teszi, még nincs is baj. Akkor jön zavarba, ha összehason- lítgatnd próbálja az árakat: a hazai­hoz képest mit érdemes venni, mit nem. Ebből aligha sül ki valami érdemleges. Bonyolítja a dolgot — valamennyi tőkésországra jellemzően —, hogy ugyanannak a cikknek az árra sem mindenütt azonos. Nagyobb számok állnak a kirakatban például a bel­városi Mariahilfer Strassén, mint a külsőbb Favoriten Strassén, vagy 1 A már áz előző években is ott Járt figyelmes szemlélő annyit ha­marosan észrevesz, hogy egyes cik­keken magasabb árjelzést talál. Ámbár a legfontosabb közszük­ségleti cikkeken — mint a tej, a kenyér, a liszt — nem szokás föl­tűntetek Márpedig éppen ezeket érintette az utóbbi idők drágulási hulláma. S vegyük hozzá a külön­féle söröket, a benzint, a fűtőolajat. Meg a postaszolgáltatást, amely ugyancsak megdrágult. Mindez nem látszik a kirakatból. Csak akkor le­het reális a képünk, ha módunk van a kirakat mögé nézni. Közismert, neves politikusnak, Walter Wachsnak, Ausztria Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­ga tagjának köszönhetem, hogy módom nyílt erre. Az osztrák kom­munisták vendégszeretetét élvező magyar pártmunkások egy cso­portjával együtt találkoztam vele, s tájékoztatója, beszélgetésünk révén ismerkedhettünk meg sok időszerű kérdéssel 1978 nyár végének Auszt­riájából _ Árakról, bérekről Ilyen volt mindjárt például, hogy mz árak folyamatosan emelkednek. Kár volna titkolni, hogy ez nem osztrák specialitás, hanem — mond­hatni — világjelenség. Sok tekin­tetben hazánk sem kivétel alóla. Csakhogy nagy a különbség hazánk és más szocialista ország néhány fogyasztási cikkének drágulása, va­lamint az osztrák drágulási hullám között. Az utóbbi helyen mindezt a dolgozóknak kell megérezniük. Erő­sebb kifejezéssel élve, az sem jár­na távol a valóságtól, hogy Auszt­riában (a legtöbb tőkésország gya­korlatának megfelelően) a drágasá­got a dolgozók nyakába varrják. Erre mutat, hogy ha például a drá­gulási index 6,5 százalékos, akkor a bérek legfeljebb 4,5—5 százalékkal emelkednek. A dolgozók életszínvo­nala mindenképpen csökken, a kü­lönbözet pedig a tőkés, illetve a tő­késeket védő állam kezébe kerül. Még súlyosabb a nyugdíjasok hely­zete, akiknek nem növekszik a jö­vedelmük. Különösen riasztó gon­dokat idéz a fejük fölé az olyan emelés, mint a gyógyszerek áráé. Jelenleg folyik éppen a vita azon, hogy mennyivel kérjenek több hoz­zájárulást a dolgozóktól a gyógysze­rek árához, de még a vita be sem fejeződött, máris egyes gyógyszer- gyárak önkényesen drágítanak. Burkolt, de eléggé szembetűnő mó­don úgy, hogy a korábbi megszo­kott csomagolásba — azonos áron — kevesebb gyógyszert helyeznek el. Mondjuk: száz helyett ötven tablettát. — A szociáldemokrata kormány­zat, amely 1970 óta áll az ország élén, csak egy dologban bőkezű: az ígéretekben — mondotta informá­torunk. — Választási programja tele volt ígéretekkel, de nyolcéves tevékenységére jellemző, hogy a terheket a munkások vállára igyek­szik hárítani. Eközben segédkezik az osztrák és a nemzetközi tőke tevékenységében maximális profit­tal. A tőkések óriási adókedvezmé­nyekben részesülnek, ami ugyan­csak visszahat a munkásokra. valamelyik még kintebbi szuper­marketben. S aztán a különböző arányok! Mert hiszen ki tudna ellenállni a sorban állás nélkül 6 schillingér: kapható banánnak? Annál megle­pőbb viszont, amikor 10 sohillinget kell kiadni egy villamosjegyért. Le­het vele itthon dicsekedni, hogy egy kiló banán alig kerül többe fél vil­lamosjegynél. De az is Igazat mond, aki panaszkodik, hogy majdnem két kiló banán árát fizette, amikor vil­lamosra iilt. Nézőpont kérdése csu­pán. A gyakorlott turista éppen ezért már régóta rájött, hogy nincs értelme, ha összehasonlítgat. Mert mit következtessen abból, ha például egy kirakatban 120 schillinges nyakkendőt talál, egy másikban meg csupán 90 schiilingért inget? (No, persze nem ritka a 300—400 schillinges sem.) Ez a — hadd nevezzük így — kirakatszemlélet telhát aligha vezet értelmes eredményre. Még kevésbé, ha valaki arra kíváncsi: miként él tulajdonképpen Ausztria, az osztrák dolgozó. aúüQc p_.gr híj BECSBEN, A GRABEN BOLTJAINÁL — VINCZE LAJOS RAJZA Pillantás a kirakatok mögé 1 — Es a munkások, az ország dol­gozói? — Az átlagbérük látszólag magas összeget mutat: az iparban tavaly 8500 schilling volt, az alkalmazot­také 9500 schilling, de ezt az átla­got természetesen, befolyásolja az igazgatók, magas beosztású vezető tisztviselők havi 85—90 ezer schil­linges fizetése. Ami egyébként az ipari átlagot jelenti, abba beletarto­zik a fémipariak havi 10 ezer és a textilipariak haivi 5500 schillinges átlagbére. Kétségtelenül nem hallatszik rosszul ez a szám a magyar fülek­nek, de ha számolni kezdünk... ajánlott állások közül kettőt nem tógád el (ami könnyen lehetséges objektív okok miatt is: nagy távol­ság, különösen nehéz munkakörül- 11 .........——........ ——.. menyek), akkor azonnal elveszti a- s egélyt És attól kezdve nevét már so van a családban, s így egyikük . ... . havi fizetését jóformán teljesen föl- a nyilvántartásiból is törlik. Ame­emészti a lakbérköltség. lyen egyébként jelenleg 55 ezren ■ A kirakatok nem beszélnek erről, szerep élnék, a dolgozó lakosságnak mintegy 2 százaléka. Mint mondot­ták: a 40—50 éven felüliek ilyen vi­szonyok között már alíg-alig jutnak munkához. „Kiöregedett mozdony­ként” kezelik őket — hangzott ke­serűen. Munka nélkül Adó, És közösen számoltunk ott, Auszt­riában. Az adót, meg a lakbéreket. Mert adót mindenki fizet. Nem ar­ról a bizonyos néhány százalékról van szó, amelyet progresszív nyug- díjjárulékkénit nálunk is mindenki­nek levonnak a fizetéséből. Arról is, de emellett még a jövedelemadóról. A másfél év óta érvényben levő legújabb rendelkezés szerint beteg­biztosításra a munkások fizetéséből 3,15 százalékot, az alkalmazottaké­ból 2,5 százalékot vonnák le. Nyug­díjra 8,75, illetve 8,5 százalékot, s ezenkívül még különböző címeken egységesen 2 százalékot Mindeze­ken Jelül vonják a jövedelemadót, aminek eléggé bonyolult rendszeré­iben (a fizetési besorolásoknak és a szociális viszonyoknak megfelelően) öt kategória van. A levonások mér­téke általában 8—12 százaléka a bérnek, fizetésnek. így tehát az előbbiéket is figyelembe véve egy munkástól leglcevesebb 22—23 szá­zalékot vonnak le, de az átlag 26— 28 százalékra tehető. Tessék csak utánaszámolni a fizetéseknek! . És még valami. A levonások kö­zött — igaz, csak fél százalék ere­jéig — szerepel lakásépítési támo­gatás. Emellett azonban használat­bavételkor belépési díjat kell fizet­ni, s a lakbérek állandóan emel­kednek. Régebben még a bérlők védelem alatt álltak, s akkoriban egy négyzetméter lakóterület kb. egy schilling bérleti díjba került. De hol van ez már! A védelem is, meg ez az összeg is. A szocialista párti kormányzat hivatalba lépésekor be­jelentette, hogy felszámolja a lak­bérvédelmet. így manapság, ha új bérlő lép az előző helyébe, akkor nyomban emelkedik a lakbér. Nem is kevéssel. Sokszor a háromszoro­sára, hiszen a háztulajdonos maga állapíthatja meg, mennyiért adja bérbe a lakásait Konkrét eset a többi között an­nak a bécsi polgárnak az ügye, aki olyan háromszobás lakásba költö­zött melyért elődje havonta négy­százat fizetett, ö már 1972-ben csak háromszoros áron: havi 1200 schii- lingért vehette ki, de egyben úgy­nevezett értékbiztonsági szerződés­re kötelezte a tulajdonos. így négy év ‘óta már havi 2500-ra emelte a lakbért ' Nem ritka ma már az sem, hogy jobb új lakásba költözőknek havi 4500—5000 schillinget kell vállal­niuk bérleti díjként Nyilvánvalóan ezt csak ott engedhetik meg ma­guknak, ahol legalább három kere­A kirakatok mögött viszont ott sorakoznak a munkanélküliek is. A közelmúltban több üzemet zártak be. Különösen bányászok, fémmun­kások, üvegmunkások és részben bőripariak maradtak munka nélkül. A többi között bezártak egy nagy vegyiüzemet St. Pöltenben. A mun­kások utcára kerülnek. Hétszáz csa­ládban keresik emiatt a megélhe­tést Hasonlóképpen háromezer munkás vesztette el ■ az -állását' az alsórausztriai textilüzemek vissza­fejlesztése miatt, s még újabb más­félezer jut valószínűleg hasonló sorsra. Munkanélküli segély? A kor­mányzat a bér 40 százalékát juttat­ja. Ez máris 60 százalékos csökke­nését jelenti egy-egy család kiala­kult életszínvonalának, de ezt az összeget is csak fél évig kaphatja a munkanélküli. Aztán fokozatosan csökken. Ha pedig a közben fől­Csak árnyékok lelhetők föl a ki­rakatok mögött? — kérdezhetjük idáig jutva. Nyilvánvaló egyoldalú­ság lenne ezt állítani abban az or­szágban, amelyben az ipari terme­lékenység erőteljesen növekszik, a mezőgazdaság pedig magasfokú gé­pesítettséggel állítja elő termékeit. Ám a fölsorakoztatott tények, mégiscsak tényék, s a dolgozók gondjai súlyosbodnak. A munkás­osztálynak jogos követelései van­nak. Miként tudja érvényesíteni? — arra a politikai viszonyok adják meg a feleletei. A kenyér példája Szomszédunk, Ausztria nem sze­gény ország. Már legalábbis arra gondolva, hogy szükségleteinek 80 százalékát megtermeli, elegendő te­rem kukoricából, burgonyából, zöld­ségféléből, ipari növényekből, fej­lett az .állattenyésztése, biztosítja lakóinak a tejet, tejtermékeket, a húsból még exportál is, főként Olaszországnak. A szükséges ke- nyérnekvalót minden évben bősé­gesen adják a földek. Olyannyira, hogy gabonafélékből rendszerint jócskán többlet mutatkozik. Ezt a többletet aztán megsemmisítik, vagy legalábbis emberi fogyasztásra al­kalmatlanná teszik, denaturálják. A felesleg ugyanis veszélyeztethet­né a gabonaárakat, márpedig azt tartani akarják és megakadályozni a kenyérárak csökkenését. A tőkés gazdaság vastörvényei és rideg megfontolásai szerint. E kenyérpéldát akár jelképessé is tágíthatjuk. Jól jellemzi ugyanis a viszonyokat a mai Ausztriában, amely bizony válságjelenségekkel küzd. (Az előzőekben csupán föl­villantott képek a munkanélküli* ségről, a drágulási hullámról, a la­kásviszonyokról önmagukban is tükrözik ezt,) A kenyérpéldában megmutatkozó érdekellentétekből az is kiolvasható, hogy a válságokból miért nem sikerül hosszú ideje ki­lábalniuk. ségét, s az emberiség jövőjének leg­fontosabb kérdéseként kezelik a neutronbomba betiltását. — Belpolitikai életünkben — je­lentette ki Walter Wachs — a to­vábbi demokratizálást követeljük. A szakszervezeti szövetségben, a had­seregben, az üzemekben, a közsé­gekben egyaránt. S minden munka­helyen további demokratizálásra van szükség, hogy szűnjön meg vég­re a baloldaliakkal, a kommunis­tákkal szembeni állandó diszkrimi­náció. Jelenleg akármilyen kiváló szakember, akármilyen jól dolgozó legyen valaki, ha kommunista, ak­kor az értésére adják, hogy nem számíthat előmenetelre. Helyenként már olyan messzire mennek, hogy külön fölhívják a munkások figyel­mét: szóba se álljanak kommunista társaikkal. Akcióegység felé Nehéz körülmények között küzd tehát a párt. Az ésszerű — minden réteget érintő — kommunista ja­vaslatok megvalósítása óriási aka­dályokba ütközik. De a kommunisták hallatják a szavukat! Ez a szó mind messzebb hangzó, noha kis pártnak számát szémsze- rűségében, taglétszámát illetően Ausztria Kommunista Pártja. A húszezres taglétszám azonban a kö­rülményekkel magyarázható, s a tömegbefolyás nagyobb ennél. — Hogy mekkora — válaszolt a kérdésre Walter Wachs —, az gyak­ran megmutatkozik az üzemi taná­csok vagy a községi választások idején. Ilyenkor a párttagság lét­számának többszörösét nyerjük el. Ezért is igyekszünk mindenütt át­törni a falaikat, nemcsak a szocialis­ták, hanem a néppártiak, a keresz­tényszocialisták irányában is. Leg­főbb módszerünk, hogy a kisebb- nagyobb kérdésekben egyaránt a napi hacra, a mindennapok gyakor­lati küzdelmeire mozgósítsuk a dol­gozókat. így a mozgalmak, a meg­mozdulások közben érzékeltetjük velük, hogy mit jelent az osztály­harc, miként vehetnék abban részt saját érdekükben. Ezáltal kívánunk eljutni a fő törekvéshez, a dolgozók akcióegységének eléréséhez is. A Központi Bizottság tagjának fejtegetéseit éppen e napok esemé­nyei is alátámasztják. Lapunk más helyén adunk híradást Ausztria Kommunista Pártja központi lapjá­nak, a Volksstimmének hagyomá­nyos évi fesztiváljáról. A sok ezer­nyi résztvevő nemcsak párttagokból áll, Érdeklődők, rokonszenvezők, holnapi harcosok... Mindazok, akiknek segítségével lehet csak ke­resztülvinni a párt javaslatait. Föl- ivilágosítással, meggyőzéssel, az ér­dekeik fölismertetésével. Ez nap­ijainkban az osztrák kommunisták legfőbb harci módszere. A bécsi, salzburgi, linzi, meg a többi városi, falusi kirakatokban most árcédula árcédula hátán. A valódi árfolyam a kirakatok mögött .található Ausztriában, 1978 nyár vé­gén. LÖKÖS ZOLTÁN a fiz pont ä megoldáshoz Pedig a kivezető út ma már meg­fogalmazott. Ausztria Kommunista Pártja (KPO) tavaly december 8- tól 11-ig lezajlott XXIII. kongresz- szusán tízpontos alternatívát foga­dott el a gazdasági válságjelenségek fölszámolására. Ez fő célként olyan gazdaságpolitikát jelöl meg, amely legalább 400 ezer új munkahely létesítését teszi lehetővé 1985-ig, ezenkívül évenként megfelelő ütem­ben növeli a gazdaságot, mennyisé­gileg és minőségileg javítja az élet- színvonalat, s óvintézkedéseket tesz a dolgozók minden rétegének érdeké­ben a nagytőke, a nemzetközi mo­nopóliumok nyomásaival szemben. E fő célt támasztja részletesen alá a kidolgozott tízpontos alternatíva. Beszélgetésünk folyamán Walter Waschs elmondotta, hogy természe­tesen a pontok mindegyikét egy­aránt fontosnak tartják, mégis a jelenlegi helyzetben elsődlegesen az új munkahelyek létesítésére törek­szenek. Ennek érdekében folytatják a legélesebb harcot az osztrák kom­munisták. Ugyancsak szerepel a ja­vaslatok között — a tíz pontban —, hogy növeljék a tömegek vásárló­erejét, ami egyértelmű a magasabb jövedelmekkel, a megfelelőbb bér- és adópolitikával, a szociálpolitiká­val. Világosan szólva: arra kíván­nak törekedni, hogy a kormányzat vegye le a dolgozók válláról a fe­lesleges terheket. 1 Az osztrák kommunisták azt is tudják, hirdetik, hogy a szocialista országokkal fenntartott jobb kapcso­lat, további együttműködés csak előnyös lehet. Egyebek között ez is elősegítheti például az új munkaal­kalmak megteremtését. Ehhez kap­csolódik a fegyverkezés elleni harc a tartós békéért. A helsinki egyez­mény teljes megtartását követelik, Ausztria leghatározottabb semleges-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom