Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

1978. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT '■JfSoHaD A kubai külügyminiszter programja Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere ős felesége tegnap a Herendi Porcelángyárba látogatott. Társaságukban volt Jakus Je­nő, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete. Megte­kintették a több mint 150 éves világhírű porcelángyár üze­meit, a korongozót, a festő­műhelyeket és a másfél évszá­zad herendi termékeit repre­zentáló múzeumot, majd a Balaton-part nevezetsségeivel ismerkedtek. Környezetvédelmi táborozás Országos környezetyédelmi ifjúsági vezetőképző, tábor nyílt tegnap Gyöngyösön. A tábort Rónai Rudolf, a Ha­zafias Népfront alelnöke, a HNF országos környezetvédel­mi bizottságának elnöke nyi­totta meg, majd S. Szabó Fe­renc, a népfront országos tá- nácsának tagja „Társadalmi együttműködés a környezetvé­delemben” címmel tartott elő­adást A megyei főügyészség értékelése I Javult a társadalmi tulajdon védelme Betörések a főváros környékén Jelentősen csökkent Pest me­gyében a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények kárér­téke. A megyei főügyészség közelmúltban elkészült értéke­lése szerint tíz esztendővel ez­előtt még évente 28—30 millió forint volt az így okozott nép- gazdasági kár, tavaly viszont 12 millió forint. Mind keve­sebb a nagy kárt okozó bűn- cselekmény. Az esetek 45—50 százalékánál a kár nem halad­ja meg a 1000, 80—85 százalé­kánál az 5000 forintot. Javult a helyzet a társadal­mi tulajdon ellen a mezőgaz­daságban elkövetett bűncse­lekmények számát tekintve is. Még néhány éve a társadal­mi tulajdon elleni bűncselek­ményeknek mintegy 40 száza­lékát követték el a közös gaz­daságok kárára, tavaly ez az arány már nem értei el a 16 százalékot. A kedvező változás a termelőszövetkezetek átgon­dolt egyesülésével megszilár­dult gazdálkodási fegyelemnek és a tulajdonosi szemlélet erő­södésének tudható be. Gyakoribbak a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­nyek a megye kereskedtlmé ben és a szállításban. A na­gyobb kárt okozó esetek 30 százaléka ezeken a területeken fordul eló, A főváros környéki községekben, ahol sok a kis üz­let, nem ritka a betöréses lo­pás. Sajnos, ma még sok az ismeretlen tettes, főként a bu­dai, a váci és a ráckevei já­rásban. Ezért a megyei bűn. üldöző szervek elsősorban a betörések megelőzéséhez kérik a lakosság éberségét és aktív közreműködését. Mi kerül a tányérra ? A gyermekélelmezés kérdőjelei » Mi a fontosabb? — Patrónusok — A Kagyló-étterem Pest megye százezer álta­lános iskolása közül minden harmadik gyerek napközis, vfigy tanulószobára jár. Az óvodások száma több, mint 34 ezer. Tavaly Pest megyé­ben 52 ezer volt a gyermek- élelmezésben részesülők szá­ma. Hol főinek számukra? Mi kerül a tányérba? Javul-e a sokat emlegetett gyermekélel­mezés? — ezekre a kérdésekre kértünk választ Szarényi Zol­tántól, a megyei tanács mű­velődési osztálya gazdasági csoportjának vezetőjétől. Nagy úr a szükség — Megyénkben 223 iskolai, óvodai konyhában főznek a gyerekekre. Túlságosan sok helyen, változó körülmények között. Közülük a legkisebb a tápiószőlősi, az óvoda konyhá­ján ott harminc adag ebéd készül naponta. A legnagyobb, 1500 adagos a szentendrei köz­ponti konyha. A magyarázat egyszerű: ahol óvoda, iskola épült, konyha is készül hoz­zá. A legtöbb településen te­hát két-három gyermekikony­ha is akad. Ez így gazdaság­talan. Néhol a negyedik isko­la építésekor jönnek csak rá: jobb lenne a központi kony­ha, amelyben ezernél több gyerekre főzhetnek. Viszont az ilyen konyha építése elég drága. Hat-hétmillió forintba kerül. Ugyanennyi pénzből 120 személyes óvoda épülhet, vagy három-négy tanterem. — Az a kérdés: mi a fon­tosabb? Pest megyében tavaly négyezer 747 gyermek óvodai kérelmét kellett hely hiánya miatt elutasítani. Még 900 tantermet kellene építenünk, hogy megszűnjék a kétműsza- kos tanítás minden iskolánk­ban ... — Nagy úr a szükség, nem enged választást. Csak ott' épülhetne központi konyha — a dabasihoz, szentendreihez, budaörsihez, nagykőrösi fiez,' vecsésihez, érdihez hasonló — ahol az iskoláknak nincs sa­ját konyhája. Tanteremre, óvodára kell a pénz... A norma: tíz forint Az iskolai konyhák higié­niai szempontból megfelelnek az alapkövetelményeknek. A KÖJÁL emberei nem talál­nak sok kifogásolnivalót. Ta­valy egyetlen iskolai, óvodai konyhát sem kellett bezárni, ételmérgezés sem fordult elő. Viszont az étkezőhelyiségek többsége szűkös. A gyerekek csak több turnusban, egymást váltva ebédelhetnek. Sok he­lyütt távol van a konyhától az étkezde, s így nem lehet be­vezetni az önkiszolgálást, ami­nek pedig pedagógiai hasz­na is volna: önállóságra szok­tatná a gyerekekét. ~ — Az alumíniumkanalak, villák, kések, a műanyag- és bádogtányérok szerencsére már a múlt emlékei. Ma por­celán vagy fajansz tányérok­ból esznek a gyerekek, rozs­damentes evőeszközökkel. — Hogy mi kerül a tányér­ra? Ez bizony ma is nagy gond. Legutóbb 1976-ban sza­bályozták a gyermekélelmezés nyersanyag-normáit. Egy óvo­dás gyermek napi háromszori étkezésére kilenc forint 20 fillér, egy alsótagozatos ta­nulóra tíz forint, egy felső­tagozatosra tíz forint 60 fil­lér költhető. — Ha az azóta megváltozott árakat és a piaci lehetősége­ket tekintjük — ez bizony, mi tagadás, kevés. Primőrt, zöldséget, gyümölcsöt, ami az egészséges táplálkozáshoz el­engedhetetlen, ritkán raknak a gyerekek tányérjára. Az óvo­dában egy forint 60 fillér jut a tízóraira', s ugyanennyi az uzsonnára. Legfeljebb a zsí­roskenyérre elegendő. A hat forint 80 filléres ebéd nem bővelkedik húsban... — Persze, az igazsághoz tartozik, hogy nagyok az el­térések. Ahol a termelőszövet­kezet patronálja az iskolát vagy az óvodát, ott több, jobb jut a gyerekeknek. De ahol csak az élelmiszerüzletből, zöldségboltból vásárolhatnak, ott küszködnek a normával. A megoldás Az iskolatej-akció nem fej­lődik zökkenőmentesen. Szá­mos iskolába egyáltalán nem mindenkitvesznek fel. Sok fel­sőtagozatos diák csak az étter­mekben, előfizetéses rend­szerben ebédelhet, mert szü­lei dolgoznak. Nincs a szá­mukra menza. Az iskolai konyhák kapa­citása tehát — az igényekhez ■ képest — szűkös. Nagy. segít­séget' jelentene, ha a megye éltermeiben vállalnák a gyer­mekélelmezés gondjait. Ez még a jövő dolga, de a most kezdődő tanévtől már talá­lunk olyan példát, amit másutt is követhetnének: a megye számos üdülőjében, éttermé­ben csak nyáron főznek. Té­len ezek a konyhák kihaszná­latlanok. Egy kivétel azonban akad: a szentendrei járásban. A kivételről, a példáról, amely követendő, a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat­nál érdeklődtünk. Kővári Béláné, a vállalat üzemeltetési előadója: — Szá­mos éttermünkben ebédelhet­nek a gyerekek, heti előfizetés alapon. Ősztől újdonsággal szolgálunk: a leányfalui Kagy­ló-étterem 1500 adagos kony­háját téliesítettük. s vállaltuk, hogy Dunabogdány és Tahi- tótfalu hatszáz iskolásának étkeztetéséről gondoskodunk a tanítási évadban. Nemcsak főzünk a gyerekekre, de a kész ebédet ki is szállítják az iskolákba. V. G. P. Népfront művelődési munkaközösségek A valósághoz Illő megoldást keresnek A Hazafias Népfront köz­művelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társa­dalom miniéi több tagja érez­ze életszükségletnek műveltsé­ge folyamatos gyarapítását. Ez nem egyszerűen művelő­dési cél, hanem szakadatlan törekvés, arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról, jobban értse a politika, a gazdaság, a kul­túra alapkérdéseit és össze­függéseit. E cél érdekében a népfrontmozgalom kezdemé­nyezzen közreműködik a szo­cialista kultúra terjesztésében, a közösségi emberré nevelés­ben, az egyéniség mind tel­jesebb kibontakoztatásában. Művelődő emberek Milyen módon? Az elmúlt három esztendő- öen több száz művelődési munkaközösség alakult az or­szágban. Bizonyára sokakban felmerül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfront­mozgalomban művelődési munkaközösségekre, amikor a tanácsok mellett kulturális ál­landó bizottság, az ipari üze­mekben és a termelőszövet­kezetekben kulturális bizott­ság, a művelődési házakban pedig társadalmi vezetőség működik? Ebben az esetben azonban nem illetékes állami és társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a mű­velt és művelődni vágyó, a mások művelődését is előse­gíteni akaró, társadalmi ér­deklődésű emberek közösségé­ről van szó, akik azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy a kultúra az országban valóban tömegessé váljon. Ennek ér­dekében azon munkálkodnak, hogy a dolgozók sokaságához eljusson népünk és az embe­riség'm’üt jártók,’ jelenének mi­nél több haladó szellemi ér­téke. Feladatuknak tekintik a tanulási, a továbbtanulás és az olvasási kedv felkeltését, a művelődési igények lehető legjobb kielégítését. Segítenek szocialista ízlés, életmód, magatartás, az igényes embe­ri élet általánosabbá válásá­ban. A népfrontnak, mint a leg­szélesebb politikai tömegmoz­galomnak, fontos feladata a politikai ismeretterjesztés. Százezreik vesznek részt egy- egy esztendőben ilyen rendez­vényeken. A színes és válto­zatos formák között a fórum jellegű rendezvények bizo­nyultak eddig a legeredmé­nyesebbeknek, ahol az embe­rek kérdezhettek és feleletet kaptak, az országos célokat helyi temní valókban fogalmaz­ták meg közösen, s a tettre- váltás lehetőségeit is kidol­gozták. A helyi igényeknek megfelelően igen sok telepü­lésen foglalkoztak a terület mezőgazdasági, ipari, kereske­delmi vagy éppen környezet­Átadás előtt jut el az iskolatej, máshova meg keveset küldenek. Több oka van ennek. Az iskoláknál I nem akad felelős, aki kellő I mennyiségű tejet mer rendel- j ni, mert, ha megmarad, nincs hová tenni. A visszaszállítás nehéz. Az iskolai konyhák sem vehetik át a megmaradt tejet, mert „biztosra kell menniük”, s a megmaradó tej mennyisége változó. Hűtő- szekrény pedig nincs elegen­dő. Nem szóltunk eddig egy gondról: a napközibe nem védelmi kérdéseivel. Másutt fórumot szerveztek az áruel­látás, a szolgáltatások, vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzetéről. Megint másutt a politikai vitakörök adtak jé keretet asz eszmecserékhez. A ma krónikásai A politikai ismeretterjesztés mellett a népfrontmozgalom támogatja és szorgalmazza a közművelődés bevált formáit. Az évenként meghirdetett kró­nikaíró-helytörténeti pályázat nyomán ma már sok ezer pá­lyamű található a megyei le­véltárakban, amelyek nem­csak egy-egy település múlt­ját örökítik meg, hanem az elmúlt három évtized hiteles történetét is. És nem csupán falvak, nagyközségek történe­téről készültek ilyen pálya­művek, hanem feldolgozták már sok ipari üzem és ter­melőszövetkezet történetét is. A kertbarát- és kisállatte­nyésztési körök száma orszá­gosan meghaladja az ezret. Gazdája szinte mindenütt a helyi népfrontbizottság, amely minden lehető segítséget meg­ad e népgazdaslgi 1 ag hasznos hobbi műveléséhez, akárcsak az értelmiségi, a népfront, il­letve a népfront-tanácstag klu­bok működéséhez. A népfrontmozgalom azon­ban nemcsak a közművelődés bevált formáit hasznosítja és szorgalmazza, hanem felikarol és támogat minden új, hasz­nosnak Ígérkező kezdeménye­zést. A legjobb példa erre az olvasótáborok létrehozása. Hogy mi az olvasótáborok cél­kitűzése, lényege? Olvasóvá nevelni elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt. Megtanítani őket ‘ á könyvtár használatára. Az ol­vasással ösztönözni őket a társadalmi valóság- megisme­résére, azaz: amikor egy-egy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életút­ját kísérjék figyelemmel, ha­nem tanuljanak meg történel­mi-társadalmi fejlődésben gon­dolkodni. Így jobban megért­hetik saját életüket, fölmér­hetik képességeiket és tenni­valóikat, kiegyensúlyozottabb egyéniséggé válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszkedésü­ket a felnőttek társadalmába. Egyből — háromezer Ez a mozgalom hat eszten­dővel ezelőtt kezdődött Felső- tárkányban. Akkor csupán ez az egy volt. Tavaly viszont már nyolcvan olvasótáborban ismerkedett az olvasás szép­ségeivel több, mint háromezer fiatal. És nem csupán az ol­vasótáborok száma növekedett a népfrontmozgalom támoga­tásának eredményeként. ha­nem egyre sokszínűbbé vált munkájuk. Ma már az iro­dalmi táborok mellett képző- művészeti, helytörténeti, nép­rajzi, közművelődési, sőt nem­zetiségi nyelvművelő olvasótá­borok működnek. Mindez jól szemlélteti: a népfrantmozgalom kezdemé­nyezője, támogatója az önmű­velés legkülönbözőbb formái­nak. Rendhagyó irodalmi és művészeti órákat szerveznek a szakmunkásképző intézetek­ben. A hagyományos író-olva­só találkozókat igyekeznek új­szerűén megrendezni, azaz klubszerűén: vitaindítóval, párbeszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kismamaklubok meg­alakítása. S bár ez a mozga­lom sem tekinthet vissza két- három esztendőnél hosszabb időre, annak ellenére már több száz működik országszer­te. És a népfrantmozgalom ak­tívan bekapcsolódott az egyik legújabb közművelődési for­ma, a Mindenki iskolája szer­vezésébe is. Csoportokat szer­veztek a programok közös meghallgatására, hallgatókat toboroztak és toboroznak. A dolgok lényege: általá­nosságok és régi receptek he­lyett a jelenlegi valóságnak megfelelő megoldásokat ke­resnek és találnak mindenütt a népfromtbizottságok a köz- művelődés hatékonyabbá té­telére. Természetesen ennek a sokszínű munkának az ered­ményei nem realizálódnak egyik napról-hónapról. a má­sikra, de amint azt az olva­sótáborok példája igazolja: biztosan előbbre vezetnek. Új tanműhelyek épülnek Tápiészelén, Cegíéden és Dunakeszin Felosztották a szakmunkásképzési alapot Üj ABC-áruház épül Gödöllőn, az Alsóparti lakótelepen. A PÁÉV dolgozói augusztus 15-én fejezik be a munkát. Halmágyi Péter felvétele A munkaügyi miniszter jó­váhagyásával felosztották a központilag kezelt szakmun­kásképzési alapot, amelyből az idén összesen 350 millió forinttal támogatják az üzemi, gyári tanműhelyek fejleszté­sét A vállalatok és szövetke­zetek által befizetett szak­munkásképzési hozzájárulás­ból képződött, 1972-ben rend­szeresített alap idei felosztása során különösképp . ügyeltek arra, hogy elsősorban azok a termelők részesül­jenek a támogatásban, akik azt a gazdasági és termékszerkezet korszerű­sítését célzó, i meghatározott fejlesztések ér- 1 dekében használják fel. Előny ­• ben részesítették azokat a te- | rületeket is, ahol a képzés fel­tételei még az átlagosnál ked­vezőtlenebbek. A rendelkezésre álló ösz- i szegből 270 millió forintot ipa- | ri, illetve építőipari szakmákat • oktató vállalatok kaptak. I A gépiparon belül például | elsősorban a kohászat, továb- i bá a szerszám-, a mezőgazda- I sági és a vegyi gépgyártó, I valamint a közúti járműprog- | ramban részt vevő, illetve a híradástechnikai műszeripari vállalatok tanműhelyeinek korszerűsítését támogatták. Kapcsolódva az ipartelepítési tervekhez, új tanműhelyek épülnek főként vidéken léte­sített üzemegységek, gyárak mellett. Székesfehérváron, Fe­hérgyarmaton, Nyírbátorban, Tápiószelén és Vajszlón. Az építőiparban főként a magasépítő és a szerelő jelle­gű szakmák alapszakmai kép­zésének színvonalát emelő új tanműhelyek építéséhez adtak támogatást Ezeket elsősorban megye- székhelyekre telepítik. A vasúti, közúti járműpark rekonstrukcióján dolgozó, va­lamint a távközléstechnikai hálózatszerelést, karbantartást ellátó vállalatok közül is töb­ben részesültek a szakmunkás- képzési alapból. Üj tanmű­helyt építenek Salgótarján­ban, ahol a Volán Tröszt és Szombathelyen, ahol az AFIT autószerelőit képezik ki. Vasúti járműjavító szakmákat oktató tanműhelyeket létesítenek Cegléden, Dunakeszin és Dom- bóvárott. Meglevőket korsze­rűsítenek Debrecenben és Szentesen. A OKISZ a lakosság szá­mára nélkülözhetetlen szol­gáltatásokat nyújtó ipari szö­vetkezetek szakmai utánpótlá­sának előmozdításához része­sült anyagi támogatásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom