Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

prsr Mr.crr.t 1978. SZEPTEMBER 10., VASÄRNAP Közös értékeinket őrzik NEMZETISÉGI HAGYOMÁNYOK PILISS ZENTKERESZTEN Azt mondják a pilisszent- keresztiek, hogy a környék la­kói régebben, ha a község felé vették útjukat, csak így vála­szoltak a „Hová mégy!” kér­désire: „Megyek Pilisre”; vagy így: „Malomkára”. De leg­többször szlovákul, így: „Na Mlinki”. A területen ugyanis sok szlovák nemzetiségű em­ber él. A hagyományokat, a népi kultúrát elsősorban a pilisszentkeresztiek őrizték, őrzik. A pilisi községek ma már nem elzártak. A 2 ezer 100 szentkereszti lakos többsége is Pesten, Budakalászon, Po- mázon dolgozik. A törődés a nemzetiségi kultúrával, az anyanyelvvel éppen ezért fon­tos: a megőrzött értékek az egész ország, a nép hagyomá­nyait gazdagítják. Dalokat, meséket gyűjtenek A község művelődésének központja az 1968-ban fel­épült kluibkönyvtár. Szivek József igazgató büszkén mu­tatja az új öltözőt: ha tel­jesen elkészül, fogadhatnak előadóművészeket, a helyiség arra is lehetőséget teremt, hogy a mostani sakk-, barkács-, báb-, és honismereti szakkör — mellett újak induljanak. A klubkönyvtárat két esz­tendeje évi 40 ezer forinttal támogatja a szentendrei járá­si áfész, így a házban működő felnőtt és gyermek népművé­szeti csoport tagjai formaru­hát kaphattak. Gond is akad persze: a nagyteremben leg­feljebb 120-an férnek el s egy új vetítőgép is elkelne. Sikeresen működik a szlo­vák honismereti szakkör. Fia­tal tagjai népdalokat, mesé­ket gyűjtenek, régi szlovák sírkövek feliratait jegyzik fü­zetükbe. Nem látványos ez a munka, mint ahogyan nem azok a magyarországi szlovák irodalom képviselőivel rende­zett találkozók Sem. Kormos Sándor, Filadelfi Mihály, Riv- nák Mihály azonban elmélyí­tette a résztvevők irodalmi is­mereteit s a szlovák vers és próza olvasása iránti vágyat. Aki szereti a könyvet, az Pilisszentkereszten felkeres­heti az ötezer kötetes községi könyvtárat. Több mint 400 olvasójuk közül majd 300-an 14 évnél idősebbek. A gyere­keket az általános iskola há­romezer kötetes,, felerészben sylovák nyelvű gyűjteménye is várja. Jánszky László, a tisztelet- díjas könyvtárvezető sorolja a statisztikai adatokat, meg­említi, hogy a szlovák könyv- állományt a Csehszlovák Kul­túra segítségével gyarapítja. Később a felnőtt népművé­szeti együttesről beszélünk — annak munkáját ő is szervezi. Pilissky páv Pilissky páv — így nevezik a felnőtt népművészeti cso­portot, a szlovák klub kereté­ben működő Pávakört. Tizen­három éve alakult, kéthetente 30—35 tagja jön el a próbák­ra, ahol a beszélgetés is az anyanyelven folyik. Jánszky László sorolja az emlékezetes fellépéseket az 1969-es Röpülj, páva, vetélkedősorozatot, a turóczszentmártoni vendég- szereplést, amikor a világ kü­lönböző részein élő szlovákok együtteseivel együtt léptek fel nagy sikerrel. Tavasszal részt vettek a rádió békéscsabai népzenei fesztiválján, ott vol­tak a járási, megyei nemzeti­ségi találkozókon. Két éve rendszeres vendégek a szent­endrei járású áfész rendezvé­nyein is. Szándékaik komolyságát az jelzi, hogy 250 régi népdalt kutattak fel. Műsoraikat Al­földi Borús István a művé­szeti vezető állítja össze. A gyűjtés során felbukkant he­lyi népmeséket, szólásmondá­sokat Jánszky László rendsze­rezi. A fiatalokat nehéz bevonni a munkába — hangzik a pa­nasz. A pávakör 40 éven felü­li tagjai ma már nem vállal­koznak a táncra, ezért számí­tanak az általános iskolából kikerülő ifjúságra. Néhány tizenéves lelkesedé­se viszont máris azzal bíztat, hogy a felnőtteknek nem kell sokáig új tagokra várniuk. Az általános iskolásokból Molnár Andrásné tanárnő alakított énekkart és az idén. tánckart is. Á negyven kisdiák a klub­könyvtárban, gyermekklub­ban készül a fellépésekre, melyeken — mondanunk sem kell talán — mindig telt a ház. Az énekkarosok tavaly a járási úttörőszemlén az al­só- és felsőtagozatosok között egyaránt aranyérmet nyertek Nyelvi laboratórium Nem érdemes azon tűnőd­ni, hogy a sikerekben mennyi része van a klubkönyvtár­nak, s mennyi az iskolának. A nemzetiségi művelődés TV-FIGYELŐ Finn est. Már csak azért is oda kellett ülni csütörtö­kön a képernyő elé, mert ro­konok érkezését hírelte a mű­sorújság — és kedves vendéget várni illik. A távoli nyelvroko­naink iránti kötelező udvarias­ság a Rénszarvaspásztorok naplója és a Finnország hét­köznapjai című dokumentum­filmek láttán őszinte érdeklő­déssé nemesedett. Jó előkészítése volt ez a két­szer fél óra az est gerincének. A Veijo Meri regényéből szü­letett Manilakötél azonban ve­gyes érzelmeket keltett: akik a regény ismerete nélkül próbál­ták követni a cselekményt, ele­inte bizony nagy zavarban le­hettek. Mert nemigen derült ki, hogy ami történik, vajon miért történik, s hogy azt mi­ért éppen így ábrázolják az al­kotók. így, ingadozva a tragi­kus és a komikus megközelí­tésmód között, látszólag bi­zonytalan műfaji elképzelések­kel. Csak a befejező képsorok­ban tűnt ki igazán, hogy szati­rikus játékot láttunk. Ezt a vé­lekedést a rendezővel készített interjú megerősítette. Kár, hogy azt nem a film előtt su­gározták. Korábban alig-alig hittem volna, hogy az Internacionálé lehet egyszerűen csak zenei motívum, amelyet egy kompo­nista ugyanolyan szabadon használ föl. mint egy gyermek­dalt vagy népdalt, esetleg más, kevésbé megkötött jelentésű dallamot. A Väinö hinna mű­véből tánccá álmodott A Sark­ügyét mindenki magáénak vallja. Borbély Gáspárné igazgatóhelyettes szerint az intenzív iskolai nyelvoktatás csak úgy eredményes, ha a gyerekek otthon, társaik kö­zött is beszélnek szlovákul. Az iskola arra törekszik, hogy élő, a mindenapok so­rán használható nyelvet ta­nítson. Ezt az is lehetővé te­szi, hogy öt szlovák szakos (és anyanyelvű) tanár foglal­kozik a 210 diákkal. De ezt segítik az iskolában olvasha­tó, s az órákon is felhasznált folyóiratok, a kétnyelvű fali újságok egyaránt. Az intézmény nyelvi labo­ratóriumához hasonló nem sok van a megyében. Újdon­ság, hogy a 34 elsős az idén iskolaotthonos oktatásban vesz részt: az órarendben szereplő foglalkozásokon kí­vül délután is tanulnak szlo­vák nyelvű dalokat, játékokat Sőt, az anyanyelvű oktatás még korábban kezdődik — az óvodásokkal öt szlovák anya­nyelvű óvónő foglalkozik. A nyelvi oktatás eredmé nyeit az mutatja igazán, hogy a gyerekek minden alkalom­mal, — vagyis négyszer — megnyerték az országos szlo­vák nyelvi tanulmányi ver­senyt. Tájház kellene Nehéz különválasztani Pilis­szentkereszten mennyi a ré­sze a pedagógusnak és a nép­művelőnek, a tanácsi veze­tőnek és a pávaköri tagnak a sikerekben, eredményekben. Közös a gond is. Egyre keve sebb például a faluban a jel­legzetes, kerítés nélküli por­ta, a hosszú, nyitott folyosójú épület Érthető, hogy minden­ki új, kényelmesebb otthont akar, a régi házak falai vi­szont egy régi, megváltozott közösségről, életformáról is beszélnek. Az eredményes nyelvi iktatáshoz, . a, nemzeti­ségi dalók, táncok gyűjtéséhez hasonlóan fontos, időszerű lenne a régi használati eszkö­zök, népművészeti tárgyak összegyűjtése, tájház építése is. Szabó Ernő Bővítik a nnízeumot Űj épületszárnnyal bővítik Kovács Margit Múzeumot [Szentendrén. A közelmúlt­ban elhúnyt világhírű kera­mikus alkotásait 1973. óta csaknem 2 millió hazai és kül­földi vendég tekintette meg. A jelenlegi kiállítási anyagnak több mint kétszeresét tartal­mazó — rendkívül gazdag ha­gyaték elhelyezéséhez a nagy­sikerű gyűjtemény bővítése vált szükségessé. Az új épület terveit Vörös Ferenc készíti, ő volt a múzeum műemléki rekonstrukciójának tervező építésze is. A munkálatokat szeptember közepén kezdik. A főváros két nagy egyete­mén tartották meg szombaton az ünnepélyes tanévnyitót. Az ■Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanévnyitó közgyűlésén részt vett Polinszky Károly oktatási miniszter is. Az ELTE-n az idén 1500-an kezdik meg tanulmányaikat, a hallgatók száma a különböző tagozatokon megközelíti a ki­lencezret. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem aulájá­ban megtartott tanévnyitón Berend T. Iván rektor tizen­két — fél évszázada végzett — közgazdásznak nyújtotta át az I aranydiplomát, majd a külön­böző tagozatok 540 elsőéves hallgatója fogadalmat tett. A továbbiakban hagyományos ünnepi aktusra került sor: az egyelem ifjúsága koszorút he­lyezett el Marx Károly szob­ránál az aulában. Ugyancsak szombaton volt a Magyar Iparművészeti Főisko­la, a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, a kaposvári Tanítóképző Főis­kola, valamint a sárospataki Tanítóképző Főiskola tanév­nyitója. jRégi korok tanúi ÉRTÉKES LELETEK SZÁZHALOMBATTÁN, PILISSZÁNTÓN Az ásatás alkalmával egy fagerenda szerkezetű sírépít­mény került napvilágra, mely­ben valószínűleg hamvasztá- sos temetkezés lehetett. Az ős­kori halom pontos kronológiá­ja még nem tisztázott. Egye­bek között a fa anyagából le­het következtetni a keletkezé­si időpontra, amit most szak­emberek vizsgálnak. — Hol kutattak még rég­múlt korok emlékei után? — Dunavarsányban dr. Tet- tamanti Sarolta végzett feltá­rásokat, egy középkori templo­mot keresett. A helyi termelő-' szövetkezet azon a területen egy nagyobb építkezésbe kezd. Mivel régen itt egy homokbá­nya volt, melyből középkori topográfia tette szükségessé a lelőhely hitelesítését. Az Ulcisia Castra, az egyko­ri tábor területén van a szent­endrei Római kőtár, mely a korabeli Szentendre, valamint környéke lakóinak múltját idézi. A múltból üzenő kőem­lékek mögött kis ház húzódik meg. Kik benne dolgoznak, régi korok maradványait hoz­zák a felszínre; a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága ré­gészeti csoportjának munka­társai. Az épület előtti sírkö­vek darabjai még feldolgozás­ra várnak; a nyári feltárások alkalmával kerültek elő a föld mélyéből. — Három nagyobb, úgyne­vezett tervásatást végeztünk Megnyílt a nemzetközi kisplasztikái kiállítás csillag alatt zeneszerzője, Kari Rydman megtette, hogy a munkások nemzetközi himnu­szát a cselekmény jobb kibon­tásának, gazdagításának ked­véért, motívumnak tekintette, s közismert dallamívéből épí­tett remek zenei szerkezetet. Logikahiány. Sokat ígér, ha valaki A bíró címmel ké­szít tévéjátékot. Mert sokat sejtet — és általában kitűnő kamarajáték-lehetőséget nyújt — minden effajta tárgy. A. H. C. Brdnner és Horváth Tibor jegyezte produkció nem vál­totta be a kimondatlanul is meghirdetett ígéretet. Az ap­juk halálára összegyűlt testvé­rek tetteit nem önmaguk jel­lemvonásai, hanem írói (rész­ben rendezői) önkény mozgat­ták. Olyannyira, hogy még .csak közhelyszerűnek, semati­kusnak sem mondhatjuk a sze­replőket, az eseményeket — a közhelynek, a sematizmusnak legalább formális logikája van. E játékból hiányzott a logika. És hiányzott a felszabadult já­ték is. Az indokolatlanságok sorozatát a színészek erőfeszí­tése sem tudta hihetővé tenni: talán a mindig megbízható te­hetségű Halász Judit néhány perce és Gera Zoltán néhány nillanata nyújtott csak üdítő kivételt. A pénteki műsorban egyet­len apró műsorrészlet tetszett igazán: a Fiatalok órájában jó — Csányi Miklós rendezte — interjút láthattunk a La Manche-átúszó Hajós Gyuláról. Daniss Győző A kisplasztika! kiállítások alkalmából egy-egy neves magyar al­kotó életművét is bemutatják. Az idén Herényi Jenő szobrászművészre emlékeznek kisplasztikáinak bemutatásával. Halmágyi Péter felvétele Nemzetközi kisplasztikái ki­állítás nyílt szombaton Buda­pesten, a Műcsarnokban. A 28 ország csaknem száz alkotójá­nak több mint 450 művét be­mutató rangos nemzetközi szemle megnyitóján részt vett Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár, Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese, s jelen volt számos résztvevő ország budapesti nagykövetségének képviselője. Boros Sándor kulturális mi­niszterhelyettes megnyitó be­szédében elmondotta, hogy bár a budapesti nemzetközi kis­plasztikái kiállítás a hasonló nemzetközi vállalkozások so­rán a legfiatalabbak közé tar­tozik. Ma már megállapítható, beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, a világ szobrász- művészeinek jelentős nemzet­közi fórumává fejlődött, s hoz­zájárul közművelődési céljaink megvalósulásához is. — A budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás nyitva áll minden jó szándékú alko­tói törekvés előtt — hangsú­lyozta a miniszterhelyettes. — Ezen a tárlaton is őszinte tisz­telettel és megbecsüléssel üd­vözöljük azoknak a műveknek a hosszú sorát, amelyek az em­ber, a munka, a béke értékét fejezik ki, a népek barátságá­nak gyarapodását, szellemi kincsének gazdagodását szol­gálják. Ezeknek a szándékok­nak kívánt keretet adni a tár­lat témája is: „Egyén és kö zösség.” A IV. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás két hó­napig tekinthető meg. A ki­állító művészek között Pest megyében élők is szerepelnek, köztük a Szentendrén alkotó Deim Pál a Fővárosi Tanács különdíját kapta. ezen a nyáron — mondja Ma­róit Éva régész. — Júniusoan volt az első, melyet Holport Agnes vezetett. Százhalombat­tán tárt fel közepes méretű őskori sírhalmot. A lelőhely irodalmi adatokból ismert volt; a múlt században is ku­tatták már a környék titkát. Most, a készülő Pest megyei temetőre utaló csontok kerül­tek elő, meg kellett vizsgál­nunk a terepet. A feltárásra, pontosan a templom miatt ke­rült sor, melynek sajnos, csak a nyomai maradtak meg. a fa­lait elhordták. Tettamanti Sa­rolta talált itt egy római oltár­követ, amit valószínűleg a Du­na túlsó partjáról hoztak ide, lévén Dunavarsány olyan te­rületen, amit a rómaiak még nem hódítottak meg, s Barba- rikumnak neveztek. S ha a templomot nem is sikerült meg­lelni, a középkori temető be­szél nekünk a múltról. — Mit árul el egy ilyen te­mető? — Két nagyon szép párta ve­ret került a felszínre, mindket­tő a XIV. századból. Az egyik stilizált madarat, valamint li­liomot ábrázoló bronzkoron­gokból áll, feltehetően, vala­milyen textil alapanyagon le­hetett. A másik párta is külön­legesen szép, apró branzgyön. gyökből tevődött össze. Jelen­leg a restaurátor műhelyében vannak. — Vajon ki viselhette a pár­tát? — Mint azt a pártából kö­vetkeztetni lehet, mindenkép­pen fiatal lány hordta, de a koponya elárulta, hogy tulaj­donosa kislány volt. Hogy hány éves lehetett, miben halt meg, milyen betegségben szen­vedett, annak megállapítása az antropológus feladata. Az ása­tások alkalmával előkerült csontokat összegyűjtjük, meg­mossuk, majd antropológushoz szállíttatjuk, vizsgálatának eredményeit pedig a doku­mentumokhoz csatoljuk. A harmadik tervásatást be­szélgetőpartnerem, Maróti Éva vezette, akinek ez volt az első önálló munkája. — Már évekkel ezelőtt ada­taim voltak arról, hogy Pilis­szántón terepbejárások során találtak a felszínen római kori cserepeket. Tudjuk, hogy a jelzett helyen a Kálvária dombtól nem messze egy ró­mai villa állt. A mostani ku­tatást, szintén a topográfiai térkép tette szükségessé. Nem akartunk teljes feltárást, csak az alaprajzot tisztázni, s meg­bizonyosodni arról, hogy igaz- e, amire a jelek utalnak: egy római őrtornyot rejt a föld. Tudott dolog, hogy az egykori római határvonal, a limes mel­lett sok ilyen őrtorony volt. Ez a pilisszántói azonban nem a védelmi vonalon, hanem — ami szintén gyakori volt Pan­nóniában — egy fontosabb út mellett állt. — Hogyan találták meg az őrtornyot? — Kutatóárkos feltárást al­kalmaztunk, s ezzel megtalál­tuk a meglehetősen nagy mé­retű, tizenhét és félszer tizen­hét és fél méteres őrtorony fa­lait. Érdekes, hogy ezek any- nytra magasan voltak, már a földfelszín alatt 10—20 centi­méterre előbukkantak. A te­rület törmelékes volt, a torony valószínűleg leégett, s úgy omlott össze. Erre a környé­kén levő föld is utalt. Ez egyéb­ként egy IV. századi őrtorony, melybe I—II. századi őrto­rony faragott köveit, valamint egy korai római temető sírem­lékeit építették bele. — Mit rejtett még a föld? — Előkerült három római érem is, ebből kettőről már biztosan állíthatjuk, hogy Va- lentiniánus császár idejéből való, a harmadiknak annyira megkopott a felirata, hogy csak a restaurálás után lehet megállapítani eredetét. Talál­tunk még két bélyeges téglát is. Mivel ezek a korábban épült őrtoronyból kerültek oda, nem datáló — időpontot meg­határozó — értékű leletek. Az egyik téglán a második segítő légiónak a bélyege szerepel, a másikon pedig egy névtöredék. A bélyegtéglákról sok min­denre következtetni lehet. A koraiakon például olyan bé­lyegzők szerepelnek, melyeken a csapattest neve van, a ké­sőbbiekre pedig a csapat veze­tőjének nevét bélyegezték. Pi­lisszántón nagyon sok római kori kerámiát is találtunk, de ezek sajnos annyira töredezet­tek, hogy nem érdemes re­konstruálni őket. — Mivel foglalkoznak most? — Most rendezzük a nyári ásatások során előkerült anya­got. Feldolgozzuk a közben ve­zetett és mindenről pontosan beszámoló naplót, a mérési eredményeket összegezzük, s azonosítjuk az országos felmé­rési térképekkel. Előhívjuk a fényképeket, milliméter pa­pírra a vázlatok alapján meg­rajzoljuk a feltártakat. A tár­gyilagos megfigyelések ren­dezése után lehet messzemenő következtetések^ levonni. A restaurátorműhelyben egyebek között most dolgoznak az ér­méken, kerámiákon. Amíg egy-egy feltárás összegzése el­készül, hosszabb idő is eltel­het. Akár a jövő esztendőig is elhúzódhat, míg végleges ered' ményt mondhatunk. — Természetesen nemcsak tervásatásaink, hanem úgy­nevezett lelebmentő munkáink: is vannak. Ezekre akkor kerül sor, ha bejelentés érkezik, hogy építkezéseknél, vagy földmunkáknál cserépdarabolt, s egyéb — a múltra utaló tár­gyak — kerülnek elő. Amint értesítenek minket, azonnal a helyszínre megyünk. Bár ren­delet írja elő az ilyen leletek bejelentését, sokan eltitkolják előlünk. Erre nehéz rájönni, de ha mégis kiderül, szabály' sértési eljárást indíttatunk i vétkesek ellen. Több hasznos bejelentés is érkezik, az el hallgatásnak pedig félelem oka, attól, hogy megtiltjuk további építkezést. Erre sem kerül sor, legfeljebb kéthetes haladékot kérü amíg megvizsgáljuk a lele' — Milyen tennivalóik van­nak még a téli hónapokban — Az említett munkák mel lett januárban elkezdjük a jö vő évi ásatások tervezését. Ki jelöljük, mely területen ki főj kutatni. Ezután hozzáfogunk szakirodalom alapos tanulmá nyozásához, összegyűjtéséihez s tavasszal megkezdjük a te repbejárásokat. Azt, hogy jövő nyáron, hol végzünk majc feltárásokat, most még tudjuk. A nagymarosi vízlép cső építését megelőző régészet feltárásokhoz kell igazodnunk melyekben mi is részt veszünt majd. Ez most elsődleges fon tosságú, meghatározza a jöv nyári tennivalókat. Kottán Éve. Egyetemi, főiskolai tanévnyitók

Next

/
Oldalképek
Tartalom