Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

A %Mrfap 1918. SZEPTEMBER 12., KEDD Gyarapodó szakismerettel KÖZMŰVELŐDÉS A DUNA VARSÁNYI PETŐFI TSZ-BEN Az élet teljességét ábrázolva NEMZETKÖZI KISPLASZTIKA! KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN Pest megye egyik mezőgaz­dasági nagyüzeme a dunavar- sányi .Petőfi Termelőszövetke­zet. Jelenleg már öt község — Dunavarsány, Taksony, Ma- josháza, Délegyháza, Duna ha­raszti — területén és Soroksár déli részén 6500 hektáron gaz­dálkodik 4500 dolgozója. Éven­te 860 millió forint értékű munkát végeznek, nyereségük 100 millió feletti. Egy tsz ered­ményességét elsősorban ilyen számok bizonyítják. Vannak azonban olyan dolgok, ame­lyek a statisztikáiból nem de­rülnek ki, melyek jelzik: min­den tekintetben korszerű, szo­cialista gazdaságról van szó. Megfelelő szemlelettel Egyik ilyen jel, hogy a du- navarsányiak külön közműve­lődési tanácsadót foglalkoztat­nak, ilyen irányú munkáik összefogására, szervezésére, rendszerezésére. Ezt a felada­tot, több társadalmi munkás segítségével, Csömör József látja él, aki főfoglalkozását te­kintve a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem filo­zófiai tanszékének munkatár­sa. — Milyen feladatok határoz­zák meg a termelőszövetkezet közművelődési munkáját?- Ügy kell formálnunk dol­gozóink általános és szakmai műveltségét, hogy alkalmassá váljanak a korszerű mezőgaz­dasági üzem feladatainak ellá­tására — válaszolja Csömör József. — Egyre gyorsabb a feilődés, lassan már iparsze­reién gazdálkodunk. Hogy ezt meglehessük, mindenekelőtt megfelelő szakemberekre van szükségünk. A szakmai ré­szen kívül fel kell keltenünk az igényt arra is, hogy az em­berek keressék, ismerjék meg a kultúra értékeit, értelem­mel és érzelemmel fogadják be azokat — Mennyiben segítették eb­ben munkájukat a közművelő­désre vonatkozó párt- és kor­mányhatározatok, a Közműve­lődési Törvény? — Kitűnő alapot adtak, ma- I gas követelményeket támasz­tó vázat, melyet nekünk kell megtölteni tartalommal. Eh­hez az elhatározáson és a jó­szándékon kívül megfelelő légkör is kell, melyben felis­merik a művelődés, a tanulás fontosságát, jelentőségét. Ösztönző módszerek — Csaknem száz felsőfokú végzettséggel rendelkező mun­katársunk van. Kétszázkilenc- venen középfokú iskolát vé­geztek. Mintegy 1400 szakmun­kás dolgozik a különböző te­rületeken. Jelenleg tizenheten felsőfokú, negyvenen középfo­kú és negyvenen, általános is­kolában tanulnak. Évente 80— 100 dolgozónk szerez szakmát, nyúl-, sertés- szarvasmarha-te­nyésztők lesznek. Tíz egyete­mistának és tíz szakmunkásta­nulónak adunk ösztöndíjat. Ezek, úgy vélem, szép számok. Nem hallgathatom el azonban, hogy néhány százan még nem végezték el az általános isko­lát. Bár e tekintetben az or­szágos átlagnál jobban állunk, elsőrendű feladatunk meggyőz­ni az embereket az alapisme­reték fontosságáról. — Hogyan ösztönöznek a nyolc osztály elvégzésére? — Egyebek között külön be­iskolázási programot dolgoz­tunk ki. Megpróbáltuk össze­foglalni benne a meggyőzés módjait, érveit, valamint azt is, kik végezzék az agitációs munkát. A pártvezetőség tag­jai és a munkahelyi vezetők személy szerint is felelősek a körültekintő meggyőzésért. Tá­jékoztattuk dolgozóinkat a to­vábbtanulási kedvezményekről. I A leghatékonyabb ösztönző az TV-FIGYELŐ Ai elefánt. Ritka vendég! képernyőinken a hazai készí­tésű vígjáték. Olyan ritka, mint a fehér...; legyünk stílu­sosak: mint a fehér elefánt. Ezért hát ajzottabb érdeklő­déssel vártuk Szálkái Sándor és Messinger István vasárnap estére ígért filmjét, amelynek címszereplője ugyan nem volt fehér, de a maga megbetűzött szürkeségében is jó alkalmat adott arra, hogy a néző nagyo­kat nevessen. Egyrészt maga az alapötlet fakasztotta a kacajokat — már hogyne fakasztotta volna, hisz’ nem mindenkinek jutna eszé­be a jámbor ormányos dere­kán közhírré tenni: miféle ember is az az állatkerti di­rektor —, másrészt meg a históriában szerepet vállalt színészek ritka jókedvű játé­ka. Közel járunk talán az igaz­sághoz, ha azt állítjuk: Páger Antal, Major Tamás, őze La­jos meg a töbtai pályatárs de­rűt fakasztó igyekezete tette igazán élvezhetővé ezt a jól ki- alált, de íróilag nem eléggé legdolgozott históriát. A fi­gurákhoz ők adták hozzá azt a többletet, amitől Az elefánt az olcsó bohózatból egy hosz- s- abban is emlegethető szatí- ::i "élévé sikeredett. No, de fölösleges ide több szó: végre, végre azon nevet­hettünk, amin máskor is sze­retnénk — most futó napjaink­nak egy kedves, derűs kala­majkáján. Gábor Marianne. Legutóbb I a Művészeti Magazinban esett szó a Duna-part híres falucs­kájáról, Zebegényről, ahol annyi festő talált témát Szö- nyi István példáját követve. A mester köréhez tartozott az a Gábor Marianne is, akiről most, vasárnap kora este vetí­tettek le egy hangulatos port­réfilmet. Noha inkább pályá­jának kezdetén látogatta sűrűn e vászonra kívánkozó Pest megyei helységet, művészetét máig meghatározzák az ott szerzett benyomások. Derűs színekkel derűs témákat fest ma is, s ha olykor portrék ke­rülnek ki ecsetje alól, hát azok vonásait is csak addig torzítja, amíg a kifigurázást a modell iránti szeretet megen­gedi. Noha a műsorvezető túlontúl kimódolt kérdéseket tett fel — mint tapasztalhattuk, a mélynél is mélyebbre akart hatolni ez a körülményes fag­gatózás —, Gábor Marianne mindvégig megőrizte a maga egyszerű kedvességét, és úgy beszélt életéről, festészetéről, ahogyan kedvünket derítik az általa megszínesített vásznak: minden keresettség nélkül, olykor pedig némi rokonszen­ves iróniával. Székács a köbön. Most, hogy oly nagy diadallal tért vissza a mozivásznakra a ko­rábban tv-sikerkémt végig­élvezett Keménykalap és krumpliorr (közismertebb fedő­nevén: Bugámén, ki a fagy­laltját 6tb, stb ...), érthető kí­váncsisággal vártuk egy má­sik hasonló vállalkozás, a Székács a köbön című ifjúsági tv-film lepergetését. Igaz, eb­ben a Vidor Miklós könyvéből készült históriában, valamivel idősebb srácok futkároztak, de i — igy éledezett az előfizetői remény — róluk is lehet for­gatni valami jó kis kalandso­rozatot. Sajnos ez nem következett be. Hol nehézkesen döcögött előre a híres Székács matema­tika füzetének visszaszerzési meséje, hol meg túlontúl bo- nyodalmasan. Mindezek mel­lett azonban maguk az elhang­zó mondatok bosszantottak leginkább: az a szereplők szá­jába adott szöveg, amely fiata­los zengésűnek íródott, de amelyhez hasonló stílusban senki tizenegynéhány eszten­dős embei'fia nem beszél. Af­féle írógép tövében sarjadt ar­gót kellett fölmondaniuk a különben igen ügyesen és fel­szabadultan játszó szereplők­nek, s nem úgy szólhattak, mint ahogyan azt az osztály- termekben vagy éppen a foci­pályán teszik. És ahogyan a Kemónykalap... szövege is papírra került... Akácz László volt, hogy elmagyaráztuk: az általános iskola elvégzése után milyen távlatok nyílnak meg előttük, milyen új terüle­teken, és nem utolsó sorban, mennyivel magasabb kerese­tért dolgozhatnak. Öröm volt látni, maguk az érintettek mennyire átérezték közös cél­jaink jelentőségét. — Az iskolai képzésen kívül, milyen egyéb tudás fejlesztő fórumaik vannak? — Tucatnyi tanfolyamon több mint száz előadás hang­zik el évente, nemcsak szak­mai témákból. Ezeken az is­meretterjesztő foglalkozásokon csaknem ezer dolgozónk vesz részt. Az előadók között a tsz vezetői éppúgy ott vannak, mint a TIT szakemberei. A helyszín általában a munka- nely, tisztán tartott üzemrész, az előadás tartalma feledteti, hogy nem modem, mindennel felszerelt művelődési intéz­ményben vagyunk. — Milyen a kapcsolatuk a községek kulturális tevékeny­ségével? Hasznos együttműködés — Kétirányú. Jelentős anya­gi támogatást nyújtunk a könyvtárnak és a művelődési házaknak. Évente több mint 300 ezer forintot utalunk át és hozzájárulunk a szakembe­rek, a népművelők bérezéséhez is. A taksonyi nemzetiségi asz- szonykórusnak, tánccsoport­nak segítséget adunk utazá­saikhoz. Dunavarsányban tá­mogatásunkkal is erősödik az énekkar. A viszonzás? A könyvtárak jelentős erőfe­szítéseket tesznek azért, hogy dolgozóinkban felkeltsék és növeljék az olvasás iránti vá­gyat. író—olvasó találkozókat, előadásokat szerveznek. A mű­velődési házak számos klubjá­nak. szakkörének törzsközön­sége a tsz dolgozóiból verbu­válódik. Havonta ötszázan jár­nak a fővárosba, színházba. Jegyet mi adunk nekik, ezt többen helytelenítették, mond­ván. az ingyen kultúrát ' nem értékelik az emberek. Ez té­vedés. Igenis megbecsülik azt, amit ezáltal adunk önművelé­sükhöz. Alig várják a színházi estéket, előadás után napokig beszédtéma a darab. Sokat ki­rándulunk, évente 10—15 busz indul. Szegeden, Gyulán, Sop­ronban, Kőszegen ismerkedtek a Petőfi Tsz tagjai a tájjal, a történelemmel, mindezt in­gyen, az 500—600 forintos rész­vételi díjakat a termelőszövet­kezet fedezte. — Mindez, sok pénzbe ke­rülhet. — Még nem is beszéltem szakkönyvtárunkról, amit évente 200 ezer forint értékű könyvvel gyarapítónk. Üzemi lapunkról, mely igen szép ki­vitelben jelenik meg kétha- vonként. A szemléltető táb­lákról, melyeket elhelyeztünk valamennyi községiben, üzerp- helyen. Ezeken fényképek szá­molnak be eredményeinkről, az anyagot minden második hó­napban cseréljük. Évente ös­szesen 2,2 millió forintot for­dítunk közművelődési célokra. Természetesen nem a pénztől függ minden. Ahhoz, azonban, hogy kitartó, szakszerű, ala­pos, türelmes munkával elér­jük, városon és falun a kul­túra létszükségletté váljék, szükség van anyagi befekte­tésre is. Ám mindenképpen megéri. Andai György = Hétfőn a Műcsarnokban Bo- E ros Sándor kulturális minisz- = terhelyettes ünnepélyesen át- ~ adta a IV. budapesti nemzet- \ közi kisplasztika! kiállítás di­li jait. E A nemzetközi zsűri döntése E alapján tíz művész kapott dí- = jat: Bogomil Zsivkov (Bulgá- = ria), Georges Jeanclos (Fran- E ciaország), Giorgos Nikolaidis E (Görögország), Adolf Ryszka E (Lengyelország), Vígh Tamás = (Magyarország), Vincenzo Cae- Z taniello (Olaszország), Neculai E Paduraru (Románia), Martin E Chirino (Spanyolország), Fred = Perrin (Svájc) és Lazar Ga- = dajev (Szovjetunió). E Október 29-ig tekinthetjük E meg a Műcsarnok termeiben =j 28 ország csaknem száz alko- § tójának mintegy 450 kisplaszti- E kajái. Sokfélekép­pen szükséges a képzőművé­szet Olykor maga a mű, máskor iránya a fontos, a tár­sadalmi való­ság tükrözése vagy a szemé­lyi közlés a mérvadó. E vi­lágtárlat itt és most az étet teljességét feltáró realiz­mus gondolatiságának és eszközeinek gyarapodását mu­tatja. Az absztrakt ele­mek hasznos részletkék és a humánus, közösségi, intel­lektuális realizmus kontinen­tális törvényeit építik. Ez az út előre, a szobrászat világ­nyelvének kialakulása az ár­nyalatok egységében. Mindezt e negyedik budapesti sereg­szemle sietteti, hiszen a há­rom földrészről érkezett kis­plasztikák a kezdeményezés és az érték kiegyenlítődését eredményezik. A régi osztás is módosul, hiszen a natura­lizmus és absztrakció szélső­ségei az eszméket hordozó valósághűség szemmel és gon­dolkodással követhető új, bő­vített alakzataiban épülnek, oldódnak hasznos energiák­kal. Hiányzanak a régebben látott drasztikus ötletek, mert éppen az első, második és harmadik budapesti biennálé nemzetközi mérlegén derült ki, hogy a meghökkentésre összpontosító a-ntiszobrászat használhatatlan. Egyén és közösség A mostani világkiállítás eszméje az egyén és közös­ség, a béke és haladás prob­lémaköréhez társul, s a szo­cialista országok szobrászata mellett különösen az olasz, ír és libanoni művek tükrözik őszinte hévvel, megrendülés­sel a helyi valóság időszerű kérdéseit, melyek a maguk el­szigeteltségében is éppen mélységük miatt világmére- tűek. Madách történelemfel­fogása szerint egyén és kö­zösség ellentéteit a múlt kép­telen volt megoldani, harmo­nizálása korunk fő hivatása Nem megy nehézségek nélkül, de túljutottunk a megtorpa­násnál, s a szobrászat, a vi­lág kisplasztikája is az egyén szabadságát és a közösség távlatait jelzi, nem elkülönü­lésüket, hanem találkozásukat. Szükség van rá, hiszen ép­pen az ártó erők élet- és jö­vőóvó ellenpontjaként válik a világ szobrászata is a bé­kesség ható osztagává. Világműhely Az egész mezőny 'együtt halad. Ki az előőrsben, ki a derékhad népes csoportjában. például azt tervezik, hogy a pályázatra készülő legsikere­sebb darabokat 1979 őszén gyermek- és ifjúsági prog­ramsorozatban mutatják be. Ez alkalommal tapasztalat- cserére hívják a baráti orszá­gok gyermek- és ifjúsági szín­házainak képviselőit. Gyermekoperák és gyer­mekkórusművek is készülnek, előreláthatólag a következő év második felére. Az alkotók — neves zeneszerzők — a Ze­neművészeti Szövetség felké­résére láttak munkához. Deím Pál: „Történelem” c. bronz kompozíciója Az utóvéd gyérül, s éppen a nemzetközi kiállítások világ­műhelyének ellenőrző irány­tűje és mérlege révén egyre inkább a minőség magaslatán bővül, nő a csoportosulás. A négy kisplasztikái világkiállí­tás -nyomán bízvást megálla­píthatjuk, hogy a mértéket a spanyol, a francia, a jugo­szláv, a görög, a szovjet, a lengyel, az olasz és a magyar szobrászat jelenti, de erős gyorsulást mutat a bolgár, a csehszlovák, a svájci, a finn, a brazil és a belga, valamint a portugál plasztikai törekvés is. Ilyen szellemi mozgás­iránnyal definiálhatjuk a fej­lődés menetét általában, és a világ szobrász! gyakorlatá­nak pillanatnyi keresztmet­szetét Vajon változott-e a kisplasztikának az a funk­ciója, hogy egyrészt á monu­mentális méretre való előké­születet, másfelől a kis terek szobrászi benépesítését sürge­ti? Megmaradt, és módosult feladatvállalása elsősorban azzal, hogy e vázlatnak, ké­szülődésnek 'már az ókoriban is használt fontos szobrászati műfaja napjainkban önálló­sul. Arányai módosultak, hi­szen a legtöbb kisplasztika szuverén alkotás, önmagában befejezett. A kisplasztika több évezre­des története során anyagá­nak az elefántcsontot, a pusz- pán-gfát, a viaszt, a porcelánt és a fémeket választotta, a mostani tárlat tanúsága sze­rint a bronz jut a főszerep­hez, de előszeretettel hasz­nálják a márványt, a gránitot, s egyre inkább előtérbe kerül a plexi, az üveggyapot, az ón, a krómacél, a hajlított vas, a kötél, a patinázott réz, a kü­lönböző műanyagok és a be­tonöntvények. Túl a kezdeten Ha kezdetén túl is jutot­tunk, nincs vége az útnak. Erősödik a világ leikül éti, gondolati állapotának rögzíté­se, minősítése. A keresztmet­szet számtalan megközelítést tartalmaz. Az integrált dán forma az egyik irány, hozzá társul a jelszobrok, feltalált emblémák több jelentős vál­tozata, de életképes megol­dásnak bizonyul a szovjet Ga- dajev archaizált valósághűsé­ge. A franciák Jeanclos révén megint pompásan kezdemé­nyeztek egy új lehetőség be­mutatásával, és a spanyol Serrano újra bizonyította rendkívüli képességeit. Érde­kes a jugoszláv ajánlat is, a játékos . rajszobrok felújítása, mely fába faragott grafika. A ciprusi folklór és az ír poli­tikai helyzet is szobrászi vég­eredménnyé lendül, az olasz művekről nem is beszélve, melyek idézik’ a terrorizmus nyomasztó légkörét. Most nincs idejük esztetizálásra, kísérletezésre. Helyettük meg­teszik a svájciak, a peruiak, a riadt Itália riadt szobrai­hoz társul Norvégia túlzott nyugalma, mely száraz mű­veket produkál. Így látszik ténylfegesen nemcsak egyén és közösség korszerű kapcso­lata, hanem a művek társa­dalmi háttere, melyet akarva- akaratlan hordoznak az egyes kisplasztikái alkotások. A vi­lág szobrászati vizsgakiállítá- sa így válik az emberiség próbájává is; akad sürgős teendő itt is, ott is, A mérleg .nyelve billen, inkább előre, olykor hátra. Hagyományaink Íme, ilyen eszmények és irányok felé halad a világ szobrászata. S mi magyarok? A klasszikussá érő mesterek, — Medgyessy, Ferenczy Béni, Bokros Birman Dezső — mű­vészete után most Kerényi Jenő kisplasztikái jelzik a magyar szobor világszínvona­lát, Most itt, hamarosan Szentendrén megvalósuló em­lékmúzeumában. Archaizáló ereje és alapossága Manzú rokonává avatja Kerényi sa­játos és maradandó érték­rendjét. A festő Deim Pál, Szentendre szülötte most szobrászként mutatkozott be, s azonnal díjat Is kapott. Ért­hető. Ö hívja fel művekkel a figyelmet az építészeti tér plasztikai benépesítésére úgy, hogy a szobrászat alapformái­hoz csatolja a szín virtuális lendületét. Fontos célt jelöl meg Ligeti Erika is, aki az otthon belső szögleteinek el­mélyítésére vállalkozik ön­álló kisszobrainak, érmeinek játékos kedvességével, mely mindig a líra meghittségéből fakad. A szentendrei szobrá­szok mellebt a díjnyertes Vigh Tamás valóban gran­diózus a sziklákat és évezre­deket magáról lehántó Felsza­badult jelképes alakjával, s Konyorcsik János Doma port­réja is jelentős mű, Váró Márton hajlított márványai­nak vönzó társaságában. Mit ajánl szobrásza tünk a a világnak, s mit tanulhatunk mi a kisplasztikák felvonulá­sának szellemi, tárgyi olim­piáján? Amivel mi is hozzá­járulunk a közös mértékhez, az a komolyság, az egyedi erő, az a régóta hangoztatott és megvalósult emberi és szob­rászi minőség, mellyel az egyén és közösség harmóniá­ját növeljük. A béke ép a szabadság tisztelete a kiállí­tás központi eszméje, ez az általános elkötelezettség tük­röződik a művekben sokszor kifogásolható, máskor megol­dott minőséggel és kezdemé­nyező erővel. Ezen túl mi­lyen üzenetet tartalmaz szá­munkra a IV. nemzetközi kisplasztikái kiállítás? Elő­ször is azt, hogy fáradozzunk bővítésén úgy, hogy több nemzet meghívása, részvétele segítségével Budapest hu­szonnyolc ország szobrászai­nak találkozója után öt világ­rész kézfogását szerezze meg, mert ez egyszerre a művészet, a béke és a holnap alapköve. A díjnyertesek és egyéni adományozók művelnek segít­ségével létrehozhatjuk a Nemzetközi Kisplasztikái Mú­zeumot, mely összefoglalja az eddigi kiállítások történetét, karakterét, irányait és je'zé­seit. Losonci Miklós Színpadi művek — gyerekeknek Lesz .már gyermek- és ifjú- | sági színpadi mű — legalább- | is ezzel biztat a Magyar írók Szövetsége és a Színházmű­vészeti Szövetség ez év nya­rán meghirdetett pályázata. Miként a Kulturális Minisz­térium színház- és zenemű­vészeti főosztályán elmond­ták: 140 alkotó jelentkezett. Az előzsüri a pályázatok zö­mét elfogadta, s csaknem 100 írót bízott meg gyermek- és ifjúsági színpadi művek meg­írásával. Somogy megyében — jutott el a hír a minisztériumba —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom