Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
Szabad szombat szeptembertől ok éves kísérletezés után 1976 őszén lehetővé vált, hogy az ^ általános iskolák alsó tagozatában bevezessék a 11 napos ciklust. Azóta eloszlottak a kezdeti kételyek, amelyek nem nagy jövőt jósoltak a nagy horderejű intézkedésnek. A tapasztala- I tok egyértelműen pozitívak: kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak j lettek a kisiskolások, hiányzásuk ugrásszerűen csökkent. Napiren\ den volt azonban a kérdés: a felsőtagozaton tanító pedagógus és í diák nem érdemel szabad szombatot? Az sem mellékes körülmény, I hogy számos családban szinte semmire sem mentek a szabad szomi battal, mivel a nagyobbik gyerek felsőben tanult, s a hét minden napján kénytelen volt iskolába menni. Megszűnnek az efféle gondok: az oktatási miniszter utasítása j értelmében szeptembertől valamennyi általános iskolásra és neve- 1 lőre vonatkozik a 11 napos munkarend. Ez év őszétől kezdik bevezetni az új tanterveket, ezért az intézkedés megvalósítása nem járhat együtt óraszámcsökkentéssel. j Mi hát a teendő? Bizony nincs más lehetőség, csakis a tanév meghosszabbítása. Siessünk gyorsan hozzátenni: korántsem arról van szó, hogy ezúttal a gyerekek június végéig görnyednek majd az iskolapadban. Némileg kurtább lesz a téli, illetve a tavaszi szünet, s ezzel lehetővé válik, hogy legkésőbb június 20-ig minden iskolában befejeződjék a tanítás. Az intézkedés mellett aligha kell érvelni, hiszen az illetékesek úgy rendelkeztek, hogy az iskolai szabad szombatok egybe essenek a szülőkével. Igaz, nem minden felnőtt szabad szombatos, s az is elmondható, hogy nem mindenkinek esik egyben a hétvégi kettős pihenőnapja az országban kialakult formával. A fő cél mégis az, hogy pihenésben, szórakozásban, otthoni munkában többet legyen együtt a család. Mód nyílik tehát arra, hogy a tanácsok művelő- [ dési osztályai — ha helyileg a szülők többsége másik héten kapja meg a szabad szombatot, mint az országban általában — ennek alapján jelöljék ki az iskolában is a pihenő napot. Bármilyen rugalmasan is kezelik ezt az intézkedést, sajnos I minden szempontot nem lehet figyelembe venni. Lesznek szép | számmal szülők, akik dolgoznak azon a napon, amikor gyermekük iskolájában nincs tanítás. Természetesen gondoskodnak az oktatási intézményekben felügyeletről, nem kell tehát attól tartani, hogy az intézkedés több kárt okoz, mint hasznot. A felmérések szerint az elmúlt két tanítási évben az alsósok 10—15 százaléka vette igénybe az ügyeletet, ez az arány várható az intézkedés kiterjesztése után is. A többség, a gyerekek 85—90 százaléka — remélhetőleg — számos élménnyel gazdagodhat a szabadnapok révén. Ez mindenekelőtt az édesanyákon, édesapákon múlik. F. Gy.------------------------------------------------------------------------------------------------------Lá ng a kőtömb közepén 3 A pécsi,' salgótarjáni munkabeszüntetések után, 1928 vihar i előtti csöndjében november 23-án kitör, szinte váratlanul, a pilis§ vörösvári bányászok héthetes sztrájkja. A mintegy ezerhatszáz I sztrájkoló bányásznak Salgótarjánból küldték a vörös segélyt. | Ott voltak a Budapestre induló tüntető menetben a pilisvörösvári, | pilisszentiváni asszonyok is. A tények ma már történelmi adatok; I ha a sztrájk nem is hozott átütő eredményt, ha le is tartóztatták a 1 solymári akna sztrájkszervezőit, ha többen ki is vándoroltak Fran! ciaországba; növekedett a munkások, bányászok harci egysége. Pi= lisvörösvárott és mindenütt az országiján, ötven éve történt a nagy= szabású megmozdulás, de aki ma Pilisvörösvár szépülő utcáit, új 1 gimnáziumát szemléli; nyomát sem látja a hajdani szegénységnek I és erőszaknak, csak az öregek emlékeznek arra, hogy a Hinora ven1 déglőben gyülekeztek, hogy Guth József és Fetter hentes hitelbe adi taa húst a sztrájkotoknak, hogy Mártái Józsefnek eltörték a lábát a 1 csendőrök. Ötven éve tudták meg végérvényesen a pilisvörösváriak, | hogy csak egy új társadalom tudja megszüntetni szenvedésüket; a | kizsákmányolást. Az 1928-as pilisvörösvári sztrájk ma már törtéI nelem. Az ötvenedik évfordulón avatják fel a tanácsháza előtti = téren Bajnok Béla bányászemlékművét Gyulán született 1937-ben, s a kőfaragó szakma elsajátítása után 1961- ben került Budapestre, ahol a Kivitelező Vállalatnál dolgozott a Művészeti Alap szobrászaként, Pilisvörösvár- ra 1969-ben került, ahol önálló kiállításon is bemutatta szobrait, kisplasztikáit. Békéscsabán és a budai járásban is díjat nyert műveivel, Kubikosa szerepelt a Műcsarnokban, a magyar szobrászat országos tárlatán. Kétkezi dolgozó szülők gyermeke Bajnok Béla. Rokonai között is találunk hajdani pilisvörösvári bányászokat, ezért minden alkotása az ő életük körét érinti. Talicskásokat mintázott, öreg pásztort, családot. Egyforma lendülettel kezeli a követ, a fát. Kohón György portréja és a Mózes reTestet ölt a művész látomása a budakalászi kőbányában meklés. Mivel mindig fák és hegyek között, vagy a Tisza mellett, a nagy lapályon élt, szobrokká tudta, tudja előhívni a halakat, a vadludakat, a lovat, a bölényt. Szépek, ötletesek bronzérmei. A Kistarcsán épülő kórház is megjelenik egyéb érmén, a vadászkürt is, mely a Pilis-völgye zenés hagyományait jelképezi. Ö készítette a Budai A kistarcsai kórház emlékérme Járásért emlékplakettet is. Műterme: telített. Kész szobrokkal, vázlatokkal, tervekkel. Az egyik vörös márványtömböt, bányászfigurák népesítik be, ez a hamarosan felavatandó pifis- vörösvári bányászemlékmű előzetese. Tervét tavaly mutatta be először kiállításon, itt kapta a megbízatást a járási és nagyközségi párt- és ' állami szervektől, hogy az évfordulóra készítse el monumentális alkotásként. Budakalászon, a kőbányában faragja a nagy mészkőtömböt, segítője az üzem Rákóczi brigádja, s ha elkészül a mű, a tatabányaiak vállalták a szállítást. A régi bányászok utódai, Szindbád terápiája Az első Sírvers, merő szórakozásból: Itt nyugszik Huszárik Zoltán, Élt 9 hónapot az anyja ölében, Majd nyugtalanul a világ ölén. Találó bizony ez a versike, amellyel egy rosszul időzített kérdésre válaszolt Huszárik Zoltán, a csodálatos színekben, sajátos képsorokban és zenében gondolkodó filmrendező, aki szinte magában hordozza a Krűdy- hős Szindbád érzelmeit, élettempóját, nyugtalanságát A közérzetéről faggattam 1976 télutóján, amikor fönt a hótákarta Blikkben a Budapesti mesék című filmet forgatták. Nem volt éppen szerencsés a kérdés, hiszen az említett filmet nem Huszárik vezényelte, színészként állt a kamera elé: egy vézna, szemüveges figurát alakított, Ablakost, aki saját testén, pontosabban életén lendíti tovább a film sárga villamosát S ilyen szituáció közepette kopogtattam a kérdéssel: milyen a közérzete? Döbbenten jegyzem az alkalmi strófát, s nyomban elhatározom: egyelőre nem írom meg ezt a beszélgetést Majd. Később.., Huszárik nem hagy időt a tépe- lődésre. Bajnok Béla A filmrendező. — Ha egy filmrendező filmet csinál, akkor jól érzi magát ám ha nem dolgozik, akkor bizony elég kutyául. Mostanában rossz passzbam vagyok, valahogy nem jönnek össze a filmjeim. Készen áll a Kodolányi forgatókönyvem, szeretnék filmet csinálni Füst Milán egyik nagyszerű regényéből a Feleségem történetéből, töröm a fejem egy Bartók-filmen, érdekel Csokonai is, de mindenekelőtt a Csontváry-téma foglalkoztat — Ez öt film. Vagyis, Huszárik dolgozik, alkot — Persze, hogy dolgozom. Csakhogy én olyan vagyok, mint az elefánt hosszú a kihordási időm. S a témákat mindig azért hordozza, formálja az ember, mert bizton reméHárom találkozás Huszárik Zoltánnal míg a másik szféra a valóságos Csontváryról szól. E kettő természetesen találkozik, perel egymással és nyilvánvaló, hogy a filmbéli rendező vállalkozását legyűri a nagy em-, bér, vagyis Csontváry győz. Remélem, ’77-ben elkészül a film, amely., nek főszerepét, a színész-Csontváryt barátom, Latinovits Zoltán játssza. — Az a sírvers nem hagy nyugodni. Mintha keserűség törne ki a sorokból. — Ami a keserűséget illeti, az bizony gyakori vendég nálam, de azért túlteszem magam rajta. Ha jól meggondolom, szerencsés vagyok, mert sok mindennel foglalkozom. Ha már nagyon nem mennek a dolgok, tehát érzem, hogy ebben az évben, vagy a jövő esztendőben nem csinálok filmet, akkor van néhány kisegítő műfajom. Sokat rajzolok, könyveket csinálok, illusztrálok a kiadóknak, ugyanakkor nagyon érdekel a színház is. A közelmúltban remekül éreztem magam, életem egyik legszebb két hónapját töltöttem Debrecenben, ahol Örkény Macskajátékát rendeztem, amellett terveztem a díszletet és a jelmezeket is. Ez az én munkaterápiám. Most pedig játszom a Budapesti mesékben. Igazán boldog vagyok, hogy Szabó István meghívott erre a szerepre. Időm van, szívesen csinálom, igaz, olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják, hiszen nem én irányítom a forgatást, csupán végrehajtom a rendező instrukcióit. Ilyenkor legjobb, ha az ember egyszerűen kikapucsolja azt, hogy ó is rendező. A sírversnek pedig külön története van. Hamarosan bemutatják új rövidfilmemet, amelyben egy háború okozta totális halállátvánnyal A művész és néhány kisplasztika akik 1928-ban is támogatták pilisvő- rösvári bányásztestvéreiket. Kérdezem Bajnok Bélát, mi inspirálta, mi hevíti az emlékmű tervezésekor, munka közben? Így válaszol: Kötődjön az ember a földhöz, ahol él Hallottam, olvastam a pilisvörösvári bányászok helytállásáról, Kaptam egy bányászlámpát is, bronzba álmodott formája lesz az emlékmű szíve; először megcsináltam magamnak, s mivel kérték, megcsinálom a közösségnek is. Itt nem volt robbanásveszély a bányában, ezért használták a karbidlámpát Ügy tervezem, hogy a négyméteres kőtömb középpontjában égjen ez a láng, a legyőzött múlt és a holnap erős szimbólumaként. Miközben szobráról beszél, ars poeticáját is megfogalmazza. Nem választhattak volna jobban Bajnok Béla személyénél, aki nemcsak kitűnő szakember, hanem a helyi hagyományok hiánytalan ismerője is. Aki szoborkészítés közben is eszmecserét folytatott öreg pilisvörösvári bányászokkal, s mindennél jobban örül, hogy szobrát szobruknak érzik. Faragás közben az sarkallja, hogy a mű a tervet is felülmúlja. E szobor emlék és emlékeztető lesz, hirdetni fogja a budakalászi mászkőtömb és a bronzzá nemesült karbidlámpa égő fénye, hogy Itt 1928-ban a pilisvörösvári bányászok elszánt és következetes harca már e jövőt építette. LOSONCI MIKLÓS 11 meg is születik a film. Hogy mást ne mondjak, egy gyereket is úgy érdemes megcsinálni, ha biztosak vagyunk benne, meghalljuk majd üvölteni, sírni, kacarászni. Nos, mostanában néhány próbálkozásom, hogy úgy mondjam, elvetélt — Ezért a keserűség, a rossz hangulat? — Inkább türelmetlenségnek, nyugtalanságnak nevezném. Évek óta nem csináltam játékfilmet a Szindibád volt az első és az utolsó is. — Ez igaz, ám a Krúdy-film nem-' csak sikert hozott hanem a mérce rangjára emelkedett. Ha már itt tartunk, megkérdeztem: az alkotás folyamatában gondol-e a közönségre? A kritikusok véleményére? — Kosztolányi egy mondatával válaszolok, amely valahogy így hangzik: az ember munka közben senki mással nem foglalkozhat, csakis önmagával. Én ehhez tartom magam. Csak azzal törődöm, csak az ingerel, hogy a film, amit csinálok, jó legyen. Hogy hogyan fogadják, az már nem rám tartozik, s nem is tudom megítélni pontosan a különböző vélemények igazát Filmjeim visszhangjára igazán nem panaszkodhatok. Engem tulajdonképpen még senki nem bántott, a kritikusok sem. — A Kosztoiányi-mondás szépen hangzik ugyan, de vajon elegendő-e, ha egy rendező csak önmagával foglalkozik? — Egyszer megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy mivel foglalkozom, akkor azt mondtam, hogy magammal. Mire vagy kiváncsi? — kérdezte, hát önmagámra, mert nem ismerem eléggé magamat, s ezért nyugtalan vagyok — felelte. — Ez a nyugtalanság vezetett a Csontváry-témához? — Ez is, meg a tehetség csodálata. A készülő film tulajdonképpen egy perlekedés a zseni mítoszával. Ez egy belső vita, a filmrendező, a filmíró és egy szerencsétlen fickó, a színész között, akit kiszemelek Csont- várynak. Mindez két síkon játszódik az egyik saját magamban — ez kísérlet arra, hogy felderítsem ki volt ez az ember és mi a titka annak, hogy valaki zseni legyen — szeretném rádöbbenteni az embereket arra, hogy ezzel nem lehet játszani. A film születése egy régebbi élményhez kapcsolódik. Amikor 1972- ben Tbilisziben jártam, kimentem a temetőbe is, ahol a következő feliratokat láttam a fejfákon, illetve a sírköveken: „Élt két percet, négyet, ötöt, hatot, hármat.” Nem értettem, odamentem hát a temetőőrhöz, aki elmondta, hogy náluk az emberek nem azt vésetik a fejfájukra, hogy hány évig éltek, hanem azt, hogy hány percig voltak boldogok. — Ml lesz a film címe? — A piacere. Vagyis: tetszés szerint... A második 1977. Miskolc. A rövidfilmfesztiválon a közönség és a kritikusok körében egyaránt sikert arat az A piacere, ez a húszperces remekmű, amely a halállal perlekedve egy meghosszabbított élet lehetőségét szuggerálja a nézőbe. A film elnyeri a nagydíjat, Huszárik átveszi, majd kattan a fényképezőgép és refrénsze- rűen ismétlődik a kérdés: milyen a közérzete? — Javul. Örülök, hogy a közönség érti, miről is van szó ebben a filmben. — Es a Csontváry? — Császár István már megírta a forgatókönyvet. Hiszek benne, úgy érzem, ebből film születik... A harmadik Próbafelvétel a filmgyárban. Várai kozó, feszült izgalom. Latinovits már nem játszhatja el a neki szánt szerepet, ám az alkotók a művész és barát emlékének ajánlják a készülő Csontváry-űlmet. Huszárik Zoltán a sok-sok jelölt közül most másodszor is megtalálta főszereplőjét: Csontváryt Innoken- tyij Szmoktunovszkij, a Moszkvai Művész Színház jeles színésze játszi sza, aki Csehov Ivanovjának címszerepében aratott sikert Budapesten. —- Közérzet? Huszárik már mosolyogni is tud; — Dolgozom, tehát jó! Ebben maradunk. *****<■.. MÁRKUSZ LÁSZLÓ I
