Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

"'x^ÚAap 1978. JÜLIUS 87., CSÜTÖRTÖK El nem kötelezett országok Folytatódik a vi Szerdán plenáris, nyílt ülé­sen folytatta munkáját Belg­rádiban az el nem kötelezett országok külügyminiszteri ér­tekezlete. A jugoszláv fővárosban nap mint nap emlékeztetnek ar­ra, hogy a tanácskozás fő fel­adata a mozgalom egységének helyreállítása, akcióképessé­gének megszilárdítása. Igaz, hogy az ed nem kötelezettek mozgalmának néhány tagál­lama a tömbön kívüliség han­goztatásakor gyakorta nem tesz különbséget a Varsói Szerződés védelmi szerveze­te és az agresszív katonai- politikai, tömbök között, a mozgalom egésze azonban alapvetően antiimperialista és neokolonializmusellenes. A szerdai munkanap mind­két ülését valóban nyílt vita jellemezte, beleértve azt is, hogy a jövő évi csúcstalálko­zó házigazdáját, Kubát meg­határozott irányokból újabb támadások érték. Elsősorban Afrikában játszott aktív poli­tikáját bírálta, s a felsza ha­di tási mozgalmaknak, más esetekben az agresszió cél­pontjaivá vált államoknak nyújtott támogatását. Ezt az el nem kötelezettek mozgal­mán belül nem nézik jó szem­mel a jobboldalt képviselő, és az Egyesült Államok mel­lett vagy az egykori gyar­mattartók mellett elkötele­zett országok. Érzékelhető' ugyanakkor az a törekvés is, hogy a részt vevő országok túlnyomó több­sége a felmerülő és a moz­galom tarkaságából értelem­szerűen adódó ellentéteket ru­galmasan akarja megoldani. Etiópiái győzelmek Az Adidisz Abeba-i rádióra hivatkozva nyugati hírügy­nökségek megerősítették, hogy az etiópiai kormánycsapatok jelentősen előretörtek az Brit- reai Népi Felszabadítási Front (EPLF) által ellenőrzött Tesz- szenei és Massawa városában. Az etióp kormány hat hete folyó harca során ez a legna­gyobb siker, amelyet a straté­giai fontosságú Vörös-tenger térségében elértek. Mérték­adó körök úgy tudják, hogy az eritreai szakadárokat Men- defera és Asmara városában is visszaszorították. Szovjet idegenforgalom Olimpiai felkészülés A szovjet idegenforgalom az elmúlt két évtizedben ötéven­ként 60 százalékkal bővült. Csupán az elmúlt két évben mintegy 8 miliő külföldi járt a Szovjetunióban és 5,5 millió szovjet állampolgár utazott Külföldre. Évről évre bővül a Válságtanácskozás Lisszabonban A jelenlegi politikai válság tnegoldása volt a központi té­mája a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács szerdai ülé­sének. Eanes államfő a válság­ból kivezető út megtalálása érdekében folytatja a parla­menti pártok vezetőivel ked­den megkezdett tanácskozásait. Vitor Sa Machado volt kül­ügyminiszter. aki a koalícióból kivált Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) hétfőn le­mondott három miniszterének egyike, szerdán lehetségesnek mondotta, hogy a szocialisták­kal tartandó, újabb tárgyalá­sok után pártja visszatér a koalícióba. Külpolitikai kommentár Zsarolás ' Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök múlt heti portugáliai útjával kapcsolatban lisszaboni la­pok írták: a látogatás leg­alább három nappal meg­hosszabbította a kormány életét. A válság kirobbaná- Sápí annak ellenére elkerüL- liß teilen volt, hogy a fran­cia1 államfő ígéretet tett pénzügyi hitelekre és arra, hogy Párizs támogatja Por­tugália közös piaci belépé­sét. A kormánykoalíció máso­dik pártja, a Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) elérkezettnek látta az időt, és bejelentette sza- kítási szándékát Diego Freita do Amaral, a párt vezetője azt nyilatkozta: pártjának három miniszte­re benyújtotta lemondását, mert nem értenek egyet Louis Saias szocialista me­zőgazdasági miniszterrel, aki — szerintük — bojkot­tálja a parlamentben elfo­gadott mezőgazdasági „el­lenreformtörvényt”. Az 1974-es portugáliai demokratikus- forradalmi változás legnagyobb vív­mányát éppen az agrárre­form területén érte el. Az ország déli részén, a hatal­mas földbirtokokon meg­szervezett program jelen­tette a forradalom radikális előrelépését. Ezért is zúdí­totta már ekkora jobboldal legélesebb és legelkesere- dettebb támadásait a mező- gazdasági minisztérium ve­zetőire. Egymás után vál­tották le a kommunista és nem kommunista miniszte­reket. A szocialista Lopes Cardoso sem volt elég ha­tározott — szerintük — az agrármozgalom letörésében. Leváltották Cardosót is. A parlamentben a szocialisták a jobboldallal koalícióra lépve elfogadták az új me­zőgazdasági törvényt. Ez előirányozta a kisajátított és felosztott földek jelentős részének visszaszolgáltatá­sát az egykori nagybirto­kosoknak. A Szocialista Párt jobb- szárnya és Mario Soares miniszterelnök tisztában voltak azzal, hogy e tör­vény a reakció érdekeit szolgálja. A régóta várt nemzetközi hitelek „ado­mányozói”, az Egyesült Ál­lamok, az NSZK, Francia- ország, valamint a nagy bankok azonban ezt szabták meg feltételként. Hat hó­napja a nagytőke pártja, a CDS hivatalosan is koalí­cióra lépett Soares Szocia­lista Pártjával. Azóta olyan taktikát választott, amely- lyel megpróbálja minél job­ban eltávolítani a kormány­zó szocialistákat tömegbá­zisuktól Fél év alatt pél­dául sikerült elmozdítani a hadsereg legfontosabb posztjairól azokat a magas rangú katonatiszteket, akik valamilyen szerepet ját­szottak az 1974-es forradal­mi változásban. A Demokratikus Szocia­lista Centrum Párt most úgy döntött, kész helyzet elé állítja a szocialistákat Ez az alkotmányos zsarolás azt jelenti: 1980-ig (ekkor lenne esedékes a legköze­lebbi parlamenti választás) a jobboldal mindent meg­próbál, hogy gyengítse a szocialisták „kormányhite­iét”. Alternatívát kínálnak: a Szocialista Párt képvisel­je mind erőteljesebben és nyíltabban a nemzeti nagytőke érdekeit. Ezzel a szocialisták újabb válaszút elé kerültek. To­vábblépnek jobbra, vagy végre elfogadják a Kom­munista Párt együttműkö­dési javaslatát. Erről a múlt héten nyilatkozott Al­varo Cunhal, a PKP köz­ponti lapjában, az Avanté- ban. A portugál miniszter- elnök azonban vasárnapi tévényilatkozatában sietős gyorsasággal visszautasítot­ta még a gondolatát Is en­nek az együttműködésnek. Mit hoz a közeljövő Por­tugáliában? Mario Soares kormányfő tisztában van azzal, hogy országában ma egyetlen párt sem képes az egyedüli kormányzásra ... Im Ij, partnerországok száma is, amelyek közül többel, így pél­dául- Finnországgal, kormány­közi megállapodást kötött a Szovjetunió a turizmus fej lesztéséről. Tavaly 155 ország­ból érkeztek vendégek a Szov­jetunióba és 135 országba ju tottak el szovjet világjárók. A szovjet turisták új külföldi úticéljai között szerepel Gö­rögország, Egyiptom és Török­ország. A szovjet idegenforgalmi szakemberek minden tekintet­ben igyekeznek felkészülni a^ Olimpia alatti és előtti turista invázióra. A következő három évben több mint 16 millió kül­földi vendégre számítanak. Ennek megfelelően 1978—1980 között az ország 18 városában 26 szállodát, motelt építenek, elsősorban az olimpiai játékok leendő színhelyein, Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Tallinnban, ame­lyeket egyébként a külföldi turisták 90 százaléka felkeres. A VDK javasolta Délkelet-ázsiai békeövezet / Malaysia kedvezően fogadta azt a vietnami javaslatot, hogy Délkelet-Ázsiában te­remtsenek békeövezetet — je­lentette ki a malaysiai kül­ügyminisztérium szóvivője. Phan Hien vietnami külügy­miniszter-helyettes múltheti látogatása során a két fél egyetértett abban, hogy mind­két ország érdekelt „a béke, a függetlenség és a semlegesség zónájának” megteremtésében. A malaysiai külügyminisz­ter, aki részt vesz az el nem kötelezett országok külügymi­nisztereinek belgrádi tanács­kozásán, igen pozitívan érté­kelte a vietnami kezdeménye­zést. A Fülöip-szigetek külügymi­nisztériumának szóvivője szerdán kijelentette, hogy a térség országai megtárgyalják a VSZK-nak a délkelet-ázsiai békeövezet megteremtésére tett javaslatát Hozzátette azonban, hogy Carlos Romuló külügyminiszter, aki jelenleg az Egyesült Államokban tar­tózkodik, még nem foglalko­zott érdemben a vietnami ja­vaslattal A thaiföldi minisz­terelnök újságírók előtt kije­lentette, hogy tárgyalni fog az érdekelt államokkal a szóban forgó javaslatról. Tárgyalások Rómában Az olasz politikai körök fi­gyelmének középpontjában a parlamenti többség két leg­nagyobb pártjának ■ tanács­kozásai állanak: az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán délután fejezte be ülését, a Keresz­ténydemokrata Párt (DC) or­szágos tanácsa pedig pénte­ken ül össze. Amerikai üzletember: „Carter tévedett’ iff „Carter elnök tévedett, amikor azzal az indokkal til­totta meg a Sperry Univac számítógéprendszer eladását, hogy annak teljesítménye meghaladja* a szovjet vevő szükségleteit” — jelentette ki sajtóértekezletén Paul Lyet, a Sperry-Rand amerikai cég el­nöke. Az amerikai elnök — mint már beszámoltunk róla, a múlt héten hatálytalanított egy szerződést, amelynek ér­telmében az amerikai válla­lat több millió dollár értékű számítógéprendszert adott volna el a TASZSZ szovjet hírügynökségnek. Carter sze­Moszkva-Washington: lemondott látogatások Hodding Carter, az Egyesült Államok külügyminisztériu­mának szóvivője kedden beje­lentette, hogy a Carter-kor- mány a minimumra csökkenti a hivatalos kapcsolatokat á Szovjetunióval A szóvivő el­mondta, hogy a fegyverkorlá­tozásról folyó tárgyalásokat kivéve a kormamy esetenként fogja megtárgyalni, hozzájá­rul-e magas rangú amerikai személyiségek szovjetuniébeli látogatásához. Lemondták Si­mons építési és városfejlesz­tési miniszterhelyettes au­gusztus első felére tervezett moszkvai látogatását. A vegyes bizottság szov­jet tagozatának képviselői az ülésszak -időpontjának felté­telekhez. való kötését a Szov­jetunió belügyeibe való meg­engedhetetlen beavatkozás­ként visszautasították. rint „a számítógép teljesít ménye lényegesen meghalad­ta voLpa a hírügynökség szükségleteit” és — a Szov­jetunióban a közelmúltban államellenes tevékenységért hozott ítéletekre hivatkozva — azt állította, hogy a szov­jet hatóságok a számítógépet „ellenzékiek” elleni adatgyűj­tésre használnák. Ezt az állítást most maga számítógépeket gyártó cég el­nöke cáfolta meg. „A TASZSZ-nak szánt rendszer kisebb teljesítményű számító­gépeink közé tartozik” mondotta Paul Lyet. — „Ugyanilyen teljesítményű készülékeket már adtunk el a Szovjetuniónak. Ezekkel most az AEROFLOT légitár­saság az utasok helyfoglalá­sait regisztrálja-” Carter el­nök döntését tehát — fűzte hozzá — nem technológiai, hanem politikai okok diktál ták. Lyet — nyilván saját és cé­ge jól felfogott érdekébein — óvatosan fogalmazott, de nyi­latkozata befejeztével félre­érthetetlenül kifejezésre jut­tatta helytelenítését, amiért „az Egyesült Államok elnöke első ízben avatkozik olyasmi­be, amit üzleti körök a kül­kereskedelmi törvények ru­tinszerű alkalmazásának te­kintenek.” Naoiíbia Ma dönt a BT Némi halasztás után csü­törtökön valószínűleg ülést tarthat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy határozatot hozzon Namíbia jövőjéről. A Biztonsági Tanács öt nyu­gati tagállamának — az Egye­sült Államoknak, Nagy-Bri- tanniának, Kanadának, Fran­ciaországnak és az NSZK-nak — namíbiai rendezési javasla­tát — mint ismeretes — elfo­gadta a terület függetlensé­géért küzdő SWAPO és több fenntartással, a Namíbiát tör­vényellenesen megszállva tartó Dél-Afrika is. Pretoriai kormánykörökben az utóbbi napokban nagy nyugtalanságot keltett az az értesülés, amely szerint a na­míbiai rendezési javaslat szer­zői bizalmasan tudomására hozták a SWAPO vezetésének, hogy a Biztonsági Tanácsban kiállnak Walvis Bay Namíbiá­hoz tartozása mellett. A dél-afrikai külügyminisz­ter azzal indult kedden New Yorkba, hogy tisztázza, lesz-e a Biztonsági Tanács határoza­tában olyan kitétel Walvis Bay-jel kapcsolatban, amely Pretoria számára elfogadhatat­lan. Szadat és Begin kötélhúzása Szerdán Alexandriában ülést tartott az egyiptomi nemzet­biztonsági tanács. A megbe­szélés résztvevői, Szadat és legközelebbi munkatársai, az egyiptomi—izraeli különutas- béketárgyalások legutóbbi fejleményeit, valamint Be­gin izraeli miniszterelnök keddi nyilatkozatát vitatták meg. Az izraeli miniszterelnök, mint ismeretes, az NBC ameri­kai rádió- és televíziótársa­ságnak adott interjújában ki­jelentette: amennyiben Sza­dat meghívja, hajlandó Kai­róba utazni. Politikai megfi­gyelők szerint Szadat elutasít­ja Begin újabb ajánlkozását. Az izraeli parlament szer­dán elvetette az ellenzéki iz­raeli Munkapárt bizalmat­lansági indítványát. A Mun­kapárt azzal vádolta a Be- gin-kormányt, hogy merev ál­láspontot tanúsított a leg­utóbbi egyiptomi—izraeli kü- löntárgyalásokon és nem volt hajlandó „területi engedmé­nyekre”. az Izrael által meg­szállva tartott Ciszjordániá- ban és a gazai-övezetben. panmindzson, Negyedszáza­da világpolitikai foga­lommá lett — a koreai hábo­rút lezáró békekötés színhelye. S egyben memento is: a hi­degháború időszakának legszo­morúbb, legsötétebb éveire emlékeztet. Amikor a szovjet hadsereg 1945 augusztusában szétverte az Észak-Kínát és Koreát megszállva tartó japán hadse­reget, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya olyan egyezményt kötött, hogy a Koreai-félszigetet, kettészelő 38. szélességi körtől északra a szovjet, délre pedig az ame­rikai csapatok feladata a ja­pán megszállók lefegyverzé­se, s az ország szabad fejlő­désének elősegítése. A megál­lapodás alapeszméje volt, hogy Korea a megszállási övezetek ellenére egységes ország, s hogy a koreai népre kell bíz­ni: országában milyen társa­dalmi-gazdasági rendszert kí­ván teremteni. Csakhogy amíg Északon sza­badon, demokratikusan szer­veztek újjá az országrész éle­tét, s a legszélesebb tömegek érdekeinek megfelelően föld­reformot és államosításokat hajtottak végre, addig Délen az amerikaiak támogatásával az uralkodó osztály vékony rétege erőszakosan fenntar­totta a kapitalista rendszert. Az amerikai fél nem tartotta meg az összkoreai ideiglenes kormány alakításáról kötött egyezményt, s mindent meg­tett, hogy az országot kettésza­Panmindzson 25. évfordulóján kftsa. 1948 májusában válasz­tásokat rendeztek Dél-Korea- ban, s bár a választók 70 szá­zaléka bojkottálta a szavazást, augusztusban megalakították a Koreai Köztársaságot. Ennek hatására kiáltották ki Északon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Korea tehát kettészakadt, s a dél-koreai bábrezsim már a kezdet-kezdetétől — az KNDK egyesítési javaslatait elutasítva — katonai provoká­ciók sorát indította, majd 1950. június 25-én jelentős erőkkel támadt a demokrati­kus Koreára. A háború kitört, s az Egyesült Államok az ENSZ-et felhasználva sietett dél-koreai kreatúrái segítségé­re. A túlerő hamarosan a kí­nál határ közelébe szorította vissza a KNDK hadseregét, mire a Kínai Népköztársaság önkénteseket küldött az észak­koreai csapatok segítségére. Ez megfordította a háború sorsát: a frontvonal ismét a 38. szélességi foktól délre ke­rült Ekkor javasolt a Szovjet­unió fegyverszüneti tárgyalá­sokat. Hosszas huzavona után végül is 1953. július 27-én Panmindzsonban aláírták a fegyverszüneti megállapodást, amely véget vetett a három­esztendős pusztító harcnak. A szomorú mérleg: kétmillió áldozat, felperzselt földek, romba dőlt városok minden­felé. Panmindzson a békét jelen­tette, s azt, hogy a világ nem sodródott bele egy újabb vi­lágháborúba. De a Koreai-fél­sziget kettészakítottsága, a két országban folyó homlokegye­nest ellenkező irányú fejlődés a térséget változatlanul veszé­lyes feszül tségforrá.ssá tette. Ezért a Koreai NDK kormá­nya mindent megtett, hogy megszüntesse a mesterséges kettészakítottságot. A békés, demokratikus, külföldi beavat­kozástól mentes újraegyesítés eszméje azonban nem talált visszhangra Dél-Korea vezető köreiben. A szöuli kormány­zat diktatúrán alapuló ural­mának ugyanis a legfőbb biz­tosítéka az a negyvenezer amerikai katona, aki ma is a 38. szélességi körtől délre ál­lomásozik. A mesterséges ket- téosztottság, s az erővel és pénzzel fenntartott dél-koreai rendszer pedig nélkülözhetet­len az Egyesült Államok ázsiai politikáiéban, különösen mi­után Indokína elvesztésével Szöul maradt az utolsó száraz­földi „hídfő” Kelet-Ázsiában. A világpolitikában, a hetve­nes évek elején bekövetkezett pozitív változások nem múl­tak el nyom nélkül Korea ügyében sem. Amikor világ­szerte elfogadták a különböző társadalmi rendszerű országos békés egymás mellett élésének, együttműködésének elveit, Dél-Korea sem zárkózhatott el a KNDK újabb és újabb kez­deményezései elől. A tárgya­lások nyomán 1972. július 4-én közös nyilatkozatot tettek közzé a két Korea békés, kül­földi beavatkozástól mentes egyesítéséről. A következő két esztendő tanácskozásai során, azonban kiderült, hogy a dél­koreai kormány, bár szavak­ban az újraegyesítés mellett van, a gyakorlatban minden célravezető megoldást elvet. 1974-től kezdve pedig gyakor­latilag teljesen megszakadt a párbeszéd, sőt a dél-koreai rendszer ismételt szárazföldi és tengeri provokációkkal igyekszik szítani a feszültséget a demilitarizált övezetben. A panmindzsoni egyezmény aláírásának huszonötödik év­fordulóján tehát nem vehe­tünk számba reménykeltő ú) fejleményeket a koreai kér­désben. Pedig a megoldást szorgalmazta az ENSZ-köz- gyűlés 30. ülésszakán hozott határozat is, amely sürgette a Dél-Koreában levő ENSZ- parancsnokság feloszlatását, az. amerikai csanatok kivonását és békeszerződés megkötését. Ehhez azonban washingtoni és szöuli szemléletváltozásokra lenne szükség. A. K. 1 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom