Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

uf.crrt 1918. SZEPTEMBER 24., VASÄRNAP Ki minek mestere? Vetélkedő Százhalombattán Az országos ifjúmunkás na­pok keretében a KISZ Pest megyei bizottsága az idén is meghirdette a Ki minek mes­tere sízakmai-politikai vetélke­dőt A fiatalok Pest megyében idén az esztergályos szakmá­ban mérik össze tudásukat Százhalombattán tegnap ke­rült erre sor. A városban már szép hagyományai vannak a vetélkedésnek. Az idén jelen­tős haladást is sikerült elér­niük. Korábban ugyanis az ifjúmunkások csak a Dunai Kőolajipari Vállalatnál mér­ték össze tudásukat Tegnap azonban a DKV fiataljain kí­vül a Dunamenti Hőerőmű Vállalat és a Budapesti Kő­olajipari Gépgyár szakmunká­sai is részt vesznek a verse­nyen. A verseny győztese Pusztai László lett. Második helye­zést Balázs István kapott, a harmadik helyre pedig Miháki Tibor került. Mindhárman a DKV dolgozói. B. Gy. Tanműhely önerőből Ifjú szakemberek a gyorsvasúthoz A BKV szentendrei üzem­egységénél a VI. ötéves terv­ben nagyszabású rekonstruk­ció kezdődik. Az új állomás­épület, valamint a hozzá tartozó javítóbázis megépíté­séhez új terület is szükséges. A vásárlás során egy rozoga, mintegy 250 négyzetméter alapterületű épület is a BKV tulajdonába került. A szakem­berek első benyomása az volt, hogy a volt raktárt le kell bontani. Az alaposabb vizsgá­lat azután kiderítette, a falait épek, vagyis helyrehozhatók. A diákok építették Ezt a lehetőséget ragadta meg a közlekedésiek szak­munkásképző osztálya. Először a vállalat vezetőségéhez for­dult, engedélyezzék, hogy ipa­ritanuló műhellyé alakíthas­sák át. Miután a hozzájáru­lást megkapták, a városi ta­náccsal is egyeztették az el­képzelést, amit a ceglédi 203- as Szakmunkásképp Iskola TV-FIGYELÓ Csukott könyv maradt Ba­lázs József regénye, a Nyitott könyvben bemutatott tévévál­tozat után. Csukott, mert ké­szítői megelégedtek azzal, hogy néhány — nem is egy­más melletti! — lapját kitép­ték és a színészek kezébe nyomták: minden előkészület nélkül, , .kapásból” próbálják meg felmondani a nem köny- nyű leckét Így aztán csak roppant keveset tudhattunk meg a néhány hétre a képze­letbeli kisvárosba került asz­talosról és munkatársairól, semmivel sem többet a hely­beli hatalmasságokról és az ottani „kisemberekről”, alig valamit kapcsolataikról, konf­liktusaikról. Hiányzott a tör­ténetből a logika hűvös-szép rendje, csakúgy mint az ér­zelmek sodró-megindító heve. A Szeretők és szerelmesek hatását még tovább gyöngí­tette az utána az Íróval foly­tatott beszélgetés: az érdekte­len, s nem is mindig célra törő kérdésekre jobbára kín­lódó válaszok következtek. Amire mégis szívesen emlé­kezhetünk: Balázs József né­hány szerényen, okosan fogal­mazott mondata, Ínke László egyik-másik pillanata — (a kevésbé harsányak közül va­lók!) — és leginkább Moór Mariann keserűségből és re­ménykedésből ízlésesen-őszin- tén szőtt — a szerep lehetősé­geit jócskán fölülmúló — fia­talasszonya. Takaréklángon lobogó kri­mit kerekített Mág Bertalan bűnügyi történetéből a Bács­kai Lauró—Herczenik páros­áé égett a tűz, világított s va­lamelyest melegedhettünk is mellette. Az Iskolatársak vol­tak élményszerűségét hétköz­napi hitele alapozta meg. Kár, hogy csak megalapozta és nem tette igazán teljessé. Mert megelégedett a bűnül- dözés-technikailag korrekt részletek egyszerű felsorakoz­tatásával — nem törekedvén sem arra, hogy a jó tévéjáté­kok mélységével szóljon a nyomozók munkájáról, sem pedig a történetnek a krimi­műfajban megkívánt bravúros logikájú bonyolítására, A hi­hetőség, a jó értelemben vett köznapiasság azonban még így, féibe-szerbe sikeredvén is, olyan értéke volt a játék­nak, hogy állhatja a versenyt a műfaj importdarab jainak átlagával * Érdekesen és sejtelmesen — azaz: a Vitrayódáktól meg­szokott módon — peregtek pénteken a Csak ülők és me­sélek képei. Egy tőről fakadt szándékú embereket, s külön­féle egyéniségeket ismertünk meg a porondról álmodó kor­társainkban. Hol őszintén tisztelni, hol meg megmoso­lyogni kellett őket — s ben­nük a magunk jó meg kevés­bé jó tulajdonságait. A mű­sorvezetőnek a mások csillogó vágyait megértő s azt az eh­hez képest szürkébb valóság­gal finoman szembesítő hig­gadtsága valamennyiünk szá­mára tanulsággal szolgál ha­hatott Volt a műsornak egy ráadás-érdeme: oldott körül­mények között szólaltatott meg ízesen-színesen őző be­szédű riportalanyt. Szép sza­vát tovább is elhallgattuk volna... Sejtelmes és érdekes volt a Moholy Nagy Lászlóról su­gárzott angol klsfilm is. A huszas évek majd minden művészetben kísérletektől forrongó időszakának egyik legjelesebb képviselője nem­csak a festészetben, hanem az álló és mozgóképek világában is figyelemre méltót alkotott. Különös játékait^ mai sze­münkkel, ismereteinkkel is csak csodálhatjuk: fél évszá­zaddal ezelőtt készített film- kísérleteihez hasonló maiakat sokan jelenünk újdonságai­ként ünnepelnek. Daniss Győző kihelyezett tagozatának veze­tői is támogattak. Sőt a ta­nulmányterv elkészítéséhez kitűnő szakembereket biztosí­tottak. A két fél együttmű­ködési szerződést kötött, amelyben vállalták, hogy a tervezési, kivitelezési mun­kákhoz, a tanműhely kialakí­tásához társadalmi munkával is hozzájárulnak. A tervek, engedélyek bir­tokában a munkáskezek sem hiányoztak, hiszen a szak­ipari munkák 80 százalékát az ipari tanulók végezték el. így égy év sem kellett s a teljesen hasznavehetetlen épületet újjávarázsolták a lelkes fiatalok. A felszabadulás óta foglal­kozik a BKV fiatalok képzé­sével, de az eddigi zsúfoltság, a rossz körülmények miatt az innen kikerülők közül sokan csak gyenge szakmai tudásra tettek szert A követelmények viszont egyre nőttek. Zajlik a HÉV- rekonstrukció. Beálltak a for­galomba az új NDK MX/A típusú szerelvények. Ezek karbantartása, üzemeltetése nagy szakértelmet, számos új ismeret elsajátítását kívánja. Pedagógiai segédeszközök Most, a szentendrei új tan­műhely az első olyan létesít­mény, amely csak a fiatalok képzését szolgálja. A legkor­szerűbb elméleti és gyakorla­ti oktatási berendezésekkel látták eL Többek között írás­vetítő, magnó, számos isme­rethordozó anyag, szakkönyv áll rendelkezésükre. Szép és tetszetős az épület szociális része is. Fekete-fehér öltöző, mosdó, fürdő biztosítja a ké­nyelmet. A BKV itt elsősorban villa­mos járműszerelőket képez. Békásmegyeren ugyanis már folyik az elővárosi gyorsvasút építése. Az itt közlekedő sze­relvények karbantartásához várhatóan több mint 20o jól felkészült fiatal szakmunkás­ra lesz szükség. Prohászka László KIK VOLTAK AZ IGRICEK? A könyvtárosok felelőssége TIZENKÉTEZER KÖTET, KILENCSZÁZ OLVASÓ A televízió Tizen Túliak Társasága című műsorában elhangzott egy felhívás. Pá­lyázatot hirdettek az ország valamennyi általános iskolá­sának, úttörőjének. Nem is akármilyet: műfordításra buz­dították a gyerekeket. Fordít­sanak idegen népek meséiből, nemcsak azért, hogy a nyelvet jobban megismerjék, hanem a népek közötti barátság elmé-. lyitéséért. A pályázatok be­küldési határidejét 1979-re ál­lapították meg, a nemzetközi gyermekév alkalmából. A tv- műsorban az is elhangzott, hogy a kezdeményezés a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár gyermekkönyvtáráé. Korábban mi is hírt adtunk arról, hogy a gyermekkönyv­tár kiadásában idén megje­lent egy Miért csíkos a burun- duk háta című kis kötet. A könyvtár olvasói, szentendrei kisdiákok fordítottak oroszból néhány mesét, történetet, s állították össze szerény kiállí­tású, de szándékában fontos kötetté. Rendszeres látogatás — Milyen az a gyermek- könyvtár, ahol ilyen — nyu­godtan mondható — különle­ges, egyedülálló feladatra vállalkoznak? A könyvtár, bejárata fölött a bölcs bagoly cégérrel, a Du­na partján áll. Ablakaiból ki­látás nyílik a Szentendrei­sziget zöldjére, a folyó csillo­gására. Pethő Zsoltné, a vezető, sző­ke, mosolygós, igen kedves fiatalasszony. Szavaiból, moz­dulataiból árad az energia. Szenvedéllyel, szeretettel be­szél munkájáról — ugyanak­kor szerény. Azért beszél mégis, egyre inkább belelen­dülve, hogy tapasztalatai eset­leg másoknak is segítségére szolgáljanak: — A kilátás valóban gyö­nyörű. Átvitt értelemben már kevésbé. Szűk a hely. Tizen­kétezer könyvünk, 900 olva­sónk van. Ha csak kölcsönöz­Keleti világ emberközelből VINCZE LAJOS IRAKI GRAFIKAI = Shukrl Sabri Ahmad, az Iraki I Köztársaság magyarországi nagykövetének | részvételével nyílt meg Szegeden Vincze I Lajos — a többnyire Érden alkotó — fes- 1 tömüvész tárlata, „1 rak i tegnapok 1 — iraki holnapok” címmel. Több hónapot töltött feleségével — Vdvary Gyöngyvér írónővel —; iraki tanulmányúton Vincze Lajos, s e közel-keleti ország népé­nek életét csaknem száz lavírozott tusrajzon és tollrajzon örökítette meg. Először szülőföld­jén, Szabolcs-Szatmárban, most pedig a Tisza-parti nagyvárosban mutatta be soro­zatának jelentős darabjait. Hiteles és em­berközeli ez a világ, amelyet ábrázol. Festő­tolla tudatos művészre vall, akit megragad ez a sajátos környezet, de egy pillanatig sem esik a gyakran oly csábító álromantika csap­dájába. Találóan állapította meg róla tárlat­nyitó beszédében Szabó G. László, a Csong- rád megyei tanács elnökhelyettese, hogy „a képzőművészet lényeglátó erejével, érzelmi­leg differenciált eszközrendszerével nem csupán lefényképezte a látottakat, mint a film, hanem a felszín mögé tekintett, a je­lenségekről a lényegre tereli a figyelmünket. A nyújtott élmény erejét csak fokozza az alkotó elkötelezettsége, amely a béke, a né­pek barátsága mellett szól, azáltal, hogy ablakot nyit a nagyvilágra”. E grafikákat nézegetve szinte aprólékos részletezettséggel láthatjuk Ninive kapuját vagy fölfedezzük Sába királynője ékszerei­nek szinte pontos mását a sivatagi idill lányainak nyakában, de éppígy felvillan egy- egy kép, egy-egy valós jelenet a farmerban és az ősi abajában egyaránt álldogáló anyák­ról, amint gyermekeiket fogorvoshoz viszik, vagy a Musztanszerije egyetem vidáman ki­áradó diákjairól. Mindez csakis úgy volt le­hetséges, hogy a művész nem csupán mester­ségbeli tudással, otthonos biztonsággal köze­ledett témájához, hanem valóban művészet­történeti, történelmi, sőt szociológiai és poli­tikai felkészültséggel. Rajzain nem válik el élesen a múlt és a jelen, hanem úgy van együtt, ahogyan a mai Irak valóságában is együtt található. Ahogyan összességükben a holnap felé mutatnak. Ahogyan napjaink va­.■ .I—- ­Beduin lány a sivatagi kútnál. lóságában az állandó, s egyre gyorsuló társa­dalmi, emberi változásokat érzékelhetjük. Ez a változás volt a legmélyebb művészi, alkotói élménye Vincze Lajosnak. Ez tűnik ki már néhány rajzából is, még inkább az összképből, amely — mint mondotta — azt az újjászületést kívánta bemutatni, melyben „a földre töppedt anakronizmusok fölé már a XXI. század életét és országát építik”. A magyar tárlatlátogatónak így gyakran szembe kell fordulnia saját kialakult képé­vel, e — mitagadás — némiképpen egzoti­kusnak vélt világról. Látjuk ugyan a külön­legességeket, a specifikumokat is, amelyek természetesen ugyancsak jelen vannak, de Vincze Lajos ezekben is azt hangsúlyozza, ami közösen emberi. A humánum a letöröl- hetetlen jegye valamennyi grafikájának és nem az egzotikum. Érdekesség híján még- sines ez a tárlat, sőt így érdekes igazán mindaz, amit végignézhetünk. Nyernénk vele, ha az érdiként számon tartott művész e sorozatával — s más alko­tásaival — Pest megyei tárlaton is találkoz­hatna a közönség. L. Z. nénk, még el is férnénk. Ám könyvtárunk nemcsak ilyes­mivel foglalkozik. Hiába mondják nekem, ez a hely húsz évig felnőttkönyvtárnak is jó volt, mit akarsz még? Az régen volt, most már kicsi ez a nyolcvan négyzetméter. Ta­lán rövidesen bővíthetjük. Na­gyon kellene. Hogy mit csinálunk kölcsön­zésen kívül? Hol is kezdjem. A gyerekek csak könyvért ta­lán be sem jönnének ide. Ál­talános iskolásoknak rendsze­ressé tettük a látogatást a könyvtárban. Ilyenkor megis­merkednek az itteni munká­val, a könyvekkel, a kataló­gussal, a könyvtári renddel. A tantervre építenek Rengeteg, különböző témá­jú fqglalkozást tartunk, kap­csolódva a tantervhez. Pél­dául? Fizikáról és a tudósok­ról, vagy biológiáról, mada­rakról Kolléganőm, Szeredi Mária és én készítjük el ezek­nek a találkozóknak a forga­tókönyvét. Rendeztünk ilyet egyebek között Arany Toldijá­ról. Körbeült 30—40 gyerek, szétosztunk köztük különböző könyveket. Mindegyikben kér­dés, melyre válaszolni csak a könyv rövid tanulmányozásá­val lehet. Beszélgetni kezdünk. A könyveket nem a kérdések sorrendjében adjuk ki, így mindenki felveszi a beszélge­tés fonalát. Milyen könyvekre, forrásmunkákra lehetett szük­sége Aranynak? Élt-e valóban Toldi Miklós? Milyen volt fegyverzete? Próbáljátok meg lerajzolni, textilből kivágni! íme néhány régi pénz, vajon melyikkel fizethetett Toldi? Akkoriban milyen eszközöket, szerszámokat használtak a föl­deken? Hallgassátok meg ezt a zenét, korabeli templomi ének, ugye szép? Kik lehettek az igricek? Tudnánk-e most velük, vagy Lajos királlyal beszélgetni? Hallgassatok meg egy XIV. századi magyar szö­vegrészletet, ugye milyen kü­lönös? Szerencse, hogy az új tan­tervek nagymértékben építe­nek a könyvekre. Szerencse, ugyanakkor felelősség is ne­künk. Ebben persze osztoznak a pedagógusok is. Sokszor elő­fordult már, hogy délután be­szaladt egy gyerek: Erika néni kérem, az iskolában a tanító bácsi felolvasott egy verset, úgy szeretném még egyszer megnézni. A srácoknak impo­nál az előadását könyvekkel, versekkel illusztráló, színessé, érdekessé varázsoló tanár, tu­dom saját tapasztalatomból, gimnáziumban tanítottam pár évig. A lányok pingáltak Könyvtárunk — úttörőház hiányában — egy kicsit klub is. Sok gyerek, köztük hátrá­nyos helyzetűek, akik heten- nyolcan laknak egy lakásban, nem az utcán csavarognak. Először ismerkedni jönnek be, azután olvasnak, azután már minden programunkban részt vesznek. Csináltunk rajzver­senyt, téli élményeiket örökí­tették meg, a többség először fogott kezébe zsírkrétát. To­jásfestő versenyünkön a lá­nyok pingáltak népi motívu­mokat szigorú zsűri, a fiúk előtt. Bábműsorunkra hetekig készítették a figurákat, ver­sengtek, ki tud érdekesebb ar­cot, alakot csinálni, behozták a barátaikat, nézd, ez az enyém. Mindehhez persze ismerni kell kinek-kinek az érdeklődé­sét, sőt: személyiségét, körül­ményeit. Szeretni őket és a hivatást. Tervek? Tele vagyunk ötle­tekkel, tudjuk, hogy egy gyer­mekkönyvtárban rengeteg mindent lehet csinálni ahhoz, hogy idejében felkeltsük az érdeklődést nemcsak a köny­vek, hanem általában a kul­túra, a művészetek iránt Nyaranta már évek óta nagy­szerű olvasó—képzőművész táborokat rendeznek Szent­endrén. Nem akarjuk, hogy a résztvevők szétszóródjanak, a magukba gyűjtött tudást és ér­deklődést elveszítsék. Nagy Katalin írónő vezetésével klu­bot szervezünk nekik. Nem is akármilyet. A gyerekek úgy­nevezett1 mini meséket írnak élményeikről, kalandjaikról, családjukról, iskolájukról bár­miről Közösen megbeszélik, szerkesztik a történeteket, mások illusztrálják azokat, reméljük, összeáll egy újabb, a Burundukhoz hasonló kötet Jön a gyermekév, a Móra-, Móricz-évforduló. Könyvil- lusztrációs versenyt, próza­mondó vetélkedőt rendezünk. Kijárunk a skanzenbe, népi játékokat tanulunk. Jönnek a helyi szobrászok, festők, írók: beszélgetnek, játszunk, dolgo­zunk. Visszajárnak Tizennégy éves korukig le­hetnek tagok itt a gyerekek. Utána a felnőttkönyvtárba iratkozhatnak át. Sajnos, ezt nem teszi meg mindegyikük. Ott ugyanis, természetesen, más a légkör, számukra isme­retlen, furcsán érzik magukat. Vannak, akik visszajárnak ide, egy-egy adatért, vagy éppen olvasni. Lehet, hogy nem túl szabályos, de szíve­sen látjuk őket Egy olvasónk, itt volt kisdiákként az alaku­láskor, o gimnáziumban könyvtáros lett, azután, ami­kor behívták katonának, sza­bad idejében tanyai iskolá­sokkal foglalkozott, ide járt be anyagért, foglalkozásvázlatért, forgatókönyvért Órákig tudnék még beszél­ni, volna miről. Nézze pél­dául a falakat! Minden rajzot, kerámiát, hajtogatást, felira­tot, díszítést a gyerekek csi­náltak. Nézze ezeket a könyv­jelzőket, meghívókat, ajánló- jegyzékeket, az ő rajzaik dí­szítik valamennyit. Igen, nagy-nagy öröm, ha valakinek munkája szinte a hobbija is. Pethő Zsoltnét Szentendre városa már évekkel ezelőtt Pro Űrbe éremmel tüntette ki A. Gy. Formatervezők KGST-műhelye A zsennyei művésztelep lesz a KGST-országok ipari for­matervezőinek műhelye — je­lentették be a Szombathely­hez közeli művésztelepen szombaton befejeződött nem­zetközi design — ipari forma- tervező — tanácskozáson. Ha­zánk, a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság harminc vezető ipari for­matervezője egy héten át ta­nácskozott a KGST-országok gyakorló tervezői és elméleti kérdésekkel foglalkozó szak­emberei jövőbeni együttmű­ködésének lehetőségeiről, az ezzel kapcsolatos feladatok­ról. A szocialista országok szak­emberei 1975-ben Moszkvá­ban, az Ipari Formatervezők Nemzetközi Tanácsának ott lezajlott kongresszusán szer­zett tapasztalatok alapján határozták el azt, hogy létre­hozzák a KGST-országok kö­zös ipari formatervező műhe­lyét, s kialakítják egységes design ideológiájukat. Az ez­zel összefüggő szervezőmun­kát hazánkra, az NDK-ra és a Szovjetunióra bízták. A zsennyei tanácskozás e hatá­rozat végrehajtása, valóra vál­tása volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom