Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

Aratási híradás Meggyorsult a betakarítás Borsószál lírmány — Szécsényböl Most már huzamosabb ide­je kedvez az idő a betakarí­tási munkálatoknak. A hőmé­rő higanyszála nemegyszer kúszik 30 fok fölé, igazán hő­sies munkát végeznek ezek­ben a napokban a kombájno- eok a földeken. Szinte napon­ta kapjuk a jobbnál jobb hí­reket a termelőszövetkeze­tekből, hogy meggyorsult az aratás, sikerült valamit be­hozni a lemaradásból. A járási hivatal élelmiszer- gazdasági és kereskedelmi osztályán Kovács Benő osz­tályvezető arról tájékoztatott bennünket, hogy szerda estig a ke­nyérgabona 73 százalékát aratták le a közös gazda­ságokban. A Monori Állami Gazdaság hétfőn este fejezte be a b'úza vágását, kedvező az átlagter­més, 48,2 mázsát takarítottak be hektáronként. A vecsési Ferihegy Tsz július 30-án, va­sárnap végzett a búza aratá­sával. Ugyanebben a tsz-.ben és a vasadi Kossuth Szakszö­vetkezetben hozzáfogtak a rozs aratásához is. Szerda es­tig 208 hektár rozs lett beta­karítva, ez az összes terület 15 százaléka. Folyamatosan haladnak a tavaszi árpa és a magborsó betakarításával is a termelő- szövetkezetek, a pilisi Arany­kalász Tsz már végzett is vele. Az összefogás szép példáját adja a Monori Állami Gaz­daság, amely kölcsönadja kombájnjait a pilisi tsz-nek, illetve a Gödöllői Állami Gazdaságnak. Várhatóan több más gazda­ság is segít majd egymásnak a hátralevő napokban. ★ A monori Kossuth Tsz-ben végeztek az étkezési búza aratásával. Ezekben a napok­ban a takarmánygabonát vág­ják, 46 hektárnyi takarmány- búza és 230 héktár rozs beta­karítása van még hátra. Szerződéseiknek eleget tettek, termésátlagaik is a tervezetten felüli szép eredményt mutatnak. Dolgoznak a kombájnok a monori Kossuth Tsz búzatábláin (Uarcza Zsolt feivéteie) Zúgnak még a kombájnok, de a jővő évi kenyér már biz­tonságban van, s az idő egye­lőre kedvez a további betaka­rítási munkáknak is. Megérkezett az első borsó- száUítmány a Vetőmagter- meltető és Értékesítő Vállalat monori üzemébe. A 7,5 vagon export céitermeltetésű borsót a Petőfi szocialista rakodó­brigád tárolta be rendeltetési helyére. A nagy mennyiségű fajtaborsó a Nógrád megyei Szécsényböl érkezett, a II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezetből. Nemes Endrétől, a monori üzem vezetőjétől megtudtuk: j a céitermeltetésű borsó külle- j me sajnos nem a legszebb. Foltos, nyomott szemek tar kítják. Nedvessége 15,2 száza­lék, ez közel van a határér tékhez. A borsó még kézi váloga­tásra vár, ezért nagy gon­dossággal ügyelnek a szellőztetésre, naponta el­lenőrzik összetételét. Az üzemvezető elmondta, hogy a gazdaságoktól kapott értesülések szerint most már nagy erővel folynak a betaka­rítási munkálatok, az elkö­vetkező napokban folyamato­san érkeznek a vetőmagszál­lítmányok, az idő kedvező, a lemaradást hamarosan pótol­hatják. K. Zs.—G. J.—II. J. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: A választ csak a szél ismeri. Maglód: A farmer felesége. Mende: Ruszalka me­séje. Monor: délutáni előadá­son: Tappancsok, mancsok, áll­kapcsok. Este: "Dominó elv. Monori-erdő kertmozi: Szanda- kan. Pilis: Legenda a vona­ton. Üllő: A bűn története. Yecsés: A javíthatatlan. Augusztus 5-ig Kedvezményes tanszervásár Nagy forgalmat bonyolít le a monori főtéren levő papír- írószerbolt. A július közepén kezdődött kedvezményes tan- 6zervásár sok szülőt csalogat be az üzletbe. Többen még a környező falukból is felruc­cannak Monorra, hogy húsz százalékkal olcsóbban vásárol­ják meg az iskolakezdéshez szükséges holmikat/ Boros Károlyné üzletvezető­től megtudtuk, bőségesebb a választék, folyamatosabb az ellátás az előző évekhez ké­pest. Az idén már nem hiány­cikk a színes ceruza, a filc­toll, a radír, és a ceruzahegye­zö. Egyedül a nagy alakú spi­rálfüzet és a bőr tolltartó van kifogyóban, de a következő szállítás után már ezekből is elegendő áll majd rendelkezés­re. A. hagyományos tanszerek mellett különösen nagy keres­let mutatkozik a különféle nagyságú és fajtájú iskolatás­kák iránt. Meg is találhatja mindenki a kedvére valót, hi­szen a polcok szinte roskadoz­nak a kézi. vállra akasztható és hátitáskák alatt. A kedvezményes akció au­gusztus 5-én, szombaton ér vé­get, érdemes hát kihasználni az utolsó napokat. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Monor: Bútorkiállítás és vá­sár 8—18 óráig. Gyömrő: Az if­júsági klub foglalkozása, IS órától. Maglód: Ifjúsági klub- foglalkozás 18 órától. Pilis: Mágncsklub 18—20 óráig. Süly­sáp: Az asztalitenisz szakkör foglalkozása 16 órától. Ölíő legjobb sportolói Tűz Monoron Lángok martaléka lett a tető Segítettek a környékbeliek A monori Dózsa György utcai óvodában vették észre elsőként, hogy az óvodaépü­lettel csaknem szemben levő, régi, nádfedeies kis ház tete­jéből füst kígyózik elő. Ozv. Turcsán Andrásáé házfedele fogott tüzet, eddig még kide­rítetlen okból. Szerencse, hogy az óvoda épületében le­vő gazdasági irodában van te­lefon — Monornak ezen a részén, beleértve a Békást, a vásártéri települést is, az egyetlen" — így hamar érte­síthették a tűzoltókat. A zsúpfedél hamar lángba borult. Az összesereglett szomszédok addig sem töltöt­ték tétlenül az időt, amíg a tűzoltókocsi a helyszínre ért: mentették, ami menthető, a ház lakói ugyanis, az idős szívbeteg tulajdonos kivételé­vel, nem tartózkodtak otthon. — 1.0-kor értünk a tűzhöz — mondta Fekete Sándor, a monori önkéntes tűzoltók pa­rancsnoka. — 12 óráig dol­goztunk, hogy megfékezzük a pusztító lángokat. Rengeteg víz kellett. Csak elismeréssel és köszönettel szólhatok a környékbeliekről, akik közül legalább 60-an segítségünkre voltak. A férfiak a padláson, az asszonyok lent a lakásban igyekeztek, hogy mentsék a holmit a tűztől. Szép példáját adták a segítőkészségnek. Az idős asszonyt a mentők a kórházba szállították, az esemény súlyos megrázkódta­tást idézett eio nála. A kár 1 tízezer forintnál több. 1 K. Zs. Az Üllői SE vezetősége ér­tékelte a sportolók első félévi munkáját. Ifjúsági korcsoportban Bírta Zoltán, felnőtt korcsoportban Tóth Béla szerezte meg a leg­jobb sportoló címet. Mindkét sportoló labdarúgó. „Sürgős segítségüket kérjük, mert községünkben beiegseg miatt bezárt az egyetlen üzlet, most pedig leltároznak, nem először az idén. Ilyenkor álta­lában egy hétig tartanak zár­va, s mi a szomszéd községbe járunk vásárolni. Miskor is, most is a hentes­üzlet helyettesítené a bezárt boltot, de ott is csak addig kapunk árut, amíg a készlet tart. Utána már csák az ital­bolt marad nyitva a faluban. A hentesüzlet választékával egyébként sem vagyunk elége­dettek, mert szinte egész hé­ten üresen áll, csak pénteken érkezik áru, de délután már semmit setn lehet kapni. Zöldségfélét szintén egyszer kapunk egy héten, s olyan ke­veset, hogy abból nem sok vá­sárlónak jut. A legutóbbi fa­lugyűlésen is kértük, hogy lé­tesítsenek zöldséges boltot köz­ségünkben. de eddig semmi sem történt. Pedig nem récén megüresedett a posta réni épülete, amely szerintünk al­kalmas lenne ilyen célra, s megoldódna egy falu lakóinak gondja. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy vándorolhatunk vásárol­ni, ki, merre lát.’’ Két családanya 1 Káva ér Mielőtt válaszolnánk olva­sóink kérdéseire, megjegyez­zük: nem értjük, hogy miért MONOMISCH XX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 4„ PÉNTEK íz eladók állják a rohamot Nyári vásár - kánikulában Délelőtt lelkiismeretlenseg lett volna megkérni a monori ruházati bolt, a méteráru szak­üzlet, a cipőbolt vezetőjét akár ötperces beszélgetésre is. Ott álitak a pultok mögött, csata­sorban az eladókkal, és számol­tak, ajánlottak, cseréltek, türe­lemre intettek, törölgeíték a homlokukat. Kánikula van. Mintha még jót is derülne az aszfaltforraio nap a színes transzparenseken, plakátokon, amelyeken a nyár­végi vásárt hirdetik. Kedvez­ményesen vásárolhatjuk most meg mindazt, amit igazi áráért sem hordhattunk volna eddig, a félresikerült nyárban. Most aztán mintha az „ide nekem az oroszlánt is” hangulat ural­kodna a főtéri üzletek környé­kén. ★ A ruházati kisáruházban „turkálós" pultot is készítettek, ott tolonganak a legtöbben, és Székely Mihályné éjszaka biz­tosan négy-öt kezet álmodik majd magának, amivel több fürdőruhát, pólóinget emelhet a fogyó halmaz tetejébe a pol­cokról. — Ez karton! Műszálas nincs? — fitymálja a pöttyös fürdőruhát egy hölgy, s míg Székelyné müszálast ad, hár­man kérdeznek még háromfé­lét. Egy szőke fiatalasszony elmerülten kotor a pulóverha­lomban. Csemetéjét a pult szé­lére ültette, és az fülsiketítő dobolásba kezd a lábával. Az anyuka oda se figyel, amíg a lurkó le nem esik az újonnan felfedezett létráról. A próbafülkébe képtelenség beférni, a mellette levő szűk átjárón, amely a nyári ru­hákhoz vezet, csak mázsás ter­metnek jutnak át, közelharc nélkül. ★ Délben csena van az üzlet­ben, csend és levegő. Antal Józsefné üzletvezető mondja el: ekkora árukészlettel még soha nem fogadták a vásárló­kat, s folyamatosan érkezik szinte naponta az utánpótlás is. Hazamenni egész nap nem tudnak a két hét alatt, az ebéd­időt is az üzletben töltik, más­különben képtelenek lennének feldolgozni az aznapi admi­nisztrációt. Több mint két és fél milliós raktárkészlettel in­dultak, és az első . félnapos nyitva tartási idő alatt is het­venezer forintot forgalmaztak a szűk, levegőtlen üzletben. ★ A szomszédos méteráru szak­üzlet ajtaja tárva van a déli ebédszünet alatt. Hárman ha­jolnak a száimoszlopok fölé, Pete László üzletvezető most is a homlokát törölgeti. Délelőtt a kétágú létrával kellett eltor- laszolniuk az ajtót, és csopor­tokra osztva engedték csak be a vásárlókat. — Egyszerűen nem kaptunk levegőt, de ámuldoztak a vevők Is. Hiába kértük, hogy ne tó­duljon be mindenki egyszerre, hiszen összetapossák egymást, nem használt a -szó — sóhajt Pete Lászlóné. A sajátos vevőlélektanon ne- héá eligazodni. A forgalom hir­telen felfutására ugyan min­denképpen számítani kellett, de az első két nap értékelésekor az is kiderült: a kedvezmé* nyes szezonvégi vásár a mono- ri üzletek eladóit szinte ember- feletti feladatok elé állítot­ta. Máskor sem könnyű a dol­guk, az elavult, korszerűtlen, levegőtlen üzletek adottságait az igények régesrég túlnőtték. A ruházati bolt raktárának mennyezetéről csöpög a víz a nylon takarókra, amivel ' az árut védik az elázástól, a pe­nészedéstől. A raktár egyik fala kidőlni készül. A méter­áru szaküzletben tíz vásárló férne el kényelmesen — s há­romszáz t.pródik egymás sar­kában. Égetően szükség lenne az új áruházra, amely nemcsak eze­ket a gondokat oldaná meg, hanem azokat is, amelyeket a hétköznapokon szinte megszok­tunk már... K. Zs. Jegyzet Sötétség jyi indenki örült Gyöm- rön, amikor néhány évvel ezelőtt hozzáfogtak az elektromos hálózat rekonst­rukciójához. Akadtak gon­dok a vezetékek felújí­tása, cseréje körül, s ezért bosszankodott is eleget a lakosság. Gyakoriak vol­tak az áramkimaradások, eyy-egy utcában sokszor napokig nem égtek a lám­pák. Igazán akkor vált örö­mére a gyömrőielcnek a felújítás, amikor a főutcák­ban megjelented a higany­gőz lámpák. A naavközséai tanács nem kis áldozattal, több százezer forint ráfor-. ditással, szerezte be és sze­reltette fel az ostornyele­ket a főutcákban. Ma már nappali fénytől pompázik az éjszaka a Táncsics Mihály, a Steinmetz, a Széchenyi utcákban és a Dózsa György utca egy részén is. Az utóbbi hetekben is­mét joggal bosszankodik a község Klotild-telepi része. Gyakori az éjszakai áram­szünet. nem énnek az utcai lámpák. Néhány héttel ezelőtt szombatra-vasár- napra borult sötétségbe a Klotild-telep, legutóbb e hét végén, de még hétfőn sem églek az utcai lám­pák az éjszakai órákban. A lakók joggal bosszan­kodtak, még az sem eny­hítette mérgüket, hogy a lakások nem maradtak fény nélkül. Bejáró asszonyok panasz­kodtak, hogy a késő éjsza­kai vonatról hazatérve, féltek az utcán a vaksötét­ben, hozzátartozóiknak kellett elébük menni az ál­lomásra. A Táncsics T1C- hály utcában sem égtek a higanygőz lámpák a leg­utóbbi három napon, ez által megnőtt a balesetve­szély ezen az útszakaszon. Szerencsére nem történt baleset. A Klotild-telepiek nct/A ben kérdezzük az illecé'M- sebtől, az Elektromos Mű­vektől, vajon mikor szűnik meg ez az áldatlan állapot, meddig kell még bosszan­kodniuk az ott lakóknak az éjszakai áramszünetek mi­att? G. Olvasóink tették szóvá Leltár miatt üzlet nélkül Zsemlét, kiflit reggeliző verebek kell közérdekű, jogos pana­szokat névtelen levélben szó­vá tenni? Nem értünk egyet ezzel a bátortalansággal, s nem is szívesen foglalkozunk ilyen levelekkel. A két kávai család­anya által leírtakat azonban több olvasónk személyesen is kifogásolta, ezért Somodi Lászlótól, a Monorvidéki Áfész kereskedelmi osztályvezetőjé­től kértünk választ. — A kávai vegyesboltot va­lóban betegség miatt kellett új személynek átvennie. Az ilyen­kor elkerülhetetlen leltár hét­főn kezdődött, de pénteken reggel (tehát ma — A szerk.) már újra kinyit az üzlet. A leltár ideje alatt, tudomásom szerint folyamatosan vitték át alapvető, mindennap keresett árucikkeket, kenyeret, cukrot, lisztet, rizst, a hentesboltba. A kávaihoz hasonló kis vegyes­boltban ‘nem könnyű minden­ből bőséges választékot bizto­sítani, de ezután természetesen még jobban oda figyelünk, hogy folyamatos legyen az el­látás. A tőkehús és a hentes­árukból rendelkezésünkre álló készletet a kategóriába soro­lástól függően osztjuk fel. Ká­vára 120—150 kilogramm húst tudunk szállítani, s bar a la­kosság létszámához viszonyít­va ez a mennyiség magasabb más községek átlagánál, tud­juk, az igényeket nem mindig elégíti ki. Nem tartjuk gazda­ságosnak, hogy ennyi árut esetleg kétszerre szállítsunk ki az üzletbe, hiszen a jármű üzemeltetésének költsége ma­gasabb lenne, mint a hús ára, az ellátás pedig akkor sem javulna. Zöldségfélét eddig is, hetente kétszer, kedden és pénteken kellett volna kapniuk a kávaiaknak. Személyesen né­zek utána, ha nem így történt, mi az oka? Intézkedem, és el­lenőrizzük is. hogjr esetenként mindkét szállítmányt megkap­ják a kávaiak, s ne kelljen Pestről, vagy Monorról nagy csomagokat cipelniük, sem a szomszéd községbe járni vásá­rolniuk. Alig néhány órával a So­modi Lászlóval folytatott be­szélgetésünk után a szomszé­dos településről, Bényéről ér­kezett panasz. Több koránkelő, bejáró dol­gozó furcsa és meghökkentő látványra figyelt fel az utóbbi időben reggel fél öt tájban a helyi kis ABC-áruház előtt. Régebben tilos volt, ma — ön­magában helyes — mindenna­pos gyakorlat, hogy a péksü­teményt még jóval nyitás előtt az üzletek ajtajában műanyag ládában, vagy kosárban rakják le a szállítók. A ládát gyakran alig látni a verebektől, mert a zsemlét, kiflit elfelejtik leta­karni, s a szemtelen jószágok nyitásig vígan lakmároznak — panaszolták a bényeiek. Meghökkentő hír. Gondol­juk csak meg: a helyi óvodá­ban azt a zsemlét adják reg­gelihez az apróságoknak, de ugyanaz kerül szinte min-, tíegyik falubeli gyerek, sőt fel­nőtt kávés, kakaós bögréje mellé, hiszen friss kenyér gyakran csak a déli órákban érkezik az üzletbe... Mi len­ne a megoldás? Nem kell pénz, nem kell munkaerő, csak több törődés, figyelem! Egyetlen műanyag zsák, vagy nagyobb fóliatakarf megvédhetné a friss péksüteményt a verebek­től.-k Nagyon gyorsan kell intéz­kedniük az illetékeseknek. Addig amíg a körzeti orvos­nak nem akad dolga, fertőzé- ses megbetegedések miatt. A bényeiek panaszát, mivel véle­ményünk szerint nem egyedi példáról van szó. mindenesetre a KÖJÁL járási szakemberei­nek is figyelmébe a'ánliuk... Vereszki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom