Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

f&.r.rrt 1978. AUGUSZTUS 13., VASÄRNAP A világon a legnagyobb Dömsöd lapálytenyészete Kétezer svéd gazda portáján fordult meg Fekete József dok­tor, a dömsödi Dózsa Tsz fő­állattenyésztője négy év alatt. Az általa vásárolt vörös-tarka ■— négyszáztíz tehénből álló — állomány minden példányára külön alkudott a tenyésztők­kel. Az eredmény: Dömsödön van a világ legnépesebb svéd­lapály tehenészete. De beszél­jen róluk a szakember. — Egy borj as tehéntől a zsí­ros tejből — négyszázalékos — átlagosan ötezer 300 liter tejet fejünk ki évente. A svédek es­küsznek erre a fajtára, amely szerintük megelőzi a világre­korder Holstein-Frízt is — mondja Fekete József szerze­ményéről, miközben az óriás, 254 férőhelyes istállóban béké­sen kérődző állatokat mustrál- gatjuik. Hagyományra — húsgyár — Állításuk nem alaptalan. Az észak-európaiak azt mond­ják, hogy az amerikai fekete­tarka több, de hígabb tejet ad. Nem akarjuk elvitatni a Hols­tein-Frízt tartó gazdaságok vá­lasztásának helyességét, de az eddigi tapasztalatok igazolják svéd partnereink kijelentéseit. — A Dózsában tehát bevált az északi lapály — mondja a fő­állattenyésztő. A szarvasmarhatelep istál­lóiban a tejelő állományon kívül 150 szopós borjú, 600 hízóbika és 420 üsző áll. A mintegy 1700-as marhalétszám nagyságrendje akkor érzékel­hető igazán, ha ismerjük, hogy mekkora terület tartja el ezt a temérdek jószágot Egy adat a sok közül: 140 ezer liter tej jut száz hektár mezőgazdasági területre. Ennyi állat a 1177 hektár szántóra magában is elegendő lenne. A Kiskunság eme tájain azonban hagyo­mány az állattartás, s amikor a beruházásra az eredményes gazdálkodás következtében pénzük is volt — ennek éppen tíz esztendeje — a tradícióra valóságos húsgyár épült. A szarvasmarha mellett juhot is tartanak. Az ezer hektárt meg­haladó legelőn hét nyáj talál élelmet. A gyapjasok: 3200 anya, 800 hízó és 1700 szopós bárány. Az óriás füves területe­ket csak így tudják jól haszno­sítani és a juhoknak köszönhe­tő, hogy a bőséges takarmányt nyújtó gabonatarló sem megy veszendőbe. Talajunt lett a rizs Fekete József kíséretében egy akolba tekintünk be, a nádte­tős építményben bégető bárá­nyok között idős ember válo­gatja a pecsenyénekvalót. A türelmes négylábúak bundá­juktól megfosztottan, elszállí­tásukra várnak. Útirány: Líbia. A hatvanéves Mézes István bácsi az idén először kénysze­rül benti munkára. Tavaly még kint járt a falkával, akkor még nem fáj a lába. Irigyli is a nála fiatalabb Juhász Józsefet, aki mindennap kihajt. Az ő idejében éjjel is kint voltak az állatokkal a pászto­rok. A juhok egész nap a ha­talmas pusztát járták. Igaz, a legnagyobb terület ma is a birkáé a Dózsában, szemben a halakkal, amelyek a legkisebb életteret kívánják a szövetke­zetben. A Dózsa Tsz tógazda­ságának vízterülete nem éri el az egy négyzetkilométert. Egész pontosan 68 hektáron tenyész­tik a kopoltyúsokat. A hozam 15 vagon ponty, amur, harcsa, süllő, pettyes és fehér busa évente. Kovács Iván ágazat- vezetővel birodalmában hal­Gyáli gyilkos galócák Gombázók is részt vehetnek a szakértők tanfolyamán Gambázók is hallgatói le­hetnek annak a tanfolyamnak, amelyet a Fővárosi Csarnok- és Piac Igazgatóság a Kertésze­ti Egyetemmel karöltve tart gombaszakértői részére. Csigás Ferenc igazgató elmondta, hogy az érdeklődők részvételét azért teszik lehetővé, mert a tragikus végű mérgezések bi­zonyítják: nagyon sokan nem ismerik a gombafajtákat. Jelentkezni a piacokon és a vásárcsarnokokban dolgozó szakértőknél, de a Kertészeti Egyetemen is lehet. A Tolbuhin körúti vásár­csarnokban állandó gombaki­állítással is felhívják a figyel­met. Hétfőn, kedden, csütör­tökön és pénteken 60—70-féle ehető és mérges gombát mu­tatnak be. A fővárosi és a Bu­dapest környéki erdőkben egy­aránt bő termésűek a jó és a veszélyes gombák. Ehető a sárga rókagomba, az ízletes vargánya, a mezei szekfügom- ba, a galambgomba, a törlő, az őzlábgomba és a csiperkefélék. A mérgesek közül a legveszé­lyesebb a fehér gyilkos galó­ca, amely könnyen összeté­veszthető a csiperke-, a ga­lamb és a tarló őzlábgombá­val. Az erdei kirándulásról nem kevesen mérges gom­bával megrakottan térnek haza, és csak az elővigyázatosságuk menti meg őket a tragédiától. Egy budapesti házaspár a kö­zelmúlt napokban Gyál kör­nyékén szedett vacsorára va­lót. de a fogyasztás előtt jobb­nak látták megvizsgáltatni a gombát. Valamennyi — két ki­logramm — gyilkos galóca volt. Az év első felében ként csaknem 300 mázsa gom bát vizsgáltak meg és ebből 417 kilót semmisítettek meg. Mivel a júniusi és a júliusi Idő különösen kedvezett a gombáknak, e két hónapban vagy 7500 kilónyit mutattak be a budapestiek, az elővigyáza­tosság nem volt hiábavaló: e gombamennyiségnek mintegy 25—30 százalékát kellett elko­bozni. Az alkalmi gombászokat a budapesti piacokon és csarno­kokban tanáccsal is ellátják a szakértők. Az idén eddig több mint 1200-an keresték meg őket. Kérik: akik gombátszed­nek az erdőben, feltétlenül el­lenőriztessék a piacokon és a vásárcsarnokokban. ágyak, ivadéknevelők, halasta­vak között arról beszélgetünk, hogyan lett a tógazdaság ilyen jól jövedelmező ágazat? — A területen, ahol most halhúst állítunk elő, az ötve­nes években, de előtte is rizs­termesztés folyt. A rizs évek múltán egyre rosszabbul fize­tett, szaknyelven szólva talaj- unt lett. A szikes, lefolyástalan föld a közeli Duna, illetve az itt húzódó csatorna jó feltételt kínált a haltenyésztéshez. Az ötletet tettek követték. A kö­zös gazdaság halastavakat épí­tett. A legnagyobb felfutás 1968-ban volt; két évvel ké­sőbb már utakat csináltunk, bevezettük a villanyt a telep­re — magyarázza Kovács Iván. Duna mellett halastó — Javultak a munkafeltéte­lek, de így is akad tennivaló bőven. A nyári idényben he­tente kétszer szállítunK, s ha a halak nem is követelik han­gosan a reggelit, naponta tete­mes mennyiségű abrakot szó­runk a vízbe. — Milyenek az idei kilátá­sok? — A csapadékos, hűvös nyár, talán furcsán hangzik, de a halaknak sem kedvez. A hideg vízben étvágytalanná válnak, rosszabb lesz a súlygyarapodás. A napfényért, a melegért tehát mi is szurkolunk. Tavaly egy hektárról 14—15 mázsa húst halásztunk le, ami országosan kiemelkedő mennyiség. Remél­jük az idén ismét sikeresen zá­runk — bizakodik Kovács Iván. Bizonyításképpen meg­jegyzi: — Nézze csak a vizet: zavaros és a felszín élénken fodrozódik. Ez azt jelenti, sok hal van a mederben. Haltenyésztés, juhászat, szarvasmarhatartás egyaránt óriásit fejlődött itt, a Dunától nem messzire, Apajpuszta kö­zelében. De a szakemberek már a jövőt tervezik: a tehe­nészetet ezresre bővítik, új szabad tartásos istállókat építe­nek, száz hektáron lesz új ha­lastó. Az elképzelések meré­szek, de az eltelt tíz év bizo­nyítja: a dinamikus változások színtere a dömsödi Dózsa. Valkó Béla A dunaharaszti agrobiológus Dunaharasztiban él és dolgozik Büdy Pál agrobiológus, tudományos munkatárs. Egész életét a gyógynövények megis­merésének, gyógyító hatásuk kutatásának szentelte. Nyugdí­jasként még ma is készít különböző gyógynövény-koncentrá- tumokat. Fehér József felvétele Háromszázhetven napos fenyő Nevelés, gyorsítva A Soproni Tanulmányi Er­dőgazdaságban megkezdték á tavasz óta üveg- és fóliaház­ban nevelt fenyőfacsemeték kiültetését. A fenyőmagot an­nak idején tápkockákba ültet­ték, s így a csemete az egyéb­ként szokásos másfél-két év helyett, körülbelül 370 nap alatt növekszik a kívánt mé­retre. A fenyőmag vetését és a csemeték kiültetését egyaránt géppel végzik. E módszerrel a nyár végén és az ősszel 30 hektár feny­veserdőt telepítenek. Ugyan­csak tovább folytatják a hegy­vidék kopáros oldalainak új­ratelepítését is. Ezeken a terü­leteken az értékes fenyveser- Jőket a második világháború idején pusztították ki. Az or­szág több erdőgazdaságának is ad át nagy tömegű, gyorsított eljárással nevelt fenyőfacse­metét az erdőgazdaság. A jé orr megérzi! Elkelnének a délegyházi asszonyok Közhelyszámba megy. hogy az alkoholfogyasztásban ha­zánk az elsők között szerepel, a rangot semmiképpen nem jelentő világranglistán. Pedig amikor ez a lista összeáll, csak a hivatalosan forgalma­zott szeszmennyiséget veszik figyelembe. Félő, hogy ha az illegálisan forgalomba hozott féldeci pálinkák és többdeci borok is beszámítanának, még lehangolóbb képet kapnánk magunkról. Hét községben A zugitalmérések nem mű­ködnek teljesen zavartalanul, erről gondoskodik a pénzügy- őrség, a rendőrség és a ta­nács. A szabálysértési hatósá­gok egy idő óta különös szi­gorral kezelik a bögrecsárdák csaposait. A ráckevei járási hivatal a közelmúltban ki­emelt célvizsgálat során fog­lalkozott a zugitalmérőkre kiszabott szabálysértésekkel. — Mit állapítottak meg? — kérdeztük dr. Varjú Klárától, a járási hivatal igazgatási osztályvezetőjétől. C^óöndeó délután Százhalombattán, a Duna-parti város üdülőövezetében Ha néhány évvel ezelőtt jövök, talán hajó­val — a Pest—Mohács között közlekedővel — érkezem Dunafüredre. Hajó azonban már nem köt ki a lassan elbokrosodott parton, a gát alatt. A kíváncsi idegen tehát Százhalombatta központjából érkezhet gyalog vagy gépjármű­vel a Dunához. Igaz, egy évtizeddel ezelőtt egészen más képet láttak volna a nyaralók. Ma a pillantást egyik oldalon a Dunai Hő­erőmű, a másikon a Dunai Kőolajfinomító Vállalat épületei, szemben a százhalombattai városközpont új tízemeletes házai akasztják meg. A gát alatt halászcsárda. Mennyezetén, fa­lain halászhálók, horgony, a csuhéjnál össze­kötött kukoricacsövek, foghagymafüzér. A* mennyezet alatt, az asztaloknál csönd. Hét­köznap, délután egy óra. Alig néhányan ül­dögélnek a hűvös félhomályban; leginkább még az üvegmedencében tátogó potykák mo­zognak. Lelki szemeik előtt talán már meg­jelent a következő halászlét rendelő vendég, a konyha macskája szerint azonban erre ha­marosan aligha kerül sor, ezért kényelmesen ballagva elhagyja a színhelyet... — Hát, főleg pestiek. Régebben egy bank parcellázott itt, és az államosítás után a ta­nács. Én tizenhárom éve vettem a telket. Ak­kor négy forint volt négyszögöle, most há­rom- meg ötszáz forint. Egy valamirevaló te­lek házzal belekerül két-háromszázezerbe. So­kan építenének azért most is. de már nem nagyon van hely. Ilyenkor nyáron kijönnek a nagymamák a gyerekekkel, a család meg a hétvégét tölti itt. — És ön? — Nyugdíjas vagyok. Mióta a feleségem meghalt — három éve — jó időben csak lá­togatóba megyek be Pestre. Mint most is. — Elég jól főznek a csárdában — mondja a buszmegállóban egy idősebb ember. — Ré­egyéb- ] gébben első osztályú volt, most olcsóbb lett, persze egy házaspárnak így is elmegy ebédre egy százas. Egyik kezében kis műanyagkannát tart óva­tosan. — Meggybor van benne — mondja — idei. Vigyázni kell vele, még forr. Megterem itt. — Kinek? — kérdezem. — Ügy értem, kik laknak az üdülőterületen? Felrobban a rózsa gömbje — szjnte fél az ember, ha a kertekre néz. Amott vérvörös kardvirág nyújtózik egy pillantásért, a kerí­tés mellett mályvák nyurgulnak emberma­gasságúra. S a fákon kövér almák, körték, a földön paradicsom gurulna le a szárról. A kert akkor sem unatkozik, ha távol a gazda, ha maga van. A gazda azonban jó néhány helyen kint van a nyaralóban ilyenkor is. Árnyékba állított kocsik jelzik, hogy a kertekben dolgozgatnak, az árokpartokon felszálló vékony füstcsíkok, hogy már a gazt is égetni kell. Félig kész, al­pesi tetejű ház mellett faépület várja, hogy elkészüljön a hozzá vezető út, amott valaki teherautószámra hordatta telkére a jó termő­földet. S a telek közepére ház kerül, a ház köré fákat kell ültetni, s ahol a gyümölcs­fákat, a veteményt kell gondozni, ott talán éppen ez a csöndes, hétköznap délutáni mun­ka a pihenés. Szabó Ernő — A terjedő alkoholizmus el­len az igazgatási hatóságnak is erélyesebben kell fellépnie. Amikor ezt a vizsgálatot in­dítottuk, még nem tudtunk az italárak emeléséről, de a bög­recsárdák leleplezését nem­csak ez teszi időszerűvé. — Mennyi zugitalmérőt ta­láltak a járásban az elmúlt években? — Nőtt a feljelentések szá­ma, ebből azonban még nem lehet biztonságosán következ­tetni arra, hogy nőtt-e a bög­recsárdák száma. Csak azt tudjuk, hogy vannak és felté­telezzük, hogy jócskán létez­nek még olyanok, akiket ed­dig nem lepleztek le. Annyi bizonyos, hogy 1976-ban ki­lenc, tavaly már tizenöt ital­mérőt büntettek meg a járás­ban. Tavalyelőtt öt községben. tavaly hétben találtak Illegá­lis bor- és pálinka kimérőt. — Van-e a leleplezésnek, a bírságolásnak visszatartó ha­tása? — Tavalyelőtt a kiszabott bírságok átlaga 3455 forint volt. Az elmúlt évben már csak 1650 forint. A mama hallja — Mi a magyarázata a bír­ság csökkenésének? — Az, hogy a szabálysérté­si hatóságok figyelembe veszik az elkövető szociális helyzetét. — Ezt helyesli a járási hi­vatal? — Az elvet általában igen, de egyes esetekben, amint a célvizsgálat során megállapí­tottuk, a szabálysértési hatósá­gok nem elég körültekintően jártak el. — Hogy kell ezt értelmezni? — A vizsgálat után a vég­rehajtó bizottsági titkárok szá­mára tartottunk egy értekez­letet, ez alkalommal a zugital- márők szabálysértési ügyeivel foglalkoztunk behatóbban. Ott is elmondtuk, hogy ilyen ese­tekben nemcsak az elkövető szociális helyzetét kell vizs­gálni. Tudni kell, hogy a bög­recsárdákat sok esetben az öregek üzemeltetik. De több­nyire olyan öreg nénik, akik a családjukkal élnek együtt. A fiatalok elmennek dolgozni. a mama otthon van és az al­koholból akar egy kis mellé­kest. A fiatalok azt gondol­ják: ez a mama ügye. nekik semmi közük hozzá, mossák kezeiket. Pedig nekik tudniuk kell, mi történik otthon, ezért ők is felelősek. Felhívtuk a vb-titkárok figyelmét, hogy a bírság kiszabásánál a család összjövedelmét tekintsék alap­nak. Olyan esettel is találkoz­tunk, amikor a szőlő fele a fiúé, fele az anyjáé volt. Ilyenkor teljesen világos, hogy közös a felelősség. — Mi történik, ha a sza­bálysértési hatóság alaptalan­nak találja a feljelentést? — Nehéz elhinni, hogy az ilyen feljelentések alaptalanok lennének. De a tanács nem tarthat házkutatást. A felje­lentett személyeket viszont a pénzügyőrség és a rendőrség szemmel tarthatja. Ellenben ha valakit már másodszor is feljelentenek, akkor bizonyára kell hogy legyen alapja. Ak­kor a községben meg kell ke­resni a leleplezés módját Ásókkal, kapákkal — Milyen új feladataik van­nak még a szabálysértési ha­tóságoknak a bögrecsárdákkal kapcsolatban? — Arra is felhívtuk a vb- titkárok figyelmét hogy is­métlődő esetekben még na­gyobb szigorral járjanak eL Kifogásoltuk, hogy helyenként lassú az ügyintézés, hosszú idő telik el a bejelentés és a bír­ságolás között. Igaz, sok ta­nácsnál maguk a vb-titkárok a szabálysértési bizottságok el­nökei, s a vb-titkároknak amúgy is sok a dolguk. Az ügyintézés gyorsításának még­is meg kell találni a módját. A rendőrségtől és a pénzügy- őrségtől ígéretet kaptunk, hogy a jövőben többet segíte­nek a felderítésben. Érdemes a HÉV-en és a vonatokon is körülnézni. Aki gyakran uta­zik ezeken a vonalakon, tudja, milyen sok a részeg, a kocsik sokszor bűzlenek a pálinkától. Gyakorlott orr megérzi a há­zi főzésű ital szagát. Különö­sen a tököli vonalon érdemes ügyelni. — Voltak nagyobb leleple­zések? — Ráckevén, tavaly ősszel. Az asszony, akit megbírságol­tak. könnyedén kifizette a be­vételből a tízezer forintot, csak az háborította fel. hogy nyilvánosságra hozták a ne­vét. Minden községben elkel­ne egy olyan asszonycsapat, mint amilyenről Délegyházán hallottunk. Harminc asszony összefogott és ásókkal, kapák­kal felvonultak a bögrecsár­dához. A szentségit! — mond­ták a tulajdonosnak —, ide hordják a férjeink a fizetésü­ket! Nagy bírság követte a felvonulást. Azóta nincs elle­ne feljelentés ... — Lehetséges, hogy az ár­emelés következtében elszapo­rodnak a zugitalmérések? — Jósolni nehéz, de nagyon­is feltételezhető. Hatos Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom