Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
"'x^ÚAap 1978. JÜLIUS 87., CSÜTÖRTÖK El nem kötelezett országok Folytatódik a vi Szerdán plenáris, nyílt ülésen folytatta munkáját Belgrádiban az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. A jugoszláv fővárosban nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy a tanácskozás fő feladata a mozgalom egységének helyreállítása, akcióképességének megszilárdítása. Igaz, hogy az ed nem kötelezettek mozgalmának néhány tagállama a tömbön kívüliség hangoztatásakor gyakorta nem tesz különbséget a Varsói Szerződés védelmi szervezete és az agresszív katonai- politikai, tömbök között, a mozgalom egésze azonban alapvetően antiimperialista és neokolonializmusellenes. A szerdai munkanap mindkét ülését valóban nyílt vita jellemezte, beleértve azt is, hogy a jövő évi csúcstalálkozó házigazdáját, Kubát meghatározott irányokból újabb támadások érték. Elsősorban Afrikában játszott aktív politikáját bírálta, s a felsza hadi tási mozgalmaknak, más esetekben az agresszió célpontjaivá vált államoknak nyújtott támogatását. Ezt az el nem kötelezettek mozgalmán belül nem nézik jó szemmel a jobboldalt képviselő, és az Egyesült Államok mellett vagy az egykori gyarmattartók mellett elkötelezett országok. Érzékelhető' ugyanakkor az a törekvés is, hogy a részt vevő országok túlnyomó többsége a felmerülő és a mozgalom tarkaságából értelemszerűen adódó ellentéteket rugalmasan akarja megoldani. Etiópiái győzelmek Az Adidisz Abeba-i rádióra hivatkozva nyugati hírügynökségek megerősítették, hogy az etiópiai kormánycsapatok jelentősen előretörtek az Brit- reai Népi Felszabadítási Front (EPLF) által ellenőrzött Tesz- szenei és Massawa városában. Az etióp kormány hat hete folyó harca során ez a legnagyobb siker, amelyet a stratégiai fontosságú Vörös-tenger térségében elértek. Mértékadó körök úgy tudják, hogy az eritreai szakadárokat Men- defera és Asmara városában is visszaszorították. Szovjet idegenforgalom Olimpiai felkészülés A szovjet idegenforgalom az elmúlt két évtizedben ötévenként 60 százalékkal bővült. Csupán az elmúlt két évben mintegy 8 miliő külföldi járt a Szovjetunióban és 5,5 millió szovjet állampolgár utazott Külföldre. Évről évre bővül a Válságtanácskozás Lisszabonban A jelenlegi politikai válság tnegoldása volt a központi témája a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács szerdai ülésének. Eanes államfő a válságból kivezető út megtalálása érdekében folytatja a parlamenti pártok vezetőivel kedden megkezdett tanácskozásait. Vitor Sa Machado volt külügyminiszter. aki a koalícióból kivált Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) hétfőn lemondott három miniszterének egyike, szerdán lehetségesnek mondotta, hogy a szocialistákkal tartandó, újabb tárgyalások után pártja visszatér a koalícióba. Külpolitikai kommentár Zsarolás ' Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök múlt heti portugáliai útjával kapcsolatban lisszaboni lapok írták: a látogatás legalább három nappal meghosszabbította a kormány életét. A válság kirobbaná- Sápí annak ellenére elkerüL- liß teilen volt, hogy a francia1 államfő ígéretet tett pénzügyi hitelekre és arra, hogy Párizs támogatja Portugália közös piaci belépését. A kormánykoalíció második pártja, a Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) elérkezettnek látta az időt, és bejelentette sza- kítási szándékát Diego Freita do Amaral, a párt vezetője azt nyilatkozta: pártjának három minisztere benyújtotta lemondását, mert nem értenek egyet Louis Saias szocialista mezőgazdasági miniszterrel, aki — szerintük — bojkottálja a parlamentben elfogadott mezőgazdasági „ellenreformtörvényt”. Az 1974-es portugáliai demokratikus- forradalmi változás legnagyobb vívmányát éppen az agrárreform területén érte el. Az ország déli részén, a hatalmas földbirtokokon megszervezett program jelentette a forradalom radikális előrelépését. Ezért is zúdította már ekkora jobboldal legélesebb és legelkesere- dettebb támadásait a mező- gazdasági minisztérium vezetőire. Egymás után váltották le a kommunista és nem kommunista minisztereket. A szocialista Lopes Cardoso sem volt elég határozott — szerintük — az agrármozgalom letörésében. Leváltották Cardosót is. A parlamentben a szocialisták a jobboldallal koalícióra lépve elfogadták az új mezőgazdasági törvényt. Ez előirányozta a kisajátított és felosztott földek jelentős részének visszaszolgáltatását az egykori nagybirtokosoknak. A Szocialista Párt jobb- szárnya és Mario Soares miniszterelnök tisztában voltak azzal, hogy e törvény a reakció érdekeit szolgálja. A régóta várt nemzetközi hitelek „adományozói”, az Egyesült Államok, az NSZK, Francia- ország, valamint a nagy bankok azonban ezt szabták meg feltételként. Hat hónapja a nagytőke pártja, a CDS hivatalosan is koalícióra lépett Soares Szocialista Pártjával. Azóta olyan taktikát választott, amely- lyel megpróbálja minél jobban eltávolítani a kormányzó szocialistákat tömegbázisuktól Fél év alatt például sikerült elmozdítani a hadsereg legfontosabb posztjairól azokat a magas rangú katonatiszteket, akik valamilyen szerepet játszottak az 1974-es forradalmi változásban. A Demokratikus Szocialista Centrum Párt most úgy döntött, kész helyzet elé állítja a szocialistákat Ez az alkotmányos zsarolás azt jelenti: 1980-ig (ekkor lenne esedékes a legközelebbi parlamenti választás) a jobboldal mindent megpróbál, hogy gyengítse a szocialisták „kormányhiteiét”. Alternatívát kínálnak: a Szocialista Párt képviselje mind erőteljesebben és nyíltabban a nemzeti nagytőke érdekeit. Ezzel a szocialisták újabb válaszút elé kerültek. Továbblépnek jobbra, vagy végre elfogadják a Kommunista Párt együttműködési javaslatát. Erről a múlt héten nyilatkozott Alvaro Cunhal, a PKP központi lapjában, az Avanté- ban. A portugál miniszter- elnök azonban vasárnapi tévényilatkozatában sietős gyorsasággal visszautasította még a gondolatát Is ennek az együttműködésnek. Mit hoz a közeljövő Portugáliában? Mario Soares kormányfő tisztában van azzal, hogy országában ma egyetlen párt sem képes az egyedüli kormányzásra ... Im Ij, partnerországok száma is, amelyek közül többel, így például- Finnországgal, kormányközi megállapodást kötött a Szovjetunió a turizmus fej lesztéséről. Tavaly 155 országból érkeztek vendégek a Szovjetunióba és 135 országba ju tottak el szovjet világjárók. A szovjet turisták új külföldi úticéljai között szerepel Görögország, Egyiptom és Törökország. A szovjet idegenforgalmi szakemberek minden tekintetben igyekeznek felkészülni a^ Olimpia alatti és előtti turista invázióra. A következő három évben több mint 16 millió külföldi vendégre számítanak. Ennek megfelelően 1978—1980 között az ország 18 városában 26 szállodát, motelt építenek, elsősorban az olimpiai játékok leendő színhelyein, Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Tallinnban, amelyeket egyébként a külföldi turisták 90 százaléka felkeres. A VDK javasolta Délkelet-ázsiai békeövezet / Malaysia kedvezően fogadta azt a vietnami javaslatot, hogy Délkelet-Ázsiában teremtsenek békeövezetet — jelentette ki a malaysiai külügyminisztérium szóvivője. Phan Hien vietnami külügyminiszter-helyettes múltheti látogatása során a két fél egyetértett abban, hogy mindkét ország érdekelt „a béke, a függetlenség és a semlegesség zónájának” megteremtésében. A malaysiai külügyminiszter, aki részt vesz az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek belgrádi tanácskozásán, igen pozitívan értékelte a vietnami kezdeményezést. A Fülöip-szigetek külügyminisztériumának szóvivője szerdán kijelentette, hogy a térség országai megtárgyalják a VSZK-nak a délkelet-ázsiai békeövezet megteremtésére tett javaslatát Hozzátette azonban, hogy Carlos Romuló külügyminiszter, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, még nem foglalkozott érdemben a vietnami javaslattal A thaiföldi miniszterelnök újságírók előtt kijelentette, hogy tárgyalni fog az érdekelt államokkal a szóban forgó javaslatról. Tárgyalások Rómában Az olasz politikai körök figyelmének középpontjában a parlamenti többség két legnagyobb pártjának ■ tanácskozásai állanak: az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán délután fejezte be ülését, a Kereszténydemokrata Párt (DC) országos tanácsa pedig pénteken ül össze. Amerikai üzletember: „Carter tévedett’ iff „Carter elnök tévedett, amikor azzal az indokkal tiltotta meg a Sperry Univac számítógéprendszer eladását, hogy annak teljesítménye meghaladja* a szovjet vevő szükségleteit” — jelentette ki sajtóértekezletén Paul Lyet, a Sperry-Rand amerikai cég elnöke. Az amerikai elnök — mint már beszámoltunk róla, a múlt héten hatálytalanított egy szerződést, amelynek értelmében az amerikai vállalat több millió dollár értékű számítógéprendszert adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynökségnek. Carter szeMoszkva-Washington: lemondott látogatások Hodding Carter, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője kedden bejelentette, hogy a Carter-kor- mány a minimumra csökkenti a hivatalos kapcsolatokat á Szovjetunióval A szóvivő elmondta, hogy a fegyverkorlátozásról folyó tárgyalásokat kivéve a kormamy esetenként fogja megtárgyalni, hozzájárul-e magas rangú amerikai személyiségek szovjetuniébeli látogatásához. Lemondták Simons építési és városfejlesztési miniszterhelyettes augusztus első felére tervezett moszkvai látogatását. A vegyes bizottság szovjet tagozatának képviselői az ülésszak -időpontjának feltételekhez. való kötését a Szovjetunió belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásként visszautasították. rint „a számítógép teljesít ménye lényegesen meghaladta voLpa a hírügynökség szükségleteit” és — a Szovjetunióban a közelmúltban államellenes tevékenységért hozott ítéletekre hivatkozva — azt állította, hogy a szovjet hatóságok a számítógépet „ellenzékiek” elleni adatgyűjtésre használnák. Ezt az állítást most maga számítógépeket gyártó cég elnöke cáfolta meg. „A TASZSZ-nak szánt rendszer kisebb teljesítményű számítógépeink közé tartozik” mondotta Paul Lyet. — „Ugyanilyen teljesítményű készülékeket már adtunk el a Szovjetuniónak. Ezekkel most az AEROFLOT légitársaság az utasok helyfoglalásait regisztrálja-” Carter elnök döntését tehát — fűzte hozzá — nem technológiai, hanem politikai okok diktál ták. Lyet — nyilván saját és cége jól felfogott érdekébein — óvatosan fogalmazott, de nyilatkozata befejeztével félreérthetetlenül kifejezésre juttatta helytelenítését, amiért „az Egyesült Államok elnöke első ízben avatkozik olyasmibe, amit üzleti körök a külkereskedelmi törvények rutinszerű alkalmazásának tekintenek.” Naoiíbia Ma dönt a BT Némi halasztás után csütörtökön valószínűleg ülést tarthat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy határozatot hozzon Namíbia jövőjéről. A Biztonsági Tanács öt nyugati tagállamának — az Egyesült Államoknak, Nagy-Bri- tanniának, Kanadának, Franciaországnak és az NSZK-nak — namíbiai rendezési javaslatát — mint ismeretes — elfogadta a terület függetlenségéért küzdő SWAPO és több fenntartással, a Namíbiát törvényellenesen megszállva tartó Dél-Afrika is. Pretoriai kormánykörökben az utóbbi napokban nagy nyugtalanságot keltett az az értesülés, amely szerint a namíbiai rendezési javaslat szerzői bizalmasan tudomására hozták a SWAPO vezetésének, hogy a Biztonsági Tanácsban kiállnak Walvis Bay Namíbiához tartozása mellett. A dél-afrikai külügyminiszter azzal indult kedden New Yorkba, hogy tisztázza, lesz-e a Biztonsági Tanács határozatában olyan kitétel Walvis Bay-jel kapcsolatban, amely Pretoria számára elfogadhatatlan. Szadat és Begin kötélhúzása Szerdán Alexandriában ülést tartott az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács. A megbeszélés résztvevői, Szadat és legközelebbi munkatársai, az egyiptomi—izraeli különutas- béketárgyalások legutóbbi fejleményeit, valamint Begin izraeli miniszterelnök keddi nyilatkozatát vitatták meg. Az izraeli miniszterelnök, mint ismeretes, az NBC amerikai rádió- és televíziótársaságnak adott interjújában kijelentette: amennyiben Szadat meghívja, hajlandó Kairóba utazni. Politikai megfigyelők szerint Szadat elutasítja Begin újabb ajánlkozását. Az izraeli parlament szerdán elvetette az ellenzéki izraeli Munkapárt bizalmatlansági indítványát. A Munkapárt azzal vádolta a Be- gin-kormányt, hogy merev álláspontot tanúsított a legutóbbi egyiptomi—izraeli kü- löntárgyalásokon és nem volt hajlandó „területi engedményekre”. az Izrael által megszállva tartott Ciszjordániá- ban és a gazai-övezetben. panmindzson, Negyedszázada világpolitikai fogalommá lett — a koreai háborút lezáró békekötés színhelye. S egyben memento is: a hidegháború időszakának legszomorúbb, legsötétebb éveire emlékeztet. Amikor a szovjet hadsereg 1945 augusztusában szétverte az Észak-Kínát és Koreát megszállva tartó japán hadsereget, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya olyan egyezményt kötött, hogy a Koreai-félszigetet, kettészelő 38. szélességi körtől északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok feladata a japán megszállók lefegyverzése, s az ország szabad fejlődésének elősegítése. A megállapodás alapeszméje volt, hogy Korea a megszállási övezetek ellenére egységes ország, s hogy a koreai népre kell bízni: országában milyen társadalmi-gazdasági rendszert kíván teremteni. Csakhogy amíg Északon szabadon, demokratikusan szerveztek újjá az országrész életét, s a legszélesebb tömegek érdekeinek megfelelően földreformot és államosításokat hajtottak végre, addig Délen az amerikaiak támogatásával az uralkodó osztály vékony rétege erőszakosan fenntartotta a kapitalista rendszert. Az amerikai fél nem tartotta meg az összkoreai ideiglenes kormány alakításáról kötött egyezményt, s mindent megtett, hogy az országot kettészaPanmindzson 25. évfordulóján kftsa. 1948 májusában választásokat rendeztek Dél-Korea- ban, s bár a választók 70 százaléka bojkottálta a szavazást, augusztusban megalakították a Koreai Köztársaságot. Ennek hatására kiáltották ki Északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Korea tehát kettészakadt, s a dél-koreai bábrezsim már a kezdet-kezdetétől — az KNDK egyesítési javaslatait elutasítva — katonai provokációk sorát indította, majd 1950. június 25-én jelentős erőkkel támadt a demokratikus Koreára. A háború kitört, s az Egyesült Államok az ENSZ-et felhasználva sietett dél-koreai kreatúrái segítségére. A túlerő hamarosan a kínál határ közelébe szorította vissza a KNDK hadseregét, mire a Kínai Népköztársaság önkénteseket küldött az északkoreai csapatok segítségére. Ez megfordította a háború sorsát: a frontvonal ismét a 38. szélességi foktól délre került Ekkor javasolt a Szovjetunió fegyverszüneti tárgyalásokat. Hosszas huzavona után végül is 1953. július 27-én Panmindzsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást, amely véget vetett a háromesztendős pusztító harcnak. A szomorú mérleg: kétmillió áldozat, felperzselt földek, romba dőlt városok mindenfelé. Panmindzson a békét jelentette, s azt, hogy a világ nem sodródott bele egy újabb világháborúba. De a Koreai-félsziget kettészakítottsága, a két országban folyó homlokegyenest ellenkező irányú fejlődés a térséget változatlanul veszélyes feszül tségforrá.ssá tette. Ezért a Koreai NDK kormánya mindent megtett, hogy megszüntesse a mesterséges kettészakítottságot. A békés, demokratikus, külföldi beavatkozástól mentes újraegyesítés eszméje azonban nem talált visszhangra Dél-Korea vezető köreiben. A szöuli kormányzat diktatúrán alapuló uralmának ugyanis a legfőbb biztosítéka az a negyvenezer amerikai katona, aki ma is a 38. szélességi körtől délre állomásozik. A mesterséges ket- téosztottság, s az erővel és pénzzel fenntartott dél-koreai rendszer pedig nélkülözhetetlen az Egyesült Államok ázsiai politikáiéban, különösen miután Indokína elvesztésével Szöul maradt az utolsó szárazföldi „hídfő” Kelet-Ázsiában. A világpolitikában, a hetvenes évek elején bekövetkezett pozitív változások nem múltak el nyom nélkül Korea ügyében sem. Amikor világszerte elfogadták a különböző társadalmi rendszerű országos békés egymás mellett élésének, együttműködésének elveit, Dél-Korea sem zárkózhatott el a KNDK újabb és újabb kezdeményezései elől. A tárgyalások nyomán 1972. július 4-én közös nyilatkozatot tettek közzé a két Korea békés, külföldi beavatkozástól mentes egyesítéséről. A következő két esztendő tanácskozásai során, azonban kiderült, hogy a délkoreai kormány, bár szavakban az újraegyesítés mellett van, a gyakorlatban minden célravezető megoldást elvet. 1974-től kezdve pedig gyakorlatilag teljesen megszakadt a párbeszéd, sőt a dél-koreai rendszer ismételt szárazföldi és tengeri provokációkkal igyekszik szítani a feszültséget a demilitarizált övezetben. A panmindzsoni egyezmény aláírásának huszonötödik évfordulóján tehát nem vehetünk számba reménykeltő ú) fejleményeket a koreai kérdésben. Pedig a megoldást szorgalmazta az ENSZ-köz- gyűlés 30. ülésszakán hozott határozat is, amely sürgette a Dél-Koreában levő ENSZ- parancsnokság feloszlatását, az. amerikai csanatok kivonását és békeszerződés megkötését. Ehhez azonban washingtoni és szöuli szemléletváltozásokra lenne szükség. A. K. 1 l
