Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

íhkc yf.t 1978. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Világhírű művészek fellépé­sét mindig felfokozott érdek­lődés kíséri. így volt ez a hé­ten a margitszigeti Szabadtéri Színpad balettestjén és Szvja- toszlav Richter zongoraestjén, a Zeneművészeti főiskolán is. Szigeti esték élménye Ä szabadtéri előadások iz­galmait az idei szeszélyes nyár még fokozza; a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemiro- vics-Dancsenko Zenés Színház balettegyiittesének meg-meg- újuló esőben és orkánszerű szélviharban kellett fellépés előtti próbát tartania. Nagy művészi fegyelemről tettek ta­núságot, a felkészülést ilyen körülmények között sem hagy­ták abba. A másnap esti be­mutatkozáson lemérhető volt ez a kemény, minden erőt igénybevevő munka. A zsúfolt nézőtér a hideg idő ellenére átforrósodott a táncosok él­ményt nyújtó előadása alatt. A közönség még a késő esti befejezés után is alig akarta tudomásul venni, hogy már három órája gyönyörködik a művészek nem mindennapi teljesítményében. A műsor első számaként be­mutatott Paquita részlet — az eredeti balett harmadik fel­vonása — kissé távoli, idegen volt. Hiányzott az első két fel­vonás, de a táncosok teljesít­ményéből ez mit sem vonhat le. Minkusz zenéjére Marius Petipa készített koreográfiát, melyet P. A. Guszeva újított- fel és tanított be. A szünet után hamisítatlan bécsi világ tárult szemünk elé, Johann Strauss zenéjére V. P. Burmejszter tervezett koreográfiát és az egyfelvoná- sos Straussianát egyben ő is rendezte. A groteszk, a bájos, a lírai és a drámai szituációk mesteri ötvözeteként villant­ja fel a keringőváros életét, szórakozását, hangulatát. A nagyszerű díszletek és kosz­tümök kiemelték a balett min­den szépségét. A táncosok mindegyike remekelt, mégis talán az öreg katonatiszt, a szerelmes lányka és a lányait kísérő öreg hölgy volt a leg­kedvesebb. Hacsaturján Gajane című balettje A. V. Csicsinadze ko­reo gráfiájában és rendezésé­ben volt a műsor befejező egyfelvonásosa. A szovjet ze­neszerző világszerte ismert ze­néjére olyan nagyszerű ko­reográfia és előadás született, mely túl a művészi élményen betekintést nyújt egy nép szí­nes, mesésen gazdag szokásai­ba, érzelemvilágába. Az est szólistái közül Margarita Dro- zova, Eleonora Vlaszova, Gali­na Krapivina, Vagyim Tegye- jev és Mihail Krapivin kapták a legtöbb tapsot. A Postás Szimfonikus Zenelcar G. G. Zsemcsuzsin vezényletével méltó közreműködője volt a sikernek. Richter és a muzsika A zongoránál ősz férfi ült, akiről Pilinszky írja; „Ami­kor megjelenik a dobogón, ha­muszürke, feszült és ideges; szinte menekül a zongorához, hogy erőt merítsen a billen­tyűkből.” Mi mégis a vará­zsa? Miért telik meg minden alkalommal a nézőtér, ahol játszik? Miért zsúfolt a helyi­ség annyira, hogy a kívülma- radott százak fékentartására komoly erőfeszítést kell ten­ni?! Szvjatoszlav Richter játéka mindenki számára más és más; felkavaró, elgondolkoz­tató, de feltétlen mély nyo­mot hagyó élmény. Emlék­szem, 1976-ban, amikor ugyan­csak a Zeneművészeti Főisko­lán koncertezett, számomra is csak az orgonaülés alatti lép­csőn jutott hely, de a lebilin­cselő hangverseny alatt nem éreztem mást, csak a muzsika nagy mágusának varázsát. A mostani hangverseny első szá­maként Schubert A-dúr szo­Nemzetiségi nyelvművelők Táborban a dabasi járás fiataljai öt diáktábort szerveztek az idén Pest megyében, amelyek a nemzetiségi nyelv gyakorlá­sát és az anyanyelvi irodalom ismeretének elmélyítését tűz­ték céluL A dabasi járás vezetői most első alkalommal szerveztek nyelvi tábort. Az előkészítéshez és a lebo­nyolításhoz sok segítséget adott a Fehér Akác Termelő­szövetkezet. Balatontoogláron, a szövetkezet jól felszerelt üdülőjében tíz napot töltött húsz szlovák nemzetiségű ál­talános iskolai tanuló. Nagy szeretettel fogadták a fiatalok Kormos Sándor szlo­vák anyanyelvű költő látoga­tását, aki nemcsak tájékoztat­ta az iskolásokat a szlovák irodalomról, hanem saját köl­teményeiből is felolvasott né­hányat. Az olvasási kedv éb­resztéséhez hozzájárult Paulik Etelka újságíró, a LudoveNo- viny szlovák hetilap szerkeszt­ője, aki bemutatta a lapot, va­lamint előadást tartott a ma­gyarországi nemzetiségek éle­téről. Ellátogatott az üdülőbe Spiegelhalter Anna, a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa is aki tájékoztatást tartott szlovák könyvekről, valamint az ő se­gítségével bepillantást nyer­hettek a pajtások a könyvtár használatába is. A tíznapos programot ki­rándulások, sportfoglalko­zások, és játékos vetélke­dők tették még színesebbé. A tábor jól sikerült és a fia­talok kellemes emlékekkel térhettek vissza otthonukba, egy dolog mégis hiányzott a teljes sikerhez: kevés volt a szlovák nyelvű pedagógus. A húsz lány és fiú két csoportot alkotott; az ideális az lett volna, ha a csoportok mun­káját szlovák szakos nevelők irányítják, s akkor nemcsak a kötött foglalkozásokon folyt volna szlovákul a szó, hanem a nap minden szakában. Már többször felmerült — más szlovák nyelvművelő tá­borok szervezésekor is —, hogy a legszerencsésebb meg­oldás az lenne ha sikerülne cseretáborokat létrehozni szlovák tanu­lókkal. Érdemes volna nagyobb fi­gyelmet fordítani a cseretábo­rozásokra, s megoldást talál­ni ezek jobb lebonyolításához. Ko. É. nótáját játszotta bensőséges lírával, kifejezve a szív legrej­tettebb érzéseit, a bánattól a kitörő vidámságig. Schumann op. 12 Fantasiestücke ciklusá­ból az előadott hat részlet a hangulatok szinte valamennyi skáláját kifejezte, a művész már nem játszott, hanem eggyé olvadt a zenével. De­bussy Suite Bergamasque és Estampes című művei szere­peltek még a műsoron, bizo­nyítva, hogy Richter bárme­lyik zeneszerző művészetéhez nyúl, annak művei sajátosan öltenek testet játékában és jel­legzetes vonásokkal gazdagod­nak. A hangverseny varázsát talán a két éve megjelent könyv egy idézetével tudom igazán érzékelni: „Amikor Richter játszik, az az érzé­sünk, hogy egymaga ül az üres teremben, kettesben a zenével, amely mint a tiszta szépség géniusza, jelenik meg előtte. Nem létezik senki más a mű­vész számára ebben a bűvös pillanatban. Nem keresi a kö­zönség kedvét, nem akar ural­kodni felette, nem akarja meg­győzni; szinte megfeledkezik a jelenlétéről. A közönség ezt mintha érezni is. Néma csendben, lélegzetét visszafojt­va figyeli, amit Schumann így fejezett ki: „Der Dichter spricht” (A költő szól)”... A kezek felemelkednek a billentyűkről..', a csend szinte fáj... majd feldübörög a vég­telennek tűnő tapsorkán. Pintér Emőke Mikiis Sándor kitiintetáe A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Mikus Sándor Kos- suth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészének 75. születés­napja alkalmából, kiemelkedő alkotó és művészetpedagógiai munkássága elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést pénteken Molnár Ferenc kulturális államtitkár adta át Újfajta tv-műsor Riportok, hírek, dalok, tán­cok, a nemzetiségek életéből — új műsorral gyarapodik a televízió programja. Első íz­ben szerda *este sugározzák a nemzetiségek életét, minden­napjait, népművészetét, ha­gyományait, dalait, táncait be­mutató anyanyelvi műsort. A riporterek fölkeresték Réger Antalt, a Magyarorszá­gi Németek Demokratütus Szö­vetségének főtitkárát és Món- dícs Marint, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének főelőadóját. A nemzetiségi adáshan mindket­tőjük nyilatkozatát közvetítik. Pedagógusok a közéletben „Országunk fejlődésében a tudati tényezők szerepe meg­növekedett. A fejlett szocialis­ta társadalom olyan emberek munkáját és aktivitását igény­li, akik társadalmi céljaink megvalósításában' fegyelme­zett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik ré­szüket.” — A fenti gondola­tokat az MSZMP XI. kong­resszusának határozatából idéztük. A zebegényi pedagógusok jó munkájuk mellett valóban ki­veszik részüket a közügyek­ből is. Erre sarkallja őket a kongresszus határozatában megfogalmazottak mellett az 1976-ban alkotott közműve­lődési törvény is. A törvény kimondja: az oktatási, neve­lési intézmények közművelő­dési feladata a műveltség megalapozása és fejlesztése, a művelődés iránti igény fel­keltése. Zebegény pedagógusai tud­ják, hogy a társadalom a munkahelyi helytállásukon kí­vül többet is vár tőlük. Ezért vállalják valamilyen fel­adat megoldását a közélet­ben vagy a közművelődés­ben. Nincs a községben olyan társadalmi, politikai, kulturc lis szervezet, terület, ahol » találnánk ott egyet-kettőt a. iskola oktatói közül. A község pártszervezeténe’ szervező titkára pedagógus, A községi tanács végrehajtó bi­zottságában, a Hazafias Nép­front helyi vezetőségében ugyancsak találunk tanárokat tanítókat. A Vöröskereszt és az MHSZ helyi szervezetének munkáját pedagógus irányít­ja. Egy nevelő a megyei út­törőelnökségben' is tevékeny­kedik, egy másik a Járás Közlekedésbiztonsági Tanác munkáját segíti. Pedagóguso szervezték a községben a Edzett ifjúságért mozgalma, és a szülők iskoláját is. Gyakori tapasztalatunk, hogy a zebegényihez hason­lóan más települések közéle­tében is kiemelkedő szerepet vállalnak a pedagógusok. Né­ha talán túl sokat is. Pedig egy-egy város, község értelmi­sége nemcsak pedagógusokbó álL Sajnos, előfordul, hogy a helyi orvosokat, mérnököket, mezőgazdászokat csak nehe­zen lehet bevonni a helyt közéletbe. A. Gy. Népművészet és funkció SZÉKELY PIROSKA KIÁLLÍTÁSA Székely Piroska 1965-ben vé­gezte el az Iparművészeti Fő­iskola textiltervező és — fa­kultative — jelmeztervező sza­kát. Tervezett jelmezt és dísz­letet, a szolnoki, a veszprémi, a szabadkai színház és a Szentendrei Teátrum előadásai­hoz. Számos kollektív kiállítá­son vett részt; 1968-ban Veszp­rémben Szilágyi Erzsébet üveg­tervezővel, tavaly Jánosházán és Zalaszentgróton Vígh Éva keramikussal mutatkozott be. Szőrme- és bőrmunkákkal 1970 óta foglalkozik, ennek eredmé­nyeit mutatja be első önálló ki­állításán. Ember és természet A szentendrei megyei mű­velődési központban kifüg­gesztett faliszőirmék tanúsága szerint a művész szándéka, hogy mindennapi életünkben Székely Piroska: Az áldozat az ember és a természet ere­dendően szoros, a történelmi fejlődés során azonban meg­lazult kapcsolatának helyre- állításán munkálkodjon. A be­mutatott alkotások az emberi környezetbe visszavarázsolják a természetet, oldják a mai építészet vonalrendszerét. A faliszőrmék, térelválasz­tók, párnák, kézitáskák a tárgy funkciójának, jelentésé­nek megfelelő anyagból (bor­jú-, kecskebőrből stb.) készül­nek, s elsősorban a népművé­szet szerkesztésmódjából, tö­mörítő, stüizáló erejéből táp­lálkoznak. A kötődés áttéte­les, olyan mint a! festészet­ben például Tóth Menyhért, vagy Halmy Miklós munkái­nál. Székely Piroska megőrzi a népművészeti örökséget, ugyanakkor attól eltávolodik saját mondanivalójának meg­felelően. Örök körforgás A Csillagvirág szirommotí­vuma, a megkarcsúsított, já­romszerű tartórúd például egyszerre utal a kapcsolódásra és az elszakadásra. A Bohóc csak anyagával jelzi az örök­séget, a szőrme mintázatában felfedezett és megmutatott formák az irónia, a groteszk iránti érzékenységről beszél­nek. Az áldozat című alkotás a tiszta humánumnak állít emléket — a középpontban el­helyezett, fekete sallangokkal darabolt fehér szőrmét vörös Tímár Béla felvétele bőrfelületek határolják, zárják le. A bemutató legkiemelke­dőbb alkotása a Négy évsza' sorozat. A Tavasz zöldes, • Nyár okkersárga, narancs, a Ősz zöldes-barnás, a Tél fe­héres-szürkés árnyalatai, vala­mint a lágyan hullámzó szí romformákból kibomló mag örök természeti körforgás idéz. ÍJj kísérlet A szőrmék — melyekkel ob kevés művész foglalkozik nr nálunk — nem kísérletekrő hanem komoly eredményekrö beszélnek. A természeti for­mavilághoz, a népművésze1 szellemiségéhez kötődő művek úgy funkcionálisak, hogy az autonóm művészet értékét is magukban hordozzák. Szerke­zetükkel őrzik a rendet, mo­tívumaikkal, meditációra, gon­dolattársításokra késztetik a nézőt. A Négy évszak valószínűié? lezárt egy nagy, eredménye5 korszakot Székely Piroska mű­vészetében. A kiállításon nyo­mással és batikolással meg­munkált alkotást is bemutat, amely szecessziós ízű növényi és halmotívumaival érdeklő­dése változását jelzi. A mű ugyan lazább, szervetlenebb kompozíciójú, jelentésében sze­gényesebb, mint a fent emlí­tettek, de ennek alapján korai lenne az új kísérletet mélyeb­ben értékelni. Szabó Ernő Balett és hangverseny — vendégművészekkel ÜJ POLITIKAI KÖNY Helytálltak A Kossuth Könyvkiadó leg. újabb kiadványai közül kettőt mutatunk be. Ezek a kötetek témában és formában, sőt idő­ben iá messze vannak egy­Piros szegfűk A piros szegfű a hősi élet és mártíromság jelképe Hel- lászban. A legendás hírű Be­loiannisz is egy-egy friss szá­lát tartotta a kezében, amikor naponta szembenézett bírái­val. A kopár hegyek, mere­dek sziklák és völgyek égre törő ékessége, a cédrus pedig a népköltészet szerves motí­vuma, az elmúlásra és a nem­zedékeket túlélő, szilárd erő­re emlékeztet. Innen tehát Caruha Vangelió lírai riport- könyvének címe. A riportok a hazánkban élő görögök leg­népesebb települését ábrázol­ják, a Fejér megyei Beloian­nisz község lakóiról szólnak. A község temetőjét is cédrusok szegélyezik, s Beloiannisz főté­ri szobrának talapzatához sok­szor helyeznek szegiűcs ökrö­ket a telepesek és látogatók. Caruha Vangelió műve sze­mélyes élmények és lírai be­tétek közbeiktatásával állít emléket a görög polgárhábo­rú hőseinek, illetve azok fiai­nak, lányainak, unokáinak, akik már a száműzetésben születtek. Ez a könyv hiányt pótol, hiszen a magyar közvélemény keveset tud Görögország XX. századi viharos történelméről, s arról, hogy hazánkban egy több tízezres görög emigráns közösség él. A riportok első­sorban Beloiannisz falu lakói­nak életéről, mindennapjairól VEK a történelem mástól, de összeköti őket mondanivalójuk, az hogy hő­seik a történelem rendkívül nehéz, viharos időszakában példamutatóan álltak helyt. : és cédrusok szólnak, de a riportalanyok szavaiból az olvasó megismer­heti a polgárháború esemé­nyeit is. A szerző foglalkozik a ha­zánkban élő görögök sajátos vallási hagyományaival, poli­tikai és erkölcsi nézeteivel, s bemutatja azt a folyamatot, amelynek során ez a puritán erkölcsű, paraszt-közösség —* hiszen a polgárháború mene­kültjei általában The&azália Karnevál és hamv Az egyik nap az örömé, a vigasságé, a másik a lemon­dásé. A könyv szerzője, Hans Grundig, a kettő között, éj­félkor született, s az ellenté­tek egész életén végigkísérték. Ennek oka nem születésének napja volt, hanem a kor ma­ga. Művészi, politikai hitval­lásának kikristályosodása egy­beesett a fasizmus ébredésé­vel. Könyvében a művészélet lázas lobogása és a történe­lem kegyetlensége, az egyéni idill derűje és a kommunista elkötelezettség, a háború előt­ti Drezda bohémvilága és a koncentrációs táborok pokla elevenedik meg előttünk. Meg­tudhatjuk, hogyan lett a szo­bafestő fiából realista festő­művész, a haladás harcosa: hogyan csavarogja be barátai­val a már fasizálódó Itáliát: hogyan ismeri meg hűséges viharaiban kopár, pósztorkodó vidékeiről jöttek — átalakult az új ha­zában eltöltött évtizedek alatt, feladta konzervatív erkölcsi normáit. Riportokat olvashatunk ve­gyes házasságokról, az anya­nyelvi oktatás és a munkavál­lalás kérdéseiről és sok egyéb­ről, amely ma már összefo­nódott a görög diaszpóra éle­tével. Az írások választ adnak olyan kérdésekre, hogy mi­ként kötődnek ma az itteni görögök az óhazához, hogyan látják saját forradalmi múlt­jukat, mennyire hatott rájuk a mai magyar társadalom, s mivé válik, milyen jövő vár az emigrációira. azószerda között élettársát, feleségét, a nagy­szerű Leát; hogyan kerülnek immár együtt halálos vesze­delembe, s miként szakítja el őket — több mint tíz évre — egymástól a náci rémura­lom. A festő visszaemlékezései­ben hiteles képet rajzol egy elsüllyedt korszakról, egyben figyelmeztet: ......vigyázzatok! Ne hogy felébredjenek a múlt kísértetek Mert vannak, min­dig vannak, akik ott folytat­nák, ahol abbahagyatták ve­lük; s csak alkalomra vár­nak.” A mindvégig érdekfeszítő mondanivaló, a közvetlen stí­lus, amely Hans Grundig lé­nyéből árad. feledhetetlen, le­bilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet. A kötetet a szerző alkotásaival illusztrálták. G. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom