Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. AUGUSZTUS 13., VAS ÁRNAP Kísérlet a zehegényi fák alatt GYAKORLATBAN KIPRÓBÁLT MÓDSZEREK _ A szemközti domboldalról idelátszik a Szőnyi-festmé- nyekről ismerős kerekes kút. Átmegyünk. A festő pihenésé­nek, alkotó ábrándozásainak emlékét a kúttól kőhajításra szúette, megcsorbult pad őrzi. Visszanézünk a formálódó épületre. Aprócska színház épül a Szőnyi-parkban: állnak a falak, s rajtuk a vasszerke­zetből, hullámpalából a tető. összetartoznak, de köztük most még arasznyi a rés. Az első kérdést már hónapokkal korábban féltettem. A válasz most időszerű, itt a zebegényi komplex táborban. Közös alkotás — Való igaz, hogy a komp­lex közművelődés nem új fo­galom, vagy ha tetszik: nem valami friss követelmény — kezdte Antal Teréz, a Pest megyei Művelődési Központ főelőadója. — Mégis azt ta­pasztaljuk, hogy a művelődési házak és az ifjúsági klubok szakkörei, amatőr művészeti együttesei meglehetősen zár­tan működnek; alig van közük egymáshoz, pedig összetartoz­nak. Mintha arasznyi rések választanák el az egyes cso­portokat egymástól. Azért hát­rányos ez, mert így egy-egy ember csak a saját érdeklődési körében tevékenykedik, nincs kitekintése, nem ismerkedik más területtel és leszűkül, pontosabban egyoldalúvá vá­lik. Éppen azért szerveztük meg — a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának és a KISZ megyei bizottságának segítségével — ezt a tíznapos komplex közművelődési, to­vábbképző tábort, hogy mód­szert, ötleteket adjunk a kis csoportok közös munkájához. Azt kellene elérni, hogy a mű­velődési intézmények minden rendezvénye — valamennyi érdeklődési kör közös produk­tuma, .alkotása legyen. A Szőnyi-múzeum parkjá­ban immár egy hete él együtt a komplex tábor csaknem ki­lencven résztvevője: képzőmű­vészek, fotósok és filmesek, bábosok és színjátszók, vala­mint ifjúsági klubok vezetői. Reggel nyolc órától este tízig szinte pihenőidő nélkül köve­tik egymást a programok. Mi­közben minden -érdeklődési kör a saját szakterületén igyekszik elmélyültebb ismere­teket szerezni; állandóan kap­csolatot tart a többi csoporttal is. Közös előadásokat .hallgat­nak, együtt rendeznek klub­délutánokat, vetélkedőket és az egymáshoz közeli szakterü­letek közös foglalkozásokon vesznek részt. Szó és figura A Duna-parton, csillogó víz­tükör mellett találtuk a bá­bosokat. Első pillanatban gyer­mekjátéknak nézhetnénk a rögtönzött gyakorlati foglalko­zást paraván és minden egyéb rekvizit nélkül. Tizenhat fiatal — többségükben pedagógus és ideiglenes működési engedél­lyel rendelkező szakkörvezető — alkotja a bábcsoportot. Ve­zetőjük Balogh Beatrix rende­ző és bábtervező: — Sajnos kevesen vagyunk, mert nem tudjuk elintézni néhány érdeklődő ideutazását — kissé ingerülten mondja, mint aki negyedszázada a bá­bozásnak szentelte az életét és sehogy se érti az értetlene- ket. — Például nem enged­tek el könyvtárosokat (már­mint a vezetőik), pedig a gyer­mekkönyvtárakban hatalmas vonzerő lehet a bábozás, és ugyanakkor kinyitja a gyere­kek érdeklődését a művészet, a világ felé. Tudomásom szerint nincs a megyében felnőtt bábcsoport. — Nincs, nem sikerült gaz­dát és megfelelő feltételeket teremteni — legyint a válasz­hoz. — Meg kell elégednünk az iskolai szakkörökkel és né­hány művelődési ház gyer- mekbábegyüttesével. De végül is egyre inkább a gyerekek között végzett munkát érzem a legfontosabbnak. — Mi az ön egyéni módsze­rének a lényege? — Hogy a produkálás az el­sődleges és nem a produkció. Nem az a lényeg hogy öt-hat gyerek betanuljon egy dara­bot. Fontosabb, hogy minél többen, tömegesen vegyenek részt a játékban. A bábozás is az esztétikai nevelés eszköze. A báb kultúrtörténetet, zenei és irodalmi ismereteket közve­tít és ezzel — látja ez a fon­tos: — a kisember kifejező- készségét javítja. Ezért kell a gyerekekkel bábozni és nem fontos a titokzatos paraván. Elég egy szó és egy figura. Ehhez ki lehet találni a tör­ténetet, a játékot és a szerep­lőket. A bábosok éppen egy gyer­mekvers szövegét másolták szorgalmasan, amikor feltűnt néhány jókedvű fiatalember tenyérnyi kamerával és mag­netofonnal. Ceglédi ismerősök, a Dózsa ifjúsági klub film­szakköréből. Készül a mozi — Bejártuk a tábort — ma­gyarázza Mészáros Ákos. — Filmet készítünk az itt folyó munkáról. Mikor ideérkez­tünk, csak a címét tudtuk: Komplex közművelődés. Ér­dekesek az egyes csoportok foglalkozásai is, de a közös akciókra akarjuk tenni a hangsúlyt. A feladat igazi ne­hézségét az adja, hogy gyorsan kell: a tábor záróestjén be is akarjuk mutatni a kész filmet. — Persze időközben mi is tanulunk — szól közbe Vá­gány Zsolt. — Nemcsak új ta­pasztalatokat szerzünk a film készítésekor, hanem csopor­tunk részére színes filmeket is hoztak a Francia Intézettől. A szűkebb szakmi ismeretek mellett ezek képzőművészeti és útibeszámolókat tartalmaz­nak. — Hosszú ideje dolgozunk együtt, de csak néhány perce forgattuk első játékfilmünket — lép közelebb Keszthelyi Sándor. — Ez a kutyus vala­hogy mellénk szegődött, ő az egyik főszereplője a másfél perces mozinak. Az egyik klubtársunk fürdőnadrágban, diplomatatáskával sétál az ut­cán, a kutya rohan utána, s mikor a közelébe ér: mindket­ten megijednek és kétfelé fut­nak. Tér és ember Elindulunk fölfelé a fák kö­zött. Lépcsőzetesen egymáshoz támaszkodó faházsor. A tábori lakóhelyek mellett találkozunk Boglyas Mihály tápiószentmár- toni amatőr festővel. Vona­kodva mutatja az olajpasztel- lal festett képet: zebegényi ut­ca. Elmagyarázza, hogy a ró­zsaszín házfalak még mélyebb tónust kapnak, és ettől meg­nyúlik az út perspektívája, hogy ráadásul a járdavonal is kontrasztot kap. — A Dél-Pest megyei, Nagy István képzőművész csoport­hoz tartozom és 1960 óta ve­szek részt közös kiállításokon — mondja. — Ha hazamegyek, szeretnék a faluban egy kis képzőművészeti szakkört szer­vezni. Örülök, hogy eljöhettem ide, nagyon hasznosak a közös foglalkozások: részt vettünk a bábcsoport munkájában és meghallgattuk dr. Székely Györgynek, a Színháztudomá­nyi Intézet osztályvezetőjének előadását is, amelyet a szín­játszóknak tartott a távol­keleti kultúráról. A dombon épülő majdani színház a színjátszók birodal­ma, foglalkozásuk helye az üres tér. Fényes Márta, a pé­csi Nemzeti Színház rendezője — egyben a megyei színjátszó tanács elnöke — helyzetgya­korlatokat irányít. Minden feladat egyszerre kíván állan­dó, laza testmozgást és feszült érzelmi átélést. S amíg Fényes Márta javítgatja a hibás meg­oldásokat, amíg néhány mon­dattal indokolja az instrukció, kát; mindenki útra valót kap. Nagyon szükséges útravalót. A színjátszók csoportját ki­vétel nélkül ideiglenes műkö­dési engedélyes amatőr rende­zők alkotják. Az ő munkájuk, több-kevesebb szakmai isme­retük határozza meg a megye színpadi amatőr mozgalmának szintjét. S ezzel bizony aligha lehetünk elégedettek. A moz­galom egyik kulcsfeladata a rendezők képzése, továbbkép­zése. Erre is jó alkalom a komplex tábor, és Fényes Márta kitűnő módszert válasz­tott: az elméleti és gyakorlati foglalkozások mellett, Mrozek egyik egyfelvonásosának is­mertetésével sorra vesznek va­lamennyi próbafázist. Csak a klubok? A rendezőktől filmvetítésre invitál Kovács István, a me­gyei klubtanács és a zebegé­nyi tábor egyik vezetője. Lel­kesen és nagy hozzáértéssel bizonygatja, hogy a komplex közművelődés — az ő szóhasz­nálatával az integrált közmű­velődés — megvalósítói első­sorban az ifjúsági klubok le­hetnek: mert rugalmas kere­tet biztosítanak az ér­deklődési körök aktív együtt­működésére. Hiszen a klubélet önmagában is személyes kap­csolatokra épül, s ez a kulcsa az egymás munkája iránti ér­deklődésnek és ebből követke­zően az együttes alkotásnak, a kis közösségek nyitottságá­nak. Az ifjúsági klubok vezetői­nek foglalkozásait dr. Mándo- ki Rózsa egyetemi adjunktus vezeti, s talán neki jutott a legösszetettebb feladat. A köz- művelődési intézmények rend­szerétől a vitakészség és az aktivizáló képesség fejleszté­séig a legkülönbözőbb terüle­tekről kell elméleti és gyakor­lati ismereteket továbbadnia. — Át tudják-e vinni a min­dennapok gyakorlatába az itt hallottakat a komplex tábor lakói? — Hiszem, hogy nagyrészt igen — válaszolt. — Olyan a program, hogy az egyes fog­lalkozások információit és ta­pasztalatait egy-egy előadás­ban, vitában, konzultációban mindig összegezzük. A mód­szereket itt a gyakorlatban ki­próbáljuk, s a következő ösz- szejövetelen rögzítjük, hogy mit és miért csináltunk. Ne­kem sok jó tapasztalatom van a közművelődési klubokról; valóban összefoghatják, egy­másba építhetik a műveltség különböző területeit Kriszt György Újabb Anonymus VÁCI KUTATÓ ELEMEZ ÉS INDOKOL Nem is olyan régen még úgy tanították az iskolában, hogy 11. Béla király jegyzője volt Anonymus. Az 1963-ban meg­jelent Magyar Irodalmi Lexi­kon már ezt írja: „A legrégibb, feltételezhetően eredeti formá­jában megmaradt magyaror­szági latin nyelvű gesta isme­retlen szerzője ... A kutatás jelenlegi állása szerint legtöbb alapja a III. Béla jegyzőjével, a későbbi Péter mester, eszter­gomi főegyházi préposttal való azonosításnak van.” Sólyom Károly nyugalmazott váci tanár mást állít. — A Gesta szerzője büszke magára, büszke literátor mi­voltára, büszke királyára és annak őseire, továbbá a hon­foglaló ősökre hivatkozó nem­zetségekre. Alaposan ismeri az ország földrajzát. Kitűnően ért a haditudományokhoz. Jár­tas a diplomáciai szolgálatban, annak formaságaiban. Nagy­vonalú és nagy arányokban gondolkodó ember, akit a kor adta és saját klerikusi mivol­tának keretei között egy sajá­tos vallási közömbösség jelle­mez. Vagyis, nem olyan egy­házi személy, akinek élete zárt falak között zajlott le. Mind­ez megannyi olyan jellemvo­nás, amelynek az esztergomi prépost alakjában nyomára sém akadunk. Magister Amit elmond, indokolja is. — Semmi nyoma annak, hogy az esztergomi prépost a j királyi udvarban vagy a kan­celláriában valaha is műkö­dött. volna. A Gesta szerzője Esztergomot és környékét meg sem említi, mintha nem is is­merné, holott Esztergom III. Béla idejében királyi székhely volt. Nincs arra sem példa, hogy nótárius vagy a kancel­lária más tagja egyúttal az esztergomi káptalan tagja is lett volna; 1198-ban már pré­post volt,. .. vagyis, a. püspök után következő legmagasabb egyházi méltóság, miért hasz­nálja mégis a régi, jóval sze­rényebb és igénytelenebb ma- gister címet a Gestában? To­vábbá : míg Anonymusnál a je­lek arra mutatnak, hogy Fran­ciaországban végzett tanulmá­nyokat, semmi nyoma annak, hogy az esztergomi prépost va­laha is járt volna Párizsban. Mindez és még sok más jel arra mutat, hogy a P. magister elnevezés nem Péter esztergo­mi, hanem a nála legalább egy évtizeddel fiatalabb Péter szé­kesfehérvári prépostot fedi. Ha ez a feltételezés igaz, ak­kor a Gesta szerzőjének sze­mélyét illetően sok olyan meg­állapításra juthatunk, amit ma ga a Gesta igazol, ugyanakkor ellentétes a korábbi állítások­kal Együtt Sólyom Károly a Magyar Tudományos Akadémia kiad ványában, az Irodalomtörténeti Közleményekben Üj szempon tok az Anonymus-probléma megoldásához című, több mint harmincoldalas tanulmányában a Gestára és korabeli doku mentumokra hivatkozva bizo nyitja feltevését. Ebben a ma. tematikai levezetés pontossá gával mutatja ki, hogy a szó ban forgó Péter 1180 és 1190 között az egri püspök házában együtt nevelkedett András ki­rályfival. 1190—94 között va­lamelyik franciaországi főisko ián magisteri fokozatot nyert 1194—96 között kancelláriai nótárius, majd hat éven át ki- rályi klerikus volt, s ilyen mi nőségben gyakran vett részt diplomáciai küldetésben. Erre az időszakra, pontosabban az 1198—1202 közötti időre tehető a Gesta megírása,, amely talán éppen azért maradt befejezet­lenül, mert időközben királyi kancellárrá nevezték ki, majd győri püspökké választották. Elesett? Az utolsó híradás, amit meg­tudhatunk róla: II. András szentföldi udvarának főúrai között a legelső helyet foglal, ja el. Egy német forrás arról tudósít, hogy Damietta ostro­mánál két magyar püspök is lelesett. Lehetséges, ’hogy az egyik Péter yolt. Mindeneset­re ezután nyoma veszett. Ez Sólyom Károly elmélete, amely új megvilágításba he­lyezi Anonymus személyét. Kutatásait tovább folytatja, jelenleg a Gesta struktúrájá­nak a vizsgálata foglalkoztat­ja. Minderről most készülő újabb tanulmányában számol majd be. P. P Miért megy el az igazgató? BÚCSÚ A SZOBI MŰVELŐDÉSI KÖZPONTTÓL Szob, József Attila Művelő­dési Központ. Tatarozás, fes­tés, felfordulás. Az épületben három kulturális intézmény működik: a könyvtár, a mozi és a művelődési központ. Az. utóbbi kettőt Balázsi Károly irányítja. Tatarozás után — A könyvtár új vezetőt ka­pott, ilyenkor újra leltárba ke­rül az összes könyv. Nagy munka ez, herce-hurcával jár. Ha már úgy is megmozgatják a könyveket, fessük is ki — gondoltuk. Aztán közben jött meg az étvágy; a többi helyi­séget is rendbetettük. így si­kerül régi tervünk, hasznosít­juk az előtereket. Kis átépí­téssel információs tárlókat he­lyezünk el; folyóiratok, mű­sorfüzetek, könyvajánló jegy­zékek, prospektusok lesznek bennük. Még ezt megcsinálom, azután elmegyek. — Hová? — Bajára. — Szabadságra? — Állásba. A tanítóképző főiskolán, a közművelődési tanszék vezetője leszek. — Miért az elhatározás? — Több oka van. Hosszú. — Nem akar beszélni róla? — De igen, főleg azért, ne­hogy félreértsenek... — A község vezetőivel nem értett szót? — Velük kiváló a kapcsola­tom. Minden segítséget meg­kaptam tőlük. Három és fél évig dolgoztam itt, nagyon jól éreztem magam. Mikor ideke­rültem, két-három szakkör működött. Ma? Van népitánc­csoport, irodalmi színpad, ka­marakórus, képzőművészkor, fotószakkör, kertbarátok köre, honismereti csoport, szociog- ráfus kör. Ebben az utóbbiban középiskolások dolgoznak, a település jelenével foglalkoz­nak, adatokat gyűjtenek, tan­folyamokat szerveznek. Költ­ségvetésünk már félmillió fo­rint. Szobon huzatos a mun­kaerőhelyzet. Rengeteg a mun­kahely, a lakosság zöme még­is eljár dolgozni Váera, Pest­re, helyükre meg az Ipoly- völgyi falvakból jönnek. így is kialakult és egyre nagyobb a törzsközönségünk, ami pedig ilyen körülmények között nem volt könnyű munka. Magad uram... — Egyre kevésbé értem hát, miért megy el? — Ügy'érzem, nem tudok újat adni. Kifáradtam fizikai­lag is. Kötetlen a munkaidőm. Ez azt jelenti, hogy este 11-kor is kirángathat az ágyból egy elszánt haknibrigád-szervező. Hányszor előfordult... A csa­ládom itt marad Szobon, én Bajára utazom hetenként, mégis több szabad időre szá­mítok a mostaninál. Tanár­ként kezdtem, nosztalgiám van a tanítás után De azt hi­szem, a legfontosabb ok: nem akarok gondnok lenni. — Gondnok? Hogy értsem? — A humán-értelmiségi pá­lyák közül, úgy tudom, a köz- művelődésben a legnagyobb a fluktuáció. A hivatásos nép­művelők egy évig sem marad­nak meg egy helyen. Indok: szakmájuk, hivatásuk gyakor­lására alig van módjuk. Itt nálunk, rajtam kivül, két fő­foglalkozású népművelő dol­gozik: a művészeti és a köz- művelődési előadó. Van egyet­len egy takarítónk, egy félál lású karbantartónk, egy hébe- hóba kisegítőnk, telente egy fűtő. Az egész épületnek. Kész. Mi következik ebből? Takarí­tószerekért szaladgálunk, ad- minsztrálunk, székeket hor­dunk, villanyt szerelünk, fest­jük a dekorációt, cipekedünk. Munkánk majd kétharmada ilyesmiből áll. Csak a többi jut valódi közművelődési fel' adatokra. Ahhoz, hogy az arány megforduljon, azt hi­szem. a műszaki, gondnoki, ki­segítő munkához további al­kalmazottakra lenne szükség. — Nem maximaiizmus ez? — Nagyobb, járási, de fő­leg megyei művelődési köz­pontokban már sok helyen van elegendő szakszemélyzet. Saj­nos, az országban többnyire a mienkhez hasonló a helyzet. A realitások alapján — Leendő közművelődési szakembereket fog tanítani. Elmondja majd nekik mind­ezt? — Feltétlenül. Engem ugyan­is, sajnos, olyanok oktattak, akiknek nem volt gyakorla­tuk. Igyekszem tanítványai­mat a valóságra felkészíteni. — De vajon, mit válaszol akkor, ha valamelyik diákja megkérdi: — És a tanár úr, miért hagyta abba? — Realista lelkesedőkké sze­retném tenni tanítványaimat! Andai György | TV-FIGYELO Harlem II. Ha lehet, a svét tv-sek forgatta harlemi hír adás (csütörtöki), második ré sze még megrázóbb volt, min a szerdán este látott első kép sor. Sokkoló hatását egyrés* a benne oly tragikus bőségbe: bemutatott kábítószer-fogyasr tők látványa adta, másrési meg — mint ellenpólusként - az a megfeszített igyekeze ahogyan már-már fanatiku hittel próbálják fejleszten szellemi és testi értékeiket kiműveltebb, erősebb akarat gettólakók. Akár a kis nége rek hároméves kortól való ta nítására gondolunk, \ így aká a képsor végén látott önkén tes' védelmi osztag teljes erő bedobással végzett gyakorta taira emlékezünk vissza - egyaránt a harlemieknek fölülker ekedé si törekvéseir kapunk bizonyítékot. Am mind a lezüllés mélysé ge, mind pedig a tehetsé minden áron való bizonyítás egyaránt a New York-i néger negyed borzongató, felháborít rendkívüliségét jelzi, s anna: a\ politikának az elítélésér késztet, amely mindezt lehető vé teszi, sőt — nemzedékr nemzedék — újrasarjaztatja. Dicséretére az egyarán bátor és tehetséges svéd tv seknek, a fönti tanulságok le vonását teljességgel a nézökr. bízták; maguk — jó doku mentaristák módjára — meg maradtak a jelenségek föltá róinak, rögzítőinek. így cselé kedtek helyesen, s ez a kétszé: másfél óra így vonulhatott b< a legemlékezetesebb* a leg több gondolatot ébresztő és ; legnagyobb indulatainkat ki­váltó tv-s emlékeink sorába. Bulgakov. A minap Jattul a reneszánszát most élő orosz­szovjet író, Mihail Bulgakoi egyik időjátékos vígjátékénál tv-változatát, és íme, pénteker este máris a szemünk elé ke­rült egy hasonló másik mű, sú Iván Vasziljevics. Ugyanaz i rendező — Várkonyi Gábor — játszatta el ezt a szintén £ múltból a mába kalandozó egy masina jóvoltából a fél­szeg és az előírásokat túlságo­san tisztelő házmestert Rette­gett Ivánná növesztő história: — ugyanazokkal a színészek­kel: Garas Dezsővel, Hau- mann Péterrel, Vajda László­val. És mégis, mintha minden más lett volna... Az író szel­lemes, játékosan többértelmű gondolatai most jobban az előtérbe kerültek; a színészek viszont kevésbé rikoltoztak, harsánykodtak: sokkalta na­gyobb alázattal, művészi önfe­gyelemmel alakították azokat a furcsa, egyszerre a mában és a vérgőzös történelemben élő figurákat, akiket Bulgakov kigondolt. Mit mondjunk? Ritka mód élvezetesnek tetszett ez a his­tóriai ki-bejárkálósdi, amelyre bátran ráfoghatnánk, hogy egyenesen a tv képernyőjére íródott, hisz’ az átültetés sike­rét segítették elő mind a zári jól bejátszható színterek, mine pedig azok az áttűnési jelene tek, amelyek egyáltalán név idegenek az elektronikáié! így aztán a kettős életű Ivá" Vasziljevics gyáva és hős, va­lamint a riadozó és másoka; riasztó személyének jóvoltá­ból nagyszerűen összetalálko­zott az írói mondandó meg a feldolgozási technika. Általá­nos elégedettségünket csupán egyetlen jelenet, az a táncos, daloló mulatozás zavarta, amikor egy rosszul bejátszott hangfölvételre oly nevetsége­sen tátogott mind Haumann, mind pedig Garas. Családi kör. Az elvált szü­lők gyermekeinek megannyi gondját-baját térképezi föl mostanában a tv szülőknek és nevelőknek szóló magazinja, a Családi kör. Legutóbb — pénteken este — a már kü­lönkerült családtagok''alkalmi találkozóiról, az elriasztás és megtartás apróbb-nagyobb praktikáról esett szó. Kelemen Endre műsorának figyelése közben bizonyára sok-sok ér­dekelt magára ismert, s fogad­ta meg: ezután kevesebbet ócsárolja, mondja el ennek- amgrmak azt a — másikat. Csak az amúgy is nehéz hely­zetbe ' uszított gyerek sínyli meg, ha vádaskodást vádas­kodásra halmoznak az egy­mástól már elköszönt anyák, apák. Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom