Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

%Mű<m 1978. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK Új képzőművészeti törekvések KIÁLLÍTÁSOK VÁCOTT, VISEGRÁDON ÉS SZENTENDRÉN Finnországba készül a Néphadsereg HETI FILMJEGYZET 5 A hagyományos váci nyári S tárlat szeptember 3-ig látható, = a volt görög templomban, na- s ponta 10 és 18 óra között. 5 Zborovszky Katalin naptár­5 képei a visegrádi Salamon-to- = ronyban tekinthetők meg, ok- E tóber végéig, hétfő kivételével, = naponta 9 és 17 óra között. 5 A szentendrei Vajda Lajos E Stúdió pincehelyiségének ven- E dége Galántai György; művei a augusztus 20-ig várják a láto- s gatókat. Műfajok parádéja Hagyomány Vácott, hogy augusztus derekán a városban és környékén, élő festők, szob­rászok, grafikusok, iparművé­szek közös kiállításon adnak számot eredményeikről. A törzsgárda állandó, s ez szem­léletet és minőséget alakít. Felzárkózási alap, út a fejlő­déshez. Az idén kijelenthetjük, hogy soha még ilyen egyenle­tes minőségű váci nyári tárla­tot nem láttunk. Soha ilyen sok műfaj nem társult egy­máshoz. Bővült is a váci kép­zőművészet környezete, hiszen Dunakesziről Szuppán Irén textíliái, Fótról Lőrincz Vitus tűzzománcai, Zebegényből Dá­niel Kornél festményei, Gyöm- rőről ifj. Pál Mihály szobra, Veresegyházról Takács József grafikái, Sződligetről Szüts Miklós képei, Gödről Uhrig Zsigmond csendélete és Duna- bogdányból Hock Ferenc, Kristóf János művei társultak a váciak alkotásaihoz. Még a Vácról Budapestre települt Gyurcsek Ferenc szobrai is emelik jelenlétükkel a tárlat értékét. A rézkarctól a szobor- csoportig szinte valamennyi vizuális műfaj képviselteti magát. A tárlat egyenletessége nem azt jelenti, hogy nincsenek ér­tékingadozások, 'hanem azt, hogy szinte mindenki a váci Duna-műhely hagyományai alapján, persze a saját ritmu­sában halad előre. A váci tár­latok egyúttal a műhely, az önvizsgálat és a közös korrek­ció szerepét is betölti. Ezzel a váci oldal a szentendrei rész ellenpontjává válik, a maga friss energiájával, s egyre nagyobb szerepet kér hazai képzőművészeti életünkben. Kitűnő, szemléletében, esz­közeiben jól megoldott szobor ifj. Pál Mihály „Magány” cí­mű kompozíciója, Cs. Nagy András panorámikus képe, mely alföldi sorsot és váci környezetet, múltat és jelent egyeztet a „Kaszás társaim” sodró menetében. Hock Ferenc a „Szigetcsúcs” látványát ra- gyogtatja fel, s Nagy B. István Zsámbék látomása is megfon­tolt. A stílusárnyalatok belső meggyőződésből és a tehetség adott határai között születnek. Gyurcsek Fe­renc szobrai­nak modelljei munkások, for­radalmárok. Sáros András Miklós rézkar­cai a kor név­telenjeit idézik. Szüts Miklós festményei asz- szociatív rend­jükkel érik el a képi harmó­niát. Orvos András a ró­zsákat, Kristóf János a tár­gyakat elemzi sajátos egyéni élmények alap­ján. E külön­böző motívu­mok mégis ösz- szetartoznak a készenléti fok koncentrációjában, minden sti- láris eltérés ellenére. Ifj. Bláskó János érmei, Bakos Ildikó falburkolatai. Markó Erzsébet festményei szintén alapos, érzékeny alkotások. Az ünnepi hangulathoz, szép váci szokás szerint, hoz­zájárult a kamarakórus, mely Kodály- és Bach-műveket adott elő. Kár viszont, hogy ezúttal nem szerkesztettek ka­talógust. Naptárlapok grafikái A MAHART 1978-as naptár­rajzait Zborovszky Katalin készítette, Marsigli 1726-os Duna-térképei alapján, melyek a folyam valamennyi szaka­szát rögzítik a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig Korrekt la­pokat látunk, a Duna számta­lan kanyargó mellékágát, a természet és a grafika baráti egységét. Csak az a kár, hogy a Salamon-torony környéke szemetes, elhanyagolt. Nem méltó a történelem és az épí­tőművészet századokat jelölő alakzataihoz^ Arckereső fotógrafika Keresi az arcot, mindany- nyiunk általános emberi ön­arcképét egyetlen fejforma hangszerelésében, fotógrafikai eljárással. Merész, következe­tes, de nem eléggé pedáns. A kelleténél hosszabban időzik a máskülönben életképes té­mánál Ha Balatonbogláron még botrány kísérte működé­sét, ma inkább az unalom fe­nyegeti. Galántai György le­hetőségeit szemlélve mégis bí­zunk, bízhatunk, hogy művész lesz. Pest megyei alkotók országos tárlatokon Gyulán megnyílt a Székely Aladár emlékére rendezett fo­tókiállítás, melyen a ceglédi Tóth István második díjat ka­pott. Szorgalmas és szenvedé­lyes a téma felkutatásában. Értékei állandóak, ezért van híre külföldön és itthon egyaránt. Üjabb gyulai elisme­réséhez gratulálunk. Gorka Lí­via Verőcemaroson dolgozott, most kerámiái Sopronban lát­hatók. A fóti illetőségű Banga Ferenc grafikáit Hódmezővá­sárhelyen mutatták be. Az Abonyban született Háy Ká­roly László emlékkiállítása a szombathelyi Forradalmi Mú­zeumban várja Petst megyei vendégeit is, akik az országot járják. Losonci Miklós Művészegyüttese — Augusztus 20-án tíznapos finnországi vendégszereplésre indul a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese — jelentette be Radovits Ferenc, a m vészegyüttes igazgatója, a teg­napi sajtótájékoztatón. El­mondta, hogy a száztagú együttes — ének-, zene- és tánckar — hét előadást tart öt városban: Turkuban, Tampe­rében, Hamelinnában, Lahti- ban, Helsinkiben. A finn fővá­rosban kétszer szerepelnek. Fellépnek a Finlandiai palotá­ban, a hagyományos helsinki fesztiválon is. Műsorukban népdalok és katonadalok, a klasszikus operairodalom né­hány műve, Bartók Béla és Kodály Zoltán kórusművei szerepelnek. Finn kórusmüve­ket is adnak elő. Délszláv és szlovák könyvek Könyvkiadásunk kiemelke dö eseménye volt Vujicsics Ti­hamér: Magyarországi dél­szlávok, zenei hagyományok című szerb-horvát nyelvű munkájának megjelenése. . á Tankönyvkiadó Vállalat nem zetiségi szerkesztőségének gon dozásában közreadott gyűjte­mény iránt külföldön, elsősor­ban Jugoszláviában, a Szovjet­unióban és Ausztriában nagy érdeklődés nyilvánul meg. Nagyszabású szlovák nyelvű tanulmánykötet előkészítésén is dolgoznak, amely a magyar országi szlovákok részvételét tárgyalja a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom jan. Összefogás. Káló Viktor szobrász összefogás cím­mel nagyméretű krómacél térkompozí­ciót készít. Képünkön: a művész szobor végleges méretű gipszváltozatán dolgozik. CSENDES SZOLGALAT Könyvek között; hajnalig Levele alapján indulatos, nagyhangú embernek képzel­tem Zombori Imrét, a zsám- béki községi könyvtár vezető­jét. Szelíd, kék szemű, halk szavú. — Zsámbék közművelődési terveiről olvastam pár hete a lapban. Sehol sincs benneszó a könyvtárról. Ha ez először történt volna, hagyján, de mintha minket mindig elfelej­tenének. Most csordult ki a po­hár. Levelet írtam: mi is va­gyunk, dolgozunk. Ugye, nem haragszik? — kérdezi. — Mióta könyvtáros? — Huszonhárom éve. — Ez a főfoglalkozása? — Nem. Az általános iskolá­ban tanítok. Szabad időben könyvtároskodom. A felesé­gem, szintén pedagógus, már nyugdíjasba segítségem. — Elkel a segítség? — Hetente négyszer van könyvtámap. Három, négy, öt óra a kölcsönzési idő. Aztán a rengeteg egyéb munka. Kata­lóguskészítés, könyvrendelés, selejtezés, jelentés ide-oda, ad­minisztrálás, ajánlójegyzék összeállítás, levelezés. — Hány könyvük van? — Tízezer körül. — És olvasójuk? — Ügy hatszázötven, aki rendszeresen bejár. — Milyenek a könyvek? — Mindent megtalálnak. Tízezerből sok százezer — Hogyan? Tízezer kötet szép mennyiség, de minden könyv csak nem fér bele? — Van könyvtárközi köl­csönzés. Ezt a csomagot itt az Állami Gorkij Könyvtár küld­te, benne két német könyv. Somos Ágnes, itt lakik Zsám- békon, Szegeden az egyetemen német—magyar szakos, ő kér­te őket. Bejön ide, akárcsak Juhász Klára, aki Thökölyvel foglalkozó könyveket keres egy tanulmányhoz. Mi a járá­si, megyei könyvtár útján kér­jük a könyveket, akár az Or­szágos Széchényi Könyvtárból, vagy az Egyetemi Könyvtárból. Így mondhatom nyugodtan: nem tízezer, hanem több száz­ezer kötetes a zsámbéki könyvtár., A művelődési házban egy nagyobb és egy kisebb szoba a könyvtár. Könyvek minde­nütt. Külön a kéziikönyvtár, lexikonokkal, monográfiákkal, kézikönyvekkel. Rengeteg if­júsági és gyerekkönyv. — Sok tanítványom ideszo­kott már. Az órákra is viszek be könyveket. Megkedvelik, megismerik a könyvben tárolt tudást. lünk. Kapunk még egy szo­bát ruhatárnak, raktárnak. Bár egyelőre, sajnos, elférünk. — Sajnos? — Ügy értem, nem nagyon gyarapodunk. Két éve még húszezer forint volt az éves vásárlási keretünk, most ti zennégyezer. Takarékosság. Itt a Szinonima szótár. Nélkülöz­hetetlen, egymaga százötven forint. A Magyarország törté netének szintén minden kézi könyvtárban ott kell lennie. Az új kötet ára háromszáz fo­rint. Augusztus közepe van, kétezerhetszáz forint a zse­bünkben. Az évből hátra négy hónap, a téli könyvvásár új­donságai ... Öröm és üröm I Nagy polcokon a szépiroda­lom. A kisebbik helyiség az olvasószoba, az ismeretterjesz­tő művek birodalma. Tanfolyamok és forintok — Jönnek az emberek, ker­tészkednek, gyümölcsöt ter­melnek és olvasnak hozzá. Római kori cserépedények, muzeális gramofon, megkövült fadarabok, török sír turbános kődísze, pingált céhláda a polcok között. — Olvasók, tanítványaim hozták a tárgyakat. Megférnek a könyvekkel. — Nincs zsúfoltság? — Talán nemsokára bövü­Zombori Imre ezer, felesége négyszáz forintot kap könyv­tári munkájáért! Elvégeztek mindenféle továbbképző tan folyamot. Megtanulták egyetemes tizedes osztályo zást, a katalóguskészítés alap jait, a módszertan elméleti ré­szét. Fiúk keramikus, most ka­tona. Civilben a művelődési ház ifjúsági klubjának irodai mi színpadát vezeti. Lányuk csepeli tanítóképző angol tan székén oktat. Ö súgja oda: — Sokszor hajnalig a könyv­tárban dolgoznak. A. Gy. Dóra jelenti 1 Dóra, azaz Radó Sándor és filmbeli megtestesítője, Bodrogi Gyula Milliók olvasták nálunk is Radó Sándor könyvét a II. vi­lágháború alatti hírszerző te­vékenységéről, s nagyon ne­héz lenne megmondani, hány tízmillió azoknak a száma, akik a huszonkét nyelvre le­fordított izgalmas beszámolót szerte a világon elolvasták. A nem csekély számú hasonló témájú írás közül is kiemelke­dik hát bizonyos értelemben a Dóra jelenti: kevés „hírszerző sztori’’ ismert ennyire nemzet­közi méretekben is. A népszerűség mintegy ter­mészetes nyomása okozhatta, hogy felvetődött az ötlet: ké­szüljön film Radó Sándor könyvéből. Nem tudóim — s a végeredmény, a produktum, azaz maga a kész film szem­pontjából tulajdonképpen mel­lékes is — hogyan alakult ki, s miért éppen így alakult ki a koncepció, aiaz: hogyan, miért döntöttek úgy a film készítői (elsősorban Zimre Péter for­gatókönyvíró, s Kertész Ákos, a párbeszédek írója), hogy va­lamiféle illusztrációt készíte­nek a Dóra jelenti-ből (vagy: — höz): Lehetséges, hogy at olvasva roppant érdekes anyag nam bizonyult eléggé „sztori- sítható”.riak. s ezért lett belő­le a filmvásznon — legalább­is számos képsorban — egy­fajta dokumentumaim. Lehet­séges. hogy nem akarták a na­gyon szerény, nagyon háttér, be húzódó Radó professzor hajdani hírszerző figuráját a kémfilmek közismert mester­kém figurájához hasonlítani Lehetséges, hogy maga az a történet, illetve azok a törté­netek, melyek a könyvben fel sorakoztak, eredendően nem filmnyersanyagok. És lehetsé­ges még sok egyéb tény, ok. körülmény stb. Ám mindez a nézőt meglehetősen kevéssé érdekli. Ö csak annyit tud. hogy olvasott egy izgalmas kémhistóriát, most ebből fil­met csináltak, tehát vár egy izgalmas kémfilmet. Aligha lehet ezért hibáztatni. Ö nem a megfontolásokhoz, a magya­rázatokhoz vált jegyet, hanem egy filmhez. Ezt a filmet viszont nem kapja meg. Ami a vásznon látható, az furcsa keveréke a dokumentatív hűségű portré- filmnek (Radó professzor sze­mélyes megjelentetésével film végén még külön alá­húzzák az alkotók a filmnek ezt a jellegét), s az olyan — leginkább a tévében gyakori — tényfilm-műfajnak. mely az egyes eseményeket időnként szereplőkkel, színészekkel megelevenítteti. Minden na­gyon hűségesen, tényszerű ebben a filmben. A külső helyszíneken játszódó jelene­teket valóban Genfben vették fel. Nagyjából korabeliek — az 1940-es évek elejeiek — az autók. Pontosan idézik a kort a ruhák, a rádiók, a bútorok, ■a kellékek. Bodrogi Gyula na­gyon hasonlít Radó Sándorra. Satöbbi, satöbbi. De mindez kevés ahhoz, hogy igazi film jöjjön létre. Lejátszódik sze­münk előtt néhány lebukás, házkutatás, vallatás — de mindezek olyan komótos, kényelmes, izgalommentes képsorokban, hogy a malíció- zusabb nézőnek alighanem a koffein nélküli kávé vagy az alkohol nélküli sör jut róluk az eszébe. Vannak ugyan sze­replők a filmben — s ezek mind a könyv tényleges figu­ráinak nevét viselik —. de nincsenek karakterek. Csak Váradi Hédi van, aki Sissy kosztümjét és frizuráját vise­li; csak Ronyecz- Mária van, aki — színészi alkatából kö­vetkezően — sikertelenül pró­bálja elhitetni, hogy ő Radó Sándor melegszívű, minden megpróbáltatást vállaló fele­ségét játssza; csak Márkus László van, aki egy svájci ren-dőrfelügyelő sablonját kénytelen megtestesíteni — satöbbi, satöbbi. Jellemek he­lyett ismert színészek mozog­nak a vásznon, s néhányukról szinte lerí: nem érzik jól ma­gukat ebben a „szerepkörben”. Bán Róbert, a film rendező­je, legutóbb egy igen jól sike­rült kosztümös filmmel (Kí­sértet Lublón) jelentkezett. Az a film szellemes, lendü­letes. fanyarul ironizáló, jó szórakozást nyújtó alkotás volt. A Dóra jelenti mintha egy más rendező keze alól ke­rült volna ki. Persze egy alap­jaiban ingatag forgatókönyv­ből nagyon nehéz épkézláb filmet csinálni. De ha ez így van — s legalábbis ebben az esetben így van — akkor meg­kérdezhetjük: vajon miért kellett a természeténél fogva epikus könyvből filmet forgat, ni? Vagy: ha túl sok és túl­ságosan meghatározó a meg­kötöttség, akkor miért nem szakadtak el a könyvtől? Kér­dések, melyekre nem, nagyon tudunk válaszolni, de ha tud­nánk is, a Dóra jelenti ettől nem lenne jobb film. Fantozzi Luciano Salze olasz rende­ző filmje majdhogynem klasz- szikus példája annak, miképp lehet a türelmes filmszalag jóvoltából egész estét betöltő terjedelművé tupírozni a sem­mit. Chaplin — s még néhány nagy komikus — megteremtet­te a szegény kisember, a sors és embertársai által ide-oda dobált, megrugdalt, lenézett, kinevetett kis slemil filmfigu­ráját. Salze — és a népes for­gatókönyvíró gárda — aligha­nem ezeket a figurákat tartot­ta szem előtt, amikor kitalálta e film hősének, Fantozzinak az alakját. Csakhogy míg a film- történet klasszikussá vált kis­embereiben az esendő és meg­csúfolt emberség volt az alap, és csak ezen túl voltak még mulatságosak is. Fantozzi, ez a mai olasz slemil már csak ütődött, kelekótya, kétbalkezes és mafla. Szánni, megsajnálni, vele együtt érezni nem tu­dunk, s egy idő után a film­komédiák ezerszer elsütött poénjainak újbóli ismétlődé­sein sem tudunk nevetni — még mosolyogná sem. Fantozzi a néző idegeire megy, ahelyett, hogy meghatná, megindítaná. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom