Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

1978. AUGUSZTUS 17., CSÜTÖRTÖK 5 JEGVERES UTÁN Fizet a biztosító Az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságától érdek lód tünk: felmértélc-e már a múlt heti vihar okozta kárt? Az illetékes osztályveze­tő közölte, hogy a vihar a me­gye 17 gazdaságának nyolc­ezer hektárén pusztított. A legnagyobb károkat a nagy- kátai járás megyehatár felé első részéről jelentették. A tá- piószentmártoni Aranyszarvas Tsz-ben szinte teljesen el­pusztult nyolcvan hektárnyi szőlő, tizenhárom hektárnyi tök, tizenhat hektárnyi alma és százötven hektárnyi gabo­natermés. A terméskiesés miatt adó­dó pénzügyi nehézségek áthi­dalására a két szövetkezetnek eddig csaknem nyolcmillió fo­rint növénykártérítési előleget utalt ki a biztosító. Farmos környékéről száz­hatvan kárbejelentés érkezett. Ezek kétharmadát — 120 ezer forint értékben — már szin­tén rendezték. Önkiszolgáló gépkezelők Hol vannak az emberek? Mintha kétbalkezes varázs­ló pálcájának intésére tör­ténne, sorra állnak le a gépek a műhelyben. Furcsa átalaku­lás veszi kezdetét; a gépkeze­lők rakodnak, ládákat huzigál­nak, anyagot készítenek a ke­zük ügyébe s amit megmunkál­tak, azt az épület végén lévő tárolóba hordják. A művezető a targoncát vezetve int oda kísérőmnek, aki viszont nekem azt magyarázza: nincs egy szem segédmunkás sem, immár harmadik hete, s más híján e képtelen munkamegosztás lett a kiút, önkiszolgálók a gépke­zelők. S a kérdésre, mennyibe kerül ez, mármint veszteség­ben, a drága berendezések ál­lásidejében, húzza a vállát, hi­szen ennek firtatása helyett inkább azt mondanám meg, honnét keríthetnének hat se­Ezemydcszázan a medencében ISKOLAI USZODA SZÁZHALOMBATTÁN ■— Szeretsz úszni? — kérde­zem a kisfiút, aki egy bravú­ros kanyar után mellettem fé­kez kerékpárjával. — Én igen. — Csak te? Az osztálytár­said mem? — De, ők is. — És tudtok is? — Ö, én már második óta jeles .vagyok! — Ez igen! De miért nem elsőtől? — Mert elsőben még nem volt uszoda. A rövid beszélgetést aligha nevezhetjük mélyértelműnek, de a százhalombattai II. szá­mú iskola előtt elhangzott mondatokból annyi mégis ki­derült, hogy nem döntöttek rosszul azok, akik az iskolai uszoda, a tanuszoda építésére szavaztak. Ma már a harma­dik osztályt végezte, s igazán nem rossz eredménnyel. Heti egy óra — Az uszoda születésének körülményeiről, Dávid László, a II. számú Ságvári Endre Ál­talános Iskola igazgatója a kö­vetkezőket mondta el: — A tanács a városszépítő mozgalomban nyert negyed- millió forintját ajánlotta fel az uszodaépítésre. A Dunai Kő­olajipari Vállalat és az iskola között 1968 óta fennálló Egy üzem — egy iskola kapcsolat eredményeként azt vállalta, hogy az 1975—76-os tanévben segít megteremteni a sportis­kola létrehozásának feltételeit. Arról se feledkezzünk meg, hogy a lakosság majd egymil­lió forint értékű társadalmi munkát végzett, amíg az uszo­da felépült. Így készült el az 1975—76-os tanévre a medence, amely igazgatásilag a II. számú isko­lához tartozik, de természete­sen használják a többi iskola tanulói is. Működése fölött a városi tanács művelődésügyi osztálya gyakorolja a felügye­letet. A tanuszoda egyébként minden tizennégy éven aiuli gyermek rendelkezésére áll. — Négy évvel ezelőtt beve­zették az iskolákban a heti harmadik testnevelési órát. Az "úszásoktatás nem kötelező, de mi ezt a harmadik órát az uszodában tartjuk. Közel a Duna, szeretnénk, ha a gyere­kek megszereznék a vízbizton­ságot. Egy tanév alatt minden tanulónak le kell tudnia úszni huszonöt métert. Minden hé­ten hétfő reggeltől a hét vé­géig minden általános iskolás — ezernyolcszázan vannak — eltölt egy órát a medencében. Hasznos együttműködés — Ráadásul itt edzenek a sportiskolások... — Igen, a DKSK-val kötött megállapodásunk értelmében a sportiskolások is használják az uszodát, viszonzásul a Dunai Kőolajipari Vállalat karban­tartja a berendezést. Az év közbeni napirend tehát az, hogy reggel fél nyolcig, vala­mint este hat-kilenc óra kö­zött és .vasárnap délelőtt a sportiskolások edzenek, nap­közben órarend szerint folyik az iskolai úszásoktatás. He­tente kétszer helyet kap ná­lunk a DESE kajak-kenu szak­osztálya, melyben az iskola ta­nulói közül hetvenen sportol­nak. Alakulóban van az MHSZ városi szervezetének könnyű­búvár szakosztálya is, mely szintén itt tartja az edzése­ket. Az uszoda tehát jóformán egy percig sem pihen, s ez örvendetes tény. A rendszeres úszásoktatás, a tehetségek fi­gyelemmel kísérése meg is hozza az eredményt: a sport­iskolások a megyei pontgyűjtő versenyen kétszer is megsze­rezték az első helyet, az isko­la lányúszói az úttörő-olimpián szerepeltek sikeresen. Egyálta­lán: gyümölcsöző az együtt­működés az iskola és a DK- SK között — a tehetséges gye­rekek a verseny .jellegétől füg­gően indulhatnak az általános vagy a sportiskola színeiben. Ilyenkor nyáron természete­sen megváltozik a napirend. Július 20-ig délelőtt, kora dél­után a nyári napközisek, dél­után négytől a sportiskolások vették birtokukba az uszodát. Ezután a kéthetes karbantar­tásra került sor. — Az uszoda egész évben működik — mutatja az igaz­gató az agropiaszt műanyag­ból készült tetőt —, kitűnő a hőszigetelés. A Műanyagipari Ktsz háromévenként meg­vizsgálja, átfesti a műanyagot. Jönnek az óvodások is . A huszonöt méteres, négy rajtköves medence vizét ne­gyedévenként leeresztik, cse­rélik, hetente, vasárnap dél­után fertőtlenítik. Az egész­ségügyi, higiéniai igényeknek tökéletesen eleget tesz az az ülepítő, vízcserélő berendezés is, amelyet az INTERÁG-on keresztül Milánóból kaptak — egy nap alatt folyamatosan ki­cseréli a vizet. Naponta átlagosan három­száz gyerek ugrik fejest, tal­past a medencébe. S hogy az úszás előtt-után kultúrált kö­rülmények között öltözhesse- nek-vetkőzhessenek. arról négy, jól felszerelt öltöző, töb­bek között óriási hajszárító berendezés gondoskodik. A közeljövőben, a téli időszakra gondolva, várakozóhelyiséget építenek az öltözők előtt. A nagykarbantartás után a gyerekek újra birtokukba ve­hették a medencét, a megye egyetlen iskolai uszodáját, amellyel évente kétszer, a ver­senyeken, más települések kis­diákjai is ismerkedhetnek. S hogy az iskolai létesítmény a még fiatalabbak úszástanításá­ra is használható, azt nem egy százhalombattai óvodás bizo­nyíthatja: az elmúlt évben he­tente két órán keresztül ők is örülhettek a víznek, s ha a medence bírja ezt a tempót, a nagycsoportosok a következő tanévben is lubickolhatnak benne. Szabó Ernő gédmunkást, mert ennyi hiányzik ebből a műhelyből, a gyárból pedig, kerekítve, hetven. Kiszolgálóeszközök nélkül Sematikusan ismerős hely­zet. Olyannyira az, hogy ipar­ágtól, iparcsoporttól függetle­nül jellemző lehet az ipar bár­mely területére. Az önkiszol­gáló gépkezelők e fura intéz­ménye azonban meglehetősen sokba kerül, mert amíg a gép áll, addig áru sem készül, s a bot-, valójában a szervezetlen­ség csinálta segédmunkások át- kozódva teszik azt, ami nem a dolguk, amihez értelemszerűen semmi közük nincsen. Lassan mégis megszokják a megszok- hatatlaní, mert mi mást tehet­nének? Ügy vélik, olyan ez, mint a sorscsapás. Az a baj, hogy irányítóik is így véleked­nek. Miközben azon siránkoz­nak, hogy nő, növekszik a gyárban a- kisegítő tevékeny­ségen foglalkoztatottak száma, s apad az alaptevékenységen dolgozóké. Hol vannak akkor ezek az emberele? Például ép­pen ott, a műhely végében, ahol órák óta kínlódnak a fal­bontással, az új energiakábel helyének kialakításával; véső­vel és kalapáccsal ügyködnek. Van ilyen feladatokra célszerű kézigép! Igen, de arra nem fu­totta még. S abból hány ilyen eszközre telnék, ami termelési értékként elvész az önkiszol­gáló gépkezelés miatt? Látszólag ellentmondva az eddig leírtaknak: az iparban tavaly a fizkai dolgozók 49,2 százaléka foglalkozott kisegítő tevékenységgel, ami nemzetkö­zi összehasonlításban rendkí­vül magas, kedvezőtlen arány. A kisegítők e népes tábora el­sősorban anyagot mozgat, ja­vít, karbantart, tehát — vél­hetjük — hasznos, szükséges feladatokat lát el. Igaz, csak éppen meghökkentően ala­csony hatékonysággal, gépek, eszközök, szervezettség híján jórészt kézzel téve mindezt. S mert ugyanakkor gyarapszik az iparban —: az alaptevékeny­ségben —, a gépi munkahelyek száma — ami a kétségtelen korszerűsödés jele —, egyre gyakoribb, hogy az új műhely drága termelőberendezései azért állnak, mert a kiszolgá­lás eszközeire már nem futot­ta a pénzből. Emiatt azután megoldhatatlan a folyamatos anyag- és alkatrész-továbbítás, a szerszámpótlás, a késztermék elvitele a gépek mellől, illetve úgy oldódik meg, hogy mind­ezt a kezelők maguk csinálják, önkiszolgáló rendszerben, mél­tatlankodva. 1 rangú szerep jut a szállítás, anyagmozgatás, raktározás, ja­vítás, karbantartás, s a más hasonló, kisegítő feladatok gé pesílésének. Erre nincs forint, bár persze lenne, ha egy-egy fejlesztésnél a hamis szemlé­let nem torzítaná el az arányo­kat az improduktív eszközök javára. Amiket azután nem képesek megfelelően kihasz­nálni, éppen az improduktív­nak vélt eszközök mellőzése miatt. Megcsúfoli teljesíímény Az ezen a módon megtaka­rítani vélt forintok sokszoro­sát követeli azután, hogy a gépkezelők maguk futkosnak mindenért, s eközben nem ter­melnek sem ők, gyakran nagy szaktudásukkal, sem gépük, berendezésük, a beépített ké­pességgel, teljesítménnyel, így már érthetővé válik az a vizsgálati adat, hogy az alap- tevékenységen foglalkoztatot­tak munkaidejük egyharmadát (!) miért töltik másfajta,leg­többször a kisegítő tevékeny­ség körébe tartozó feladatok megoldásával. Érthető, de el nem fogadható helyzet. S azért elfogadhatatlan, mert azt csúfolja meg, amit mostaná­ban annyit emlegetünk, s jogo­san emlegetünk, a teljesít­mény-elvet. Veress Tamás Tiszta vizet a Dunába A Palota-szigeten szovjet tervek alapján épül az ország legnagyobb — napi 560 ezer köbméter kapacitású — szenny­víztisztító telepe: Cséry Pál, a Csatornázási Művek főosztály- vezetője elmondta: a Szovjet­unióban több százra tehető az ehhez hasonló létesítmények száma, tervező és kivitelező kollektívájuk nagy tapasztala- tú, felkészült szakemberekből áll. A budapesti beruházás meg­valósítására a Moszkvai Álla­mi Kommunális Vízvezeték­éi Csatornázási Tervező-Kuta­re — a devizára —, mind pe­dig az építési időre vonatko­zóan nagyon kedvező ajánla­tot kaptunk. A szovjet mérnökök a bu­dapesti sajátosságokat és adott­ságokat figyelembe véve ké­szítették el a terveket, ame­lyeknek alapján tavaly a Víz­ügyi Építő Vállalat megkezd­te a munkát. A nagy beruházás első ré­szét, a napi 140 ezer köbmé­ter kapacitású szennyvíztisz­títót várhatóan 1980-ban adják tó Intézettől mind a köitség- • át rendeltetésének. Pest megye határánál épülő csatornarendszer a békás- megyeri lakótelepről érkező szennyvizet csak szűrés és ülepí- tés után engedi a Dunába. Az új csatornarendszer egyben te­hermentesíti a régi, már meglevő hálózatot is. Fényes Tamás felvétele Gombó Pál Kezdetleges szervezés Elgondolkodtató tényeket tárt fel az a vizsgálat, mely az új beruházásoknál a kisegítő tevékenység helyzetét, színvo­nalát kívánta megállapítani. Kiderült, hogy a jelentős fej­lesztési összegek ellenére növe­kedett ezeknek a helyeknek a többségén a kisegítő tevé­kenységet folytatók aránya, vagy jobb esetben változatlan maradt, csökkenést viszont alig néhány esetben lehetett tapasztalni... ! S nem ott a magyarázat, hogy azért terjed a fura önkiszolgálás, mert hiányzik a munkaerő, ^hiszen ott van valahol a gyárak ka­puin belül, csak éppen onnét tűnik el, ahol a legjobban kel­lene, ahol valóban nélkülöz­hetetlen. A bűvösnek látszó kör úgy alakul ki, hogy a rendelkezés­re álló munkaerő tevékenysé­gének megszervezése Riasztóan kezdetleges, s ugyanakkor a beruházásoknál csak huszad­Cóiitörtöhi Lobiéi n. Ügy lehet, az időjárás teszi, amely ad nekünk g hideget, meleget. Ha napozni akarunk, elered H a zápoz*, ha kabátot veszünk fel, megizzaszt a || nap, Egyszóval: kissé keserű a kedvem. A Ű történetek is. KÁRTEVŐK A világért sem állítanám azt, hogy vala­miféle egyszerű párhuzam volna természet •és társadalom között. Sőt. Például a ter­mészetben, melynek a mezőgazdaság ré­sze, évmilliárdok alatt alakultait ki a növé­nyek, évezredek alatt a kultúrnövények faj­tái és velük párhuzamosan a rajtuk élősködő kártevők. Na ugye! Mármost az ember nem volt tehetetlen a ’kártevők elleni küzdelemben, égette, irtotta őket, itt-ott eredménnyel. Például felta­lálta a rézgálicot a peronoszpórák ellen. Ámde a mi századunk a tudományos és tech­nikai forradalom hatalmas lázában kitermel­te a DDT-t és társait, utódait, stb, ami olyan csapás volt a kártevőkre, hogy máig sem, heverték ki. Csak sajnos a DDT, társai, utó­dai, stb. maguk vették át a kártevő szerepét. Felhalmozódnak a vizekben, megtámadják a halakat, kacsákat, valamint a bennük to- vábbhaímozódott vegyi anyagokat fogyasztó nagyobb emlősöket. A tudomány azonban nem azért fejlődik szüntelenül, hogy megadja magát. Dehogyis, olyan specifikus kártevőket károsító kártevők után kutat, amelyek kiszoríthatják a DDT és utódai használatát. Közeleg az idő, amikor féreg a férget, bacilus a baciust, vírus a ví­rust javunkra eszi. Most már csak a felhalmozódó vegyszerek ellen kellene tenni valamit. Én bízom a tu­dományban! Ki fogják tenyészteni azt a fér­get. vírust, vagy baktériumot, amelynek kedvenc eledele a DDT, továbbá társai. És, ha elfogyasztva e kedvenc élelem tartalékait netán rátérnének a gabonakosztra, majd ak­kor ellenük is fel fogunk fedezni valamiféle irtózatos irtószert. így fejlődünk szüntelen, így termelünk feladatokat utódainknak, a következő évezrednek. BALESET Egy bizonyos Kerecske Ede nevezetű amatőr gépkocsivezetőt elkapott a félsz, hogy baleset áldozata lesz. Tragikus követ­kezményű előzések lebegtek a szeme előtt, frontális és srévizaví ütközések réme kísér­tette. Fokozta az óvatosságot, nem előzött, in­kább tűrte, hogy őt előzzék, lassan hajtott, és óvatosan ami meg is látszott a kocsiján, mert farát váratlanul fékezésre kényszerült gépkocsü: első lökhárítója horpasztotta dim- bes-dombosra. Mégis úgy-ahogy megnyugo­dott. Ekkor azonban újabb rémképek tolul­tak agyába: ő fog elütni valakit. Az ismeret­len gyalogost beszállítják a baleseti sebészet­re, ahol gondos kezelésben részesül, de ö, Kerecske Ede. bíróság elejbe kerül. Szörnyű tortúra vár rá. míg végül jogerősen elítélik és bevonulhat Baracskára megkezdeni a börlönéletet. Természetesen eszébe ötlött, hogy abba is hagyhatná a vezetést. De, mint az Ede keresztnév is mutatja, férfi volt és egy férfi nem hátrál meg mindenféle képzelgések^ elől. Ám retteg, de nem hagyja el a süllyedő vo­lánt’ Mégis, minden egyes út megviselte. Kü­lönösen tizenharmadikán félt. Hallatlan erő­feszítéssel araszolta végig. a Rákóczi utat, görcsösen tartotta a sávot Budán, inkább kullogott egy vastraverzeket hordozó behe-, mót teherszerelvény után. Megállt .mielőtt befordult, még ott is, ahol neki volt előnye. Végül leparkolt egy csendes mellékutcában. Sikerült! Gyalog lesétált a főútvonalra, ahol dolga volt. Ott ütötte el egy Trabant, amely­nek vezetője nem számított rá, hogy fütyö- r ész ve, ámde váratlanul lelép az úttestre. A baleseti sebészetre szállították, ahol gon­dos kezelésben részesült. A Trabant vétlenségét azonnal megállapí­tották. jjI SZÁLLODA ’ A minap a rádióban félvilágosítottak. Nem újdonság a szállodaiparban, de mégsem elég­gé köztudomású, hogy nem-házaspárok is bérelhetnek közös szobát. Meg is magyaráz­ták, ennek morális és politikai hátterét, per-, sze kellő óvatossággal. Valóban, rendkívül erőteljes érv, hogy a szállodai portás, sőt a főportás sem hatóság. Nem jogosult házas­sági oklevelet kérni, de még a Személyazo­nossági Igazolvány hátsóbb, bizalmasabb ré­szébe belelapozni sem. A nevek eltérése meg hogyan is tűnhetne fel neki, amikor manap­ság már a nő leánynévvel is résztvehet a há­zasságban. Dehát mire jogosult mégis a portás? A portás jogosult egyes párokat elfogadni, má­sokat nem elfogadni. Mert a portásnak olyan szeme van, hogy észreveszi a viszonylatokat is. Villámgyorsan lereagálja, hogy áhá, ez a lány ma már másodszor és második férfival akar közös szobában hálni. Az ilyesmi gya­nús neki. és csak akkor engedi fel őket, ha külön szobát bérelnek mindketten, a hölgy is, a kettes számú férfi is. Ilyrródon világos, hogy a szálloda, mint morális intézmény feladata magaslatán áll, őrködik a gyakorlott személyzet ébersége. Kevésbé világos, hogy a szálloda, mint bizo­nyos csoport és személyi érdekek megnyil­vánulásának színhelye hogyan működik. Destruktív fantáziám el tudja képzelni, pél­dául a következő két jelenetet: Belépnek: szerelmes férfi és szerelmes nő. Közös szobát kérnek. A kérést a portás megvizsgálja, a személyazonossági iga­zolványokat megnézi, a nő neve után semmi­féle -né nincs. Szoba sincs. A nő úgy remeg, hogy a férfi gyorsan kivezeti. Belép: ismerős hölgy és ismeretlen fér­fi. Az ismerős hölgy odaköszön a por­tásnak,. majd leül egy zsöllyében. A férfi odaviszi a két személyazonossági igazolványt: a sajátjába, mivel a hölgy erre már előre fi­gyelmeztette, piros hálapénz lapul. A portás megköszöni, átnyújtja a kulcsot. Mert az én fantáziám szerint manapság nemcsak a házasság nélküli szerelem, de a személyi érdekeltség sem szégyen, csak szin­tén illik formák közé önteni. De ismétlem, az én fantáziám destruktív. Egyébként, mielőtt helyreigazít az ipar, köz­löm: jobb megoldást miagam sem tudok java­solni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom