Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-22 / 197. szám

1978. AUGUSZTUS 22., KEDD Felszámolják a Bányafe/epef Tizenhat vörösvári bányász költözik Aki nem látta a pilisvörös- vári Bányatelepet, nehezen tudja maga elképzelni. A háza­kat a század első évtizedében építette egy belga részvénytár­saság a pilisszemtiváni szénbá­nya munkásainak. Az ország minden részéből toborzott bá­nyászok települtek a szoba- konyhás, huszonöt négyzetmé­teres lakásokba. S ugyanilyen épületek készültek Pilisszent- ivánon. A telep házai napja­inkra teljesen elavultak. Nem egy közülük életveszélyessé Vált Szükségből Alacsony tetők, apró udva­rok. A kerítések közötti né­hány méteres távolság az ut­ca. A KÖJÁL-nak gyakran kell itt fertőtlenítenie. Sufnik, a fal mellé öntött szemét. A bányá­szok legnagyobb része — aki csak tehette — elköltözött a te­lepről. A mai lakók jobb meg­oldás híján települtek ide. Mint például Szabó Pál felesé­gével és kislányával. — 1972-ben költöztünk a te­lepre — mondja, miközben be­vezet a szobába. — A főváros­ban, az édesanyáméknál lak­tunk. Igényeltünk ugyan la­kást, de hát egy gyerekkel... Negyvennégy éves vagyok. Épí­teni nem tudok. így aztán megvettem itt az egy szoba­konyhát. Az előteret már én építettem hozzá. A szoba kicsi, apró az ablak is, de amennyire lehetett, ott­honossá varázsolták a helyisé­get. Az ablak mellett virágok, a szekrény mellett televízió, a bejáratnál olajkályha. A heve­rő mellett kényelmes fotelok. — A falon és a padlón vi­szont nem tudunk változtatni — mutatja a házigazda a fol­tokat. — Jön föl a víz. Cemen­teztem többször is, de hiába. Szabó Pál Pestre jár dolgoz­ni. Felesége a helyi termelő- szövetkezetben, a kislány a kö­zeli, új óvodában tölti a na­pot. A telepiek életkörülmé­nyeit javítja, hogy jó a közle­kedés; közel a műút, és van ivóvíz. Az egészségügyi viszo­nyokra jellemző, hogy itt-ott patkányok bukkantak fel... Egyszóval, a Bányatelep rég megérett a lebontásra. Vállalkozót keresnek — Az MSZMP XI. pártkong­resszusa határozatának szociál­politikai vonatkozásai alapján döntöttünk a pilisvörösvári és pilisszentiváni bányatelep sür­gős felszámolásáról és az új la­kások építéséről — mondja Ko­vánk János, a nagyközségi ta­nács titkára. — Ebben az öt­éves tervben 186 lakás építését terveztük, de a munka áthúzó­dik a következő ötéves terv el­ső évére. Az előkészületeket az új la­kótelep helyének kijelölése las­sította. Az építkezés nagy te­rületet igényel. Meg kell olda­nunk, hogy a házak ne kerül­jenek más község területére. Végül Pilisvörösvár és Pilis- szentiván között, a Ságvári-he- gyen, újonnan feltárt területen jelölték ki az épülettömbök he­lyét. A VOLÁN 1. sz. Vállalat B. C. L kategóriás HJV jogosítvány megszerzésére kiképez gépjárművezetőket Munkahelyek Budapesten és Pest megyében. A vállalat a tanfolyam Idejére munkabért fizet és fedezi a tanfolyam költségeit A tanfolyamon való részvétel feltételei: büntetlen előélet, 8 általános iskolai végzettség, betöltött 18. életév. Jelentkezés: munkanapokon 8 és 15 óra között az alábbi címeken a személyzeti vezetőnél: Budapest XIV., Pillangó u. 22. Budapest XIV., Mogyoródi u. 32. Budapest III., Zay u. 34. Budapest IX., Táblás u. 36—38. Budapest XIII., Hegedűs Gy. u. 45. Cegléd, Külső Körösi út 12035. hrsz. Gödöllő. Dózsa György u. 65. Felvilágosítás kérhető továbbá a következő elmeken: Budafok, Kővirág sor t5—17. Budaörs, Rákóczi út 40. Százhalombatta. Erőmű u. 3. Érd. Diósdi út 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Szentendre, Dózsa György út 8. Kiskunlacháza. Rákóczi u. 20. Dabas, Vasút sor Nagykőrös. Szurdok dűlő 3. Nagykáta. Jászberényi út 1- Monor. Petőfi u 1. Abony. János u. 2. Vác. Deákvári fasor Aszód, Pesti út 25. A „Szigetfő” Mg. Szakszövetkezet, Szigetszentmiklós a lakosságnak és közületeknek fuvarozást vállal 5 tonnás, fix- és billenőplatós tehergépkocsijával, 6-tól 18 óráig, szombaton 6-tól 13 óráig, a Tanyaközpont Forgalmi Irodájában. Telefon: 259/14-es mellék. Jelenleg az építkezés kiviteli tervei készülnek. A fáziskésést ezenkívül pénzügyi nehézség és a tervezési kapacitás hiánya okozta. A munkálatokra jelen­leg hatvankilenc millió forint áll rendelkezésre, az úgyneve­zett vonalas beruházási (víz, csatorna, villany, út) költséget biztosították. Az építkezés jövőre kezdő­dik. A Mezépszer nyolcvanegy blokklakást szerel össze. A he­lyi költségvetési üzem építő­ipari vállalata hagyományos módszerrel negyvenötöt épít. Negyvennégy lakás elkészíté­sére még nem találtak vállal­kozót. — Az Országos Tervhivatal és a Nehézipari Minisztérium szerint a terviszett lakások nem távlati igényeket elégítenek ki, csak a jelenlegi, legsürgetőbb problémákat oldják meg. A la­kások átlagosan negyven négy­zetméteresek lesznek, nagy ré­szük egyszobás, a használható­ság szempontjából azonban a telepi lakásokéhoz képest több­szörös lesz az értékük. A Pest megyei Tervező Vállalat mind­egyik lakáshoz tervez fürdő­szobát, de a komfortfokozatot tovább nem lehet fejleszteni. A jövendőbeli lakók között ugyanis sok az alacsony kere­setű nyugdíjas — ismerteti a terveket a tanácstitkár. A feladat; a vörösvári, szént- iváni bányatelep felszámolása, majd kétszáz épület elkészülté­vel megoldódik. Űj, jobb kö­rülmények közé kerülnek a bá­nyatelepiek. Az itt élő nagy- családosok helyzetét későfob to­vább javítják. A tanács öt évi lakbérkedvezménnyel segíti majd az új lakókat, és a köl- tözködési költségeket az állam fizeti. Tető alatt Mindez szép, mondhatja bár­ki, de még nem valóság. Pilis- vörösváron. azonban nemcsak terveznek. A lebontásra ítélt Bányatelep mellett két új, egy­emeletes háztömb emelkedik. Mindkettő már tető alatt. A helyi költségvetési üzem épí­tőipari vállalata a belső mun­kán dolgozik. A száznyolcvan­hat lakásból az első tizenhatba szeptember harmadikán, a bá­nyásznapon költöznek be az új lakók. Szabó Ernő Egy hónap múlva Nyit az őszi BNV Több mint ezer magyar és külföldi vállalat, cég, szövet­kezet és intézet vonultatja fel legkorszerűbb fogyasztási cik­keit az őszi* Budapesti Nem­zetközi Vásáron, amely szep­tember 22-én nyitja meg ka­puit. Harminc országból és Hongkongból érkeznek fo­gyasztási cikkek a nemzet­közi seregszemlére. A szocia­lista országok kiállítói — szov­jet, csehszlovák, jugoszláv, kubai, lengyel, NDK-beli és romániai vállalatok — álta­lában a tavalyinál nagyobb területen mutatják be kíná­latukat. A fejlődő országok kö­zül hagyományos kiállítók a brazil, az indiai, és a ciprusi cégek. Az iparilag fejlett tőkés országokból a többi között angol, japán, NSZK- beli, norvég, olasz, spanyol, és svájci vállalatok jelentkeztek Az árucsoportok közül a textil-, bőr- és ruhá~ati ter­mékek szekciója iránt nyil­vánul meg a legnagyobb ér­deklődés. Sorrendben a má­sodik helyen áll a bútor- és lakástextil szekció, a harma­dik helyen pedig a lakbe ren­dezési és lakásfelszerelési be­mutató. A négy legnagyobb árucsoport közé tartozik a ház­tartási-vegyipar, a papíripar, és a kozmetikai cikkek szek­ciója. Nagy várakozás előzi meg a járműbemutatót, ame­lyen ezúttal megtekinthetik a szovjet Niva típusú személy- gépkocsit, újabb Lada autó­kat, továbbá motorokat. Hűtőberendezést exportra Konzervgyárak és húsfeldolgozók hűtőberendezései készül­nek Szenfmártankátán a Klíma Szövetkezőiben. Berendezései­ket a Szovjetunióba és Csehszlovákiába exportálják. Bozsán Péter felvétele A grillsütőtől a bojierig Az év végéig még több mint 3000 grillsütőt gyárt a keres­kedelemnek a VBKM. Így ösz- szesen, az idén körülbelül tíz­ezret szállítanak belföldre, bár az eredeti éves igény csak 6000 volt. A gyár ezt a mennyiséget a gyorsan növek­vő igények kielégítésére nagy­részt már az év első felében legyártotta. Ezek el is fogytak az üzletekben. A grillsütők előállításában résztvevő kol­lektívák munkaversenyben vállalták a többezres terven- felüli gyárlást és szállítást. Az utóbbi időben gyakori hiánycikk volt egy másik tar­tós fogyasztási cikk is, a gáz vízmelegítő. Ezeket a FÉG gyártja. Tavaly 15 ezret ké­szítettek a Í2 literes KV—6 típusú fürdőszobai és az ötli­teres konyhai bojlerekből. Idén már az első félévben többet szállítottak, mint ta­valy egész évben. Az év vé­géig összesen 38 ezer bojler kerül ki a gyárból. Egymilliós társadalmi munka A falu háza Tápiógyörgyén Tápiógyörgye, Tolbuchin út 3 —5. Éppen a tanács épületével szemközt vakító fehér vakola­té, kétszintes épület áll. Piros keretes ablakain még a rá­juk meszelt X-betűk, a bejá­rat előtt pedig üres festékdo­bozok, tégladarabok, hullám­papírlapok jelzik: aikad még munka az avatásig. Most az asztalosok Odabent sem nagyobb még a rend: a földön lécek halmai, közöttük gyalupad. Végh Mi­hály és Lengyel István a Nagy- kátai Építőipari Szövetkezet Haladás szocialista brigádjá­nak tagjai a függönytartókat szerelik, s a falambéria borí­tást. — Eddig? Rengeteget... és Jlz TTgy éreztem magam az állomáson, mintha valami hiányozna a képből. Csak egy idő után vet­tem a lapot, hogy nem látom a ka­lapos öregurat, aki buzgón szedte a bitumenről az eldobált csikke­ket. Szikár alak­ján a bő öltöny lötyögött, de azért mindenki láthatta, hogy anyaga még a „békebeli” idők­ből származik. Tudtam, hogy szép nyugdija van, érthetetlen volt hát ez a „szenve­dély”. Egy alka­lommal megszólí­tottam: — Mondja nagypapa — fog­tam meg a vállát. — Muszáj magá­nak mindennap egy talicska csik­ket hazavinni? Szívesen adok ma­gának egy doboz cigit, de ne aláz­za meg magát...! Indiánregénybe illő, cserzett arcát felém fordította. Mosolygott: oreff — Ugyan, fiam. Ne játszd meg itt a jótékonyt. Van nekem pénzem. Hanem látod ezt a sok megvető ar­cot? Bezzeg az ostrom után a lelkűket is elad­ták volna egy ek­kora rigóért... — felmutatott egy fél szimfóniát. — Tudod — komo- rodott el az arca — ezeket én ott­hon szétszedem, és a dohányt új­ból felhasználom cigarettatöltésre. Van nálam egy ilyen „saját” — ezzel felém nyúj­tott egy bizonyta­lanul fehér ciga­rettát. — Köszönöm, nem dohányzom — hárítottam el, pedig én is ciga­rettázom. — Hát ha nem, nem. — És sértő­dött arcot vágva otthagyott. Elin­dult a padok irá­nyába, ahol már tekintélyes halom gyűlt össze. Fi­gyeltem az arco­kat. Tanítani kel­lene a Színművé­szeti Főiskolán, azokat a grima­szokat, amelyek az öreg tevékeny­ségét kísérték. Egy férfi kihívó­an maga elé pöc­költe félig szívott cigarettáját. Hát­rább egy nagyobb társaság harsá­nyan röhögni kezdett. Egy har­sányan kifestett asszonyság affek- táltan kifejtette, hogy: „Nem tu­dom megérteni, hogy a huszadik században még vannak ilyen em­berek ...” Nos, a közhan­gulat láthatóan az öreg ellen fordult. A papa egy idő után azonban megunta a pisz- kálódást, s csen­desen elcsoszo­gott. S most nem lá­tom. A forgal­mista mondta, hogy pár napja meghalt. Úgy hiányzik, mintha a vonatot nem mondanák be ... Sírján talán Fecske, vagy Szimfónia fa vi­rágzik, s ősszel bő csikkhullás jelzi pihenőhe­lyét ... Schmidt Lajos már sorolja is Bozsik István brigád vezető: — Százötven négyzetméternyi lambériát ké­szítettünk, beemeltük, üvegez­tük az ajtókat, ablakokat, fe­nyőfából korlátot gyalultunk a lépcső mellé. Február óta csak­nem egymillió forint értékű asztalosmunkát végeztünk, s néhány napon belül távozunk innen. A javarészt kész épületben Varró István tanácselnök ka­lauzol: — Itt, a földszinten lesz a határ, a büfé és a nagy­terem. Ez utóbbi 178 négyzet- méter, és 250-en férnek majd el benne. író—olvasó találko­zók, kiállítások, hangverse­nyek, gyűlések, zenés műsorok színhelye lesz. Bizony jónéhány község meg­irigyelhetné: központi fűtéses, két oldalról üvegezett terem. Csak éppen színpada nincsen. Mégis betöltheti a művelődési ház számos feladatát is. Odább három helyiség: a községi pártszervezet, a KISZ és az úttörők új otthonai lesz­nek. Fonotéka, guruló polcok — A felső szinten a könyv­tárkombinát kap helyet. Ez itt a gyermekkönyvtár lesz — mu­tat körbe a tanácselnök—, s a ma még üres polcokon három­ezer kötetet találnak majd az ide beiratkozok. Jut hely majd azoknak is, akik itt szeretné­nek olvasni. — A felnőttek könyvtárának alapterülete több mint há­romszorosa a réginek, 150 négy­zetméter. A polcok már itt is a helyükre kerültek, kivéve azt a néhányat, amelyek kere­keken gurulnak. így bármiikor percek alatt átrendezhetővé vá­lik a bibliotéka. Itt is leülhet majd böngészni az olvasniva­lót, aki nem akarja hazavin­ni a könyvet, s a folyóirattá­rolón a legfrissebb lapokat is megtalálják majd az érdeklő­dők. A könyvtár büszkesége a fo­nót éka: kilenc hallgatóhelyen | lemezjátszóról, magnetofonról ' hallgathatják itt a zenét. Tá- piógyörgyén száz zenetagoza­tos kisdiák tanul, s ahogy a gyermekkönyvtárban a rend­hagyó irodalomórákat, itt a zenei órákat tartják majd. — Hogy mi lesz az épület neve? Ezt ma még nem tudom megmondani — neveti el ma­gát Varró István. — Talán tö­megszervezetek háza, talán faluháza. De nem a név a lé­nyeg. Hanem inkább az, hogy végre méltó helyet kap a könyvtár, a művelődésnek má­sodik otthont teremtünk, s az úttörők, KISZ-fiatalok, párt­tagok ezután szép környezet­ben találkozhatnak. Mindenki segít — Ezerkilencszázhatvanban kezdődött a gondunk, a Zöld­mező Termelőszövetkezet meg- alákulásakor. A volt pártiro­dából lett a tsz-iroda. Négy esztendeje még csak egy párt­házat szerettünk volna építeni, kaptunk is az MSZMP Pest megyei Bizottságától támoga­tást. Azután 'számolni kezd­tünk. A könyvtárunk szűkös, zsúfolt, még olvasószobája sin­csen. A községi KISZ-szervezet fiataljai az ifjúsági klubban — a régi művelődési házban — tartották gyűléseiket, az úttö­rőknek pedig nem volt önálló helyisége. — A terv 1976-ban el is ké­szült, Fehér József építészmér­nök, a falu lakója társadalmi munkában rajzolta meg. A Zöldmező szövetkezet egymil­lió forintot ajánlott fel az épí­tés céljára. A Pest megyei Ta­nács 1,3 milliós támogatást adott, az Országos Közművelő­dési Tanács pedig 200 ezret a berendezésre. De segítségünk­re sietett a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár is: ők ajándékként adták a fel­nőtt- és gyerekkönyvtár bú­torait. Így a helyi tanácsnak mindössze 900 ezer forintot kellett az építésre fordítania. — A teljes költség több mint 5,5 millió forint, s ebből a tár­sadalmi munka értéke a mai napig 950 ezer. A Zö'dmező Tsz szocialista brigádjai a ta­laj rendezésnél, szállításnál se­gítették a kivitelezők — a Nagykátai Építőipari Szövetke­zet munkáját. A Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ teherautót adott, a helyi szociális otthon, a Pomázi Faipari Ktsz itteni telepe és a termelőszövetkezet brigádjai, s a tanács dolgozói­nak szocialista kollektívája pe­dig a takarítást, a tereprende­zést vállalták. — De segítettek a község lakói is: ki segédmunkával, ki fuvarozással. Nekik is köszön­hető, hogy az épület műszaki átadása még augusztusban megtörtént, s idén beköltözhet a könyvtár; a pártszervezet tagjai, a KISZ-fiatalok és út­törők birtokba vehetik az új faluházát. V. G. P. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom