Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

1978. SZEPTEMBER 24 , VASÁRNAP "UúrlíW Eredményes nyolc hónap ISG-export Budaörsről A budaörsi Ipari Szerel­vény- és Gépgyár az elmúlt nyolc hónapban — a koráb­bi évekhez viszonyítva — mérsékeltebb, de igen jelen­tős eredményeket ért el, s a tervezett 834 millió forint ter­melési érték helyett 841 mil­liót realizáltak. Az ISG idei legjelentő­sebb eredménye a kemény- fém-fejlesztési program sikeres végrehajtása volt. A programot az év első felében befejezték, s így megterem­tődtek az üzemszerű gyártás feltételei. Ennek a program­nak az a lényege, hogy je­lentős importkiváltást tesz lehetővé, és biztosítja a gyárt­mányok nemzetközi színvo­nalú minőségét. A foglalkoztatottak száma az elmúlt évihez viszonyítva mindössze 2,3 százalék­kal növekedett. A budaörsi és a maglódt gyáregységben a jövőben nem várható a munkáslétszám nö­vekedése, ezért a termékszer­kezet korszerűsítése során el­sősorban gyáregységek kö­zötti belső gyártás-átcsopor­tosításokat hajt végre. Az át­csoportosítás egyik legfonto­sabb lépése az úgynevezett NA—100 milliméteres szele­pek Mátészalkára telepítése. E termék alapanyag-ellátá­sa is akadozik, jelentősen hátráltatva folyamatos ter­melését. Az ISG jelentős részt vállalt a közúti jármű­program teljesítésében is. Ennek során — a Csepel Au­tógyárral fennálló szerződés értelmében — autóbusz mell­sőtengelyeket és igen fontos szerelési egységeket gyárta­nak a maglódi üzemben. (A maglódiak eddigi tervüket idő­arányosan 101 százalékra tel­jesítették.) Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár az év első felében csak globálisan teljesítette az exportértékesítési tervfelada­tait. S mert a vállalat termé­kei iránt nemcsak hazánk­ban. hanem határainkon túl is igen nagy az érdeklődés, most megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak az export- (azon belül is elsősorban a tőkés export) teljesítésére. W. G. Nem marad parlagon A Szentendre városi és já­rási földhivatal és a városi ta­nács termelés ellátási fel­ügyeleti osztálya közös határ­szemléket tartott. Több mint S0 hektár területet találtak műveletlenül. A tulajdonosok­hoz 110 felhívást küldtek, kü­lönböző határidőket adva a föld hasznosítására. A máso­dik határszemle alkalmával az ellenőrző bizottság megállapí­totta, hogy a földtulajdonosok nagyrésze eleget tett a felhí­vásnak. Állami tulajdonba vé­telre hat hektárnyi területet javasoltak. Szüretelik a sör fűszerét Tobozokból nyerik az aranysárga lupulint Az ország legnagyobb kom- lótenmelő gazdaságában, a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nátban véget ért a komlószü­ret Mint ismeretes: a komló tobozai tartalmazzák a sör fűszerét, az aranysárga lupu- lint A korábbi években 500— 600 ember szedte fáradságos munkával a komlót, az idén viszont már teljes egészében gépesítve, nagyüzemi volt a betakarítás. A nyár végi szá­razság következtében a szo­kásosnál valamivel kisebbek a tobozok, ám a minőségük nem lett rosszabb, mint más ked­vező időjárású években. A gazdaság ültetvényei hektá­ronként 15 mázsás termést adtak, ami már nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredmény, az országos átlagnál pedig legalább egy- harmadával magasabb ez a hozam, s így is van rendjén, hiszen a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát irányítja a komló- termelési rendszert, amely gyakorlatilag az egész hazai termelést kézben tartja. Az utóbbi időben évenként és hektáronként egy-egy mázsá­val nőtt a taggazdaságok komlóhozama, s az — a rend­szer célkitűzése szerint — 1980-ra eléri a tíz mázsás szin­tet. Autóbuszon a kisgépekhez Jól vizsgázik a solymári PED/IÜ az Állami Ifjúsági Bizottság irányelveiből Vidámak, csivitelnek, lát­tákra egy derékhadnyi gond­talan veréb jut az ember eszébe. Ám itt a terefere, tréfálkozás nem párosul sem­mittevéssel: közben fürgén járnak a kezek, koppannak a kalapácsok, dobozokba kerül­nék a sarkak, hullik az alkat­részekről a fölösleges mű­anyag. Aminek értelme van — A fővárosi Táncsics Mi­hály gimnáziumból jöttünk, hat napot itt, hat napot pe­dig a gyár egy másik vidéki üzemében dolgozunk — mondja a legszorgalmasabban kalapáló fiú. Marjay Zsolt sarokfoltokat illeszt a sar­kakra. — A kapcsolat nem új a solymári PEMÜ-vel— magya­ráz komolyan egy vidám sze­mű kislány. — Tavaly egyszer dolgoztunk itt. Igaz, csak egy szombaton. Akkor talpakat válogattunk, ez a mostani, sokkal érdekesebb munka. — Igen. Mert mi csak olyas­mit szeretünk csinálni, ami­nek értelme is van — koty- tyant közbe egy harmadik lány. — Itt pedig látjuk, mennyit haladtunk. — Még el is fáradunk — panaszkodik tréfásan Ligeti Ágnes, —, igaz, nem lazsál­ni jöttünk. Sax-iizem a Pilisben Kooperációval növelik az exportot Pomázon A népgazdasági egyensúly megteremtésének egyik fontos feltétele a tőkés export növe­lése, már csak azért is, mert a korszerű termelőberendezések, technológiák, gépsorok bizo­nyos hányadát is csak ezekből az országokból tudjuk besze­rezni. Már 1967-ben kooperációs szerződést kötött a Pomázi írószer Szövetkezet a jó nevű osztrák, Sax céggel. Együttműködésük gyümölcsö­ző, amit bizonyít az is, hogy tavaly újabb 8 évre meghosz- szabbították a szerződést. Amint ördögh Emánueltől, a szövetkezet elnökétől hallot­tuk, a megállapodás értelmé­ben az osztrák cég vállalta, hogy termelési tapasztalatait átadja a magyar partnernek, segít a technológia fejleszté­sében. Évente 300 ezer dollár értékű irodai kisgépet — fű­zőt, lyukasztót — vásárol tő­lük az osztrák partner, s emellett átengedte piacának egy részét, mintegy 10—12 közel-keleti és afrikai államot. Pomázon 1971-ben 2500 négyzetméter alapterületű csarnokot építettek, amelyben korszerű gépekkel gyártják a Az őszi vetéshez a Vetőmagtermeítető Vállalat államilag ellenőrzött, fémzárolt, jó minőségű vetőmagvak gazdag választékát kínálja Az őszi kalászos gabonafélék és takarmánynövények vetőmagja megrendelhető a Vetőmag Vállalat Monori Területi Központjánál. Az ősszel vethető zöldségfélék, a kétnyári és évelő virágok vetőmagvai, az őszi ültetésű dísznövények hagymái és gumói korszerű csomagolásban kaphatók a szaküzletekben és az áfész-boltokban. A jó vetőmaggal, a szakszerű vetéssel megalapozza a biztos termést. I nagyrészt exportra készülő irodai kisgépeket. A szövetke- I zet 900 dolgozója ! az idén mintegy 350 millió forint termelési értéket állít elő, ebből 70 milliónyi ebben az üzemben készül, elsősorban exportra. Exportjuk megha­ladja a 125 millió forintot, ebből 90 millió szocialista, 35 millió tőkés exportra kerül. Az első félévben 175 millió forint értéket állítottak elő, s időarányosan teljesítették a külföldi kötelezettségeiket is. Jövőre gépi beruházás segít­ségével 15 százalékkal szeret­nék növelni a Sax-üzem ter­melését. Három új formájú és konstrukciójú fűzőgép gyártásához készítik a szer­számokat Valamennyiből már mintadarabok készültek, de nemsokára elkezdődik a soro­zatgyártás is. A tervek szerint jövő év második felében szál­lítják gz első szériát a külföl­di megrendelőknek. Láthatjuk-e ezeket a prak­tikus irodagépeket a hazai üzletekben is? Az elnök sze­rint ha a belkereskedelem na­gyobb szériát rendel, igen. De 500 vagy ezer darabért nem tudják átállítani az üze­met. A gazdasági érvek mel­lett szól az is* hogy tavaly 32 forint költséggel termeltek egy dollárértéket, nagyrészt hazai alapanyagból. T. A. L. Pásztóy Marika, Hubay Andrea és a többiek, vala­mennyien a II. D. osztály ta­nulói, hangosan helyeselnek. A néhány perces munkaszü­netért a műhely vezetői sem orrolnak meg. — A szemükbe is meg­mondom — szólal meg Sipeki Istvánná, a cipőgyártó üzem vezetője —, hogy nagyon elé­gedettek vagyunk velük. A vártnál szorgalmasabbak és ügyesebbek, sokat1 segítenek a gyárnak. Érdekes módon az első napokban a fiúk dolgoz­tak jobban, ám azóta ráhaj­tottak a lányok. — Mert győzni szeretnénk! — zúg fel a kórus és egymás szavába mesélik, hogy mun­kaversenyt vállalnak. A leg­jobb teljesítményt elérőknek ugvanis valami jutalmat ígért a gyár. Befogadnák őket Ollári Antalné szerint, aki 15 éve dolgozik az üzemben, a diákok rá is szolgálnak az elismerésre. — Első pillanattól látjuk, hogy kedvvel tevékenyked. nek, — mondja. — Jönnek hozzám is, kérdezik hány pár a napi norma. És szeretnék is teljesíteni. Olyan gyorsan be­illeszkedtek közénk, mintha régóta itt dolgoznának. — El is fogadnánk munká­sunknak valamennyiüket — sóhajt fel az üzemvezető. Kérdésemre, hogy ki mi­lyen pályára készül érettségi után, százféle foglalkozást so­rolnak a diákok. Kertészet és régészet, külkereskedés és mérnöki pálya egyformán szerepel vágyaik között. Nem titkolják: arra nem gondol­nak, hogy érettségizett szak­munkások legyenek. Hogyan kerültek a budai másodikos giropazistáV Sfflx-i márra? A kérdésre Budavári Mihályné, a közgazdasági osz­tály vezetőjétől kapom a vá­laszt. A PEMÜ, a megyei vál­lalatok között elsőként tette magáévá az Állami Ifjúsági Bizottság augusztusban meg. jelent irányelveit, a diákok szorgalmi időben végzett köz­hasznú munkájáról. — Ennek érdekében — magyarázza az osztályvezető —•, a vállalatok egy-egy tan­évben 12 napra munkát ad­nak az általános iskolák VII— VIII. osztályos és a gimnáziu­mok tanulóinak. Kimondják az irányelvek azt is. hogy el­sődleges cél a gyerekek mun­kára nevelése. Teljesítményben is — Azt hiszem, itt hasznos, amit csinálunk. Bár, ha őszinte lehetek, én kissé unal­masnak találom, hogy hat órán keresztül csak sarkakkal foglalkozzam. — Ezt Katona Marika jegyzi meg, akit fel­nőtt munkatársai az egyik leg­ügyesebb kis munkaerőnek ti­tulálnak. Tőle kérdezem, ugyan mire költi élete első keresetét? — Mit veszek a pénzemért? — ismétli a kérdést.- — Hát, na­gyon kellene egy pár szép ci­pő. Nem tudom, megkere­sem-e az árát. A gyerekek hangosan tilta­koznak, nevetnek is teliszáj­jal, hogy biz’, aligha vásárol lábravalót Marika. Kiderül, hogy a legutóbbi osztályfőnö­ki órán valamennyien, közö­sen, teljes fizetésüket felaján­lották az iskolának. — Tízforintos órabért adunk a diákoknak és megígértük, hogy aki teljesíti a normát, az kaphat rendes teljesít­ménybért is — mondja a közgazdasági osztályvezető. — Ugyancsak augusztusban je­lentek meg a Munkaügyi Mi­nisztérium irányelvei, ame­lyek meghatározzák, hogy munkakönyv nélkül dolgoz­hatnak a tanulók, mennyit kereshetnek, s azt is, hogy a vállalatok közvetlenül nekik fizetik ki a munkájukért járó bért. Mi is így teszünk. Be­vallom, nem helyeseljük, hogy a gyerekek összes káre­setüket közösségi célokra használják fel. Ugyanis az Ál­lami Ifjúsági Bizottság és a MŰM irányelvei is leszögezik: célszerű, ha a keresett pénz, nagyobb hányada a diákoknál, marad. Szívesen jönnek Már fél hét körül ott áll­nak a gyári autóbuszok a bu­dai gimnázium előtt. A mun­kaidő ugyanis fél nyölékor kezdődik. Tizenkét napon át — Solymáron és Zsámbékon — 240 gyerek áll hat-hat órá­ra a munkaasztalok, kisgépek mellé. — Tessék csak megírni: mi jövőre is szeretnénk itt dol­gozni — búcsúznak a gyere­kek —, mert szeretettel fo­gadtak bennünket.. D. Gy. tiihörtojáóócil Már megint egy eszmefuttatás a korszerű táplál­kozásról? Nem. Itt most az evésről lesz szó, ízekről, zamatokról és ilyesmikről, minden hátsó szándék nélkül. én is egy bifszteket kérek! — — Elnézést uram, ez mi volt? — Csak semmi elnézés, örülök, ha beszámolhatok módszeremről. Nos, kérem. Tudja-e ön, mennyi kalóriára, fehérjére, zsírra, szénhidrátra van szüksége szervezetének? Nem? Gondoltam. Nyilván azt sem tudja, hogy ezek az igények foglalkozásonként, életkoron­ként változnak. Ugye nem? Jellemző, de mindegy. Én, tisztelettel 48 éves tisztviselő vagyok. (Legalább 65-nek néz­tem.) Magamhoz vehetek na­ponta mindenből ennyit és ennyit. Kis táblázatomat ál­landóan magamnál hordom. Ez alapján választom ki reg­gelimet, ebédemet, vacsorá­mat Egy kifli 130 kalória, tíz deka sonkában 0,6 gramm szénhidrát van és így tovább. Táplálkozásom mértéke soha nem haladja meg az előírtat, de nem is kevesebb annál. Egészséges vagyok, mint a vas, száz évig fogok élni, módszerem tökéletes, hogy tetszik? — Hm. Az a sok számolás, tudja. Gyenge matekos vol­tam. Aki táplálkozik. Szere­tem a ráckevei Fekete Holló vendéglőt. ízléssel, a műem­lék patináját megőrizve, azt jól felhasználva építették át. Régi korok hangulatát idézik a bútorok, a fehér falakon modernül archaizáló textilké­pek. Azt meg különösen szere­tem, hogy éppen van bifsztek. Nem tudom, ki, hogy van ve­le, én nagyon kedvelem ezt a ritka csemegét. Megpillantván az ételek között a bűvös sza­vakat: bifsztek tükörtojással, rövid, gyötrelmes tárgyalást folytatok pénztárcámmal, az­után természetesen győz rosz- szabbik énem, vesszenek a — nem csekély számú — forin­tok. — Jöjjön a bifsztek! — só­hajtom a pincérnek. Asztal­szomszédom, akihez a zsúfolt­ságban odakéredzkedtem, föl­néz az étlapból, melyet elme. rülten tanulmányozott: — Bifsztek? Tulajdonkép­pen nem is rossz ötlet. Mond­juk egy 15 dekás szelet — itt m- :mogni kezd, számokat, ha jól hallom — az annyi mint 174 kalória... fehérje 31 gramm... zsír alig... Főúr, — Ugyan, belejön. Egészsé­ges táplálkozás, hosszú élet, nos? — harsogja, mint egy plakát — Tudja mit? Én eszem. Jó étvágyat! Étvágygerjesztő. Duna­füredi Halászcsárda. Érke­zik halászlém, és egy hang a szomszéd asztaltól: — Agyhártyagyulladás? Puff. Majdnem megfulla­dok. Kiköhögöm valahogy a szálkát, körülnézek, mi van? Kiderül, a kedves érdeklődés nem nekem szólt Egy idősebb úr és hölgy társalognak egy­mással. Előzményt nem isme­rek, a szó folyik tovább: — Nem, nem agy hártya. — Agyérgörcs? — Nem, valami hasonló. — Agyérszűkület a gyértá­gulás? A válasz tagad, az én agyam viszont egyszerre tágul és szűkül, lüktetni kezd, és nem az újabb és újabb rej­tett ízeket produkáló, szen­zációs hallétől. — Netán, a gyomrával? Az epekő is szörnyű lehet — Igen, ilyesmi, kövek, vagy mi. — Esetleg ulcus duodeni? Vastagbél, vékonybél? A túróscsuszát nem várom meg. Pedagógia. Régi holly­woodi filmrecept: ha sikert akarsz, tegyél a műbe kis­gyereket és kiskutyát. íme. Még nyáron történt, Szent­endrén, a Béke étterem új szép teraszán. Illedelmesen "vett papa, mama, nyűgösen ide-oda nézegetve, fészkelőd- ve, nyammogva, válogatva tíz év körüli fiúgyermekük. A kutya, fáradtan bölcs, közép­korú, meghatározhatatlan fajtájú, a terasz korlátja mel­lett az úttesten üldögélt — Edd meg fiam azt a kis darab húst legalább — esde- kel a mama. — Nem kell löki vissza a szót és a húst a fiatalember. — Először is, nem kérem — így a zord atya. — Másodszor, edd meg, de gyorsan, ne ide­gesítsd anyádat. — Ez olyan rossz, még a kutyának sem kell — piszkál­ja az ételt a srác. — Ne pimaszkodj öregem, mert baj lesz! — De frankón — szól a fiú, és a darab hús már repül a korcs elé. Repül az asztalon, át egy nagy füles is. A gye­rek bőg, a szülők vörösödnek a szégyentől, amely ráadásul még most tetőzik, a kaját vendégek nem kis örömére. A kutya a gyerek mellett szavaz. Megszagolja a húst, kicsit arréblöki a lábával, az­után otthagyja, nem eszi. Föl­néz. Esküszöm, röhög. Andaj György

Next

/
Oldalképek
Tartalom