Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. AUGUSZTUS 6., VASÄRNAP "kMÜOP 5 Spraysorozat A KHV II. számú gyáregységében tizenkétféle dezodoráló- szert készítenek. A közelmúltban kezdték meg a BAC-spray- család újabb típusának sorozatgyártását. Génbank Tápiószelén Mikróparcellán újul a mag A cselekvési program tükrében Létszámgondok ellen szervezéssel Értékelték a dunakeszi üzemek első félévét A növények többsége természetes táplálékunk, vitaminforrásunk vagy háziállataink takarmánya. Éppen ezért fontos, hogy gyümölcs és takarmánynövényeink magas hozamúak, jó minőségűek legyenek, azaz mindenütt a helyi adottságoknak megfelelő legjobb fajtákat termesz- ezék. Igaz, a nemesítők kísérletei nyomán sok új fajta születik, összességében a mezőgazdaság mégis egyre kevesebb fajtát használ Régen minden gazda mást és mást vetett, ma több millió hektáron ugyanazt termesztik. Éppen ezért a többi fajta megőrzése nehéz feladat elé állítja a szakembereket. Ebben a munkában segít a Tápiószelei Agro- botanikai Intézet. Őshonos tájfajták A hatalmas nyárfák között megbúvó épületek és a köréjük települt kísérleti gazdaság ideális környezetet biztosít az egyetlen ilyen tevékenységet folytató hazai intézmény számára. A megoldandó feladatokról és az elért eredményekről dr. Unk János igazgató beszél. — A munkánk célja elsődlegesen a még meglevő tartalékok felkutatása, megőrzése, a nemesítők igényeinek kielégítése. A hosszú ideig termesztett kultúrnövények genetikai anyaga igencsak leromlik, de legalábbis az új, produktívabb fajták előállításához már nem elegendő. Régebben az alapanyagot a nemesítő számára a természet könnyen biztosította, ma viszont komoly kutató és gyűjtőutakra van szükség, amíg egy-egy őshonos tájfajtát felkutattunk. Ezek a vad és félvad típusok kiváló alapanyagot biztosítanak az új fajták minőségének javítására. A gyűjtőutak néhány érdekességéről szólt dr. Holly László, az introdukciós és génbank osztályvezetője, aki nemrég tért haza egy ameri- kában rendezett FAO-szemi- náriumról. — Télen leginkább falusi piacokra, háztáji gazdaságba látogatunk el. Az évtizedek óta kisüzemi módszerekkel termesztett tájfajták magjai a nemesítés szempontjából sok értékes gént rejtenek. Genetikai tartalék — A Kárpát-medence területéről begyűjtött magokat mint nemesítési alapanyagot, a fajtagyűjteménybe helyezzük — folytatja dr. Unk János. — A 30 ezer tételnyi mag és gumó fenntartása nem könnyű feladat. Ezek egy részét, csaknem 8000 tételt, nulla—plusz négy fokos tartós tárolóba helyeztük. -Ilyen módon a genetikai tartalékokat hosz- szú időn keresztül meg tudjuk őrizni. Az 1981-re felépülő új tárolóban akár 20 évig is meg tudjuk majd őrizni mínusz 20 fokon az egyre gyarapodó fajtaállományt. A korszerű, világos laboratóriumokban 30—70 tulajdonságát vizsgálják meg egy-egy növénynek, attól függően, milyen célra szánják a kérdéses típust. Nem mindegyik mag tárolható olyan korlátlan ideig, mint például a fáraósírokból előkerült búzaszemek. Éppen ezért fontos ismerni a tárolás következtében beálló szövettani és genetikai változásokat, valamint ezek hatását a csírázóképességre. — Az intézet körül apró parcellák sokasága látható. — Ezeken végezzük az ellenőrző csírázási vizsgálatokat. Időről időre utánvetéssel felfrissítjük, szaporítjuk az anyagot. megfigyeljük az esetleges változásokat. A környéken 22 hektáron több mint 10 ezer mikröparcellába vetettünk, de ezen kívül az ország több gazdaságával termeltetünk különböző növényeket. A magalakban nem tárolható fajtákat, mint a burgonyát, szövettenyészet formájában próbáljuk fenntartani a nemesítők számára. Szolgáltatásfejlesztés Ösztönzőbb bérezés Az ipari szövetkezetekben dolgozó mintegy 10 ezer fodrász és kozmetikus ösztönzőbb bérrendszerének kialakításában osztódjék el a munka a doigozxSk között, anélkül, hogy az új bérrendszer „visszafogná” a teljesítményt. A cél az, hogy ne álljon érdekében senkinek vendégkörét kollégái rovására és olyan mértékben növelni, hogy az már fékezze a kulturált és gyors kiszolgálást. Sok üzletben vannak például olyan fiatalok, akik időnként csak 700—800 forintot keresnek havonta, mert az idősebbek nem segítették őket a beilleszkedésben, a vendégkörük kialakításában, s még az újonnan érkező vendéget sem irányították hozzájuk. A Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet szakemberei új bérezési modellt dolgoztak ki. Azt kívánják elérni, hogy egy-egy üzletben arányosabbak legyenek a bérek. — És ami nem kerül tartós tárolásra? — A fajtagyűjtemény másik része állandóan a nemesítők rendelkezésére áll. Hetvenhét ország 838 intézményével állunk magcserekapcsolatban és 116 gazdaság és kutatóintézet tartozik a hazai megrendelőink közé. Kevés a hazai megrendelő — Milyen módon értesülnek a hazai és külföldi nemesítők a fajtafenntartó telepek választékáról? — Az évente vagy kétévenként kiadott listákon minden intézet feltünteti saját kínálatát és szétküldi ezeket a partnereknek. Mi a hazai ne- mesítőket fel is keressük, s ösztönözzük őket a számukra is hasznos együttműködésire. A számokból ítélve, idehaza még igazán nem népszerű ez a szolgáltatás: míg külföldre tavaly 3638 tételt rendeltek, addig Magyarországról csak 878 alkalommal fordultak segítségért a tápószelei központhoz. Palugyai István Az MSZMP Dunakeszi Vá-| rosi Bizottsága a közelmúltban kibővített ülésen értékelte a település ipari üzemeinek első félévi munkáját. Jóllehet néhány helyi termelő egység végleges éves tervfeladatairól megkésve kapott információt a felettes szervektől, a tervidőszakot mégis jól készítették elő. A vállalati, üzemi feladatokat munkásgyűléseken, a pártvezetőségi és csoportbizalmi megbeszéléseken ismertették, értékelték. A dunakeszi üzemek idei terve a népgazdasági tervben meghatározottnál nagyobb. Mintegy 7—8 százalékos termelésnövekedést irányoztak elő. Természetesen számoltak vele, hogy létszámhelyzetük nem javul.. A termelés növekedésének csaknem teljes egészében a termelékenység növeléséből kell származnia. Kérdés, válasz nélkül A város üzemeinek párt- alapszervezetei cselekvési programjukban rögzítették azokat a főbb célokat, amelyek biztosítják az MSZMP rájuk vonatkozó határozatainak végrehajtását. Valamennyi célkitűzés tartalmazza a beruházás javítását, a profiltisztítást, a minőség javítását, az élőmunka és gépi berendezés kihasználását, az üzem- és munkaszervezést, a gépi adatfeldolgozás kiszélesítését. Ez utóbbi téren számottevő eredményt értek el a Mechanikai Laboratóriumban. A termelésszervezés, az adminisztráció egyszerűsítését, meggyorsítását szolgáló intézkedések a Gyümölcs- és Fözelékkonzerv- gyárban, a MÁV Járműjavítóban biztató eredményeket hoznak. A pártbizottsági ülésen elhangzott beszámolóból is kitűnt, hogy az üzemekben egyre szélesebb körben tertjed a Dolgozz hibátlanul munka- módszer. így volt ez a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár tésztaüzemében is, ami azért is fontos, mert az új üzem első félévében nem a munkások hibája miatt akadozott a munka az olasz gépsorokkal felszerelt üzemrészben. Vannak azonban kedvezőtlen jelenségek is. Megszüntetésük sürgető feladata a gazdasági vezetőknek, a párt- és tömegszervezetekkel egyaránt. Sok helyütt még mindig nincsenek megfelelően kihasználva a gépek. A Talajjavító Vállalatnál, a Házgyárnál, a létszámhiány miatt, néhány gépsor csak egy vagy két műszakban üzemel. Több vállalat beszámolójában felvetették, hogy egyre súlyosbodik a létszámgond, alcadozik a munkaerőutánpótlás. Ez kétségkívül nehéz kérdés, de arról nem szóltak a beszámolók, hogy a fizikai dolgozók létszámcsökkenését miért nem követte az irodai létszám csökkenése, a munkaerő-átcsoportosítás? Több üzemben vizsgálták, mi okozza a termeléskiesést, melynek ideje nem egy esetben eléri vagy megközelíti a 17—20 százalékot. Éppen ezzel magyarázható, hogy a Járműjavító a szalagszerű javítással, a Házgyárban és a Hűtőházban a tervszerű megelőző karbantartás hatékonyságával, a Mechanikai Laboratórium új gyártmánystruktúra kialakításával, illetve több üzemben — mint például az Üt- és Vasútépítő Vállalatnál, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárnál, a Dunamenti Építőipari Vállalatnál — a teljesítménnyel arányos bérezést a minőség függvényévé is tették. NC-programvezérlés Az exportárut gyártó üzemek nagy gondot fordítanak termékeik piacképességének és minőségének javítására. Élen jár ebben a Mechanikai Laboratórium, amely az idén létszámnövelés nélkül, kiemelkedő gyártmányfejlesztő munkával 20 százalékkal bővíti termelését. A moszkvai olimpiára stúdió- és riportermagnók készülnek itt. A gyárban alkalmazott NC programvezérlésű forgácsolótechnika és számító- gépes szervezés hasznosan segíti a dollár elszámolású export bővítését is. A kedvezőtlen értékesítési feltételek miatt hosszú ideig háttérbe szoruló Alagi Bőripari Szövetkezet az idei első félévben jól sáfárkodott a lehetőségekkel Eredményei biztatóak. A tőkés bérmunkát vállaló Minőségi Fehérnemű Szövetkezet szintén túlteljesítette féléves célkitűzését. A két szövetkezet számára az új gazdasági szabályozók kedvező lehetőséget teremtenek az export fokozására. Mindkét mezőgazdasági termelésre alapozott üzemünk — a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár és a Hűtőház — számolva az exportlehetőségekkel a gazdaságosabb termelés érdekében új tisztító és szárta- lanító gépeket, csomagoló berendezéseket' vásárolt. Fejlesztési alapjuk azonban csökkent. A munkáskereset A város ipari üzemeiben as egy főre eső termelési érték — néhány kivétellel — növekedett ugyan, de a tervezett szintet nem érte el. Valamelyest javult a táppénzes fegyelem a szakszervezetek és gazdasági vezetés összehangolt ellenőrző munkája eredményeként, de ez ügyben akad tennivaló. A bérfejlesztésre a vállalati célkitűzések alapján került sor. Növekedett a teljesítménybérezés aránya, s az ipari üzemek többségében 6—10 százalékkal nőtt a fizikai dolgozók keresete. A teendők közé tartozik a munkafegyelem további erősítése az ipari üzemekben. Ehhez persze folyamatos anyag- és alkatrészellátás kell. Számottevő javulásra csak a pártszervezetekkel összehangolt közös előkészítő munkával, az ellenőrzések gyakoribb, következetesebb alkalmazásával számíthatunk. A dunakeszi városi pártbizottság értékelése szerint a helyi ipari üzemek első félévi termelési eredményei biztatóak. A pártszervezetek cselekvési programjában kitűzött célok folyamatos ellenőrzésével, a vezetők beszámoltatásával gazdaságpolitikai céljaink megvalósíthatók. Gulyás Miklós, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának gazdaságpolitikai reszortfelelőse Ivfdiilünl? Hány és hány visszaszámlálás van egy-egy emberi élet mögött! Kisebb jelentőségűek, mint az űrhajók indítása előtt — de visszaszámlálások ezek is... A várt öröm, a várt esemény késztet bennünket rájuk. A gyerekek megkérdezik szüleiktől, hogy hányat kell még aludniuk? A felnőttek határidő- naplójukra néznek, golyóstollukkal merészen áthúznak néhány hetet, hogy ákombákomokkal odaróják — SZABADSÁG. A pihenés, az üdülés előtt kezdődik a visszaszámlálás. Ebben az évben a SZOT mintegy 400 ezer dolgozójának nyújt kedvezményes üdültetést, a Balaton partján kívül a hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. A vállalati üdülési és egyéb lehetőségeket is számítva, összesen egymillió ember töltheti szabadságát beutalóval. Külön figyelmet fordítanak a fiatalok pihenésére. Az állam és a szakszervezetek évente mintegy félmilliárd forinttal járulnak hozzá a dolgozók üdültetéséhez, s a vállalatok is sok száz milliót áldoznak arra, hogy minél többen pihenjék ki az egész éves munka fáradalmait. Galyatető szimbóluma is lehet az üdülés és a társadalmi rendszer kapcsolatának. Hajdanában Hor- thyék kiválasztott tiszti üdülője volt, ahová csak előkelő származású magyar meg német tiszti családok tehették be a lábukat. A felszabadulást követően egy másik, nem kevésbé gyűlöletes .kiváltságos réteg — az infláció tőzsdelovagjai, a pénzmágnások, a nagytőkések — foglalták el á Mátra legszebb magaslatát. A tilalomfák ugyan ledőltek, de a megfizethetetlenül magas árak továbbra is biztosították az üdülőhely „elit” jellegét. „1948 nyarán, egy csütörtöki napon avatták aztán az élmunkások nyaralóját — emlékezik rá jól P. Géza, ott volt ő is az ünnepségen, az volt az első nyaralása életében. „Nemcsak a föld, a gyár, a nép — az üdülés is a miénk lett...” — mondja és szinte népmeséket fon üdüléseiből Emleget vonatfüttyöt és Balaton-parti kártyacsatát, mászká- lást az erdőben és táncot egy friss nyári estén — volt kétszer a Ba'a- tonon, háromszor a Mátrában, négyszer a Bükktoen, egyszer-egy- szer a Tátrában és az NDK szász- sivájci hegyein... Az üdülés hozzátartozik P. Gézá és családja életéhez. „Pihenni igazán otthon nem lehet” — így hangzik aranyigazsága. Számára ez már olyan természetes, mint a levegő vagy a kenyér. Nyaralt a külföldre menekült Vida Jenő síkvölgyi kastélyában, Galyatetőn, gróf Károlyi Viktor nyolcvan holdas ősparkjában — sorolni is felesleges a régvolt előkelőségek hajdani rezervátumait, ahol a ma már nyugdíjas esztergályos oly természetesnek veszi a kéthetes „tréningruhás” pihenést. Félreértés ne essék, nem holmi népszínmű rikító narancssárgájával akarom az üdülés kifestőkönyvét színesre festeni — csupán vázolni próbálom a lehetőségeket, amelyekkel élünk-élhetünk. Mert néhol mintha a megérdemelt pihenés is kezdene versenyfutássá formálódni. X. úgy mesél tavalyi nyaráról, hogy fölidéződjék bennem néhány Behnondó-film selymes hajú lányokkal, száguldó sportkocsikkal, zsakettekkel, és valami utánozha- tatlanul édeskés sziruppal, amit giccsnek szokás nevezni. Kérdem X.-től, fürdött-e? Egyszer beúszott a tengerbe, de rájött, hogy utálja a sós vizet. Kérdem: megnézte-e a halárusokat? Nem, a belvárosban sétált, Nizzában. Látta-e hajnalban kievezni a halászokat? Nem, olcsó kis szállóban lakott a város peremén, dobókocka nagyságú ablakából tűzfalra látott A kérdések ugyan kissé kizökkentették szerepéből, de gyorsan visszavedlik újból világfivá, ismét körülcsobogja a tenger, bronzbama arcán az autó- versenyző Fittipaldiról elnevezett szupermodern, napszemüveg, és a filmekből ismert önelégült mosoly. Irigylem. A fene egye meg, én csak Siófokon voltam. Meleg vízben tapodtam egyenest vagy fél kilométert másztam, míg ellepett a víz. Úsztam pár tempót, körülölelt a csönd, de hát Nizzában azért biztosan az is más. Viszonylag jó volt az üdülőben a koszt, fürdőszobás, erkélyes szobában aludtam, de azért Nizzában biztosan az is más. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy X. Nizzát csak átutazóban látta, hiszen volt Rómában, Párizsban, Genfben és Zürichben; Münchenen át, Becsen keresztül jött haza. örült, hogy a csatlakozásokat elérte — gondolom magamban, s X.-et ismét új szerepben látom: bőröndjeivel kezében, az út porával és verítékkel arcán. Mit látott? Ócska hotelszobákat, néhány belvárosi kirakatot, tájakat a vonatablakból... „Sokba került, de megérte...” — helyezi anyagi síkra üdülését. „Pihenni meg itthon kell, nem igaz?” A kérdés lóg a levegőben, mert igazat is adok neki, meg nem is. Egy-egy külföldi út sokat kivesz az emberből, való igaz, magam is tudom. Lejárja az utazó a lábát, hogy minél többet lásson, minél több élményt fölszedjen, hiszen ezért indult útnak. De X.-nél valahogy nem érzem ezt a világfölfedező szándékot. Mintha útitérképén kipipálná azokat a városokat, melyekben megfordult, s ezzel el is lenne intézve a dolog. Néhány kicsorbult élményét köszörüli szüntelen a könyvből filmekből merített „édes életté”. „Olyanok ezek, mint a smukkos, botfülű hölgyek a hangversenytermek páholyaiban” — véli szenvedélyes turista ismerősöm, aki büszkén nevezi magát országjárónak, A zöld és kék turistajelzések, az eldugott, festői falvak és kisvárosok nagy ismerője ő, aki szabadsága alatt nyakába veszi családjával az országot, s ezer élménnyel tér haza. Kifuserált, öreg gépkocsijába bepakolnak, „ledekkolnak” valahol, hogy onnan cserkésszék be a vidéket. Napbarnította képpel, boldogan érkezik, diapozitíveket szorongat, melyekről, az ablak felé tartva őket, áradozik... Persze nem merném az ő üdülését sem példának ajánlani — ehhez szenvedélyes kíváncsiság és a természet szeretete kell. Nem mindenkinek ideális a „tréningruhás” beutaló sem, mint ahogy ezren és ezren indulnak határainkon túlra, mert az üdülés számukra egy idegen ország megismerését jelenti. Receptet tehát nem lehet, nem is illik adni. Utravalóként azonban mégis valamennyien meghallgatjuk egymás tanácsát. Miért? Mert néha túlságosan kötődünk üdülési formákhoz, a „kényelem egyenlő tétlenség” elmélethez, s ha például az aktív pihenésről, uram bocsá* az ország felfedezetlen tájairól hallunk — érdeklődni kezdünk, hiszen nem kell Heyerdahl hajózási tudománya ahhoz, hogy „végigcsurogjunk” a Tiszán, legfeljebb egy kis vállalkozószellem. Megválni a megszokottól, a városi zajtól, a lakás négy falától, az egyhangúnak tűnő munkától nemcsak tétlenséggel lehet — s nemcsak azzal, hogy az üdülőbe „visszük” otthonunkat, úgy .élünk, mint odahaza hét végén, inkább fordítva: az otthoni szabad hétvégeket kellene színesebbé tennünk minél több közös kirándulással, utazással... Utazunk, üdülünk, pihenünk. Itt a nagy nyári szabadságolások ideje. Hajdan a „Dagályt”, ma már a Balatont is „néplavórnak” nevezzük. Ez nem is olyan negatív jelző, mint ahogyan véljük. Inkább: vívmány. Tamás Ervin
