Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

1978. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK ’xMdm ISG-ben verbuválnak... Hová mennek a fiatalok? Egy gyár drámai küzdelme a termelésért — Amikor ipari tanulónak mentem, bizony még protekció kellett, hogy az esztergályosok­hoz kerülhessek. A hatvanas évek elején volt ez. Azóta megváltozott a helyzet. Mi már ígérhetünk bármit, a fiatalok ritkán választják a vasas szak­mát. Takács Gyula, a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár személyzeti osztályának veze­tője kesergett ekként legutób­bi beszélgetésünkkor. Majd így folytatta: — Tavaly 350 nyolcadikos diák látogatott el a gyárba. Alaposan körülnéztek, ismer­kedtek a gépekkel, munkada­rabokkal. Egy-egy Cola mel­lett beszélgettünk velük. Vála­szoltunk a kérdéseikre. Végül ketten jöttek hozzánk ipari ta­nulónak, az idei látogatók kö­zül pedig már egyetlenegy sem. De nemcsak az ISG áll ilyen rosszul az utánpótlással. Így van ez mindenütt a gép­iparban. Az érdi szakmunkás- képző iskolában például ta­valy hatszáz diák helyett mind­össze kétszáz jelentkezett. Az idén sem lesznek sokkal töb­ben. A fiatalok manapság szí­vesebben választanak olyan szakmát, amelyben nincsenek ennyire helyhez kötve. — A bérek? — Nálunk a kezdő szakmun­kás órabére a tanulmányi eredménytől függ: aki kettes­sel bukdácsolt át a vizsgán, az tíz forint ötvenet kap, aki je- Tessél végzett, három forinttal többet Árva esztergák 1 Szomorú látvány a gyár jól felszerelt tanműhelyében áz árván ácsorgó tizenkét eszter­gapad. — Nincsenek tanulóink. A gépek egy-két éve itt állnak, kihasználatlanul. Bezzeg ami­kor én tanultam! Akkor volt itt élet! — idézi a múltat Szi­geti Antal, aki 1964-ben lett szerszámkészítő szakmunkás. Hogy miért éppen az? Vélet­lenül .. i — Keveset tudtam a vasas szakmáról. Akkoriban nem .volt még ilyen szervezett pá­lyaválasztási tanácsadás. Ami­kor befejeztem a nyolcadikat, tanácstalanul álltam: mihez kezdjünk? Egy ismerősöm mondta, jöjjek ide. Én jöttem, és maradtam. — Sosem gondolt arra, hogy elmenjen a gyárból? — Miért mentem volna el? Jól érzem magam. Nagyszerű a kollektíva, szeretem a kollé­gáimat. És a gyár sokat segí­tett nekem. Szigeti Antal ma már mér­nök. Igaz, nagy vargabetűvel jutott idáig. Először a gimná­ziumot végezte el esti tagoza­ton, aztán a főiskolára jelent­kezett. Egy év főiskola után különbözetivel átment a mű­szaki egyetemre. Ma a szer­kesztésen dolgozik, de egykori szakmájától most sem szakadt el teljesen. Szavaiból kiderül, a gyár ma is szívesen támo­gatja a tehetséges, tanulni vá­gyó fiatalokat. Amikor lehe­tőség nyílt, hogy a jó szak­munkások egyévi előkészítő után közvetlenül felvételizhes­senek a műszaki egyetemre, a gyárból harmincán is nekivág­tak. — S közülük Dehner János, a szerszám- és porkohászati gyár szerszámkészítője már a má­sodik év szigorlatait tette le — mondja büszkén Szigeti Antal. (Büszkesége érthető, hiszen maga is sokat segített annak idején a felkészülésben.) Nagy a csábítás Az armatúraműhelyben ti­zennyolcán dolgoznak. Közülük mindössze három a fiatal. — Nem szívesen jönnek hoz­zánk a szakmunkások — kese­reg Balázs Béla. a műhely ve­zetője. — Évről évre csökken a fiatalok száma. Talán, mert hagyományos univerzális esz­tergán dolgozunk, s egész nap állni kell. Egy kicsit egyhangú, tucatmunka a miénk. A fizetés viszont nem rossz. Egy tizen­hét éves fiú, friss bizonyít­vánnyal a zsebében majdnem annyit kap, mint a régiek. Sok­szor az idősebb szakmunkáso­kat kell védenünk, ki ne lép­jenek az így keletkező bérfe­szültség miatt. A színvonalat mind nehezebb tartani. A szak­munkások elmennek, s nem jön helyettük, csak betanított mun­kás ... — A szakmunkások közül fő­ként a fiatalok állnak odébb. Gyárunkban szinte minden második új munkahely után néz. Nagy a csábítás. A közeli vállalatok szintén munkaerő­gondokkal küzdenek, így gyor­san ráígérnek az alapbérre egy­két forintot. Visszajöttem Papp József, a vállalat KISZ bizottságának titkára ki­csit röstelli, hogy maga is a hűtlenek sorába állt annak idején. — 'Itt szabadultam az ISG- ben, még 1970-ben. Alig egy hónappal később átszöktem a szomszédos vállalathoz. Egy fo­rint harmincért! Aztán onnan is gyorsan továbbáiltam, mert egy rokon kisiparos csábított. De az a munka sem tetszett. Két évig gépkocsivezetéssel próbálkoztam a Volánnál. Vé­gül egyre gyakrabban gondol, tam arra, mi lenne, ha vissza­jönnék?! Addig-addig töpreng­tem rajta, míg visszajöttem. — Hogy miért? Itt jó a kol­lektíva. Bárhová mentem, ezt kerestem, de hiába. Most a kí­sérleti műhelybe kerültem, ahol egyedi darabokat gvár­tunk. Minden alkatrész új, mind más. Az egyéni ügyesség szépen érvényesülhet. Szere­tem ezt a munkát? S azt hi­szem, most tanultam meg iga­zán a szakmámat. — Az első pillanattól kezd­ve segítik őket a szocialista brigádok. Hiszen a íöűhelyheli, beilleszkedés a legnehezebb. De természetesen mi is meg­keressük őket. s igyekszünk bevonni a szervezeti életbe. A programok szervezésénél min­dig alkalmazkodnunk kell a buszjáratokhoz, mivel dolgozó­ink a környező községekből járnak ide. Nem mindegy Az ISG termelési terve évről évre magasabb. A terveket ed­dig maradéktalanul teljesítet­ték, pedig a munkáskéz — mint hallottuk — egyre kevesebb. — Vajon mit tesz a gyár, hogy enyhítsen a munkaerő­gondokon? — ezt már Perei Andrástól, a munkaügyi és szervezési főosztály vezetőjétől kérdezem. — Mindént elkövetünk, hogy szakmunkásokat szerezzünk. Például lehetőséget teremtünk a felnőtt dolgozóknak is szak­maszerzésre. Aki betanított vagy segédmunkásként két- három évet eltölt vállalatunk­nál. a gyárban megkaphatja a szakmunkás-bizonyítványt. Tavaly huszonketten lettek így szakképzett esztergályosok, il­letve köszörűsük. — Másik lehetőségünk a ter­mék átcsoportosítás, ponto­sabban a munkaigényes felada­tok vidékre telepítése, Máté­szalkai gyáregységünkben egyelőre nincs szakmunkás­hiány, ezért a szerelvénygyár­tás jelentős százalékát oda vit­tük. Itt Budaörsön igyekszünk csökkenteni a szakmunka­igényt. tehát ahol lehet, beta­nított munkásokat foglalkozta­tunk. A belső munkaszerve­zésben is látunk tartalékot. Hogy csak egy példát említsek: legutóbb a gömbcsapágy gyár­tásnál volt átszervezés és most 60 százalékkal nőtt a termelés. Ez pedig ennél a százmilliós gyártásnál nem mindegy. YVanatka Gabriella Számvetés Vácott A pártpropagandista mutassa meg; az összefüggéseket is A politikai oktató-nevelő munka és a pártpropaganda feladatairól, továbbfejlesztésé­ről 1976 októberében döntött az MSZMP Központi Bizott­sága. Ez a határozat volt a vezérfonala annak a feladat­tervnek, amelyet a váci váro­si pártbizottság 1977 májusá­ban készített és amely a leg­utóbbi oktatási év tennivalói­nak alapját képezte. Vácott minden pártszerve­zet rendelkezik a maga által készített politikai képzési terv­vel, amely a helyi sajátossá­gokat figyelembe véve a ká­derfejlesztési tervekkel össz­hangban készült. A városi fel­adatterv ismeretében párt- szervezeteink politikai képzési terveiket felülvizsgálták és a követelményeknek megfele­lően módosították. A városban folyó politikai oktató munka hatékonyságát, minőségi javulását jelzi, hogy megnövekedett propagandis­táink társadalmi mfegbecsülé- se. Köszönhető ez vezető pro­pagandista hálózatunk ered­ményes felkészítésének, pro­pagandistáink magasabb szin­tű tájékozottságának. • A politikai oktatás során hallgatóink részletesebben megismerkedtek a Szovjetunió eredményeivel, az. üzemi és munkahelyi demokrácia hely­zetével, a közvetlen tenni­valókkal. Sor került a szocia­lista életmód tartalmának elemzésére, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom aktuális kérdéseinek megbeszélésére. A foglalkozá­sok alkalmával arra töreked­tünk,. hogy hallgatóink megis­merjék és megértsék az or­szágos és a helyi gazdaságpo­litikai feladatok összefüggé­sét, közvetlen környezetüket azok megvalósítására mozgó­sítsák. Irányelv a 80~as évekre Előtérte az igénylők és a vásárlók differenciált lakásigénye Megkezdődött a hatodik öt­éves terv lakásépítési prog­ramjának előkészítése. Bár két és fél év még hátra van az ötödik ötéves tervből, a felké­szülés nagyon is időszerű. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Tervhivatal közös irányelvek kiadásával siet a lakásépítés­ben résztvevő szervek segít­ségére, hogy elkerüljék a buktatókat, amelyek a jelenlegi terv­időszakban nehezítik a la­kásépítést. A lakásigénylések tükrében a legfontosabb feladat, hogy a városokban gyorsítsák a la­kásépítést, s így mielőbb új otthonhoz juttassák a több- gyermekes családokat és a csa­ládalapító fiatalokat. Az előkészületek alapja az A PAÉV dolgozói a városiasodó Érden megkezdték az új 75 lakásos épülettömb külső munkálatait. Magas szerelőáll­ványról festik és szigetelik a külső falfelületet. Halmágyi Péter felvétele építési terület kijelölése. Elsősorban az emeletes házaknak tervezett lakóte­lepek helyét kell kiválasz­tani. De nem halogatható a családi­házas területek kijelölése sem. Számításba kell venni az új lakónegyedeket ellátó kereske­delem, a szolgáltatás, a köz­művek, a közlekedési hálózat területi igényeit is. Az állami lakásépítésben az eddiginél jobban kell számolni a lakásigénylők és -vásárlók differenciált igényeivel. Osz­tott típusú, több szobás, laká­sokkal segítik a több gyerme­kes családok elhelyezését. Az idősek és az egyedülállók el­helyezésére kis alapterületű lakást építenek át a szobakony- hás lakóházak korszerűsítésé­vel. Szó van a szobabérlők és a nyugdíjasok házainak építé­séről is. A lakó- és a kommunális épületekhez típusterveket kell alkalmazni. Az ésszerű taka­rékosság diktálja azt is, hogy a városok ne vigyék túl­zásba a magas lakóépüle­tek emelését. Ezekre a jövőben is külön en­gedélyt kell kérni. A középma­gas — legfeljebb tízemeletes — lakóházak arányát is meg­határozták. A fővárosban a lakásoknak legfeljebb 90, a megyei városokkal rendelkező megyékben és a budapesti agglomeráció városaiban leg­feljebb 50 százaléka épülhet középmagas épületben. A bon­tás és egyéb ok miatt megszű­nő lakások száma évente nem haladhatja meg az átlagos la­kásállomány egy százalékát. A szükséges bontással együtt tervezik meg a lakók elhelye­zését. Örömmel állapíthattuk meg, hogy városunkban jelentősen megnőtt az érdeklődés a ma­gyar és a nemzetközi munkás- mozgalom története iránt. Er­ről tanúskodott a hallgatók magas száma, aktivitása, fel- készültsége, s ezt bizonyítják a félévi és év végi vizsgák eredményei. Tanfolyamaink szervezésé­nek első lépéseként kiépítet­tük vezető propagandistaháló­zatunkat, kiválasztottuk ká­derképző tanfolyamaink ta­nárait. A tankönyveket még a foglalkozások megkezdése előtt eljuttattuk propagandistáink­nak és a hallgatóknak. £zintetizá!ris Ilyen előzmények után megszerveztük az oktatási évet indító propagandista konfe­renciát. Részletesen kidolgoz­tuk a propagandistákat fel­készítők időbeosztását, temati­káját. Tavaly Vácott hat ve­zető propagandista dolgozott egy-egy oktatási témakör ve­zetőjeként. Valamennyien fel­sőfokú politikai végzettségűek. Több éve vállalnak szerepet a politikai oktatásban. Munká­jukat alaposság, lelkiismere­tesség jellemezte. Jól haszno­sították a megyei pártbizott­ságok egyhetes előkészítőjén tanultakat. Munkájuk ered­ményeként előremutató válto­zás történt a tömegpropagan­da oktatás módszereiben. Propagandistáink felkészíté­se nemcsak a tananyag meg­értését, összefoglalását, szin­tetizálását szolgálta, hanem lehetőséget és alkalmat nyúj­tott a rendelkezésre álló kor­szerű oktatási eszközök (írás­vetítő, diavetítő, filmvetítő) rendszeres használatával a ' -r> rrr, rt propagandisták módszertani képzéséhez. Módszertani segédeszköz­ként használtuk a Kossuth Könyvkiadó által készített diasorozatokat, ábrákat, táblá­zatokat és a váci városi és já­rási könyvtár terfíatikus bib­liográfiáját. Oktatóink mun­káját segítették a Közműve­lődési Filmtárból kölcsönzött mozgófilmek. Az oktatás különböző szin­ten és keretek között folyt az elmúlt oktatási évben. Az alap­fokú káderképzés bázisai a kétéves marxista—leninista esti középiskolák és a tovább­képző tanfolyamok voltak. Az elmúlt hetekben 158 hallgató sikeresen vizsgázott az év vé­gén a kétéves középiskolában, 42 hallgató vette át az alap­fokú politikai végzettséget igazoló bizonyítványt. Új didaktika Az utóbbi két év tapaszta­latait figyelembe véve el­mondható, hogy a tananyag bővítése, az oktatási idő meg­nyújtása lehetővé tette az el­mélyültebb, hatékonyabb ta­nulást. Javult a hallgatók fel- készültsége, fegyelmezettsége. A tananyag megértését és alkalmazását segítették az ok­tatásban bevezetett új didakti­kai módszerek. Propagandis­táink szívesen alkalmazták az ismeretek feldolgozásához, számonkéréséhez a tesztlapo­kat. A tananyag alaposabb elsajátítását szolgálták a kis­előadások. Tavaly — első ízben — az alapfokú politikai végzettségű dolgozóink részére „A mar­xista—leninista világnézet alapjai” és „A magyar mun­kásmozgalom rövid története” címmel továbbképző tanfolya­mokat indítottunk a városban. Félévkor és az év végén szin­tén 42 hallgatónk vizsgázott és vette át a továbbképző tan­folyam sikeres elvégzését igazoló bizonyítványt. Továbbképző tanfolyamaink — a marxizmus— leninizmus egy-egy területének részletes tanulmányozásával — hallga­tóink számára mélyebb isme­reteket nyújtottak. Erősítet­ték a hallgatók marxista—le­ninista világszemléletét. A továbbképző tanfolyamo­kat a következő években a városban folyó alapszervezeti káderképzés bázisává kíván­juk tenni. A tömegpropagan- da-oktafásban — 190 tanfolya­mon — mintegy 3458 hallgató vett részt az elmúlt évben Vá­cott. A foglalkozásokon gaz­daságpolitikai, világnézeti-eti­kai, kulturális, nemzetközi­politikai kérdésekkel foglal­koztak a hallgatóink, de szép számmal hallgatták a párt- irányirás-pártélet és a társa­dalmi és állami élet témakörét feldolgozó szemináriumokat is. A legnagyobb érdeklődést a gazdaságpolitikai és a nem­zetközi politikai kérdések kel­tették. Nem növekedett a ter­vezettnek megfelelően a ta­nulók száma a valláskritikai és a világnézeti-etikai tanfo­lyamokon. Propagandisták klubja A véget ért politikai okta­tási év tapasztalatait már ösz- szegezte a váci városi pártbi­zottság propaganda- és műve­lődési osztálya. A legutóbbi párt-végrehajtóbizottsági ülés feladattervet fogadott el az 1978—79-es oktatási évre. En­nek alapján a politikai okta­tásban kiemelt figyelmet for­dítanak a szocialista hazafi- ság és a proletárinternacio­nalizmus marxista—leninista megítélésére, az értelmi és az érzelmi elemek megerősítésé­re. Különös fontosságot tulaj­donítunk a magyar forradalmi munkásmozgalom elmélyül­tebb tanulmányozásának. Arra törekszünk, hogy . hallgatóink a szemináriumokon és foglal­kozásokon rendszeres tájékoz­tatást kapjanak az országos, a megyei és a helyi gazdaság- politikai feladatokról. Fontos­nak tartjuk, hogy propagan­distáink a pártélet kérdései­ben tájékozottak legyenek, is­merjék a megjelent párthatá­rozatokat, végrehajtásuk állá­sát, s hogy ismereteiket a fog­lalkozásokon a hallgatóknak átadhassák. A feladatterv alapján nagy figyelmet fordítunk Vácott a párttag munkások s bejárók, a fiatal szakmunkások és a nők beiskolázására. Továbbta­nulásukat minden esetben szorgalmazzuk. Ez év őszén — a politikai oktatási év kezdetével egy időben — a városi pártbizott­ság mellett, annak közvetlen irányításával életre kívánjuk hozni a propagandisták klub­ját. A klub célja: propagan­distáink elméleti ismereteinek gyarapítása, a propaganda- munkához információk, hát­téranyagok nyújtása, a mód­szertani tudatosság és a vita­szellem erősítése, propagan­distáink politizáló készségének fejlesztése. Kis csoportok A következő oktatási évben bővítjük a tömegpropaganda témaköreit. Tavaly hat téma­körben indítottunk tömegpro­paganda tanfolyamokat, most tíz témakörből választhatták ki pártszervezeteink az ér­deklődésüknek legmegfelelőb­beket. Az oktatás hatékonysá­ga érdekében arra törekszünk, hogy a pártoktatás kisebb sze­mináriumi csoportokban le­gyen. Egy-egy csoport létszá­ma ne haladja meg a húsz­huszonötöt. Vissnyi István, az MSZMP Vác városi bizottságának osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom