Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

1978. SZEPTEMBER 12., KEDD ütem ^££?f Jg x/lmaD Jó érzék, sok szív Engedelmes szolga lesz a vas Devizát hoz a váci öntvény — Vigyázzon! A szerteröp­penő szikrák is kiégetik a ru­hát, megpörkölik a bőrt — fi­gyelmeztet Pataki Ferenc, az öntöde üzemvezető-helyettese. A pirosló vasfolyam látvá­nyát csak festő ecsete adhatná vissza. Mert ahol a forró, izzó anyag tárgyakká formálódik, ahol magát a folyékony tüzet kell engedelmes szolgává aláz­ni, kopárrá, szürkévé silá­nyulnak a szavak. — Valóban, sajátos hangula­ta, varázsa van az öntésnek. Ez az ősi foglalkozás, ma Is a munkák legszebbike — hal­lom kísérőmtől. Később mást is elárul: az igazi jó szakemberek már a folyékony vasból látják, jó lesz-e az öntvény. S hogy hi­tetlenkedem, elmagyarázza még az árulkodó jeleket is. Ezek pedig a szikraképződés mennyisége és az izzó láva folyékonysága. Most éppen ÖV 15-ös mi­nőségű öntvényhez hévül a vas, a két matuzsálemkorú kupolókemence közül csak egyik üzemel. Az úgynevezett hidegszeles olvasztóba fölülről adagolják a kokszot és a be­tétanyagokat. Az öntödei nyersvashoz és a visszatérő vashulladékhoz ezúttal ferro- szilícium jár ötvözőanyagként. Megrakva: fél tonna Figyelem az adagolók mun­káját, ettől nehezebb fizikai munka aligha akad manapság az iparban. Amint a három­százashoz lendül a mérleg mu­tatója — minden egyes ada­got pontosan meg kell mér­niük — elégedetten bólint Elembach József adagoló. Teste nekifeszül a több mint fél tonna súlyú kocsinak, tol- ja-taszítja a lifthez. Am a beöntéshez már társa segítsége szükséges. — Hét éve dolgozom itt, a Könnyűipari Alkatrészellátó Vállalat váci gyáregységének öntödéjében, dé az eltelt idő­szakban semmit sem köny- nyebbedett a dolgunk — töröli le borostás arcáról a patakzó verítéket. — Nem hiszem, hogy éppen itt ne lehetne gépesíte­ni a kocsik megrakását és a liftbe öntést. Nézze csak! Ez a kocsi üresen is két és fél mázsa. Figyelem, amint vasvillával rakja az újabb adagot a szi­dott munkaeszközbe, a nagy- gyomrú kupolókemence ugyan­is könyörtelen zsarnok: foly­tan enni akar.­— Nemcsak adagolok, meg­tanultam sokféle munkát — folytatja. — Ha kell, önteni is megyünk. Tudja mi tart itt engem? Megkedveltem a va­sat Csapoláskor 1350—1400 Cel­sius fokra izzik a vas. a ke­mencék körül, s a telt önt­vények közelében 40—50 fo­kos a hőség. A dobüstbe most egy alacsony, idősebb munkás csapok Az üstöt azután darus irányítja a formaszekrények­hez. A folyékony tüzet óva­tos gondossággal töltögeti az apró lyukakba: egy-egy for­mába most csak három kiló vas kerül. Elég egyetlen rossz mozdulat és megtörténik a tragédia. Kevesen vállalják — Én még sosem szenved­tem balesetet — mondja Fü- lüp Mihály. Úgy tud néhány percre szóba állni velem, hogy művezetője lép a helyére, s a kemencéhez vezényli a ki­ürült üstöt. — 1939 óta dolgozom a szak­mában, a családunkban furcsa mód, egyetlen vasas sincs — eleveníti fel a múltat. — Tudja, mekkora becsülete volt régen egy öntőnek? Már inas­ként annyit kerestünk mint más szakmában a felnőtt se­gédmunkások. Cigarettát szed elő. Miköz­ben rágyújt, szeme sarkából a pirosló fény csóvát figyeli. — Jó érzék és szív kell eh­hez a munkához — szólal meg. — Ma ,is éppúgy élvezem a folyékony vas látványát, mint először. De azért nagyon elfáradtam. Néhány hónap múlva nyugdíjba megyek, sze­rencse, hogy kapunk korked­vezményt. Ez a nehéz, szén- monoxiddal és szilíciummal teli levegő, no meg a sok gra- fitos por, alaposan megviseli ám a tüdőnket Bizony nem tartozik ez az öntöde a legkorszerűbbek kö­zé. Falait, oszlopait és meny- nyezetét vastagon megüli a szürke por. A gépesítés ala- csonyfokú, s a nehéz fizikai munkát egyre kevesebben vállalják. Ma még három ta­nulójuk van, de az idei váci elsősök közül már egy sem je­lentkezett az öntő szakmára. Nem véletlenül határozták el tehát a vállalatnál a teljes nagyrekonstrukciót Mintegy 70 millió forint költséggel új, korszerű öntödét létesítenek a Váciaknak. Bár a beruházást megkezdik jövőre, csak 1982 körűire tervezik a befejezését. Dolgozni, termelni addig is kell. Idén 3200 tonna öntvény a tervük. Az első félévben — elsősorban a létszámhiány miatt csak 1367 tonna áru ké­szült. Igaz, a termékösszetétel kedvezően alakult, ezért a bevétel meg is haladta a ter­vezettet. A nyersöntvények ja­vát közvetlenül exportálják. Idei termelésüknek mintegy hatvan százaléka tőkéspiacok- ra jut. E percben éppen nyugatné­met megrendelésre öntenek. Udvari szennyvízlefolyó kere­teket és rácsokat. Ma is csodálatos Mindezt Lengyel József mű­vezetőtől tudom meg, aki ugyancsak másfél éve dolgozik a KAEV-nél, de mint tréfásan mondja: ősi-öntő. Egy ideig, miután a technikumot is el­végezte, maga is okította a szakmára a fiatalokat, később pedig a sződi termelőszövetke­zetben létesített egy kis öntö­dét. — Azt hiszem, elsősorban az anyagi és az erkölcsi meg­becsülés hiánya taszítja a szakmától a mai gyerekeket — fogalmazza meg a vélemé­nyét. — Hiszen az olvasztás, az öntés, vagy maga a for­Előkészületek az úttörővezetők megyei konferenciájára Tegnap ülést tartott az úttö- rővezetők Pest megyei taná­csa- A résztvevők megtárgyal­ták az 1978—1979-es úttörőév feladattervét. A továbbiakban megvitatták a Pest megyei út­törőelnökség intézkedési tervét az úttörővezetők megyei kon­ferenciájának előkészületei­ről: mint ismeretes, e tanács­kozást a jövő év februárjában rendezik Érden. A tanácskozáson személyi ügyben is döntést hoztak. Az úttörővezetők Pest megyei ta­nácsa — dr. Árpást Zoltánnak, a KISZ Pest megyei bizottsága első titkárának előterjesztésére — érdemeinek elismerése mel­lett felmentette Pest megyei úttörőelnöki tisztéből Lábai Lászlót, aki a váci Sztáron Sándor gimnázium igazgatója lett. Az ülésen megyei úttörő­elnökké választották Király Ibolyát, Nagykőrös város volt úttörőelnökét, aki nemrégiben tért haza Moszkvából az egy­éves Komszoanol-iskaláróL mázás is, mint szakma, ma is csodálatos. — Hajaj! Ha hiszi, ha nem, volt idő, amikor öntőként kétszer annyit kerestem, mint egy esztergályos — kapcsoló­dik a beszélgetésbe egy idő­sebb munkás. — Ma meg haj­tanunk kell, ha annyi pénzhez szeretnénk jutni, mint a for­gácsolók. Én több mint har­minc éve foglalkozom vasön­téssel, innen megyek nyugdíj­ba is. Hűtlenséggel tehát sen­ki nem vádolhat. Ügy érzem igen nagy hátrány nekünk, hogy a gyárunk a könnyű­iparhoz tartozik. Szürkés-fekete homokbucká­ba tapossa elszívott cigarettá­ja maradványát, s néhány perc múlva már a dobüst — háromszáz kiló izzó vas az egyszeri tartalma — kormány­kerekét forgatja. Gyorsan tel­nek a szekrények, kis piros ablakocskáik világítanak az alkonyaiban egyre sötétebb és szürkébb csarnokban. Örök veszély: az égés Tenyér- és lábszárvédővel, szemüveggel, bakanccsal óvja a gyár öntőinek testi épségét. Valamennyit viseli Rajkó Lő­rinc és Lukács György is. Mégis, amint óvatosan ellépe­getnek mellettük a kéziüsttel — fánernek nevezik a szak­mában —, amelyben fél má­zsa izzó anyag fortyog, gyor­sabban ver a szivem. Gondo­lom is: jaj, csak meg ne bo­toljon egyikük! — Kéziöntéssel olyan önt­vényeket készítünk, amelyek­nek különösen figyelni kell a minőségére — magyarázza a fiatalabbik. És megnyugtatnak: — Tud­ják mit vállaltak. Aki itt dolgozik, annak számolnia kell az örök veszéllyel. Kiderül, hogy az idősebb, Rajkó Lőrinc, már 18 éve ke­resi itt a kenyerét, fiatal tár­sát viszont csali féléve csá­bította át a DCM-ből a több pénz reménye. — Kaptam is a réginél két forinttal magasabb órabért — fakad ki hévvel. — Csakhogy, amit várnak érte! Magasra csap föl a gőz és a por, már csak hatszáz fokos a fekete földben heverő önt­vény. — Az öntvényrámolás — vagyis a szekrények szétbon­tása — a legnehezebb munka nálunk — egyenesíti ki dere­kát a rögtönzött bemutató után Lukács György. — Mi­vel egyre kevesebben vagyunk, mindenkinek ott kell dolgoz­nia, ahol éppen szükség van rá. Jó, jó. Ez érthető. De ezek a munkakörülmények?! — Fel­mutat a magasba, a darufülke irányába. — Ha legközelebb jön, re­mélem ott talál engem is. EL végeztem a darukezelői tan­folyamot, szeretném fentről irányítani az üstöket. Mert a vastól már nem szívesen vál­nék meg... Dodó Györgyi Sikeres lipcsei tárgyalások Jelentős üzleti eredmények­kel, nagyszámú üzletkötéssel fejeződött be vasárnap délután 8 napos nyitvatartás után, az idei lipcsei őszi vásár, ame­lyen 47 ország és Nyugat-Ber- lin több mint 6 ezer kiállí­tója vett részt. A vásárra mintegy 100 országból érkez­tek ipari, kereskedelmi és pénzügyi szakemberek, s csak a szocialista országokból 20 ezer szakember volt jelen az üzleti, szakmai és tudományos programokon. A magyar külkereskedelem képviselői eredményes megbe­széléseket folytattak Lipcsé­ben az 1978. évi árucserefor­galom teljesítéséről, a követ­kező év előkészítéséről. Az idei terv — 1,3 millárd rubel ér­tékű forgalom — 10 százalé­kos teljesítését biztosítéknak tekintik arra, hogy maradékta­lanul megvalósulnak az 1976— 80-as hosszúlejáratú árucsere- forgalmi megállapodás előírá­sai, s tovább folytatódik a két ország közötti árucsere dina­mikus fejlődése. A Panamai Néppárt küldöttségének magyarországi látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására 1978. szeptember 2. és 11-e között látogatást tett hazánkban a Panamai Néppárt küldöttsé­ge, amelyet Miguel A. Por­céit Pano, a Politikai Bizott­ság tagja, a párt végrehajtó titkára vezetett. A delegáció­val tárgyalást folytatott Győ­ri Imre, a Központi Bizottság titkára. Itt-tartózkodása során a panamai kommunisták kül­döttsége találkozott a Szak- szervezetek Országos Taná­csának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képvi­selőivel, meglátogatott ipari üzemeket, termelőszövetkeze­tet, intézményeket, ahol a pártszervezetek tevékenységé­vel ismerkedett. A szívélyese elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országaik helyzeté­ről, és pártjaik tevékenységé­ről. Eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, külö­nös tekintettel a Karib tér­ségre, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, vala­mint a pártközi kapcsolatok­ról. Az MSZMP képviselői kife­jezték a magyar kommunisták internacionalista szolidaritá­sát a Panamai Néppárt har­cával, amelyet a nemzetközi imperializmus és szövetsége­sei ellen, a panamai nép ér­dekeiért, a társadalmi hala­dásért, a szocializmusért folytat A Panamai Néppárt képvi­selői elismeréssel szóltak azokról az eredményekről, amelyeket a magyar nép az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom építé­sében elért Az MSZMP és a PNP kép­viselői hangsúlyozták, hogy elsőrendű fontosságúnak te­kintik a nemzetközi enyhülé­sért, a békéért, a biztonságért és a leszerelésért folytatott harcot A két párt képviselői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a marxizmus—leniniz- mus és proletár internaciona­lizmus elvei alapján eredmé­nyesen fejlődnek a pártközi kapcsolatok, amelyek jól szol­gálják a két ország, mindkét nép érdekeit ★ A panamai pártküldöttség hétfőn elutazott Budapestről Mivel töltjük a munkaidőt? QH „A fegyelmezett munka kö­vetelménye, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen’’ — mondta Németh Károly, az MSZMP KB titkára az ország- gyűlés nyári ülésszakán. A munkaidőt — finoman fo­galmazva — nem használjuk ki eléggé. Pedig az idő pénz, s a munkaidőre különösen áll ez a megállapítás. Az engedé­lyezett, de nem fizetett, vala­mint az igazolatlan hiányzá­sok következtében 1976-ban 4 millió 217 ezer munkanappal csökkent a népgazdaság mun­kaidőalapja, ami pénzben ki­fejezve nyolcmilliárd forint veszteséget jelentett — mind­annyiunknak. (Egy évvel ko­rábban még csak 3 millió 774 ezer munkanap esett ki.) Várják a szerelőt Mivel töltjük a munkaidőt? A válasz nem is olyan egy­szerű. A törvényes munkaidő általában heti 44 óra, az egész­ségre veszélyes helyeken en­nél kevesebb. Ezt csökkentik az egésznapos hiányzások: szabadság, betegség, igazolt és igazolatlan, indokolt és indo­kolatlan távollétek, valamint az úgynevezett törtnapi hiány­zások. Ami ezután fennmarad, az a munkahelyen eltöltött idő, ebből még le kell von­nunk a vállalat, illetve a dol­gozó hibájából keletkező ál­A magyar és békemozgalom Három évtizeddel ezelőtti, ma már történelmi események­re, a wroclawi értelmiségi vi­lágtalálkozóra, a Zeneakadé­mián 1948. szeptember 11-én megtartott budapesti értelmi­ségi nagygyűlésre, és a ma­gyar értelmiség nemzeti bizott­ságának megalakulására — a magyar és nemzetközi béke­mozgalom zászlóbontására — emlékeztek hétfőn este a Zene- művészeti Főiskola nagytermé. ben az Országos Béketanács rendezésében megtartott ün­nepségen. Az eseményen meg­jelent Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságá­nak elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pozsgay a nemzetközi három évtizede Imre kulturális miniszter, Ja­kab Sándor és Kornidesz Mi­hály. az MSZMP KB osztály- vezetői és Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács főtitkára. A széksorokban he­lyét foglaltak a 30 évvel ez­előtti események egykori részt­vevői, politikai, társadalmi és kulturális életünk'ismert sze­mélyiségei. A Himnusz elhangzása, után Boldizsár Iván Állami-díjas író, a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács alel- nöke mondott emlékbeszédet. Ezt követően neves művé­szek tolmácsolták Kodály Psalmus Hungaricusát. Bar­tók III. zongoraversenyét, Beethoven IX. szimfóniájának zárótételét, s Radnóti Miklós versét, a Himnusz a békéről-t. lásidőket, hogy megkapjuk a tényleges munkaidőt. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság két évvel ezelőtt megvizsgálta a munkaidőalap kihasználását az iparban, az építőiparban és a szállítás- hírközlés területén. Megálla­pították, hogy a munkaidő- alap kihasználása 1973 és 1975 között csökkent. (1973-ban 85,7, 1975-ben 85 százalék volt.) Egy másik — 26, az átlagos­nál jobban szervezett fővá­rosi nagyvállalatnál tartott — felmérés adatai szerint az egésznapos távollétek a törvé­nyes munkaidő kihasználását 13,8 százalékkal csökkentik. Az évi rendes szabadság mellett még a betegségek, tanulmányi szabadságok és a különféle fi­zetett távollétek miatt kieső idő is jelentős. Ez utóbbiak legjellemzőbb esete, amikor a dolgozót különböző társadalmi szervezetek — okkal vagy ok nélkül — kikérik. A kikérők közül a KISZ áll az első he­lyen, de szerepel a listán a munkásőrség, a Vöröskereszt, a honvédség, az MHSZ, a Ha­zafias Népfront, a népi ellen­őrzés. Sokan azért maradnak ott­hon, mert a szerelőt várják, máspk hivatalos — például ta- nácsi — ügyeiket intézik mun­kaidőben. A vállalati tapasz­talatok azt mutatják, hogy a hivatalos ügyeiket intézők száma különösen megnövek­szik a szabad szombat előtti pénteken. S bár a tanácstör­vény módosította a hivatalok félfogadási idejét, ennek ha­tása még kevéssé érződik a gyakorlatban. Az emberek szívesebben keresik fel a hi­vatalokat munkaidőben, mint munkaidő után, ' A vállalatoknál az igazolt, de nem fizetett és az igazolat­lan mulasztások egy része a mezőgazdasághoz való kötődés­re vezethető vissza. Mező- gazdasági munkák idején sok­kal többen vesznek ki fizetés nélküli szabadságot, vagy lesz­nek betegek, mint az év egyéb szakában. A munkahelyi ve­zetők pedig többnyire elné­zőek a hiányzókkal szemben — mi mást is tehetnének? Űj munkahelyet könnyű találni, új munkást már kevésbé... Árulkodó villanyáram Tovább csökkentik a mun­kahelyen eltöltött időt a tört­napi ‘hiányzások. A népi el­lenőrzés már említett vizsgá­lata szerint a néhány órás el­távozások időtartama az utóbbi években tovább növe­kedett, az építőiparban pél­dául 1970 és 1975 között meg­kétszereződött. Az egy főre eső törtnapi hiányzások 70 munkaórát tettek ki 1975-ben. Egyesek szerint ezek az ada­tok túlzottan optimisták, a veszteségek valódi mértéke ennél jóval nagyobb. E veszteségeket tovább nö­velik a — jórészt szervezési, műszaki hiányosságokból adó­dó — állásidők. Nincs anyag, szerszám, technológiai előírás az előző munkafolyamat elhú­zódása szűk keresztmetszetet okoz stb. Ezek többnyire a munkástól független, ponto­sabban fogalmazva: nem a munkást terhelő vesz­teségek. S ehhez jönnek még a fegyelemsértések különböző fajtái, a késések és a munkaidő vége előtti tá­vozások. A Magyar Hajó- és Darugyárban a villamosener­giafelhasználás vizsgálata ér­dekes tanulságokkal szolgált. Eszerint az áramfogyasztás csak a hivatalos munkaidő megkezdése után háromnegyed órával érte el a teljes üzeme­léshez szükséges mértéket, s a munkaidő vége előtti há­romnegyed órában ismét ro­hamosan visszaesett. A víz- fogyasztás az öltözőkben a munkaidő vége előtti félórá­ban érte el a csúcsot, a mun­kaidő végeztével a minimum­ra csökkent — ekkorra már mindenki megmosakodott. Az a harmincöt nap Jelentős veszteségeket okoz a munkaerővándorlás is. Fel­mérések bizonyítják, hogy egy új dolgozó belépésekor az or­vosi vizsgálat és egyéb admi­nisztrációs ügyek — például a formális tűz- és balesetvédel­mi oktatás átlagosan újabb három napot vonnak el a munkával töltött időből. Rá­adásul kezdetben az új dol­gozó többnyire nem képes tel­jes kapacitással termelni. Ne­hezen számszerűsíthetők azok a veszteségek, melyek abból adódnak, hogy a kilépést nem követi azonnal az új helyre történő belépés. Egy vállalat felmérése szerint az újonnan belépő dolgozók előző munka­helyről való kilépése óta át­lagosan 35 nap telt el! Ez egy­felől a nem kielégítő mun­kaerőközvetítést mutatja, va­lamint azt, hogy a munkaügyi szabályozás nem fékezi kel­lően a munkaviszony ilyen mértékű megszakítását. Sok vállalatnál a munkaerő­hiányra hivatkozva kritika nélkül alkalmaznak minden­kit, ez pedig azt eredménye­zi, hogy a kilépők 2/3 része azokból tevődik össze, akik a belépést követő egy éven be­lül változtatnak munkahelyet. Némiképp' leegyszerűsítve: a hiány újabb hiányt szül. Föld S. Péter (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom