Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-22 / 197. szám

sJunap 1918. AUGUSZTUS ZZ., KEDD Munkájuk milliárd / w / VENDEGSEGBEN A PAEV SZAKMAI E P1T0TAB0RABAN Épitötáborozókkal beszélget a miniszter. Jobbra, elöl: Abrahám Kál­mán, mellette dr. Nagy Sándor. A két fiú, Farkas Lajos és Horváth Lajos Kiskunfélegyházáról való. Kiállítások Pest megyében GINK KÁROLY SOROZATA VÁCOTT SOMOGYI GYŐZŐ BUDAÖRSI BEM UTATKOZÁSA Körülbelül hatvanezer ma­gyar szakmunkástanuló, kö­zépiskolás és egyetemista volt az idei építőtáborok lakója. Nélkülük, s az elmúlt eszten­dők diákmunkásai nélkül ma már szinte megoldhatatlanok lennének a gyümölcstermesz­téssel foglalkozó nagygazda­ságok munkaerőgondjai, ké­sőbb fejeződne be építkezé­sek tucatja, s sok tízezer hek­tár termőföld lenne ma is mo­csaras, belvizes a Hanságban, s a Tisza mellékén. Mégsem csupán az egyébként egyálta­lán nem jelentéktelen gazda­sági haszon miatt hív évről évre több fiatalt építőtáboroz­ni a KISZ. Az együtt töltött két hét immár két évtizedes tapasztalatok ' szerint megta­nítja őket a munka szerete- tére, s a munkás tiszteletére, közösséget formál, jellemet farag. Akkor, ha jó az építő­tábor. Az ország hasznára Ilyenre a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat tábo­ra, melyek a fiatalok, s az őket foglalkoztató gazdasági vezetők tapasztalatai, a moz­galmat segítő javaslatai, erre volt kíváncsi Abrahám Kál­mán építési és városfejleszté­si miniszter és dr. Nagy Sán­dor, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára. A PÁÉV egyik legfontosabb munkahelyén, a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek diósdi gyárában fogadták a vendé­geket a PÁEV vezetői. Mol­nár János, a PÁÉV igazgatója tartott rövid tájékoztatót. El­mondta, 1964 óta fogadnak nyaranta fiatalokat, de tavaly épült meg a vállalat csepeli sportpályáján a korszerű tá­bor, s az idén először az or­szág különböző részeiből túl­nyomórészt építőipari szak­munkástanulók érkeztek hoz­zájuk. Igyekeznek az ifjúságot olyan munkára beosztani, hogy szakmai tudásukat fej­leszthessék, megismerhessék a PÁÉV-nál alkalmazott leg­korszerűbb technikát. A tájékoztató egyik monda­tának hallatán jegyezte meg a miniszter, nagy hiba, hogy egy vállalatvezető azt hangoz­tatja, ráfizetéses számukra az építőtáboroztatás. Cinde- nekelőtt azért, mert ez a 60 ezer főnyi ifjúmunkás-sereg igenis nagy hasznot hajt az országnak. De hosszú távon minden­képpen kifizetődik, hogy az ország más megyéiben dolgo­zó festő, burkoló, asztalos és kőműves szakmunkásnövendé­kek számukra kevésbé ismert technológiákkal, gépekkel, fo­gásokkal ismerkednek. A KISZ KB titkára, dr. Nagy Sándor tette hozzá a későb­biekben, előfordult már, olyan állami gazdaság, ahol túl sokszor felhánytorgatták, hogy ráfizetnek a fiatalok munkájára, ezért a következő évben oda már nem hirdet­tek tábort. Akkor már kap­kodtak fűhöz-fához a gazda­ság vezetői, de hiába. Jövőre is... Szána Gábor táborparancs­nok arról tájékoztatta a ven­dégeket: gondoskodnak a fiatalok szórakoztatásáról. Rendszeresek a kulturális programok, a megyei lánytá­borokba járnak discóra, ki­válóak a sportolási lehetősé­gek is. A táborlakók közül sokan nem látták még Buda­pestet és környékét ezért minden csoport számára ren­deznek olyan városnéző sétá­kat ahol építészeti emlékek­kel ismertetik meg őket. — Hogy érzitek magatokat, gyerekek? — kérdezte a mi­niszter az éppen falazással foglalatoskodó kiskunfélegyhá­zi Farkas Lajost és Horváth Lajost a csapágygyári építke­zésen. A válasz egyértelmű volt, minden a legnagyobb rendben van, jó a szellem a táborban, jövőre is szívesen jönnének. Legfeljebb a koszt lehetne ki­csit változatosabb. Senki sem tud kibújni a saját bőréből. A látogatás el­sődleges célja a fiatalok élet- körülményeinek megismerése volt, de a miniszter itt is szó- I vá tette, lehetne nagyobb j rend az építkezésen, s a tető- szigetelést is alaposabban kellett volna elvégezni az új műhelyek fölött. Némelyikbe még be sem költöztették a gé­peket, máris javítani kell. A következő színhely a bu­daörsi lakótelepi építkezés. A KISZ KB titkára elégedetten hallgatja az elismerő véle­ményt munkájukról. Annál is fontosabb, hogy széles körű is­meretekre tegyenek szert, mert a közeljövőben vitatja meg az ifjúsági szervezet központi bi­zottsága, hogyan, s miben kell változtatni az építőtáborokon. Kollégák lesznek Abrahám Kálmán, közben már a félig kész épületek eme­leteit járja, s szóvá teszi, ha valónak. így például furcsáll­ja, hogy az egyik épület alá majdnem 47 négyzetméteres garázsokat terveztek. Mozaikokból áll össze a kép. A nyár során a kormány és az ifjúsági szervezet vezetői közül többen jártak építőtá­borokban. E látogatás tapasz­talatait a miniszter így foglal­ta össze: Elismerés illeti a vállalatot, látni, hogy becsüli a gyerekeket, a rövid idő alatt is jó kollégákká, a szakmát szerető építőkké igyekszik ne­velni őket A KISZ KB titkára mind­ehhez csak annyit tett hozzá: Az ország 60 központi s a töb­bi megyei táborában több mil­liárd forint értékű munkát végeztek a fiatalok. Ezért az egész ország kalapot emelhet előttük. = Tiszteletadás Bartóknak ct­| men látható szeptember 5-ig z a váci művelődési központban = Gink Károly fotóművész tár- 1 lata. Ugyanitt, ugyanebben az = időben tekinthetjük meg a r Dunakanyar fotoklub jubileu- z mi kiállítását. Somogyi Győző = grafikái szeptember 29-ig vár- í ják az érdeklődőket a budaörsi I Jókai Mór Művelődési Házban. A Uj Bartók-értelmezés Újabb interpretálása Bartók muzsikájának; Gink Károly fotói. Két dolog nyilvánvaló, Az egyik, hogy Gink Károly komolyan elmélyült Bartók művészetében, s ahogy Bauer György helyesen állapítja meg, nem „illusztratív kapcsolatot” alakított ki a monumentális zenével. Megérteni is akarja, szolgálni is. Gink képsorozata sokszor talán a kelleténél na­gyobb virtualitással tükrözi Bartók világát, mely félelme­tesebb és egyszerűbb volt. Technikája azonban hiányta­lan, s úgy érezzük, hogy a fotó ennél többre ma nem ké­pes. A tárlatlátogatók kellemes meglepetésben részesülnek; miközben Gink Károly műveit nézik, megszólal a Kékczakál- lú, a „Fából faragott királyfi” és a „Csodálatos mandarin”, melyet a fotó igyekszik utolér­ni, a maga eszközeivel. A Dunakanyar Fotóklub dicsérete Dr. Végvári Lajos művészet- történész, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára nyitotta meg a tárlatot, a klub Gazdagodott Százhalombatta A hétvégeken mindig for­galmas a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat ví­zi-sporttelepe, de vasárnap még többen keresték fel ezt a hangulatos helyet. Az ün­nepségek már pénteken meg­kezdődtek a városban a KRESZ-park átadásával, majd folytatódtak szombaton, ami­kor megnyitották a budai já­rási Áfész új dunafüredi ve­gyesboltját, s egyben felavat­ták az itt épült egykilométe- res járdaszakaszt. A vasárnap rendezvény-so­rozatát a Duna parton, az al­kotmány napi köszöntővel nyitották meg. Jánki Zoltán, a városi pártbizottság osztály- vezetője köszöntötte a város ünneplő közönségét. Részt vett az ünnepségen Balázs Gézá- né, a városi pártbizottság el­ső titkára és Szekeres József, a városi tanács elnöke is. Sokorai Istvánná, a Haza­fias Népfront- városi bizottsá­gának titkára tartott ünnepi 1 beszédet. Ezen a napon a si­kereinket ünnepeljük — mond­ta. — Százhalombattának van mit ünnepelnie. Az ünnepi beszéd után Csu- pics Sztankó, az érdi Benta- völgye Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet elnökhelyettese átadta a nemzetiszínű szalag­gal átkötött, új búzából ké­szült kenyeret Török János­nak, a DKV hegesztőjének, aki a város dolgozói nevében tisztelettel mondott köszöne­tét a mezőgazdaság munkásai­nak. A kenyeret ízlelgetve vo­nultak át a vendégek a szom­szédos épületbe, ahol megle­petést készítettek elő: felavat­ták a telep automata tekepá­lyáját, A pálya 700 ezer fo­rintjába került a DKV-nak. de hárommillió forintot ér. A különbözet a vállalat dolgozói­nak társadalmi munkája. A telep pályáin megkez­dődtek a sportversenyek. Dél­után gyerekeknek és felnőt­teknek rendeztek műsort, es­te hat órától pedig szabadté­ri bálon táncoltak a százha- lombattaiak. H. E. megalakulásának 20. évfordu­lója alkalmából. Helyes tö­rekvés, hogy e valóban ünnepi külsejű táj a képzőművészeti megörökítés mellett a fotómű­vészet alanyává is válik. Az még helyesebb, hogy nem akarnak túltenni a Dunaka­nyar szépségein, ezt a pompát a fotóművészet csak érzékel­tetni tudja. Dicséretükre le­gyen mondva, Gollob József, Kocsis Iván, Török László, Magyar Ferenc, Robotka János, Kralovánszky Balázs, a jelen tárlat kiállítói nem is törek­szenek erre. Sokkal inkább idéznek egy arcot, az építé­szet egy-egy szögletét, a Du­nakanyar egy-egy eseményét idézik. Azt látjuk, ahová ju­tottak, de hogy honnan in­dultak, és miképp érkeztek idáig — az rejtve maradt. Ta­lán egy másik, retrospektív ki­állításon ez is kiderül, s előbb, mint egy újabb jubileum idő­szerűvé tenné. Monarchia és irónia Szatírának nevezhetnénk ezt a leleplező, groteszk grafikát, olykor svejki attitűdöt. Mégis más, mint Hasek, bölcs mód­szerében. Mindketten az bizonyítják, hogy a butaság az erőszak egyik formája Hasek azonban nevettet is közben, Somogyi Győző errő. lemond. Nincs kedve hozzá Következetes önmagához Évekkel ezelőtt Miskolcon, £ Csepel Galériában megrendít», és groteszk sorozatban mutatta meg a külvárosi életforma ré­gi visszásságait, a második hadsereg tragédiáját a Donnál. A budaörsi plakáton most a monarchia korát kelti életre. Bemutatja az osztrák, a ro­mán, a horvát, az olasz, a len­gyel, a szlovák és a magyar arisztokráciát. Az uniformis különbözik; csákó, csokornyak­kendő, angol szabás, vállrojt váltja egymást, de a butaság kegyetlensége azonos. Látjuk a vasúti síneket, ahol katona­vonatok gördültek a háborúba és a halálba. Általuk, miat­tuk. Ezt jegyzi, ezt örökíti Somogyi Győző, hogy a múlt múlt maradjon, és soha ne le­gyen, ne lehessen jövő. Losonci Miklós vaiamit nem talál rendjén Cs. A. Megemlékezések Pest megyében Lovasok és komhájnosok a menetben Vasárnap reggel térzenére ébredtek a ráckeveiek. Ké­sőbb sem halkult el a zene, mivel a járási alkotmányün­nep színhelyén a tíz hónappal ezelőtt megalakult makádi út­törőzenekar muzsikált tovább. Felvonulással kezdődött az ünnepség. A Savoyai kastély­tól induló menet élén az Apa- ji Állami Gazdaság lovasai haladtak, mögöttük a ráckevei Aranykalász Termelőszövetke­zet két hatalmas kombájnja folytatta a sort. Követték őket a kiskunlacházai Kiskun, a szigetcsépi Lenin, a sziget­becsei Üj Élet termelőszövet­kezet traktorai, erőgépei, me­zőgazdasági gépei. A kiskun­lacházai ÉGSZÖV autóbusza mögött vörös és nemzeti színű zászlókat magasra tartva' a já­rás üzemeinek dolgozói halad­tak el a szép számú nézőse­reg előtt. Az István téren dr. Verdes Margit, a Hazafias Népfront ráckevei bizottságának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Az ünnepségen részt vett Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei bizottságának első titkára és Kátai Incéné dr., a ráckevei járási hivatal elnökhelyettese. Ott volt dr. Novák Béla, or­szággyűlési képviselő, a Cse­pel Autógyár vezérigazgatója. Ünnepi beszédében Kátai Együtt a nemzetiségekkel Búzából, árpából, rozsból és egyéb szegfűből kötöttek ünnepi csokrot a szentendrei járási alkotmány napi ünne­pére. A leányfalui művelő­dési házban ott voltak a nagy.- község lakói és a járásbeli települések küldöttei. Megje­lent Kovács Antalné, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára. Csonka Csaba, az MSZMP Szentendrei Járási Bizottságának első tit­kára és Rozgonyi Ernőné dr., a járási hivatal elnöke. A gyűlés szónoka, Kovács Antalné emlékezett meg a magyar államalapító István királyról, a kenyér ünnepéről, az alkotmány megszületésé­ről. Az alkotmány adta jogok | gyakorlati megvalósulását I illusztrálva mondta el a töb- * bi között, hogy a járásban élő Incéné dr. szólt állami életünk fejlődéséről, a járás dolgozói­nak önzetlen építőmunkájáról, amely most az idei aratáskor is megnyilvánult. Mint hang­súlyozta, az elmúlt években tovább gazdagodott és szépült a ráckevei járás. A napokban adták át például Ráckevén azt a 120 személyes óvodát — másfél hónappal a határidő előtt —, amely felépítéséhez a járás és a nagyközség üzemei 4,1 millió forintos támogatást nyújtottak. Az alkotmánynapi ünnepség hátralevő részében a munkás­ság és a parasztság szövetségét jelképező új búzából sütött kenyeret, Répást István, a rác­kevei Aranykalász Termelő- szövetkezet pártvezetőségének titkára Jónás Zoltánnak, a búzakalász koszorút pedig Kátai Incéné dr.-nak nyújtotta át. A megemlékezést egész na­pos rendezvénysorozat követ­te. Az ünnepség után a járás­beli népi együttesek mutatták . be műsorukat, majd az MHSZ ráckevei székháza előtti Duna- parton távirányítású hajók, könnyűbúvárok bemutatója következett. Este tűzijátékon, majd az azt követő utcabálon szórakozhattak a nagyközség és a járás dolgozói. V. F. szlovák, szerb és német nem­zetiség milyen sokszínű le­hetőséget kap anyanyelve és kultúrája ápolásához, gyara­pításához. A megye lakosai élen járnak a társadalmi munkában — szólt róla be­széde végeztével a HNF megyei titkára — az év első hat hónapjában 125 millió fo­rint értékű segítséget adtak a települések fejlesztéséhez. Ez alkalommal is több ki­váló társadalmi munkást tün­tettek ki. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor Losonci■ Benjámin, a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetke­zet elnöke új búzából sütött cipókkal ajándékozta meg a pomázi ipari szövetkezet tagjait, s az ünneplőket. Cs. A. Az új színházi évad bemuta­tóiról tájékoztatta tegnap dél­után az újságírókat Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgató­ja. A hét műsorra tűzött drá­ma közül négy magyar, és va­lamennyi vígszínházi bemuta­tót az új termésből, a kortárs irodalomból válogatták. Az első bemutató. Romain Weingarten a Nyár című drá­mája; Várkonyi Zoltán rende­zi a Pesti Színházban. A fő­szerepeket Pap Vera főiskolai hallgató — tavaly az Üvegci- pő-ben mutatkozott be ■—, Bálffi László, Sörös Sándor és Szakácsi Sándor alakítja. Ok­tóberben kerül színre Beremé- nyi Géza második színpadi al­kotása, a Légköbméter. A fia­tal nemzedék élettérkeresését mutatja be, s Marton László rendezi. A főszerepeket Kern András, Tordy Géza, Bulla El- ma és Balázsovits Lajos alakít­ja. Ezt az előadást is a Pesti Színházban láthatjuk. Witold Gambrowicz lengyel írónak az Operett című drá­máját novemberben a Vígszín­ház nagyszínpadán mutatják be, Valló Péter rendezésében, Halász Judit és Tahi Tóth László főszereplésével. Egy Tájékoztató a Vígszínházban TV-FIGYELŐ Ünnep. Nemigen kényszerül­tünk a képernyő előtt kupo­rogni sem az alkotmány nap­ján, sem az előző szombaton, mert a tv-sek — bizonyára szándékosan — olyan progra­mot kínáltak, amelybe ugyan jó volt belepislogni, de amely­től mindenki bátran mehe­tett parádét nézni, a hol ki­tisztuló, hol befelhősödő ég alatt ünnepelni. Ám azok, akik e szabadsá- gos hét végén is a maguk meg­szokott óraszámát töltötték el a reggeltől éjszakáig szorgal-, másán villogó masinájuk előtt, egy-két programban igazán a kedvüket lelhették. Ilyen ötvenöt perc volt pél­dául az az adás, amelyet két fiatal — és joggal mondhat­ni: világhírű — zongoramű­vészünket, Kocsis Zoltánt és Ránki Dezsőt mutatta be. Nemcsak a szépséges muzsika gyönyörködtetett ebben a m«- gyár—francia közreműködés­sel forgatott képsorban, de ugyanígy megejtően rokon­szenves volt a két virtuóz emberi megnyilatkozása is. E maradandó élmény mel­lett akadt egy szintén sokak egyetértését kiváltó híradás is! A televíziónak arra a kezdeményezésére gondolunk, amely szerint a képernyőn rendszeressé válnak a nem­zetiségi adások. Pénteken Bé­kés Sándor, a pécsi stúdió ve­zetője, a vasárnap esti Hét­ben pedig Bocz József, a Ba­monarchikus berendezkedésű kis állam széthullását rajzolja meg a mű. A színház ide:, utolsó bemutatójával Csurka István: A házmester című al­kotását viszi a közönség elé, Morvái István rendezésében. A színházi évad második fe­lében tűzik műsorra Örkény István: Pistijét, Várkonyi Zol­tán rendezésében. Maróti Lajos új drámáját, az Állam-ot Mar­ton László rendezi. Kern And­rás vállalkozott a regényben és filmen oly sikeres Joseph Hel­ler mű: A 22-es csapdájának részbeni dramatizálására és rendezésére. Újdonság a Vígszínházban, hogy csökkentik a bérletek arányát, így nagyobb eséllyel kereshetünk jegyet a pénztá­raknál. Megszűnik a Vígszín­ház és az Operett Színház kö­zös, kombinált bérlete. Az új­donságok közül még egy re­ménytel jest kell említeni: A Vígszínház leszerződtette a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola négy, idén végzett nö­vendékét:: Peremartoni Krisz­tinát, Kovács Nórát, Kocsmá- ros Györgyöt és Hernádi Judi- tot. Kr. Gy. ranya megyei pártbizottság titkára szólt erről az újdon­ságról, s mint hallhattuk, nemcsak a déli országrészen élő idegen ajkú hazánkfiai lelhetik örömüket ezekben az összeállításokban, de a más tájakon — így Pest megyében — élő különféle nemzetisége:, is, hisz’ e kulturális, népmű­vészeti jellegű, a sajátos ha­gyományok ápolását célzó programok az egész ország­nak szóinak. Holló a hollónak. A hét vége könnyedebb szerkesztői kéz­zel megkomponált műsora al­kalmat ad arra, hogy szót ejtsünk eg.Y néhány nappal korábbi tv-filmről, a Sarka- di Imre novellájából egy jó másfélórányi játékká duzzasz­tott históriáról, a Holló a hollónak című produkcióról. Thurzó Gábor, a forgató- könyv írója a műsorújságban maga bizonygatta, hogy e vál­lalkozás milyen fáradságos munka volt, mivel az az alig ismert Sarkadi-mű legföljebb csak vázlatnak tekinthető. A néző — miután becsülettel végigülte a fiatal állatorvos képviselőségének, e fölemel­kedéssel járó emberi vál­ságnak a bemutatását — Im­már maga is igazat adhatott az előzetesként közreadott soroknak, mert a látottak bi­zony tényleg az alapmű megnövesztésének nehézségé­ről tanúskodtak. Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom