Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
6 1978. SZEPTEMBER 24., VASÄRNAP Számitógépes tejellátás Számítógép segíti a főváros tejellátását. Naponta kilencvenöt-száztíz vagon Pest megyéből beérkező tejet és tejterméket szállítanak ki a budapesti kereskedelem üzlethálózatába. A boltok árumegrendeléseinek adatfeldolgozását, a kiszállítás rendszerezését, az elszámolási munkákat egy R 20-as számítógép segítségével oldja meg a Budapesti Tejipari Vállalat. A zebegényi éjszakai vám Vagonfosztogatók, akik nem értékesítették az árut A kincstári MÁV-os humor szerint mozdonyfüttyre a vasutasok házai maguktól megindulnak. Az önironikus poén rideg tényékké válása időnként nem múlik néhány sötétkék egyenruháson ... Egy 28 éves forgalmista kevésbé szellemesen, ámde sokat sejtető szerénységgel a bíróság előtt így nyilatkozott: — A vasútnál aziért jó dolgozni, mert mindig csurran-cseppen .valami. S a prózai hitvallást három esztendő históriája igazolta. A forgalmista: Legény László, Zebegény egykori tárcsása és Járik László, a volt váltókezelő 1974-től 1977-ig sarcolta kitartó szívóssággal a vagonokat. A forgalmista pótkerekei A zebegényi vámot csendes éjszakai órákon az állomáson veszteglő román, bolgár és csehszlovák tehervonatokról szedte a két vasutas. Első vállalkozásaik során ponyvákat, trikókat, olajbányász bakancsokat emeltek el, majd plüss és műbőr végek kerültek Járókáknak, a sínektől csupán •néhány méterre fekvő házába. A bázisról a forgalmista dzsipjén hordta haza jussát, s épp az autó adta a következő lopásokhoz az ötletet. A járműhöz Járik asszisztáfásával tizenegy, majd szólóban még négy pótkereket szedett össze a 28 éves férfi. A közös fosztogatásokon kívül ugyanis mindketten magánakciókat is végrehajtottak, s egyedül a váltókezelő 45 farmerdzsekivel és 35 farmernadrággal dézsmálta meg a vagonokat. lopes a lopásért? A kommersz tolvajiá sokhoz képest a zebegényi lopások •utórezgése azonban meglehetősen különös volt. A két férfi furcsa módon csupán otthon órizte-rejtegette a holmikat, de szinte egyetlen tárgyat sem értékesítettek. Néhány üveg boron, pár doboz cigarettán és persze a kerekeken kívül a cókmók túlnyomó többségét — a villanymotorokat, csempéket, szerszámosládát, valamint a korábban már felsorolt holmikat — évek után is majdhogynem érintetlenül találta meg a rendőrség. A házkutatáson a nyomozók a 150 ezer forintos zsákmányból 132 ezer forint értékű tárgyat foglalhattak le. — Nem a sors kényszert tett a bűncselekményre, voltaképpen nem is kellettek volna a holmik — vallotta például a bíróságon a mohóbb Járik. S valóban mintha a hosszú széria csak lopás a lopásért lett volna... Mert a büntetlen előéletű Legényék voltaképpen egy bűnbeejtő csábításnak voltak képtelenek ellenállni — noha ez nem mentheti. csak részben magyarázza a visszaéléssorozatot. Dézsmajegyzókönyvek Már tavaly a ceglédi szalámitolvaj vasutasok bűnperében is kiderült, hogy a tehervonatok átadása-átvétele legfeljebb csak formális az állomásokon és pályaudvarokon. Az alföldi város 18 MÁV- dolgözója ezért nem bukott le egy éven át, pedig ők meglehetősen feltűnő módon: a plombák feltörésével fosztogatták a szerelvényeket. A zebegényi vasutasok viszont csak nagy ritkán nyúltak alepecsételt kocsikhoz. Legény és Járiik a sok ezres értékeiket nyitott ajtóval (!) szállító vagonok csábításának voltak képtelenek ellenállni. — Nem szívesen jelentettük a zárhiányos kocsikat, mert hosszadalmas tortúrával jár a vizsgálat — mondta a tárgyaláson Legény László. És nemcsak Zebegényben, hanem más, állomásokon is úgy tettek, mintha nem vennék észre a rosszul csukódó ajtókat. Én több éves szolgálatom során soha sem jelentettem ilyesmit, de főnökeim ugyanúgy szándékosan nem vették észre a hiányt. Korábbi állomáshelyemről tudom, hogy milyen hatalmas összegek szerepelnek a vasúti dézsmajegy- zőkönyvekben, és a hiányt legtöbbször semmiféle felelős- ségrevonás nem követi. A zebegényi forgalmista nem csupán önmaga mentségére áztatta el a vasutat. Egy másik MÁV-os, a sturovói határállomás vonatátvevőjének tanúvallomása igazolta Legényt: — Rendkívül sűrűn fordul elő, hogy a tehervagonok nyitott ajtóval érkeznek Sturovóba. Jelzés erről még a határ előtti legutolsó állomásokról sem érkezik, pedig ez •kötelessége lenne minden vasutasnak ... A végkifejlet A zebegényi per, amely újabb kórisméjét mutatta meg a vagonfosztogatásos bűncselekményeiknek, a napokban fejeződött be a megyei bíróságon. A nyitott kocsikat dézsmáló Legény Lászlót 2 és fél évi, beosztottját, az 53 éves Járik Lászlót pedig 2 éri. börtönbüntetésre ítélte a büntetőtanács. Az íbé-r let jogerős. Babus Endre MUNKAÜGYI VITÁK A besorolás feltételei Egy vidéki vállalat alkalmazottja különböző munkakörben dolgozott, majd közös megegyezéssel gyártáság-veze- tői munkakörbe helyezték, egyidejűleg a termelésirányítók A/4/II. kategóriába sorolták. Két évvel később közölték vele: a kolivktív szerződés értelmében — jelenlegi munkakörének érintetlenül hagyásával — műszaki, forgalmi és gazdasági ügyintézői C/III/ 5. kategóriába helyezték. Az intézkedés ellen a tisztviselő panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz és a besorolás hatályon, kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy munkaköre, feladata nem változott, mégis vezető beosztásból ügyintézőibe került. A bizottság elutasította, mire pert indított. A munkaügyi bíróság a keresetnek azzal az indokolással adott helyt, hogy a besorolással a munkaadó a tisztviselőt egyoldalúan alacsonyabb munkakörbe helyezte, ezért eljárása a Munka Törvénykönyvével ellentétes. Az eredeti besorolás feltételei nem változtak, mert az illető munka- és feladatköre az üzemvezetőivel egyenértékű, tehát a korábbi besorolás megfelelő volt. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság döntését hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy népgazdaságunkban a besorolási rendszerek gyakorlati alkalmazását, illetve a bértételeket és az azokba történő besorolás feltételeit központilag kialakított általános és kötelező előírások szabják meg — hangzik a határozat. — Az ágazati miniszterek az irányításuk alá tartozó vállalatokra, Intézményekre stb. vonatkozó besorolási előírásokat, a bértételeket és az azokba történő besorolás feltételeit az általános szabályok figyelembevételével állapítják meg, amelyek minden munkáltatóra kötelezők. A gyártáság-vezetők bértételeiről és az azokba történő besorolás feltételeiről munkaügyi miniszteri rendelet intézkedik. Eszerint a vállalati dolgozók besorolásáról és alapbéréről a múlt év január elsejétől a kollektív szerződésben, illetve a munkaügyi szabályzatban kell rendelkezni. Ennek megfelelően a fizikai és a nem fizikai dolgozók besorolását felül kell vizsgálni, és a rendelet előírásainak megfelelően megállapítani — hangzik tovább a határozat. A felperes gyártáság-vezető munkaköri leírásából kitűnik, hogy szervezetileg és szakmai irányítás szempontjából közvetlenül a termelési osztályvezető alá tartozik, tehát osztályszervezetben dolgozik. Besorolása helytálló volt. A rendelet ugyanis a műszaki, forgalmi és áruforgalmi gazdasági ügyintézők C-kategóriájába sorolta azokat. akik munkájukat gazdaságirányítás és végrehajtás, valamint ellenőrzés alatt önállóan, felelősséggel látják el. Tévedett tehát, és ezzel törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a tisztviselő besorolása jogellenes volt. és az illető magasabb, vezetői munkakörből alacsonyabb, ügyintézőibe került. A vállalat dolgozója besorolását — a képesítés, valamint a szakmai gyakorlati idő figyelembevételével — a jogszabálvi rendelkezéseknek megfelelően helyesbítette. Ezt az eljárást egyébként a Munka Törvénykönyve is megengedi. © Hamis igazolvánnyal a Kremlben A szervezkedésre Reilly- nek könnyű volt megnyernie a Cári Tisztek Szövetségének, s a régi titkosrendőrségnek egykori tagjait, valamint egyes régi ismerőseit. A szocializmus minden rendű és rangú ellensége sietve nyújtott segédkezet az angol kémnek. Csoportjaiba tartozott Csu- berszkij gróf, hajóépítő mágnás —i akinek cári hajóépítő vállalatánál Reilly ifjú korában dolgozott —, Jugyenyics cári tábornok, Balkov kávéháztulajdonos, Dagmara balett-táncosnő, Grammatikov ügyvéd, a cári ohrana egykori titkos ügynöke. Különösen értékes segítőtársra talált Veneszlav Orlovszkijban. szintén volt ohranaügynök- ben, akinek sikerült befurakodnia a VCSK (Összoroszor- szági Rendkívüli Bizottság) kötelékébe, s akitől hamis nyomozóigazolványt szerzett. Reilly-Massino ettől kezdve már mint Sidney Georgievics Relinszkij, a pétervári VCSK bűnügyi nyomozója is bármikor nyugodtan igazolhatta magát. Ezzel a hamis igazolványnyal akkor jutott be a Kremlbe — a szovjet kormány időközben Moszkvába költözött. s árnyékként követte a kém is —, amikor akart. Összeköttetést teremtett néhány árulóval, akik a Vörös Hadsereg vezérkarának egyes titkait kezéhez juttatták. Milliók a táncosnőnél A hazaárulók persze nem Reilly mégoly vonzó egyéniségéért cselekedtek, hanem pénzt — nem kis pénzt — vártak szolgálataik jutalmául Az angol .titkos szolgálat irányításával működő szervezkedes céljaira több millió rubelt rejtettek el Dagmara balett-táncosnő lakásán. A pénz azonban gyorsan fogyott, de Bruce Lockhart gondoskodott arról, hogy soha ne ürüljön ki a titkos kassza. Hogy miként szerezte? Emlékirataiban ő maga írja le: ..Számos olyan orosz (persze. volt tőkés, birtokos, kereskedő, bánkár. — A szerk.) akadt, akinek rejtett rubelraktára volt. Ezek csak örültek annak, ha pénzüket egy londoni kifizetésre szóló kötelezvény ellenében odaadhatták. Hogy minden gyanút elkerüljünk, a rubeleket egy moszkvai angol cég útján gyűjtöttük össze. Ez a cég tárgyalt az oroszokkal, határozta meg az átváltási árfolyamot, s adta át a londoni utalványt. Minden egyes tranzakciónál hivatalos garanciát adtunk, hogy az angol cég jó a Londonban kifizetendő összegre. Az összeszedett rubeleket az amerikai főkonzulátusra vitték, ahol azután átadták Hicksnek, aki viszont eljuttatta a megfelelő címzettnek”. Hicks, aki az amerikai főkonzulátuson dolgozott — a brit titkosszolgálat tagja volt, | Reilly egyik alárendeltje. I Reilly így hát megfelelő anyagi fedezettel folytathatta tízeiméit. És ekkor ügy látta, elérkezett a cselekvés órája: a kezében összefutó összeesküvés részvevői készek aljas ellenforradalmi akciójuk véerehajtására. 1918. június 21-én Pétervá- rott egy szociálforradalmár terrorista meggyilkolta az Obuhov-gyár munkásevűlé- séről távozó Volodarszkij raj- tóügyi népbiztost. Két héttel később az ..előiátékot” az első és utolsó felvonásnak kellett követnie. Színhelyül a moszkvai Nagy Színházat választották. Itt ülésezett 1918. július 6-án az V. összoroszországi szovjet kongresszus. A páholyokban he1 vet foglaló szövetséges mesfigvelők sorában Bruce Lockhart is úgy tett. mintha feszülten figyelné a vitát. Ped'g ő az aitót fi érvelte... Izgatottan várta SHn°v George Reillv—Marét, no—Relinszkij megérkezését. És a mesterkém belépett. Am nem valami nagy magabiztosság sugárzott sápadt arcáról. amikor Lockhart füléhez hajolt. — Kudarc — suttogta a mesterkém az alkon- zul fülébe. — Az épület körül van véve a Vörös Hadsereg katonáival... A kongresszus folytatódik Lockhart lázasan kutatott a zsebében, kompromittáló iratok után. Reilly, sőt, egy francia ügynök, aki Lockhart mellett ült, ugyanígy cselekedett. Az okmányokat, leleplező feljegyzéseket apró darabokra tépték, s lenyelték. Közben pedig Reilly folytatta beszámolóját. Elmondta, hogy Mirbach német követet a megszervezett felkelés tervei szerint meggyilkolták, s a szociálforradalmárok erre a jeladásra megbeszélés szerint hozzá is kezdtek a lázadáshoz. Akciójuk azonban elszigetelt maradt. Tervük, hogy a felfegyverzett szociálforradalmárok a német követ legyilkolása után körülvegyék a Nagy Színházat. és ott letartóztassák a szovjet küldötteket, vagyis a forradalom egész vezérkarát, már csírájában megbukott. A szovjet kongresszus tovább folytatódott. Már későre járt az idő, amikor a színpadról bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg és a VCSK levert egy puccsot, amely a szovjethatalom megdöntésére irányult. A kongresszus folytatódott. A külügyi népbiztosság egyik tisztviselője kisvártatva sorra felkereste a külföldi megfigyelőket, s közölte velük; az utcán teljes rend uralkodik, biztonságban elhagyhatják a színház épületét, visz- szatérhetnek követségeikre. Lockhart is így cselekedett. Ott tudta meg, hogy a moszkvai puccs idején Jaroszlavl- ban Borisz Szavinkovnak, a szociálforradalmárok vezetőjének személyes irányításával lezajlott puccskísérlet Is elbukott, Szavinkovnak menekülnie kellett, s még boldog lehetett, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást. A taktika megfelelt A mesterkémet kellemetlenül érintette a lázadás kudarca. Bizonyos volt benne, hogy az teljes sikerrel jár és megdönti a szovjet kormányt. Annyira bízott az eredményben, hogy a puccsistákkal még az új kormány névsorát is kidolgozta. „Minden intézkedés megtörtént az ideiglenes kormány létesítésére” — írta később emlékirataiban, visszaemlékezve a puccsra. — „Kitűnő barátomat és szövetségesemet, Grammatikovot szemeltem ki belügyminiszternek. Minden rendőri és pénzügyi ügy az ő ellenőrzése alá került volna. Csuberszkij, régi barátom és üzlettársam, aki Oroszország egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatának a feje, közlekedésügyi miniszter lett volna. Jugyenyics. Csuberszkij és Grammatikov ideiglenes kormányának az lett volna a szerepe. hogy az ilyen forradalmat elkerülhetetlenül követő anarchiának véget vessen.” Reilly a szociálforradal- márokat hibáztatta a csődért. Ostoba, tehetetlen népség — sem eszük, sem türelmük nincs, hogy kivárják az alkalmas pillanatot, s valóban jól megszervezzék az előkészületeket. Tervüknek alapgondolata viszont továbbra is tetszett az Intelligence Ser- vice-nek. Az a gondolat, hogy akkor kell felkelést kirobbantani. amikor a legfontosabb szovjet vezetők együtt ülrek valamilyen kongresszuson, vagv^ értekezteten, ahol egv csapásra le lehet őke* fogni, megfelelt Reilly elképzeléseinek. Két úriember Ügy tűnt, hogy az események kedveznek Reillynek Megkezdődött az intervenció. Augusztus 2-án, azzal az ürüggyel, hogy „megakadályozzak a hadianyag német kézre jutását”, brit és francia csapatok szálltak partra Arhangelszkben. Két nappa. később a britek elfoglaltál; Bakut, a kaukázusi olajközpontot. Néhány nap múlva angolok és franciák, majd amerikaiak léptek partra Vla- gyivosztokban. A kémfej ede- lem úgy vélte, hogy a szovjethatalom napjai meg vannak számlálva, hiszen Szibéria legnagyobb része már szovjetellenes erők kezében volt. Ukrajnában a németek által támogatott cári tábornok, Krasznov vezette a véres szovjetellenes háborút. Kijevben egy másik németbarát báb, Skoropatszkij hetman vérfürdőket és pogromokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szervezett, s jól időzített puccs megadja a kegyelemdöfést a szovjethatalomnak. A megfelelő embereket az új puccs számára Lockhart találta meg, illetőleg azok maguk jelentkeztek az angol diplomatának álcázott kémnél. Augusztus 15-én történt, azon a napon, amikor az amerikaiak Vlagyivosztokban partra szálltak. Lockhart — mint emlékirataiban megírta — a lakásán ebédelt, amikor csöngettek, s az inas két lett úriembert jelentett be. Az egyik alacsony, sápadt fiatalember, Smidhen néven mutatkozott be. Kísérője magas, jól megtermett férfi volt, jellegzetes arcvonásokkal, acélos tekintettel — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta kezét. — A Krem] lett gárdájának parancsnoka! — Mit óhajtanak az urak? — érdeklődött Lockhart. A látogatók, mielőtt szóban előadták volna jövetelük célját, levelet nyújtottak át. Cromie kapitány, a pétervári tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe ajánlotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit birodalomnak. Így hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezredes közölte az angol alkonzullal, hogy noha a lettek támogatták a bolsevista forradalmat, nem áll szándékukban a Poole tábornok vezetésével a minap Arhangelszkben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezzenek. Lockhart nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. Így hát halaszthatatlan elfoglaltságára hivatkozva azt kérte, hogy Berzin és társa másnap ismét keresse fel Óvatos diplomata Grenard, a francia főkonzul, akihez Lockhart tanácsért fordult, elővigyázatosságra intette angol kollégáját. Azt javasolta, hogy fogadja el az önkéntes ügynökök szolgálatait, de vigyázzon, nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Berzin ezredest ösz- szehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással álcázta, hanem hamis iratokkal, álnév alatt élt s mint Ilyen, sokkal könnyebben * mozoghatott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. „Két nappal később — írta Lockhart — Reilly jelentette, hogy a tárgyalások simán haladnak előre; a letteknek eszük ágában sin-s együtt elpusztulni a bolsevikokkal. Meglobogtatta annak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel esetleg kénes lesz ellenforradalmat csinálni Moszkvában.” Következik: „A BETEG ät,LAPOT A SÚLYOS”.
