Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

4 íap 1978. SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP Új iskolát avattak. Gödön Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes ünnepi beszédet mond. Mellette, balról: Vecserka József és Tóth Albert, jobbról Földi Jánosné, a gödi tanács elnöke. A nyelvi szaktanterem könyvtárának köteteit lapozgatják az iskola tanulói. Hargitai Sz. György felvételei G. J. TV-FIGYELŐ TÁRLAT A MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMBAN Fiatalok első közös kiállítása CEGLÉDI ALKOTÓ BEMUTATKOZÁSA Apáti-Tóth Sándor: Portré ségre való törekvés, ezen be­lül a különböző életképes stí­lusirányzatok formálása mű­vekkel. Nagy anyag gyűlt egybe Budapestről, Debrecenből, Szombathelyről, Szekszárdról, — az ország minden részé­ből, így Pest megyéből is. Az természetes, hogy a közös munka kezdeténél zavaró ele­mek is adódnak, s az első vizsgabemutatkozás már a feladatokat is meghatározza; egységesebb szemléletet és egyenletesebb értékrendet, azok kialakítását. Jelen van az egész világ és életünk minden rezdülése, s ez éppen a fotóművészet sar­kalatos törvényéből, a gyorsa­ságból adódik. Bállá András az albérletek problematikáját veti fel érdekes montázsban, Bausz András szigetközi rész­leteket, Benkő Imre balett- növendékeket, Horváth Dávid cigánymisét, Kenyeres Kata­lin lakótelepet, Kerekes Gá­bor gyárat, Révész Tamás ér­dekes ripontképet elevenít fel Aczél György látogatásáról az Űj Tükörnél. Emberek, tájak, problémák jelennek meg, — az élet a maga sokrétűségé­ben. Érdekesek a hatások ból is élvezettel jár. Hogyne, hisz’ oly ritkán kerül elénk ilyen manapsági történet; oly elvétve találkozhatunk kedves dobozunkban kedves (?) szom­szédaink némelyikével. Hát ezért, a csöppecske valóság­ízért figyeljük Z. szerkesztő felnőttmeséit, és emiatt ke­rekednek oda a műsorújság illetékes oldalára azok a fi­gyelmeztető karikák. Jó, nem jo — nézdegeljüx... Akácz László Istókovits Kálmán nyolcvanéves A Göd-felső Honvédsoron kisdobos- és úttörő egyenruhás tanulók, s ünneplőt öltött szü­lők, pedagógusok — több mint félezer ember — részvételével avatták föl az 1. számú álta­lános iskola új, tíztantermes épületét. A Himnusz hangjai után Szimon Zsuzsa nyolcadik osz­tályos tanuló mondott részle­teket Gál Zsuzsa és Darázs Endre Köszöntünk iskolánk című verséből, majd megkez­dődött az ünnepség, melyen részt vett dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes, dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese, valamint a váci járás és Göd nagyközség párt-, állami és tömegszervezeti vezetői. Ott volt Díváid Béláné, az MTA vácrátóti Botanikus Intézeté­inek laboránsa, Pest megyei országgyűlési képviselő. Vecserka József iskolaigaz­gató elmondotta, hogy éppen 50 esztendeje avatták a régi 12 , tantermes általános isko­lát, amely most új épülettel gyarapodott. Avatóbeszédében dr. Hanga Mária arról szólt, hogy külön , öröm az új iskola avatása Pest megyében, ahol köztudottan nagy a tanteremgond. Hang­súlyozta, hogy szocialista szer­ződés keretében példamutató társadalmi összefogással, mindössze tíz hónap alatt emelték és rendezték be az iskolaépületet. Ezután dr. Hanga Mária az oktatási miniszter kitüntetése­it adta át azoknak, akik ki­tűntek a társadalmi munká­ban. Kiváló munkáért ki­tüntető jelvényt vehetett át Ungi Károly, az Országos Villamos Távvezeték Válla­lat gödi telepének vezetője és Kovács János, a kivitelező 6. számú Pest megyei Építőipari Közös Vállalkozás dolgozója. Tóth Albert, az MSZJVEP vá­ci járási bizottságának első titkára ,a Váci Járásért em­lékplakettet adta át a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet Munkácsy Mihály brigád­jának, a nagyközségi tanács Novamber 7. kollektívájának és Tóth Sándornak, a Gödi Tanácsi Költségvetési Üzem dolgozójának. Tizenkilencen emléklapot kaptak társadalmi munkájuk elismeréséül. Végezetül dr, Hanga Mária átvágta az épület kapujára feszített nemzetiszínű szala­got, s a vendégek megtekin­tették az új iskolaépületet. A sárgában, pirosban, pasz- teUzöldbon, kékben pompázó épület tíz szaktantermében fo­gadják hétfőtől az 1. számú iskola felsőtagozatos diákjait, akiknek ezután nem kell vál­tott műszakban tanulniuk. A biológiai, földrajzi, fizikai, kémiai, matematikai, és gya­korlati foglalkozások majdani színhelyei összkomfortosak: audiovizuális eszközökkel fel­szerelt gépkatedra, televízió, szemléltető eszközök, nyitható és mágneses tábla van mind­egyikben, s a nyelvi szaktan­térem ad otthont az iskola 2 ezer 500 kötetes könyvtárának. Tanári irodák, valamint mos­dók, zuhanyozók épültek, he­lyet kapott négy szertár is. Az új iskola teljes építési költsége több mint 15 millió forint, de hátra van még a tornaterem felépítése — ezt az év végéig birtokba vehetik a tanulók. Eddig több mint há­rom millió forint értékű tár­sadalmi munkával járultak az építéshez a kivitelezők, az iskolát patronáló, Országos Villamos Távvezeték Válla­lat, a Gödi Duhamenti Terme­lőszövetkezet, a Ramona Ipa­Az új tanév kezdete előtt a monori járásban Gyömrő nagyközség Erzsébet-telepi ré­szén.' tegnap délelőtt- felavat­ták az új épületszárnyat a 3. számú általános iskolában. A Monori Járási Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat április közeRén fogott hozzá az úgynevezett FORFA — ce- mentköíésű forgácslemez — tantermek építéséhez és határ­időre, szeptember elsejére be­fejezték a munkát. A Ceglédi Építőipari Vállalat, mint al­vállalkozó, a tantermek mű­anyag borítását készítette eh Az iskola udvarán rendezett avatóünnepségen az elnökség­ben foglalt helyet Barát End­re, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tag­ja, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Cselényi Dezső, az MSZMP monori járási bi­zottságának első titkára, Ko­zák Sándorné, a járási hivatal elnöke, ott volt Bata János, a Gyömrői Ruhaipari Szövetke­zet elnöke, a körzet ország- gyűlési képviselője. Kites Gyu­la, Gyömrő nagyközség ta­nácselnöke örömmel jelentette be, hogy a hat újonnan elké­szült tantermet már hétfőn, az évnyitón birtokba vehetik a gyerekek. A tantermek építé­séhez a Pest megyei Tanács 3,6 millió forinttal járult hoz­zá. Barát Endre avatóbeszédé­ben elismeréssel szólt a kivite­lezők munkájáról. Hangsú­lyozta azt is, hogy Pest megye, ezen belül a monori járás ri Szövetkezet, s Göd egyéb üzemeinek dolgozói, a szülők, a pedagógusok, a diákok. V. G. P. gyermekintézményei dinami­kusan fejlődnek, bővülnek. Az új létesítmény építését segítet­ték a PVCSV dolgozói, a szü­lői munkaközösség tagjai s a tanárok, diákok egyaránt. Percek és forintok. Két mű­sor is az elveszett percekkel, s velük együtt a fuccsba ment forintokkal foglalkozott az elmúlt napokban. A csütörtökön késő este közvetített Kötekedő? (!) köny- nyedebb, játékosabb formá­ban mutatta be azokat, akik inkább csak jelen vannak a munkahelyükön, mintsem hogy dolgoznának. No, meg ugyan­így azokat is, akik egyrészt a közeli italmérésben töltik, el jobb célra rendeltetett nyolc órájuk nem csekélyke részét, másrészt meg azokat, akik ügyeiket intézik — szintén munkaidőben. Noha e jó riporteri ösztön­nel összegyűjtött képsorok va­lóban mosolyogtató helyzete­ket is tartalmaztak. Kará- csondi Miklós szerkesztő-mű­sorvezető új sorozatának első darabja azért éppen eléggé el­képeszthetett mindenkit: mi­csoda pocsékolás folyik néhol az amúgy is szűkösnek tetsző munkaerővel. A másik ilyen perces-pén­zes háromnegyed órát pénte­ken kora este figyelhettük vé­gig. Ez — lévén szó súlyos milliókról — már korántsem tartalmazott üdébb perceket, sőt a nézők ökleit is görcsbe ránthatta egynémely pillana­ta. Üzemi tyúkperekről beszél­tek ezek az utóbb említett kockák. Olyan bírósági herce­hurcákról, amikor al- és fel­peresi viszonyba keveredve a törvény előtt keresi igazát némely vállalat. Egy 133 forintos vasszék szállításából éppen úgy kelet­keznek vaskos ügyiratok, mint egy hatalmas társasház több mint tízezernyi hibajegyzéké­ből. Ám — s ezt meglepetés­sel vehettük tudomásul —mi­nél nagyobb a tétel, annál több = Pándi András, a KISZ KB = osztályvezetője nyitotta meg a Í Munkásmozgalmi Múzeumban E a Fiatal Fotóművészek Stúdió­ul jának első tárlatát, mely szep- E tember 24-ig tekinthető meg, E hétfő kivételével, naponta 10 E és IS óra között. A fotó fejlődése Nagy ptat tett meg a fotó alttól a pillanattól, hogy 1839- ben Luis Daguerre festőmű­vész bemutatta az első dager- roiípiát. Az emberiségnek két nagy vágya közül teljesült az első, hogy megörökítse magát, a második, a leonardói álom, a repülés még kicsit váratott magára. A századfordulón ez is megvalósult, s ekkor lendült fel a fotó is, amikor a film (megszületett. Párhuza­mos csillagként fényesednek a kultúra égboltján. Film és fotó a technika szülötte — az is maradt, de ritka pillana­tokban művészet lett. Ez új kategória, a fénykép lehető­sége, amikor a valóság gyors és puszta rögzítése helyett sű­rítésre, kiemelésre, életünk és környezetünk minősítésére, a dolgok és jelenségek felfede­zésére vállalkozik. így és ek­kor válik a fénykép fotómű­vészetté. Fejlődésében önma­ga törvényeivel mellékszolgá­latot is vállal, több grafikai eljárásnál új szerepe szem­betűnő. A stúdió Ilyen meggondolások alap­ján alakult 1977 elején a Fia­tal Fotóművészek Stúdiója a KISZ KB és a Kulturális Mi­nisztérium támogatásával, — ez az első közös kiállításuk. Huszonhármán vannak, mun­kájukat a kritikusokból és a nemzetközi rangot elért fotó­művészekből szerveződő pár­toló tagság segíti. Maga a stú­dió két célt tűzött ki magá­nak. Biztosítja a technikai feltételeket és továbbképzés­ben részesíti tagjait, akik kö­zött elméleti fizikusokat, épí­tészeket és hivatásos fotóso­kat találunk. Egyetlen köve­telmény a minőség és a minő­az ővatoskodás, annál erősebb a szándék az egyezkedésre. Afféle licitálás kezdődik, én ennyit ajánlok fel, te meg amannyit engedj alapon. Ez a húzd meg, ereszd meg játék azonban aligha tisztességes, mert éppen a nagyobb össze­gek esetében kellene a ke­ményebb jogi szigor. Kellene — szögezték le a műsorban is —, ám a túl lazán megkötött szerződések nem teszik lehe­tővé a határozottabb bírói be­avatkozást. Egyszóval — bát­ran lehet licitálni, százezre­ken, milliókon huzakodni, mit sem törődve azzal, hogy amíg határozat- és rendeletszá­mok röpködnek a levegőben, a vadonatúj lakásba bekacsint­hat a szomszéd, s a hullott- csempás fürdőszobában nem a csapból, — odaföntről csurog a víz. Piruljunk, vagy poroljunk? — kérdezte e műsor címe. Aligha kétséges, mit célszerű termiük azoknak, akikre e jó hangzású fölvetés vonatko­zik ... Z. szerkesztő. Nincs valami jó sajtója H. Barta Lajos, Z. szerkesztő emlékezetes esetei című sorozatának. Elmondták már felszínesnek, minősítették különc figurák alkalmi gyü­lekezetének, ám — s ezt ki- ki a maga környezetét figyel­ve bizonyíthatja — az előfi­zetők mégis kedvelik: ez a Z-s programpont általában be van karikázva. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy ezekben a tény­leg egyenetlen színvonalon megírt és hasonlóképpen egye­netlen igyekezettel leforgatott képsorokban azért mégis-még- is önmagát látja viszont a néző. Helyesebben: az őt kö­rülvevő világból kap némi ízelítőt, amely kóstolgatás bi­zony még az ilyen sótlan, avagy éppen elsózott táplálék­A falakon körben nagymé­retű festmények. A bútorok elé oda támasz tv a kész és fé­lig kész vásznak, kartonleme- zek. Néhány mű éppen csak — lealapozva. De fénylik rajtuk a friss ecsetvonás. Ez is mu­tatja; Istókoivits Kálmán fes­tőművész, ma — nyolcvan- évesen is — dolgozik. — Munkával ünneplem a születésnapomat —, mondja szerényen, míg ujjal között megigazítja az ecseteket. — Hogy nyolcvanéves vagyok? Nem is jutott eszembe. Életéről, műveiről faggatom. A titkot kutatom, e fáradha­tatlan, sokoldalú, témagazdag, igényes alkotóművészt — mi foglalkoztatja nyolcvanévesen is? — Csak a művészetnek él­tem mindig. Még megnősülni sem volt időm! Negyvennyolc évig csónakban, sátrakban a Dunán, Tiszán. A táj, az em­ber, a megörökítendő pilla­nat érdekelt. Na és a történe­lem. Több ezer mű, olaj, ak- varell, pasztell, linó, rézkarc, freskó, magam se tudom még, mi az évek termése. Csaknem minden műfajban dolgoztam. A belülről fakadó mondandó kikíváníkozott belőlem. — És az indulás? A fonto­sabb állomások? A művek, múzeumokban, képtárakban és a lelakatolt ládákban? is, — Szebeni Andrást Man­tegna perspektívájának új­donsága, Tímár Pétert Anto­nioni eredményei inspirál­ják, — festészet és film. Apáti-Tóth Sándor sorozata Apáti-Tóth Sándorról any­nyit feltétlen szükséges meg­jegyeznünk, hogy Cegléden született, Cegléden él, a Ceg­lédi Hírlap, a Pest megyei Hírlap különkiadásának fotó- riportere. 1966 óta szerepel­nek művei kiállításokon, töb­bek között Budapesten, Győ­rött, Párizsiban, Szófiában és Tokióban. A tárlat egyik ki­emelkedő egyénisége. Szemlé­lete kialakult, technikája ma­gabiztos, — erről győz meg a Jelek ciklusa. Látunk egy ke­zet, látunk egy farönköt, ho­mokgyűrődést, arcot. Az óra­montázs geológiai ritmusra vált, s megjelenik az asszo­ny! test is a maga áhítatot keltő, ünnepi szépségében. Apáti-Tóth Sándor képes a dolgok önarcképét jelezni, — a személytelen jelenségekben a' személyes jelleget, ebben mutat példát, ezért kapta méltán az idei VIT-fotópályá- zat első díját. Apáti-Tóth Sándor fiatal ember, fotómű­vészetünk egyik komoly ígé­rete. örömmel fedeztük fel Ur­ban Tamás problémafelvető Üzenet-ét egy Pest megyei nevelőintézet életéről. Komoly feszültség hatja át képeit. Dolgozott a Pest megyei Hír­lapnál, s ő is, társai szintén munkákkal igazolják, hogy a Fiatal Fotóművészek Stúdiója életképes, s ígéretes indulá­suk után joggal várhatjuk tő­lük az emberi és szakmai el- mélyültségen alapuló kibonta­kozást. — Sild oson születtem 1898: szeptember 2-án. Fényes, Ma­gyar-Mannheimer, Duddcs, Rudnay, Csók voltak a meste­reim. 1926-tól kiállítottam. Rudnayval a firenzei rézkarc- kiállításon ketten szerepel­tünk. A Nemzeti Galéria 12 művemet őrzi. A többi? A siklósi, pécsi, győri, szegedi, hódmezővásárhelyi, vajai, szolnoki- múzeumokban, kép­tárakban. Meg másutt is, szerte a világon! — Éppen most rendezgetem a dolgaimat. Jó néhány olaja­mat, akvarellemet szeretném odaajándékozni olyan múzeu­moknak, képtáraknak, ahová téma szerint illenének. Hogy mennyit alkottam hatvan év alatt? Több ezer mű! A far tázia szüleménye mind. Ezt megírták már rólam. Istókovits Kálmán eg legtermékenyebb alkotómé' szünk. Fukar a szavakban, élénk érdeklődésben, szem lődésben. Tele vitalitással, . és új művekbe kezd szinte naponta. így nyolcvanévesen is példakép. Néhány éve be­mutatott nagysikerű akvarell- sorozata a régi és lerombolt Budapestről, a lázas újjáépí­tés korszakairól, — dokumen­tumok. Történelemkönyvnél többet mondanak. Kopré József Hat új tanterem a gyömröi 3. sz. általános iskolában Mutnéfalvy Zoltán felvétele Hat tanterem Gyomron \

Next

/
Oldalképek
Tartalom